A képregények titkos élete

Kedvenc képregényeink 2020-ban - Ráadás: A kedvenc könyveink is!

· PT1H36M37S

Összefoglaló

A podcast házigazdái, Mráz István és Szép Eszter 2020-as kedvenc képregényeikről és könyveikről beszélgetnek. Az adásban ismertetik a listák felépítését, ahol mindketten elmondják öt-öt kedvenc képregényüket és három-három kedvenc könyvüket. Különlegesség, hogy a sorrendet…

Röviden

Műsor
A képregények titkos élete
Megjelenés
2021. 01. 14.
Hossz
1 óra 37 perc
Szereplők, említett nevek
Mráz István, Frank Miller, Szép Eszter, Joe Sacco
Témák
képregények, könyvek, toplista
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

ez volt az első yeah yeah nagyon sokat beszéltünk mindenki aki ezt végigallgatta az megveregeedeti a saját [Zene] válát sziasztok ez a képregények titkos élete podcast második évadának második külön kiadása úgy néz ki hogy minden harmadik adásunk külön kiadás lesz velem van műsorvezetőtársam mráz istván sziasztok én pedig szép eszter vagyok és azért döntöttünk egy külön kiadás mellett mert urrá lett rajtunk a listázási szenvedély és sorra szettük hogy melyek azok a képregények illetve könyvek azért nem mondom hogy regények mert nem csak regény lesz benne amelyek 2020-ban nagy hatást gyakoroltak ránk úgyhogy most nem is húzom tovább az időt képreg a kezekben és kezdjük a listázást amelyet természetesen túlbonyolítottunk és az lesz a rendszer hogy istván is és én is az öt kedvenc képregényünket fogjuk elmondani de úgy hogy én a legkedvencebbtől megyek az ötödik legkedvencebb felé az istván pedig az ötödik legkedvencecbtől megy a numero uno felé ezt remélem hogy sikerült vizualizálnotok van egyébként egy képregény ne nevess istván van egy silver surfer epizóde amelyiknek pont ilyen a szer szerkezete kérdésről szívesen tartok belőle előadást tehát két temporális sík halad és egy ponton majd keresztezni fogják egymást és ezután rátérünk a három három kedvenc könyvünkre szóval istván mi volt számodra az ötödik legkedvesebb képregény 2020-ban az ötödik legkedvesebb képregény 2020-ban az su the conicnak és emma riosnak a pretty deadly című sorozata volt ez három kötetes meg én egyelőre kettő kötetet olvastam belőle de már nagyon megvett a sorozat nagyon jól vegyíti a westen a tradicionális westen ez ez az igazi sötét ilyen koszos vesten és a az indián tehát az az észak-amerikai indián legendáknak a világát egy ilyen sajátosan nég mászű reális világa van ami ugyanakkor nagyon jól illeszkedik vagy nagyon jól kapcsolódik ezek ezeknek a indián történeteknek a világához mondjuk mondhatnánk azt is ezt a két világot ütközteti gyönyörűen de aztán a második kötetben már európában vagyunk az első világháborúban és aztán ebbe is ilyen nagyon ügyesen beleszövik ezt a tradicició ezeket a tradicionális történetmesélési elemeket nagyon egyedi hangvétele van a könyvnek és a rajzok is nagyon kifinomultak sőt néha már már bonyolultak nem mindig egyszerű olvasni ezt a képregényt de nekem nagyon bejött hogy ilyen egy ilyen kihívás elé állítja az olvasót van bármilyen kapcsolódási pontja a testtémához vagy a testábrázoláshoz mint podcast műsorvezető jutott eszembe ez a kérdés én nekem az jutott inkább az eszembe hogy hát a hallgatók még lehet ezt nem tudják de tervezünk esetleg egy belső szörny ről szóló podcast sorozatot is és szerintem ennek az első köteteb nagyon nagyon jól passzolna akkor írjuk föl a megfelelő dokumentumba ezt a címet mert amit mondtál az alapján szívesen olvasnám én is és neked mi volt az első kedvenc képregényed tavaly nekem az első kedvenc képregényem az az a képregény volt amit már tavaly előtt óta várok és tavaly vagyis 2020 nyarán jelent meg és aztán sugalmaztam a jézuskának hogy én ezt nagyon szeretném de nincs pénzem hogy megvegyem és a jézuska megszerezte nekem és ez jo akotó a paying the land című képregény amelyről szeretnék ódákat zengeni röviden és van egy személyes része is ami miatt nagyon vártam ezt a képregényt mégpedig az hogy egy konferencián nem csak ott volt jako is meg én is hanem beszélgettünk is ilyen tök személyesen nagyon nagy élmény volt számomra ez a ez a beszélgetés és már akkor mondta a joe zakco hogy dolgozik egy olyan képregényen amely kanadai őslakosokról szól és ez ha jól tudom 2017-ben volt de lehet hogy 2018-ban egy kicsit összefolynak az évek mindenesetre 2020-ban jelent meg ez a képregény és hát sokkal vaskosabb kötet lett mint amire én gondoltam szerintem csószakok kötetei egyre vastagabbak lesznek és ez ugyanúgy egy kutatómunkán alapuló képregény mint ahogy a többi is és ugyanúgy egy társadalmi konfliktusról szól mint a chöby jo sako képregény itt több konfliktust is bemutat és mivel ő egy újságíró aki képregényt rajzol ezért az interjú mint keret folyamatosan megjelenik a képregényben azért nem mondom hogy történetben mert itt sok kis történetet sző egybe konfliktus hátterében az áll hogy az kanadai indiánok egy emberöltön belül hatalmas életmódváltáson mentek keresztül amelyér nagyon kis részben volt önként vállalt életmódváltás és nagyon nagy részben pedig kényszerített letelepítés volt egyébként érdekes mondan a lesess mig olyan képregény amelyik így törzsi életmódokról szól íy majd akkor fogok többet beszélni arról hogy hogy éltek a kanada indiánok de az a lényeg hogy nem volt nem volt lehetőségük erre a gyűjtögető halászóvadászó életmódra hanem kötelező volt letereepedniük a gyerekeket kiszakították a családjuktól ahol nem csak hogy elvitték őket egy bentlakásos iskolába ami mondjuk olyan romantikus lett volna volna mint az abigé hanem hanem nagyon durván bántalmazták fizikailag és lelkileg is a gyerekeket és nem volt szabad a törzsi nyelvüket beszélniük nem volt szabad néven szólítaniuk egymást mindenkinek száma volt és ezek borzalmas körülmények voltak és aki szegényebb törzsből származott ők esetleg évekig nem is tudtak hazamenni a szüleikhez és a gyerekek így folyamatosan elveszítették a kultúrájukat meg a nyelvüket az évek során tartó oktatás alatt és ez a generáció aki ezt a traumán átment egyáltalán nem találja a gyökerét és ma már ez ez a generáció mondjuk ilyen 50-60 éves legalábbis ez a benyomásom a képregény alapján akik nem tudják hogy hogyan neveljék az ő saját gyerekeiket akik nagyrészt munkanélküliek és olajtársaságok adnak csak munkát akik viszont elveszik tőlük a törzsi földjeiket amelyekhez ők teljesen máshoz viszonyulnak mint ahogy egy európai ember viszonyul a földhöz és rengeteg sok személyes társadalmi és ideológiai konfliktus van ebben a könyvben szóval ez egy ez egy nagyon szomorú képregény de rengeteget lehet tanulni a világról belőle és elképesztően részletgazdagon és szépen van megrajzolva úgyhogy nekem az egyébként joako is a a kedvenc képregényalkotóm és mivel nagyon aprólékosan dolgozik és nagyon aprólék osan interjúzik aztán pedig éveken keresztül rajzol ezért tök ritkán jelentkezik és még azt akartam elmondani hogy nekem ez az mi történik az észak-amerikai indiánokkal most itt nem csak a kanadai hanem az amerikai őslakosokra is gondolva az egy ilyen olyan téma amely után szoktam érdeklődni és megdöbbentő hogy milyen rossz társadalmi körülmények között élnek hogy milyen magas mondjuk a családon belüli erőszakszáma vagy a halálozási arány v milyen rossz vagy mennyire sokan használnak különböző drogokat és hát egészen elkeserítő ez a helyzet ami egy kicsit emlékeztetett egyébként a az önkéntes munkára is amit idén kezdtünk el a romat telepen és nagyon sok módon rezonált nálam ez a képregény úgyhogy aki nem fél attól hogy megrendítő dolgot olvass meg meg egy kicsit nyitott arra h hogy hogy a képregény az lehet dokumentarista értékű vagy dokumentarista szemléletű akkor annak mindenképp ajánlom ezt a képregényt mert nagyon vele az emberrel marad szako egyébként miért pont ezt a történetet választottam csak gondolok arra hogy tehát mindenhova ahol ugye a a nyugati ez az európai kultúra megjelent legyen az ausztrália meg más helyek ahol őslakosok éltek ugye nagyon sok hasonló esetet elkövettek én még emlékszem talán a 2000-es években volt amikor az ausztrál miniszterelnök visszamenőleg elnézést kért a az aboriginal emberektől amiért nagyon sokukat elszakították gyerekkorukban a családjuktól még így az 50-es60-as években és fehér családokhoz adták őket és teljesen elfelejtették velük a a gyökerüket ez a történet amit most készítz ben nagyon hasonló az miért miért ezt mi miért pont ezt választotta fel azért mert ez talán egy ilyen kevéssé kitárgyalt téma így kanadával kapcsolatban kanadában egyébként most fellendülőben van amennyire én rálátok a képregény témákra fellendülőben van az hogy őslakos alkotók csinálnak képregényt vagy legendákat vagy az ő történeteiket képregényesítik szóval ennek amúgy is van egy tendenciája amitől szerintem független szakkó képregénye meg van is kanadai képregényes szakirodalom amit nem olvastam csak tudok ró na mindegy sakor sokszor úgy válasz témát hogy ilyen személyes kapcsolatokon keresztül jut el valahova és mivel ő egy nagyon kíváncsi és nagyon érzékeny ember ezért kerekít belőle egy projektet egyébként lehet hogy le van írva valahol a képregénybe hogy hogy talált el ide de szerintem úgy volt ez hogy valaki meghívta magához és aztán belesodródott a témába de ahhoz hogy ő mennyire kötődik azokhoz az emberekhez akiket megintervjúvol az a személyes példa jutott az eszembe hogy van neki több több olyan képregénye is amelyik a dslav háborúról szól és ott az egyiknek a hőse neven aki egy egy olyan szerb katona aki a bosnyák oldalon harcol és nem lehet tudni hogy éppen mikor mond igazat és mikor henceg szóval egy nagyon kétes értékű karakter és pont erről a az ingoványos talajról szól a képr regény és akkor amikor én így beszélgettem sakovval mondjuk a arról hogy mi köze az én kutatásomnak az ő képregényeihez akkor így az volt az első mondata hogy elmesélte nekem hogy most hogy van neven hogy most hol él hogy hol van kórház hogy mi történik vele és akkor én így néztte hogy ezt a 2000-es évek elején készítette a képregényt magát az interjúkat 1994-ben vette föl és akkor a 2010-es évek végén elmeséli hogy mi történik azzal az ember el akivel akkor volt kapcsolatban szóval így így nagyon sokat belerak egy ilyen képregénybe szerintem valamilyen szinten adhok az hogy hogy melyik baráti találkozásal lesz az amire aztán később rárak egy csomó évet és a másik dolog amit akartam kérdezni vele kapcsolatban ahogy te is mondad ő ritkán készít képregényt pont azért mert nagyon sok kutatómunkát végez előtte én szoktam nézni a rajzait meg láttam rajzait különböző korszakokból hogy szerinted a a stíl stílusa az az változik így az évek során valamilyen módon mert te sokat foglalkoztál vele vagy ő megmarad mindig ugyanannál a szikár elbeszélésmódnál és azoknál a nagyon sziká rajzoknál is amiket készít tehát hogy ő így megtalálta már a stílusát és ebben nyomja bármi is legyen vagy vagy azért így változik ilyen finoman a könyvről könyvre változik abszolút és köszi ezt a kérdést mert így így hájhal kenegetik a szívemet a a kezdeti képregényeiben sokkal expresszionistább a rajzstílusa sokkal többet nyúl karikaturisztikus elemekhez és az oldala elrendezéseknél is a feltűnősséget a extravaganciát keresi és ez letisztul már pont addigra amire a mondjuk a goras de képregényt csinálja ami megint egy ilyen délszelf háborús cucc egy kicsit más lesz a vonalvezetés de természetesen a stílusjegyei tehát a kézírás az megmarad akkor az hogy nagyon szeret kicsi szövegbuborékokat csinálni amik nála nem is buborékok hanem cetlik vagy szóval ilyen négy négyszögletesek és szereti szórni a szöveget az oldalon az az szerintem megmarad és a gorasda képregényre van az hogy kialakul egy ilyen egyenletesebb rajzstílusa amely inkább közelít a realizmushoz erről egyébként több tanulmány is van hogy mennyire részletesek a rajzai hogy hogy megrajzolja hogy milyen mondjuk a dlav háborúban egy félig szétbombázott falu itt is döbbenett tehát hogy lerajzolja hogy nem tudom hogyan kell valamilyen állatot megnyúzni vadászó gyűjtögető népek kontextusában vagy hogy nem tudom valami hogyan működik tehát borzalmas kis realista részleteket rajzol és sokkal áttekinthetőbb módon tehát az oldalai sokkal letisztultabbak és ami szerintem változás a gorezda képregényekhez gorzda képregényhez képest hogy tök kevésszer használ panelt és sokszor olyan mintha az egész oldala egy ilyen montázs lenne ahol keveredik a visszaemlékezés az interjú helyzettel vagy egy másik idősikb való visszaemlékezéssel sokkal inkább oldalban gondolkozik már szerintem mint mint mondjuk rácsozadban hogy beosztaná az oldalt valahány számú panelra és akkor úgy lenne szóval én így látok egy ilyen átalakulást ezen amúgy gondolkoztam egy kicsit meg a hátterekhez is máshogy áll hozzá ami azért nagyszerű mert én írtam egy fejezetet csószakó háttereiről és és az jó hogyha most már nem úgy csinálja mert akkor írhatok még egyet ez jó ez de nem de tényleg örülök hogy mert hogy a a dsl képregényekben olyan háttereket rajzol amelyek nagyon aprólékosan be vannak vonalkázva és akkor ezért állítok felén erre egy komolyabb elemzést meg elméletet és itt viszont ahogy nézem fehér hátterei vannak vagy pedig tehát üres fehér vagy üres fekete hátterei vannak amelyek másfajta például sokkal gyorsabb megrajzolni azt hogyha nem rajzolsz semmit mint hogyha végigvonalkázod valaki háta mögött a dolgot és hogy én pont arról írtam a könyvemben most nagyon tudományosak leszünk hogy az hogy végig von alkázol valakit amikor arról beszél hogy milyen borzalmak érték a háborúban és most direkt nem mondok semmilyen konkrétumot mert nem akarom az adás elején elriasztani az embereket az azt jelenti hogy te azzal az emberrel rengeteg sok időt töltesz és a abban a traumatizált érzelmi helyzetben amiben az interjú alanyod van abban vagy te is amíg rajzolod és ott töltöd az időt és amúgy megkérdeztem erről a joeakot és azt mondta hogy ez nem így van és ezt azért akartam elmondani mertogy szerintem ezek egyrészt sokszor nem tudatosak másrészt simán lehet hogy nem így van csak mint olvasó feltűnő és nincs jelen már ez a fajta mód az újképregényében és azt is mond a j akkor hogy egyébként ő ilyen levezetésnek élte meg ezeket a rajzokat hogy vonalkázni viszonylag egyszerű és egyébként ebben is van valami hogy azt az érzelmi stresszt ami arról szól hogy hogyan találsz meg egy tömegsírt vagy hogyan élsz tú egy háborút azt azt azért ki kell rajzolnia magából az embernek és akkor megint ott tartunk hogy időt tölt a helyzetben vagy az emberrel ahogy feldolgozza szóval nem érzem úgy hogy teljesen ellentmondott volna az elméletemnek de szóval hogy nem amit gondoltak öt az elemzés célja hanem az hogy értelmes modelleket állítsunk fel most tudomány apológiába kezdtem elnézést na akkor…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Fumax
  • Animus

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kedvenc képregényeink 2020-ban - Ráadás: A kedvenc könyveink is!”

Miről szól ez az epizód: „Kedvenc képregényeink 2020-ban - Ráadás: A kedvenc könyveink is!”?

A podcast házigazdái, Mráz István és Szép Eszter 2020-as kedvenc képregényeikről és könyveikről beszélgetnek. Az adásban ismertetik a listák felépítését, ahol mindketten elmondják öt-öt kedvenc képregényüket és három-három kedvenc könyvüket. Különlegesség, hogy a sorrendet… Az epizód a A képregények titkos élete című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2021. 01. 14..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Kedvenc képregényeink 2020-ban - Ráadás: A kedvenc könyveink is!”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Mráz István, Frank Miller, Szép Eszter, Joe Sacco.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Kedvenc képregényeink 2020-ban - Ráadás: A kedvenc könyveink is!”?

Fő témái: képregények, könyvek, toplista.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kedvenc képregényeink 2020-ban - Ráadás: A kedvenc könyveink is!”?

Megjelenés: 2021. 01. 14.. Hossz: 1 óra 37 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/a-kepregenyek-titkos-elete/kedvenc-kepregenyeink-2020-ban-raadas-a-kedvenc-konyveink-is

Több epizód a A képregények titkos élete-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból