Angyalom podcast

Angyalom podcast - Az üvegfiú

· PT36M39S

Összefoglaló

A Tégy Jót Alapítvány elnöke, Gagyit Károly mutatkozik be a sorozat első részében. Az alapítvány célja, hogy lakhatást biztosítson fogyatékkal élő gyermekeknek és felnőtteknek, valamint láthatóvá tegye őket a társadalomban. Károly megosztja személyes küzdelmét az osteogenesis…

Röviden

Műsor
Angyalom podcast
Megjelenés
2026. 03. 21.
Hossz
37 perc
Témák
üvegcsontúság, segítségnyújtás, küzdelem
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Köszöntöm a kedves nézőket és hallgatókat.

A Tégyóta fogyatékkal élőkért Alapítvány rendhagyó podcast epizódját láthatjátok, hallhatjátok.

A podcastot a RFest Crt. támogatta Angyalom.

Ez ugye a podcast sorozatnak az első része, és rögtön egy igen-igen rendhagyó felállásban kezdjük ezt a beszélgetést, mert alapvetően én most mint riporter fogom kérdezgetni az egész podcastnek a kitalálóját.

Légy szíves mutatkozz be nekünk. >> Sziasztok, Gagyit Károly vagyok, a Térgyóta fogyatékkalőként Alapítvány elnöke. >> Akkor kezdjük az elejéről.

Honnan jött az ötlet ahhoz, hogy ezt a podcast sorozatot azt elkezdjétek? >> Az alapítvány több mint öt éve jött létre, és az öt év alatt láttam nagyon sok fogyatékkal lévő gyermeknek a szülőinek a küzdelmeit, és kísérem figyelemmel mai napig.

És mindegyik szülőnek ugyanaz a félelme, amit kimonda és kimondatlanul is, hogy mi lesz majd akkor, ha ha ő már nem fogja a gyermekét ugye ellátni, bírni, mert bocsán beteg lesz és vagy bármi, illetve egy Isten ha már ő egyetemen nem lesz.

És én nekem akkor megfogalmazódott egy egy nagyon fontos dolog, hogy én szeretnék ezeknek a gyermekeknek, akik már az akkor már valószínűleg felnőttek is lesznek, de hogy olyan olyan lakókont építeni vagy létrehozni, ahol ahol akár nem feltétlenül kell elvárni. az útjaiknak, illetve a szülőknek sem kell feltétlenül lemondani a gyerekükről azért, hogy mert nem bírja ellátni fizikálisan, hanem hogy beköltözhet akár a gyerkőccel a ebbe az otthonba.

És úgy gondoltam, úgy gondolom, hogy az embereknek a fejében még mai napig is az van, hogy sérült és és jujuj inkább lásek nézni, mert mert mert >> félünk és merhogy aztán a végén valami unokám vagy bármim is így szülessen, mert pedig pedig az az igazság, hogy ennek nem ez az útja, illetve illetve nem tudjuk, hogy kinek mit hoz a holnap.

Tehát, hogy ez nem ennek a függvénye. >> Ez így van.

Milyen vendégeket fogtok szerepeltetni?

Sokan kérdezték, sokan kérdezték már azt, hogy ezek az emberek egyszerűen láthatatlanok vagyunk.

Mint mi a sérült emberek is láthatatlanok vagyunk, mert ha vég találkozak vagyunk az utcán, akkor ugye meglepődnek, illetve a szülők még láthatatlanabbak.

És majd is szeretném őket láthatóvá tenni, igenis bemutatni őket, hogy ők is tudnak nevetni, ők is boldogok a maguk kis világában, vagyis hát nyilván a keserűségükben, de hogy azért ők is tudnak örülni a mindennapoknak.

Nekik is vannak álmaik céljaik és és val és valószínűleg mások a céljai.

Tehát, hogy elfeltet az, hogy ők lefutnak egy maratont.

Lehet, hogy ők a nekik az a céljuk, hogy a gyermekük egy tudjon egy két lépést arrébb tenni, és szeretném az ő kis világokat is megismertetni.

Megtennéd-e azt, hogy bemutatkozol, kitérve arra, hogy pontosan mi a te állapotod, és milyen betegséggel küzdesz? >> Én egy klassz családba születt fiúskáként jöttem a világra.

Anyu és apu nem sejtette azt, hogy én nekem bármi bajom is lenne, mert csak azért sem, mert van egy testvérem, aki egészséges.

És amikor megszülettem én, akkor így derültékből a világcsapás volt.

Tehát senki nem tudott semmiről, nem isettük, ugye 80-as évekről beszélünk. >> Ühüm. 84. február 19-én születtem egész pontosan.

És ha már kiderült a születésem után, hogy probléma van a lábammal. >> Ühüm. >> Első körben, hogy ennyi látszódott és kiderült, hogy el van törve.

Miskolcon derítették ki, hogy az én betegségem egész pontosan osztagis imperfekta.

Ennek is a kettes kategóriája, ami azt jelenti, hogy csontgyengeségüm >> a kollagén zavara a csontnak.

Ebből kifolyólag számtalan spontán volt.

És spontánt tényleg spontánt értsetek, megértsen a kedves hallgató néző is.

K egy inglevételtől, egy egy ilyen egy megijedéstől átta a válom, egy körögéstől, egy hapcizástól, vagy csak ezt jöntem attól feküdtem az ágyomba. illetve illetve nagyon sok tüdő és középfű gyulladásom volt, ami szintén ennek a betegségnek a velejárója gyakorlat én az az emberi testben mindenhol jelen van, és és ez így sok hely ki is hatott nálam.

Ennél fogva természetesen írjáve persze gerfülésem is van, illetve tüdő problémákat okozott nálam az alapbetegségem. >> Egyébként ez egy örökölhető betegség, vagy spontán kialak?

Kusumális vecsesszővel örökölhető betegség.

Valószínűleg én ahogy magamban kisakkoztam, fiúágon öröklődhet. >> Ühüm. >> Vagy nem is tudom, mert a család és inkább így anyai oldalról, tehát hogy az anyafi szül, merthogy merthogy a családban csak én vagyok fogyatékkal élvő.

És a szüleid, amikor megkapták a diagnózist, akkor ezt mennyire érte őket sokként?

Hogy fogadták? >> Totális sokkot kapott mindenki.

Anyu, ő nem tudta öt napint öt napon át nem tudta, mert mondták ugye neki, hogy ő elvittek minden Miskolcra. >> Ühüm. >> De azt nem mondták meg nekik, hogy miért vittek el Miskolcba. öt nap után utánam hozták, és ott ott mondta el nekik az orvos, ahol és az orvos mondta nekik, hogy három napot jó nekem, hogy évedben maradok.

Dobálták a három hármas számot, egész konkrétan három nap, három hét és így tovább. bővítették ki a a hármasnak a kontextusát.

Hála Istennek. >> Hál istennek rácfoltál a statisztiká.

De egyébként ehhez ehhez nagyon-nagyon fontos volt a szerintem a legfontosabb volt az, hogy a szüleim mindig megfelelően és gyorsan reagáltak helyzetekre és nem átalkodtak meg seap abban sem, hogy akár új évnapján térdik hóban. bevigyenek Miskolcbra, ahol még a mentő sem járt.

Tehát hogy tehát hogy ő tényleg muszáj volt az állapot, hogy igényelták. >> És hogy kell elképzelni ugye ilyen súlyos állapot mellett?

M m mondjuk hogy tudják elképzelni a kedves nézők vagy hallgatók, hogy mondjuk például milyen volt mondjuk az obis évek vagy az iskolás évek?

Te rendesen jártál iskolába például? >> Óvodába? egy limitált számú, mégszámú speciális oldába jártam.

Üüm >> folatékkor ugye gyerekekkel.

Iskolába, viszont rendes iskolába tanultam magántanulóként. >> Ühüm.

Szercsém volt a, mert az is a helyi iskolától konkrétan egy két épülettel.

Így így tulajdonképpen anyukám látva azt, hogy én érdeklődő vagyok és már tudtam írni, olvasni, számolni, akkor már hat éves korom előtt így tulajdonképpen kiharcolta, hogy én tanulhassok magántanulóként, amivel kezdetben még a tanárok sem nagyon hittek.

Megféltek is tőlem első korb, de aztán szépen látszák voltam én is a a félelmelyikre, és 9-10 osztályt igen jó eredményekkel is zártam. >> Hát ez nagyon klassz.

És mennyire maradtak ki ilyen állapot mellett például?

Mennyire maradtak ki mondjuk az osztálytársak, barátok? teljesen.

Nekem nem volt kijelenthetem azt, hogy nekem nem voltak barátaim gyerekként. ilyen hát szokvente eljött egy egy-egy osztálytársam, de de én azt láttam rajtuk, hogy ők maguk sem tudnak vele mit kezdeni, mert ugye én nem tudtam bejárni az iskolába napi szinten, mint a többi gyerek. >> Én otthon tanultam a magam kis tempójában.

Nyilván a tanárokat ugyanúgy elvárták a amit elkellett, és ez teljesen rendben is volt.

Csak, hogy én otthon tanultam, így így így így nem találkoztak velem, és ők nem igazán nem igazán tudtak velem mit kezdeni.

Persze ha még is bementem egy gyzárú vagy valami, akkor úgy odajöttek hozzám, és és és próbáltak velem.

De de így hamar le is borzsolódtak, hogy így mondjam.

Persze ez ez akkoriban igazából az én betegségemnek volt köszönhető. >> Ühüm.

Azért nyilván ez nehéz, hogy izolálva vagy és kvázi be vagy zárva a négy fal közé.

Hát jó, nyilván voltam, amikor így sírtelen anyulak, hogy nincsenek barátaim, és behoosz nekem, de hogy én alapvetően elfoglaltam magam mindig valamivel.

Bakerlemező tanultam verseket meg prózákat, illetve ugye a számítógép az az nagyon érdekelt, a zene, a hangszer, a szintetizátor. >> Ühüm.

Nagyon sokat olvastam könyveket, regényeket satöbbi.

Test volt, hogy az iskolában a testvérem rásúzta a kötelező olvasmányt.

Tehát, hogy mindig volt valami, ami ami amivel ráfoglaltam magam.

Igazából ez nem is volt probléma annyira.

Inkább az volt a nehéz, amikor amikor elmentünk valahová, és akkor a a az emberek ugye kvázi újdonságként megnéztek.

Bitkosság számba mentem ugye hát nem mindenki for lakik egy egy sérülőt ember és hát ugye ez nekem rossz volt, hogy megnéztek, megbámultak. beszóltak, be beletapostak a privát figyelmba is. >> Ühüm. >> Buta kérdésekkel nem tudtak kérdez jól kérdezni, mert mert ugye ugye akkor még az volt, hogy még annyira nem csak engem, más sérültet sem nagyon vártak az emberek. >> Na, akkor beszélgessünk így manapság.

Mennyire zavar még téged, hogyha megnéznek? >> Hát ha megbámulnak, az nem. >> Ühüm. >> Azért van a szeme, szoktam mondani, hogy nézzen és lásson.

Inkább a nyomakodó kérdéseket nem szeretem.

Tehát hogyha ha a privát szférámba velet a posnak, akkor akkor bennem is lehet tud lenni a pumpa. >> Hm.

Mi mi mondjuk a leggyakoribb szituáció, amivel te például találkozol így nap mint nap? >> Ami kiveri a biztosítékot. >> Ühüm, például.

Hát ami kivően biztosíték ott nálam és akkor kábé szitkozódok akkor az például az amikor odajönnek hozzám és érdekes mód hogy inkább idősebbek idősebb generációból valók és odajönnek és megkérdezik hogy észor tiszta vagy?

Jaj, >> tehát hogy igen, ezt most próbáltam nagyon szépen megfogalmazni, >> de hogy igen, tehát hogy ez ez milyen kérdés, hogy >> udvariatlan.

És >> udvarietlen. >> Tehát ilyenekkel ezektől nem most az, hogy most végig rajtam azt betudom abbak, hogy hogy nem vagyok egy megszokott látvány.

Meg a székem se az egy megszokott látvány.

Főleg az előző nem volt az, mert az még speciálisabb volt, mint mint ez.

Igazából már most így nem izgat.

A gyerekek egyébként viszont imádnak a most most jön a generáció, akik most kicsik, tehát ilyen óvodáskorak, azok teljes mértékben nem azt nézik bennem, hogy én beteg vagyok.

Ühüm. hanem hogy hú de menő verdám van, és hogy ők nekik ez tetszik meg tényleg abszolút nem bántóak meg semmi.

Nek hát a gyerek az milyen a gyerek az kíváncsi. kíváncsi bizony. >> És és tök jó érzés nekem is, mikor mikor odajön egyik másik és megkérdezi, hogy ez mi nekem és elmegalázom és megmutatom neki a funkcióit, hogy mégis hogy mit tud meg, és el vannak parázsolva és és szinte látom, hogy a fejükbe ott kattognak a kerekek, hogy tehát igazából ennyi. >> És megállapítják, hogy milyen menő.

Szerettél tanulni? >> Én én én nagyon jó tanuló voltam.

Ez alatt azt értem, hogy szímetes voltam.

Viszont aztán jött az, hogy vesekövet állapítottak meg nálam.

És rengeteg, rengeteg görcsöm volt, de olyan szinten olyan szintű görcsökről beszélünk, hogy nem is tudtam, hogy hányak vagy aludjak.

És rául mivel az alapbetegségem se könnyítette meg a helyzetemet, így az orvosok is igencsak vonakodtak a műtétől, hogy egyáltalán hozzámjújanak.

E csak azért mondom, hogy emiatt ugye romlott az átlagom is.

Hát becsúszott egy-egy négyes már utána, de alapvetően igen.

Illetve a másik a kérdésed másik felé, hogy szerettem-e tanulni?

Tehát én elfogadtam az úr, hogy jött a tanárnő vagy tanár és beadta az anyagot.

Én meghallgattam, amit elmondott.

Nyilván meg elvégeztem a házi feladatot.

De hogy de például anyukámmal nagyon sokat dizérbe veszekedtünk, merthogy ő annyit lehetett a sztoriból, hogy fel van adva xóal történelem, vagy biológia vagy földvajz.

És én és én mondtam, hogy anyeket már tudunk hagyjál véve.

És akkor na jól van akkor olvasó vagyunk. legyen neked igazad, de egyébként meg utáltam, meg időpocsíkolásnak éltem, de egyébként tényleg én inkább ottam a tehát premier plánban, amikor az anyád elmondta az anyagot, akkor meghallgattam oké.

És volt olyan, hogy nem akarok tényleg nagyképűnek tűnni, de volt olya, hogy megműjtöttek ugye a ves veszekre, és ez egy ilyen kettő-három hétnyi kimaradást jelentett az iskolából és jött a tanárnő és mondta nekem, hogy hát három három hét anyagát, hogy fel tudom mondani. simán felmondtam neki mivel akkor tanultam, mert volt.

De hogy de hogy alapvetően szerettem tanulni, mert mert mert nem >> sokan vannak még így szerintem vele.

Mi az, amit a szabadidődben szívesen csinálsz?

Én hát a lehetőségeimhez mértem meg az ézzerűség határain belül persze pár dologb azért kital kipróbáltam magam. >> Ühüm.

Nekem én hat éveskor öt vagy hat éves voltam, mikor egyik rokon már láttam egy kis játék szintetizátort és én is hogy nekem az kell, nekem kell olyan és mévén, hogy a apai ágon a családom ők vé zenész.

Így ők így ők bennem is van egy kis zenészéma.

De hát hogy ezt eddig nem tudtuk.

És hát én szeretem így a zenét, neked így zemélgetek is, illetve amit szeretek csinálni, igazából filmeket nézek, de az csak ilyen üres a kitöltés.

Nagyon sok verset írtam régebben.

Nagyon szerettem az ivadalmat.

Már abbahagytad. >> Hát most inkább időd nincs rá. >> Időd nincs rá. >> Időd nincs rá.

Meg meg a meg nekem a versívás mit olyan az inkább ilyen ez nem olyan, mint hogy most jó, akkor most főzök egy kávét és akkor iszok egy kávét, mert olyan kedvem van.

Tehát kell rá ráhangolódás, vagy >> kell egy érzés, egy egy esemény, amit amit le tudok a versekben így elveszteni.

Tehát, hogy kiem én úgy elesztem ki a gövizt. >> Mondtad, hogy nagyon szeretted a könyveket.

Van kedvenc íród, vagy kedvenc műfajod?

Érdekes mód, hogy nincs kedves kedvenc íróm, mert mert úgy nincs kívánottam.

Kedvenc műfajom hát szeret régebben szerettem az ilyen romantikusabb regényeket, de inkább regénypárti vagyok. könnyű olvasni, mert mert hogy alapesetben én úgy gondolom, legalábbis én az én kis fejemmel, hogy ha én olvasni akarok, akkor olyatok, ami kikapcsol, és és >> ühüm >> nem nem feltétlenül tülni akarok, vagy jobban terelni az agyon.

Szerintem nagyon-nagyon sok nézőt vagy hallgatót érdekelhet az, hogy mondjuk milyen egy átlagos…

Említett entitások

Témák

Szervezetek, cégek

  • Tégy Jót Alapítvány

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Angyalom podcast - Az üvegfiú”

Miről szól ez az epizód: „Angyalom podcast - Az üvegfiú”?

A Tégy Jót Alapítvány elnöke, Gagyit Károly mutatkozik be a sorozat első részében. Az alapítvány célja, hogy lakhatást biztosítson fogyatékkal élő gyermekeknek és felnőtteknek, valamint láthatóvá tegye őket a társadalomban. Károly megosztja személyes küzdelmét az osteogenesis… Az epizód a Angyalom podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 21..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Angyalom podcast - Az üvegfiú”?

Fő témái: üvegcsontúság, segítségnyújtás, küzdelem.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Angyalom podcast - Az üvegfiú”?

Megjelenés: 2026. 03. 21.. Hossz: 37 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/angyalom-podcast/angyalom-podcast-az-uvegfiu-18883693

Több epizód a Angyalom podcast-ből

  • Angyalom podcast - A manókéz

    A műsorban Kitti kislányának, Kittinek a kézfejlődésével kapcsolatos tapasztalatokat osztják meg. Beszélgetnek az élet másfél kézzel, az elfogadásról és a hozzáállásról. Kiemelik,…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból