Az Utazási Podcast

#102 A világ sokkal jobb hely, mint gondoljuk

· PT1H37M34S

Összefoglaló

Bíró Ádám, aki korábban Irakról mesélt a podcastben, ezúttal Budapest egyik legjobb kocsmájában, a Rots Budapest Bárban csatlakozik a műsorvezetőhöz. A beszélgetés közvetlen, "kocsmás" hangulatban zajlik, és a vendég a helyen is dolgozik. Az adásban szó esik a korábbi interjú…

Röviden

Műsor
Az Utazási Podcast
Megjelenés
2025. 12. 15.
Hossz
1 óra 38 perc
Szereplők, említett nevek
Mátai András
Témák
utazás, budapest
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Az utcási podcast legújabb részében egy régi ismerőst köszönthetünk.

Ő Bíró Ádám, aki a 72. részben mesélt nekünk Irakról, hogy az egy jó hely és hogy lehet oda utazni.

A visszajelzéseitekből látszott, hogy nagyon tetszett az az interjú, így most Ádámmal ott folytatjuk, ahol az előzőt abbahagytuk egy igazi kocsmai beszélgetés formájában.

Az interjút még 2024-ben vettük föl. >> Szia András!

Kezdjük azzal, hogy hol is vagyunk, merthogy nem csak akárhol kezdünk podcastet felvenni, hanem >> nem akárhol.

Minden bizonnyal Budapest legjobb kocsmájában vagyunk, a Rots Budapest Bárban, Király utca 77 szám alatt. >> Köszönjük a Rotnak, hogy lehetőséget adtak, hogy itt vegyük fel ezt az adást. >> És hogy neked mi közöd van a Rootshoz? >> Hát ez már a második otthonom.

Igen, ezzel mindent elmondtam szerintem.

De nem csak mintogy vendég, hanem >> nem itt is dolgozom most, amióta hazajöttem.

Hát amikor legutóbb beszéltünk, akkor kezdtem el itt dolgozni. >> Aha.

Kíváncsi leszek, hogy hány hallgató fog bejönni konkrétan téged keresni és beszélgetni, merthogy ilyenek voltak már egyébként.

Én >> például amikor a Dimi, nem tudom nem emlékszel-e, a kubai koktélváros görög srác, Dimi.

Dimi, >> Igen, azért rég régen volt. >> Hát egy régebbi, Igen.

És ő csinált akkor pont egy egy ilyen görög kis boltot, ahol olívát, olajokat, olívabogyót árult és hasonlókat.

És több ember ment, hogy jött jöttünk, hogy megnézzünk és megnézzük a boltot meg találkozni.

Úgyhogy én azt gondolom, hogy lesz olyan, aki konkrétan bejön.

És na jó, akkor legyen az, hogy aki bejön és az utazási podcastre hivatkozik, azt meghívom két cent bármire, és iszok vele egyet. >> Na ez ez ez szép, ez tetszik.

Jó, kezdjük a visszajelzésekkel. >> Hát én izgultam, hogy milyen lesz.

Igen, mert nagyon sok mindenről beszéltünk. >> Ühüm.

Igen, úgy éreztem, hogy sok mindent próbálunk felölelni egy ilyen két órás podcastbe, de aztán jó lett a mármint hogy a visszajelzések abszolút pozitívak voltak, amiket amiket hallottam. >> Te visszahallgattad? >> Én visszahallgattam persze. >> Vissza, mert hogy sokan vannak, akik tudom, nem merik vagy nem szeretik hallgatni a saját. >> Á muszáj.

Azért nekem mindig apukám mindig elfelejti meghallgatni, és akkor mindig mikor megyünk kocsiba, akkor mondja, hogy most akkor most rakjuk be.

És akkor mondom, hogy hát ne már, most nem akarom magamat hallgatni egy autóba, de egyszer meghallgattam persze.

És >> nagyon sokszor mondom azt, hogy ö >> Ja, azt mondom, hogy különben azt a szót nagyon sokszor mondom.

Számolom itt, hogy hány különben lesz. visszajelzés még neked, amit így talán nem is mondtam, vagy nem is tudsz, hogy egyrészt én már beszél azért beszélgetés közben már érzem, hogy hogy milyen.

Tehát mondtam neked, hogy nyugi tök jó lett.

És képzeld el annyira, hogy én ezt külön meghallgattam úgy, hogy nem úgy, hogy amikor szerkesztésileg, mert ugye nyilván van egy post production, amikor elkészül és akkor utána újra hallgatom, hanem éppen autóztam, hosszú nem tudom sok órát vezettem és akkor ogy valamelyik meghallgatom valamelyik podcastet és szokott ilyen is lenni, hogy például a Rockit berakom és meghallgatom újra >> az örök klasszikus >> az örök klasszikus ugye, merthogy olyan szenvedéllyel tud mesélni és ez Kostericán volt és hallgattam a sztorit. itt és megálltam tankolni, és annyira magával ragadott az egész történet, és annyira ott voltam veled, hogy amikor kiszálltam, akkor hirtelen nem tudtam, hogy hol vagyok a világnak a melyik részén.

Kiszálltam és így és ez meg hogy mondom most hol >> és alejkummal köszöntek. >> Majd majd és így jó pár másodperc volt, hogy most én hol is hol vagyok?

Annyira magával ragadott, pedig aztán a földnek a másik felén voltam.

Hát ezt nagyon jó hallani, tényleg örülök neki. >> Úgyhogy jó, jó, nagyon jó kis beszélgetés volt.

És ugye már akkor utána beszélgettünk, hogy több sztori kimaradt, illetve jöttek konkrét kérdések hallgatóktól, és akkor azt mondtuk, hogy hát akkor üljünk le, és beszéljük át a kimaradt részeket, illetve beszéljük át a visszajelzéseket, hogy hogy akkor válaszoljunk ezekre, vagy te válaszolj ezekre a kérdésekre, amik jöttek.

Na, akkor nézzük a kommenteket. >> Nézzük a kommenteket.

És akkor az első kérdés az Instagramon érkezett mindezt, amit te elmeséltél, ezt ajánlanád egy nőnek is? >> Mindent nem biztos, hogy ajánlanék, amit én elmeséltem, mert így most nem jutt eszembe minden, amit elmeséltem, de úgy, hogy ezekbe az országokba ellátogatni, ahol én voltam, abszolút ajánlanám mind irakolt Pakisztánt, a közelkeletet simán.

Ugye függ azért attól is, hogy én meg tudom azt érteni, hogy egy mondjuk egy nő azt mondja, hogy neki egyedül beülni egy ilyen Mohamed Abu Abdulla nevű barátom mellé a az iránytaxiba nyolc órára, hogy azt mondja, hogy hát nekem ez nem.

És az ez egy tök jogos felvetés, de valószínű, hogy ennek Kelet-Európában is megvannak a veszélyei 8C órára beülni egy egyedüli nőként egy férfi mellé.

Szóval ezeket nem biztos meg mindenki saját maga mérlegeljen, de én rengeteg egyedülutazó nővel találkozok egyébként.

Indiában is találkoztam, Pakisztánban is találkoztam egyedülutazó nővel, még Irakban is találkoztam egyébként egy körülbelül hat 60 éves New Yorki tanárral, aki aki aki egy ilyen halálosan jó fej és ilyen bullis nő, és hogy ő mindig, amikor szünet van az iskolában, akkor elmegy ilyen hé, >> és milyen jól csinálja. >> Aha. és hogy nagyon is tehát, hogy így konkrétan a liftbe találkoztunk egy egy hotelbe. >> Ühüm.

És szerintem itt megint érvényes, amit mindig mondok, hogy amúgy a világ az egy sokkal jobb hely, mint mint amit így kialakítunk magunkban, hogyha csak a tévét látjuk, és nem történnek azért szörnyűségek lépten nyomon nőkkel, csak azért, mert nők ettől függetlenül persze nem kell belemenni semmi hülyeségbe, meg elővatosnak kell lenni, de de a válasz az, hogy igen, ajánlanám nőknek, induljanak el bátran, egyedül ők.

Sőt, van olyan ismerősöm is, aki aki tökre vágyott arra, hogy egyedül utazzon lányként, és mindig a amikor beszélgettünk, az én inspirációmra ment el egyedül utazni.

Jó, hát nem ilyen helyekre Olaszországba, de hogy annyira megjött a kedve, hogy azt mondta, hogy ez baromi jó volt, és hogy kösz Ádám, és hogy ez csak a kezdet, és hogy menni fog egyedül. >> Tök jó. >> Jó, kicsit a filozófikus irányba induljunk el.

Balzam László kérdezte >> na, >> hogy ki vagy milyen helyzet volt a leginspirálóbb utazásaid során, amit itthon a mindennapokban be tudtál illeszteni? >> Fú, na ez hát ez egy nagyon tág témakör.

A és erre felírtam egy pár dolgot egyébként, mert itt több gondolatom van erről, és már egy kicsit azért ebbe belekaptunk az előző adásba, hogy a próbálni bizalommal lenni, meg hogy így felfedezni azt, hogy egyébként mennyi mennyi szuper jó fejember van a világon, és mennyi emberben meg lehet bízni vakon. >> Például olyan megtörtén, vagy lehet, hogy itthon Magyarországon random elkezdesz vadidegen emberekkel beszélgetni, mert velem megtörténik.

És ez ez egyértelműen az utazásnak a következménye >> lehetséges.

Lehet, csak igen, csak ezt már nem tudom felfejteni, hogy ez amiatt vagy amúgy is, de de abszolút igen, csinálom én is, hogy hogy meg tudod a na jó, akkor most egy konkrét dolog van, amikor emberek elmennek utazni, és akkor azzal jönnek haza, hogy azt mondják, hogy hát ott olyan jó fél az emberek és ott annyi annyi csoda van meg így meg úgy, és hogy olyan dolgokat mondanak, amik egyébként itthon is megtörténnek. abszolút egy villos. >> Mások egyébként ugyanazt mondják Budapestről. >> Persze csak az van, hogy amikor az ember elmegy külföldre, akkor sokkal nyitott szem, nyitottabb szemmel jár észreveszi ezeket a dolgokat és ezt ez talán egy fontos, hogy ezt hazahozni, ezt a nyitottságot itthon is, mert nagyon sok szép dolog történik itt is Budapesten is körülöttünk, vagy akár bárhol Magyarországon egy vonaton, egy villamoson.

Imádom például, mikor ismeretlen emberek elkezdenek beszélgetni vonaton, és egy ilyen tök jó, csak így hallgatni is tök jó, és hogy egyáltalán nem hidegek a magyarok, meg nincsenek itt olyan társadalmi problémák, hogy új itt mindenki segfej, és külföldön meg mindenki jó fej, hanem csak az van, hogy külföldön bizony nyitottabb szemmel jár az ember, és itthon meg nem veszi már észre ezeket a szép dolgokat, meg a pozitív dolgokat.

És például ezt érdemes szerintem hazahozni nagyon utazásból.

De például még egy, amihez szembe jutott, amit biztos, hogy alkalmazok.

Én alapból is amúgy elég nyugodt gyerek vagyok, de a a barátommal, akivel Pakisztánban utaztunk, ahol tényleg amikor vannak ezek az országok, mint például a Kaukázus, Közép-ázsia, ahol azért így eljutni A-ból B-be, az mindig egy nagyobb kaland, tehát ott nincs volánbusz meg menetrend meg ilyenek, hanem emberek visznek Jeeppel, kisbussszal satöbbi. és hogy az van, hogy ez ez az egész egy játék igazából, amit nagyon sok ponton el tudsz veszteni, és viszonylag nehéz megnyerni és az, hogyha nem indul időben a kisbuszod, és ezen idegeskedsz, már vesztettél, hogyha összeveszel a sofőrrel, mert turistáldat számol fel neked, ami amúgy mondjuk 200 Fttal több, tehát ilyen nem értelmezhető összegeken veszekszel, vesztettél, hogyha nézegeted az órádat a busszon, hogy ez már megint kis vesztettél.

Indiában például, hogyha bármikor eszedbe jut az, hogy nem élsz oda időben, már már vesztettél, mert nem fogsz sehova odaérni időben.

És nagyon sok ponton el tudod ezt veszteni, ezt a játékot, és csak úgy tudod megnyerni, hogyha hogyha mindent balccal, pozitívan lehúzol, és a végén leszállsz a buszról, és azt mondod, hogy na megjöttünk, igyunk egy sört itt a tengerparton, és nem rugózol ezeken.

És ugye az a helyzet, hogy ugyanez van, hogy nézem az embereket mondjuk egy aldiban, egy kasszánál, és van az, hogy mondjuk lassabb a pénztáros, és látom, hogy így puffognak az emberek magukban. >> Ühüm. >> És és hogy és hogy egy oldi vásárlást is el lehet veszteni, ugyanúgy, mint egy kis buszoást Grúziában. >> Ezek téged nem húznak föl?

Én szórakozok ezzel, hogy >> ilyen nincs, >> de azért, mert nem sietszhova. >> Nem, egyszerűen nincs hatásom az eseményekre.

Tehát, hogy így nekem arra, hogy mennyire >> ugyanaz, mint az, hogy most ez a ez a kisbusz, ez hogy megy meg mi lesz vele a Kaukázusban, pont ugyanannyira nincs rá hatásobb, mint az Aldiban a pénztárosra.

Ezért tök fölöslegesat puffognom >> még akkor is, hogyha egyébként rohannál és valahova oda kell érned is. >> Abszolút tök mindegy. >> És egyébként tényleg semmit, tehát hogy attól, hogy puffsz, >> semmi nem fog történni egyáltalán.

Szóval ezek Igen, itt sok sok sok ponton el lehet veszteni az utazást az utazásban ezeket a játékokat és ugyanúgy a hétköznapi életben is nagyon sok ilyen játék van.

Mi milyen szituációt, hogy kezelsz?

Tehát az, hogy az, hogy mi történik veled, az körülbelül 10%.

Az, hogy te azt hogy kezeled, az a 90%.

És ez az utazásban is érvényes.

Mesélj egy sztorit, hogy mi mi milyen szituációból beszéltél egy vadidegen emberrel itthon. >> Ú >> a ezen kívül kocsmán kívül, mert az nem él.

A kocsmán kívül két napja bementem hajnal egykor a a Blaha Macke, a legendás Macke, és eleve hát volt egy ember, leültem egyedül, és kérdezte, hogy hányan vagyunk?

Mondom, én egyedül vagyok, haver, és így mondta, és merre mentek tovább?

És így >> mert merre mentek tovább?

Arra, hogy egyedül vagy? >> Full egyedül voltam.

Én leültem mellé, de én se feltétlenül arra vártam, vágytam, hogy egy ilyen pultos műszak után ott beszélgessek vele, de volt egy pont, amikor így át átfordítottam az agyamban, hogy na jó, most már ez van, beszélgetni kell vele.

Elhívott az ember bográcsozni, [nevetés] élet életemben nem láttam és megkérdezte pókerezekkel.

Mondtam, hogy nem szerencsejátékozok. mondta, hogy kár, mert pont ilyen emberek kellennének a társaságából, és hogy menjek el hozzá bográcsozni.

És így mondtam, hogy ez így ismlenül kicsit fura így a meckiben, de hízelgő nagyon a és a közvetlenséget. >> És lesz belőle bográcso?

Nem lesz bogrács >> de lehetne egy >> lehetne.

László még azt is írta, hogy szeptember végén utazik Iránba és hogy mi a te történeted is inspirálta és Örményországon keresztül fog stoppolni. >> És kérde tiszta is kérdeztem és igen, mondta, hogy a ezt ezt az utat, ezt mindenképpen azt a te inspirációdra is, pedig Iránban már járt, >> hogy átkelni az örményhatáron.

Az amúgy érdekes lesz, mert nem tudom például, hogy megvan-e még az a határátkelő, amin átkeltem, mert ugye azóta volt egy komoly háború Azerbajdzsánnal, ami azeri győzelemmel zárult, és és ott próbálnak csinálni egy folyosót ami a Nahiceván nevű azeri enclávéba vezet át. >> Ühüm. >> Szóval azt mondom, hogy né nézzen utána >> né nézze meg.

Erre szerintem nem lesz nagyon információ, mert mikor én ott voltam, akkor is nehéz volt információt kinyerni, hogy ezen a határon hogy lehet átkelni. >> Ühüm. >> És az azt nem tudom, ezt mennyire bontottuk ki a az előző pot Ja, igen.

Amit mondtam, hogy úgy úgy mentem oda, hogy fogalmam nem volt, hogy mi fog történni, mert nem voltak már buszok.

Ráadásul a határőr is, hogy 15 percig nézte az útlevelemet nagyítóval, lámpákkal, és így kérdeztem egy idő, hogy baj van.

És mondta, hogy nem, nem, csak annyira ritkán van a kezében magyar útlevél, hogy meg akarta-e nézni a vízjeleket, amik benne vannak.

Hát mondom óriási. >> Ja, csak ilyen személyes érdeklődés akkor. >> Igen. >> Jó.

És még ugye Iránról, hogy azóta is volt szó a podcastbe a Dianás részbe is Iránról, meg én is csodákat zengtem róla, de az például eszemott, hogy hogy az árnyoldala a arról arról soha nem nincsen szó, de hogy egyébként engem a negyedik napon letartóztattak Iránban.

Na >> erről tényleg nincsen szó. >> Na, erről nincsen szó.

És e és ez van egy ilyen árnyoldala Iránnak, hogy mondjuk az, hogy letartóztattak, az…

Említett entitások

Témák

  • utazás
  • budapest

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#102 A világ sokkal jobb hely, mint gondoljuk”

Miről szól ez az epizód: „#102 A világ sokkal jobb hely, mint gondoljuk”?

Bíró Ádám, aki korábban Irakról mesélt a podcastben, ezúttal Budapest egyik legjobb kocsmájában, a Rots Budapest Bárban csatlakozik a műsorvezetőhöz. A beszélgetés közvetlen, "kocsmás" hangulatban zajlik, és a vendég a helyen is dolgozik. Az adásban szó esik a korábbi interjú… Az epizód a Az Utazási Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 15..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#102 A világ sokkal jobb hely, mint gondoljuk”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Mátai András.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#102 A világ sokkal jobb hely, mint gondoljuk”?

Fő témái: utazás, budapest.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#102 A világ sokkal jobb hely, mint gondoljuk”?

Megjelenés: 2025. 12. 15.. Hossz: 1 óra 38 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/az-utazasi-podcast/102-a-vilag-sokkal-jobb-hely-mint-gondoljuk

Több epizód a Az Utazási Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból