Az Utazási Podcast

#21 Életem kalandja egy lélekvesztőn az Atlanti-óceánon át

· PT1H19M8S

Összefoglaló

Ferenczi Zsolt „Rocky” egy vitorláshajót hozott haza a Karib-tengerről az Atlanti-óceánon át, annak ellenére, hogy előtte nem volt vitorlás tapasztalata. Ez a kalandos út a hajózás iránti szeretetéből fakadt.

Röviden

Műsor
Az Utazási Podcast
Megjelenés
2020. 10. 20.
Hossz
1 óra 19 perc
Szereplők, említett nevek
Mátai András
Témák
sailing, atlantic ocean crossing
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

első dolog koccintsunk oké koccintsunk mindenkép ösött a dolog egészség [Zene] egészség na kitaláltátok igen ez a karibtenger kalózai az utazási podcast 21 részében mi is egy kicsit kalózkodni fogunk ferenci zsolt alias rocky élete kalandját meséli el nekünk amikor egy lélegvesztő vitorlással átszelték az atlanti óceánt ami már az induláskor is csak jó szerencsével tűnt túlélhetőnek a kalandvány mégis nagyobb volt bennük és a négy fős legénység nekivágott az ismeretlennek én mátai andrás vagyok ami pedig most következik az egy igazi kalózkaland a legelejétől kezdjem jó hát a legeleje úgy kezdődött hogy én ezt kitaláltam ugye mindig szandokánon nevelkedtem satöbbi mindig hajózni akartam közben sose tudtam úgy tehát evesztünk szörföztünk gyerekkorom óta tehát gyerekorom óta ez tör tént és megmondom őszintén hogy egyszer mikor női dolgok is bejöttek tehát elhagyott a nőm szarbaan volt az egész életem gondoltam jó most akkor én eladok mindent eladom az autót eladom a dolgaimat és veszek egy kis vitorlást és megkerülöm a földközi tengert tehát ez volt az eredeti terv ez húzódott körülbelül öt éven keresztül mármint elindulni maga ez a a terv tehát terv szintén maradt az egész igen és már jó az egész környezet minden mindenki röhögött rajtam tudod a rocki meg a meg a hülye vitorlázása meg ez az egész két haverom úgymond cserbe is hagyott tehát én annyira ott voltam hogy én már elmentem vitorlást nézni a balatonra hogy én most akkor mindent megveszek persze nulla vitorlázó tudása ezt azért hozá ez csak egy álom volt így van és igazából ez így eltelt öt év már úgy a hátam mögött közrelytárgya voltam és már öreganyámnál nagymamámnál hogy szebben mondjam nagymamámnál panaszkodtam mondom mama mondom az életemben nem fogok elmenni hajóz mondom soha nem fog összejönni és akkor mondta a nagymamám hogy az van messze ami nincs kisfiam és ez rám is van tetoválva azóta és úgy képzeld el hogy egy hét múlva felhívtak egy nyaralásból maradt ismeretségből akinek ugye ugyanezt előadtam hogy én hajózni akarok és ugye ő neekki voltak vonalai vitorlázáshoz és felhívtak egy februári estén hogy hát zsolti át kéne hozni egy hajót a karibtengerről portugáliáig hát ugye rám jött egy ilyen pánikrohamszerűség na mondom most azt nem tudták hogy semmi tapasztalatod nincsen azt nem azt nem azt nem csak hogy van egy ilyen álmod így van hogy van egy ilyen álmom ez már félsiker én is ezt gondolom löfföltem bejött és megmondom őszintén hogy felhívtak akkor egy ilyen két-három napig nem nagyon tudtam aludni mondom hát ezt akkor is bevállalom ha halállal véőd semmi nem is volt kérdés itt én megyek akármi történik akármi történik iszonyatosan féltem még sokkoltam magam egy ilyen youtube-os atlanti óceános viharos videókkal de sok időm nem is volt mert talán hát nem tudom három hét múlva már indulni is kellett tehát ez február eleje körülbelül és március 4-én utaztunk már tehát nem is az volt hogy én most akkor most van időm visszalépni vagy gondolkozni de én ott rögtön mondtam is hogy oké csináljuk mit tudtál a az expedícióról hogy az expedíciól egyelőre annyit tudtam hogy kirepülünk a karib térségbe még azt se tudtam pontosan hova és egy hajót amit azt se tudtam pontosan milyen hajó haza hozunk azt se tudtam pontosan mennyi idő alatt tehát lényegében egy teljes bizonytalanság és egy teljes kalandnak mondhatnám az egés minden étesző ember erre azt mondja hogy vagy feltesz mondjuk 20 kérdést te egyből rávágtad hogy így van én én rá én azonnal én mondtam is hogy stim minden kapitányunk megvolt ez a srác aki telefonált ő volt a kapitány vag nem nem nem ő ő nem tudom milyen okokból de ő csak közvetített tehát de ő is vitorlázott amúgy lehet hogy több esze volt mint nekem ezt majd később mondom is és a kapitányunk megvolt a nem tudom a méder áront ugye ismeritek és őneki az apukája a méder istván azóta is az én kapitányom imádom a legkomolyabb arc a világon és képzeld el hogy mi voltunk ketten és akkor hogy hát m még kéne két-három ember azért a legénység gyanánt hogy nem ártana akkor az egyik haveromnak pont mondtam neki már úgy egy fél éve hogy hát figyelj lehet hogy egy vitorlást szerzek és menjünk jössz ő jön minden rendbe lesz oké őszintén ennyire hajó szerető ember volt vagy inkább ő neki a kaland e ő ilyen ilyen ilyen bevállalós vagabund volt és gondoltam akkor gyere és ugye meg is lepődött hogy egyszer fölhívtam este hogy figyelj most hívtak és akkor amiről beszélek hónapok óta az most itt van úgyhogy ha megígérted most gyere kicsit erőszakos is voltam ő volt az egyik matró társam és előtte nyáron azért volt egy icipici vitorlás tapasztalatom tehát ilyen kis kalózokkal randalíroztunk be onföldváron és a bundiék tanítgattak meg próbálgattuk és őt is fölhívtam hogy te figyelj van egy ilyen történettel legalább tényleg tudsz vitorlázni ő tudta az én kis titkomat és ő azt mondta hogy oké rendben akkor végülis így nem rossz mert négyből legalább ketten tudtak valamit a hajóról hog melyik az eleje melyik a hátulja persze tökéletes volt én is úgy gondoltam hogy pont jó lesz sőt volt egy ötödik jelentkező is őt nem én szerveztem hanem azt hiszem hogy a hajó tulajdonosa és megjelentünk itt budapesten egy szép nagy házban hogy akkor most megbeszéljük ezt az egész történetet egy hét múlva tehát a a hívás után egy héttel ezt az egész történetet hogy hát akkor mi is a történet oké följöttünk fölfele még olvasgattuk a vitorlázós tankönyveket érted a taki végig mondta hogy hát meg én nem nem tudok semmit azt mondja belekérdeznek valamiben vége mondom maradj csöndbe mondom majd én beszélek mondom előadom hogy nagyon vágjuk a történetet és föl is mentünk oda a házhoz ott az egész család ott volt a kapitány még egy plusz ember és akkor megmond elmondták akkor már magát a történetet hogy tényleg mi lesz megnéztük a hajót beszéltünk az áronnal telefonon satöbbi mert ugye ezt a méder árom választotta ki a karip térségbe gyakorlatilag megvettek egy hajót amit nektek í í van kiment az illető nyaralni megtetszett neki egy hajó és megvette a méderáron azt mondta rá hogy oké és megvette és igazából mi azért voltunk felbérelve úgymond hogy ezt hazahozzuk ezt a kis ladikot az albion és tehát annyira konkretizáltuk ott a dolgokat hogy az ötödik matró társunk az fölállt az asztaltól és azt mondta hogy ő még fiatal a halálhoz ő köszöni szépen nem kér belőle ennyire rosszul hangzott a történet eléggé rosszul hangzott úgy én azért nem hangzott rosszul mert mert érettem meg meg de igazából lehet hogy jobb is hogy nem értettem meg ha értettem volna akkor is mentem volna tehát á ez ez nekem tényleg életem meghatározó pontja volt és ő föl is állt az asztaltól ő mondta hogy nagyon szép nagyon jó de ő ő élni szeretne és ő ő nem akar jönni oké maradtunk mi volt a az ő sugarlata hogy ez ez nem aha hogy miért miért hát egy rakásszar volt a hajó igazából képek alapján is az elmond hogy az áron azt mondta hogy az egy pöpec hajó igazából egy pöpechjó volt valamikor tehát ez ez búvároké volt mint utólag kiderült és egy rakáslék volt satöbbi satöbbi tehát nem volt azért annyira óceáni átkelésre én azt mondom hogy a azóta azért vitorlázok már jó ideje meg meg tényleg azért nyomom de még a balatonon is átgondolnék egy kicsit nagyobb hullámokban ezt a hajót hogy használom-e de de akkor még deehát ugye én akármivel átmentem volna tehát ez nem számított és így maradtunk négyen hála jó évnek nem kérdeztek technikai kérdéseket egyáltalán mi az a forstág mi az a bum mi az a satöbbi a a a a tőkesúlytól kezdve bármit tehát nem kérdeztek semmitá örültek hogy valaki van így van örültek hogy valaki van úgyhogy jelentkeztünk kezet ráztunk rá csináljuk és itt eltelt még két-három hét vásároltunk magunknak vitorlás csizmát mit tudom én vízálló cuccokat tehát amit csak akarsz és eljött a pillanat előtte este még felhívott engem a haverom akivel ugye hónapokig beszéltük hogy indulunk és hát szakozott nem lehet e sbben mondani mondta hogy ő se akar meghalni lehet hogy nem jön mondom ne basszál ki velem gyere légyszíves mondom ha már elkezdtük csináljuk jó lesz jó lesz megdumáltam és hajnali 4y-kor teljes menetfelszerelésbe felszálltunk a repülőgépre amit úgy képzeljél el hogy a a személyes poggyászunk 80%-át vitorlák és hasonló vitorlázási kellékek töltötték meg mertogy nem azt kellett vinni vagy még vinni kellett hogy a hajót ugye ott rendbe rakjuk a a szigetek között tehát a ez azt jelenti hogy lényegében nem tudod mennyi időre mész nem tudod hogy jössz haza tehát lényegében semmi komolyat nem tudsz ami azért számít egy utazásnál és oda vigyél magaddal elegendő ruhát akár pénzt akár bármit és hát én nem is tudom mennyit vittem tehát egy ilyen kis hátizsáknyi cuccot a többit magunkra erőszakoltuk tehát úgy képzel ezt el hogy két cica nadrág másik nadrág azon egy nadrág tehát úgy mentünk mint a michlen babák gumicsizmába vitorlás cuccba budapesttől jól nézhettetek ki a óriásiak voltunk budapesttől mentünk lissabonba lissabonból ott végigültünk egy három órát liszabonból barbadosra és barbadosról santa luciára és ezt mindet úgy hogy tehát ilyen én nem akarok hazudni de legalább négy-öt réteg ruha volt alul is fölül is rajtun átát büdösek voltunk mind a mint a lovak szóval szóval érdekes történet volt várjál asszony mit szólt ehhez az egészz nem volt ja nem volt még akkor n volt hát nem volt nem volt a haveromnak volt hát ő ő egy kicsit féltette azért az embert azóta már nincsenek együtt emiatt nem tudom nem tudom megmondom őszintén de erről majd később mesélek tehát amikor hazajöttünk ővele így megszakadt a kapcsolatom tehát valószínű hogy egy kicsit haragudott rám vagy egy kicsit neheztelt inkáb mond el magaddal a titanikra igen igen igen pedig én azt gondolnám hogy élete nagy élménye volt neki is csak ugye itt is attól függ hogy ugyanazt a dolgot az ember hogy veszi be és hogy fogja fel és kirepültünk barbadoszon már majdnem meghaltunk a repülőgépen mert ferdén tették le szóval már ott gondoltam mondom íg mégse fogok hajózni mondom itt fogunk megdögleni és onnan santa luciára és santa lucián láttuk meg a hajónkat a gyönyörű szép albion hála jó égnek sötét volt még tehát nem kellett annyira még kétségbe esni kicsit bepálinkáztunk ott a helyi erőkkel ott keveredtünk beszélgettünk és és elindult maga az egész kaland ez 2011 március 4e volt amikor kiértünk várj és és milyen állapotban volt a hajó mármint szerinted amennyire így meg tudtad állapítani á nem láttam én én nagyon oda voltam érte tehát én én én el voltam varázsolva érted tehát erre vágytam egész életemben és azért azért útközben vagy meg így a szigetek között rájttünk hogy azért vannak történetek rajta tehát van van egy-két gond de de nem volt semmi tehát kicsit szakadt kicsit kopott de de a miénk hát ennyit tudok mondani meg amikor ott kinézel és és tényleg ott a hegyek és a a karib tenger maga hát ott igazából egy vilingba is elüldögél az ember én azt gondolom a mai napig azóta már vissza is mentem és elkezdődött maga ez az egész történet megindult az hogy akkor mi most matrózok vagyunk ő a kapitány ugye demokrácia nulla de ennek így is van rendje és szépen felkeltünk első reggel és megindult a hajónak a renoválása ami nálam úgy kezdődött hogy a másfél- két hónapja a rohadó vcé-t ki kellett pucolnom a fekáliával együtt és mindennel tehát csodálatos volt ilyen 60-70 fokba a tűzőnapon bent a kis vécébe a hajóba csodálatos élmény volt de soha nem fogom elfelejteni és így elkezdtük rendbe tenni a hajót közben ugye barátkoztunk a helyiekkel beszereztük a szükséges élelmiszereket meg tényleg a vitorlázatot a kormányt a kötélzetet a fedélzetet kitakarítottuk tehát elkezdtük rendbe rakni így az egész kis vitor ásunkat ez egy 10 mes katamarán testű hajó volt nem túl nagy nem túl szép de csodálatos volt én nagyon élveztem és ez így telt el majdnem egy hét tehát ott santa lucián ott ott ott javítgattuk dolgoztunk vele és amikor úgy ítélte meg a kapitányurunk hogy alkalmas egy kisebb útra akkor elindultunk és mentünk egy kört vele na az egy kicsit elkeserítő volt tehát még így laikusként is olyan hangokat hallottam amit úgy körülbelül a filmekben akkor hallasz min mikor már bemondják hogy mayday tudod és még még semmi hullámok nem voltak tehát ilyen 3 mteres hullámokról beszélünk az még ugye semmi nem volt aztán visszajöttünk a kikötőbe megpróbáltuk megcsinálni ami ami zajongott meg dübörgött meg recsegett jöttek ugye a a műgyantázós korszakok mindenki műgyantázott mindent és csiszoltunk és ragasztottunk és állítgattuk és ez így telt még pár nap és utána megindultunk tehát az volt a terv hogy sant a luciától elindulunk fölfele gadalupé és fölé és minden sziget között ugye kiderülnek az újabb problémák az újabb tulajdonságai az újabb dolgai és akkor mindig orvosoljuk ezt ez így is történt és akkor mentünk így szépen tovább tehát megindultunk mentünk át santa luciáról kérlek szépen martinikra ha jól emlékszem igen martinikra ott ford the france kikötőjébe ott azért már kezdtünk ellazulni tehát azért a karibtenger a karibtenger és és így haladt k végig tehát így a a szigeteken így két-három napokat töltöttünk ugye amit kellett ahol lehetett megvettük felfedeztük a sziget kocsmáit a ugye a a nevezetességeit de de nagyon tehát életem egyik nagyon nagy élménye volt ez mikor tényleg kikötsz egy ilyen szigeten üvölt a regizene és akkor mész és akkor és akkor felfedezzük az egész szigetet tehát mindegyik sziget a maga maga nemében csodálatos volt tehát mindegyik más volt üm a hajóról ilyen ilyenkor mi volt a véleményetek hogy ilyenkor már el lehet indulni vagy vagy volt benne bennetek egy nagy kérdőjel hogy egyáltalán ez sikerülhet-e szerintem bennem nem volt egyedül benned nem volt bennem nem én azt mondtam hogy bármi van megyek ú máár és a többiek mit mondtak hát hát a a a taki ugye aki a a a barátom volt haverom volt ő ő már az elejétől azért kicsit honvágja volt meg azért ő érezte zsigerből hogy hogy azért ez itt van valami nem stimmel a bundi ugye ő megértett a vitorlázáshoz ő meg azért gondolta azt hogy nem lesz jó a történet miközben a szegénynek az apukája is hívogatta hogy át ne merjél…

Említett entitások

Témák

  • sailing
  • atlantic ocean crossing

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Ferenczi Zsolt

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#21 Életem kalandja egy lélekvesztőn az Atlanti-óceánon át”

Miről szól ez az epizód: „#21 Életem kalandja egy lélekvesztőn az Atlanti-óceánon át”?

Ferenczi Zsolt „Rocky” egy vitorláshajót hozott haza a Karib-tengerről az Atlanti-óceánon át, annak ellenére, hogy előtte nem volt vitorlás tapasztalata. Ez a kalandos út a hajózás iránti szeretetéből fakadt. Az epizód a Az Utazási Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2020. 10. 20..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#21 Életem kalandja egy lélekvesztőn az Atlanti-óceánon át”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Mátai András.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#21 Életem kalandja egy lélekvesztőn az Atlanti-óceánon át”?

Fő témái: sailing, atlantic ocean crossing.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#21 Életem kalandja egy lélekvesztőn az Atlanti-óceánon át”?

Megjelenés: 2020. 10. 20.. Hossz: 1 óra 19 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/az-utazasi-podcast/21-eletem-kalandja-egy-lelekveszton-az-atlanti-oceanon-at

Több epizód a Az Utazási Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból