Az Utazási Podcast

#98 Mesék és mezék Törökországból

· PT2H10M54S

Összefoglaló

Az Utazási Podcast #98. részében Mátai András vendége Tóth Ági török gasztronómiai szakértő, akivel Törökországba kalauzolnak. A beszélgetés érinti a török reggelit, a török kávé készítésének módját és különlegességeit, valamint a kávépörkölés eltérő módszereit. Tóth Ági…

Röviden

Műsor
Az Utazási Podcast
Megjelenés
2025. 09. 11.
Hossz
2 óra 11 perc
Szereplők, említett nevek
Mátai András
Témák
török gasztronómia, török reggeli, török kávé, kávépörkölés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] Sziasztok drága hallgatók!

Az utazási podcast legújabb részében Törökországba utazunk, ahova Tót Ági török gasztronómiai szakértő kalauzol el minket. >> Mit reggeliztél?

Ez egyébként sztend kérdés. >> De vicces.

Jó. apró bogyós gyümölcsös smooth és granát. >> Aztard reggeli.

Nem mindig valamikor tojást reggelizek, csak ma egy forgatásra mentem egy cukrázdába, úgyhogy úgy voltam vele, hogy nem viszem túlzásba a kalóriákat. >> Jó, szuper, elkezdhetjük.

Illetve itt van egy nagyon finom hát még nem kostoltam meg, de hát gondolom, hogy finom török kávé.

Szerintem az lett jó ütős. >> Igen.

Mi a helyzet a délután 4 órakor ivott kávéval? >> Hát ez még pont belefér.

Négy után nagyon már nem szoktam, de most >> kivételes helyzet van.

Igen. >> Mitől török egy kávé? >> Hát attól, hogy maga a kávé bab az sokkal finomabbra van pörkölve, őrölve.

Tehát egy ilyen nagyon finom por igazából.

És ugye ezt nem ilyen kis kotyogósba főzik fel, hanem magát a kávét összekeverik vízzel, illetve valamennyi cukorral ízléstől függően.

És aztán ezután ezt feltesztik egy ilyen kis forraló edénybe felmelegíteni. >> Tehát a por kávak >> a kávét.

Ezért lesz zacos az alja, merthogy itt benne van effektív a kávé, és ezért is üt jobban, mert ugye nem csak átmossuk a kávét, mint mondjuk egy kotyogósban, vagy bármilyen más kávéfőzőben, hanem itt konkrétan benne ázik tovább a kávé, tehát most ott van az alján.

És ezért nem szoktak mellékockacukrot tenni, mert ugye most miután már kiöntjük a pohárba, utána már nem kevergetjük, mert azt szeretnénk, hogy az ac leüllepedjen az aljára, amiből azt el lehet jósolni már, aki belelát, amit szeretne.

Igen. >> És bármilyen kávéval, tehát hogy csak ez csak egy elkészítési mód. >> Ez egy elkészítési mód, de kell hozzá ez a nagyon finomra őrült kávé.

És egyébként én most tudtam meg, hogy van egyébként ennek már új hullámos változata is, mert alapvetően a tradicionális törökkávét nagyon erősen pörkölt, tehát feketére pörkölt kávéból csinálják.

És ugye most az új hullámos kávéknál meg az a jellemző, hogy egészen világosra hagyják, de hogy már állítólag vannak világos pörkölésű török zacos kávék is. >> Nekem a kávéfarmokon pont azt mesélik, tudod, amikor ilyen jó feketére csinálják az olasz ká olasz kábé mindig a példa, hogy az a azt mondják, hogy mit csinálsz, amikor a pirítóst megégeted? >> Hát lekaparod, >> lekaparod a kávéb meg azt iszod meg, amit jól megpörgölsz.

És hogy nézd meg a hát ott a kávéfarkon mutatják, hogy ez nagyon világos pörkölésű, szinte ilyen aranyszínű. >> Igen. >> Homokszínű és ilyen nagyon kis kis selymes. >> Jobban kijön az a gyümölcsös Igen, az gyümölcsös.

És amikor valaki nagy kávés, akkor megkóstolja >> és akkor hog hú de savanyú. >> Igen.

És hiányzik belőle az a az a karakter, az a jó kis jó kis kemény ká. >> Hát nem azon voltunk szocializálódva, úgyhogy azt is szokni kell.

Igen, >> igen, igen, >> igen. >> Na jó, csapjunk bele, >> csapjunk. >> Ez a Törökország, nem mi meglepő.

Hát így a címből már kiderült a hallgatóknak, de induljunk természetesen időrendve.

Mikor volt az első ilyen gondolatod, hogy te Örökországba el fogsz jutni? nem volt tudatos, illetve erre is csak utólag jöttem rá, merthogy nekem az ilyen családi relikviák között van egy olyan kis emlékem, amit a nagymamám egyik testvérétől kértem, csentem el, nem tudom, de rácuppantam mindenesetre.

Ez egy aranyszínű, szerintem valószínűleg részből készült, de lehet, hogy aranybevonatos. picike kis cipő, egy ilyen aladin cipőre hasonlító ilyen kunkori orrú cipő, ami apró kis kövekkel van néhány helyen díszítve.

És szerintem gyerekkoromban én erre annyira ráflasheltem, hogy úristen, ez mennyire egzotikus, hogy én ezt elkértem és igazából egyáltalán nem voltam tudatába, hogy egyébként Törökországból származik, merthogy a belsejébe bele van gravírozva, hogy tör ki. >> Mikor tudatosult ez benned így?

Hát >> mostanában >> bőven 30 fölött szerintem.

És a másik pedig, hogy amikor én általános iskolás voltam, már akkor is lakáségét játszottam otthon a szüleimmel, merthogy amikor anyukám, mondjuk én ott otthon voltam a tesómmal nyári szünetben, és anyukám mondjuk túlórázott, akkor megcsináltuk azt a tesómmal, hogy a kis gyerekeknek szóló szakácskönyvből valamit összerittyentettem és nyomtattunk otthon egy menüt. üt és úgy vártuk a szüleimet, hogy hogy mikor benyitottak a lakásba, akkor azt mondtuk, hogy szeretettel üdvözöljük a nem tudom milyen étteremben, és akkor fáradjanak ki a teraszra.

És akkor ott megterítettünk, és akkor felszolgáltuk nekik a vacsorát, és akkor mondjuk egy jelképes 100 Ft-ba került a menü, és anyukám megőrizte ezeket a kinyomtatott menüket, és néhány évvel ezelőtt bukkant egyébként rájuk, és az egyiken volt egy kebab, amit fogalmam sincs, hogy mit takarhatott, merthogy egész biztosan nem volt faszenes sütő otthon, és nem is hiszem, hogy nem tudom, hét-nyolc évesen tudtam bármit is kezdeni a a darált hússal, De valami valami ott történt. >> Igen, >> valahogy beakadt. >> Úgyhogy ezek ezek az első >> emlékek, utána semmi.

Egészen addig >> ebben az időszakban volt nagyon div, nagyon nagy divat kimenni Törökországba.

És ezek ezek nagyon élő emlékei, hogy a nagybazárban ő vett bőrkabátot.

Mondjuk neki ez nem volt egy jó emlék, mert ő két órát teázott, ott kiválasztott egy fantasztikus állítólag zöld bőrkabátot, vagy valami valami nagyon szépet, és elmentek jól becsomagolták, és visszament a szállóba, és otthon kibontotta, és nem az volt benne. >> Húha!

Úgyhogy neki ez nem egy annyira jó emlék.

Visszament, és szerintem valahogy hát nyilván nem tudott semmilyen idegen nyelven, úgyhogy csak azt így visszadobta nekik következő nap, hogy ez nem az.

És és végül az volt a megoldás, hogy elkezdte azt kiabálni, hogy policaj policaj és akkor nagy valószínűséggől azt mondták, hogy jó, akkor szerintem visszaadták a pénzét, mert azt hiszem, hogy ezek habát már nem is volt, vagy valami ilyesmi.

Szóval igen, anyukám még szerintem nem voltak kiskorukban, Törökországban, de a nagymamám abszolút benne volt ebbe a ebbe a buszos kirándulásos sztoriban.

A szüleimnek még volt olyan is barátjuk, ismerősök, aki abból élt konkrétan, hogy járt ki és hozta az aranyot. >> Igen, igen, igen, igen, igen.

Manapság is nagyon sokan vásárolnak szerintem kint ilyen ilyen dolgokat.

A a az élelmiszerek már nem annyira olcsók, mert nekem barátaim, szülei mesélték, hogy sokat jártak ki mondjuk mindenféle aszalgyümölcsöket meg magvakat venni, mertogy az régebben nagyon-nagyon olcsó volt, akár a pisztálcia vagy bármilyen aszaltfinomság.

De hát most már sajnos az sem sokkal olcsóbb, mint it >> más világban. >> Ühüm.

Igen. >> Felnőve téged érdekeltek idegen kultúrák?

Nekem egyébként teljesen más irányultságaim voltak, mert középiskolában nekem a második idegen nyelv a francia volt.

Aztán mikor abból megcsináltam a középfokú, akkor egyetemen kitaláltam, hogy én spanyolt szeretnék tanulni, és akkor megtanultam spanyolul, meg kint éltem fél évet Spanyolországban, hogy tényleg felső fokra tudjam felfejleszteni a nyelvtudásomat.

És akkor én én Spanyolországért oda voltam, és keresztülkasul utaztam, meg dolgoztam kint.

És aztán mikor hazajöttem, akkor már túl voltam, ha jól emlékszem, az első török utamon, és akkor egyértelmű elhatározás volt, hogy amint leteszem a spanyol felsőfokút és végzek az egyetemmel, akkor elkezdek törökül tanulni.

És aztán végül is hát sajnos így a a spanyol és francia tudás az valahol nagyon így a a passzív tudásba merült.

Szóval nagyon sok mindent értek, de szerintem két mondatot sem tudnék már elmondani.

Viszont viszont a török az pedig átvette a helyüket.

Hogyhogy nem fogott meg annyira a spanyol kultúra meg élet meg minden, hogy azt mondd, hogy odaközöl így, hogy hogy az az jött el és azt mondtad, hogy imádtad keresztülkal nem az lett volna a kézenfekvő, hogy akkor most Spanyolországról beszélgetünk é spanyol >> gasztronómiaá.

Egyébként egyébként ez egy nagyon nagyon érdekes érdekes dolog, hogy hogy ez nem így alakult.

Lehet ez biztos, hogy sok minden múl múlt azon, hogy én milyen helyre kerültem ki, és és mit csináltam kint, merthogy én egy 300 fős kis faluban dolgoztam felszolgálóként egy korábban még Mislen csillaggal rendelkező étteremben. >> Elvették a Mlenét. >> Hát elvesztette abban az évben, igen.

Illetve azelőtt, hogy én kimentem.

Szóval ez könnyen megtörténik, és pláne egy ilyen vidéki étteremnél, de ettől függetlenül fantasztikus minőséget produkáltak.

De hogy lényeg az, hogy én nem a nagyvárosi spanyol életérzést tapasztaltam ott meg egy fél éven keresztül, hanem egy 300 fős kisfalúban laktunk, ahol ahol hát volt egy külön házunk, ahol a hotel és a az étterem dolgozói, mi mind együtt éltünk egy ilyen kis családként, és hát egy ilyen kis faluban nincs mit csinálni azon kívül, hogy beszélgetünk, iszogatunk satöbbi. ebben a nagyon szűk körben, ahol minden mindenki mindenkről mindent tud napi 24 órában, mert a falak is vékonyak, és úgy, hogy nem nagyon tudtunk sehova menni, mert a legközelebbi értelmezhető nagyvárosba hetente kétszer ment busz.

Szóval, szóval ez nem az a spanyol életérzés és fiaszta, amit mondjuk nem tudom, egy nagyobb városban megtapasztalhat az ember.

Szóval lehet, hogy ezért is vágytam én már nagyon haza, mert hiányoztak a barátok meg a nagyvárosi lét. >> Viszont a gasztronómiából kaptál egy akkora nagy lakést, nem?

És és tehát nem volt egy olyan, hogy bekerültél egy ilyen közegbe, ahol minden a gasztróról szól, mert gondolom, hogyha egyszer kaptak ők egy mislillagot, akkor azért azért ez egy top étterem volt. >> Az az de érdekes módon az a helyzet, hogy nekem az egy annyira ilyen lelkileg megterhelő időszak volt olyan szempontból, hogy én korábban nem éltem huzamosabb ideig külföldön.

Ez volt az első alkalom, hogy így családtól és barátoktól is ennyire távol voltam.

És az, hogy egy ennyire pici és nagyon szűk környezetben éltem nagyon kevés ingerrel, ez nekem nagyon nehéz volt.

Meg az, hogy nem has hogy nagyon hiányzott például az, hogy használjam az anyanyelvemet és és engem akkor még nem érdekelt annyira a gasztronómia, mint ma. inkább ez lehetett.

Szóval, hogy ez is, ez is benne volt, hogy így na én nagyon sokat próbáltam ott a konyhába nézelődni, kérdezgetni satöbbi, de annyira stresszes volt ez a munkakörnyezet, amiben a szakácsok is dolgoztak, hogy sokszor nagyon nem volt energiájuk és kedvük velem foglalkozni, hogy nekem magyarázgassák, hogy ők most épp mit csinálnak.

És és én töredékét kóstoltam meg az ételeknek.

A sajnos a személyzeti kaja meg nyilván nem az a minőség volt, úgyhogy, úgyhogy sajnos én ott én én ott nagyon durván lefogytam, merthogy merthogy nem olyan volt az ellátás meg meg lelkileg sem voltam a topon.

Úgyhogy nekem nem volt meg ez az erőteljes ilyen gasztronómiai behatás.

És később, amikor aztán visszajártam még Spanyolországba többször, akkor nyilván imádtam ezeket felfedezni.

Meg meg azóta is, hogyha elmegyek a spanyol étterembe, akkor akkor így annyira megdobogtatja a szívem, hogy úristen, mennyire hiányoznak ezek az ízek, meg ez az életérzés meg úgy minden.

De valamiért így hozta az élet, hogy végül a Törökország egzotikus keleti kultúrája valami miatt még jobban megfogott. könnyen párhuzamot húzol között, hogy egy nemzetnek milyen a kultúrája, viselkedése, és hogy milyen a milyen ételt tesznek az asztalra >> részben?

Talán nem is feltétlenül az, hogy milyen ételt, hanem hogyan. >> Hogy hogyan? >> Igen.

Mert szerintem alapvetően ez biztos, hogy igaz, hogy minél több a napsütéses órák száma, annál boldogabbak az emberek, és annál jobban tudják élvezni az életet.

Tehát minél délebbre megyünk, ját itt Európában, annál inkább megvan ez a képességük az embereknek arra, hogy hogy úgy leüljenek és örüljenek, és bármi történik körülöttük, csak nem tudom, szürcsöljék a bort vagy a rakit, teljesen mindegy.

És ilyen egészen aprócska kis dolgoknak, mint kint egyszerű tapaszt, vagy Törökországban néhány egyszerűbb meze, ezt úgy igazán életkedvel élvezzék és örüljenek.

És nem tudom, amit szerintem sok esetben minél északrabra megyünk, vagy akár itt Közép-kelet-Európában.

Mi szerintem ez a magyarokra azért sokszor nagyon jellemző sajnos, hogy így elfelejtjük úgy igazán élvezni az élet apró örömeit. és hogy Törökországban most is, mikor kint voltam, egy év alatt volt kicsi földrengés, óriás földrengés, robbantás, választások, azoknak a minden negatívumával együtt mindenféle őrület történt, de emellett az emberek valahol szerintem kialakítanak maguk körül egy olyan burkot, hogy nem érdekel, mi történik, én akkor is elmegyek hétvégén reggelizni, és az rohadt jó lesz.

És az is lesz. >> És az is lesz.

És szerintem a spanyoloknál ugyanez van, hogy hogy én azt imádtam, amikor mondjuk elmentem télpanyolországba egy egy körútra, mert Andalúzia az nyilván főleg amikor már ez a török őrület is megvolt bennem, hát a kettőnek a vagy hát nyilván nem török, de hogy ez a More, az iszlám hagyaték és a mellette a spanyol kultúra és granada és akkor a gránátalma, ami nekem a szimbólumom, vagy hát a márkámnak.

Szóval, hogy ez így mind egy helyen és akkor és nekem nagyon nagyon emlékezetes volt az az egész régió, ahogy láttam az embereket, hogy hogy az idős hölgyek is szépen felöltöznek és megcsinálják a hajukat, és kisminkelik magukat, és leülnek, és akkor egy pohárborral élvezik az estét, és pletykálnak, és kintülnek, és és hogy megvan ez a fiatal lendület bennük, és hogy nem vesztik el a az életkedvüket így idős korukra.

És Törökországban ez nem feltétlenül van így, vagy nem feltétlenül a borral, de hogy ott inkább családi körben, nyilván az idősebb generáció azért, mert ők valószínűleg még konzervatívabb gondolkozásúak vagy vallásosabbak, de náluk is megvan valami hasonló, mert ott meg otthon összegyűlnek az asszonyok és akkor teáznak, és hogy ott is meg tehát, hogy megvannak ezek a ezek a belassulós rituálék. ami szerintem egy…

Említett entitások

Témák

  • török gasztronómia
  • török reggeli
  • török kávé
  • kávépörkölés

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#98 Mesék és mezék Törökországból”

Miről szól ez az epizód: „#98 Mesék és mezék Törökországból”?

Az Utazási Podcast #98. részében Mátai András vendége Tóth Ági török gasztronómiai szakértő, akivel Törökországba kalauzolnak. A beszélgetés érinti a török reggelit, a török kávé készítésének módját és különlegességeit, valamint a kávépörkölés eltérő módszereit. Tóth Ági… Az epizód a Az Utazási Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 09. 11..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#98 Mesék és mezék Törökországból”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Mátai András.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#98 Mesék és mezék Törökországból”?

Fő témái: török gasztronómia, török reggeli, török kávé, kávépörkölés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#98 Mesék és mezék Törökországból”?

Megjelenés: 2025. 09. 11.. Hossz: 2 óra 11 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/az-utazasi-podcast/98-mesek-es-mezek-torokorszagbol

Több epizód a Az Utazási Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból