Beszéljünk órákról

A legnagyobb német óragyár egy barkácsáruház?

· PT13M45S

Összefoglaló

Ez az epizód a legnagyobb német óragyár, a Pointtec történetét mutatja be, amely 1987-ben alakult és eredetileg nem óragyártással foglalkozott. A podcast kitér a cég olyan márkáira, mint a Zeppelin, Junkers és az Iron Annie, valamint a cégcsoport által felvásárolt, ikonikus…

Röviden

Műsor
Beszéljünk órákról
Megjelenés
2026. 03. 09.
Hossz
14 perc
Szereplők, említett nevek
Orbán Viktor, Magyar Péter
Témák
óragyártás, német órák, pointtec
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Biztos vagyok benne, hogyha felté a kérdést, hogy melyik Németország legnagyobb forgalmú órajára sokan vakarnák a fejüket, néhányan pedig mondanának valamit, ami valószínűleg távol van az igazságtól.

Úgyhogy pont ezért úgy gondoltam, hogy erről a témáról egy kicsit beszélni kell.

És miután ezt a csontot lerágtam, utána majd mutatok ettől az óragyártól két egészen új mechanikus automata kronográfot, amikről egyébként rövid videók már készültek, de úgy gondoltam, hogy hosszabban is nézzük meg őket.

Úgyhogy ez az, amire szerintem számítani lehet a folytatásban. [taps] >> [zene] [zene] >> Ugye a Nimetur gyártásnak egész jó hagyományai vannak, és főleg ilyenkor alapvetően glass hűté szoktuk emlegetni.

És bár a Made in Glass Hütte egy nagyon-nagyon erős földrajzi árújelző, aminek a technikai kritériumai és elvárásai vannak annyira erősek, mint mondjuk a Swissmade-nek, mégis az van, hogy a legnagyobb forgalmi óragyártó nem innét kerül ki, hanem egészen konkrétan a már előbb említett rullából. viszont ez nem teljesen volt mindig így, ugyanis a legnagyobb forgalú óragár az 1987-ben alapított pointek, aminek a neve nem igazán utal arra, hogy egy óragár lenne, és ennek van oka, ugyanis eredetileg ők sem óragártással kezdtek foglalkozni, hanem különböző elektronikai dolgoknak a gyártásával.

Úgy gondolom, hogy azért a legnagyobb forgalmú nevet ismerni fogjátok.

Ez ugye a 2002-ben bemutatott Ceppelin lesz, és magához a Ceppelin névhez még számtalan más név volt, ami csatlakozott, volt, amit már elhagytak.

Úgyhogy ebben szeretnék egy kicsit rendet tenni.

Érdekesség, hogy alapvetően a pointeek egyfajta ilyen white label gyártóként is üzemel, ha jól tudom egyébként, bár erről nem nagyon szoktak beszélni, de hogy a mai napig is vannak olyan különleges megrendelések, vagy ilyen márkamegjelenések, vagy brandingek, amiknek ők megfelelnek, és amiket ők egyébként gyártanak, mint ahogy egyébként a legtöbb gyártónak vannak ilyen megrendelései, ahol a cependes gyártás is valami hasonlóként indul, és kettő évtizeden keresztül a legerősebb márkájuk mégis a Junkers volt. viszont ugye ez a kapcsolat megszűnt 2020-tól.

Ekkor ugye a Junkerset lecserélték az Iron Ennyire.

Ott gyakorlatilag tényleg csak logócsere történt, tehát így semmi más nem volt.

Ugyanazok a modellek, ugyanazokkal a sorozatszámokkal és mindennel elérhetőek voltak.

És ekkoriban nem ez volt az egyetlen fontos váltás a márka környékén, hanem például az, hogy 2019, ha jól emlékszem, augusztus 1jén megvették a rulagyárat.

Ez ugye azért is fontos, mert azért ez mégis csak egy ikonikus, mondhatni történelmi óragyár a gyakorlatilag Németországban, meg egyébként a szocialista blogban is pont ezért van, hogy a szüleink, nagyszüleink meg emlékeznek ezekre az órákra.

És ezzel együtt egyébként egy csomó mindent a nyakába vett maga a cég. az ottani óravúzeumot, korábbi örökséget, gépeket, meglévő szerkezeteket és ezenkívül még egyébként egy csomó márkát is.

Ugyanis ez a vásárlás megtörtént, ekkor jegyezte be a Bauhouse nevet, mint márkanevet, mert ugye ezt nagyon sokan használják.

Pagabaus, mint egyébként iparművészeti iskola ugye nagyon német és ehhez nagyon sokan ragaszkodnak is, sőt a legtöbb németországi márkának van valamilyen kötődése, sőt szerintem majdnem minden márka gyárt valamit a Bauho nichben.

Viszont úgy gondolta a cepelin, hogy miért ne védetnék le ezt a nevet.

És ekkor történt meg az, hogy Iron Ennit utána elkezdték így szép fokozatosan kivezetni, és mára az a helyzet, hogy az Iron Enni, mint márka teljesen megszűnt, és ezt vette át gyakorlatilag a Bauhouse.

Valamint ugye van egy saját márkájuk, ha már ugye a rulla gyárat megvették a rulla márka.

Ezt megpróbálták valamennyire feltámasztani, viszont ezzel kapcsolatban így kétesek a visszajelzések egyelőre.

Én azt hallottam, hogy azért nem tettek bele akkor a márkaépítési dolgot, és valószínűleg egyébként a gyártó úgy gondolta, hogy önmagában a rula név elég erős lesz ahhoz, hogy ezeket az órákat eladja, és ehhez nem kell még nagyobb terméktámogatást, mint ilyesmit adni.

A gyakorlatban úgy tűnik, hogy ez nem egészen vált be.

Beszéltem pont tegnap előtt a Wernerrel, aki az én kapcsolattartom és a Márkának a marketingvezetője és a és a Ceppelinél a marketingvezető.

Ő mondta, hogy most egy kis kézifék van a rulán, most azzal nem annyira foglalkoznak, átpozicionálás van, és azt mondta, hogy majd ha találkozunk ismét, és ez valószínű a Watches and Wonders alatt lesz, akkor lehet, hogy már tud újdonságokról beszámolni.

És van még egy érdekesség pluszban, hogy átvettek még egy márkanevet.

Ha jól emlékszem, ez az UMF rulla, ami cégjogilag nincs köze magához a márkához, viszont az egyik rullagyárban dolgozónak a saját projektje.

És az eredeti dealben benne volt az, hogy ezt a márkát neki lényegében meg kell hagyniuk, tehát hagyniuk kell, hogy az ember ezen a márka néven egyébként gyártsa a dolgokat, és hogy ő továbbra is ott dolgozzon a gyárba. és azt vállalták is.

Úgyhogy gyakorlatilag így néz ki ez a birodalom, hogy három fő márkájuk van, és elengedték ugye licencelés és mindenfé ilyesmi dolgok miatt a Junkers, ami egyébként ma jelenleg létezik, viszont semmi köze már a ceppelihez, de ugyanúgy német a gyártásuk, és majd egyébként lehet, hogy jövőben róluk is fogok még beszélni.

És elengedték az Iron Nenit, ami ami viszont teljesen saját márkájuk volt, és abból lett ugye a maga a Bauhouse név, és ugye van még mellette a rula, ami kicsit egy ilyen senki földje, ilyen kis nem tudom, zabi gyereknek mondanám. amik ott vannak, mint termékek, azok szerintem egyébként izgalmasak, de szerintem azért ott nagyobb támogatás kellene, meg több anyag hozzájuk, meg meg még egy csomó minden szerintem hiányzik ahhoz, hogy a rulát, mint márkát tényleg így fel lehessen éleszteni, de aztán majd meglátjuk, hogy a jövőben mi lesz ezekből. a cepelb, illetve a poekben mint gyártóban.

Nekem nagyon szimpatikus az, hogy azért igykeznek transzparensak lenni, és hogyha valaki, de tényleg bárki az utcáról ír nekik egy email, tehát nem kell az ahhoz, hogy pont egyébként a kiállításről most beszélgettem valakivel, hogy a márká sokszor furán működnek, mert hogyha én kérek valamit, akkor azt megcsinálják.

Viszont hogyha valaki jön az utcáról, és ő kér valamit, ő lehet, hogy ezt nem kapja meg, és ez nekem őszintén nem tetszik.

Nyilván erre mondhatnám azt, hogy ú de jó nekem meg minden, de hogy ezt én nem szeretem.

De például akkor, amikor legelőször felmerült az, hogy a Ceppelinnek van Swissmade vonala, legjobb emlékeim szerint pont a Lufthanzának volt ugye a megrendelése, és ezzel kapcsolatban volt egy hosszú videó, hogy hogy és akkor ott utána jártam, hogy ez most hogy is van, mert ott ugye az van, hogy maguk önmagában egy svájci szerkezetes órát, hogy most hol raknak össze, az nagyjából majdnem, hogy mindegy, hogy most a német határnak ezen az oldalán van, vagy egyébként egy kis workshopban Svájcban.

Nyilván ez az árcinkjében valamennyire meg fog látszani, de hogy a beszállítókon nem igazán kell változtatni munká sem nagyon, és hogyha leszállítanak ebből 3-500 darabot, az nem biztos, hogy egy nagyon látványos dolog.

Tehát, hogy az olyan nagyon sok plusz költséggel nem jár.

Viszont hogyha ezt kéri valamelyik partner, hogy gyártsam egy Swiss Made órát, akkor nyilván Szelita SV 200-zal vagy 28-24-el vagy valami ilyesmivel le tudják gyártani.

A ha jól emlékszem, akkor az Zafir volt és a és a és a Zafir is egyébként talán Svájcból jött, tehát ott azért volt egy-két dolog, ami ami ami a szerkezeten kívül még így emelte az önmagában az értéket.

És akkor egyébként, amikor erről nyomoztam, akkor írtam egy levelet, hogy áruljátok már el, hogy most hogyan ez a Swiss made vonal, és válaszoltak rá, hogy igen, ez tényleg egy létező termékvonal, és hogy ez tényleg Svájcban készül.

De amikor voltak különböző kérdéseim, hogy és honnét készül a tók és és a mutatók és minden, akkor erre mind válaszoltak.

Tehát általában ezzel kapcsolatban tényleg transzparensek szoktak lenni.

Nyilván ez nincs feltétlenül kiírva a weboldalukra, hogy bárki nézegesse, de hogyha ezzel kapcsolatban kérdés van, akkor azzal kapcsolatban egyébként tök nyíltan szoktak válaszolni.

Mondom, nekem tetszik, és ez nem minden és az a transzparencia azért nem minden márkánál van meg.

Főleg egyébként a svájciak szeretnek ezért ebben ködösíteni.

Szeretjük mindig azt gondolni, hogy van egy óra és azt egy órás mester rak össze Svájcban és csak a mi kedvünkért és minden.

De hát, hogy tudjuk, hogy ez azért nem erről van szó.

Viszont az órák, amiket most hoztam, azok nem a Ceppelintől jöttek, hanem egyébként Bauhous márka név alatt futnak.

És pont ezért is tartottam fontosnak ezt a kis bevezetőt, vagy ezt a kis hosszúra nyúlt bevezetőt, hogy mégis mi a franc az a Bauhouse, és hogy ez miért nem egy barkács áruház. és hogy egyébként mi köze van önmagában a ceppelinhez, és hogy ez mondjuk alapvetően hol kell elhelyezni az órás térképen, és hogy egyáltalán mi az, amit képviselnek.

Ami itt van előttünk, az két darab 42 mm-es automata kronográf.

És szerintem egyébként két gyenge pontjuk van.

Az egyik az, hogy nem Zafir kristállyal érkeznek, hanem ez K1 kristály, legalábbis a legtöbb helyen.

A leírásban ezt tapasztaltam, és nem engedtem rá a diamond testert, úgyhogy nem tudom elmondani, hogy tényleg így van-e.

A másik viszont meg természetesen majd az árcímkéjük lesz, de az árcímke az ugye alapvetően mindig egy olyan kérdés, hogy persze nagyon-nagyon sokan szeretnénk a gyűjteményünkbe automata kronográfot, és bánjuk egyébként, hogy nem vettük meg három- négy-öt évvel ezelőtt, amikor mondjuk ezek még sokkal barátibb áron voltak, vagy legalábbis a mai fejünkkel úgy gondoljuk, hogy az akkor baráti bár volt.

És kétségtelen, hogy azért az automata kronóknak elszállt az ára régen lehetett 5-600000 Ft környékén kapni ilyen órákat.

Ma is egyébként lehet kapni vagy kisebb márkáktól, vagy egyébként mikrobrendtől, és megkapsz hasonló szerkezetest, de az egy teljesen más élmény szerintem, mint amikor bemész az üzletbe, például ezeket az órákat, hogy a legtöbb órás boltban meg tudod kapni, mert nyilván egyébként online megrendelni egy dolog.

Viszont az, hogy mondjuk az országban a legtöbb ceppelin kereskedésben, hogyha besétálsz, ezek az órák, ott vannak vagy ott lehetnek, hogyha a kereskedők tartják őket, vagy éppen van készlete, vagy ilyesmi, és akkor ott fel tudod próbálni, és rá tudsz jönni, hogy most ezt szeretnéd vagy nem szeretnéd, hogy az a 42 mm plusz a három gomb oldalt az neked most sok vagy kevés, vagy egyébként hogy áll, vagy egyébként mennyire tetszik önmagában az súlyra, meg hogy tetszik az, hogy 14 mm vastag, hogy mennyire tetszik éppen a börsíja, vagy éppen mennyire nem.

És ami nyilván ugye itt fontos, hogy ha már Bauhouse a név, akkor nyilván igyekeztek a Bauho stílust megvalósítani itt a számlapokon, ami ami szerintem önmagában minden részletében felfedezhető.

Számlapja ugye nem annyira zsúfott, mint amennyire lehetne.

Azért mutattam már olyan kronográfokat, aminek ehhez képest nagyon-nagyon tele van rakva a számlap.

Szerintem konkrétan csak olyasmi van rajta, ami feltétlenül szükséges.

A Bauhousenek szerintem azon kívül, hogy stílus.

Mégis az egyik legfontosabb ismerve szerintem önmagában az, hogy hogy mennyire arányos, hogy például mondjuk mennyire hosszúak a hosszú indexek, mondjuk negyednél félnél, 3árom ne4yednél egésznél, hogy mennyire rövidek egyébként csak a perceket mutató indexek, hogy mekkorák a számok, hogy ezek konkrétan hol vannak elrendezve, hogy egyébként önmagukban a a segédszámlapok hogyan vannak egymáshoz képest, hogy a segédszámlapok mondjuk mennyire mélyülnek el, hogy annak milyen a textúrája.

Szóval ez szerintem mind mind mind mind mind mind mind hozzáad ehhez az egész világhoz.

És nekem egyébként most, hogyha gondolkodnom kéne, hogy melyiket szeretném, inkább a sötétkéket vagy a világosat, én úgy gondolom, hogy ebben az összeállításban valószínűleg a világosat kell választani, legalábbis szerintem sokkal jobban hozza önmagában a Bauho érzést.

És bár önmagában szeretem a sötét dolgokat, én nagyon sokat hordok, fekete órákat meg ilyesmit, viszont úgy gondolom, hogy itt a stílussal talán sokkal jobban összejátszik ebben az esetben itt a fehér.

És egyébként ezzel a barna bőrszíjal szerintem nagyon-nagyon jól működik.

Benne ugye a SELIT SV 500-os automata chronográf szerkezet van, és ugye azt érdemes tudni ezekről, hogy különböző kidolgozottsági szintjeik vannak.

És én úgy emlékszem, hogy az a ceppelin általában a középső gradeet szokta használni.

Tehát nem a legegyszerűbbet, amit egyébként lehetne akár nyersnek is tartani, és nem a legfulosabban kidolgozottat, hanem valahol a kettő között.

Ez árban is egyébként úgy nagyjából egy közepes árfolyamon van.

Ettől nem lesz horribilis, még drágább ez az óra.

Viszont mégis csak hoz valami olyasmi dekorációt, és ebben a formában meg is tud felelni azoknak az elvárásoknak, amiket egyébként támasztunk egyfajta ilyen óra felé.

Ugye általában a kronográfoknak nem szokott magas lenni a vízállósága. kivéve akkor, hogyha maguk a kronográfoknak a nyomógombjai is menetes koronazárral rendelkezik, akkor azért föl lehet vinni 100 mre vagy akár 200 mes vízállóságra.

Általában a megszokás az, hogy ezeknek öt bárosak szoktak lenni, ahogy egyébként ezek az órák is.

És így maga a koronáz sem menetes, hanem ez csak kihúzható, bepattintható.

De ezzel együtt úgy gondolom, hogy ehhez a zsánerhez abszolút megfelel.

A kronográfok, főleg az automata kronográfok azért tényleg nem víz sportolásra valók.

Nyilván, hogyha valaki ilyet szeretne, akkor tud olyat is találni, de teljesen más zsánerben kell akkor szerintem gondolkodni.

Alapvetően egyébként úgy gondolom, hogy ez a fajta zsáner és a magas vízállóság így nem biztos, hogy feltétlenül összejön, vagy össze kell, hogy jöjjön, mert ezek mégis csak egyfajta ilyen hétköznapi, de nem feltétlenül elegáns, tehát valahol a kettő között lévő dolgokba szeretnének operálni.

Ugye ezek az órák nem szeretnének…

Említett entitások

Témák

  • óragyártás
  • német órák
  • pointtec

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Pointtec
  • Zeppelin
  • Junkers
  • Iron Annie

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A legnagyobb német óragyár egy barkácsáruház?”

Miről szól ez az epizód: „A legnagyobb német óragyár egy barkácsáruház?”?

Ez az epizód a legnagyobb német óragyár, a Pointtec történetét mutatja be, amely 1987-ben alakult és eredetileg nem óragyártással foglalkozott. A podcast kitér a cég olyan márkáira, mint a Zeppelin, Junkers és az Iron Annie, valamint a cégcsoport által felvásárolt, ikonikus… Az epizód a Beszéljünk órákról című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 09..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A legnagyobb német óragyár egy barkácsáruház?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Orbán Viktor, Magyar Péter.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A legnagyobb német óragyár egy barkácsáruház?”?

Fő témái: óragyártás, német órák, pointtec.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A legnagyobb német óragyár egy barkácsáruház?”?

Megjelenés: 2026. 03. 09.. Hossz: 14 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/beszeljunk-orakrol/a-legnagyobb-nemet-oragyar-egy-barkacsaruhaz

Több epizód a Beszéljünk órákról-ből