Budapest Park

30 éve igyekszem mindenkinek segíteni a szakmában: Kovács Ákos Dadan | Park FM – Backstage

· PT45M2S

Összefoglaló

Kovács Ákos Dadan, a magyar zeneipar ismert menedzsere a Park FM Backstage műsorában mesél pályafutásáról. Elmondja, hogyan indult a kilencvenes években, milyen volt zenekarokat építeni akkoriban, és hogyan változott a szakma az elmúlt 30 évben. Kiemeli a türelem fontosságát a…

Röviden

Műsor
Budapest Park
Megjelenés
2026. 07. 31.
Hossz
45 perc
Szereplők, említett nevek
Kovács Ákos Dadan
Témák
zeneipar, menedzser, pályafutás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Park FMZ a Budapest Park online rádiója.

Zenebe valóság ki. >> Sziasztok!

Hatalmas szeretettel üdvözlünk újra mindenkit itt a Park FM hullámhosszán. egy újabb backstage adáshoz érkeztünk, és a mai adásban egy nem akármilyen zenei menedzser, mondjuk inkább talán Magyarország egyik legaktívabb booking menedzsere ül velem szembe, aki a nyári időszakban legalább olyan 8-10 zenekarnak a a naptár teletöméséért felelős, úgymond.

Ö és hát tulajdonképpen a Blaha Louisiánától a Honeybeaston át ezernyi mindenkivel dolgozol, meg dolgoztál is az elmúlt években, ezeket el fogod nekünk mondani, de talán úgy is megehetnénk a felkomfort, hogy folytatjuk a tematikus Kovács Ákos hetket.

És ezért nagyon-nagyon megtisztelő, hogy a szolnoki Tiszavirág fesztivál szervezője Kovács Ákos után természetesen itt a stúdióban egy újabb Kovács Ákost üdvözölhetünk Dadan személyében.

Kösz, hogy itt vagy. >> Köszönöm a meghívást.

Láttam azt elző csak azért, mert vissza akartam adni, mert az még kérdezted, hogy énekeljél-e.

Szóval amikor múltkor itt volt Ákos, akkor arról beszélgettünk, hogy mi csak harmadik Kovács Ákosnak hívtuk itt házon belül egymás közt a zenészkovács Ákostük általában úgy all together Magyarországon az első helyre, és utána jöttök ti megosztva a második-hmmadik helyen a Szolnaki Ákossal, merthogy valahogy úgy alakult az élet, hogy itt szinte mindenkinek, aki valamit el szeretne érni az a hazai zenei partba, kovácsá Igen, igen, az egyáltalán nem baj.

Na de mielőtt belevágnánk a mai adásba, egy nagyon fontos dolgot szeretnék neked elárulni és elmondani. ugyanis itt van a stúdióban velünk Szágyi Domókos barátunk, Dodi, aki számodra lehet, hogy csak egy egy mezei halandó kameraman, de a helyzet az az, hogy itt szeretnénk megköszönni neked közösen, hogy Krisztus előtt 612-ben, amikor Dodi 10 éves volt, akkor élete első koncertjét biztosítottad azáltal, hogy egy szuper nem zenekari játékon, egy Facebookos játékon, ahol meg kellett osztani valamit, sikerült 10 évesen a Dodit kis sorsolnod és ide elhozni őt végül is a Budapest Parkban, ahol életelső zenei koncertjét láthatta, és azóta a hazai könnyűzeneipar egyik meghatározó alakja nem csak azért, mert dobol együtt a a zsűzenekarban, hanem azonkívül egyébként meg irgalmatlan jó tartalmakat is gyárt.

Jól mondtam a zenekar nevét, azt még mindig mind Jules kell ugye >> J.

Na ilyen egy felkészült menedzser.

Úgyhogy, úgyhogy köszi szépen Dodi nevében.

És ilyenkor egyébként régen asszem az MTV-n így így, így tudod megmozgatták a kamerát.

Tök jó sztori, örülök neki. >> Szerinted mennyire vagy fontos mások életében, hogy egyből bekezdjünk egy ilyen egy ilyen komoly kérdéssel, mert például a Dod életében nem tudsz róla, de tényleg elég komoly hatással. >> Hát ennek ennek örülök, de hát illő szerénységgel próbál az ember ember viselkedni, vagy ilyen témákban megszólalni.

Remélem, hát 30 éve dolgozom ebben a szakmában, és igyekeztem igyekeztem mindenkinek segíteni.

Tehát olyan emberrel biztos nem fogsz találkozni, akivel én goromba voltam, vagy vagy vagy ne próbáltam volna meg segíteni, vagy ha nem tudtam én személyesen segíteni, akkor ne beszélgettünk volna arról, hogy ki lenne az, aki tud.

Úgyhogy úgyhogy a a ez a mai napig végigkísér, mert én is bele szoktam botlani ilyen sztorikba, amikre amiket talán már el is felejtettem, vagy nem emlékszem rájuk, hogy [torokköszörülés] hogy segítségére tudtam lenni valakinek, akár zenekarnak, akár előadónak itt a elmúlt három évtizedben. >> Akkor ez azt is jelenteti, hogy te egy nagyon-nagyon türelmes ember vagy.

Ilyen ilyen területen [torokköszörülés] igen.

Aztán a apró apróbb dolgokban meg föl tudom magam nyilván, de hát ez mindenkivel előfordul, és akkor csúnyán beszélek.

De nem, de így munkában azt hiszem, hogy a türelem az egy jó szó. hogyha valaki még életében nem hallgatott beszélgetést, például mondjuk egy zenei menedzserrel, akkor mi lenne szerinted az a három legfőbb ismérőve, amit össze lehetne nekik gyorsalpalógyan át foglalni, hogy mi kell ahhoz, hogy úgymond valaki tényleg egy nagyon-nagyon minőségi menedzseri munkát tudjon végezni? >> Szoktam szoktam én előadást vagy órát tartani a majdnem híres rocksuliban.

A kezdetektől van szerencsém ott részt venni a munkában és a háttéripari szakembereknek vagy az ők képzésüket segíteni azzal, hogy elmondom, amit én tapasztaltam, meg amit én tudok.

És és ott mindig mindig el szoktam mondani a a amit én magamból kiindulva tudok ezzel kapcsolatban mondani bárkinek, aki aradná a fejét, hogy a zeneiparban menedzserként, tehát művészeket segítő és azokért dolgozó, azoknak dolgozó emberként dolgozom, [horkantás] hogy én kora gyermekkoromtól fogva már amikor így mondjuk így az eszmélésemtől, amikor a amikor így a művészetek kezdtek hatni rám, mondjuk mondjuk így a gimnázium első osztályától mondhatjuk így is, hogy a azok a azok az élmények, azok a művészeti élmények, akár akár egy dal, vagy egy album, vagy egy film, vagy bármilyen irodalmi alkotás, művészeti alkotás, ha engem megérintett, [horkantás] akkor azt én soha nem tudtam magamba tartani.

Ezt én mindig mindig sürgető kényszert éreztem arra, hogy a körülöttem lévőkkel megosszam az élményt és és kijöjjön belőlem, hogy ez csodálatos volt ez a film, ez milyen tök jó ez a dal, milyen jó ez a zenekar, hallgasd meg te is.

Tehát és én azt gondolom, hogy talán ez a legalapvetőbb, hogy menedzserként te próbálsz a zenekarokon keresztül kommunikálni az emberekkel, hogy mármint hogy felhívd rájuk a figyelmet.

Nem, ez arra volt egy ilyen kis parabola, hogy szerintem anélkül, hogy az embert ne [torokköszörülés] érintené meg egy művészeti alkotás, egy dal, egy festmény, egy film és azt ne akarná tovább adni, anélkül anélkül ez nem megy. >> Világos. egyszer talán azt is nyilatkoztat, hogy a kezdetek kezdetén tulajdonképpen klasszik ilyen rock and roll bibliai szituációba kerültél, mert elmentél koncertekre és elmentél egy olyan zenekar buliára, ahol te effektív ősrajongó lettél és abból te végül is menedzseré avanzsálódtál.

Szerinted elengedhetetlen az, hogy egy menedzser rajongója legyen az adott zenekar? >> Nem.

Ha az ember profi, akkor ez akkor nem kell rajongónak lenni.

A a legelején valóban, de én nem nem elmentem, hát egy főiskolai társaságból, egy főiskolai baráti társaságból alakult meg a Heaven Street 7, és én voltam, aki semmihez nem értek, és így lettem a menedzser, mint a a Woody Woody ellenes mondat a attól, aki nem tudja, tanítja, aki tanítani se tud, az a tornatanár.

Tehát így szoktam mondani, így lettem >> Igen.

Erre majd még vissza fogunk térni, de közben egyébként ezt már ezt a mondatot már elmondtad akkor is korábban szerintem egy beszélgetés, amikor arról volt szó, hogy te nem tudtál, nem értettél semmihez, ezért lettél te a zenekar énekese.

Mármint nem a Heaven Streetnek, hanem előtte. >> Ja, az még egy gimnáziumi, de hát aztán rájöttem, hogy ez azért azért az nem nekem való dolog.

Meg tehát a annyira én annyira én nem vagyok jó ebben el tudok szépen énekelni két dal, de attól még én nem leszek énekes.

Amikorelt viszont akkor a zene megmaradt az meg Igen.

És és azt éreztem, hogy nekem nekem ezt a csapatot, ez volt a Heaven Street Seven, hogy ezt nekem valami módon vagy mindenféle módon segítenem kell abban, hogy hogy megismerjék mások.

Itt jön be megint az a gyermekkori élmény, hogy meg akarom osztani az én élményemet másokkal.

És ezért mondom, hogy ez a fajta attitűd ez elengedhetetlen ahhoz, hogyha az ember művészekkel foglalkozza, hogy művészeti menedzser vagy zenei menedzser legyen. >> Ez elég jól sikerült ez a megosztási vágy, nem?

Mint olyan. >> Hát igen, igen.

Azt hiszem, hogy hogy ebben >> a 90-es évek végének, 2000-es évek elejének az egyik legmeghatározóbb hazai csapatáról beszélgetünk.

És akkor ez hozta hozta a többit.

És most már alig megszámlálható produkciók azok, amelyekkel én tudtam, vagy sikerült, vagy szerencsém volt dolgozni.

Többek között a általad említett szupernem is a az egyik kedvenceim közé tartozik, ha nem a hanem a legkedvesebb.

De ilyet nem mondhatok, mert nem akarok megbántani senki mást, mert a akivel adott pillanatban foglalkozom, mindig az a legkedvesebb.

És akkor térjünk vissza a a rajongásra, vagy nem rajongásra, >> meg arra, hogy mi az az egy-két egyéb pillér, aminek mindenféleképpen ott kell lennie ahhoz, hogy valaki menzert tudjon lenni, vagy azokat már ne is emeljük ki.

Tehát a türelem, a kommunikáció, vagy nem tudom, h ezeket ugorjuk most elsősorban a a kapcsolatépítő képesség, vagy kommunikációs tehetség vagy képesség, anélkül sem nagyon megy ez.

Minden egyéb minden egyéb ebből megtanulható.

Ezt szoktam mondani, amikor órát tartok a majdnem híresben is.

Tehát, hogy vannak olyanok, amik nem, de a a nagy része a szakmánknak az elsajátítható megtanulható.

És az sem baj, hogyha ezt valaki el tudja mondani értő módon, mert amikor én kezdtem, akkor még nem voltak ilyen iskolák, úgyhogy ezzel ezzel hosszú éveket lehet spórolni egy ilyen pályán.

Most csak az jutott eszembe, hogy egy olyan világban élünk, ami most már nyilván nem nagy dolog, hogy valaki kitesz egy egy videót, mert nagyon hisz annak a zenekarnak a mit tudom én koncertfelvételébe vagy stúdió munkájába stúdió munkájában.

És pont szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy hogy ez mennyire klassz, és ez neki mekkora örömet okoz.

Tehát, hogy másoknak is próbálja azzal ajánlani, tehát tulajdonképpen ugyanezt csináltad, csak csak sok D-ben, tehát nem a nem a az interneten keresztül, hanem te próbáltad meggyőzni a a haverokat, ismerősöket, barátokat. vadidegen embereket, akik között végül lettek később rajongók, meg voltak köztük egyébként adott esetben klubszervezők, vagy fesztiválszerők >> és internet nélkül, mindenféle online platform nélkül.

Tehát a hétköznapi életben szoktam mondani, hogy bélelt borítékokban küldözgettem a zenekarzettá vidéki klubokba, és vonalas telefonról próbáltam elérni a megszerzett telefonszámot. >> A bérletboríték azért, hogy ne törjön össze a kazetkát. >> Ja, persze, hát az a mai napig vannak ilyen bérletborítékok, de Ja.

Ja, zseniális. >> Hát aztán később később faxoltunk. [nevetés] Az se volt rossz. >> Volt valaha saját faxod? >> Azem, hogy volt.

Ilyen hő hőpapíros. [nevetés] Hőpapírolló. egyébként visszatérve még egy kicsit, ez a rajongásem, ez egy érdekes téma, hogy [horkantás] hogy a pályán kezdeti időszakkal időszakában ott kizárólag olyan zenekarokkal dolgoztam, akik akik a személyes ízlésembe illettek, tehát amiket én is hallgattam, és ez és ez nagyon fontos volt.

Tehát én én a korai években kizárólag underground dolgokkal foglalkoztam. a az akkori szintérnek mondjuk így a fesztiválon feltűnő zenekaraival.

Ugye ez a 90-es évek vége 2000-es évek eleje. >> Ahhoz, hogy ezt a hallgatóság egy picit jobban, nem csak a ne csak az évszámok alapján el tudja helyezni fejében, mondd már nekünk kérlek egy-két olyan zenekart, ami ami nagyon tudja defineálni ezt az időszakot.

Hát ha még emlékszik rá, mondjuk a Pablo Honeyra az együtt indult a Heaven Street 7-nel, akkor volt egy ilyen a 90-es évek második felében volt egy ilyen kis boom, amikor elindultak akkor még angol nyelven kezdetben angol nyelven éneklő zenekarok.

Warpix volt ilyen ő velük nem dolgoztam de >> nagyon komoly >> de de ilyen volt a Pablo Honey, vagy ilyen volt a Rember is, vagy ilyen volt a Heaven Street 7 is.

Aztán voltak, akik megmaradtak, elsősorban azok, akik szerintem tudtak magyar nyelvre váltani.

Úgyhogy ez egy ilyen mozgalmas és izgalmas időszak volt ezeknek a ennek az időszaknak a a voltak kis klubjai ugyanígy Budapesten.

Mondjuk a nagyobb játszóhely az mondjuk az almási téri szabadidőközpont volt.

Csopó olyan dologról beszélgetünk, ami nem feltétlenül létezik már, vagy aktív. >> Igen, igen, igen. >> Tehát, hogy egy kicsit elszálltak ebből a szempontból az évek.

Sőt, emlékszem, egy olyan időszakra is találom, hogy assiszem párhuzamosan csináltad a Neonak a szervezését is. >> Í van a Neót kihagytam, bocsánat.

Neó Így van, így van. hiszen a Krisztián, a Heaven Street Seven énekese lett a Neo duónak is a a az énekese. >> Milyen megélésed volt azzal kapcsolatban, amikor az első zenekarból már a másodikra vagy akár a a többedik zenekarra váltottál?

Tehát, hogy meg kellett, hogy osszod a saját figyelmedet energiádat.

Neked milyen megélésed volt ezzel kapcsolatban?

Simán ment, illetve hogyha, hogy hogy fogadták a többiek?

Merthogy ugye ez is egy nagyon fontos szempont, hogy hogy ilyenkor egy picit mindig úgy úgy úgy úgy élvezhettél az adott művész vagy zenekar, hogy hogy elment a fókusz. >> Igen.

Viszont né ebben ebben az időszakban meg a 2000-es vég el volt bennem tudatosság, mert nekem akkor még volt egy polgári foglalkozásom. német német tanítottam akkoriban egy közgazdasági szakközépiskolában Pest Erzsébeten és és én pontosan tudtam azt hogy amellett, hogy szerettem tanítani, hiszen én is egy ilyen extrovertál típusú ember vagyok.

És >> nem mondod, [nevetés] >> és a katedrán azért ezt ki lehet ki lehetett élni.

Szóval én ezt nagyon szerettem tanítani, de tudtam azt, hogy hogy lesz egy olyan pont az életemben, amikor abba fogom hagyni a tanítást, és csak a zenekarokkal akarok foglalkozni, és erre azért valam valamelyest tudatosan is készültem, és ez 2001-ben jött el ez a pont akkor a akkor már elég erős volt koncertben a Heaven Street 7 meg a Neo is, és akkor jött több megkeresés, és akkor válaszolva a kérdésedre, való igaz lehet egy ilyen féltékenységi faktor egy zenekarban, akinek a menedzsere aztán mással is kezd foglalkozni, De ugyanakkor meg lehet bennük, lehet a zenekarban egy kis büszkeség is, hogy hiszen az ő ő menedzserük az az olyan menő, hogy hogy hog más is keresi.

A legtöbb esetben nem volt ezzel gond, hogy tehát itt itt itt a itt az a fontos, és akkor ez már megint a szakmának egy része, vagy minden szakmának a része, hogy hogy priorizálod a a munkákat.

Tehát több adott esetben az egyik olyan időszakban van, amikor több…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Park FM

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „30 éve igyekszem mindenkinek segíteni a szakmában: Kovács Ákos Dadan | Park FM – Backstage”

Miről szól ez az epizód: „30 éve igyekszem mindenkinek segíteni a szakmában: Kovács Ákos Dadan | Park FM – Backstage”?

Kovács Ákos Dadan, a magyar zeneipar ismert menedzsere a Park FM Backstage műsorában mesél pályafutásáról. Elmondja, hogyan indult a kilencvenes években, milyen volt zenekarokat építeni akkoriban, és hogyan változott a szakma az elmúlt 30 évben. Kiemeli a türelem fontosságát a… Az epizód a Budapest Park című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 07. 31..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „30 éve igyekszem mindenkinek segíteni a szakmában: Kovács Ákos Dadan | Park FM – Backstage”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Kovács Ákos Dadan.

Milyen témákat érint ez az epizód: „30 éve igyekszem mindenkinek segíteni a szakmában: Kovács Ákos Dadan | Park FM – Backstage”?

Fő témái: zeneipar, menedzser, pályafutás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „30 éve igyekszem mindenkinek segíteni a szakmában: Kovács Ákos Dadan | Park FM – Backstage”?

Megjelenés: 2026. 07. 31.. Hossz: 45 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/budapest-park/30-eve-igyekszem-mindenkinek-segiteni-a-szakmaban-kovacs-akos-dadan-park-fm-back-73277814

Több epizód a Budapest Park-ből