Budapest Park

Hogyan lehetnek a leghatékonyabbak a szavak, amiket kimondunk - SpeechPresso | Park FM - Parkterápia

· PT28M21S

Összefoglaló

A Budapest Park online rádiójának, a Park FM-nek a Parkterápia című műsorában Juhász Bálint vendégei, Vargha Zsófia és Tóth Árpád (SpeechPresso) a hatékony kommunikáció fontosságát vitatják meg. Kiemelik, hogy az emberek hajlamosak túlbecsülni saját kommunikációs képességeiket…

Röviden

Műsor
Budapest Park
Megjelenés
2026. 06. 27.
Hossz
28 perc
Témák
kommunikáció, hatékonyság, pszichológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Park FM a Budapest Park online rádiója.

Zenebe valóság ki. >> Srácok, nem olyan könnyű jól beszélni manapság.

Így a hétköznapokban azt veszem észre, hogy a kommunikáció talán egy kicsit még fel is értékelődött mindennél jobban, mint eddig.

Speech Pressó, Varga Zsófi, Tóterpát.

Szevas. >> Helló Bálint. >> Cáfolnunk kell téged rögtön.

Mindenki tudja, hogy ő tud beszélni. >> Így van.

Mindenki erről meg van győződve, hogy ő tök jól beszél, és őneki ezzel semmi dolga nincs. >> Hát én is ezt gondolom, de akkor most már így rögtön [nevetés] ugye az elemzés közben.

Viszont hallás. >> Ennek örülünk, hogy láttunk titek. >> Na de miért gondoljuk ezt?

Vagy vagy honnan jön ez a gondolatunk?

Ez ilyen ego dolog, vagy vagy nem tudom, nem úgy gondoljuk, hogy nem kell ezt fejleszteni, mert tényleg a ha most a műsorvezetést fogjuk meg, akkor mindenki azt gondolja, hogy hát ez csak beül oda meg nem tudom én csinál.

Hallod, az az nem is meló, csak ülsz és beszélsz.

Tehát mi ebben a nehéz? >> Hát minden nap beszélünk, szóval ez biztos annyira könnyű.

Nem, >> két éves korom óta tudok beszélni, de mégis mi baj lehet? >> Inkább a mondandóval van gond, nem?

Tehát hogy vagy nem tudom, az amit mi szeretnénk mondani, az nem mindig egyenlő ugyanazzal, mint amit ki is mondunk. >> Tehát egyrészt az, hogy hogy fogalmazzuk meg a gondolatokat, meg hogy azzal milyen hatást tudunk gyakorolni, az sem mindegy egyáltalán.

Tehát, hogy a sok mindenkinek van számtalan fontos gondolata.

Mégis amikor eljut odáig, hogy ezt elmondja másoknak, akkor hát az így döcög, vagy nem azt csinálják az emberek, amit szeretne, vagy vagy nem úgy kezdenek el gondolkodni, ahogy ő.

És szerintem ez, amit érdemes fejleszteni így a mindennapokban is akár.

És ez most ilyen, hogy mondjam, a túlélésért folytatott harc eszköze így a hétköznapokban, vagy hogy vagy vagy ezt tehát tényleg nem vesszük elég komolyan azt, hogy mennyire kell vagy jól kommunikálnunk? >> Szerintem a kapcsolódás eszköze, de sokan harcnak használják, tehát ezt abszolút jól mondod, de hogyha ezt kapcsolódásra használnánk, vagy mondjuk próbálnánk aktívan hallgatni, vagy megérteni, hogy a másik vajon milyen szűrőn keresztül fogadja be azt, amit mi mondunk, akkor annyival hatékonyabbak lennénk.

Szerintem ilyen meetingek töredékére csökkednének.

Borzasztó sok időt eltöltünk azzal, hogy így miszkommunikálunk, tehát beszélünk egymáshoz, csak nem értjük.

És aztán utána ezt újra és újra, és ilyen végtelen repetíciókban toljuk.

Eszméletlen időnk elcsorog ezzel.

Hát ha már ezt dobtad be, szerintem a magyar meeting kultúra 80%-a ebből áll, hogy amúgy nem készülünk fel a meetingre, ezért megtanulunk körbefont mondatokkal fél órákat eltölteni.

Én [nevetés] ez pár héttel ezelőtt volt ugyanez, hogy én készültem a meetingre, beírtam mindent és akkor így rájöttem, hogy akik a meetinget tartják, hát ők baromira nem készültek, és negyed óra eltott, és akkor mondtam, hogy jó srácok, de én én ott vagyok, oda beleírtam a gondolataimat, foglalkozunk ezzel.

De képesek voltak az egy órából negyed órát elhúzni. >> Simán. >> Igen.

És ez szerintem egyáltalán nem magyar probléma.

Tehát ez bármelyik külföldi szervezetben pontosan ugyanígy működik, hogyha emberek nem készülnek fel, meg nem fogalmazzák meg előre a gondolatait, akkor az [horkantás] ugye teljesen a hatékonyság ellentéte fog kialakulni.

És ez én azért azt tapasztaltam külföldi cégeknél vagy külföldi kollégákkal, amikor beszéltem korábban, pontosan ugyanígy működik szerintem akár nemzetiségtől függetlenül.

Úgy gondolom, >> jó, de vannak a másik meetingek, amikor meg valaki annyira célra töröl, hogy már semmire nem marad idő, és csak tü tü tü tü tü tü tü, és úgy kapcsolok ki a meetingből, hogy úristen, ez a rg valóság. >> Fú, hallod, pont erről beszélgetünk idefelé a kocsiban, most egy nagy cégnek tartunk egy tréning sorozatot, és ők mondták, hogy Amerika, amióta amerikai vezetés lett, azóta hallod, emberi kapcsolódás nulla, eredményfókus 100%-ban, tehát szállítsd az eredményt.

És mondta, hogy régebben voltak ilyen soft skill tréningek, hogy gyakorolták azt, hogy hogy érkezzenek meg a térbe, hogy hogyan legyen egy olyan meeting kultúra, hogy a temberi kapcsolódás van, meg jól vannak, meg segítik egymást, meg támogatják egymást.

És mondta, hogy mostanában azzal kezdik, hogy oké, voltatok tréningen, emlékeztek, hogy kell megérkezni, érkezzetek meg, és most csapassuk. [horkantás] Borzasztó. >> Na és mit tudtok egy ilyen helyzetben kezdeni?

Tehát hol van a a jó középegyensúly?

Mert gondolom a kettő példa között valahol azért ti látjátok és ismeritek a magyar piacot, meg látjátok és ismeritek azt, hogy mi az, ami működik. >> Ühüm.

Hát biztos, hogy nem lehet kihagyni két dolgot.

Az egyik az az, hogy valahogy kapcsolódjunk a másikkal.

És ezt most mondhatnám azt, hogy ilyen érzelmi kapcsolódás, de hogy bármilyen emberi kapcsolat, hogy kialakuljon a másikkal, odafigyeljen ránk, tudjunk emberként beszélni a másikhoz.

Szerintem ez az egyik fontos dolog.

Aztán a másik meg az, hogy nyilván kellenek azok is, ami a matéria akkor, amikor kommunikálunk a másikkal, legyen annak valami veleje, tartsunk valami cél felé, adjunk át valami konkrét információt.

És hát a egész keretben foglalva meg az se árt, hogyha egyébként higgyelesek is tudunk maradni a másik személyben.

Tehát hogyha el is hiszik nekünk, amit beszélünk.

Na ez a hármas megvan, akkor szerintem teljesen jól tudunk működni egy ilyen kommunikációs szituon.

Hát csó, de amikor össze akarunk veszni a főnökünkkel, vagy valami érdekérvényesítés van, akkor nem írom össze ezt a hat-hét dolgot így, hogy na akkor most erre figyeljek, arra figyeljek, arra figyeljek. >> Hát elővesző a szök nyomad.

És akkor [nevetés] >> én azt csinálnám, én elővenném a kis checklistemet, hogy hm biztosan összeállítottam mindent, amit el akarok mondani, de ez már a ez már a nagyon durva véglete.

Szóval, hogy tud erre vagy lehet erre öszönösen törekedni, vagy ez mindig munka?

Tehát mindig bele kell tenni. bizonyos kilométzám után már nem munka, mert addigra van annyi rutinod, mint ahogy gondolom, hogy te is csiszolódtál, ahogy elkezdtél a rádiós műsort vezetni.

Mostanára már a legtöbb helyzetet valószínű csípőből megoldod, és van egy olyan eszközkészleted, amihez bármihez ösztönösen tudsz nyúlni, és érzed, hogy én oké, most ezt kell előkapnom, most azt kell előkapnom, hát a kommunikáció is ilyen, itt is van egy svájci bicska, és akkor tudod, hogy most oké, értem, hogy nem értette meg, azért ideges, azért ordít, mert nem értette meg, hogy ez neki miért lesz jó, vagy miért nem fog fájni, vagy hogy én most nem megtámadtam, hanem egész egyszerűen a dolgokat akarom haladásra bíztatni.

Ez ilyen nagyon mesterkeltnek tűnik amúgy, vagy nem tudom, mármint, hogy nekem most ez ilyen nagyon sok agyi munkának tűnik ahhoz képest, mint amit csinálok.

Persze oké, igen, benne van a rutin, de hogy tényleg ilyen hétköznapi helyzetek, tehát vannak olyan helyzetek, amire tényleg így kell készülni. >> Hát szerintem ami fontos meg tét helyzet, arra mindenképp. >> Például egy állásinterjú, >> hát arra aztán bőven, tehát hogyha arra valaki készületen megy be, akkor sok jóra ne számítson.

Ráadásul az ágyállásinjú az olyan, ami ilyen borzasztóan kiszámítható helyzet.

Tehát, hogy tudod, a kérdéseknek, amit kapni fogsz, a 80%-át legalább. >> És még se készülünk?

Egyébként most pont van olyan diákunk, akivel pont egy ilyen helyzetre készülünk, és őt is érték meglepetések úgy, hogy egyébként már nem először megy bele ilyen helyzetekbe, hanem volt korábban ilyen helyzetben.

Sikerült, ahogy sikerült, de hogy hogyha tudatosan tudsz bemenni, hát az egy felszabadító érzés szerintem, amikor úgy mész oda egy ilyen helyzetbe, hogy jó, á most jön az a kérdés, amire már így fogom tudni a választ.

És ez nem csak egy állásinterjú van így.

Tehát akkor is, ha mondjuk te a főnöködet akarod meggyőzni, ha az jól fel van építve ez az érvrendszer.

Úgy ezek az elemek, amikről korábban beszéltem, megvan benne, csodák tudnak történni.

Te fogsz legjobban meglepülni egyébként úgy reagál, ahogy ahogy te szeretnéd. >> Azt mondjátok, hogy zsebre lehet tenni azt, hogy hogyan befolyásoljuk a saját főnökünket, hogy ad-e pénzt. >> Simán simán. >> Simán. >> Na, hogyan? >> Simán. [nevetés] Ide citálom az egyik diákunkat. két hónapra, két hónapja járt már hozzánk, amikor így kérdeztük, hogy na és amúgy így hogy vagytok?

Hát ami múltkor meetingen történt, ilyen állományi ülés jött a főn [torokköszörülés] és mondta, hogy a nagyvezér megmondta, hogy kevesebb pénz, de több meló, és akkor ezt most nekünk kell tolni.

És én lepődtem meg a legjobban, hogy azt éreztem, hogy felállok, kinyitom a számot, és nagyon kultúráltan, de elmagyaráztam a főnökömnek, hogy figyelj, ez ennek a csapatnak nem lesz jó, és hogyha most ezt itt megcsináljuk, amit te elmondtál, akkor nem fogjuk megcsinálni azt, amitől egyébként nem gurul a szekér.

És akkor erre a főnök elfogadta, és elment fölfelé a nagy vezér felé képviselni azt, hogy figyelj, ezt most nem fér bele.

És mondta, hogy így leültem, és halljátok, úgy elkezdtem izgulni.

Mondom, úristen, hát én leérveltem a főnökömet.

Na hát így >> nekem ez úgy hangzik, hogy nem csak a a felépítését tanítjátok meg akkor az embereknek, hogy hogy azért van egy befejezés, tárgyalás, be vagy bevezetés, tárgyalás, befejezés, meg gondolom valahol tetőpontot is rakunk, de hogy ez egy kicsit ilyen pszichológiai befolyásolás is, csak most mondtad, hogy kiállt, fogta magát és ki mert állni nem tudom a főnöke elé a mindenki vel a háta mögött vagy mellette és sikerült meggyőznie.

Hány összetevős ez a történet? >> Hát szerintem rengeteg.

És ebben nyilván van egy olyan rész is, az hogy mondjuk hogy építesz fel egy ilyen kommunikációs helyzetet magát, hogy mi miután következik.

Arra is egyrészt a célnak megfelelően érdemes ezt kiválasztani, utána annak megfelelően érdemes összerakni, akár fejben, akár leírja az ember, teljesen mindegy, de hogy ez nem mindegy, hogy utána hogyan hangzik el, hogy hogy használja az ember a hangját, hogy hogy használja a testbeszédét, hogy milyen magabiztossággal áll ki.

Legtöbbször azt szokták mondani, akikkel együtt dolgozunk, hogy az a folyamat, amin így végigmennek, az egy önismereti folyamat is.

Tehát, hogy jobban megismeri magát azáltal az ember, hogy elkezdi ezek ezeket az eszközöket használni.

Tehát így tényleg számtalan összetevője van annak, hogy hogyan meséljen történetet az ember, hogy hogyan készüljön egyáltalán egy ilyen helyzetre, mi az, amit érdemes megnézni, lesz-e prezentáció, nem lesz prezentáció, ha az van, akkor abba mit rakjon bele az ember.

Szóval korlátlan tárháza van annak, hogy hogyan tudjuk ezt használni a a meggyőzésre mondjuk például, ami csak az egyik műfaja egyébként a dolognak, >> de mielőtt itt a hallgatókban az a kép alakul neki, hogy ez az egész egy ilyen eszméletlen bonyolult technikai sport, ami hát egy ilyen gigantikus nagy agyat kell hozzánöveszteni, és egy ilyen folyamatos kognitív terhelés, hogy ez ez olyan, mint a sielés, hogy az elején ez így rohadt bonyolult, hogy csúszik, meg bot van, meg oda kell állni, meg közben fúj a szél, meg úristen, de aztán egy idő után ez ösztönösen megy. teljesen ösztönösen, és az emberek azt hiszik, hogy ez így két állású kapcsoló, vagy tudom és akkor megy, vagy vannak ilyen szerencsések, akik ezzel születtek, vagy pedig vannak a vannak a bénák, és nekik nem is érdemes megpróbálni.

Na most ez egy tök nagy tévedés, mert hogy ezt >> én azt gondolom, hogy egy olyan két-három hónap alatt már el lehet ebből egy olyan szintre jutni, hogy a fú, hallod, én olyan béna vagyok, ez nekem nem megy.

Ebből eljutsz oda, hogy nagyon kulturáltan, de leér veled a főnöködet és nyersz.

Tehát akkor itt nincs ilyen, hogy introvertált valaki, extrovertált valaki, nincs az, hogy ő egy nővérke, egy papírbolti eladó, vagy egy megasztár. >> Hát nyilván van.

Tehát mindenkinek van egy alapkaraktere, és akkor akkor nehéz ez, amikor te az alapkarakteredből ki akarsz menni valami olyanba, ami te abszolút nem vagy.

Tehát hogyha te vagy egy introvertált kutató lány, aki hat emberrel maximum hajlandó egy nap beszélni, és ő úgy akar beszélni, mint Stólandrás, akkor az neki nem fog menni.

Tehát nyilván nem fog menni, de meg tudja találni azt, ahogy ő tud ebben jól működni, ahogy neki a saját kommunikációs optimumában, de mégis hatásosan tud beszélni. >> Igen, szoktuk is kérdezni mindenkitől az elején, hogy ki a kedvenc előadód?

És akkor íy így nagy lelkesen hozták az emberek az ilyen tett beszélőket vagy hazai példaképeket, és mindig azt szoktam mondani, hogy na rá nem fogsz hasonlítani.

És ez teljesen jól is van így.

Tehát hogy mindenkinél azt érdemes megkeresni, hogy mi az ő erőssége, és általában azzal is dolgozunk, hogy fogjuk ezt a potmétert és ezen csavarjuk feljebb, ami már egyébként is jól működik, csak esetleg nem tudott róla az adott ember.

Varga Zsófia és Tóterpáda vendégünk a Speed Pressóból, és az előbb arról beszélgettünk, hogy igazából ti felcsavarjátok a bennünkreő potenciál, de mi van akkor, hogyha valaki valaki más akar lenni, vagy nem tudom, mert hogy ez egy kicsit olyan, amikor itt beszélni akarunk, vagy kommunikálni, kiállunk, érvelünk, meg akarunk győzni valamit, akkor egy kicsit egy ilyen másik personát veszünk fel, nem?

Vagy hogyha most így az előadókat mondtátok, hogy azért én is amikor kiállok nem tudom több 1zer ember elé a színpadra, nem az a juhász Bálint áll ott, mint aki mondjuk így a hétköznapokba elmegy az Aldiba és bevásárol, hanem hanem van egy ilyen kicsit ilyen felvett valamim, hogy akkor itt most összeszedtem a bátorságomat, akár egy kicsit felkészültem, akár a gondolataimat egybe terelgettem, de hogy ez azért egy kicsit más, nem egy ilyen, nem is azt mondom, hogy művész, de hogy egy ilyen aktus vagy egy acting, ami ott történik.

Erről, hogy véelek? >> Szerintem…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Vargha Zsófia
  • Tóth Árpád

Szervezetek, cégek

  • Budapest Park
  • SpeechPresso

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hogyan lehetnek a leghatékonyabbak a szavak, amiket kimondunk - SpeechPresso | Park FM - Parkterápia”

Miről szól ez az epizód: „Hogyan lehetnek a leghatékonyabbak a szavak, amiket kimondunk - SpeechPresso | Park FM - Parkterápia”?

A Budapest Park online rádiójának, a Park FM-nek a Parkterápia című műsorában Juhász Bálint vendégei, Vargha Zsófia és Tóth Árpád (SpeechPresso) a hatékony kommunikáció fontosságát vitatják meg. Kiemelik, hogy az emberek hajlamosak túlbecsülni saját kommunikációs képességeiket… Az epizód a Budapest Park című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 27..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Hogyan lehetnek a leghatékonyabbak a szavak, amiket kimondunk - SpeechPresso | Park FM - Parkterápia”?

Fő témái: kommunikáció, hatékonyság, pszichológia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hogyan lehetnek a leghatékonyabbak a szavak, amiket kimondunk - SpeechPresso | Park FM - Parkterápia”?

Megjelenés: 2026. 06. 27.. Hossz: 28 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/budapest-park/hogyan-lehetnek-a-leghatekonyabbak-a-szavak-amiket-kimondunk-speechpresso-park-f-72650207

Több epizód a Budapest Park-ből