Budapest Park

Park Reality Check #S03E04 - Schoblocher Barbara (Blahalouisiana) x Csepregi Éva (Neoton Família)

· PT1H7M26S

Összefoglaló

Schoblocher Barbara (Blahalouisana) és Csepregi Éva (Neoton Família) a Budapest Park sorozatának, a Park Reality Check-nek legújabb, extrém párosokkal visszatérő epizódjában arról beszélgetnek, hogy mindkettőjük életében milyen korán érkezett meg a zene, annak ellenére, hogy nem…

Röviden

Műsor
Budapest Park
Megjelenés
2026. 06. 01.
Hossz
1 óra 7 perc
Szereplők, említett nevek
Csepregi Éva, Schoblocher Barba
Témák
zene, zenei karrier
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Érdekes dolog neotont énekelni.

Az egy nagyon más műfaj. >> Hát nem könnyű. >> Nem könnyű.

Nem, mert a a neotondalok ugye mindenki azt hiszi, hogy ó, hát az könnyű, de azok azok olyan mesterien lettek megcsinálva, hogyha lepucoljuk őket, ugye, akkor marad egy nagyon egyszerű dal, amit neked újra meg kell alkotni.

Lehet, hogy egy tiótátok az az sokkal jobban odavág, hogyha mondjuk egy olyan alkalommal kell elénekelni, amikor nincsen semmi, csak fogod és akkor itt neki nekiállsz.

De egy neotonnak ott kell a vokál, kell a jó hangszerelés, a satöbbi, satöbbi.

Ez nagyon érdekes, amit mondasz.

Én pont azt az ellenkezőjét gondolom a neotondokról, hogy az a jó bennük, hogy egy szál önmagukban is tökéletesen dalok maradnak. >> Bizonyos értelemben.

Igen. >> És hogy az a jó dal, amit ha most itt elkezdesz énekelni, akkor is megállja a helyét minden fokán meg minden nélkül. >> Sziasztok!

Nagyon szépen köszönjük, hogy elfogadtátok a meghívásunkat a Park Reality Check műsorában.

És az első kérdésem az az lenne, hogy van egy közös pont a hogy mindkettőtök életében nagyon hamar érkezett meg a zene.

Annak ellenére, hogy ha jól tudom, akkor így a családban korábban nem is voltak igazán zenészek, és és ennek ellenére azt nyilatkoztátok, hogy otthon sok támogatást kaptatok ezzel kapcsolatban.

Tudnátok erről egy kicsit mesélni, hogy hogy találtatok rá így mégis a zenére?

Igazából nálunk otthon ugye a zenének a szeretete az tényleg egy nagyon központi kérdés volt.

Ők olyan korban éltek, amikor nagyon nem tudtak az én szüleim kibontakozni ez ügyben.

De képzeld el, hogy apám az az magától tanult hegedülni. >> Komolyan?

Akkor vele vele énekeltünk ketten így először ilyen harmóniákat.

Nagyon szerettem, amikor így két szólamba énekeltünk, akkor szerettem meg tulajdonképpen ezt a ezt a hangzást.

Anyunak meg egy időben nagyon szép hangja volt.

Azt mondták, csak hát mit tudom én, cigizett meg egyéb gondok talán úgy egy kicsit úgy lemélyítették a hangját.

Talán ezt tőle örököltem egyébként.

És lehet, hogy az anyu ezért akarta annyira támogatni azt, hogy én én valahogy ezen a pályán elinduljak. >> De jó!

Ö nekem apukám néptáncolt. >> Ja, hát így könnyű hátt. >> És és nagyon szeretett táncolni, meg nagyon szerette a zenét.

Meg anyukám is nagyon szereti a zenét. ők inkább a szerb kólót hallgattak sokat, mármint nem a nem a magyar népzenét, hanem inkább ezt a már a szer Buny Vác népi zenét hallgatták.

És de egyébként apukám nagyon szerette, már így ez megvan kiskoromból, hogy a hogy nagyon szerette Michael Jackson Steve Wandert, meg az akkora aktuális nagy ilyen pop énekeseket, és mindig nagyon sok zenét zenét hallgattunk, és nekem egészen kiskoromtól volt egy ilyen elég egyértelmű hajlamom arra, hogy szeretek szerepelni, szeretek táncolni, énekelni, és ők végigtámogattak ezen ezen az úton. >> És olyan voltál, hogy na gyere, itt vannak a rokonok, akkor perdülőj ki, és énekelj valamit a néniknek, bácsiknak. >> Persze.

Igen, vannak Igen, vannak is ilyen ilyen régi felvételek, ahol ahol jön a kukám ezzel a kézikamerával, és akkor így mondja, hogy na mondj egy verset na mondj valamit.

Szóval szerintem nekem innen jön ez a ez a nagyon felszabadult kapcsolatom azzal, hogyha mondjuk csinálunk a zenekarral egy videóklippet, akkor én imádom a kamerát, és szerintem ez nekem egészen gyerekkoromtól innen jön, hogy hogy lenyűgözzö a szüleimet meg meg nagyon barátságos, nagyon otthonos nekem ez a közeg. >> Aha.

Azt láttam egyébként a így a videóklippeken hogy nagyon jól színészkedsz meg hát tényleg a a kamerába élsz, és olyan temperamentumos vagy meg minden.

Egyszer láttalak csak így koncerten, de akkor is az egyik barátnőm hívta fel a figyelmemet, hogy nézd meg, nézd meg ezt a lányt, hogy milyen milyen milyen klassz a színpadon.

És hát úgy színészkedni színészkedtél már, vagy nem szoktál így? >> Hát azt az egész gyerekkoromat színházban töltöttem.

Ö de főleg a az éneklés és a tánc miatt.

A színészi pálya az soha nem érdekelt, viszont nagyon sok musicalt játszottunk, meg meg volt egy pár pár ilyen prózai szerep is.

Volt egyszer egy fő főszerepem, egy prózai főszerepem még a a gimnáziumban, és azt nagyon élveztem egyébként, de de sokkal jobban érdekelt mindig a zene, meg amikor a a zenében lehet karaktert alkotni. >> Aha. >> Így a színészetnek az a rétege érdekel. meg a a film nagyon érdekel, de a színházi színészkedés az soha nem nem vonott annyira.

Én kipróbáltam egyébként, és nekem egy ilyen nagyon hirtelen jött ötlet volt.

Volt egyszer egy érekiskolám, és akkor oda jutottunk egy egy színházba, egy pici színházba, és együtt velünk érkezett a Rutkai Év a színház ugyanabba a terembe.

És akkor működött az énekiskola is, meg hát elkezdődött ugye a Rutka Éva színház, és akkor ott a az igazgató rávett, hogy próbáljam ki magam.

És aztán már alig tudtam kijelentkezni, mert állandóan mindenféle szerepet kaptam.

Már életem ott a főszereplő, vagy hogy mondjam, vezető színésznő. >> Ezek szerint jó voltál benne? >> És szerintem voltak jó dolgok, voltak jó pillanataim.

Például volt egy nagyon hát ugye a kaktuszvirág az nagyon egy élvezetes dolog volt.

Ott jártunk vele külf külföldre vidékre.

Aztán >> f bizonyos bizonyos szempontból az külföld. >> Igen.

Mehetünk volna végül is Erdélybe, de aztán aztán volt egy nagyon izgalmas dolog a Shirley Valentin.

Nem tudom, nem ismered azt a történetet.

Sőli Valentine >> nagyon ismerősen hangzik, egy >> de most nincs meg. >> Eg egy monodráma tulajdonképpen egy nőről, egy 42 éves nőről, aki elmeséli az életét és végül is elmegy Görögországba, ott hagyja a férjét, a gyerekeket, mindenkit, és elmegy Görögországba, mert ő ott úgy úgy hozta az élet, és hát ott boldog lehet, és hát nagyon vicces, és nagyon jó történet.

Na de egy személyes játék, gondold el.

Hát én én csak akkor a premieren esett le a tantus, tudod, hogy ott állok a bevásárlót cvekkerekkel Esőkabátba és megyek be, és mondom, úristen, mire vállalkoztam. 60 oldal volt majdnem, és hát sugó nem volt.

És hát az volt benne egyébként az érdekes, hogy teleraktuk neotondalokkal. >> Ühüm. >> És ugye ott jöttem rá először egyébként, hogy a neonnótákban mennyi lehetőség van.

Tehát az, hogy amikor mit tudom én, kap egy repülőjegyet például, és nézi, hogy ő most elutazzon, ne utazzon a barátnőjével Görögországba, és hát arra is ugye volt egy dala dala a repülésről, akkor amikor ott van, mit tudom én a tengerparton, latin szerenád, és akkor még sorolhatnám.

Úgyhogy nagyon érdekes kaland volt ez a színház, de azóta is azért volt egy-két darab, amiben játszottam nagyon jó színészekkel.

Most az utolsó az a egy Simon darab volt, a külön terem, ez volt a címe, és három férfi, három nő.

Úgyhogy ugye egyszer nekem azt mondta a menedzserünk, hogy tulajdonképpen érdemes megismerni a színpadnak a különböző rejtekeit, ugye a színjátszás satöbbi, mert azt nagyon lehet a popszínpadon is kamatoztatni. >> Nagyon >> úgyhogy hát akkor te is azért elég rendesen megmerültél.

Meg meg az az érzelmi az az érzelmi oldalánk engem nagyon nagyon nagyon lenyűgöz, meg nagyon kíváncsivá tesz, meg egyébként nagyon érdekesnek találom azokat az embereket, akik nagyon jól tudnak színészkedni.

Szóval ott valahol a >> nagyon merész >> személyiségnek a a léerei, a rétegei, ahogyan lebontják magukat, ahogyan felvesznek más karaktert, ahogy a ezeknek a a végtelen lehetősége meg, hogy hogy hányféle érzelmet lehet megélni még úgy is, hogyha nem történt meg velünk az a az a dolog, de hogy a rezgésére rá lehet kapcsolódni.

Szóval az érzelmiskála teljes egészében engem engem nagyon ért nagyon nagyon bátor dolog a színészet.

Tehát az az gyakorlatilag lemezteleníti az embert, tehát kirakod magad és kész egyébként.

Hát mondjuk a popzenese sokkal könnyebb, csak ott ott magadat adott.

Igen, >> tehát nagyon jó kanóták egyébként.

Most én úgy kicsit tájékozódtam, ott hallottam egy tényleg így a fellépésen, koncerten meg mit tudom én, de egy olyan elég jó kis egyéni íze van a köszönjük szépen. >> Ezt nagyon sok jelent, hogy ezt mondod. >> Tényleg örülök, hogy tetszett.

Igen. >> Nekem tetszett nagyon. >> Igen.

Hát én neotondalokat énekeltem. >> Sok mondjuk az az egyik kedvencem. >> De jó.

Évad, te egy interjúban korábban azt mondtad, hogy tiniként gátlásos voltál, és hogy konkrétan azt mondtad, hogy féltél az emberektől, és a színpad volt az, ami végül megtanított arra, hogy ezt a ezt a gátlásodat le tud küzdeni.

És Barb, te meg azt mondtad, hogy a a Jazz Con előtt hiába tűntél extrovertáltnak, viszonylag nehezen tudtál mélyebben kapcsolódni a a akár az iskolás társaidhoz, és hogy ezek nem olyan tulajdonságok első hallásra, ami ami frontemberekre jellemző.

Tudnátok erről mesélni kicsit, hogy hogy küzdöttétek le ezeket a kapcsolódás, a gátlások, hogy nyíltatok ki a színpadon? >> Oké.

Nekem nagyon sok év kellett a színpadon ahhoz, hogy hogy megmerjem mutatni önmagam.

Meg egy elég mély és egy egy most már sok ideje tartó önismereti út az, amire engem rávitt a színpadi lét >> és mondhatni teljesen más ember vagyok most, mint amikor elkezdtünk zenélni.

Tát ez egy ez egy érdekes dolog, hogy hogy pont az, hogy kevésbé tudtam kapcsolódni régen másokkal, vagy hogy én így éreztem, az az az egyébként szerintem csak arról szólt, hogy saját magammal tudtam kevésbé kapcsolódni, mint amennyire szerettem volna és és természetemnél fogva nagyon érzékeny vagyok, ezért nagyon jól érzek másokat. >> Aha. >> És önmagamat soha nem tudtam annyira jól. letapogatni, mint mint ahogy mint ahogy másokat látni.

És ez a ez a kapcsolati szakadék önmagam és önmagam közt, ez volt az, amitől úgy éreztem szerintem, hogy nem tudok annyira kapcsolódni másokkal.

Amióta közel lebb kerültem magamhoz, azóta ez sokkal jobban megy, meg sokkal önfelettebb vagyok a színpadon is. >> És akkor hogy jöttetek ti össze a zenekarral?

Tehát, hogy hogy volt valami baráti kapcsolat, vagy volt valami verseny, vagy volt valami ilyen pályázat ahogy >> képzeld, ez teljesen sorszerű.

A én a Kodolányi János jazzének szakára jártam, és a az első héten vagy a második hét elején, nem tudom, nagyon-nagyon az elején az iskolának, egyszer csak megláttam a sok nagy szakálas, sörhasú, nálam sokkal idősebb jazzista közt egy göndörhajú, szűk nadrágos fiút a folyosón, és mondta: "Úristen, na ő lehet, hogy olyan zenét hallgat, mint én." És aztán találkoztunk a a kollégiumnak a nyolcadik emeletén, ott laktak a jazzisták, és akkor elkezdtünk beszélgetni, és és hát ő a Jancsó Gábor a zenekar basszusgitáros, és kiderült, hogy eléggé jó az összhang és annak a hétek a végén már bemutatott a srácoknak, és tulajdonképpen volt zenekar. >> Akkor csináljunk egy zenekar.

Igen, de itt még annyira szükséges tudni ehhez a történethez, hogy nekik volt egy zenekaruk a Blaha előtt. ők gyerekkori padtársak, meg osztálytársak, meg ilyen gyerekkori barátok, >> és annak a zenekarnak vége lett, és kerestek új énekest, de nem találtak, és már így már pont kezdtek lemondani erről, amikor mi találkoztunk a Gáborral, és akkor >> Aha. >> újra fellendült a zenekar. >> Ó, hát ez egy nagyon szép történet, tényleg egy >> Igen, ilyen sorszerű >> abszolút.

Hát igen, én egyébként tényleg egy kicsit gátlásos ember voltam, ha nem is kicsit nagyon nagyon gátlásos, de ez is úgy volt, hogy gyerekkoromban annyira nem, mert azért mindig én énekeltem ugye a óvodába, iskolába satöbbi.

Tehát akkor úgy mindig kilöktek engem.

Aztán később, amikor amikor valahogy úgy az embernek a kis agya elkezd nyiladozni, akkor rájön, hogy úristen, mennyi mindent nem tud esetleg, vagy vagy nem is tudom pontosan, hogy alakulnak ki ezek a gátlások, de én én aztán már jócskán benne voltam már a Neotonban is, amikor amikor körülbelül egy olyan két-három dal azért ugye az elején a koncertnek ráment arra, hogy úristen Dehol is vagyok.

Ja, Istenem, de de izgulok te izgul. >> Jó, igen.

Igen. >> És aztán aztán valahogy valahogy tényleg ez a ez a színpad ez egy olyan nagyon érdekes gyógymód >> Ühüm. >> Arra, hogy az ember kitegye magát.

És nekem nekem két dolog volt.

Az egyik az, amikor azt mondta nekünk a menedzserünk, amikor látta, hát őt ugye ismert, hogy úgy kell gondolni erre, hogy hogy most ott ez egyébként ugye a Jamaha fesztiválon volt, ahol ugye egy dalt kellett énekelni.

Mi nem voltunk ilyen fesztiválos zenekar, tehát >> gyakorlatilag mindig koncert volt, vagy valami ilyesmi.

De hát ott azért ennek tétje volt. >> Régen a fesztiválokon, mert hogy régen amit fesztiválnak hívtak, az az volt azért egy dalos dolog.

Az >> az az egy dalos fesztiválok voltak ugye még a régi régi a 60-as évek, de akkor mi még nem énekeltünk. táncalfesztiválok, >> azok a táncalfesztivál, de ez ugye Tókian volt a Yama fesztivál, ami hát akkor mi már >> már három éve voltunk jelen ott a piacon, tehát turnéztunk, promóciós turnék, minden 80-ban indult a zenekar Japánban, >> és hát ott ugye itt 83-ban egy dalt kellett énekelni, és hát megint jött ez a tehát úgy úgy volt a színpad, hogy a nagy zenekar alatt volt egy ilyen valami egy forgószínpad, és akkor ott beforgattak minket Ádámmal, és álltunk ott a sötétbe, fogtam a mikrofonállványt, és mint a kivégzésre vinnének.

Úgy éreztem magam. >> És akkor eszembe jutott a amit mondott a a Péter, hogy gondold el, hogy van neked kétzer mes színpadod a világból.

Van ez a három és fél perced, megmutathatod magad. hogy te milyen vagy, hogy csináld amit, amit csak akarsz, ott ott megmutathatod.

Hát milyen nagyszerű dolog ez.

És akkor ez úgy végigfutott rajtam, és mire kimentünk, addigra már tök jól voltam.

És akkor úgy, úgy úgy nem azt mondom, hogy nem izgulok, mert most mondjuk a domba is izgultam rendesen meg minden januárban, de valahogy ilyen pillanatokon múlik, amikor az ember megért valamit, és akkor így összeszedi a kis fegyvertárát. >> Hm.

Ugye, mert hát arra arra a fesztiválra azért nagyon készültünk, tehát ott azért ha nem is látszik így a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Park Reality Check #S03E04 - Schoblocher Barbara (Blahalouisiana) x Csepregi Éva (Neoton Família)”

Miről szól ez az epizód: „Park Reality Check #S03E04 - Schoblocher Barbara (Blahalouisiana) x Csepregi Éva (Neoton Família)”?

Schoblocher Barbara (Blahalouisana) és Csepregi Éva (Neoton Família) a Budapest Park sorozatának, a Park Reality Check-nek legújabb, extrém párosokkal visszatérő epizódjában arról beszélgetnek, hogy mindkettőjük életében milyen korán érkezett meg a zene, annak ellenére, hogy nem… Az epizód a Budapest Park című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 01..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Park Reality Check #S03E04 - Schoblocher Barbara (Blahalouisiana) x Csepregi Éva (Neoton Família)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Csepregi Éva, Schoblocher Barba.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Park Reality Check #S03E04 - Schoblocher Barbara (Blahalouisiana) x Csepregi Éva (Neoton Família)”?

Fő témái: zene, zenei karrier.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Park Reality Check #S03E04 - Schoblocher Barbara (Blahalouisiana) x Csepregi Éva (Neoton Família)”?

Megjelenés: 2026. 06. 01.. Hossz: 1 óra 7 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/budapest-park/park-reality-check-s03e04-schoblocher-barbara-blahalouisiana-x-csepregi-eva-neot-72274665

Több epizód a Budapest Park-ből