Dalszerző Podcast

Mehringer Marci: “A produkciónk legnagyobb erénye a szorgalom” - Strand beszélgetések

· PT12S

Összefoglaló

A Dalszerző Podcast vendége Mehringer Marci dalszerző-előadó, akivel Horvát Gergely beszélget. Marci a fiatal generáció gondolkodásáról, az alkotói lét kettősségéről (forradalmár vs. pozitív üzenetek építése) és a szorgalom fontosságáról vall. Szó esik nyári slágeréről, az „Szar…

Röviden

Műsor
Dalszerző Podcast
Megjelenés
2025. 09. 02.
Hossz
0 perc
Szereplők, említett nevek
Mehringer Marci
Témák
dalszerző, alkotói lét, szorgalom, zeneipar
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] Üdvözlünk benneteket aztus világában.

A dalszerző podcastot hallgatjátok. >> Szeretettel köszöntünk benneteket.

A barátainkkal az Artisusban együtt csináljuk a dalszerző.hu internetes oldalt, ahol többek között ilyen kiváló fiatal dalszerzőket szeretnénk a jövőben még inkább előtérbe tenni.

És köszönjük szépen, Marci, hogy itt vagy. >> Köszönöm szépen a lehetőséget.

Én is sok szeretettel köszöntök mindenkit.

Élő podcastet szerintem már nagyon-nagyon régen csináltam, vagy ha valaha csináltam, úgyhogy majd meglátjuk, hogy hogy fog menni, de kiteszek magamért, megígérem. >> Úgyhogy ez most akkor megy a live.

Milyen hangulatban vagy az esti koncert előtt?

Azt így érzed-e egy-egy fellépésnél, hogy mi lesz a vibe?

A vibe-ot azt előre egyébként nem szoktam érezni, meg nagyon a közönségtől függ, hogy mennyire mennyire kapja el őket, amit csinálunk.

Meg hogy egyébként mondjuk nem tudom, hogy a korosztály is nagyon sokat számít, azért általában fesztiválokon a a fiatalok azért nagyon komolyan buliznak, vagy voltak már olyan helyzetek, amikor tényleg nagyon-nagyon komoly bulik voltak.

Strandfesztiválon ilyen őszintén szavaz szerintem utoljára öt éve járhattam.

Nem is mikor voltam, nem 14-1 éves voltam, tehát h közel inkább 10 éve volt.

És emlékszem, hogy a gitárosunkkal a tormási Lorkával, aki valamelyik házban egyébként itt alszik még éppen, merthogy tegnap is a strandfesztivált nyomta. voltunk lent úgy, hogy édesanyám akkor engedett el először egyedül fesztiválra, úgyhogy az nem Pécs környékén, hanem hanem már messzebb történt. tankcsapda koncertre jöttünk a Loressel 2-en, és emlékszem, hogy volt kamuszemélyink ami annyit tett, hogy volt egy spanunk, aki már elmúlt 18, és ő adta oda a személyet, és azzal próbáltunk piát venni, csak nagyon nem nagyon nem hasonlítottunk a srác, mert hát hogy egy fekete hajú, fekete szakálas srác volt a személyén, és én pedig sem fekete hajú nem vagyok, sem szakálas.

Tehát ez a szakál, amit láttok, ez ez szerintem egy év munkája körülbelül, úgyhogy így annyira nem adta ki akkor, de nagyon jó volt.

Meg így szép emlékek kötnek amúgy a Balatonhoz is, meg Bulizni is sokat jártunk le az elmúlt években, úgyhogy nagyon-nagyon várom.

Meg szerintem tök jó kis színpadon vagyunk.

Azt gondolom, hogy háttérben a Balaton kábé kis naplemente lesz, úgyhogy azért megnyomjuk, nem megnyomjuk.

Áron fog basszus gitározni amúgy.

Meg a zenei rendezőnk most így nagyon be van feküdve, de majd csak összeszedi magát addigra. >> Arra emlékszel, ha már a strandra elmesélted az elsőt, hogy az első olyan zenei élményed, ami így megütött, magyar. >> Hát az első komolyabb magyar zenei élményem az egyébként valószínűleg sokaknak így van, de nekem nekem amúgy nem a kis pál és a borsz, de hogy ugyanúgy a lovasihoz köthetően a kis csillag volt nekem. nagyszüleimnek nagyon jó barátja volt Bandi egy időben, és nagyon sokat jártak össze.

És én a t 13 vagy 12. születésnapomon valahogy azt kaptam hát ajándékba, bár azt még abban a korban nem tudtam értelmezni, hogy elmentünk elmentünk a Bandéknak a kertjébe, ahol volt egy stúdió, ami egyébként az a La Gardence most azt hiszem, és ott és ott voltak a ott voltak ott volt a Kispi, ott volt a Lecsó, tehát így az a klasszikus klasszikus brigád ott volt a Rád Géber, de hogy én senkit nem ismertem és csak így ott voltam és kezembe adtak egy hangszert, és akkor ott zenélgettem velük, de hát fogalmam nem volt az egész arról se, hogy kicsodák.

És most már így utólag utólag, ha ez így most történne meg, akkor biztosan máshogyan élném meg.

Az első olyan, hogy tényleg találkoztam volna valakivel, aki egy híresebb zenész volt, vagy tulajdonképpen egyébként ők mondhatni, hogy legendák.

Az akkor volt és akkor még én nem is tudtam, hogy zenélni akarok, viszont egy olyan élmény volt, ami azért mindenféleképpen meghatározó volt.

Meg egyébként nagyon-nagyon sokat jártunk a Fishingon Orfűre.

Tehát én ott ott volt olyan, hogy végigsátra azt a azt az egy hetet és palacsintát kajáztunk, mert mama azt csomagolt és emlékszem, hogy sátroztunk, és kiinhatuk a palacsintát a sátor előtt, és éjszaka leszakadt az ég, és másnap kinyitottuk a műanyagdon, mert volt az a 60 darab palacsinta, amit a mama csomagolt, és így állt a vízben a palacsinta, de annyira nem volt pénzünk, hogy úgy vettünk oda, hogy hát jó, kit érdekel, megesszük azt a palacsintát, úgyhogy azt a azt a 60 palacsintát így elázva simán kajáztuk egy hétig.

Most már lehet, hogy ezt így nem nem játszanám így huszonpár évesen, de akkor azért vicces volt. >> Ha már Pécset behoztad, akkor az, hogy így zenészként vagy leendő zenészként Pécset születsz meg és Pécsen élsz, ez valamilyen módon számított vagy számít az életedben? >> Hát igen, meg azt szokták mondani amúgy, hogy Pécs a magyar Liverpool, és hogy akkor onnan jön kábé minden minden nem tudom magyar zenész.

Van egy van egy ilyen feeling nyilván azért az alternatív szféra az azért ott jobban jelen van.

Vannak azért mainstream figurák is, hogy akik onnan nőttek ki, és mostanra már mainstreamebbek lettek, mint mondjuk a halott pénz vagy a puna.

Nyilván azért őket kábé így kábé így mindenki ismeri, de de hát azért olyan szinten mindig is hatással volt az ránk, hogy azért azért így éreztük, hogy nagyon-nagyon sok művészeti ág és zeneiség és egyébként minden minden ilyesmi az Pécsen azért nagyon jelen van. meg ilyen olyan én állami suliba jártam, és először jártam egy egy német suliba jártam először és ott azért elég poroszosan mentek a dolgok, meg nagyon-nagyon keretekhöz kellett gondolkozni és akkor végül is átkerültem, mert rossz gyerek voltam, szóval nem nagyon tudtam megmaradni ebben a rendszerben.

Szóval így a év minden évben kimaxoltam a három szaktanári, a három osztályfónnak és a három igazgatóit így kimaxoltam.

És akkor amikor így azt minden évben már így nem tudom ötödik éve maxoltam ki, akkor így eljutottunk arra a pontra így a drága szüleimmel, hogy jó, hát akkor így lehet, hogy ez így nem fog annyira működni.

És átmentem egy olyan suliba akkor, ami a lővei volt Pécsen, ahol meg tökre támogatták a művészetet, meg hagyták a gyerekeket gyereknek lenni, meg hagyták azt, hogy mindenki kibontakozzon abban, amiben jó volt.

És érdekes, hogy egyébként onnantól kezdve soha többet semmilyen gondom nem volt.

Egyszer ott is kaptam egy int, de azt nem mesélem el, mert az tényleg azért hülyeségem volt.

De on onnantól kezdve azért már már jobb volt a helyzet.

És egyébként ott ott jártam öt évig az ottani énektanához jártam egy öt éven keresztül énekelni.

Ott voltam kórusta, ott felléptem énekversenyeken, tehát ott így amit így gimnázistaként meg ilyen 10 évesként így meg lehetett csinálni, azt azt ott megcsináltuk úgyhogy úgyhogy szerintem azért so olyan város van Magyarországon, ahol tök jó lenne, hogyha hasonlóképpen lenne támogatva a kultúra, mint ahogy egyébként Pécsen van, mondjuk a pécsi város vagy közösség, vagy vagy nem tudom, társadalom által.

Nekünk ott jó volt, meg a mai napig nagyon-nagyon szeret szerintem minket így a a pécsi közönség is, meg egyébként így a szervezők, vagy hogy mondjam, szóval, hogy így szerintem azok az arcok, akik Pécsen szervezik a koncerteket meg a kultúrát, valahogy valahogy minket nagyon szeretnek, és egyébként az nagyon hálás is. >> Tartod valamilyen módon a kapcsolatot?

Mondtad a Bandiékat, de hát ugye van ott még zenész.

Dávidékkal van feated is. >> Igen.

Masako Dávidékkal tök jóban vagyunk. koncerteztünk sokat együtt.

Volt egy közös estünk egyszer Pécsen, ami tök érdekes, mert én ezt is elő már egyszer elmeséltem, de elmondom, mert nagyon vicces.

Ugyanígy lehettünk ilyen 14-15 évesek, és voltunk játszani az Ördögkatlan fesztiválon, az Árokpart színpadon, amit úgy kell elképzelni, hogy egy kábé egy kicsit ilyen ferde színpad volt a fesztiválon kívül, ahova egyébként nem kellett ilyet váltani.

Szóval bárki jöhetett és és valamelyikünk apukája vitt minket ki akkor kocsival még gyerekként akkor játszhatunk még még nemerrel hanem egy iskolai zenekarral és hát egyébként végül is elmosta az eső a a színpadatot és másfél dalt tudtunk eljátszani tehát azt is rettenetesen rosszul de lényeg hogy ott ült a közönségben.

Kábé így ugyanígy csak voltak asztalok és nem csak sörpadok ott ült a mucsi Zoltán művész úr meg a B Zoli.

És így megláttuk őket, és úgy voltunk vele, hogy meg, hát itt vannak oda kell menni, oda kell menni. összeraktuk azt az aprót, ami volt nálunk, hogy akkor mi odamegyünk és meg fogjuk mondani, hogy hát, hogy tisztelettel, hogy a művészurakat szeretnénk meghívni egy egy-egy fröccsre, és hogy akkor ezt így szabad-e meg lehet-e.

Szóval összeszedtük minden bátorságunkat és így két spanommal így odamentünk hozzájuk, hogy hát hogy akkor hogyha lehetne akkor így nyilván nem is adták ki nekünk az alkoholt szóval nem is tudom mi volt a koncepció de odamentünk és így mondtuk szeretnénk hogyha meghívhatnánk meghívhatnánk önöket hogyha lehet akkor így egy-egy fröccsre és akkor így a cigiztek vagy ültek és így annyit mondott a mucsi annyit mondott nekünk hogy hát hogy mi nem iszunk alkoholt hogyha lehet akkor így az aprót azt tegyük le ide és így ennyit mondtak és így ez volt az első első élményünk és egy első találkozásunk és akkor 10 évvel később meg Zolival volt egy közös BTK-s estünk Pécsen, ahol meg amúgy gyakorlatilag hasonló dolgokról meg hasonló élményekről beszélgettünk, mint itt, és hát neki is elmeséltem, és így nyilván nem is emlékezett rá, meg hát valószínűleg nem ismert föl, de ja, most már hál istennek soksok pécsi pécsi arcca van, azért egy jó kapcsolatunk. >> Ha már a Begy említed, azért ő egy pedagógusi alkat. >> Igen. >> Ugye egyetem szerintem még mindig Igen.

Az a az egyetemen nagyon komoly tudományos munkát végez. hogy volt köztetek valamiféle, hogy mondjam, szakmai szóváltás arról, hogy mi a dalszerzés, vagy vagy egyfajta útmutatás, vagy tanács, vagy bármi olyasmi, ami kérdeztél ilyet, vagy mond ilyet?

Valójában, valójában én ezt már azelőtt megtettem, hogy mi személyesen találkoztunk volna, amikor amikor elfog az az érzés, hogy egyébként képtelen és alkalmatlan vagyok a dalszerzés bármilyen formájára, és ez nyilván amikor még elkezdtem ezt az egészet, akkor pláne megvolt.

Akkor rákerestem mindig YouTube-on, hogy how to write a song in 30 seconds, és akkor izé 30 másodperc alatt valaki elmondja, hogy izé hogyan kell dalt írni.

És akkor ugyanaz megvolt magyarul, hogy a rákerestem, hogy mit mond a nem tudom a Boli arra, hogy hogyan kell dalt írni és akkor volt egy ilyen videó, amibe így elmondta, hogy amúgy két akorddal is lehet dalt írni, és akkor és és minden ilyen videót megnéztem a Zolitól, amiben elmondja, hogy hogy lehet dalt írni.

És amúgy akkor is beszélgettünk erről, de hogy igazából a konszenzus az az közöttünk abban abban maximálisan megvolt, hogy egyébként erre semmilyen szinten nincsen recept, hanem tényleg azt kell csinálni, hogy ami belőled jön, és ami belőled ösztönösen jön, azt te kiadod, és leírod és megcsinálod.

És nekem is ez a személyes tapasztalatom ugy az elmúlt évek alapján, hogy mindig az az, ami a legjobban működik, ami amúgy a legőszintébb, és hogy és hogy egyszerűen nincs ilyen, hogy how to write a song.

Tehát, hogy te fogod és úgy úgy írod meg azt a dalt, ahogy te azt akarod, és nem nem kell semmi.

Meg amúgy szerintem, hogyha megnézzük a mostani zeneipt meg az artisztokat, akiket hallgattok meg hallgatunk, akkor itt tökre látszik, hogy amúgy egyáltalán nincs egy ilyen séma, hanem teljesen random, hogy ki mit és hogyan ír.

Most már nagyon refrének is van, hogy nincsenek, van, hogy csak verzék vannak, van, hogy nem tudom, csak ismétlődő sorok vannak, meg így összemosódtak a zenei, műfajok is teljesen.

Szóval így egyáltalán nincs már szerintem erre recept.

Még régen azért csak csak volt, hogy nem tudom, Verze Bridge refrain, Verze Bridge refrain, cész verze refrain, nem tudom én, gitár szóló, most meg már így bármit lehet.

És egyébként ez sokkal sokkal jobb is így szerintem >> ez érdekes, mert akkor ezek szerint ez téged felszabadít, hogy nincsenek szabályok ebben az értelemben, >> mert van akit, hogy mondjam, ez blokkol le, tehát hogy nincs egy minta, amihez lehet nyúlni, vagy nincs egy megtanulható útja.

Hát ja, meg meg azt azt szerintem azt nehéz átvinni először saját magadon, vagy nekem nekem a legnagyobb nehézség az mindig is az volt, hogy hogy szerintem az a magyar iskolarendszeren belül meg úgy úgy Magyarországon azért abban szocializálódsz, hogy legy lehet csinálni bizonyos dolgokat és akkor csak ezeket a bizonyos dolgokat lehet csinálni és csak így.

Szóval, hogy te elmész nem tudom, iskolába, utána tanulsz egy szakmát, vagy elmész egyetemre, és akkor utána elmész dolgozni, és akkor fizetni kell az albérletet, és akkor kell egy felnőtt életet élni, és ugye az van, hogy így nem tudom, gyerekkorod óta így kapod azt, hogy amúgy az életedet hogyan kell élni, és amikor így nem tudom bekerülsz egy alkotó közegbe, és akkor így rájössz, hogy amúgy meg így bármit csinálhatsz, és van egy ilyen fajta szabad akaratod, hogy különben az alkotásban így tök szép is tök szépen egyébként így ez így megtestesül, hogy egyébként így bármit csinálasz és senki nem fogja azt mondani, hogy ezt ne csináld.

És ezt így szerintem mentálisan nagyon nehéz átvinni magadon, hogyha abba nőttél bele, hogy csak bizonyos dolgokat lehet csinálni, és azokat is csak egy bizonyos módon csinálhatod, akkor nagyon nehéz átállítani az ügyad arra, hogy egyébként bármit szabad.

És egyébként nyilván a saját életünkben alapvetően bármit megtehetünk.

Szóval, hogy ugyanúgy, ahogy mondjuk a saját életedben te eldöntheted azt, hogy akarsz élni egy konvencionális életet, vagy akarsz csinálni valami egészen mást, ugyanígy az alkotásban is is ez van, hogy hogy egyszerűen valahogy át kell fordítsd azt az agyadban, hogy nem kell neked hasonlítanod senkire, nem kell, hogy az úgy szóljon, ahogy mondja a nem tudom kicsoda, nem kell, hogy olyat írja el, amit nem…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Mehringer Marci: “A produkciónk legnagyobb erénye a szorgalom” - Strand beszélgetések”

Miről szól ez az epizód: „Mehringer Marci: “A produkciónk legnagyobb erénye a szorgalom” - Strand beszélgetések”?

A Dalszerző Podcast vendége Mehringer Marci dalszerző-előadó, akivel Horvát Gergely beszélget. Marci a fiatal generáció gondolkodásáról, az alkotói lét kettősségéről (forradalmár vs. pozitív üzenetek építése) és a szorgalom fontosságáról vall. Szó esik nyári slágeréről, az „Szar… Az epizód a Dalszerző Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 09. 02..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Mehringer Marci: “A produkciónk legnagyobb erénye a szorgalom” - Strand beszélgetések”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Mehringer Marci.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Mehringer Marci: “A produkciónk legnagyobb erénye a szorgalom” - Strand beszélgetések”?

Fő témái: dalszerző, alkotói lét, szorgalom, zeneipar.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Mehringer Marci: “A produkciónk legnagyobb erénye a szorgalom” - Strand beszélgetések”?

Megjelenés: 2025. 09. 02.. Hossz: 0 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/dalszerzo-podcast/mehringer-marci-a-produkcionk-legnagyobb-erenye-a-szorgalom-strand-beszelgetesek-05bea248

Több epizód a Dalszerző Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból