Dalszerző Podcast

Roxfort után: hogyan lett J.K. Rowlingból krimikirálynő?

· PT42M27S

Összefoglaló

A Dalszerző Podcast ezen epizódjában J.K. Rowling két, általa teremtett univerzum – a Harry Potter és a Cormoran Strike krimisorozat – kerül terítékre. A beszélgetés vendégei Tóth Tamás Boldizsár, a Harry Potter-könyvek magyar fordítója, és Nagy Gergely, aki a Cormoran…

Röviden

Műsor
Dalszerző Podcast
Megjelenés
2026. 05. 27.
Hossz
42 perc
Szereplők, említett nevek
J. K. Rowling
Témák
irodalom, krimi, harry potter, cormoran strike
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] Üdvözlünk benneteket az Artisus világában.

A Dalszerző [zene] podcastot hallgatjátok. [zene] Egy szerző két hang.

Harry Potter és Cormoran Strike.

Varázs univerzum és a Krimik [zene] világa.

A közös pont nyilván a Harry Potterből sokak számára egyértelmű.

JK Rowing, akinek rengeteget köszönhet az irodalom és az olvasás [zene] világa.

Azt talán már kevesebben tudják, hogy Noar szerzőként is szép karrierívet fut be Álnévben [zene] vajon összeér-e a mélyben ez a két zsáner?

Ezt próbáljuk megfejteni a dalszerző podcastban vendégeimmel, [zene] akik meglehetősen jól ismerik rowingot és igen, sok időt töltöttek a társaságában. [zene] Itt van Tóth Tamás Boldizsár, műfordító, szinkron dramaturg, akit csak Harry Potter magyar hangjaként emlegetnek.

Livé, hogy neki köszönhető a Varázs univerzum magyar [zene] nyelven üdvözöllek itt nálunk.

Illetve másik vendégem Nagy Gergely műfordító, egykori egyetemi adgyunktus, aki a krimiszerző rollingot fordítja a legelső kötet a Kakuszó óta.

Sok szeretettel köszöntelek benneteket a dalszerző podcastban.

Ha már két ilyen teljesen különböző univerzumról beszélünk, akkor arra gondoltam, hogy kezdjük azzal, hogy mennyire ismerős otthonos számotokra a másik világ.

Tamás, >> én Rowlingból azt a Harry Potter vonalat ismerem, tehát abszolút nincs rálátásom a a másik hangjára. >> Nem csillant fel a szemed, amikor kiderült, hogy ezen az írójálnéven, Robert Gelbright néven ő ír krimiket?

Mire felcsillant volna a szemem, addigra már tudtam, hogy szóval nem én fogok foglalkozni. >> Gergő, >> én jól ismerem a Harry Pottert, nem feltétlenül magyarul.

Magyarul néhányat olvastam belőle, amivel nagyon-nagyon meg voltam elégedve, és gyermekem utána természetesen magyarul olvasta el őket először, és ő is nagyon-nagyon meg volt elégedve, tehát hogy az egész diskurzus az tényleg ilyen otthoni szinten megvan. volt a metrón egyszer egy [zihálás] egy hosszas sértődésel járó vitánk arról, hogy kitanítja a History of Magicet, és akkor otthon meg kellett nézni.

Tehát, hogy én én azt hiszem, hogy a a Harry Potterben, mint világban feltétlenül otthon vagyok, a magyar verziójában pedig hát nem olyan mélyen, mint mint ahogy az angol szöveget ismerem, de azért tisztában vagyok vele.

Igen. >> Nagyon érdekes volt, hogy egy interjúban egyszer azt nyilatkoztad, hogy te nem vállaltad volna el a Harry Potter fordítását.

Miért? >> Most hirtelen nem emlékszem, hogy mikor mondtam ezt, de való Deos, hogy mondtam, mert mert í abszolút így van.

Én azt gondolom, hogy nekem az nagyon-nagyon nagy kihívás, túl nagy kihívás lett volna, azt hiszem.

És és hát mire ezt az interjú egyáltalán megtörtént, addigra én már ismertem Tamásnak a a szövegeit, és biztos vagyok benne, hogy semmi ehhez mérhetőt nem tudtam volna kitalálni nevekre szavakra fordulatokra.

Szerintem a világ sokkal jobban járt itt. >> Gergő, hozzád még egy kérdés, merthogy ebben az említett interjúban az is elhangzott, hogy vannak dolgok, ahol vitatkoznál Tamással.

Tudsz valamilyen konkrét példát mondani?

Ö azt hiszem, hogy én a az első olvasásom óta Roxfordtal vagyok így egy kicsit, és gondolom nem ez az első eset, hogy hogy ezt fölvetik, hogy a hogy míg a Hogwards az angol olvasónak nem annyira a hangzás szintjén nem hozza be az Oxford Cambridge vonalat, még a magyar olvasónak igen, de ugyanakkor meg ott van az a kulturális különbség, hogy a magyar olvasónak meg igenis be kell ezt hozni, mert egy Hogwards analóg magyar névvel tehát nem nem lehet feltét ugyanazt a hatást elérni.

Úgyhogy összességében azt hiszem, hogy mégsem vitatkoznék. >> Ez igazából véletlen, hogy ide futott ki a dolog.

Tehát én egész egyszerűen csak próbáltam valamit csinálni ezzel a Hagwszel, és mivel a szóeredeti jelentése és tagjai, vadkam meg varacs, ezekkel a dolgokkal, nem tudtam semmi frappánsat kitalálni.

És az, hogy egy kicsit rímel is Rsre a Roxford, az is teljesen véletlen, de megfigyeltem.

Igazából ilyenkor a saját agyamnak a működését figyelem meg, mert ezek ilyen nem tudatosan végiggondolt dolgok, hanem egész egyszerűen eszembe jutó, ami aztán megtetszik, és valamiért annak a másik szónak a helyére illőnek érzem.

Tehát egy lassan rakódott össze bennem ez, amit végül is megtartottam, ez a Roxford dolog.

Az se biztos, hogy akkorott azt végiggondoltam, hogy ez most a Brockfordra hasonlít meg Oxfordra hasonlít, hanem egész egyszerűen csak ez a ez a fura hülye szó az így pótolta nekem a ezt az iskolahangulatot és kész.

De hogyha már szavak meg ugye ilyen nyelv elemények, van-e olyan esetleg, ami ami így ennyi év távlatából azt gondolod, hogy ha most lenne nem tudom egy sokadik kiadás, akkor lehet, hogy javítanád benne.

Nem feltétlenül talán alaposabb lennék, és utána néznék még azoknak, amiket én nem éreztem beszélő névnek, vagy vagy utalásnak.

Egész egyszerűen, mert nem ismertem ezt a szót angolul, és nem néztem utána, hogy jelent-e valamit Stan Shampiknak a a kobor Grimbus kalauzának a neve.

Ha akkor ezt tudom, hogy ez mit jelent, akkor valószínűleg ott is még futok egy körtöz, hogy neki is valami a magyar olvasó számára is beszél. neve legyen, és még sok kihagyott >> ziccer, >> ziccer vagy lehetőség van, ami ami valamiért úgy maradt.

És ezt így 25 év táblatából meg nem tudom mondani, mert azt hiszem, hogy olyan mennyiségbe fordítottam le az első kötetbe neveket, akár földrajzi neveket is, amikről aztán később kiderült, hogy tulajdonképpen létező helységek.

Tehát nem kellett volna feltétlenül magyar nevet adni neki, de én belehallottam valamit, és így így vitt a lendület, hogy akkor mindent, amit csak lehet, azt ezt ezt annak magyar nevet adjak.

Persze kivételt képeznek a valóban Britnek és velünk élő kortárs Britnek minősülő emberek nevei, amikhez meg úgy inkább nem juttam hozzá.

És általában azzal nem tudok kibékülni, amikor túlságosan magyar egy név.

És így kiesik az ember ebből a csalásból, hogy eljátsszuk azt, hogy ezek az emberek magyarul beszélnek. >> Ez a szinkronnál is így az emberben benne van, hogy hogy egy ilyen fura sterilizált nyelvet használ ösztönösen, hogy ne lepleződjön le a csalás, hogy ez magyarul van, pedig angolul kéne lennie.

Úgyhogy emiatt ilyenek, hogy Puli pinty ez a név.

Csak azért mer benne van, hogy [nevetés] mindig >> csak azért, hogy benne van, hogy puli, ez már engem túl nekem ez már túl magyaros egy kicsit.

Szóval ilyen ilyen dolgok >> de látod, hogy úgy nélkül például [nevetés] én ezt ezt nagyon nagyon és a és a és a kislányom is nagyon szerette, tehát a pulipinyhez ragaszkodunk. >> Gergő, neked mi jelentett kihívást a krimi szerző rolling fordításával kapcsolatban?

Vagy volt-e egyáltalán bármilyen igazán nagy kemény dió? >> Hát ami technikailag nagy kihívást jelentett volna.

Ezek nemá ezek ilyen mezei kis kihívások igazából.

Ott nem kell beszélőneveket, vagy hát nagyon ritkán kell beszélőneveket lefordítani, [horkantás][torokköszörülés] mint most például a legutóbbi kötetben egy Dangerous Dick, de Lyon nevű pornó sztárnak a nevét, ami tehát ott a Dangerous Dickkel valamit kezdeni kell.

Az lett belőle, hogy rettentő Bran R de Lion, mégis csak valami, de pulipinty szintű dolgok nincsenek ezekben a ezekben a könyvekben.

Itt a hát nem is tudom, mi az, ami kihívást jelent, a szerkesztettség.

Nekem az a meggyőződésem, vagy az az a tapasztalatom, hogy ahogy Rolling halad előre a sorozatokban, úgy lesznek hát egyre hosszabbak a a könyvek.

A mondatokon pedig az látszik, hogy egyre ilyen nem is kimódoltabb, hanem egyre szerkesztettebb mondatok lesznek, egyre hosszabbak, és egyre inkább azt látja az ember, hogy tehát így látja benne az ember a négy-öt körszerkesztést, ami után ez előáll.

Tehát, hogy senki nem ír le elsőre ilyen mondatokat.

Ez magában nem baj, mert az irodalom nem abból áll, hogy csak olyan mondatokat írunk, jelentetünk meg, amit valaki elsőre leírna, vagy mondana, de akkor is nekem már nagyon sokszor a magyar nyelv sajátos működésének a szempontjából jelentenek ezek problémát.

Tehát például a az első átnézés köreimben mindig az egy ilyen ilyen alapparancs, hogy írsd a vonatkozói mellékmondatokat, mert még az angol nagyon szereti ezeket és mindent telerak vele.

A magyar az annyira nem szerintem.

Tehát hogy nagyon más a más az a stilisztikai nem tudom jelentés, stilisztikai érték, amit egy amit egy ilyen sokszoros mellékmondottokkal teletűzdelt valami csinál, és ezeket meg kell valahogy szüntetni.

Tehát itt a tulajdonképpen magyarban is ugyanaz a sok sok körös szerkesztés jön elő, de még az angol az szerintem inkább összehúzza a mondatokat úgy, hogy többből csinál egyet.

A magyar meg inkább, vagy legalábbis az én gyakorlatom meg az én tapasztalatom szerint inkább ezekből a hosszú mondatokból többet csinál.

Természetesebbnek hat, hogyha ugyanazt a nagyon hosszú gondolatot, ami ami egy többszörös vonatkozói és így tovább angol mondatban van, azt az ember mondjuk kettőbe felbontja, vagy akár csak egy pontos vesszővel.

Bár tudom, hogy Fonegut mindig elmondta, hogy a pontos vessző az csak azt mutatja, hogy az ember járt egyetemre.

Pont ilyen alkalmakkor. >> Bevallom őszintén, hogy én a krémijeit nem ismertem és elkezdtem a kakuk szót olvasni és az a zseniális, hogy hasonló érzést keltett bennem, ahogy így elkezdődik, mint amikor a Harry Pottert olvastam.

Én egyébként a Harry Pottert is viszony elég későnt, négy-öt évvel ezelőtt olvastam így egyben, két munkahely között volt egy ilyen nagy szünet, és akkor végigolvastam a az összes könyvet, és hogy ugyanaz fogott el, hogy így úgy tudom ezt elmondani vagy leírni, hogy így egyből benne vagyok a történetben.

Szerintem ez a kettőben kicsit másképpen van, merthogy mind a kettőnél ott vagyunk, hogy van egy van egy karakterünk, mint a a Harry Potternél Harry, a strikeoknál meg Robin, aki így hirtelen belekerül egy másik világba, ami ami Harry esetében konkrétan egy másik világ, a varázsvilág, míg Robinnál meg egyszerűen csak a a magánnyomozásnak az a világa, ami ami mint aztán kiderül, őt mindig is érdekelte.

De a kriminél itt ennek nincsen egy ilyen ilyen nyelvi vonulata is szerintem.

Szóval, hogy míg még Harry konkrétan nyelvet kell tanulnia, meg kell tanulnia, hogy mit jelentenek ezek a szavak, amiket használnak a többiek teljes természetességgel. addig a Robinnál igazából nincs erről erről szó, hanem ő tényleg a világnak egy a és a való világnak egy egy másik szegmensébe kerül csak bele.

És mivel ezen a két szereplőn keresztül látjuk itt igazából szerintem a dolgokat, ezért visznek magukkal, tehát ezért érezzük azt, hogy hogy itt mi is bekerülünk egy másik világba.

Igen, szerintem is ez fontos, amit Gergő mondott, ez a megismerkedés egy teljesen új környezettel, illetve világgal.

Meg hát persze a stílusal, amit szoktak ilyen forgatókönyvszerűnek mondani, tehát mintha egy film lenne, és viszonylag sok dialógus van benne, és viszonylag kevés leírás.

Tehát ezek ezek mind megkönnyítik a fogyaszthatóságát ezeknek a könyveknek. >> Könnyű fordítani rollingot.

Akkor lenne nehéz, hogyha rossz lenne a szöveg, vagy ha nem állna közel hozzám, vagy ha nem tetszene, vagy nem szeretném, abb a pillanatban, hogy tetszik és szeretem, abban a pillanatban már nem nehéz fordítani.

Könnyűnek nem jó szavak ezek tulajdonképpen, mert mondom a nehéz, a a nehéz az annak a szinonimája számomra, hogy rosszul megy és nehézkesen megy.

A könnyű meg hát az az se igazán jó.

Tehát pont a az a mennyiségű izgalom és mit tudom én kihívás, bár nem szeretem ezt a szomt van benne, ami ami az egész munkát igazán élvezetessé teszi, és ezért tehát jó jó jó munka, nem könnyű, nem nehéz, hanem jó közel áll legalábbis hozzám az ő szövegeim.

És ahogy ír, >> nekem konkrét Harry Potter szemináriumom volt, kétszer vagy háromszor futott, és ez az egyik kedvenc kurzusom pedig ez volt az, amire így konkrétan a legkevesebbet készültem.

Szóval ez úgy úgy működött nálunk Szegedel, hogy amikor az ember új új kurzust akar meghirdetni, amit még sosem tanított, akkor azt így le kell adni erről egy tervezetet a mi volt az a kurrikulumbottságnak.

És akkor hát ez leírja az ember, hogy még x héten keresztül melyik héten mivel akar foglalkozni egy szakir némi szakirodalmat.

És akkor nagyon nagyon szépen lelkesen lebontottam, mit tudom én 14 hétre, hogy mivel akarok foglalkozni, meg odaírtam egy csomó szakirodalmat, amit kutattam satöbbi.

És ez mindig az előző fél évben történt, tehát a következő fél évben lesz aktuális, hogy tanítsa az ember.

És akkor mindig úgy gondolom, hogy jó, akkor ezeket majd addig elolvasom.

És akkor jött a következő szeptember vagy február, már nem emlékszem, hogy első vagy második fél év volt.

És hát ott álltam, hogy természetesen semmit nem olvastam el belőle, mármint a szakirodalomból, amit kijelöltem.

Ráadásul már nem [torokköszörülés] emlékszem, hogy miért, de így különösen nem volt rá nem volt nagyon sok időm az órák előtt.

Úgyhogy az amíg átmentem a másik épületbe mindig a a az óra előtt, addig így összeszedtem fejben a hogy akkor mit miről miről is akarok pontosan beszélni ezen az órán.

Amíg a hallgatók lecuccoltak, előszedték a dolgaikat, leültek, addig nagyon gyors váslatot írtam, és akkor onnantól tulajdonképp improvizálva ment az egész kurzus.

De hát azért az volt a jó benne, hogy hogy itt legalább beszéltek a hallgatók, tehát hogy itt mindig lehetett arra számítani, hogy valaki mondani fog valamit.

Tehát hogyha kérdezek valamit, akkor valamilyen választ fogok kapni.

De Harry Potter kurzusan ott ott ott lehetett, és én egyébként különben is sok más kortárst is, meg fantasztikumot is tanítottam.

Szóval én én alapvetően Tolkinnal foglalkozom, mint vagy foglalkoztam, illetve hát most is foglalkozom, [nevetés] mondhatjuk. ezt mint mint kutató.

Úgyhogy volt két vagy három tolkines kurzusom is, amit így váltogatva futott.

Volt sifis kurzus is, ha jól emlékszem, popzenés is.

Szóval, hogy voltak ilyenink. >> Hát igen, így valahogy a Harry Potter az olyan, hogy kevés ember van, aki nem olvasta, bár ismerek olyas olyas valakit.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Roxfort után: hogyan lett J.K. Rowlingból krimikirálynő?”

Miről szól ez az epizód: „Roxfort után: hogyan lett J.K. Rowlingból krimikirálynő?”?

A Dalszerző Podcast ezen epizódjában J.K. Rowling két, általa teremtett univerzum – a Harry Potter és a Cormoran Strike krimisorozat – kerül terítékre. A beszélgetés vendégei Tóth Tamás Boldizsár, a Harry Potter-könyvek magyar fordítója, és Nagy Gergely, aki a Cormoran… Az epizód a Dalszerző Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 27..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Roxfort után: hogyan lett J.K. Rowlingból krimikirálynő?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: J. K. Rowling.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Roxfort után: hogyan lett J.K. Rowlingból krimikirálynő?”?

Fő témái: irodalom, krimi, harry potter, cormoran strike.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Roxfort után: hogyan lett J.K. Rowlingból krimikirálynő?”?

Megjelenés: 2026. 05. 27.. Hossz: 42 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/dalszerzo-podcast/roxfort-utan-hogyan-lett-j-k-rowlingbol-krimikiralyno-30e5311a

Több epizód a Dalszerző Podcast-ből