Ecc Pecc könyves podcast

🎃 Halloweeni para time 🎃 - avagy közös borzongás a fiúkkal!🦇// S03 E43 // Ecc Pecc Podcast

· PT1H32M34S

Összefoglaló

A horror műfaját és a kapcsolódó élményeket járja körül az Ecc Pecc Podcast e heti adása Miluval és Orsival, valamint vendégeikkel, Tomival és Gáborral. Az epizódban sor kerül Uketsu: Különös képek című könyvének megbeszélésére is. A vendégek megosztják első horrorélményeiket…

Röviden

Műsor
Ecc Pecc könyves podcast
Megjelenés
2025. 10. 26.
Hossz
1 óra 33 perc
Témák
horror műfaj, könyvajánló, olvasás, halloweeni borzongás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt az Ec podcast Miluval és Arsival. >> Sziasztok! >> Sziasztok! újra beköszöntött az ősznek az az időszaka, amit mindketten Orsival nagyon-nagyon szeretünk, és ez nem más, mint a már korábban is méltatott borzongós spooky season, vagy hát szezon.

És a mai epizódban ismét a horror műfaj kerül előtérbe.

Ez fogjuk körüljárni több szempontból nézve is, illetve lesz egy közös könyvkibeszélő is.

Ez pedig nem más, mint Uketsunak a Különös képek című könyve.

Ám mielőtt még elkezdenénk a közös könyvkibeszélőt, szeretnénk még két vendéget üdvözölni sorainkban.

Ők a mai epizód kellemes fricskája.

Tomi és Gábor, az akit itt köszönthetünk köreinkben.

Sziasztok fiúk! >> Sziasztok! >> Hát sziasztok! >> Annyira boldog vagyok, hogy nem sikerült teljes mértékben elrettenteni titeket ettől a podcastes felvételtől és a romantikus epizód után megnézitek velünk a sötét oldalt is.

Nem ellesleg ez a horror különösen szép párhuzamot jelent.

Így a romantikus után, hogy gondoljátok, közelebb áll hozzátok ez a téma a romantikushoz képest, vagy ugyanott tartunk, ahol a romantikusnál voltunk, hogy ez is egy idegen terület számotokra? >> Hát ha jól emlékszem, a romantikusnál kiderült, hogy egyáltalán nem idegen terület, de azért ez egy picit részemről legalábbis közelebb áll.

Igen. >> És neked, Tomi? >> Nálam nem változott az álláspont. >> Ühüm.

Igazából első körben arról szeretnék mindannyiutokat kifaggatni, hogy mikor találkozthatok legelőször a horror műfajával és milyen formában történt ez?

Orsi, >> valamikor általános iskolás lehettem, akkor kezdtek el így az osztálytársaim körében nagyon a a tipikus klasszikus horrorfilmek így keringeni.

Én is akkor találkoztam velük először.

És akkoriban szerintem ez inkább ilyen ez a tipikus helyzet volt, hogy mindenki erről beszélt, és mindenki otthon titokban megnézte és akkor nyilván, hogyha te nem láttad, akkor így kimaradtál ebből.

Úgyhogy egyébként akkoriban fogyasztottam leginkább így horror műveket, úgy viszonylag szerintem korán, tehát már szerintem alsóban mentek ezek a sztorik így az iskolában. >> Amúgy neked a konkrét mű megvan, vagy mi volt az, ami igazán ményomot hagyott benned a legelső?

Ez egy olyan mű, amit én egyébként nem láttam, és kimaradtam belőle.

Ez a kör volt, és én azóta se pótoltam be. >> Jaj, Istenem, ez a kör, ez egy visszatérő dolog.

Ez nálam a az abszolút kiégést jelentette.

Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon félelmetesnek találtam.

És neked, Gábor? >> Húha, nehezebb lesz egy fokkal.

Aiszem az tükrözni fogja a koromat is ilyen szempontból.

Nyilván általános iskolában például még nem is volt lehetőségem arra, hogy valahogy rábukkanjak egy horrorra, akkor még ugye nem jöttek be a kereskedelmi csatornák például, >> és ez a VHS korszak gyakorlatilag csak, hogy be lehessen lőni.

Tehát így azt tudtuk nézni, amilyen VHS kazettához hozzájutottunk.

Olyan emlékem van még hát nem is tudom korai általános iskolás koromból talán, hogy az idősebb unokatesóim jönnek és hozzák valamelyik Alien filmet videózetten, aminek megnézhettem az első 10 másodpercét, majd utána kiküldtek a nappaliból, hogy akkor innentől ez nem Gáborkának való, és onnantól biztos ismeritek ezt az ilyen elhomályosított tejüvegen keresztül, csak a villódzásokat és a gyebeket tudtam kintről az előszobából nézni, úgyhogy nagyjából ez A viszont amikor később bejöttek a a kereskedelmi csatornák, hát az egy kánaán volt számomra ilyen szempontból.

Végre a a tiltott gyümölcshöz így hozzáférhettem tényleg a tévén keresztül, és akkor így minden, de mindent a szeméttől a zseniáliség mindent bepótoltam nagy kanállal fogyasztva.

Ez valószínűleg hozzá is járult ahhoz, hogy azért mostanra már nem nagyon tudnak horrorfilmek meglepni. >> Ühüm. >> Tisztelet a kivételnek. >> Ühüm.

Akkor tehát Alien mondhatjuk, hogy neked az az első. >> Szerintem az igen. >> Ühüm.

Az első 10 másodperc. >> Értem. >> Oztromó kereskedelmi űrhajó megjelenik. >> Oké.

És neked, Tomi? >> Nekem is általános iskolából erémlik első körben, hogy mindenki odáig meg vissza volt, ezért azért amazért.

Tehát nyilván hallottam az egyes történeteket.

Aztán jött egy alkalom, amikor barátokkal nekiálltunk pont a kört nézni. >> Jaj. és nagyon jól éreztük magunkat, tehát végigszakadtunk a röhögéstől.

És igazából úgy azóta is megvan bennem ez az érzés, hogy ha valamit így nagyon minden áron horrornak akarnak eladni, akkor valahogy egyszerűen nem tudom komolyan menni.

Így mindig van egy érzés bennem, hogy hogy mi lesz a következő lépés, ami mindig be is jön.

Tehát nem akarok spoilerezni a körből, hogyha Orsinak még kimaradt, de tényleg így így lehet érezni azt, hogy mi lesz, amitől meg kéne majd a jövőben ijedni, és utána rettentő nagyat kacagtunk.

Úgyhogy nekem ez az első élmény. >> Nekem egyébként a körrel kapcsolatban, ami viszont egy traumatikus dolog volt, hogy akkoriban már egyébként ment az MSen meg az internetes korszak, és volt egy ilyen nem is tudom, ilyen csaló weboldal, vagy nem tudom ez pontosan működött.

Én is például fiú osztálytársak kaptam egy ilyen linket, és ez még az az időszak volt, amikor így bármit megnyitottál, főleg, hogyha esetleg mondjuk az a srác tetszett, akkor nyilván megnyitom, hogy milyen linket küld, és és aztán így a körből bejött egy ilyen jelenet egy ilyen honlapon, és aztán de ilyen baromi hangosan ráadásul, úgyhogy nekem így ez maradt meg, úgyhogy szerintem ezt már így soha nem fogom bepótolni.

Érdekes egyébként, hogy ez a kör ez tényleg szerintem sok embernek valamilyen nagyon emlékezetes.

Vagy azért vagy azért >> hogy ez volt a legelérhetőbb a nyitó korban már a kereskedelmi csatornák korában. >> Üm nekem egyébként egy másik nagyon klasszikus fiam volt az, ami így legelőször így azt hiszem megvolt, vagy amit először láttam.

És ez nem más, mint az xzakták.

És ez már ment a tévében, és én is kisiskolás voltam, és természetesen én is tíosban jártam. éjszaka volt.

A valószínűleg a szüleim nézhettik, én pedig bekúsztam ott a a két fotel között, és így belepillantgattam, és valamiért nekem ez a gumiember rész van meg, a klasszikus gumiember, és bennem hagyott olyan mély nyomot, hogy én azóta is gyakorlatilag így konstans rettegek a horrorfilmektől.

Nyilván túl korán is néztem, és hát nem nekem való volt, lássuk be.

Hozzáteszem, hogy amikor megnéztem egyszer ezt később felnőtt fejjel is, nem is értettem, hogy mitől féltem.

Tehát ez annyira más, amikor egy gyermeki elme találkozik ezekkel a félelmetes.

Nem tudom. >> Igen, de hogyha a főcím zenéjét meghallod, még most is a szeretz kicsit.

Igen. >> Nagyon nagy hatással volt akkor mindenki.

No, hogyha már így túl vagyunk az első emlékezetes élményeken, akkor beszéljünk arról, hogy milyen a kapcsolatotok a horrormülvekkel.

Keresitek vagy kerülitek inkább őket?

Mennyire vagytok jóban a horrorfilmekkel könyvekkel?

Gábor, >> én kimondottan keresem.

Én nagyon nagy fogyasztója vagyok a a műfajnak, ahogy említettem is, meglepni azért mostanra már nem nagyon tudnak, de ettől függetlenül nagyon-nagyon szeretem.

Könyvek tekintetében nem nagyon olvastam horrort.

Nekem a a Stephen Kingek kimaradtak például, ami ugye általában a az alapja szokott az ilyen béli rajongásnak lenni.

Én inkább filmek, illetve játékok formájában fogyasztom.

Ott viszont tényleg jöhet nagyjából bármi.

Az biztos, hogy ezek a úgymond mostra ilyen modern újhullámos horrorok azok, amik inkább bejönnek és inkább meg tudnak lenni meg hatással tudnak lenni rám.

Ariasternek a filmjei például a Hereditary, az örökség azt hiszem, illetve a Mit Somar, az kettő olyan film, ami így nagyon-nagyon padlóra tett.

Tehát tényleg az azt hiszem, hogy örökre velem marad traumaként. >> Oké. >> Viszont, hogy mit keresek benne?

Hát gondolom, amit a legtöbben, hogy a kockázat nélkül próbáljunk meg olyan helyzeteket átélni, amik a való világban nyilván ahhoz vezetnének, hogy valaki brutálisan meggyilkol valakit a közelünkben, vagy bennünket, és úgy tudjuk ezt az élményt, ezt a borzongást átélni, hogy valójában ez nem történik meg.

Egyfajta ilyen áttételes élvezete ezeknek a dolgoknak. >> Erre még egyébként ki fogunk térni, hogy vajon mitől populáris ez a műfaj. szavad ne felejtsd meg, gondolatod ne felejtsd, mert erről foglak még faggatni.

Először viszont hadd kérdezzenek már meg téged, Orsi, neked milyen a kapcsolatod a műfajjal? >> Én már egyáltalán nem mondom magam egyébként horrorfogyasztónak.

Tényleg ez az iskolás gimiskorszak volt, amikor úgy egész sokat megnéztem, így fűrész, végső állomás, nem fogadott hívás.

Ezeknek a filmeknek egy része amúgy az az egy remake, és van belőle például eredeti, japán vagy koreai.

Azokat is egyébként megnéztem, és utána valahogy ez így elmaradozott.

Szerintem leginkább amiatt is, hogy úgy ráéreztem arra, hogy nekem ami inkább bejön az a pszichotriller, és az az, ami igazán hatással van rám, és ugye klasszikus értelemben vett horror kevésbé. >> Ühüm.

És te, Tomi, osztod vagy vitatod?

Hát én csatlakoznék, tehát így eredendően a horror hidegen hagy.

Ez annyiban nem helyes így Gábort, ahogy hallgattam, hogy Stephen King Stephen King filmekből többet láttam, és úgy úgy elvoltam velük, hogy jó filmek, de de nem érint meg. >> Ühüm.

Tehát ez pszichopatán hangzik, de hogyha abból indulunk ki, hogy mit jelent a horror, hogy ami borzadást kelt, úgy ezek mind mesterkek nekem, ami engem elborzaszt mondjuk egy háborús filmben, amikor már tényleg az ilyen mindenki a kés élén táncol, de azért még mindig vannak olyan emberek, akikből valami perverz, gusztustalan dolog kijön, és csak azért is még egy lapáttal rátesznek.

Tehát az szerintem az számomra messzebbre mutat így a horror fogalom keretein belül, mint az, amikor egyszerűen csak le akarunk darabolni valakit a történetben, akár játék, akár könyv vagy film, mert az mindig meg tud lepni, hogy főleg akár történelmi vagy jelenkori dolgoknál is, hogy még mindig van egy pont, amin túl lehet menni. >> Ühüm. >> Ühüm.

Vagy így hallgatlak az jut eszembe, hogy mondhatjuk vajon azt, hogy a horror talán kevésbé valóságszerű?

Tehát, hogy sokkal inkább így tudod leplezni azt, hogy ez egy nem igaz dolog, tehát ez sokkal inkább egy elferdített dolog, vagy távolabb áll a valóságtól, és ezért nem tudod komolyan venni. >> Szerintem igen.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a az ilyen betegebb történeteket, a mesterségem a halál című könyvet. >> Ühüm.

És nyilván ez holokausztus történet, ez nem spoiler.

Viszont az, hogy vannak olyan jelenetek benne, ahol tényleg arra fókuszálnak a szereplők, hogy hogy lehetne még effektívebbé tenni azt az ipart, amit ők űznek, az azért kemény. >> Igen, azért a valóság is félelmetes tud lenni.

Ugye a horrornak az az érdekes aspektusa, hogy ez abszolút a félelemre épít arra, hogy olyan félelmet váltson ki nyilván a fogyasztóból és hogy ezt próbálja gerjeszteni.

És egyébként nagyon sokan keverik a horrort a thrillerrel, vagy nagyon nagyon nehéz néha őket megkülönböztetni egymástól, mert maga a trailer az inkább az izgalomra a fokozódó feszültségkeltésre épít.

És néha nehéz a kettőt egyébként elkülöníteni. >> Na hát ez majd a könyvhöz is kapcsolódni fog.

Igen, de vannak a nagyon klasszikus értelemben vett horrorok és klasszikus értelemben vett trailerek, ahol ezt a határt könnyű meghúzni.

Egy picit én is örülök egyébként ezzel a horror témával, mint te, Tomi.

Nem sok kapcsolatot találok a horror és a valóság között, illetve ritkán, csak nekem veled szemben nincs ellene pajzsom.

Az agyam tudja, de ahogy így nézem, nem tudom külön választani, elválasztani a valóságtól.

Az a fajta brutalitás, amit a horror magában hordoz, az valamiért nekem az egyik gyenge pontom, és képtelen vagyok végignézni a legtöbb horrorfilmet.

Tehát ha eljön az aspektus, az a rész, ami azt hozza elő, hogy na most te ijedjél meg, mert mondjuk jumpscare van benne, vagy arról szól, hogy most nem tudom, kínozzuk tovább azt a szerencsétlen embert, akkor kész vagyok.

Tehát nem nem bírom elviselni.

Mert igen, elég sok közös horrorfogyasztásunk Milóuval, a horrorfilmnézésünk az úgy végződik, hogy a film 20%-át én mesélem el neki, miközben ő az összezárt ujjai közül nézi a parább jeleneteket. >> Egyébként szerintem fordítva, szerintem 20%-át nézem, és te a 8-at mesél szerint lehet.

Igen, >> de itt te vagy a védőpajzsa mert ő azt állította, hogy nincs pajzsa, viszont te vagy a védelmező pár szerepében, és így már egy szűrt verziót kaphat meg.

És így sokkal jobban tetszik is tényleg, ahogy így mondod.

Pont >> Beszéljünk akkor egy kicsit a kedvence.

Lehet, hogy ez leginkább a Gábornak lesz egy hosszú téma, mert lehet, hogy nekünk kevésbé vannak kedvenc horror műveink, de ki tudja. >> Ha van kedved, kezd el nyolcangából. >> Ja, hát ahogy ahogy említettem a korábbiakban is, talán az utóbbi időszakból, a az Arias horrorfilmek, a Hereditary, illetve a Mit Somar, szerintem elképesztően hatásosak.

Tényleg mind a kettő ilyen végtelen nyomasztás mind a két film talán amit szomar ráadásul nem is annyira brutális. >> Dehogy nem. >> Hát a végére igen, de gyakorlatilag ahogy a film nincs, szerintem az egész film nappal játszódik konkrétan Svédországban, amit egyébként Magyarországon forgattak.

Tehát Magyarország játsza Svédországot egy ilyen természetközeli szektának a az életében nyerünk betekintést. néprajzkutatók mennek, azt hiszem, Amerikából oda, hogy >> feltérképezzék ezt a kis svéd közösséget a azt hiszem, hogy annyira északon, hogy ebben az időszakban nem megy le a nap, tehát egész nap világos van.

Tehát az egész film világosban játszódik, ráadásul még csak az sincsen, hogy a sötéttől félünk.

Nyilván kiderülnek nagyon-nagyon furcsa szokások, meg a végére az, hogy milyen célból is lettek odacsábítva ezek a néprajzkutatók, de valami elképesztően hatásos és nyomasztó a film tényleg tudott lepni elég sokszor. >> Ez ilyen folklór…

Említett entitások

Témák

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „🎃 Halloweeni para time 🎃 - avagy közös borzongás a fiúkkal!🦇// S03 E43 // Ecc Pecc Podcast”

Miről szól ez az epizód: „🎃 Halloweeni para time 🎃 - avagy közös borzongás a fiúkkal!🦇// S03 E43 // Ecc Pecc Podcast”?

A horror műfaját és a kapcsolódó élményeket járja körül az Ecc Pecc Podcast e heti adása Miluval és Orsival, valamint vendégeikkel, Tomival és Gáborral. Az epizódban sor kerül Uketsu: Különös képek című könyvének megbeszélésére is. A vendégek megosztják első horrorélményeiket… Az epizód a Ecc Pecc könyves podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 26..

Milyen témákat érint ez az epizód: „🎃 Halloweeni para time 🎃 - avagy közös borzongás a fiúkkal!🦇// S03 E43 // Ecc Pecc Podcast”?

Fő témái: horror műfaj, könyvajánló, olvasás, halloweeni borzongás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „🎃 Halloweeni para time 🎃 - avagy közös borzongás a fiúkkal!🦇// S03 E43 // Ecc Pecc Podcast”?

Megjelenés: 2025. 10. 26.. Hossz: 1 óra 33 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/ecc-pecc-konyves-podcast/halloweeni-para-time-avagy-kozos-borzongas-a-fiukkal-s03-e43-ecc-pecc-podcast-cf999481

Több epizód a Ecc Pecc könyves podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból