Ecc Pecc könyves podcast

📨Levélregények! 📬 Avagy a szuper titkos, kedvenc műfajunk 💌// S03 E54 // Ecc Pecc Podcast

· PT1H22M

Összefoglaló

Az Ecc Pecc podcast vendégei, Orsi és Milu a levélregények különleges műfaját vitatják meg. Az epizód betekintést nyújt a műfajba, kiemelve annak sokoldalúságát és emlékezetességét különböző műfajokban, mint a romantikus vagy történelmi fikció. A beszélgetés során személyes első…

Röviden

Műsor
Ecc Pecc könyves podcast
Megjelenés
2026. 05. 03.
Hossz
1 óra 22 perc
Témák
levélregények, irodalom, könyvek
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt az ECPEC podcast Orsival és Milóval. >> Sziasztok! >> Sziasztok!

A mai epizódot egy különleges műfajnak szenteltük, ez pedig a levélregények.

Szerintem már mindketten nagyon vártuk ennek az epizódnak a felvételét.

Ugyanis ez már egy nyílt titok, hogy mindketten nagyon szeretjük a levélregények műfaját, és már eddig is elvétve elvétve megjelent a podcastben egy-egy levélregény, de még valamiért külön epizódot sosem szántunk neki.

Úgyhogy most úgy döntöttük, hogy nagyon passzolva a kezdődő tavaszi időjáráshoz és felüdüléshez csak belevetjük magunkat ebbe a témába.

Ennek keretein belül egyébként újra olvastunk több levélregényt is, amit korábban szerettünk, illetve újabb könyvekkel is megismerkedtünk, amiket eddig még nem olvastunk.

Úgyhogy lesz itt szó egyébként magáról külön a műfejről is bevezetésként.

Utána pedig jó sok könyvvel fogunk titeket elárasztani, amiket ajánlani is tudunk.

Én arra lennék nagyon kíváncsi, hogy miután emlékszel-e még arra, hogy melyik volt az első levélregény, amit olvastál?

Azt hittem, hogy nem lesz egy könnyű kérdés, de végül nagyon hamar rájöttem, hogy ez tök könnyű, hiszen ugye én kiskoromban viszonylag nagyon fiatalon olvastam az N Shirley sorozatot, ugye a Lucy Móm mondom félét, és ott a negyedik rész az N új vizekre evez az konkrétan egy levélregény, amikor elkerül dolgozni egy kollégiumba, és gyakorlatilag a vőlegényével levelezik, és leveleken keresztül gyakorlatilag meséli el, hogy mi történik vele, milyen tapasztalatok érik.

És akkor jöttem rá egyébként már egészen fiatalon, hogy azt mennyire élvezem, mennyire szerettem.

És az is különleges volt ugye ebben a sorozatban, hogy az összes többi rész egyébként nem levélregény volt, de ez az egy az volt, úgyhogy tökre tetszett, hogy egy kicsit ilyen kicsit megfricskázta ezt a sorozatot egy ilyen résszel, úgyhogy Ja, ez volt az, és imádtam.

És neked melyik volt az első az életedben, ami levélregény volt?

Nekem is egy kicsit amúgy el kellett rajta gondolkodnom, mert mindig beugrott valamilyen könyv, és aztán meg beugrott, hogy de nem, ezelőtt még ott volt az, és végül így lyukadtam ki az első levélregény élményemnél, ami az, ahol a szivárvány végetért című könyv volt, és így nagyon megvan előttem, hogy egyébként milyen szituációban olvastam, mivel ez is nagyon passzolt magához a műfajhoz. ugyanis ezt egy tengerparti nyaraláson olvastam még kiskamaszként, emlékszem, hogy akkoriban már lehetett tudni, hogy ebből a regényből jönni fog egy filmadaptáció, ami azóta szerintem egy ikonikus, romantikus filmnek számít, és így nagyon be voltam rajta sózva, úgyhogy nagyon örültem, hogy be tudtam szerezni a könyvet.

És pont amiatt, hogy a levélregények azért egy sokkal könnyebben olvasható műfajt jelentenek, ezért nagyon passzolt a a nyaraláshoz, az egésznek a hangulatához.

Ráadásul akkoriban emlékszem, hogy amúgy ez egy viszonylag új műfaj volt.

Tehát nagyon sok újdonságélményt nyújtott az, hogy nem egy rendes regényt olvasok, hanem levelek, üzenetek jelennek meg benne, és így nagyon gyorsan át is rágtam magam rajta.

Úgyhogy emiatt egy viszonylag kiemelkedő emlékként is maradt meg bennem. >> Tök jó egyébként.

Én most olvastam el ezt a könyvet, és milyen érdekes belegondolni, hogy te még ezt kamaszként olvastad.

Szerintem így felnőtteknek is abszolút működik.

Tehát nem csak kamaszoknak talán >> bárkinek jó választás lehet, de fogunk róla beszélni.

Nekem akkor az is egy tök érdekes élmény volt, hogy akkoriban nagyon ritka volt az, hogy filmadaptációt készítsenek valamiből, és akkoriban kezdtek el talán felfutni amúgy az adaptációk.

Ugye akkor jött a Twilight, utána ez a disztópikus időszak, és akkor így tényleg egyre több könyvből elkezdtek filmeket készíteni, és akkor még megvolt az az élmény, hogy ilyen nagyon nagy izgatottsággal vártam, hogy milyen lesz a kedvenc könyvem filmként. >> Egyébként te láttad a filmet is? >> Ühüm.

És az milyen? >> De te nem láttad?

Ez a Lav Roszy, ugye angolul az a címe. >> Nem láttam. >> A kis többször emlegetett férfi színészünk van benne, a Samcleflin. >> Ó, te jó ég!

Egyébként tudom, a plakátját láttam, de még magát a filmet képzeld, nem láttam.

Ez nem az a csajszi van benne, aki az Emily Párizsban játszik? >> De de a Lily Colins.

Most mondod, csak nem kötöttem össze a fejben, hogy ez ennek a regénynek a az adaptációja.

Valamiért nem nem állt össze, mert ugye más címmel jelent meg.

De na hát jó, most azért egy kicsit úgy leesett a tantusz.

Meg fogom nézni. >> Na és ha már sokat emmelgedtük, hogy mennyire szeretjük a levélregényeket, te miért szereted őket? >> Ó, hát nagyon sok okból kifolyólag igazából.

Talán az egyik, amiért te is kiemeltél, hogy annyira könnyen olvasható, ilyen gyorsan lehet pörgetni ugye az oldalakat, és egy nagyon könnyed olvasmány, tehát különösen nyáron persze, de nekem például most a tavaszi szezonban is így abszolút beleillik.

Meg én nagyon szeretem, hogy pont emiatt, hogy ugye leveleket olvasgatunk, ezért nekem egy kicsit ilyen eseménydúsabb is az egész. regényel válogatja, de van olyan, amelyik például hónapokat ölel csak fel, valamely egyébként éveket is, tehát hogy akár évtizedeket is.

És hogy így tök jó, hogy nem csak egy mondjuk egy eseményt ismerhetünk meg, hanem akár egy egész életutat, és nekem ez izgalmasabb, vagy érdekesebb sokszor, vagy tényleg eseményúsabb, meg nagyobb lélegzetű is, ugye így időben. >> Ühüm.

Aztán a másik nagy különlegessége ezeknek a típusú regényeknek, hogy nekem nagyon intologinek a levelezésébe beleolvasni.

Ráadásul is szerintem talán nem vagyok egyedül, hogyha azt mondom, hogy sokszor írásban, így pláne levélben sokkal őszintébb, mélyebb dolgokat is megoszt az ember, mint úgy általában mondjuk szóban.

Úgyhogy egy kicsit néha majdnem kellemetlenül is tudom érezni magam, hogy ú mennyi mindent így megtudok az adott karakterről is akár, de közben meg pont ettől valahogy még belsőségesebb az egész történet, vagy jobban megérind.

Úgyhogy én leginkább ezek miatt a dolgok miatt, hogy egyszerre mély vagy tartalmas, de közben könnyed is.

A kettő egy nagyon érdekes kombináció szerintem.

Te miért szereted nagyon a levélregényeket?

Nagyon hasonló szempontokat és érveket hoztam egyébként mellette, ami szerintem nem annyira meglepő.

Az egyik az az, amit te is mondtál, hogy nagyon lendületesek, könnyű őket olvasni.

Egy tök jó, pozitív olvasásélményt adnak már csak azzal, hogy ennyire lehet őket pörgetni.

Én szeretem azt, hogy a levélregények nagyon nagy teret adnak amúgy a kreativitásnak meg a játéknak olyan szempontból, hogy nagyon jó váratlan megoldásokat lehet beleépíteni.

Itt arra gondolok, hogy mondjuk az azzal való játék, hogy ki írja ezeket a leveleket, hogy mondjuk van-e rá válasz, vagy mondjuk csak egy szemszögből látunk leveleket, vagy mondjuk az idővel való játék, hogy itt sokkal nagyobb súlya van a az időtelésének, hogyha mondjuk azt látod, hogy két levél között mennyi idő eltelik.

És úgy, ahogy te is mondtad, ez a belsőségesség, ami nekem még nagyon kiemelkedő, mindig valahogy izgalmas arról olvasni, amikor mondjuk idegenek leveleznek, és esetleg olyan dolgokat leírnak egymásnak őszintén, amit nem biztos, hogy amúgy a való életben elárulnának, és sokszor esetleg sokkal őszintébbek, mint mondjuk szemtől szemben.

És ez valahogy egyébként így nekünk is egy kicsit tükrö tart, de pont emiatt maga az élmény és az olvasás is tényleg sokkal intimebb, ahogy te is mondtad. >> Amúgy ez tök jó, hogy erre így rávilágítottál, hogy mennyi potenciál van, és attól függ, hogy a maga az íróan nyúl ez a témához.

De tényleg nem mindegy, hogy mondjuk két személynek a levelezését követed, hogy azok ismerik-e egymást, vagy nem ismerik egymást, vagy sok ember levelezését követhetjük.

Tehát annyiféleképpen lehet játszani vele, és mindegyiknek megvan a maga bűbája vagy különlegessége. >> Igen. >> Úgyhogy >> ú jó.

Ezek nagyon-nagyon különlegessé teszik. >> És egyébként milyen szituációban, vagy mondjuk kiknek ajánlanál levélregényeket? >> H talán első körben azoknak, akik valamilyen könnyed olvasmányra vágynak. azért ne tévesszte meg az embert, hogy attól, hogy valami könnyed vagy gyorsan pörgethető, az nem jelenti azt, hogy a történetnek nincsa, vagy nincs mondanivalója.

Tehát van, csak könnyedebb csomagolása van, vagy tálalása van, meg amikor valaki valami gyorsan pörgethetőt olvasna, tehát sokkal gyorsabban lehet haladni levelek olvasásával, mint mondjuk egy teljesen kitöltött oldallal.

Szerintem meg ami még nekem nagyon működne, akkor vennék le levélregényt a a szekrényemről, hogyha olvasási válsággal küzdenék.

Tehát ez szerintem könnyen visszacsábít a a könyvekhez egy jó levélregény.

És ugye általában persze tisztelt a kivételnek, de a levélregények általában nem szoktak olyan hosszúak lenni egyébként sem.

Mondom, van egy-két kivétel, de egyébként általában rövidebb karcsókönyvek ezek. >> Ühüm. >> És te?

Ezenkívül van-e valamilyen szituáció, amikor ajánlanád? >> Pont amúgy a rövidségük meg a pörgősségük miatt egyébként szerintem nagyon jó opciók, mondjuk olvasási válságnál, ahol tényleg kell egy pozitív visszacsatolás, hogy igenis be tudsz fejezni valamilyen könyvet, mert ugye ilyenkor sokszor megvan az az érzés, hogy mindenbe belekezd az ember, de igazából semmi se köti le.

A másik szituáció, amire el tudom képzelni, amikor így olvasások között mondjuk egy tiszta lapra van szükséged.

Tehát mondjuk elolvasol több jelentőségteljesebb, akár nehezebb olvasmányt, és utána úgy érzed, hogy most kell valami, ami egy ilyen tiszta lapot, új korszakot nyit az olvasmányaid között.

Szerintem erre is nagyon jól működik.

Még esetleg az olyan helyzetek, amikor valamilyen szempontból korlátolva vagy az olvasásban.

Most itt arra gondolok, hogy amikor mondjuk tudod, hogy csak egy szabad hétvégéd van, és szívesen olvasnál valamit, de nem akarsz valami hosszabba belekezdeni, mert nem akarsz kicsúszni mondjuk ebből a szabad hétvégéből, vagy egy utazás, amikor meg tudod, hogy most van egy kis időd olvasni, meg délután is lesz egy kis időd, de nem tudsz vele órákat kitölteni.

Szerintem ehhez is így nagyon passzolnak a levélregények, mert azért mondjuk egy egy-egy levél után így könnyebb letenni a könyvet, vagy utána sokkal könnyebb visszakerülni a könyv világába, amikor újra előveszed.

Nagyon jó nyaraláshoz egyébként.

Meg én azon kaptam magam, hogy szinte az összes könyvet miután elolvastam, bár viszonylag hamar átrágtam magam rajtuk, de hogy így velem maradtak.

Tehát még utána is ugye elgondolkodgattam a történetről, tehát hogy így sokat adtak is egyébként ezek a könyvek.

Még sokszor van, hogy olvasok egy regényt, és amikor letettem, azzal ott is hagytam.

Tehát, hogy így nem jött velem tovább a történet.

De így szinte az összesnél pont az ellenkező éreztem, hogy hogy tényleg megérintettek.

Ami érdekes egyébként, hogy a levélregényen kell úgy tűnik, egy erős választás, hogyha valami maradandót akarsz olvasni. >> Ühüm.

Abszolút. >> Arról nem beszélve, hogy például olyan könyveket is, amiket nem is most olvastam, de régebben határozottan azt tudom mondani, hogy még most is jól emlékszem rájuk.

Ühüm. >> Tehát, hogy sok könyvnél az se tudom, hogy amit mondjuk egy vagy két év olvastam, hogy pontosan mi volt, de hogy ezeknél egyértelműen így megmaradtak.

Tényleg milyen megérintettek, ami érdekes egyébként.

És jöjjön egy izgalmas kérdés.

Van-e esetleg olyan általad szeretett szerző, akitől szívesen olvasnál levélregény műfajban is, de még nem alkotott ilyet? >> Ühüm.

Egyébként jó kérdés volt, és tényleg el is gondolkodtam rajta.

Aztán úgy döntöttem, hogy hozok egy magyart meg egy külföldit is.

Magyarok közül nagyon szeretnék olvasni egy levélregényt Hajdulantól Zsuzsannától.

És leginkább azért, mert szeretem a történeteit az írónőnek, a témáit és különösen azt, ahogy így ezekhez a témákhoz hozzányúl.

Így szerintem nagyon érdekeset és tartalmasat tudna alkotni egyébként levélregényben is, hiszen egyébként is azt teszi, amikor regényeket ír.

Úgyhogy nagyon remélem, hogy hátha egyszer rászánja magát.

A külföldiek közül pedig hát először is így annyira szeretnék olvasni egy fantasy levélregényt. >> Ú >> és hogy egyébként így van néhány, de egyáltalán nem sok.

Tehát a leghíresebb ugye a Drakula meg elég híresnek számít a soha de soha, amiről egyébként fogunk is beszélni, vagy a véres hozomány, de hogy így kábé ennyi.

És ez egyébként furcsa is, hogy csak ennyi, de nagyon szívesen olvasnék például RF Kangtól egyet, mert az biztos, hogy egy hosszú lenne, kettő viszont biztos, hogy nagyon magvas is, tehát sok-sok magvas gondolattal teli.

A másik, akitől szívesen olvasnék, és szerintem neki nagyon jól állna még Kangnak, szerintem ez egy kitekintés lenne, de szerintem Vi és VAPnak nagyon jól állna.

És szerintem ő egyébként fantasyben egy egészen maradandót is tudna alkotni.

Most csak gondolja az Adilarra is, tehát hogy neki megvannak ezek a vib-jai, amiket szerintem át tudna ültetni egy jó levélregénybe. >> Ühüm. >> Úgyhogy én első körben így rájuk gondoltam, te kikre gondoltál? egyébként nagyon ütős ötleteket hoztál, mert én rájuk nem is gondoltam, pedig tényleg nagyon izgalmas lenne, és felkapnám rá a fejem, hogyha ilyen könyvvel jönnének legközelebb, akik nekem eszembe jutottak, az egyik az Emily Henry, akinek ugye egy nagyon humoros és sokszor egyébként önirónikus stílusa van, ami szerintem akár egy ilyen modern levélregényhez is nagyon jól passzolna.

A másik külföldi, akinek talán ez nem lenne annyira kilépés a komfortzónájából, Header Foset, az Emily Wild sorozatnak az írónője, aki azért is mondom, hogy talán neki nem lenne annyira ez messze a mostani alkotásaitól, hogy ő ugye például az Emily Wild sorozatot is egy naplóstílusban alkotta, úgyhogy ez alapján feltételezném, hogy amúgy a levérforma is jól állna neki. >> Ühüm.

Én is hoztam egy magyar szerzőt, ez pedig Leiner Laura, aki habár mostanában kicsit így mindkettőknek csalódást okozott, de ha mondjuk…

Említett entitások

Témák

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „📨Levélregények! 📬 Avagy a szuper titkos, kedvenc műfajunk 💌// S03 E54 // Ecc Pecc Podcast”

Miről szól ez az epizód: „📨Levélregények! 📬 Avagy a szuper titkos, kedvenc műfajunk 💌// S03 E54 // Ecc Pecc Podcast”?

Az Ecc Pecc podcast vendégei, Orsi és Milu a levélregények különleges műfaját vitatják meg. Az epizód betekintést nyújt a műfajba, kiemelve annak sokoldalúságát és emlékezetességét különböző műfajokban, mint a romantikus vagy történelmi fikció. A beszélgetés során személyes első… Az epizód a Ecc Pecc könyves podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 03..

Milyen témákat érint ez az epizód: „📨Levélregények! 📬 Avagy a szuper titkos, kedvenc műfajunk 💌// S03 E54 // Ecc Pecc Podcast”?

Fő témái: levélregények, irodalom, könyvek.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „📨Levélregények! 📬 Avagy a szuper titkos, kedvenc műfajunk 💌// S03 E54 // Ecc Pecc Podcast”?

Megjelenés: 2026. 05. 03.. Hossz: 1 óra 22 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/ecc-pecc-konyves-podcast/levelregenyek-avagy-a-szuper-titkos-kedvenc-mufajunk-s03-e54-ecc-pecc-podcast-83e6d1ba

Több epizód a Ecc Pecc könyves podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból