EconomX Podcast

Olyan jövő előtt állunk, amit az emberiség még nem tapasztalt | Stumpf-Biró Balázs

· PT47M31S

Összefoglaló

A klímaváltozás és a szélsőséges időjárási jelenségek hatásait elemzi a műsor Stumpf-Biró Balázs összeomláskutatóval. Szó esik a globális rendszerszintű összeomlás elkerülhetetlenségéről, a véges erőforrásokkal rendelkező bolygón a növekedés korlátairól és a pénzügyi válságok…

Röviden

Műsor
EconomX Podcast
Megjelenés
2025. 07. 24.
Hossz
48 perc
Szereplők, említett nevek
Stumpf-Bíró Balázs
Témák
klímaváltozás, szélsőséges időjárás, összeomláskutatás, globális válság, pénzügyi válság
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ezek a szélsőséges jelenségek nagyon nagy mértékben már most is befolyásolják az életünket.

Az akár mondhatom úgyis közeljövőtől kezdve pedig szinte beláthatatlan következményekkel járnak az emberi rendszereinkre beleérve a gazdaságot is.

Véges erőforrásokkal rendelkező bolygón nem létezik végtelen növekedés.

Márpedig, ha csak 3%-os globális GDP növekedést nézünk évente átlagban, az azt jelenti, hogy a a világgazdaság mérete 23 éven belül megduplázódik.

Hát ehhez legalábbis addig, amíg a csodálatos decoupling vagy leválasztás nem történik meg rendszerszinten, ez azt jelenti, hogy egy ilyen duplázódáshoz pontosan annyi anyagra meg energiára lenne szükségünk, mint az ipari forradalom kezdete óta összesen.

Honnan vesszük ezt egy olyan bolygón, ahol szinte mindenből egyre kevesebb és rosszabb minőségű van?

Sokan látják úgy, hogy legfelbb néhány év választá el minket egy olyan léptékű globális pénzügyi kötőjár gazdasági válságtól, amihez a 30-as évek elején megélt nagygazdasági világválság lehet csak mérhető.

Ugyanakkor ha az olyan léptékű lesz arányaiban, mint akkor, abban az esetben sokkal nagyobb hatása lesz. [Zene] Magyarországot egyre inkább érintik a szélsőséges időjárásjelenségek.

Az elmúlt hónapokban a súlyos aszálykárokat erős viharok követték.

Ez már a klímaváltozás erős jelei.

De vajon ez elvezethet egy társadalmi gazdasági összeomláshoz is?

Jó napot kívánok, én Tiger Endre vagyok.

Ez pedig itt az Economics podcast következő adása.

Mai vendégem Stumpf Bíró Balázs, összeomláskutató, a Kassandra program társalapítója és a Deep Adoptation magyarországi képviselője.

Ha nem tették volna még meg, iratkozzanak fel csatornáinkra, lájkolják ezt a videót, és a végén fejtsék ki majd véleményüket a hozzászólásoknál.

De most tartsanak velünk, kezdünk.

Jó napot kívánok, köszöntöm a stúdióban.

Köszönjük szépen, hogy elfogadta a meghívásunkat. >> Én köszönöm a lehetőséget.

Talán kezdjük is rögtön az elején.

Az elmúlt hónapokban Magyarországon a szélsőséges aszály után jelentős viharkárokat szenvedtünk el.

Hogyan függ ez össze a klímaváltozással?

Ez már a globális átalakulásnak a megmutatkozó jelei, illetve hogyan hat ki ez az iparunkra?

Rendkívül érdekes kérdés, de ugyanakkor egy rendkívül összetett problémahalmazról beszélünk, amit globális polikrízisként is nevezhetünk.

Nyilván főleg az elmúlt 10 év tudatos kommunikációjának eredményeként ezből a problémahmazból leginkább az éghajlatváltozást ismert az emberek számára.

Az éghaváltozás jelensége azonban nem maga a gyökér ok és nem a probléma forrása, hanem csupán egy következménye.

Maga a globális ipari civilizáció működése az, ami olyan mélyreható és egyébként rendkívül gyors változásokat okoz a földi rendszerekben, amik például az ilyen szélsőséges helyzetekhez vagy időjárási eseményekhez vezethetnek.

Amikor változásokról, ezekről a változásokról beszélünk, akkor rendszerszintű változásokról beszélünk.

Rendszerek esetében pedig itt nyilvánvalóan földi rendszerekről van szó.

A földi rendszereken belül megkülönböztetünk természeti és emberi rendszereket.

Ezek szoros összefüggésben állnak egymással.

Míg a természeti rendszerek ugyan elvnának, sőt igazából emberi rendszerek nélkül volnának el jól igazán.

Tehát ahhoz, hogy az emberi rendszereink, a gazdaság, a társadalom kiegyensúlyozottan működjenek, az feltételezi a természeti rendszerek viszonylag normális egyensúlyi állapotát és működését.

Na most ez már nem áll fent, hanem ettől az állapottól folyamatosan és egyre gyorsuló ütemben távolodnak.

Ez igaz az éghajlatra is, és igaz más természeti rendszerekre is, mint az ökoszisztémákra.

Az éghajlatnak természetesen van egy normál ütemű változása, hiszen jelenleg is egy jégkorszakban élünk, de ez egy úgynevezett interglaciális periódus, amikor a jégsapkák összehúzódnak.

Ha minden úgy folytatódna, ahogy a nagykönyv szerint kellene neki, akkor most egyébként egy újabb eljegesedés irányába tartanánk, de az emberi vagy más olyan antropogén hatások miatt, tehát a a ez elképesztő ütemű és léptékű üvegházhatású gáz kibocsátása miatt erről a pályáról letérítettük a földéghajlati rendszereit, és egy úgynevezett forróföld irányába tart, ami hát három három és fél közel 4 millió évvel ezelőtti állapotra utal jelenállás szerint például a széndioxid mennyisége a levegőben, akkor viszont 4-5us fokkal magasabb volt az átlaghőmérséklet.

A kettő közötti különbség abból fakad, hogy ez a változás rendkívül gyors.

És ezek azok a mélyreható folyamatok, amik alapvetően az éghaj, az ismert éghajlati rendszereink mintázatait, vagyis hogy tudjuk, hogyha fürödni szeretnénk, délfelé kell menni, ha sielni, akkor észak felé.

Ezeket alapvetően borítja fel.

És ezeknek a rendszereknek a szétesése az bár számunkra, mint maga a égalatváltozás közvetlenül nem érzékelhető, hanem ennek a megnyilvánulása, ami számunkra is egy felfogható folyamat, az a szélsőséges időjárási jelenségeknek az egyre gyakoribb és egyre súlyosabb bolta.

Ezek a szélsőséges jelenségek nagyon nagy mértékben már most is befolyásolják az életünket.

Az akár mondhatom úgyis közeljövőtől kezdve pedig szinte beláthatatlan következményekkel járnak az emberi rendszereinkre beleértve a gazdaságot is. >> Talán sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ez is a közbeszéd része, a világvége koncepció, de talán itt azért máshol másról beszélünk, azért nagyon sok interjúját meghallgatva, illetve több kutatót szemlélve.

Itt azért nem egyes világvége koncepciók versenyeznek.

Ez tudományos szempontból is sokkal-sokkal mélyebb tudásról van szó.

Talán érdemes lenne tisztázni az összeomlás fogalmát és azokat a kimeneteleket, amiket a szenzációh hajhászás elkerülésével talán érdemes tisztázni.

Mindenféleképpen én nem vagyok a annak a híve, hogy amivel foglalkozunk, bár értem, hogy miért, de hogy a világvége kifejezéséri illessék.

Szó sincs arról, hogy a világnak vége lenne.

Talán a világunk, a megszokott világunk egy nagyon mélyreható átalakulásáról van szó. a vagy mondjuk úgy a modern életünknek egyfajta nagyon gyors és intenzív átalakulásáról.

Úgy is mondhatnánk, hogy belátható időn belül megszűnik létezni ez, amit mi normálisnak gondolunk magunk körül.

A az összeomláskifejezés sem ideális, hiszen az emberek fejében, mint ez a szó, egy eseményként jelenik meg.

Itt pedig nem egy eseményről beszélünk, leszámított találon egy globális nukleáris konfliktust, hanem sokkal inkább események sorozatáról, egy olyan folyamatról, ami nem valamikor fog történni velünk, hanem már bőven benne élünk, és ez lett a mindennapi valóságunk.

Csak hát az ember egy nagyon alkalmazkodó lény, és viszonylag gyorsan hozzá tudunk szokni bármilyen megváltozó állapothoz.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az ipari civilizáció hanyatlása az már elég régóta történik körülöttünk, és még akkor is folyamatban lesz, amikor már egyikünk sem lesz életben.

De hát az emberekben megvan az a fajta egyébként nagyon is érthető megközelítés, hogy amikor azt határozzák meg, hogy milyen jó vagy rossz az életük, akkor azt ahhoz képest teszik meg, amit eddig megtapasztaltak, és értelemszerűen nem ahhoz mértán, ami adott esetben vár rájuk, mert ha ez utóbbi is lehetséges lenne, akkor valószínűleg az emberek sokkal inkább megbecsülnék azt, amiben ma élhetnek. talán itt két hozzáállásra vezethető vissza.

Az egyik a az adoptáció, tehát ennek is azért nagy támogatottsága van, amit ön említett, hogy viszonylag a változó körülményekhez sikerül az emberiségnek alkalmazkodnia.

És a a másik várható hozzáállás a mitigáció, ahol ahol viszont ezzel ellentétesen is lehet gondolni ezt a hozzáállást.

Mi a kettő között a különbség?

Miért nem tudunk majd a talán kicsit laikusan teszem fel a kérdést, a végtelenségig alkalmazkodni a változó világunkhoz?

Hát kénytelenek leszünk, én úgy gondolom, bár ez egy meglehetősen szerencsétlen megközelítés, amikor a mitigációt szembeállítják az adaptációval.

A mitigáció ugye talán nem mindenki számára ismert kifejezés, nagyon leegyszerűsítve enyhítésről beszélünk.

Tehát a a cél az, hogy hogy ezt a folyamatot egyébként nyilván leginkább az éghajlatváltozással kapcsolatban az üvegházhatású gázok kibocsátásának a csökkentésére értik. ezt a folyamatot annak érdekében gyorsítsuk fel, hogy áttételesen ezzel csökkentsük az éghajlatváltozás, vagyis a bolygó felmelegedésének az ütemét, amivel nincs is semmi probléma.

Nagyon szerencsétlennek érzem ezt a fajta szembeállítást, mert ezek a dolgok sokkal inkább kiegészítik egymást.

Ugyanakkor az is igaz, hogy az adaptáció lehetőségét lesöpörni az asztalról nem túl szerencsés, hiszen a pontosan, ha már ékaratzásnál tartunk, akkor ezeknek a szélsőséges időjárási eseményeknek, jelenségeknek a gyakorisága és a súlyossága, illetve ezeknek a gyarapodása, ez egyértelműen arra mutat, hogy hát viszonylag kevés sikerrel járt az eddigi mitigációs kezdeményezések.

És azt azért érdemes tisztán látni, hogy minden idő, energia és erőforrás, amit erre a célra használunk el, az valamikor valahonnan hiányozni fog. például az adaptációs tevékenységekből, és hát azt nem is tudom, talán már lassan négy-öt éve volt, hogy az ENS főtitkára egyértelművé tette, hogy azon erőforrások tekintetében, amit az éghajlatváltozással szembeni küzdelemre fordítunk, azoknak már legalább a felét a mitigáció mellett az adaptációra kellene fordítani.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy itt egy ilyen 10 éves periódus vége felé járunk, mert nagyjából a az előző évtized felénél jutottunk el arra a pontra, illetve azt követően, hogy az emberek többsége a földön, nyilván megfelelő kommunikációs hatása, de elfogadta azt, hogy hogy van ember által okozott éghajlatváltozás, és az milyen következményekkel járhat.

Ez a ennek a megelőzése a gonosz elleni küzdelem hozta el azt a zöldítést beleértve a green washingot is, ami az nagy elektromos átállásról, a megújuló energiákra való átállásról szól, ami egyébként hát egy kiváló üzlet is.

Ö, és én már öt évvel ezelőtt is azt gondoltam, és ezt most már tapasztalom is, hogy nagyjából ennek az évtizednek, tehát a 20-as éveknek a közepe lesz az, amikor a hangsúly átkerül a mitigációra, az adaptációra.

Egyszerűen azért, mert a valóság, ami körülvesz minket, egyre inkább alátámasztja, hogy kénytelenek leszünk ezzel foglalkozni, és ha már láthatólag nem tudunk enyhíteni ezen a folyamaton, akkor igyekezzünk felkészülni rá.

Ez azt is jelenti, hogy akár a nagy geopolitika eseményeket tekintve, mint a párizsi klímaegyezmény, hogy ott átkerülhet a hangsúly az adoptációra, és akár ez belekerülhet a nemzetközi közbeszédbe is. >> Ebben biztos vagyok, hogy meg fog történni.

Ö hát ha már a párizsi klímaegyezményről beszélünk, azért azt érdemes megnézni, hogy milyen arányban és milyen mértékben tettek eleget a résztvevő országok a saját egyébként nem kötelező vállalásaiknak. sokra nem mentünk vele.

Az mindenkinek ajánlom figyelmébe azt az ábrát, ami egy egyenes vonallal az elmúlt 30-35 évben a légkörben halmazódó üvegházhatású gázok mennyiségét mutatja.

És akkor évente rajta így pöttyekkel a különböző COP konferenciákat, ugye Conference of the Parties, ahol minden egyes évben megegyeztek abban, hogy hát ez így nem mehet tovább.

Ö ezek után minden ugyanúgy folytatódott, sőt gyorsult.

A az elmúlt hetekben jött ki a Nemzetközi energiaügynökségnek egy jelentése a 2024-es évről.

Tavaly még azt mondogattuk, hogy hát bizony nagyjából, sőt talán valamivel több mint 80%-a az emberiség globális energia felhasználásának az a fosszilis energiahordozókból származik.

Nos, 2024-re elmondhatjuk, hogy a globális energiafogyasztás 2%-kal nőtt.

Ezen belül a fosszilis energiahordozók aránya pedig elérte, illetve meghaladta a 86%-ot.

Tehát amikor arról beszélünk, hogy ön nemes céljaink vannak 2030-ra meg 2050-re, akkor nem árt rápillantani a valóságra, hogy milyen képet mutat.

Ö amit én nem azért mondok, hogy elítéljem, vagy bármilyen minősítést fogalmazzak meg a valósággal szemben, nem áll szándékomban, de ennek ismeretében érdemes el gondolkodni azon, hogy vajon a helyes úton járunk-e, és mit lehetne tenni annak érdekében, hogy ezeknek a változásoknak a végkifejlete és az eredménye ne a lehető legrosszabb legyen.

Ebből következik talán az, hogy alapból a nyugati világ, de talán most már mondhatjuk azt is, hogy a globális ipar a növekedésre van beállítva, a fogyasztásra.

Szóval ebből logikusan jön a kérdés, hogy ezen az emberi természettel együtt lehet-e változtatni, hogy hogy lehet-e változtatni azon a berendezkedésen, ahol mindenki többet szeretne termelni, hatékonyabban szeretne munkát végezni, és ebből nagyobb értéket előállítani egy egy véges mennyiségű energiakészlettel.

Tehát ez változtathatunk ezen, vagy jobb, hogyha az alkalmazkadáson kezdünk el gondolkodni?

Őszintén úgy gondolom, hogy ezen a világon minden lehetséges.

Máskérdés, hogy mennyire valószínű.

Amikor a jövőről beszélgetünk, bár olyan jellegű típusú jövő áll előttünk, azt gondolom, amivel sok tekintetben nem szembesültünk még már nem, hogy mi, hanem mint emberiség. vagy éppen emberi faj.

Ezzel együtt is a a jövő kapcsán érdemes azért figyelembe venni, hogy mit mutat a múlt.

És hogyha azt nézzük, hogy hogyan viselkedtünk akár csak az elmúlt 50 évben, akkor az látható, hogy a valóság nem igazán zavarta az emberi döntéseket.

És ez itt egy nagyon fontos pont, ami szóba került, mert valóban építettünk egy kvázi önjáró rendszert, ugye a hitelalapú pénzügyrendszerünk által folyamatosan generált, elvárt növekedés által mozgatott globális gazdaság és ellátórendszerek, amit hát nem lehet úgy kedről szerdára átalakítani, hogy az valami ami ember vagy természetbarát vagy életközpontú rendszer legyen, ahol a kevés is elég.

Nem gondolom, hogy ez megtörténne, pláne nem önkéntesen.

Ugyanakkor azt is látni érdemes, hogy az emberekben, a mindennapi embereket is értem, ugyanúgy, ahogy a vezetőinket is, nincs meg a vallós igény arra, hogy ezen alapvetően változtassunk.

Tehát itt mást nem is tehetnék.

Elsősorban a személyes meggyőződésemet mondom, de számos nemzetközi szakember látja ezt így.

Említett entitások

Témák

  • klímaváltozás
  • szélsőséges időjárás
  • összeomláskutatás
  • globális válság
  • pénzügyi válság

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Olyan jövő előtt állunk, amit az emberiség még nem tapasztalt | Stumpf-Biró Balázs”

Miről szól ez az epizód: „Olyan jövő előtt állunk, amit az emberiség még nem tapasztalt | Stumpf-Biró Balázs”?

A klímaváltozás és a szélsőséges időjárási jelenségek hatásait elemzi a műsor Stumpf-Biró Balázs összeomláskutatóval. Szó esik a globális rendszerszintű összeomlás elkerülhetetlenségéről, a véges erőforrásokkal rendelkező bolygón a növekedés korlátairól és a pénzügyi válságok… Az epizód a EconomX Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 07. 24..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Olyan jövő előtt állunk, amit az emberiség még nem tapasztalt | Stumpf-Biró Balázs”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Stumpf-Bíró Balázs.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Olyan jövő előtt állunk, amit az emberiség még nem tapasztalt | Stumpf-Biró Balázs”?

Fő témái: klímaváltozás, szélsőséges időjárás, összeomláskutatás, globális válság, pénzügyi válság.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Olyan jövő előtt állunk, amit az emberiség még nem tapasztalt | Stumpf-Biró Balázs”?

Megjelenés: 2025. 07. 24.. Hossz: 48 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/economx-podcast/olyan-jovo-elott-allunk-amit-az-emberiseg-meg-nem-tapasztalt-stumpf-biro-balazs-7c945050

Több epizód a EconomX Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból