PodFast: June & John (2025, Luc Besson)

Összefoglaló

A Filmnéző podcast e heti különkiadásában Gergő és Lehel Luc Besson legújabb, 2025-ös filmjét, a June & John-t vitatják meg. Kiemelik, hogy a film meglepően kis figyelmet kapott, hasonlóan Besson előző filmjéhez, a Dogman-hez, melyet ők ketten láttak a moziban. A beszélgetés…

Röviden

Műsor

Filmnéző

Megjelenés

2025. 04. 18.

Hossz

32 perc

Szereplők, említett nevek

Luc Besson

Témák

filmkritika, mozi, luc besson

Átirat

Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez egy újabb podfest külön kiadás, amiben Gergő, Sziasztok! és én, Lehel fogunk beszélgetni Lukbon legújabb filmjéről, a June és Johnról.

Ami eléggé hát radar alatt érkezett be a mint a legutóbbi, mint a legutóbbi Lukbon film a Dogman, amit ugye mi is az a három fő között abból a három főből, akik megnézték a moziba.

Igen, igen, most öten voltunk szerintem összesen, tehát ketten előttünk és még valaki, akit nem is láttam egész végig.

Tehát összesen öt fő volt velünk a moziban.

És igen, elég irodalat érkezett és kicsit így sajnáljuk is, mert azért Lukbeszont azt hát mi eléggé szeretjük.

És az előző filmje is a Dogman azért az több mint rendben volt nálad, ha jól emlékszem még az a két évvel ezelőtti évi.

Biztos benne voltán is biztos benne volt.

Nekem az nekem az nagyon bejött az a film sok szempontból.

Valamire valami lehúzás mindig van, de az biztos, hogy volt tehát valami valami valami joker analógia tuti volt már csak az előzetesét megnézve és aztán ugye mi a filmet is láttuk.

Na de egy tényleg, tényleg, tehát hogyha valamiből választani kell, mondjuk akkor inkább a Joker 2-vel vetném össze, és akkor sokkal könnyebb a helyzet, de Ja, igen.

Tehát nekem nekem az is bejött megint nekem ez a korszaka, amit mondanak, hogy ott szar filmeket csinált.

Nekem ez egyáltalán nincs meg.

Tehát nekem nekem ő a 90-es évek végén van meg, amikor tehát kábé ő meg a Tarantino voltak a hát az ilyen kicsit ilyen amerikai típusú jóféle posztmodernnek a képviselői, ami mostanra így elszaródott, úgy általában véve, de nem a teljesen érthetetlen európai, hanem az Amcsi féle, amiben az sok műfaji utalás mindenre, erre arra a Lübesz mindegy [ __ ] vicces filmeket csinált.

És akkor jó a nagy kékség nagy kedvencem zseniális.

Tehát az az fú, az megérne még egy kibeszél.

Ja, az majd igen egy teljes értékű elemzést.

Meg ugye amellett a elmúlt 15 évben is, amiket csinált, tehát ugye volt a vérmesék a Daniróval, ami szintén az egy kifejezetten szórakoztató film volt.

A Luy az emlékezetes darab volt az is a maga módján.

És így most ugye most így sorolnám sorolom a filmjét, akkor volt a Valérián akkor az is, hogy nyilván nem volt egy olyan hú de jó film, de amit a Discordon is írtam, hogy az elmúlt 15 évben amiket ő csinált film, azok is mind egyesével a minimum a megnézni érdemes kategóriában voltak sorolhatóak.

Mostad a izét a Lucit, eszembe belítod, hogy hoppá, mégis láttam abból a korszakból egy filmet.

Amúgy az tök jó ez a film, de emlékszem, hogy amikor néztem, engem [ __ ] kiakasztott a vége, hogy így vágod, így megy körbe a kocsi, olyan gyors, hogy nem látod, és akkor eltűnt és így [ __ ] meg.

Tehát hogy ez és ez emlékszem ez beégett az agyamba, és azóta nem is néztem meg.

Pedig amúgy jobb sorsra érdemes.

Tehát én szoktam szeretni az olyan filmeket, mint az tehát a [ __ ] sok idő civilizáció á-tól cedig ilyen koncepció.

Meg ugye ez a hí abban volt ugye a szteroidokon hízlalt kibontása annak a filmes klisének, hogy az emberek csak az agyuk 10%-át használják ki, ami nyilván nem igaz, de ez ugye nagyon sok másik filmben is nagyon sokszor elhangzott.

És akkor kinyílik benned a drogos Tasi, akkor megik.

És akkor a lukbeson azt mondta, hogy holdd már egy fogd meg a sörömet, és akkor megcsinálom, hogy milyen, hogyha valaki tényleg kihasználja a 100%-át az agyának.

De amúgy kicsit most is ilyen volt, csak itt nem az agyának a 100%-át használta ki valakinek a lehetőségeit.

Igen, igen, de tényleg ez a ez kábé ez a csak egy nap a világ.

És a fülösleges részeket, amiket már úgyis mindenki tud a végéről, azokat lenyissszantjuk, mert amúgy érted, ezt minek megrendezni?

És akkor ugye hát igen, ez a June és John ugye annyiról szól, mert itt azért megelőlegezzük azt, hogy szól valamiről.

Tehát ez egyrészt, hogy szól valamiről, meg azt akartam mondani, hogy ha nálunk is ugye teljesen a radar alatt érkezett, és én is amúgy csak így random a mozűsort böngészve szúrtam ki, hogy vájuk, nem is tudtam, hogy van.

Jó, mondjuk annyira nem figyelem azért, hogy most lesz-e új Lökbon film, de azért úgy eltalálna.

Igen, így van. min valami hírértéke lehetne, meg kellett volna, hogy tát ő most is nagyon le van nyomva radarra.

Lehet, tehát hogy a a Dogmannel is teljesen le volt nyomva, pedig azt is a legtöbben azért kedvelték.

Oké, aki ideológiából utálta, az nem, de hát azt nem is lehet elmagyarázni, hogy miért jó egy film akkor már.

De igen, szerintem ez is olyan, hogy akik meg fogják nézni, a nagy része azért úgy úgy kedvelgetni fogja szerintem, mert nem nagyon lehet félreérteni, miről van szó, akkor meg problémázni se kifejezetten lehet.

De lényeg, hogy te teljesen hogy ennyire nem tudom zárt osztályra beutalni valakit évekre, évtizedekre.

És akkor még kicsit arra rácsatlakozva, mielőtt tényleg beszélnénk a filmről, hogy ahogy a Discord szerveren is mondta az egyik hallgatónk, a Guyicihez hasonlította, és arra én is rákapcsolódnék viszont teljesen másik vonalon, hogy ugye Gyic is az elmúlt x évben, amit ugye te kevésbé, én azért annál inkább élvezek, de ő azt csinálja, hogy eljutott ugye ő is azért filmkészítőileg arra a szintre, hogy azt csinál, amit akar.

És akkor és azt csinálja, és és ez így ebből szerintem kifejezetten jó filmek tudnak kiszülni, megszületni, és nem feltétlenül nagy hú, de hogy akármiket csinál, csak csinál egy ilyen filmet, meg egy olyan filmet.

És most így így a Dogman meg ez a film kapcsán én most Lukbesonnál látom ezt most ezt így két film után meg előlegezve neki, meg remélhetőleg a jövőben fogja folytatni ezt a sormintát.

Hogy csinálhat bármilyen csinálhatna most már ő is amúgy rengetegféle filmet, de inkább ilyeneket csinál, ami egyébként szerintem tök jó.

Tehát az egébként kicsit akkor ebbe a Guyrid is dologba belemenve, hogy most tipikusan oké, hogy megcsinálta a dokument, és akkor van ez a van ez a korszellem, amibe bele lehet illeszteni ezt a filmet, de hogy igazából más nagyobb mint az nincs, amibe ez ment, hogy akar csinálni egy ilyen filmet, és akkor csinált egy ilyen filmet, mert ugye tényleg filmkészítőileg attól függetlenül, hogy ki mit gondol a munkásság eről, ő már bőven van azon a szinten, hogyha akar csinálni egy ilyen filmet, akkor ő azt úgy megcsinálja.

És hát ugye ez is több szinten tud működni.

Tehát most érted a mit tudom én Cameronnak meg a Scornek eszébe jut meg a Kopolának, hogy csináljon egy filmet, amiet szeretne, akkor ahhoz el kell adni a szőlőültetvényeket, meg az ilyeneket.

Meg abból lesz ugye egy tényleg egy öt órás megfolytott virágok, meg ugye teljesen ilyen monstrum filmek meg Napóleon meg ilyenek.

És ugye ennek a sokkal szimpatikusabb verziója az az, hogy amit a Lükbe beszon, például most a Jun és Johnal csinált, ami ugye egy durván nagyon durván másfél órás filmecske, ami annyiról szól ugye, hogy van a főszereplőnk, a John, aki a Matrix elején a Matrix elején, igen.

Tehát hogy ugye ingázik, mint minden, ugye.

És nagyon tetszett az is a filmben, hogy már az elején nem volt a nem játszották el azt, hogy volt egy ilyen montázs, ahol azt mutatják, hogy minden reggele ugyanúgy néz ki, hanem csak Igen.

Üm, két reggelét látjuk igazából a filmben.

Egyszer látjuk a reggelét részletesen a film legelején, meg utána ugyanannak a gyorsított verzióját.

És ugye ez is szerintem nagyon sok ilyen dolog, amit korábban is említettél.

Nagyon sok olyan dolog van a filmben, ami azért nincs megmutatva, mert mert már nem kell megmutatni.

Tehát vannak vannak ilyen közhelyek, amikre most itt jó értelemben amikre már lehet alapozni.

És ugye éri a mindennapi könyvelő életét. a kockairodába bejár, utálja a kollégáit, utálja a főnökét, a főnöke is utálja őt, utálja az összes kolléga és ezt sőt igazából itt itt ez az ilyen sajátos, tudod, hogy hogy igazából mi utáljuk, de hogy ő egy ilyen, tehát hogy ő így próbál korrekt lenni, de mindenki akkora egy nyomorult [ __ ] hogy egyszerűen ez így elképzelhetetlen, és hogy így helyette kezdjük el utálni a többieket, mert így próbál korrek lenni, tudod, tehát hogy így próbálom valahogy kivitelezni a civilizációt, miközben a civilizáció maga vált lassan civil civilizálatlanná és van egy utolsó ember, az az utolsó derengő egzisztencia feljegyzései című alcímű lükonfilm, tehát az aki pát val csak így próbál egy normális napot összehozni, de mindenki kicsit ilyen végső állomás egyébként.

Meg nekem a film első első nap, amit bemutatnak, a Michael Douglases összeomlás is földerenget nekem, és ugye na valamilyen szinten hasonló hasonló a filmnek a koncepciója, csak a a erre a Mátrix kezdővilágra való egy másfajta reagálst mutat be.

Nem a nem a teljes anarchiá vagy de itt is a teljes anarchiába való átmenés, csak nem a rendszer elleni lázadásként, hanem egy teljesen egy ilyen önfelszabadításként.

Meg az is az is [ __ ] érdekes, hogy egyébként a amire még a még az elején utolgattam, hogy a izé 90-esek meg posztmodern meg ilyesmi, hogy akkor nagyon szerették, mondjuk ez kicsit más izé, de hogy a Lincnek is az egyik ilyen emblematikus ilyen posztmodern filmje a izé Veszett a világ, tehát az is egy ilyen menekülő szerelmesek film. imádták a ezek a új posztmodern rendezők ezt a pár ilyen klasszikusabb hát nem e speciál pont nem klasszikus műfaj annyira na mindegy de lényeg hogy ez is egy igazából egy olyan menekülő szerelmesek film ahol ilyen kifordítva vannak jelen a dolgok tehát nem azért menekülnek merth hogy és nem azok üldözik akik meg nem is üldözik meg nem azért üldözik és nem úgy meg nem satöbbi de hogy tökre áthozta ezt a feelinget és igazából tök meglepő ugye hogy hogy csak egy ilyen ilyen random műfaj film, tehát egy egy tök [ __ ] őszinte menekülő szerelmeseg film úgy, ahogy ezt meg kell csinálni, és ilyen full őszintén csak ilyen maiasítva egy kicsit, és a maiasítást azt meg túltolva egy ilyen egy ilyen nagyon nagyon karikaturisztikus dologban, mert az első perctől, tehát ez is tök jó, még eszembe jutott, amikor mondtad, hogy most már lefutottuk ezeket a köröket meg satöbbi.

Tehát egy percig nem szórakozik azzal, hogy akkor az ismétlésből nagy nehezen föl fölépítse nagy nehezen az iróniát, hanem [ __ ] meg az első percben már a hülye főnök húzza az ujját a szaron, és olyan rohadt idegesítő, ahogy húzza, hogy az kész.

Tehát, hogy és ezek a trópok az elejétől kezdve működnek és [ __ ] jó, és az egész film tökre így működik.

Egy egy ilyen modernizált mai izére szabott műfajfilm.

És egyébként bennem ez ilyen reményt kelt műfajfilmezés iránt egyáltalán, hogy ezt meg lehet csinálni, hogy továbbra is működik, csak kell valaki, aki megcsinálja, meg elhiszi.

Tehát tökre ez van benne, hogy az összes film, ami ami ma készül, az az alkotás módjában ironikus, és nem a tartalmában, hogy nem tudsz egy melodrámát megcsinálni, mert az azt ki kell röhögni, hogy az gáz, érted?

Hát szereti a nőt, hát ez milyen gáz, mer és így [ __ ] meg.

Tehát hogy és ebben meg tök tök őszintén benne van.

És nagyon sokszor vártuk a pillanatot, és hogy a film is rájátszott ugye több soron, hogy legyen az, hogy akkor na mikor jön el ugye a Igen, a az a pont, amikor így mint a DiCaprio a volt egyszer egy Hollywoodban, hogy rámutatunk a képernyőre, hogy jó ez ez volt az igen igen na ez na ez volt az és és nem nem marad játszik azzal a film sokszor, hogy akkor na most lesz ez.

Sőt, van is az, amikor egy assiszem a valamelyik hajléktalannak a képével beleröhög az agyunkba, hogy na most nem az jött gyökér, amit vártál, hogy jönni fog.

És akkor ugye annyi akkor ugye a sztorira rá, hogy ugye John éli ezeket a mindennapjait, és ugye megjelenik az életében June, ugye egy lány, aki hát öss szélvészként kavarja fel szélvészként kavarja fel a mindennapjait.

A metrón találkoznak úgy, hogy a két ellenkező irányba menő kocsiban Makotosinkáj.

És akkor hát nagyon nagy nehezen ugye Joe, aki egyébként nincs fenn a közösségi médiában, megkeresi az Instagramon, és hát elkezdenek chatelni, és ugye másnap találkoznak egy olyan formában, hogy June egyszer csak megjelenik az irodájában, benül a székében.

Beleül a benül a székében ott, amikor megy be reggel.

Tudod, amikor meglátod, hogy valaki ül a székében reggel, akkor azt gondolod, hogy na kirúgták és a helyén már az új munkaerő van, vagy az, vagy, hogy oda hallucinálta, vagy az egész film egyébként benne van, tehát egészen a film feléig ezenek az ilyen szarrá fertőzött agyú mai Ameriká amerikai filmezésből teljesen izé kiszeretett embernek, mint amilyen így én volnék, teljesen az van, hogy ez amit mondtál, hogy mikor jön már a izé, és hogy mindegy, oké, most ez jónak tűnik, de nem lehet, mert tuti tuti nem lehet, mert át fognak [ __ ] megint az jön majd, hogy és már itt is, tehát egész végig és aztán a filmnek nek káb felétől jön az, hogy nem, akkor most tényleg el lehet hinni, meg így szabad meg ilyesmi.

Hogy pont pont az volt a fejemben, miközben néztem, hogy még kérdeztem tőled, hogy hogy tudod, hogy milyen hosszú nagyjából a film, mert amikor már megy egy olyan 45 perce vagy 50 perce egy film, és még mindig olyan [ __ ] jó, akkor az ember gondolkodik, hogy oké, hogyha ez ilyen hosszú ez a film, akkor még elszaródhat, de ha ilyen hosszú, akkor most már nem az lesz.

És akkor ében így izé reménykedtem meg ilyesmi.

De pont ez volt bennem, hogy ez a film ez tök olyan, mintogyha hirtelen tudod, hogy a Telex elkezd elkezdene jó híreket lehozni, vagy valami ilyesmi.

Akkor szabad tényleg ez a izé Gandalf mondja Frodónak, hogy mit tudom én nagy fül nem tehát hogy hogy Panda született az állatkert, hogy van még jó a világban Prodó urbát, az is pontosan ú volt, de mindegy.

Említett entitások

Témák

• filmkritika
• mozi
• luc besson

Személyek

• Luc Besson

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „PodFast: June & John (2025, Luc Besson)”

Több epizód a Filmnéző-ből

• #253 A múmia (1999) 2026-10-06

  A Filmnéző podcast 253. epizódjában a stáb Stephen Sommers 1999-es, kultikus státuszú A múmia című alkotását veszi górcső alá. Norbi, Jani és Gergő részletesen elemzik a film jell…

• #252 Cinefest különkiadás (Mommy Blue, 10éjszakás kaland, Minotaur) 2026-09-29

  A Filmnéző podcast 252. adásában a műsorvezetők a Cinefest filmfesztivál kínálatát veszik górcső alá. Az epizód során részletesen kitérnek a Mommy Blue, a 10 éjszakás kaland és a…

• #251 Fiatalfelnőtt-trilógia (vendég: Konkol Máté) 2026-08-27

  A Filmnéző podcast e heti adásában Konkol Máté vendégszerepel, aki a fiatalfelnőtt-trilógiáról és a függetlenségről beszél a filmiparban, különös tekintettel a kortárs magyar dile…

• #250 Sikoly 7 2026-08-26

  A Filmnéző podcast #250. adásában a hallgatók Norbi, Jani, Gergő és Lehel társaságában kibeszélik a Sikoly 7 című filmet, Kevin Williamson alkotását. A beszélgetés során a film ré…

• #249 Megszállottság (Obsession, 2026) 2026-06-14

  A Filmnéző podcast #249. adásában Jani, Gergő és Lehel Curry Barker 2026-os Obsession című filmjét vitatják meg. A beszélgetés során a film lehetséges témáit és értelmezéseit elem…

• #248 Sikoly VI. 2026-06-11

  A Filmnéző podcast #248. adásában Jani, Norbi, Gergő és Lehel a Scream filmsorozat hatodik részét vitatják meg. Az adásban szó esik a film részleteiről, a szereplőkről és a soroza…

• Aluljáróhorror: Exit 8 | Filmnéző Podfast 2026-06-06

  A Filmnéző podcast epizódban Jani és Gergő az Exit 8 című filmet vitatják meg. Az adás röviden kitér a filmre, és a szokásos Filmnéző adatokkal egészül ki.

• Filmnéző PodFast: Péntek 13. – III. rész: Véres kirándulás 2026-05-21

  Ez egy újabb Filmnéző Podfest különkiadás, amelyben Jani, Norbi és Gergő a Péntek 13 filmsorozat harmadik részét veszik górcső alá. A beszélgetés során kitérnek a film negatívumai…

• #247 Sikoly (Scream, 2022) 2026-05-12

  A Filmnéző podcast #247. adása a Scream filmszéria 2022-es negyedik részét beszéli ki.

• #246 Sikoly 4 2026-04-27

  A Filmnéző podcast ezen epizódjában Jani, Norbi, Gergő és Lehel a Scream filmszéria 2011-es negyedik részét tárgyalják.

Hasonló epizódok más magyar podcastokból

• 2025 legjobban várt filmjei + Nosferatu-kibeszélő — Filmvilág Podcast

  Ebben az epizódban a 2025-ös év legjobban várt filmjei kerülnek terítékre, emellett egy Nosferatu-kibeszélő is elhangzik.

• Bruce Willis tribute adás - Filmek féktelenül #38 — Filmek Féktelenül

  A Filmek féktelenül podcast Bruce Willis tiszteletére készült adása az őt foglalkoztató 1991 és 2000 között készült filmeket idézi fel.