Gépész ( hangoskönyv )

Japán írók elbeszélései 2

· PT1H42M7S

Összefoglaló

A Gépész podcast sorozat legújabb része japán írók elbeszéléseit mutatja be. Az epizódban Kóda Rohan „Vigyázz a lábbelidre!”, Hara Taniki „A nyár virága” és „Testamentum”, valamint Simagi Kenszaku „A fekete macska” című novellái hangzanak el. A történetek a japán társadalom…

Röviden

Műsor
Gépész ( hangoskönyv )
Megjelenés
2025. 10. 13.
Hossz
1 óra 42 perc
Témák
japán irodalom, novellák
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] Japán írók elbeszéléseiből válogat gépész.

Vigyázz a lábelidre. [Zene] Mi lesz, ha kiég a madár fészke és kitúrják vackaiból az állatokat?

A madár nem csipogna többé, üres szemmel, kérdőtekintettel kabdosná fejét, elbújna a bokrok zöldjében, várná a hajnal hasadását, közben szíve szakadna fájdalmában.

A nagyállatok büszkén félelmetesen villogtatnák szemüket, és ha ilyenkor összetalálkoznának valamelyik társukkal, úgy megmarnák, ahogy máskor soha.

Túl az Óin, a bummein, a csókjó és az entoku korszakon.

Immár a Meió második évének 12. havát írják, s hogy eddig hadvezérektől, tartományfőktől kezdve egyszerű emberekig hányan kerültek a kiégett fészkű madarak földult odvú állatok sorsára, nincs, aki megmondja.

A gazdag szakai városában is érződött, hogy inséges idők járnak.

Még ebben a gazdagban is, ahol nagy hagyományai voltak a Kínával, Koreával, a délsz-szigetországaival való kalmároskodásoknak, csempészkereskedelemnek.

Nagy hóesés volt, még késő este is szálingózott a hó.

Az út egyik oldalán szántóföld húzódik.

Itt ott egy-egy nátfedelő viskó süpped a földbe.

A másik oldalon kerítésfalak, lent keskenyárok.

Gazdag házak néznek kerítésükkel az útra.

Egy ember bukkan föl az úton, megy, mint akinek mit sem számít a hóesés.

Nem tudhatja, hogy alkonyat után ezen a vidéken nem illik az utcán járni.

Ő is egy fészkéből elűzött madár, odváttól fosztott állat, akire sehol sem vár meleg otthon.

Kalap és kabát nélkül megy, csak egy háromszögletű szalmazsákot öltött magára.

Közeledve hirtelen lekapja magáról a szalmatákolmányt, és megkönnyebbült örömkiáltással az út szélére hajítja, mintha kellemetlenkedő gonosztól szabadult volna meg.

Léptei mind szaporábbak a gyorsan olvadó latyakos hóban.

Váratlanul megbotlik a papucszögek közé ragadt hótól.

Két-három lépésnyit előre csúszik, de ügyes mozgása biztos lábizma megvédi az eleséstől.

Ugyanazt az ejt mondja, de most már indulatosan.

Azért, mert megbotlott, vagy rossz kedve van.

Hiába szitkozódott a hó miatt, az egyre makacsabbó ragadt papucsa szögeibe.

Körülnézett, hol kotorhatná-e lábbellijéről a havat, s ekkor észrevette az árok kis hídját.

A híd közelről nézve, mintha csak kis földes átjáró lett volna, kapuhoz vezet.

Papucsát a durva kapufához verdeste néhányszor nagy zajcsap.

A bal facipő két szöge közül kipottyan a hócsomó.

Amikor már a jobb lábát is megtisztította, nyílt a kapu.

Lassan tárult az ajtó, s a férfi pillantása a házból derengő homályos fényig siklott.

Meghökkent, de nem szaladt el, száját sem nyitotta.

A házból kilépő alak közvetlen barátságos mozdulattal karonadta, és szótlanul indult el mellette.

Húha volt a kapunyitó keze, meleg gyönge női kéz, nem közönséges szolgáló keze.

A férfi ismét csodálkozott, de kitartott némasága mellett.

Menekülni sem akart, a sorsra bízta magát.

Történjen bármi, gondolta, csak érdekes fordulat következhet.

Csakis erre gondolhatott, hiszen hagyta magát vezetni.

A nő fürge mozdulattal bezárta a kaput. szép kap nemesanyagból gyakorlott kezű mester készíthette.

A hó már alig szálingózott, de a nő leakasztotta a kapuról a nagy szélű bambuszkalapot.

Egyik kezével a férfi feje ő fölé tartotta, másik kezével vezette a jövevényt.

Egy kis udvar köves átjáróján haladtak át, sr előttük volt a lakóház.

A ház két hatalmas szárnyát alacsony középrész választott el.

Már nem vett világot a házra a hó sem, s bent sötét van.

Két nagy és két kisebb ajtó küszöbét érintette a lába, amikor sárpadlós helyiségbe értek.

Ott letette a különös fordulat okozóját, a facipőt.

Amikor már a folyosópadlóján lépkedett, elcsodálkozott a nő mozdulatainak finomságán, ahogy letette a kalapot.

A folyosó végén a nő meglendítette a jövevény kezét, jelezve, hogy elérték a gyékénypadlót.

Itt haladtak neztelenül több szobán át.

Sötétség, félhomály mindenütt.

A férfi orrát tömjén illat csapta meg.

Édesk és finom illata messzi földekről árulkodott.

Valamit motyogott még talán köszönt, s aztán magára hagyta.

Leült és figyelmesen nézte a szőnyeg idegen mintáit.

A szobában meleg terjengett, pedig hiába kereste a tüzet, nem látott kályhát.

Várta a pillanatot, hogy az ismeretlen sors megmutatkozzék.

Jobb kezével izgatottan motozott bal csípőjén, aztán visszahúzta a kezét.

Arcán kemény mosoly suhant át.

Már tudta, bármi történik is vele, ezzel a mosólyal fog védekezni.

A szomszédszobából seemshogás hallatszott.

Aztán égő gyertyával a kezében egy belső szolgaféle asszony lépett a szobába.

Mögötte kápráztató pompával egy hölgy lépdett, feltehetőleg a ház úrnője.

Rebbent a szolgáló iszonyattal, s a földre roskadt.

Kis híján elejtette a gyertyatartót.

A férfi mosolygott, megrökönyöd és ült az gúrnő arcán. hátrált néhány lépést, sereje visszatért, gyűlölettel pillantott férfira.

Csodálatosan szép szeméből hideg zort fényárat.

A férfi mosolygott, viszono az úrnő pillantását.

Tekintete vakulásnak indult tükörré, de amely még elég éles ahhoz, hogy szúrni tudjon.

A lakja telt, bőre hófehér, mint a távoli szigetek lakóé.

Az arca, a szeme, orra, szája, füle finom metszésű.

Szemöldökét mintha festette volna.

Haja nemesi asszonyokéhoz illően magasra tornyozva.

Furcsa hajviseletével, ápolatlanságával kelthetett a jövevény annyi gyűlöletet az asszonyba, de nem látszott közönséges embernek.

Derek rövid kard külsejéből hirtelenjében talán senki nem tudná megítélni.

Nem lehet útonálló vezér, akinek ilyen szigorú becsületes arcvonásai vannak.

Mosolyja megmaradt, szoborszerűvé merevedett, mire az asszony gyűlölete eltűnt, hiszen a harag elárulja magát, a mosoly vértezetet ad.

Az erőszakostól nincs mit tartani, de ellenállhatatlan a gyöngét.

Ezek emberen kívülálló igazságok.

A rejtélyesség ebben az asszonyban félelmet keltett, a félelem pedig megadásra kényszerítette.

Bármilyen jámbor volt hát a jövevény, az asszony úgy érezte, meg kell hátrálnia.

Szolgálója még a földön sídogált.

Természete tagadhatatlanul nő természete.

Harragra gerjed, s indulatosan, halkan felkiáltott.

Ez az idő elég volt a szolgálónak, hogy végigilódja a pokol minden szenvedését.

Könnyes arccal nézte asszonyát.

Nem is értem, hogy követhettem el ilyen súlyos hibát.

Azt hittem, ez a jelás egész tartásában külsőleg annyira hasonlított hozzá.

Tegyen velem, asszonyom, bármit, rendelkezzék velem, mert kerüljön akár az életembe is.

El fogom érni, hogy ez az idegen Úr elhagyja házunkat.

Beszélt, beszélt, és szavai megfontoltságában nem lehetett kételkedni.

Könyörgő pillantását az idegenre vetette.

Szép volt ez a szolgáló, de arca szépségénél is értékesebb szívhűsége.

Igaz, előbbi szavaival mindent elmondott gazdájáról.

Nyegyezte meg gúnyosan az asszony.

De attól félek, ez nem használ sokat.

Asszonyom, állom, amit mondtam. erősködött a szolgáló, pirosra gyúlta.

Nem kell állnod, próbálkozz valami mással, mondta az asszony, és magához intette.

Valamit súgott a fülében, mire távozott, és az asszony várakozóan leült.

A szolgáló egy tálcával tért vissza.

A tálcán arany és ezüstpénz halomban.

Bocsásson meg, uram, hogy feltartóztattam.

Elveszett ideje miatt kárpótolni szeretnénk, és távozzék békével.

Az asszony és szolgálója egyszerre hajolt meg a látogató előtt.

Már indulatossá vált az idegen arca.

Eltűnt szobormerev mosolyja is.

Csodálkozásában hümmögött, szólni sem tudott.

Komor arcáról méltóság sütött.

Érezhette ez a két asszony is, mivel nem mert a jövevény szemébe nézni.

Mintha ott se állt volna a pénzes táca.

Szólalt meg a férfi kopott külsejéhez nem illó magabiztossággal.

A háziak értetlenül figyelték.

Az idegen folytatta, mert csak igen komoly bizalom jele szolgák előtt szabadon hagyni ennyi pénzt.

Minden úrnak ilyennek kellene lennie, megbízni az alattvalókban.

Manapság már kihaltak az igazi vezetők, vezetésre termett emberek, s íme, itt egy igazi úr.

Úgy beszélt, mintha már nem is az asszonyokhoz szólt volna, hanem szíve fájdalmát öntené ki az elfajzott idők a bizalmatlanság kora miatt, mert itt van például ez a szolgáló is.

És az Úr nő mellett reszkető nőre nézett.

Itt van ez a kitűnő alatt való anyag.

Milyen őszintén csengtek szavai, mikor azt mondta, hogy életét is kész feláldozni.

Ha tehetném, azonnal szolgálatomba fogadnám.

Sajnálom, hogy vakok vagytok a nagy összefüggések meglátására, de ez nem a ti hibátok, hanem a koré, amelyben élünk, a tudatlanság koráig.

A hűséges szolgálók nem ismerik a hűség fogalmát, s mégis halálba tudnak menni, ha kell, mert a becsületes ember a becsületességével csak fokozza a világ zűrzavarát.

Átkozott korta tekintetét a szobám.

A gyertyafény a spanyolfalakra vetődött.

A félhomályban díszedények, ritka értékű műtárgyak.

Két fali tekercs kínai mestertől.

A szeme egy furuján akadt meg.

Lilasejen párnán pihen, drága házierekje lehetett.

A háziak szemükkel követték az idegen tekintetét.

Mosoly futott át a férfi arcán.

A szolgáló kényelmetlenül feszengve megszólalt.

Kerüljön bármibe, és kárpótolni fogom önt.

Már meg is bocsátottam. mondta váratlanul egyszerű és keresetlen hangon az idegen.

A két asszony megkönnyebbültön sójtott fel.

Engem a te dolgod szolgáló nem érdekel.

Csak a házgazdájára gondolok itt szüntelen, aki igen jó barátom.

A házak villámsújtottan hallgattak.

Ne féljetek, igaz uratok, messzi vizeken jár.

Ha akarnám, akkor sem tudatnám vele a ma történteket.

Legalább addig érezzétek jól magatokat, míg vissza nem térk.

Nem szeretem elrontani a más örömét.

Míg az uratok vissza nem tér, addig nem látjuk egymást.

Fejezte be az idegen és harsányan felnevetett.

A két asszony mélyen meghajult.

Az idegen felugrott, hirtelen mozdulattal felkapta és keblébe rejtette a furuját, aztán tovább állt.

Szakái városában már a déli és az északi dinasztiák korában virágzott a kultúra.

Már a sóhely 19. évében egy Dóju nevű szakai polgár kiadta többek között a Lunut Konfucius mondásait.

Az Oj korszakban a sógunátus Aucsi Yosi hírónak ajándékozta a várost.

Aucsi Yosi Híró a nyugati országrészek birtokosa.

Irányítása alatt föllendült a város szervezetileg, gazdaságilag.

Ma már kideríthetetlen, minek köszönhette a város Aucsi Yosi híró áldásos működését. gazdagópai ismeretei, vagy pedig a város maga volt különösen alkalmas a fejlődésre a külfölddel való állandó kereskedése folytán.

Talán tudomása volt a nyugati életformákról.

A város köré védőárok épült, biztonságos kapukat állítottak a külvilág felé.

Azelőtt csak egy-egy uralkodó várát védték erős falak, kívül a teljesen nyílt, védtelen város.

S ha már a városi polgárok eljutottak az önvédelemnek ehhez a formájához, elkerülhetetlen, hogy ne teremtsék meg városukban az önkormányzatot, mert a külfölddel érintkező Kalmár nemcsak gazdag volt, hanem művelt is, jártas a művészetekben.

Házát katonailag is megerősítette.

Idővel kialakult hát Szakai önkormányzata.

A vezetést a vezetésre termettek.

A kereskedők tartották kezükben.

Gazdaságok addigi befolyásuk erejével örködtek a város kapui s a kapukon belüli biztonság fölött, ha kellett, rendőri hatalmat is gyakoroltak.

Bíráskodtak kisebb ügyekben, bár igazságot nem tehettek két-két összezördült nemes között.

Ők képviselték a polgárok érdekeit a kapukon kívül is adó és egyéb szolgáltatások dolgába.

Háborús időkben bármilyen helytartónál jobban végezték uralkodói és igazgatási teendőiket.

Szemükben a polgár ember, nem pedig az adó megtermelője.

Így az Ashikagava Sógunátus a főurakkal kénytelen volt a város önkormányzatát, önkormányzó hatalmát elismerni.

A vezetőket tárházasoknak nevezték.

Ahány ilyen kalmárból állt, pontosan annyi tárházas volt a tanács.

A tárházak, vagyis a raktárak a tengeri és a szárazföldi közlekedés hőskorában sokkal nagyobb jelentőségűek voltak, mint képzelnék, mert az, hogy ezeket a tárházakat bérbe lehetett venni, még sok egyéb előnnyel is járt.

A legrégebbi szakai kereskedők, mint Kojsima Tarózaemon, Jakuva Senja, Kojzimaemon teremtették meg a tárhárendszert.

Volt tőkéjük, személyzetük, voltak matrózai, s legtöbben maguk is világlátott emberek.

A polgárok méltán bíztak ezekben a tehetséges merészemberekben.

Oda Nobunaga beteges hatalom vágyában, a városi polgárság megfélemlítésére és megtörésére a vezető tárháztulajdonosokat fölkonctatta, s a levágott fejeket kitűzette a város főútvonalain.

Csihi híró halála után a hosszú kavák vették birtokukokba a tartományt.

Hosszú kávamasamoto rettegett oroszlán és csúszómászó kígyó egy szemében legvadabb embereit szabadította a városra, de még így is sok gondot okozott számára a város megtartása.

Ez volt szaká egykoron, mikor még más szelek fújtak sóslevegőjű kikötőjében.

Ekkoriban pontosan 36 tárháztulajdonos tartotta kezében a város kormányzatát.

Gazdag polgári házaik a válos déli részén pompáztak. a tárházak, üzletházak szomszédságában.

A Benny Jah vállalkozásúra is e tárháztulajdonosok közé tartozott.

A város egyik legbefolyásosabb ura volt.

Szívesen és hosszan elüldögélt a belső udvarra néző szobácskájában.

Már elmúlt 50 éves, jól megtermett ember.

Arca piros, egészségtől duzzadó.

Most időnként kegyesen bólint kényelmes ültéből a hozzák könyörgő asszonynak.

A nő a szoba egy távoli sarkából a gyékényről esde kell feléje.

Ahogy elhalt a nő könyörgő szava, némaság uralkodott a szobában.

Benia még kényelmesebben elterpeszkedett.

Talán azért is vált a magába roskatt nőre szegeződő tekintete egyre bosszúsabbá.

A nő bírta elviselni a kegyetlen pillantásokat.

Indulattól vörös arcát felvetve folytatta könyörgését.

Nagy Uram, könyörüljön rajtunk.

Nagy Urunk segítségével visszakaphatnánk.

Talán nem is tudja, Urunk mennyire kedveli azt a hangszert.

Említett entitások

Témák

  • japán irodalom
  • novellák

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Japán írók elbeszélései 2”

Miről szól ez az epizód: „Japán írók elbeszélései 2”?

A Gépész podcast sorozat legújabb része japán írók elbeszéléseit mutatja be. Az epizódban Kóda Rohan „Vigyázz a lábbelidre!”, Hara Taniki „A nyár virága” és „Testamentum”, valamint Simagi Kenszaku „A fekete macska” című novellái hangzanak el. A történetek a japán társadalom… Az epizód a Gépész ( hangoskönyv ) című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 13..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Japán írók elbeszélései 2”?

Fő témái: japán irodalom, novellák.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Japán írók elbeszélései 2”?

Megjelenés: 2025. 10. 13.. Hossz: 1 óra 42 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/gepesz-hangoskonyv/japan-irok-elbeszelesei-2

Több epizód a Gépész ( hangoskönyv )-ből

  • Lovas Lajos - Macskák

    Lovas Lajos Macskák című szatirikus sci-fi novellája egy alternatív történelembe kalauzolja az olvasót, ahol a macskák az emberiség titkos urai. A történet szerint egy földönkívül…

  • Maurice Level - A tolvajok városa 3 ( VÉGE )
  • Maurice Level - A tolvajok városa 2
  • Maurice Level - A tolvajok városa 1

    Maurice Level: A tolvajok városa 1 című hangoskönyv egy északon fekvő, titokzatos városba kalauzol. A főhős pénzzavarát próbálja megoldani, ám egy tűzeset és iratai eltűnése után…

  • Nick M. Leslie - Paragon 12. könyv 2. ( vége )

    A Syntha bolygó és a Paragon 3b űrhajó életében véget ért egy korszak, új kihívások és kalandok várnak az állomáson dolgozókra. Az emberiség egy egész civilizáció számára készít m…

  • Nick M. Leslie - Paragon 12. könyv 1

    A Paragon 12. könyv 1. részében Dr. Elara Woss, a Sigma Emergency Solutions alapítója és vezetője mesél a Syntha bolygót és a Paragon 3b űrhajót érintő korszak végétől. Egy egész…

  • Dean R. Koontz - Világvége 7 ( vége )

    Odd Thomas, az ifjú halottlátó Magic Beachről menekülve Annamariával egy milliárdos birtokán talál menedéket. Különös hangok és látomások gyötrik, majd egy szellem kéri a segítség…

  • Dean R. Koontz - Világvége 6

    Odd Thomas, a halottlátó fiatalember, Magic Beachről menekülve Annamariával egy milliárdos birtokán keres menedéket. A látszólagos biztonság hamar szertefoszlik, amikor Odd különö…

  • Dean R. Koontz - Világvége 5

    Odd Thomas, a fiatal halottlátó, előző kalandjai után egy milliárdos birtokán keres menedéket útitársával, Annamariával. A helyzet azonban nem biztonságos: Oddot kísértetek és lát…

  • Dean R. Koontz - Világvége 4

    Odd Thomas, az ifjú halottlátó, és útitársa, Annamaria egy milliárdos birtokán találnak menedéket Magic Beach-ről való menekülésük után. Odd különös látomásoktól és hangoktól szen…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból