Gondola.hu

Nem meghalni, élni kell a magyarságért - Mit jelent ma a hazaszeretet? | Magasles #2

· PT1H3M15S

Összefoglaló

A Magasles podcast második adásában Molnár Pál újságíró vendége Bánó Attila publicista, történész. A beszélgetés középpontjában Kölcsey Himnuszából vett gondolat áll: „Szabadság nem virul a holtnak véréből”. A hazaszeretet mai értelmezését, a nemzeti elkötelezettséget és a…

Röviden

Műsor
Gondola.hu
Megjelenés
2026. 04. 01.
Hossz
1 óra 3 perc
Szereplők, említett nevek
Bánó Attila, Gerzsenyi Krisztián
Témák
hazaszeretet, nemzeti elkötelezettség, történelem
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Magas les, föntről figyelünk, baráti érzésekkel köszöntöm a hallgatókat, beszélgetés sorozatunk második mélsorában.

Márpár újságíró vagyok, aki velem szembenül Európa érmes publicista történelmi ismeretterjesztő könyvek szerzője bátila.

Előző beszélgetésnek végén megígértük, hogy kölcseivel folytatjuk.

A himnusz talán legfontosabb sorra hangzik el.

Szabadság nem virul holtnak véréből, azaz csodálatos hősi halataink vannak, de azért, hogy a szabadságot kivívjuk, azért életben kell maradnunk.

Nem meghalni kell a magyarságért, hanem élni kell érte.

Orbán Viktor március 15-én ünnepi beszédében azt mondta, a mi fiink nem fognak Ukrajnáért meghalni, hanem Magyarországért fognak élni.

Nekünk mai magyaroknak miért fontos ez a gondolat.

Nagyon fontos, mert a hazaíránti elkötelezettség, ha hiányzik valakiből, az az ember tulajdonképpen gyökértelennél válik, az nem lesz alkalmas arra, hogy ha veszélybe kerülünk, akkor a megfelelő módon álljon helyt.

És sajnos azt kell mondjam, hogy a mai ellenzéki politika jó része nem mondom az egészet, nem állítom, hogy az egészet, de egy jelentős része abba az irányba tereli a fiatalok gondolkodását, hogy a hazavédelme, a haza szeretete nem a legfontosabb tényező.

Én viszont teljes mértékben egyetért kölcseivel, és egyetértek Orbán Viktor is, vasalbertel is.

Valóban arról van szó, hogy nem meghalnunk el a hazáért.

Életben kell maradnunk, hogy építhessük tovább, életben tartsuk tovább, ahogyan az elődeink megtartották az előző 1100 évben itt Európában.

Ehhez azonban okosság, ragasság, netánk kíméletlenség is fontos a harchoz, sokan úgy gondolják, hogy elég a nagy lelkesedés, de ész is kell hozzá.

Nagyon fontos a bölcsesség, ugyanis a bátorság egy dolog, és nagyon nagy szükség van arra, hogy ez meg legyen bennünk.

A mi méretünk Magyarország ugye nem egy nagy ország.

Európai mércédől mérve közzepes ország vagyunk.

Hét szomszédunk közül ötnél nagyobbak vagyunk.

Így van, ez igaz, és hát figyelme kell venni ugye a nemzetestvéreinket, akik határon túlélnek, és valóban bennünket ez a bátor akcias mentalitást tartott meg és tart meg évszázadok óta, és úgy gondolom, hogy a jövőt illetően is ez lesz a nyerő magatartás.

Ez megnehezíti, amit szépsyván fogalmazok meg, olyast, aki minden nemzeti sajátságulként vedkez ki, olyast, járt-belakteként mind a négy vidéki pár, csak hunni a földje tudott terenni.

Ez egy kicsit eszembe jatja, hogy most a szélsőség ünnepi felbonulásakor egy hatalmas ukránzászlót terül el a tömegben.

Hát igen, lehet sokféleképpen minősíteni a tisapáknak a politikai magatartását, de akármit mondanak, akármit próbálnak hazudni már elnézést, mert tényleg erről van szó.

Nem kell szényben kimondani, ha egy minden csinálna.

A lényeg az, hogy akármit is mondanak egy biztos, hogy az ő politikájuk, az egyetemen a brüsszeli politikának a leképeződése annak a szolgálata, és ebbe beletartozik az, hogy Ukrajna iránt egy feltétlen elköteleződést mutatnak.

Ez azt is jelenti, hogy ők a háború párt mozgalom, tehát ők azok, akik veszélyeztetik azt a békét, azt a biztonságot, amit az Orbán Kmány hála jó Istennek ugye az elmúlt 16 évben meg tudott őrizni.

Azért azt észrevesszük el, hogy akik háború pártyak, azok nem teljesítettek meg békében sem katonai szolgálatot, és nem tudják, mi az lövészárokban, hidegben, esőben időzni, még úgy is, hogy közben éppen nem lőnek ránk rólom golyókkal.

A mai fiataloknak a mentalitása tisztelt a kivételnek.

Számomra időnként egészen elképesztő.

Ugyanis fogamuk sincs arról, milyen nehéz élet, milyen például úgy élni, úgy nevelkedni, hogy valaki éhezik, nyomorog, hogy a szülők nem kapnak rendes munkát, a nézeteik miatt, a származásuk miatt hátraban is megkülönböztetést szenvednek.

Ezekről fogalmuk nincs, és olyan dolgok miatt elégedetlenek, ami szinte elképesztő, tehát az, hogy nincs megfelelő színvonalú autójuk, vagy okostelefonjuk, vagy nem tudom én.

A legelképesőbb ilyen problémák okoznek gondot, és már elégedetlenek a fennálló kormányra.

Van egyébként végengy észrevételem.

Nagyon sok szó látom, hogy olyan emberek elégedetlenek a mai politikával, akik a saját hiányosságaikat, a saját hibáikat, vagy a saját is van, képességbeli hiányosságaikat a kormány hibájaként próbálják feltüntetni.

Azért elégedetlenek a mai viszonyokkal, mert ők maguk nem képesek helytálni az adott területen, amelyen éppen léteznek.

Azért vannak olyanok is, akik nagyon jó képességek, és 15-20 éve nagy lehetőséget kaptak Orbán Viktortól, most viszont érthetetlen módon Orbán Viktor ellen ágállnak.

Ilyenek is vannak, sőt, én egy olyan településen lakom, amelyik kifejezetten jómódú emberek települése az agglomerációban.

Döbbent ellátom, hogy akiknek a legjobban megy a sorok, akiknek fényű házaik, úszómedencéik, luxusautóik vannak, azok szívják az ormárendszer.

Most ez is egy érdekes jelenség, úgyis ennek a titkáin ott tudom megfejteni, hogy ezek az emberek a vagyonukat, a jólétüket egy másik kapcsolatrendszerben, mondjuk egy korábbi szocialistaban, liberális kapcsolatrendszerben teremtették meg, és most nem abban a kapcsolatrendszerben élnek, bár jól élnek, de szeretnének ismét, hogy úgy mondjam, bekerülni a hatalomba, hogy megint ők diktálják a lehetőségeket, illetve a tempót.

Ezeknek a jelenségeknek az van jelentősége, vagy ezeknek a tüneteknek, mert én azt mondom, hogy nem szabad engednünk az ilyen indítatásból származó hatalmszerzési kísérleteknek nem szabad engedni, mert ez biztos, hogy nem a nemzet érdekében történő kísérlen.

Azért egy kicsit visszatér a Széchenyhöz.

Ugye voltak, akik kukránzászlót feszítettek ki, és a Széchény azt írja, hogy ki minden nemzeti sajátságból önként vetkezett ki, nos, ilyeneket csak hunél följa tudott terenni.

Ő elsősorban azokra gondoltak, akik külföldre kerültek, és egy sajnálatos példát látunk erre.

Valaki egy nagyon jelentős irodalmi díjban részesült, és még most Olaszországban és azt nyilatkozza, hogy ő a nemzetét megtagadja.

Ezt hogy tudjuk toleránsan elviselni?

Ez a jelenség is szomorú, azt kell mondjam, nagyon szomorú.

Egyrészt azért, mert Nobel-díjat kapni, óriási elismer, és ilyenkor mindenki térre, hogy a meghatottságtól kötelező gratulálni, kötő tiszteletünket kifejezni a nagy ember iránt, aki ezt a díjat megka.

Most ez a magyar irodalmi Nobel-díj egy olyan embernek jutott, aki kifejezetten magyar ellenes, magyar gyűlölő gondolatokat fogalmaz meg időnként, nem is ritkán, és szinte kérkedik azzal, hogy gyűlöli a magyarokat.

Nyugodtan lehetne szlovák, vagy román, vagy bármilyen.

Nincs jelentősége számára az, hogy ő pont magyar.

Én nem ismerem az életműét, mert megmondom őszintén nem adott rá lehetőséget, hogy főfigyeljek rá abból, amik megismertem az írásaiból, azok után én megmondom őszintén, hogy nem ismeri, hogy kíváncsi erre az életünkre.

Ezt én nyíltam, megmondom, de szomorúnak tartom, hogy olyan ember kapja, és nem az első eset, hogy a Nobel Bizottság, hát hogy úgy mondjam, nem a legméltóbb embereknek, magyar embereknek, alkotoknak, íróknak, adja ezt a díjat, hiszen tudnák sorolni a nagy neveket.

Nem csak most az elmúlt évtized, akár a két háború közötti időkben, a nagy magyar írókat, akik egy kicsit úgy érzem, többet tettek le azzalra azoknál, akiket időnként megüttalmaznak.

Tehát ez az én privát vélemény lehet engemezést szívni, fognak is biztos, de én ezt fenntartom.

Én annak idején írtam, amikor megkapta ez az ember a Nobel-díjat, és elolvastam, hogy mit ír a magyarokról, akkor írtam egy cikket azzal a címmel, hogy tapsolnánk a Nobel-díjas írónak, de megáll a kezünk a levegőbe.

Na most, ezt a ciket feltettem a Facebook oldalra, és ezt átis vette a bécsi kurír.

Aztán egy körülbelül pár hét után leis vették, és akkor egy dicsérő cikk jelent meg a kassza orkairól, tehát láttam, hogy valakik már beszóltak oda is, hogy bánonak ezeket a kritikai megjegyzéit talán nem kéne szelőzhetni, úgyhogy jutottunk.

A kosútélen elhangzott kormányfői beszédben elhangzott Rákóczi 1848 56.

Ezt három szabadságharcot említette Orbán Viktor, de nem említette a bocsskai szabadságharcot, amelyben az előző háromhoz képest mi nem vesztettünk, hanem győztünk.

Bocska úgy verte meg az ellenéget, hogy tudta.

A győzelem után ezzel a megvért ellenséggel kell neki kiegyeznie.

Ezt a fajta bölcsességet hogyan fényezhetjük föl?

Hát ez boskainak a nagyszerűségét dicéri a bölcsességét és a nagy lelkűségét, ugyanis erre a győzteseknek mindig szükségük van.

Amikor a győztes ki akarja teljes mértékben ki akarja aknázni a győzelme eredményét, és mindenáron arra törekszik, hogy elnyomja a vesztest, az egy nagyon szükságó körü, primitív, ostóban mentalitást tükröz.

Amikor például Napóleon legyőzi a habsgog birodalmat, akkor Taleron, az ő kürminiszere, a következő mondja neki.

A felség, önnek most hatalmában áll a habzgó birodalmat darabjaira szétszedni, szétverni.

De ha ezt megteszi, ez a birodalom soha többé nem állítható helyre.

Márpedig az európai kultúrának szüksége van erre a birodalomra, és napokon hallgatta er arra, és nem veri szét a monarchiát.

Ugyanez a bölcsesség már a trianon döntéshozóból 1920-ban hiányzik.

Ők szétverik a monarchiát, ami még egy pusztító világháborút eredményezett a másodikat, és aminek a kinyit a mai napig szenvedjük.

Itt látni, hogy az Oszoba döntés az milyen hosszú időre, évszázadokra képes hatni nemzetek életében, és egy bölcsdöntés egy győztes részéről hozott bölcsöntés, mennyivel egészségesebb vagy mennyivel szerencsések.

És kicsit ehhez is kapcsolódik, hogy Bocskaya végrendeletében azt hiszente nekünk utókornak, hogy Magyarország és Erdély mindenképp maradjon jóban és mindenképp maradjon kapcsolatban és segíse, erősítse egymást.

És meg kell mondjam, hogy a Fidesz KDNP-nek a politikája azért dicséretes, mert nagy súlyt helyeznek a határon túli magyarokkal való kapcsolattartásra a gazdasági és a politikai világnézeti kapcsolatoknak az erősítésére.

Ez egy nagyon tisztességes politika, ami sajnos nem jellemző a bal oldalra, és nem volt jellemző a régebbi időben sem, amikor ugye úgy kezelték a határoltói magyarokat, mint idegen állampolgárokat, és akikhez szinte semmi könyvünk nincsen, ez elfogadhatatlan.

Na tudjuk, hogy Brüsszel romboló döntései mögött korrupció buyik meg, azt is tudjuk, hogy ennek ellenére nekünk a nyugathoz kell tartoznunk.

Ezt az elképesztő szellemi kihívást hogyan tudjuk, bölcssen megválaszolni.

Ugyanis valóban a nyugathoz tartozunk, és a történelmünk is adra predenztinál bennünket, hogy ehhez a térséghez kötődünk.

Ugyanakkor látni kell, hogy a nyugatnak olyan emberek a mai vezetői, akik nem tudják felfogni Európa legelembibérkeit nem tudják képviselni azzal a mentalitással, amelyel például az orosz gyűlöletet hirdetik, az orosz ellenességet teljesen szembe mennek a kontinens és az unió érdekeivel.

Észre kéne venni, hogy az oroszok kulturálisan történel sok szempontból szerves részei Európának.

És nélkülük sokkal szegényebb is Európa, és szokkal gyengébb is arról már nem is beszélek.

Jelenleg a világon a kereszténység legerősebb bástyé a keresztény alapokon álló Oroszország.

Tetszik, nem tetszik, ez az igazság.

Döbbent vagy 70 évi kommunizmus után most ezt kell mondunk, és ez a valóság.

És ez az így van, és itt van a kutyálásva.

Ugyanis amikor valakik orosz gyűlöletet hirdetnek, és itt vannak szegény lengyelek, akik között sok ilyen van.

Azok nem veszik észre, hogy az oroszok már nem a Szovjetuniót építik, hanem egy keresztény Oroszországot építenek, és nem lehet összekeverni, összetévesz a két dolgot a kommunizmus, hát csak azért, sem a kommunizmus szépen átlabírozta magát a nyugat-európai térférve.

Baliberális társadalmak nevezzük, vagy vezetésnek nevezzük azt, ami egykor a kommunistákra volt jellemző.

Döbbent, hogy a kereszténység védőbástáját most egy volt Képés parancsnok vezeti, és ezzel a Képépés parancsnokkal az orosz Nobeli-díjas író és boldogan fogott kezet.

Így van pontosan így ugye látunk már ilyen átválzásokat.

És ezek nem mesterkét, nem hamis dolgok.

Tehát akkor, amikor egy a Szovjetunióban nevelkedett, vagy a szovjet rendszer iránt elkötelezett valaki, egyszer csak az élete egy bizonyos pillanatában ráébred arra, hogy rossz úton járt, és mondjuk a kereszténységet választja, a keresztény utat választja.

Döbent az is, hogy amikor Hitler már elég előre járt a hadjáratban, akkor maga sztálin és visszafordult jó értelemben aztani ortodox keresztény egyházhoz.

Akkor már ő is támaszkodott rájuk, hogy lelket döntsön a hadserejben a fölekban.

Ja, igen, hát jó megfontott érdekeitől vezetettve nyilván.

De a lényeg az, hogy tényleg Oroszország megváltozott, és ma sokan vagyunk, akik még életnek, sokan már nem tudom, hogy vagyunk el, de akik elég öregek és megérték 56-t, azok tudják jól, hogy nálunk jobban utálni az oroszokat nem lehetett.

De ugye nem csak amiatt, hogy levelték az 56-as forradalmat, hanem maga a szovjet rendszer hihetetlenül ellenszenves erőszakos diktatórius valami volt, és igazából nem is az oroszokat utáltuk, hanem a rendszer, azt a szovjet rendszert utáltuk, amit ők képviseltek.

De ma már erről nincs szó, ez megszűnt.

Úgyhogy ezt észre kéne venni, és nem kéne beleesni abban a csapdában, hogy most már olyan mértékbe kell utálni őket, hogy a sportrendezvényekről kitiljuk, hogy a vagyonokat elveszünk, hogy egy általános rasszista felfogás kezd, ügyet sajnos már eluralkodni Európában.

Hát a keresztény fració vezetője konkrétan kimondta, hogy ő nem csak korbán Viktor ellensége, hanem a magyarság ellensége.

És ennek ellenére továbbra is ott van a magas Európai Uniós pozícióban pedig ez szintész a rasszizmus.

Erről meg azért eszembe, hogy anső Sándorcár valamikor elmondta Napóleonak a legőzője: hogy ő nem a franciák ellensége, csak Napóleonél, ugyanúgy putin is mondott valami hasonlót, hogy ő a brüsszeli vezetést sál szenve azzal a politikai irányálmit…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Nem meghalni, élni kell a magyarságért - Mit jelent ma a hazaszeretet? | Magasles #2”

Miről szól ez az epizód: „Nem meghalni, élni kell a magyarságért - Mit jelent ma a hazaszeretet? | Magasles #2”?

A Magasles podcast második adásában Molnár Pál újságíró vendége Bánó Attila publicista, történész. A beszélgetés középpontjában Kölcsey Himnuszából vett gondolat áll: „Szabadság nem virul a holtnak véréből”. A hazaszeretet mai értelmezését, a nemzeti elkötelezettséget és a… Az epizód a Gondola.hu című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 01..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Nem meghalni, élni kell a magyarságért - Mit jelent ma a hazaszeretet? | Magasles #2”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Bánó Attila, Gerzsenyi Krisztián.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Nem meghalni, élni kell a magyarságért - Mit jelent ma a hazaszeretet? | Magasles #2”?

Fő témái: hazaszeretet, nemzeti elkötelezettség, történelem.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Nem meghalni, élni kell a magyarságért - Mit jelent ma a hazaszeretet? | Magasles #2”?

Megjelenés: 2026. 04. 01.. Hossz: 1 óra 3 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/gondola-hu/nem-meghalni-elni-kell-a-magyarsagert-mit-jelent-ma-a-hazaszeretet-magasles-2-18943079

Több epizód a Gondola.hu-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból