Hihetetlen Történelem Podcast

Timbuktui könyvtárosok a terroristák ellen - az ősi kéziratok megmentése - E120

· PT1H7M18S

Összefoglaló

Tímárné Radó Sándor magyar térképész, a szovjet hírszerzésnek dolgozott a második világháborúban. Svájcban telepedett le, ahol svájci hírszerző hálózatot vezetett, és értékes információkat küldött Moszkvának. A Gestapo és a svájci titkos rendőrség is vadászott rá. A podcast egy…

Röviden

Műsor
Hihetetlen Történelem Podcast
Megjelenés
2026. 05. 11.
Hossz
1 óra 7 perc
Szereplők, említett nevek
Mohamed Turi, Orbán Viktor
Témák
térképészet, hírszerzés, második világháború
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Sziasztok! >> Sziasztok! >> Ez a Hihetetlen Történ podcast.

Én Andris vagyok. >> Én Pedig Tündi.

Mielőtt belevágunk mai történetünkbe, hirdetni szeretnénk legújabb bónuszepizódunkat.

A történet főszereplője egy magyar térképész, Radó Sándor, aki a második világháború alatt a szovjet hírszerzésnek dolgozott.

Radó Sándor egy moszkvai látogatásán kapta meg a különleges feladatot, hogy segítse a szovjeteket a náciémország elleni küzdelemben.

A térképész Svájcban telepedett le, és hamarosan a svájci hírszerző hálózat vezetője lett.

Moszkvába küldött jelentései olyan értékes információkat tartalmaztak, amelyek hozzájárultak a szovjetek katonai sikereihez.

Radó nagy veszélynek tette ki magát, ugyanis a Gestapu és a svájci titkos rendőrség is vadászott a hírszerzőkre.

Az adásban elmeséljük, hogyan dolgoztak a hírszerzők, milyen információkat juttattak Moszkvába, hogyan sikerült a Gestapónak beferkőznie a csoportba, és milyen sors várt Radóra a lebukás után.

Ha kíváncsiak vagytok a történetre, gyertek a Patreon oldalunkra, ahol 50 másik bónuszodás, 42 pár perc történelmepizód, valamint exkluzí videós tartalmak is várnak rátok.

A linket a leírásba tettük, amúgy meg patreon.com/hetlen történelem. >> Patronálóinknak ezúton is köszönjük a támogatást és azt, hogy ezzel segítitek a munkánkat és az, hogy továbbra is működjön a Hihetetlen történelem podcast csatorna. >> Most pedig kezdjünk bele a mai történetünkbe.

Mohamed Turi az anyós ülésen ült, amikor megpillantotta a Timbuktubból kivezető úton az akadályt.

Két olajos hordó közé egy láncot feszítette ki, amit két szakállas turbános fegyveres őrzött.

Nagy levegő és majd mosolygok, gondolta Turi.

Egyszer már letartóztatták az erkölcsrendészet tagjai, bevitték az ideiglenes bíróságra, kihallgatták és a saria törvény megszegésével vádolták.

Ugye ez az iszlám vallási és erkölcsi törvényrendszere.

Akkor nem sokon múlt, de sikerült kimagyaráznie magát a helyzetből, és végül elengedték.

Kérdéses volt, hogyha most másodjára is elkapják, akkor vajon ugyanilyen szerencsés lesz-e.

Az aggódó sofőrrel együtt hátrapillantottak a hátsó ülésre, ahol pokrócokkal letakarva öt nagy láda hevert.

A ládák lakattal voltak lezárva, és több 100 értékes kézirattal voltak megtömve.

A kéziratok kulturális értéke felbecsülhetetlen volt.

A 15. és 16. századból származtak Timbuktu aranykorszakából.

Voltak tudományos könyvek, olyan könyvek, amiket kecskebőrrel borítottak, kéziratok, amik geometriával, csillagászattal vagy más tudománnyal foglalkoztak.

Az Alkaida pár hónappal korábban foglalt el Mali északi felét, és habár a terrorista csoport tagjai többször is megígérték, hogy nem fogják bántani az elfoglalt területek kulturális értékeit, ezt kevesen hitték el nekik.

A szélsőséges iszlamista csoport dzsihádot hirdetett minden ellen, amit nem tartottak a saját nézetük szerint makulátlanul iszlamistának.

Legyen szó bármiről, akár olyan könyvekről is, amik középkori asztrológiáról, gyógyításról, zenéről vagy költészetről szóltak.

A sofőr lelassított az útblokádnál és megálltak.

Az Alkaida két fegyverese közelebb lépett a kocsihoz.

A férfiak körbejárták a kocsit, majd benéztek a hátsó ablakon.

Turé meglepetésére nem mondtak semmit, csak tovább intették az autót.

Turé fellélegzett, de tudta, hogy még nincsenek biztonságban a kéziratok, ugyanis Bamakóig még 1000 km-t kellett megtenniük.

Először is helyezzük el ezt a történetet térben és időben.

Tehát itt Mali északi területén fog játszódni a mai történetünk leginkább Timbuktuban és környékén a 2010-es évek elején.

Mali egy észak-afrikai ország, amely a kontinens nyugati felén található, és nem rendelkezik tengeri kapcsolattal.

Északról Algéria, nyugatról Mauritánia határolja.

Hogy mit keresett ebben a régióban az Alkaida a 2010-es évek elején, arról mindjárt beszélünk részletesebben is.

Viszont először ismerjük meg adásunk egyik főszereplőjét, Abdel Kader Haidirát.

Haidira még csak kisfiú volt, amikor először hallott Timbuktu titokzatos kincseiről, a kéziratokról.

Ő egyébként 1964-ben született, szóval hogy el tudjátok helyezni időben.

És számára hamar kiderült, hogy az édesapjának a ház azon belül is van egy titkos kamra, ahol több tuat fémdobozban évszázados kéziratok vannak elzárva.

Az apja néha eltűnt ebben a kamrában, majd megjelent 12. századi jogtudományi kéziratokkal, vagy 13. századi koránnal, amiből néha fel is olvasott a fiúnak.

Itt egészen egyedi kéziratokról volt szó.

Tehát az édesapjának voltak olyan könyvei, amik antilob bőrből készültek.

És az egyik legértékesebb kézirata például az egy Skót felfedező eredeti útplója volt.

Ő 1826-ban érte el az első, hát mondhatjuk azt, hogy az első modern kori nyugat-európai utazó volt, aki Timbtut elérte. viszont amikor megérkezett, utána pár héttel később az ottani nomád törzsek meggyilagolták ezt a skót férfit, és az úti naplója elveszett.

És amikor én erre egyébként rákerestem, hogy mit lehet tudni erről az úti naaplóról, az interneten még most is azt lehet a legtöbb helyen olvasni, hogy ez ez teljesen elveszett, és nem lehet tudni, hogy miket írt Timbukturól ez az első nyugati felfedező.

Viszont Haidarának az édesapja az a kutatásai során megtalálta ezt a naplót, csak hát már nem eredeti állapotában, hanem valószínűleg az történt, hogy a nomád törzsek elvették a ettől a skót felfedezőtől, akit egyébként csak, hogy itt legyen a neve, Alexander Gordon Leingnek hívták, és elvették tőle ezt a kéziratot és újra felhasználták.

Nyilván nekik Krix Krax volt, ahogy a skót lejegyezte, hogy mit kell tudni az utazásáról.

Viszont ezek a nomád törzsek, ők ezt újra felhasználták és az üres oldalakra különböző jegyzeteket írtak, valamint valamikor az eredeti szöveget is átírták, vagy fölé írtak, és így használták fel.

Na és hogy az édesapjának például megvolt ez a rendkívül értékes könyve.

Tehát Haidana fiatal korától kezdve érdeklődni kezdett természetes módon ezek iránt mondhatjuk, hogy műkincsek iránt, amiben aztán később segítségére volt az is, hogy az iskolai évek során több nyelven is megtanult, többek között folykonyan beszélt franciául, arabul és a Malian beszélt kisebbség nyelveit is megtanulta.

Itt csak egy gyors zárójelás kiegészítés, hogy Mali eredetileg, vagy hát eredetileg tehát a gyarmatosítások évében francia gyarmat volt.

Tehát ő most is egyébként az országhi hivatalos nyelve, a francia.

Szóval teak el akartál igazodni az országban, akkor elengedhetetlen volt, hogy beszélj a franciáuló.

Ahogy említettem, Haidara 1964-ben született. négy évvel azután, hogy az ország függetlenedett Franciaországtól.

És ez egy olyan korszak volt, amikor még Timbuktu egy viszonylag elszigetelt helynek számított Malin belül.

Itt egy borzasztó nagy országról van szó, tehát csak, hogy el tudjátok képzelni, a területe az kétszer akkora, mint Franciaország.

És Timbuk, hát az ilyen közép északon található az országban, tehát onnan még északra van egy franciaországnyi terület.

Mindenesetre a főváros Bamco az az ország déli területén található, és ahhoz képest Timbuktu is egy mondhatjuk azt, hogy egy kiesőhely, ahogy ugye minél éjszakabbra mész, annál inkább sivatokosodik el a táj, és gyakorlatilag Bamó és Timbuktu között 1000 kmes a távolság.

És itt a 60-as években a legegyszerűbben a Niger folyón lehetett eljutni Bamakóból Timbuktuba, valamint itt a 60-as években igazából csak heti egy repülőjárat volt a főváros és Timbuktu között.

Szóval ezt csak azért emeljük ki itt az adás elején, hogy tudjátok, hogy mégis mennyire elszigetelt helyről volt itt szó.

Hajdara édesapja életének a jelentős részét azzal töltötte, hogy értékes kéziratokat gyűjtött a korábbi évszázadokból, és ezt a hagyományt a fia is tovább vitte.

Ezeknek a kulturális hagyatékoknak azért is volt hatalmas a jelentősége, mivel a gyarmatosítások korában, a nyugati nagyhatalmak rend szerint azzal érveltek a gyarmatosítás mellett, hogy ők azok, akik elhozzák a civilizációt az afrikai országokba.

Ehhez képest ezek a kéziratok kiváló bizonyítintékok voltak arra, hogy Fekete-Afrika országaiban réges régóta foglalkoznak ugyanúgy vallással, csillagászattal nyelvtannal gyógyítással és sok minden mással, ugyanúgy, ahogy Európában is.

Az, hogy a kéziratok létezése feledésbe merült, leginkább amiatt történt, mert Timbuktut 1591-ben elfoglalták a marokkóiak, majd a megszállás évszázadait követően megjöttek a francia gyarmatosítók, előlük pedig a helyiek elrejtették ezeket a kéziratokat.

Az ország függetlenését követően az UNESCO arra buzdította a helyeket, hogy ássák elő elrejtett műkincseiket, és ha lehet, adják le helyi múzeumokban és könyvtárakban, hogy ezzel megőrizzék és biztonságba helyezzék a terület kulturális örökségét.

Természetesen a sivatagban élő népek bizalmatlanok voltak az UNESCO-val és az új könyvtárakkal szemben, ezért Hajdara édesapja elkezdte járni Timbuktu környékét, és arra biztatta a helyieket, hogy ha vannak régi kézirataik, akkor pénzért cserébe adják el azokat a könyvtáraknak és múzeumoknak. 1981-ben, amikor Hajdara 17 éves volt, meghalt az édesapja, és ezzel ugye az ő munkája félbakadt.

Azonban lehet, hogy már korábban megsejtett valamit Hajdara érdeklődéséből, ugyanis az édesapa a 12 gyermekek közül egyedül rá Hajdarára hagyta a család több 1zer könyvből álló könyvtár.

Hajdarákor még nem sejtette, de pár évvel később valóban édesapja nyomdokaiba lépett.

Ráadásul többszörösen túl is szárnyalta a kéziratok megmentése érdekében tett erőfeszítését és eredményeit.

Hajdara folytatta a tanulmányait, és így találkozott a Timbuktui Ahmed Baba Intézet igazgatójával, aki pedig felkérte a ekkor már héves fiút, hogy folytassa a munkát, amit az apja elkezdett.

Az Ahmedbaba intézet pedig gyakorlatilag Timbuktuk közkönyvtára volt, amit a 70-es években hoztak létre Kuvait anyagi támogatásával.

Hajdara először nem fogadta el ezt a felkérést, mert úgy gondolta, hogy szívesebben foglalkozna állattyésztéssel, ugyanis ez jobban jövedelmezett, de végül az igazgató többszörös unzulására ráállt a dologra. >> Az igazgató elmondása szerint a kéziratok beszerzése nem volt könnyű feladat.

Az Ahmed Babaintézet 10 éven keresztül foglalkoztatott egy nyolc fős társaságot, akiknek az volt a feladatuk, hogy minél több kéziratot szerezzenek a vidéket járva, de igazán nagy sikereket ők nem értek el. 10 év alatt csupán 2500 kéziratot sikerült elhelyezniük az intézetkönyvtárában, ami valószínűleg azért lehetett, mert a társaság ilyen négy kerékmeghajtású autókon, konvolyokban járták a vidéket, ami nem keltett bizalmat a hélyekben.

Itt egyébként sok esetben kamerákat, mikrofonokat vittek magukkal, hogy felvegyék azt is, hogy kikkel találkoznak, vagy ez hogy történik ez a folyamat, ami nyilvánvalóan egyfajta bizalmatlanságot váltott ki a helyekből.

És a helyiek jellemzően azt gondolták, hogy ezek az emberek csak el akarják lopni tőlük az őseik értékes örökségét, úgyhogy sokszor nem adták oda ezeket a kézilatokat, vagy hát igazából eltitkolták előlük.

Amikor az igazgató felkérte haidát a feladatra, akkor így fogalmazott: "Minden alkalommal, amikor behajtanak egy faluba, az emberek megijednek és elrejtenek mindent.

Azt hiszem, ha csatlakozol hozzánk, és nekünk fogsz dolgozni, akkor segíteni tudsz abban, hogy előhozzák a kéziratokat.

Nem lesz egyszerű, de te meg tudod csinálni.

Tehát végül hosszú győzködés után 1984-ben Hajdara aláírta a kutatói megbízását az Ahmed babaintézetnél.

A munkáját azzal kezdte, hogy egy nyolc hónapos gyors kurzuson vett részt, ahol rövid idő alatt megtanítottak neki minden hasznosat az afrikai iszlám kézilatokkal kapcsolatban.

A kurzust egy ismert szaktekintély tartotta, egy bizonyos John Ohamwick, aki régebb óta kutatta Timbuktu és környékének kulturális örökségét, és éppen Timbuktuban tartózkodott, amikor itt a 80-as évek első felében, és ő tartotta ezt a gyors talpalót, ahol Hajdara megtanulta, hogyan érdemes a kézillatokat restaurálni, tárolni, és hogy Mali mely régióiban Érdemes leginkább kéziratok után kutatni.

Hajdara először Timbuktu legprominensebb családjait kereste fel, hogy a birtokukban található kézilatokat nem akarják-e esetleg közkincsé tenni.

A kéziratgyűjtés eleinte kudarcos volt, ugyanis a héves fiút senki nem vette komolyan Timbuktuban, úgyhogy Hajdara inkább a város környékét kezdte el járni, hogy ott keressen adományozókat.

Az apját sokan ismerték és tisztelték is.

Ugye ahogy említettük, ő korábban járta a vidéket és próbált ilyen kéziratokat szerezni.

Szóval az apjának volt egyfajta tisztelete.

Úgyhogy előbb-utóbb egyre barátságosabbak lettek vele az emberek, és egyre többen vették elő évtizedekkel korábban elrejtett könyveiket, és adták át azt Hajdarának.

Korábban az Ahmedbaba intézett tagjai csomagokkal, négykerőkű járművekkel, kamerákkal és mikrofonokkal felszerelkezve járták az országot, ezért így nem igazán keltettek bizalmat a lakosokban.

Hajdara épp ezért úgy döntött, hogy ő egyszerű öltözékben egy kis oldaltáskával a vállán fogja felkeresni ezeket az embereket, bízva abban, hogy így könnyebben a bizalmukba tud férkőzni.

Amikor egy-egy látogatás során előkerültek a könyvek, Hajdara alaposan megvizsgálta őket, felbecsülte az értéküket, majd pénzt ajánlott értük.

A tulajdonosokat pedig biztosította arról, hogy mindent pontosan regisztrálni fognak.

Így a korábbi tulajdonosok nyomon tudják majd követni, hogy a kéziratuk melyik könyvtárban vagy múzeumban kap helyet.

Azt érdemes hangsúlyozni, hogy az Akmetbaba intézet a könyvmentést nem a Mali kormány támogatásából végezte, hanem leginkább közelkeleti gazdagajtermelő országok támogatásából, amik fontosnak tartották, hogy a hosszú évtizedek óta rejtegetett szaharai kéziratok ne váljanak a zenyyészetté.

A legnagyobb támogatók Szaudarábia és Kuvait voltak.

És hogy mekkora pénzösszegekről is beszélünk, előfordult, hogy egy-egy településről ugye összegyűjtötték a kéziratokat. és átadták Hajdarának ugye pénzért cserébe, és ebből a pénzből a település fel tudta…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Gestapo

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Timbuktui könyvtárosok a terroristák ellen - az ősi kéziratok megmentése - E120”

Miről szól ez az epizód: „Timbuktui könyvtárosok a terroristák ellen - az ősi kéziratok megmentése - E120”?

Tímárné Radó Sándor magyar térképész, a szovjet hírszerzésnek dolgozott a második világháborúban. Svájcban telepedett le, ahol svájci hírszerző hálózatot vezetett, és értékes információkat küldött Moszkvának. A Gestapo és a svájci titkos rendőrség is vadászott rá. A podcast egy… Az epizód a Hihetetlen Történelem Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 11..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Timbuktui könyvtárosok a terroristák ellen - az ősi kéziratok megmentése - E120”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Mohamed Turi, Orbán Viktor.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Timbuktui könyvtárosok a terroristák ellen - az ősi kéziratok megmentése - E120”?

Fő témái: térképészet, hírszerzés, második világháború.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Timbuktui könyvtárosok a terroristák ellen - az ősi kéziratok megmentése - E120”?

Megjelenés: 2026. 05. 11.. Hossz: 1 óra 7 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/hihetetlen-tortenelem-podcast/timbuktui-konyvtarosok-a-terroristak-ellen-az-osi-keziratok-megmentese-e120

Több epizód a Hihetetlen Történelem Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból