HVG podcastok

Eltűnt vizek nyomában | zCast

· PT1H1M34S

Összefoglaló

A HVG fenntarthatósági podcastjának ezen epizódja a magyarországi vizes élőhelyek drámai állapotáról szól, melynek 95%-a eltűnt az elmúlt két évszázadban. A regeneráció fontosságát hangsúlyozva a táj helyreállítására és természetalapú megoldásokkal a víz visszahonosítására…

Röviden

Műsor
HVG podcastok
Megjelenés
2026. 03. 19.
Hossz
1 óra 2 perc
Szereplők, említett nevek
Réder Ferenc, Csala Dániel
Témák
vizes élőhelyek, regeneráció, fenntarthatóság, természetalapú megoldások, vízpótlás, podcast
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Sziasztok kedves nézők és hallgatók.

Én Zsolnai Fajt Federika vagyok.

Ez pedig a ZCAS a HVG fenntarthatósági podcastja.

Tudtátok, hogy Magyarország vizes élőhelyeinek [zene] a 95%-a eltűnt az elmúlt két évszázadban.

Ez egy olyan probléma, ami mindannyiunkat érint.

Befolyásolja az ivóvízkészletet, a mezőgazdasági termelékenységet, [zene] és nem mellesleg az ország élhetőségét hosszú távon.

Mivel ez az évad a regenerációról [zene] szól, ebben az adásban arról fogunk beszélgetni, hogyan tudjuk a tájat regenerálni, [zene] és természetalapú megoldásokkal a víz térnyerését újra segíteni.

Vendégeim Csala Dániel, a Nem Víznek való vidék YouTube csatorna szerzője [zene] és Raider Ferenc biológus mérnök, patak revitalizáció oldal szerzője.

Tartsatok velünk! [zene] Sziasztok!

Nagyon köszi, hogy elfogadtátok a meghívást a HVG fenntarthatósági podcastjában.

Sok szeretettel köszöntelek titeket itt a stúdiónkban. >> Köszönjük szépen a meghívást és köszöntöm a kedves nézőket is. >> Sziasztok. >> Hát őszinte leszek, amikor készültem erre az adásra, akkor egy kicsit előjött az ökoszorongásom.

Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, vagy minden nap ezzel foglalkoztok, ez a szakmátok lényegében, hogy hogy így hazai vizes élőhelyekkel és ezeknek a regenerációjával foglalkoztok.

De azért nekem az volt a benyomásom, hogy elég rossz a helyzet, és elég sok területen környezeti meg társadalmi szempontból itthon és a világban is nem jó a helyzet, de ahogy azt olvastam az egyik népszerű Facebook oldalon pont a napokban, ami ezzel a témával foglalkozik, ól addig a azon aggódunk, hogy hogy benzin nem lesz, meg üzemanyag nem lesz, de hogyha víz nem lesz, arba nem gondolunk bele, hogy ez mennyire súlyos probléma.

Úgyhogy igazából azzal a kérdéssel kezdeném, hogy ti hogy látjátok, mennyire súlyos a probléma, és hogy mik voltak azok az intervenciók így akár a távoli múltban, akár a közelmúltban, meg akár a jelenben, amik ide vezettek. >> Szerintem a problémapercepció Ferinél nálam teljesen máshogy, és főleg időben eltérve alakult ki, úgyhogy azért kezdem én a választ, mert az enyém a frissebb.

Feri sokkal régebb óta foglalkozik ezzel.

Én versenyszférában dolgoztam menedzserként egész fiatalkoromban, és egy néhány éve ütött be az, hogy mennyire súlyos állapotban vannak a a vizeink és a magyarországi élőhelyek.

És ez a szorongás, ahogy te fogalmaztál, ez annyira élő volt, hogy én úgy döntöttem, hogy szeretnék ezzel a kérdéssel ezzel az egész vizes világgal behatóban foglalkozni, és gyakorlatilag ez váltra a főállásommá.

Mivel, hogy nem vagyok szakmabeli, nincs ilyen szakirányú végzettsége, én jogász vagyok eredetileg, ezért ez a ez a megismerő pozíció, ez igazából egy podcast csatornában valósult meg, amit nem víznek nem víznek való vidéknek hívnak, és vízgaálkodás ügyeivel foglalkozik, de ez egy laikus, megismerői pozíció.

Ehhez képest szerintem Feri évek óta rengeteget tesz az asztalra azért, hogy Magyarországon megismerjük a probléma súlyosságát. >> Köszönöm.

Hát én a budapesti műszaki egyetemről mérnöki háttérrel jövök, és akkor ilyenkor ugye azért a fogalmak azok úgy fontosak, tehát hogy nincs víz vagy nem lesz víz, ez nem igaz.

Lesz víz, van víz, a kérdés az ára.

És abban a bizonyos posztban is ugye az volt, hogy aggódunk, hogy 1000 Ft-ba kerül 1 liter benzin, de hogyha 1 l víz fog 1000 Ft-ba kerülni, ami ráadásul nem is tiszta és iható, akkor mi lesz?

És hogyha ehhez képest próbáljuk beeskálázni a dolgokat, hogy nagy a probléma, ez sem igaz, nem nagy a probléma, a probléma katasztrofális és borzasztóan kegyetlenül rossz, és évről évre romlik.

Tehát ebben itt nem lehet eltúlzó szavakat használni, amilyen a probléma.

A legnagyobb baj ráadásul, hogy a hétköznapi embereknek, akik ugye meg tudják venni a boltban a vizet, a csapból kinyitom valamilyen víz azért még folyik, valamilyen szennyvíztisztító rendszer működik, eltűnik, amit én kiürítek, nem jön át ezek a problémának a súlyossága.

Tehát azoknak jön át, akik a tájban lévő vízzel foglalkoznak, és a tájban lévő vízre épülő ökoszisztémákon.

Tehát a létező legdurvább szám, ami nekem szembe jött mostanában, az a farmosi békamentőknek az adatsora, tehát hogy gyakorlatilag a 2000-es évek iges szinten 50-60000 kétéltűt tudtak a hajtamocsárnál meg, tehát egy természetes élőhely, nem városi patak, nem a hajta hajtamenti, vizes élőhelyeknél megmenteni.

Tavaly ez a szám 800 volt, idén lehet, hogy egy se lesz.

Tehát tehát annyira durván katasztrofális rossz a helyzet, amit ugye bizonyos fajok jeleznek előre, mint például a kétéltőek.

Tehát ők igazából így hongatják nekünk a vészharangot úgymond, de mi nem halljuk meg, mert nem vagyunk közvetlen kapcsolatban ezekkel a területekkel. >> Igen.

És itt talán azzal egészíteném ki, hogy használt egy olyan kifejezést, hogy a tájban lévő víz és a tájban gazdálkodó ember.

És talán ez jelenthet egy ilyen távolságot.

Én én városban élek, és ezekkel a problémákkal nyilván több szűrőn keresztül lehet szembesülni, de valóban, ahogy a Feri mondja, a természetben, a tájban, tágabb értelemben lévő vízhiány az, ami a legsúlyosabban látszik, és és gyakorlatilag az élővilág pusztulásában jelentkezik.

Na most az ezzel kapcsolatos erőfeszítések azok nagyon szerte ágazó hatékonyságúak.

Tehát gyakorlatilag vannak állami szereplők gazdálkodók természetvédők vízőrzők. őkről róluk remélem, hogy fogunk a mai napon beszélni, de egy kicsit olyan érzése van az embernek ebbe a világba belecsöppenve, hogy mindenki mást csinál, és néha így az erőfeszítések elsíklanak egymás mellett, és persze vannak jó példák is. >> A szorongásra utalnék még vissza, mert azt a kérdést még így nem vetettük föl.

Tehát ha én mérnökként a számokat megnézve, a realitások talaján állva kell, hogy mondjak valamit, akkor azt kell mondanom, hogy totálisan reménytelen a helyzetünk.

Az apró kis lépéseink, amiket mintaértékel példával csinálunk, jelképesek, hasznuk sincs.

Hogy >> fordítjuk ezt most, >> hogy fordítjuk ezt át?

Úgy, hogy ennek kell löknie abba az irányba, hogyha felkeltem, úgy van értelme lefeküdnöm, hogy abba az x órába, ami én rajtam állt, azt megtettem.

Ha én rajtam annyi állt, hogy otthon az ereszcsatornából a vizet nem a lefolyóba eresztem, hanem ki a földre, annyi áll, hogy tiltakozok a idegmérges szúnyogirtás ellen, mert a szúnyog is része a kis vízkörnek, és ő rájuk is szükség van, ha annyi telik, hogy egy denevérodt szerelek föl a házam falá, mennyi telik nekem abban az x órában, és azt tegyem meg, ami rajtam múlik.

Ez ezért kell átfordítani, tehát hogy ne egy ö depresszív visszahúzódó, hanem egy aktivitást generáló valamivé várjanak át ezek a számok és adatok. >> Abszolút osztom ezt a hozzáállást.

Én is így a cselekvő remény kifejezése biztos ismerős számotokra, meg sok hallgató és néző számára.

Én is ezt képviselem, meg ezt követem, és nem nem úgy értettem, hogy most olvastam egy csomót erről, és akkor bezártam, és és apátiába átestem.

De azért sok környezeti probléma van, de azért sokszor azt látom, hogy na azért van remény, meg így sok sokat teszünk azért, hogy változzanak a dolgok, legalábbis az én kis buborékom van, és azon egy picit túl is.

De hogy így a vizes élőhelyek kapcsán volt most először sok év után az az érzésem, hogy de hát egy olyan dologról beszélünk, ami lét létszükség lett, tehát hogy ahogy mondjuk az élelmiszer is, meg ahogy mondjuk a biztonság körülöttünk, és hogy hogy lehet az, hogy hogy ennek ellenére ez nem nem megy át az embereki ingerküszöbén.

És oyan érdekesek ezek a példák, amiket mondtál, mert hogy nem közvetlenül kapcsolódnak a vízhez.

Szóval nem biztos, hogy sok embernek ez eszébe jut, hogy a denevéródú meg a szúnyogok azok azok igenis fontos szerepet játszanak ebben. >> Most igazából, hogyha egy problémát kezelni akarok, akkor mindig eléggé hátra kell mennem ahhoz, hogy egy megfelelő távlatból erre ránézek és lássam az összefüggéseket.

Jelenleg egy polikrízisben vagyunk.

Tehát hogyha most leszámítjuk az ukrajnai háborút, leszámítjuk a perzsöbölbeli háborúkat, amik éppen a jelennek a durva krízisei, meg a választásokat >> Igen, akkor [nevetés] arról nem is beszélve, mert az a legrövidebb távú krízisünk, akkor akkor gyakorlatilag itt van a klímaválság, a vízválság és a biológiai sokféleség összeomlásának a válsága.

És ha időtávlatokba, összefüggésekben nézem ezt a polikrízist, akkor a legdurvább az a békák problémája.

És ez esik le legkevésbé az embereknek.

Tehát, hogy az eltűnő fajok genetikai sokféleségét mennyi idő után tudjuk mi pótolni?

Hát előbb fogjuk tudni a széndioxid szintet a levegőben beállítani a klímákhoz, mint ezeket pótolni, az ökoszisztémának az alapvető építőköveit.

És akkor még a víznek a szerepe ebben az egészben, ugye mérnökként azt mondhatom, hogy van a föld a glóbuszunk, átáramlik rajta nagy mennyiségű energia a napfény, és gyakorlatilag itt a víz tölti be azt a hűtőfolyadékszerepet, amit ráadásul az ökoszisztéma tesz stabillá és mozgat.

Tehát hogy itt minden elem összefügg mindennel.

És hogyha egy ilyen polikrízisbe beavatkozok, akkor a kulcskérdés az, hogy egy rész problémára olyan választ adjak, ami a többin lehetőleg nem ront.

De ha olyat találok, ami mindegyiken tud egy picit javítani, akkor vagyok nyertes helyzetben. >> Még mielőtt beszélünk a jelenről meg a jövőről, egyet lépjünk még vissza, mert engem nagyon érdekel, hogy hogy jutottunk el idáig, tehát hogy mik voltak azok a tevékenységek Magyarországon.

Ö most egyértelműen a vízszabályozásra gondolok, de azért biztos voltak mások is, amik befolyásolták azt, ahova most eljutottunk. >> Hogyne?

Ez ez biztos, hogy több lépés, de jól lehatárolható szakaszai vannak szerintem ennek a történetnek.

És anélkül, hogy nagyon a historizálás hibájába esnénk, az biztos, hogy az Alföldnek a 18. századi Habsburg uralom alatti újratervezése a Mária Terézi alatt megkezdődnek ugye folyószabályozások azok elsősorban egy agrárium előnyét biztosítani kívánó nagy intézkedéssornak a részei voltak és ugye ez egy ilyen óriási nagy társadalmi vállalkozásként több évszázadig húzódott Magyarországon amit itt tételmondatként meg lehet fogalmazni hogy a lecsapolás volt a célja ennek a relatíves síkter területnek, de itt szerintem minden geográfus, aki a vízgazdálkodás ügye iránt elkötelezett sikítana, hiszen az Alföldön az apró terepszínbeli különbségek nagyon sokat számítanak, de a lényeg, hogy egy sok vizes élőhelyet biztosító lassú áradásokkal működő Tiszavölgy helyett egy nagyon erősen szabályozott kanyarulatokat, levágott folyó jött létre, ami ráadásul, és akkor itt most tovább lépek egy második szakaszban, mondjuk a 20. században már egyre erősebb a Tiszán az, hogy hogy bevágódik a folyónak a medre, egyre mélyebben folyik, az árhullámok tetőzése az növekszik, viszont a partbiztosítások által fixé tett medret ugye a folyó nem tudja befolyásolni, és ezért a tisztának megszűnik a kapcsolata a körülötte lévő tájal.

És ez a folyamat, ez megint csak ugye egy olyan emberi beavatkozása által erősített folyamat, aminek a mai napig érezzük a hatását.

És akkor van a történetnek mondjuk a vége fel, mondjuk a közepe felé, a 20. század közepén az a vízgaálkodási, mondjuk azt, hogy alapvetés, hogy a duzzasztók azok azok jó beavatkozási pontok egy folyó hasznosításában.

És akkor a körösökön elkezdünk először duzasztókat építeni, utána a Tiszán elkezdünk duzasztókat építeni.

És ugye ezek a duzasztók, ezek aztán az öntözéses gazdálkodást próbálják szolgálni. ö ami Magyarország területének nagyjából 2%-án valósul meg jelenleg tehát elhanyagolható méretű területen.

Tehát nagyjából ezek azok a az intézkedések, vagy ez az ív, amiben kialakul egy olyan táj, ami erősen művelt, és ráadásul általában olyan művelési módokban, hasznosítási módokban művelt, ami pont ezt a vízháztartást megfelelő klimatikus szintekésé egyáltalán nem támogatja.

És hogyha ezt az egészet akkor behozzuk a jelenbe, de ezt majd te tedd föl ezt a kérdést, ahogy szeretnéd, de akkor lesznek igazán nagy bajok. >> De ilyenkor szem azért fölmerül az a kérdés, ide csak beszúrom ezt gyorsan.

Szóval ilyenkor szerem azért fölmerül a kérdés, hogy ezt akkor, amikor végezték, mondtad, hogy az agrárium támogatása volt a cél, de nyilván az is, hogy egyre több ember van, és egyre több éhes szájat kell megetetni.

It a kettő nagy >> jó szándékú volt ez a változtatás, vagy vagy lehet azt akár feltételezni, hogy volt benne tudatos rombolás? >> Én én kicsikét visszalépnék újra, mert a a nagy léptékű folyószabályzások előtt az első negatív beavatkozás igazából az volt, amikor a folyóknak egy szállítófunkciót adtunk, és ugye akkor a bárkákat emberi állati erővel vontatták, és ezért be kellett tömni a dunamenti fokokat.

Tehát ez volt az első olyan lépés, amikor egy olyan funkciót kapott a folyó, ami nem a helyi közösség érdekét szolgálja.

Tehát a a Magyarország, Kárpátmedence több szintű közösségekből áll.

Mindig az a kérdés, ha valamit beavatkozok, az kinek az érdeke?

És ki viseli annak a költségeit, a valódi költségeit, amit a tájban az a beavatkozás okoz.

És nagyon sokszor ezek a beavatkozások nem a helyi érdekeket szolgálják, de a költségviselők ugye idézielben a költségeket, amit a tájban okozok károkat, azokat viszont mindig a helyi közösségek viselik.

Tehát itt van egy nagy eltérés, és a kérdés az, hogy ez a olló, hogy mennyire távol van a haszonélvező és mennyire közel a kártfizető, hogy ez mennyire nyílik ezekn a bevatkozásoknál, vagy tudjuk-e ezt valahogy csukni.

Itt az érdekek a történelem során azért jó jó sokszor változnak.

Tehát biztos, hogy nem mondanám rá senkire, hogy ő rossz indulatból csinált meg valamit.

Azt viszont egyértelműen, hogy nem voltak benne hibák, ezt nem mondanám ki, mert már akkor is nagyon sok hozzáértő mérnökember látta előre, hogy ennek milyen következményei lehetnek.

Tehát már sokan mondták, akkor érezték előre a hibákat.

Tehát hibákat biztos, hogy követtek el, de nem gondolom, hogy rossz indulatból, tehát azt biztos, hogy nem mondanám rá. kiegészítést lehet tenni.…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • HVG

Tickerek

  • OTP

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Eltűnt vizek nyomában | zCast”

Miről szól ez az epizód: „Eltűnt vizek nyomában | zCast”?

A HVG fenntarthatósági podcastjának ezen epizódja a magyarországi vizes élőhelyek drámai állapotáról szól, melynek 95%-a eltűnt az elmúlt két évszázadban. A regeneráció fontosságát hangsúlyozva a táj helyreállítására és természetalapú megoldásokkal a víz visszahonosítására… Az epizód a HVG podcastok című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 19..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Eltűnt vizek nyomában | zCast”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Réder Ferenc, Csala Dániel.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Eltűnt vizek nyomában | zCast”?

Fő témái: vizes élőhelyek, regeneráció, fenntarthatóság, természetalapú megoldások, vízpótlás, podcast.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Eltűnt vizek nyomában | zCast”?

Megjelenés: 2026. 03. 19.. Hossz: 1 óra 2 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/hvg-podcastok/eltunt-vizek-nyomaban-zcast

Több epizód a HVG podcastok-ből