HVG podcastok

zCast: Kóspallag vagy Bali – tényleg közelre kell utazzak, ha fenntarthatóan szeretnék nyaralni?

· PT1H21M44S

Összefoglaló

A HVG podcastjának ezen adásában a regeneratív turizmus lehetőségeit vizsgálják Fait Federika műsorvezető (Zsolnai Fight Federika) és vendégei, Békefi Anna, az Anima Travel vezetője, valamint Szigeti Ferenc, a Burst Nonprofit Kft. kóspallagi projektjének vezetője. A beszélgetés…

Röviden

Műsor
HVG podcastok
Megjelenés
2026. 05. 28.
Hossz
1 óra 22 perc
Szereplők, említett nevek
Orsós Lajos
Témák
fenntartható turizmus, regeneratív turizmus, környezetvédelem
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Sziasztok kedves nézők és hallgatók.

Én Zsolnai Fight Federika vagyok.

Ez pedig a Z-kast a HVG fenntarthatósági podcastja.

Közeleg a nyár, úgyhogy a mai adásban az utazásunk ökológiai lábnyomáról és a regeneratív turizmusról fogunk beszélgetni.

Vendégeim Békefi Anna, turisztikai szakértő, az Anima Travell alapítója és vezetője, illetve Szigeti Ferenc, a természetalapú megoldások magyarországi hálózatának koordinátora.

Szeretettel köszöntelek titeket a HVG fenntarthatósági podcastjában, és nagyon köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívást. >> Köszönjük szépen. >> Köszönjük szépen. >> Hát ma regeneratív turizmusról fogunk beszélgetni, de egy picit távolabbról indítanék.

Szeretném veletek azt megbeszélni, hogy így a turisztikán belül mik azok a szempontok, amik a környezettudatosság és a társadalmi felelősségvállalást is figyelembe veszik, és aztán tovább megyünk majd a regeneratív turizmus definíciójára, meg arra, hogy ez egyébként mit is jelen gyakorlatban, mennyire könnyű vagy nehéz ezt megvalósítani. első kérdésnek arra gondoltam, hogy kicsit beszélgessünk arról, az én benyomásom az az, hogy amikor utazunk, akkor félretesszük azt a tudatosságot, ami a hétköznapokban jellemzően jó esetben meghatároz minket. és arra építjük az utazásunkat, hogy mi erre spóroltunk, félretettünk, úgyhogy most megérdemeljük, meg sokat dolgoztunk, úgyhogy most megérdemeljük azt, hogy hátradőljünk és igazából akár többet is fogyasszunk, mint amennyit átlagban szoktunk a hétköznapokban. miközben mennyire jó lenne, hogyha megtartanánk azt a tudatosságot, ami a hétköznapokban jellemez minket egy utazás során is.

Ez csak az én személyes véleményem meg benyomásom így a saját életemből meg a környezetemből.

Ti mennyire látjátok ezt valósnak, és hogyan lehetne esetleg az utazásba is ezt a tudatosságot megőrizni? >> Én ezt nagyon valósnak látom, és ahogy te leírtad ezt a a jelenséget, az arra talán szinonimaként azt mondanám, hogy nekem ez jár.

Én mindig így tudom összefoglalni ezt a a hozzáállást, attitűdöt.

És teljesen érthető, ahogy így le is vezetted, az ember kifárad, spórol rá, limitált ideje van, hogy feltöltődjön, de ez egy ilyen nagyon régi berögződés, azt hiszem, bennünk, és minden szereplőben az a baj.

Tehát nem csak a résztvevő, utazó, fogyasztóban, hanem a azt gondolom nagyobb felelősséget viselő szolgáltatóban is, hogy a így kapcsolódik az ez a két szereplő. az egyik, akinek jár és minél többet habzsolni akar, és az ezt kiszolgálni akaró szolgáltató, aki pedig szintén ebben a mókuskerékbe tupírozza az ajánlatait, mert így tud nagyobb profitra szerttenni.

És akkor majd ez lehet egy átkötés a fenntarthatóságra, regenerativitásra, hogy van két szereplőnk, aki minél többet akar, de hol van a harmadik, akiről lehúzzák ezt a bőrt?

Hol van a hely meg a a helyiek? >> Helyi közösség, a destináció, meg egyáltalán a bolygó, meg a környezettudatosság.

Én a fenntarthatóság felől jövök, ugye, és inkább magánemberként látom ezt a dolgot, ugyanígy, ahogy elmondtad.

És egyébként olvastam is ilyen tanulmányt, ami pont ezt mutatta ki.

Viszont az ember olvas számokat, hogy például a fenntartható turizmus az egyik leginkább fejlődő turisztikai szegmens a az egész iparágon belül.

Én azt olvastam most egy tanulmányban, hogy 17%-os növekedés van.

És ugye a témánk a regeneratív turizmus az ennek a, hogy is mondjam, a prémium oldalán helyezkedik el még ezen belül is. >> De azért beszélünk róla, hogy ne a prémium oldalán helyezkedjen el, hanem hogy ez minél inkább, hogy mondjam, elérhetőbb legyen meg a köztudatba bejöjjön. >> Igen.

És ugye a felvetés azért volt jó, mert itt pont arról van szó, hogy turistaként is nem csak odafigyelünk, hanem tudatosan teszünk valamit a közjóért azért, hogy az a desztináció jobb állapotba kerüljön, mielőtt mint mielőtt odaértünk.

Akkor már el is mondtad a a regeneratív turizmusnak igazából a definícióját.

Minden, ami regeneráció, az lényegében erről szól, hogy ne nem arról szól, hogy ne ártsunk, hanem hogyan tudunk adott esetben egy helyért, egy közösségért, a bolygóért, a környezetért többet tenni, mint amennyit kiveszünk belőle.

Ez azért egy nagyon ambiciózus cél, és nagyon sok esetben nagyon nehéz megvalósítani.

Egy nagyon jó gyakorlati példája, amiről volt is már podcastunk, az a regeneratív mezőgazdaság.

Az valahogy már itthon is világszerte is, főleg Amerikában, meg lassan most már Európában, és itthon is elkezdett egyre népszerűbb lenni.

Azért még nem ez jellemzi az általános mezőgazdasági gyakorlatot, de nagyon szuper gazdák vannak, akik ezzel nagyon szépen és sokat foglalkoznak, és együtt is össze is gyűltek egy ilyen szakszervezetben igazából.

A turizmusnál ez ez hogy áll most?

Tehát mennyire lehet azt mondani, hogy a turisztikai szektorban, ha a fenntartható egyre népszerűbb, akkor a regeneratívval mi a helyzet, illetve ez szolgáltatói oldalról hogy jelenik meg a igények, tehát a turisták, az utazók szempontjából mennyire jelenik meg és hasonlók? >> Hát ez egyszerre sok kérdés, mindegyik nagy témakör és és fontos és nagyon pozitív, hogy te behoztad ezt a százalék-ot, hogy ez dinamikusan nő és 17%.

Az a baj, hogy én ezt a gyakorlatban nem igazán érzékelem.

Ez ez ehhez az is hozzátartozik, hogy egy óriási ollóban élünk, hogy most az elméletről beszélünk, vagy a szándékról, vagy a megvalósításról, a a magyar közállapotokról és igényekről, illetve keresletről és kínálatról, vagy pedig nyugat-európai élvonalbeliekről.

Én nagyon emlékszem, amikor ugye két 2010 táján voltak az első ilyen AHA élményeim.

Magánemberként én szerettem önkénteskedni a világbant. vonzott ez a fajta gondolkodás és életvitel, de a szakmámban valahogy nem is gondoltam, hogy erre már kialakul gyakorlatok vannak.

És hát ha most 2026-ot írunk, ahhoz képest a nemzetközi szakvásárokon külön standja volt, külön katalógusa, külön előadói konferencia szekciói, tehát ilyen értelemben egyfelő biztató ez a tény, amit mondasz, hogy növekszik, de még még itthon át kellene a fejünkbe is ezt húzalozni, hogy ne ilyen negatív konnotációja legyen ennek, mintogyha arra gondolunk, hogy az biztos erőfeszítés kényelmetlenebb, lemondással jár, drágább, mert ezek nem igazak egyszerűen, de ehhez kreatív szolgáltatónak is kell lenni, motiváló, inspiráló, szemléletformálónak kell lenni.

És akkor szerintem így érkezünk el majd a az egyénekig, akiknek kisebb része biztos, hogy tudatos magától, és keresi a fenntartható utazási módot első körben, aztán a regeneratívat is.

De én nagyon turisztikai szakemberként, magam is utazásszervezőként én mindig azt keresem elsősorban, hogy mi a szerepe a szolgáltatóknak ebben, hogy tudjuk ezt a környezetet kialakítani.

Még egyet lehet, hogy visszalépnénk, mert hiszem ez egy nagyon fontos kérdéskör, hogy ki a célcsoport, vagy ki az utazó, akiről most beszélünk.

Tehát azért az, aki és elég sok ilyen honfitársunk van, aki életében egyszer látta a Balatont, tehát én a saját környezetemből is tudok olyan példát édesapám cégében, akik dolgoztak és mesélték, hogy végrejutottak a Balatonra.

És ez számunkra egyébként, akik szerintem így a nagyvárosokban, fővárosban élünk, és egy egy ilyen közép-felső osztályhoz tartozunk, ez teljesen elképzelhetetlen és felfoghatatlan.

Szóval, hogy azért csak azért tisztáznám ezt, mert mert szerintem az a a regeneratív turizmusról, ahogy beszélünk, inkább azokról beszélünk, akik egyébként is repülgetnek, utazgatnak belöldön, külföldön, de majd javítsd ki, hogyha nem így gondolod.

És csak azért fontos szerintem ez, mert mert azért az ökológiai lábnyomban is nagyon nagy különbség van, tehát hogy nem elvenni szeretnénk azoktól az emberektől a lehetőséget, hogy jól érezzék magukat végre az életükben egyszer egy hétig a Balatonon, hanem inkább arról van szó, hogy aki eszeveszett módon rengeteget repül, és folyamatosan halmozza az élvezeteket, és már el is felejtette, hogy legutóbb hol volt és mit látott, és összekeveri akár a desztinációkat, és nem mélyül az el az adott kultúrában.

Nyilván ez a másik véglet, inkább őtan tudjuk egy regeneratív regeneratívabb szemléletre átállítani, illetve azokat is, akik nem feltétlenül halmozzák ennyire az utazási élményeket, de szeretnének egy egy kicsit másképp ehhez az egész témához állni. >> Szerintem elmondtad a célcsoportot, tehát hogy én nem tudom a definíció szerinti célcsoportot.

Azt tudom, hogy például abban a kísérletben, amit mi Kóspalagont tervezünk, vagy hát elkezdtünk csinálni, abban nyilván egyrészt itt van Budapest ugye a közelbe, de hát mindenképpen szerintem azok a középosztálybeli talán inkább fiatalok akiket érdekel a fenntarthatóság is szeretnének tenni és nem feltétlenül repülni szeretnének, tehát szeretnénk az ökolábnyomokat csökkenteni, de ettől függetlenül nagyon szeretnének tanulni akár a turizmus keretében is.

Szerintem ők alapvetően a célcsoport, ha ez így jól definiálható. >> Igen, szerintem ez azért fontos, hogy itt most nem arról szeretnénk beszélgetni, hogy egy nagyon szűk rétegnek szóló, nagyon drága, nagyon prémium szolgáltatást szeretnénk, vagy szeretne a turisztikai szakma ezzel kifejleszteni.

Nyilván biztos, hogy erre is lehet példát hozni, de hogy hogyan lehet ez elérhető akár a az átlagember számára is, és az számára is egy jó élményt, meg a helyi közösség számára is egy jó élményt biztosítani?

Igen, ilyen értelemben szerintem beletartozhatnak a Balatonra vonattal leigyekvők és a tengeren túra repülők egzotikus helyszínekre.

Mind a kettőnél a tudatosítás az egy nagyon szép folyamat, nagyon örömteli és nagyon más lesz az a szemüveg, amin keresztül az ember utána érzékeli a világot és utazik, de a a hatás vagy a a változás az nyilván nagyobb lesz ott, ahol eleve a lábnyom nagyobb volt, amiből kiindultunk.

Úgyhogy az egy nagyobb út, amit ott bejár így hozzáállásba, szemléletformálásba az illető. >> Igen, ez is fontos, nem?

Amit mondasz, hogy minden adott utazásnak megvan a lábnyoma, meg a tudatossági szintje, és hogy mindenhol lehet egy picit ezen faragni, változtatni a jobb irányba.

És ugye már, bocsánat mond >> leránthatom a leplet konkrét dolgokat említhetek?

Absolt szerintem ebben ez a nehéz.

Tehát ugye elhangzott a definíció a regeneratív turizmusnál, ami tényleg az, hogy jobb állapotban hagyni ott a helyszínt, mint ahogy érkeztünk.

Ez nagyon szépen hangzik így leírva, főleg angolul, de ugye, hogy lehet ezt megcsinálni?

Tehát az biztos, hogy említetted a regeneratív gazdálkodást, a regeneratív turizmusnak ez az alapja valóban, tehát innen származik.

Az egyik az Katalóniából van, tehát hogy Spanyolországból.

Pireunusok, pireneusok bocsánat.

És ott úgy kell valahogy elképzelni, hogy van egy egész folyóvölgy.

Ugye ez táplálkozik egyrészt a természethelyreállítási rendeletben.

Az EU-ban 2024 augusztusában elfogadták a természethelyreállítási rendeletet és minden tagországnak elég nagy tempóba kellene élőhelyeket helyreállítania, beleértve mondjuk folyóknak a a eredeti állapotát, meg mindenféle helyszíneket és élőhelyeket.

És ők például ezt úgy gondolják, tehát van egy szálláshely, ami azért nevezi magát regeneratívnak, mert négy-öt csillagos vendégeket vár, tehát magas szolgáltatást nyújt, de egyrészt a profétját elég vastagon visszaforgatja abban, hogy maga az épület az az ökologikus legyen, tehát minél kisebb lábnyoma legyen, és ez beleszerveződik egy aziszem 40 stakeholderből álló nagy-nagy projektbe, amiben benne van, hogy az egész folyóvölgyet regeneratív szemlélet ettel helyreállítják.

Ebben benne van a fenntartható erdőgazdálkodásnak a vissza, vagy lépésről lépésre való visszaállítása.

Benne van a folyóknak a rehabilitációja, benne van példá egy keselyű visszatelepítési program, aminek egyébként ugye van turisztikai oldala is.

És ebben a ebbe illeszkedik bele egy ilyen szálláshely, ahol viszont az is benne van, hogy ők mondjuk társadalmi vállalkozásként fenntartanak egy permakultúrás kertet, oda kiengedik a a a résztvevőket is, tehát a a szállást igénybe vevőket. támogatják a a helyi foglalkoztatást ezáltal és tanítanak, tehát hogy leginkább tanítanak egy bécsi szálláshelyen egészen konkrétan mondjuk a szobákba, a sustainable development goals, tehát az ENS fenntarthatósági céloknak a egyes szegmensei vannak fent.

Tehát, hogy miközben az ember ott úgy egy minőségi szálláshelyen részt vesz, azt látja, hogy itt tényleg minden zöld, tehát hogy zöld a fal, zöld, tehát hogy igazából nulla kibocsátású épületbe vesz részt.

És akkor van egy másik oldala ennek, ami talán inkább a turisztikai oldaláról szól, és lehet, hogy Anna erről többet tud a látogatóga, aminek szerintem az egyik leghíresebb példája ez a Coppen Pay System Coppenhgá-ban.

Tehát ugye megint fontos talán az, hogy hol járunk, ami arról szól, hogyha te Kopenhágába érkezel turistaként, és részt veszel valami olyan programba, ami a helyieknek is ad, mint helyszínek, tehát valami jót teszel a várossal, akkor te ezért egyfajta krediteket kapsz.

Tehát ha mondjuk részt veszel a green kajak szolgáltatásában, várostnéző túra kajakkal a a vizeken, de vállalod azt, hogy szemetet szedsz, akkor ingyen kapod a túrát.

Hogyha elmész egy közösségi kertbe, nem tudom én, segíteni a helyieknek, akkor kapsz egy ingyen kávét, vagy ingyen ebédet.

Emé ugye a város odaállt, illetve a turisztikai intézményrendszer, hogy felépített egy egy rendszert.

És egyébként ezt most már Kopenhága osztja az egész világon, tehát hogy de közben ez fontos szerintem turistaszemmel is.

Tehát hogy szerintem nagyon sok olyan látogató van, aki ahelyett, hogy mondjuk sorban állna a királyi kastély előtt egy órát, hogy hogy lássa azt, amit mindenki lát, és Instagram fotók ezrei vannak. ahelyett mondjuk elmegy egy közösségi kertbe, és egy igazi Kopenhágaival beszélget arról, hogy milyen a az élet abban a városban, ami egyébként eléggé híres arról, hogy hogy nagyon jó városi élet van és fenntartható.

Ö és akkor ebben a látogatógazdaság szegmensben ugye nagyon fontos egyrészt a közjó, ami így furán hangzik, hogy a turisztikának hozzá kéne járulni a közjóhoz, de ez ez vastagon benne van, de közben benne van az is,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Anima Travel
  • Burst Nonprofit Kft.

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „zCast: Kóspallag vagy Bali – tényleg közelre kell utazzak, ha fenntarthatóan szeretnék nyaralni?”

Miről szól ez az epizód: „zCast: Kóspallag vagy Bali – tényleg közelre kell utazzak, ha fenntarthatóan szeretnék nyaralni?”?

A HVG podcastjának ezen adásában a regeneratív turizmus lehetőségeit vizsgálják Fait Federika műsorvezető (Zsolnai Fight Federika) és vendégei, Békefi Anna, az Anima Travel vezetője, valamint Szigeti Ferenc, a Burst Nonprofit Kft. kóspallagi projektjének vezetője. A beszélgetés… Az epizód a HVG podcastok című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 28..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „zCast: Kóspallag vagy Bali – tényleg közelre kell utazzak, ha fenntarthatóan szeretnék nyaralni?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Orsós Lajos.

Milyen témákat érint ez az epizód: „zCast: Kóspallag vagy Bali – tényleg közelre kell utazzak, ha fenntarthatóan szeretnék nyaralni?”?

Fő témái: fenntartható turizmus, regeneratív turizmus, környezetvédelem.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „zCast: Kóspallag vagy Bali – tényleg közelre kell utazzak, ha fenntarthatóan szeretnék nyaralni?”?

Megjelenés: 2026. 05. 28.. Hossz: 1 óra 22 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/hvg-podcastok/zcast-kospallag-vagy-bali-tenyleg-kozelre-kell-utazzak-ha-fenntarthatoan-szeretn-28954389

Több epizód a HVG podcastok-ből