HWSW podcast!

A lézerrel írt történelem (weekly)

· PT1H1M34S

Összefoglaló

A HWSW podcast e heti adásában Koi Tamás és Számi vendége Polc Péter, aki az optikai adattárolás történetét és fejlődését mutatja be. Az adásban szó esik a CD-k és DVD-k megjelenésével iparágra gyakorolt hatásáról, a Sony és Philips úttörő együttműködéséről, valamint az optikai…

Röviden

Műsor
HWSW podcast!
Megjelenés
2025. 04. 18.
Hossz
1 óra 2 perc
Szereplők, említett nevek
Koi Tamás
Témák
optikai adattárolás, cd, dvd
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

hatalmas iparági nyomása volt.

Azt mi sem jellemzi jobban, hogy a két úttörő cég, ugye Európában a a Philips, illetve távolkán Japánban a Sony óriási állami támogatásokat, hatalmas nagy fejlesztési támogatásokat kapott azért, hogy létrejöjjön egy olyan formátum, ami aztán regionálisan nem különbözik.

Ennek az egész ipari együttműködésnek a haszonyője az a KLM légitársaság volt, ugyanis heti, sőt volt olyan napi rendszerességgel első osztályan utaztatták a a különböző mintákat, próbanyomott lemezeket, lejátszókat, laboratóriumi mérésekre alkalmas mérőeszközöket.

És hát első osztályon utaztak.

És a kmál ez így egy ilyen aranyota szerint imádta ezt, merthogy első osztályú jegy, de hát nem nem hisza föl ingyen a pezsgőt. [Zene] Szervusztok!

Ez itt a HVSV podcast sorozatának 59. végli adása.

Már csak egy hiányzik a 60-hoz.

Én Koi Tamás vagyok és itt van velem Számi a stúdióban.

És ebben az adásban teljes gőzzel robogunk a nosztalgia vonaton, hogy egy ilyen metaforával éljek, vagy hasonlattal éljek mindjárt az elején. egy olyan technológiáról fogunk beszélni, ami nagyon nagy mértékben meghatározta az IT-t egy bizonyos korszakban, de nem csak az IT-t, hanem a kultúrát és mind a a zenei part, mind a filmipart az optikai alattárolásról, illetve az optikai technológiákról, a CD-ről, DVD-ről, HDD DVD-ről, Blu-rayről és a többiről fogunk a mai adásban beszélni.

És hát ki mást hívtunk volna ide a stúdióba ahhoz, hogy megszakértse nekünk ezt a témát, mint Polc Petit, aki 1000ers számon kötődik egyébként a HVSV-hez, többek között ő az, aki fel szokta venni ugye a Crafti podcasteket is, de hát ugye már a a az ős HVSV fórumon is ott volt, mint moderátor, és egyébként ugye újságíróként volt benne ebben a szakmába.

De én nem akarom így elvenni a kenyered, hogy Péter szerintem mutatkozz be egy pár mondatban azoknak, akik még nem találkoztak a neveddel.

Bár szerintem viszonylag kevesen vannak ilyenek a hallgatók között.

De furcsa ezen az oldalon lenni.

Általában ezt az asztalt én onnan szemből szoktam nézni, amikor vesszük föl a craftit.

No hát én a optikai adatároláshoz olyan szinten kötődöm, hogy amikor informatika újságíró lettem, akkor pont emiatt a téma miatt hívtak engem be az akkori PC guruba, hogy segítsem ki őket, mert ebben a témában nincs járatos szakember náluk.

És onnan tudták, hogy én ebben ilyen szakértő vagyok, hogy akkoriban egy magyar játékforgalmazó cégnél dolgoztam, és ugye akkoriban játékokat kimondottan CD-n adták ki, és egyszer amikor ennek a cégnek a képviseletében a PC guru szerkesztőségében járva vittem mindenféle ilyen merchöket, akkor így beszélgettek a CD írásról, és elég nagy sületlenségeket mondtak aztani kollégák, és kijavítottam őket, és így a főszerkesztő mondta, hogy figyelj, nem akarsz erről írni egy cikket?

És a tördelőszerkesztő megkérdezte, hogy mi legyen a cikk aláírva, mint beszélni vagy valami.

És akkor mondtam, hogy hát én PZ Péter vagyok, akkor legyen ilyen P. pont Pont akármi.

És mondtad, hogy te hülye vagy, Péter leszel és kész.

És akkor így eldőlt gyakorlatilag a következő egy legenda született.

Három évtizedre eldőlt a a nicknevem a a különböző online felületekre is.

És hát akkor elkezdtem egy ilyen rovatot írni a PC gurubban, ugye Grab Robat névem.

És hát hamar kinőttem azért az offline kereteit. akkoriban még azért nagyon élvezetes volt rendes papíralapú emaileket kapni a a az olvasóktól, de hát akkor már volt már email, elkezdtek jönni a emailben a különböző kérdések, és rájöttem, hogy hát ez képtelenség minden egyes hónapban a cikkekedet megválaszolni így.

Úgyhogy akkor így indítottam egy ilyen kis szakmai blogot, meg az optik veratárolásról így nagyobb kitekintésként értekeztem napról napra, és ez odáig fejlődött, hogy idótá lett saját álló weboldalam is, ami ezzel foglalkozott.

És hát így a CD és a DVD miatti belecsöppentem a multimédia világába.

Nem titok, mert a Magyarországon az optikai dattárolás mint sok más kelet-európai meg szerintem nyugati országban is ugye a VZ az a Varez volt kapcsolatos.

Tehát mindenki, aki élt és mozgott az az lemezeket másolt.

Vagy azért, mert hogy nem mi sosem csináltuk egyében, vagy azért, mert betűznéd ezt majd kivágja, vagy vagy azért, mert nem tudod másképp hozzájítni bizonyos digitális tartalmakhoz. valaki azért, mert olyan különlegességeket gyűjtött, amikhez egyébként hivatalosan nem lehetett hozzájutni.

Hát és hát ugye van a másik oldal, amit úgy hívok így a magyar ö világban, hogy vannak ezek a data horderek, hogy akik mindent akartak gyűjteni.

Nem tudom, hogy a valóságban ti láttatok-e már ilyen Horder embert, aki aki a szemetet gyűjt a lakásában mindenféle dolgot, ami mindent semmit nem tud kidobni.

A data horder ugyanilyen, elképesztő mennyiségben gyűjti, mindent kell neki akkor is, hogyha soha az életben nem nyitja meg az adott programot, vagy vagy zenét, vagy filmet, ő neki mindig minden kell.

És hát ehhez egy nagyon ideális fizikai adathordozó volt az optikai adattároló.

Erről egyébként sokat hallottam, hogy Amerikában vannak olyanok, akik egy tév adásnak folyamatosan rögzítik a az adását, és gyakorlatilag a végtelenségig rögzítik ezeket a dolgokat.

Igen, és van aki most, bocsánat, a szavadn feled, de van aki ebből most meg is gazdagodott, mert hogy voltak olyan amerikai tév adók, akiknek a saját Igen, igen.

Pont, pont ez lett volna a sztori.

Sajátjuk nem volt meg, és így utólag egy ilyen data hordertől kellett tudták visszakapni ezeket a dolgokat, de fizikai tárolás valahogy az embereknek egyfajta ilyen nem tudom, ilyen furcsa gyűjtési igényt tud kielégíteni, hogy ott van a lemez, az az enyém, meg tudom fogni bármikor, újra le tudom játszani.

És én azt mondom, hogy bár nyilván a Vareznek óriási szerepe volt abban, hogy a CD meg a DVD írás ennyire népszerű volt.

Szerintem ez a fizikai másolat birtoklási vágya és ennek a kilégülése egy óriási szerep volt abban, hogy hogy ennyien írtak CD-t, DVD-t.

Amellett persze, hogy valakiknek ez egy óriási anyagi lehetőség volt.

Láttuk az apró hirdetéseket az újságokban, meg mindenütt, hogy hozd el az adataidat, fölírjuk neked.

Amikor a CD írás, bocsánat, amikor a CDírás elkezdődött Magyarországon, akkor a az a nagyon kényelmes helyzet állt elő, hogy az akkoriban elérhető árú merevlemezek azok ilyen 4-500 MB környékén voltak, 300 500 MB.

Egy írható CD-re fölfélt 650 MB alatt az első időben.

Tehát egy nagyon-nagyon ideális adattálló volt ahhoz, hogy az ember a kis összegyűjtött dolgait elmentse rá.

És abban reménykedve, hogy az ígéretek szerint ez majd több 100 évig megmarad.

Bols drágok, ne szaladjunk ennyire előre.

Fogunk majd beszélni erről is, meg a Varázól is, mer megbeszéltük már az adás előtt itt a a kuliszták mögött, hogy hogy mi lesz meg hogy lesz nagyjából a tematika.

Szerintem kezdjünk mindjárt az elején azzal, hogy így nagyjából hány évet kell visszamenni az időben a a nulladik naphoz, vagy a nulladik perch, hogy mikortól beszélünk optikai médiumról, vagy vagy sikeres optikai médiumról, mert így most így nekem elsőre kapásból ugye a CD, az audio CD ugrik be, ami ugye a 80-as évek elője 81 talán, amikor a Sony és a Philips összefogtak és és megalkották ezt a formátumot.

De hogy honnan jött ez az egész?

Meg volt-e valami előzménye, hogy kicsit innen indítsuk el ezt a ezt aot.

Ha partizánosan tennénk fel a kérdést, akkor az lenne a kérdés, hogy Péter, mi az ősélményed az optikpai adatárolással?

Hát nekem az ősélményem, hát nyilván én már menet közben ültem föl erre a vonatra, de hogyha visszatekintünk itt az IT, illetve hát a multimédia adattárolásnak a történelmébe, akkor azt ki lehet jelenteni, hogy ez 60-as évekre visszatekintő folyamat.

Ugye akkor született meg az igénye annak, hogy a hogy legyenek olyan lemezek, amik mondjuk maximum akkorák, mint a a vinil bakelit lemez, de hogy az adatokat ne olyan fizikai módon tárolják rajta, ami mondjuk egy egy rossz portörléssel vagy egy egy új lenyomattal megsemmisíthető, hogy optikai jeleket árulnak rajta, amit aztán egyre szofisztikáltabb különböző lézeres le letapogatással vissza lehessen játszani.

És voltak ilyen gyermekpróbálkozások Nyugat-Európában, ilyen laser vision meg mindenféle olyan tárlórendszerek, amiken lehetett akkori játékfilmeket tévfilmeket megvásárláni.

Az első ilyen rendszer, azt hiszem, ami Nyugat-Európában kijött, az ilyen összesen 2000 darab lejátszóig jutott el, merthogy olyan olyan hibák voltak benne, meg az emberek azt hitték, hogy ezzel felvenni is lehet.

Szóval voltak itt ilyen gyermekek próbálkozások.

Igazából a az első nagy boost, ami ami jött, az a 70-es éveknek a közepén történt, amikor már a televíziós műsorszolgáltató rendszerekben digitális volt a hang.

Ennek később lesz szerepe abban, hogy CD mintavételezési frekvenciá miért annyi, amennyi.

És egyre inkább megnőlt az igény arra, hogy az akkoriban óriási sikert aratott kompakt kazetta, szalagos, merseses, szalagos kazettát lehessen váltani valami olyan formátumra, ami nyilván nem érzékeny a különböző elektromágneses behatásokra.

A több lejátszás során nem sérül meg ugye a a szalagtovábbító mechanika meg ilyesmi.

És hát kér nem gyűri be a magnó.

Hát hogyha mai fiataloknak mutatunk egy kazettát meg egy ceruzát, ők nem nagyon tudják, hogy most ez a kettő dolog hogyan hogyan kombinálható össze valami hasznos tevékenységre.

Szóval ennek a leváltására megszületett az igény. és hogy ennek milyen hatalmas iparági nyomása volt, azt mi sem jellemzi jobban, hogy a két úttörő cég, ugye Európában a a Philips, illetve távolkelten Japánban a Sony óriási állami támogatásokat hatalmas nagy fejlesztési támogatásokat kapott azért, hogy létrejöjjön egy olyan formátum, ami aztán regionálisan nem különbözik, merthogy nyilván Amerikában, Európában, távolkeleten mind elindult voltak a fejlesztők egyfajta irányba, ami külön-külön formátumok bevezetését eredményezte volna, de hát okulva ugye a különböző szalagos adattárolók különbözés különbözőségéből fakadó inkompatibilitásokból, az volt az iparági cél, hogy most az egyszer üljünk már össze, és legyen már egy olyan adattároló, amin a következő években, amit kiadunk, zenét, hanganyagot, az az egyenes, hogy a világon mindenütt egyformán le lehessen játszani. és lehetőleg egy olyan rendszert alkossunk meg, ami magának a fizikai adathordozónak, illetve az adatárolás logikai menetének a a szintjén, annak a megváltoztatása nélkül alkalmas legyen arra, hogy számítógépes adatokat is tároljunk rajtam.

Ez egy óriási dolog, hogy egy olyan rendszert tervezzenünk, hogy oké, ebből most lesz egy egy commc zenei formátum, amin kiadhatjuk a a nagy sikerű hanganyagokat, meg klasszikus zenei darabokat, de hogy ez a lemez fizikailag és logikai félépítésében alkalmas legyen arra, hogy számítógépes adaptáblás már akkor szempont volt köd, amit megcsinálták abú.

Sőt, a C az AUD CD megalkotásakor már eleve olyan kiegészítőkkel látták el, hogy például hát sokan nem tudják, de az audio CD-n eltárolható volt olyan szöveges információ, ami az arra alkalmas lejátszókban kiírta, hogy melyik a számnak ad a dalszerzőt, hogy melyik szám szól.

Tehát a CD+ G formátum akár még apró grafikák megjelenítésére is alkalmas volt.

Ez mind-mind a Redbook a Vörös könyvben rögzítve volt, amiben az audio CD formátumoknak, az audio CD formátumnak a a szabadalmát rögzítették, és hogy ez a két óriás cég, a Philips és a Sony mennyire együttműködéssel volt kényszerítve.

Mi sem jellemzi jobban, hogy hogy ennek az egész ipari együttműködésnek a haszonylélvezője az a KLM légitárshaság volt.

Ugyanis heti, sőt volt olyan napi rendszerességgel első osztályon utaztatták a a különböző mintákat, próbanyomott lemezeket, lejátszókat, laboratóriumi mérésekre alkalmas mérőeszközöket.

És hát első osztályon utazták.

És a Kálem ez így egy ilyen aranydota szerint imádta ezt, merthogy első osztályú jegy, de hát nem nem isza föl ingyen a pezsgőt, meg nem eszik az első osztályon.

Ugye hatalmas nagy Philipses és szonis dobozok utaztak Európa és Japán között hónapokon keresztül, mire kialakult a végleges CD formátum.

És még a legutolsó pillanatban sem volt egyébként végleges, mert a Philus egy 14 bites, a Sony pedig egy 16 bites analóg digitális decódert tervezett, amit aztán a amikor ő ilyen hát voltak azért félreértésekkel a próbagyártások során, rengeteg olyan alkatrész készült, amit a Philips utólag alakított át over samplinggel, hogy kompatibilis legyen a Sonyak az alkatrészeivel.

Tehát még az utolsó pillanatban is voltak azért olyan gyerekbetegségek, amiket csak úgy tudtak orvosolni, hogy hatalmas nyomás nehezedett rájuk a a két országnak a meg a hát a régiónak a vezetése felől, hogy nehogy véletlenül egy olyan formátum háború kialakuljon, ami két teljesen egymással nem kompatibilis lemeznek a megszületését eredményezze.

És akkor ugye a a a mintavételezés meg a a felbontás az az egy paraméter, vagy az egy dolog, de hogy mi van a többi paraméterrel, hogy ugye ezek a kis érdekes anekeddotákat lehet erről hallani, hogy miért annyi lett a a lejátszás hossza egy CD esetében, mint amennyi ugye assiszem 74 perc volt elején, de ugye voltak ezzel kapcsolatban ajdulták, hogy valamelyik japán mérnöknek a vagy a vagy a Herbert for Kannak, aki egy ugye akkoriban nagyon nagy propagátora volt ennek a formátumnak, egy zeneszerző karmester volt a a kedvenc zeneműve a Bán 9 szimfóniá és akkor erre rá kellett férni erre a CD-re.

De hogy volt olyan is, hogy fizikailag kell nagyjából hasonló méretnek lennie, mint a magnókazetták, tehát hogy Igen, igen, igen.

A magnó kazetta mérete volt magnazettákhoz volt közel.

Tehát azt a trapéz, a magnó kazettának a trapéz alakját, hogyha a két szemközti oldalt, ami egymás felé dől, azt kiegyenesítenénk, akkor olyan téglalapot kapnánk, amit otthon ki lehet próbálni, ráteszed a CD-re, akkor pontosan a a belülről megérinti a téglalapnak a sarka a CD-nek a a kerületét.

Azt mondták, hogy nem lehet nagyobb, merthogy a CD a kompakt kazetta az egy olyan sikeres formátum volt.

Említett entitások

Témák

  • optikai adattárolás
  • cd
  • dvd

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A lézerrel írt történelem (weekly)”

Miről szól ez az epizód: „A lézerrel írt történelem (weekly)”?

A HWSW podcast e heti adásában Koi Tamás és Számi vendége Polc Péter, aki az optikai adattárolás történetét és fejlődését mutatja be. Az adásban szó esik a CD-k és DVD-k megjelenésével iparágra gyakorolt hatásáról, a Sony és Philips úttörő együttműködéséről, valamint az optikai… Az epizód a HWSW podcast! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 04. 18..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A lézerrel írt történelem (weekly)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Koi Tamás.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A lézerrel írt történelem (weekly)”?

Fő témái: optikai adattárolás, cd, dvd.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A lézerrel írt történelem (weekly)”?

Megjelenés: 2025. 04. 18.. Hossz: 1 óra 2 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/hwsw-podcast/a-lezerrel-irt-tortenelem-weekly

Több epizód a HWSW podcast!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból