Kalandvágyból

5 év Oslo, 5 év Magyarország – miért nem tudtak otthon maradni?

· PT39M12S

Összefoglaló

Tikos Péter grafikus és tetoválóművész családjával 10 éve él Norvégiában, ahová egy vendégmunkával kezdődött utazás után költöztek. Elmeséli, milyen volt az otthon maradt házuk kiadása és a hazaköltözés utáni újabb norvégiai életkezdés. A beszélgetés során szóba kerül a…

Röviden

Műsor
Kalandvágyból
Megjelenés
2026. 03. 12.
Hossz
39 perc
Szereplők, említett nevek
Tikos Péter, Pataki Dóra
Témák
kivándorlás, élet norvégiában, hazaköltözés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Tehát engem bírságoltak meg olyan amit én nem értettem, hogy hogy ezt szoktam elmondani példá például nem értettem, hogy miért kaptam a bírságot.

Be volt fizetve a parklódig minden is azért, mert a kocsinak a gumija egy ké centre rálógott a kis fehér csíkra a felfestésre az úton, ami kijelölte a parkolónak a szélét. [zene] >> Szeretettel köszöntelek a csatornámon.

Én Dóra vagyok, ez pedig a Kalandvággyból külföldre podcast.

Mai vendégem Tikos Péter, aki családjával Norvégiában él.

Köszöntelek. >> Én is köszöntök mindenkit. >> Mielőtt belevágunk, arra kérlek, hogyha úgy hallgatod az adásokat, hogy nem vagy még feliratkozva, akkor tedd meg, hogy feliratkozol.

Illetve ha tetszik a beszélgetés, az adás, akkor a végén nyomd egy lájkot, mert ez neked csak két kattintás.

A csatornának viszont nagyon fontos.

Akkor még egyszer az a kérésem, hogy mondj magadról kettő mondatot, amit így fontosnak érzel.

Én alapvetően grafikusként tevékenykedem már nagyon-nagyon régóta, 97 óta alkalmazott grafikus voltam.

Majd ezt követően 14 évvel ezelőtt kezdtem el tetoválni.

És valójában ez a munka hozta magával ezt, hogy Norvégiába költöztem a családommal. 10 éve éltek Norvégiában, volt egy hazaköltözési kísérlet, majd erről fogunk beszélgetni.

De mikor, milyen élethelyzetbe merült fel először, hogy elköltözzetek, és miért épp Norvégiába? >> Egy időben így beszélgettünk erről a párommal, és téma volt, hogy valahova talán külföldre kéne költözzünk.

Kalandvággyból is egy kicsit, vagy pedig amiatt, hogy otthoni viszonyok nem tetszettek esetleg.

És amikor én elkezdtem a tetoválás miatt külföldre utazni, akkor jött egy ilyen alkalom hogy Norvégiába tudtam eljönni egy vendégmunkára, és nekem nagyon megtetszett boszló, és akkor vetettem fel otthon az ötletet, hogyha úgyis szeretnénk esetleg külföldön szerencsét próbálni, akkor akkor ez lenne talán a legjobb. lett volna lehetőségem például Németországba is költözni, ahol én sokat dolgoztam és nagyon szerettem ott lenni, de például azt nem tudtam elképzelni, hogy hogy odaköltözünk, de Norvégia az engem szinte az első pillanattól megfogott, és így történt a dolog. >> Úgy költöztetek ki, hogy mindent fölszámoltatok itthon, vagy azért ha úgy alakult volna, hogy akkor van visszaút, van hova visszajönni?

Mi Veresegyházon élünk, vagy éltünk.

A mai napig is ott van egy kis házunk, ami gyakorlatilag hazavár minket, hogyha mégis úgy döntünk egyszerre, hogy hazaköltöznénk.

Ez így történt az első alkalommal is.

Nekem volt egy munkaszerződésem, amint kaptam egy ajánlatot egy tetováró stúdiótól, és így tudtunk ide költözni, de közben otthon albérletbe kiadtuk a házunkat, ami végig ott várt minket.

Így töltöttünk itt el öt évet.

Öt évet éltünk itt, majd öt évre hazaköltöztünk.

És ezt követően költöztünk vissza tavaly nyáron. >> Hogy zajlott a kiköltözés?

Te előrementél, ott előkészítetted a terepet, vagy együtt kerestetek lakást, vagy itthonról szó, hogy mi mik voltak a a gyakorlati lépései ennek a az országváltásnak? >> Ez eléggé könnyen ment, szerencsések voltunk.

Én amikor először ide kijöttem, amint említettem a tetoválni, egy egy itteni szalonban kaptam munkát, amit egy magyar ismerősöm, egy korábbi vendégem szerzett nekem úgymond.

És mikor én úgy gondoltam, hogy jó lenne nekünk itt, vagy tehát így közösen így döntöttünk, akkor elkezdtem érdeklődni oszlóban, hogy van-e valamilyen munkalehetősége egyéb tetováló szalonokban.

Valamiért nem is gondoltam arra a helyre, ahol én előtte dolgoztam.

És ennek a helynek a tulajdonosa egy norvég hölgy, ő mondta, hogy hát miért nem jövök akkor hozzá?

És kiderült, hogy ő pont el akar költözni Oszlóból.

Ő Dél Norvégiából származott, és oda szeretett volna visszaköltözni.

És így gyakorlatilag én vezettem ezt a szalont, kaptam tőle egy munkaszerződést, ide költöztünk, és az első pár hónapban még a lakását is kiadta nekünk albérletbe, úgyhogy még az albérletkereséssel sem kellett akkor vesződnünk.

Gyakorlatilag így készen kaptunk nagyon sok mindent.

Ettől függetlenül azért nem volt zökkenőmentes a költözés, de ez a része, ami nagyon sok embernek nehézséget okoz, ugye Norvégia nem Európai Uniós ország, tehát ide nem lehet csak úgy idejönni munkaszerződés nélkül, nem maradhat az ember túl sokáig, és akkoriban még az árak is annyira magasak voltak a magyar viszonyokhoz képest, hogy ez valójában, hogyha az embernek nincsen valamilyen kapcsolata, vagy főleg munkaszerződés, akkor ez gyakorlatilag kételezhetetlen csak úgy ide költözni.

Úgyhogy ilyen szempontból mi szerencsések voltunk. >> Ühüm.

Mondtad, hogy volt azért nehézség.

Tehát azért arról is beszélni kell, mert mindenből tanul az ember. nehézséget az jelentette elsősorban, hogy be kell kerülni magába a rendszerbe.

Norvégiában már 10 évvel ezelőtt is gyakorlatilag minden digitális volt.

De van egy ilyen kis útvesztő, kicsit ilyen ördögi kör, hogy ahhoz, hogy mondjuk bankszámlát nyisson az ember, ahhoz kell egy lakcím, de ahhoz, hogy legyen egy lakcímed, ahhoz kell egy bankszámla.

Ö ebben nagy segítség volt az, hogy volt az albérletünk és volt lakcímünk, de például az, amíg én bankszámlát tudtam nyitni, vagyis megnyitották, nekem az három hónapot vett igénybe, és Norvégiában nincsen gyakorlatilag kész pénz, úgyhogy mondjuk három hónapig nem kaptam fizetést sem.

Ilyen ilyen nehézségekre gondolok. személyes dolgok voltak még miután idöltöztünk, akkor kiderült, hogy a hölgy, a akinek dolgoztam, ő mégis csak vissza szeretne költözni a lakásába, úgyhogy gyorsan kellett találnunk egy abbérletet, ahol viszont már ki kellett fizetnünk egy olyan előleget, amit ő nem kér, de egyébként ami mindenhol egy bevett dolog, ez három plusz egy havi albérlet, ami ittenni viszonyokban hát hát ez egy milliós több milliós tétel volt, ami így a derülték ből ért minket, de akkor már valójában a munka viszont ment és elhatároztuk, hogy itt leszünk, úgyhogy ezeket így szerencsére sikerült megoldanunk. >> Te dolgozol kettőtök közül egyedül, vagy feleségednek is van ott munkája? >> Mind a ketten dolgozunk.

Itt nem nagyon működik ez, hogyha van egy család, ahogy mondtam is, hogy minden digitális.

Ez azzal is jár, hogy gyakorlatilag az állam mindent lát. kinek milyen munkaviszonya van, hány gyereke van, hova járnak, minden egészen átlátható, ami mondjuk azt is hozza magával, hogy szerintem jól működő ez a rendszer, de itt itt szüksége van arra, hogyha mondjuk van egy egy család, van egy házaspár, ott mind a kettő félnek kell dolgoznia.

Nem egy egy jövedelemből nem lehet eltartani egy-két gyerekes családot. >> Ő mit csinál, mi a szakmája? >> Ő közgazdász.

És mikor először ide költöztünk, akkor ő ő valójában nem a szakmávaljában dolgozott, hanem egy magyar egy oszlói magyar cégnél dolgozott.

Ez egy ilyen építőpari cég, akik lakásokat és házakat újítanak föl, és ott kapott munkát, egy ilyen adminisztrátori állást, és ott dolgozott végig.

Aztán most mikor visszajöttünk tavaly nyáron, időközben ő elvégzett egy pék iskolát és egy cukrászképzést, úgyhogy jelenleg cukrászként dolgozik itt a Báker Hanszen nevű cégnél, ami egy ilyen 100 éves családi beállalkozás oszlóban egy elég sok bolttal rendelkező kis cég.

Könnyű cukrászként munkát találni egyébként. >> Munkát találni viszonylag könnyű volt.

Ez úgy működött, hogy ő Magyarországról jelentkezett álláshirdetésekre, vagy pedig így beadta az önrajzát.

Két helyre behívták próbamunkára és interjúra.

Akkor ő Magyarországra ide utazott, ezeket teljesítette. addigra, mert norvég nyelvből is olyan szinten volt, hogy így norvégul simán megugratta ezt a ezt a lépcsőt.

És mikor lépesítették a erről a helyről, akkor akkor döntöttünk úgy tavaly nyáron, hogy akkor így visszaköltözünk. 10 évvel ezelőtt az én munkaszerződésem eljöttünk, most pedig is az övével gyakorlatilag. >> Szuper.

Mit reméltetek Norvégiától egyébként?

Tehát szakmai előetel, gyereknevelés szempontjából volt fontos, vagy a társadalmi légkör mi volt a, amit vártatok? >> A társadalmi légkör, ami nagyon-nagyon fontos, ami nekem gyakorlatilag nagyon-nagyon megtetszett már első körben is, amikor itt voltam, az embereknek a a mentalitása, ez a ez a nyugalom, ami ami ami tapasztalható, teljesen más, mint a magyarországi viszonyok.

És miután két gyermekkel ide költöztünk, akkor még egy és négy évesek voltak.

Megtapasztaltuk azt is, hogy milyenek a norvég óvodák, majd később az iskolák, ami szintén nagyon nagy változás volt Magyarország után.

Itt a Norvégia az gyakorlatilag a gyermekeknek a egy ilyen paradicsomi ország itt minden a gyerekekről szól.

Nagyon fejlek ezek az intézmények is, és ez is minket hát először meglepett, de nagyon-nagyon tetszett, és ez is hozzájárult, hogy úgy döntöttünk, hogy jó itik nekünk.

Így öt év távlatából, tehát élt egy kép a fejetekbe, hogy majd ott milyen lesz, és aztán a a realitás az meg teljesen más volt.

Akár pozitív, akár negatív értelemben van-e ilyen példa, amit úgy gondoltatok, hogy ez ilyen lesz, és aztán abszolút nem olyan volt.

Ö nem is tudom, valójában ami amit megtapasztaltunk rögtön az elétől fogva, és ezt mindenkinek számításba kell venni, aki ide költözik, hogy itt azért meggazdagodni nem igazán lehet.

Itt létre lehet hozni egy nagyon stabil középosztálybeli létet.

Az embernek a szükséges dolgai megvannak, de de valójában inkább ez a biztonságos közeg az ami vonzóvá teszi Norvégiát.

Nehéz, nagyon-nagyon nagyon sokszor nehéz.

Nem úgy, nem akarok úgy fogalmaz, hogy életben maradni, de de itt azért keményen kell dolgozni mindenkinek.

Pont nemrég olvastam egy interjút egy norvég sportvezetővel, aki mondta, hogy ez a világ egyik leggazdagabb ország, addig itt nagyon keményen kell mindenért megdolgozni, ami mesterségesen is van így kialakítva.

Tehát itt egy van egy hagyományos munkás és paraszti réteg Norvégiának a történelme.

Azért tele van olyan csapásokkal itt itt volt nagy éhínség és azért sokszor nehéz volt az élet és szerintem ez is hozhatta magával azt, hogy kialakult egy ilyen nagyon gyakorlatias gondolkodás a norvégokban.

De ez így a mindennapokban is megjelenik.

Ezzel csak arra akartam célozni, hogy ez nem olyan, hogy mondjuk elmegy az ember Amerikába és két év múlva hazamegy milliumosként.

Tehát itt azért nem nagyon történnek ilyenek. >> Mennyi időre terveztétek ezt a norvégiai kiruccanást? >> Nem volt terv.

Idejöttünk és úgy voltunk vele, hogy ahogy alakulnak a dolgok.

Nekem továbbra is nagyon tetszett.

Ami miatt öt év után, vagyis hát már korábban úgy döntöttünk, hogy mégis hazaköltözünk, az gyakorlatilag ilyen érzelmi alakú döntés volt.

A családi kötelékek a a Honvágy játszott a legnagyobb szerepet ebben. >> Milyen volt a hazaköltözés?

Gondolom, hogy azért volt benne nem várt meglepetés tekintve hogy visszaköltöztetek Norvégiába. >> Igen, igen.

Ez egy kicsit ilyen rázós volt.

Az én munkám azért lehetővé teszi, hogy én viszonylag gyorsan ott feltaláltam magam és beindítottam egy saját vállalkozást.

A feleségem mivel hát akkor még közgazdászként dolgozott, ő már Norvégiában, amíg még itt éltünk, kapott álláslehetőséget egy jelentős magyar banknál, úgyhogy számunkra ez így nem volt nagy nehézség.

A házunk is ott volt, inkább a a gyerekek beilleszkedése volt, ami ami ami nehéz volt beilleszkedni a magyar iskolarendszerbe.

Meg úgy általában a közeállapotok, amiket úgy nagyon sokan, sokszor elmondtak már, ami ami egyre inkább zavaró volt, amit úgy öt év alatt valamennyire próbál elfelejteni az ember, vagy elfelejt, de de azért ezek itt szembe jönnek rögtön, ahogy otthon vagyunk.

Ha jól számolom, akkor a nagyobb gyerkőc már masszívan iskolás volt, ugye, amikor visszajöttetek.

A kisebbik talán akkor kezdte.

Igen, a kisebbikbe állint, ő akkor fejezte be itt Norvégiában az óvodát, és akkor ő egyébként is váltott volna, úgyhogy neki egy kicsit ilyen zökkenőmentesebb volt.

Ő mindenképpen iskolába ment volna, és azt is tudtuk, hogyha Norvégiában is maradunk, az óvoda itt olyan távolságra volt a lakóhelyünktől, hogy mindenképpen egy másik iskolába ment volna, nem abba, ahova az ovist társaig, tehát benne volt a levegőben.

Akkor volt a koronavírus járvány is, hogy ilyen nagy változások voltak.

Úgyhogy neki egyébként is ez következett volna.

A nagyobb üikfi a Peti, ő volt hát ő az idősebb, ő már három évet járt itt iskolában, mikor hazaköltöztünk. >> Mi volt a probléma a az itteni iskolarendszerrel? >> Ahogy említettem, mi veres egyházon éltünk, és ez egy olyan szerencsés település, hogy ott azért lehet válogatni iskolák között.

Van több alternatív iskola, vannak egyházi iskolák, van állami iskola is, ami igen nagy.

A döntésünk után, amíg még itt kint éltünk Norvégiában, elkezdtem felhívogatni ezeket az intézményeket, hogy tájékozódjak, hogy például tandíjak összegéről, vagy egyáltalán magáról a procedúráról, hogy hogyan tudunk oda bekerülni.

Volt több negatív tapasztalatunk is.

Nagyon régóta képben volt nekünk egy Waldorf iskola, miatt Veresegyházon van.

Én a régi iskolatitkelt ismertem.

Így volt tudomásom az iskoláról, hogy ez létezik.

Valamiért gondoltuk azt, hogy meg meg így tájékozódtunk, hogy valójában milyen ez a Waldorf rendszer.

És szimpatikus volt amiatt is, mert sokkal közelebb áll a norvég iskolarendszerhez, mint a magyar állam iskolák. viszont ott egy kicsit megrémített minket az, hogy van egy felvételi procedúra, ami egy kéthetes hospitálást jelent, aminek a végén a pedagógus közösség mondhatja azt, hogy a gyereket valamilyen okból kifolyólag nem veszik fel az iskolába, és mi ezt nem szerettük volna a költözés után nem szerettük volna még ennek kitenni a gyerekeket, hogy most nem tudom megmagyarázni nekik, hogy miért nem felelnek meg egy intézménybe.

Itt Norvégában például azért ilyet nem tapasztalnak, hogy úgy érezzék, hogy ők mondjuk nem felelnek meg egy ilyen környezetben.

Aztán volt egy másik alternatív iskola.

Velük meg is egyeztünk már, hogy odamehetnek a gyerekek.

Valójában ennek tudatában hoztuk meg ezt a döntést, hogy hazaköltözünk.

Viszont ők aztán kihátráltak ebből a megállapodásból, miután…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „5 év Oslo, 5 év Magyarország – miért nem tudtak otthon maradni?”

Miről szól ez az epizód: „5 év Oslo, 5 év Magyarország – miért nem tudtak otthon maradni?”?

Tikos Péter grafikus és tetoválóművész családjával 10 éve él Norvégiában, ahová egy vendégmunkával kezdődött utazás után költöztek. Elmeséli, milyen volt az otthon maradt házuk kiadása és a hazaköltözés utáni újabb norvégiai életkezdés. A beszélgetés során szóba kerül a… Az epizód a Kalandvágyból című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 12..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „5 év Oslo, 5 év Magyarország – miért nem tudtak otthon maradni?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Tikos Péter, Pataki Dóra.

Milyen témákat érint ez az epizód: „5 év Oslo, 5 év Magyarország – miért nem tudtak otthon maradni?”?

Fő témái: kivándorlás, élet norvégiában, hazaköltözés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „5 év Oslo, 5 év Magyarország – miért nem tudtak otthon maradni?”?

Megjelenés: 2026. 03. 12.. Hossz: 39 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kalandvagybol/5-ev-oslo-5-ev-magyarorszag-miert-nem-tudtak-otthon-maradni

Több epizód a Kalandvágyból-ből