Kalandvágyból

Csillogó szállodák mögött - Dubai belülről

· PT50S

Összefoglaló

Muligen Járosi Zsófia, az Egyesült Arab Emírségekben élő vendég a Kalandvágyból külföldre podcastban mesél az életéről. Kilenc éve él Dubaiban, előtte egy évig Svájcban tanult vendéglátó szakon. Gyerekkori velencei élménye inspirálta a turizmus iránti elköteleződésére. Bár a…

Röviden

Műsor
Kalandvágyból
Megjelenés
2025. 12. 18.
Hossz
1 perc
Szereplők, említett nevek
Pataki Dóra
Témák
dubai, vendéglátás, külföldi élet
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

megfigyelik, hogy mit tudom én, a napi bekészítések közül csak az epret meg a narancsot eszi meg az ember, akkor következő nap ugye abból többet hoznak. >> Szeretettel köszöntelek a csatornámon.

Én Dóra vagyok, ez pedig a Kalandványból külföldre podcast.

A mai vendégem Muligen Járosi Zsófia, aki az Egyesült Arab Emíérségekben él.

Szia Zsófi, köszöntelek. >> Üdvözlöm a hallgatókat.

Én Muligani Járosi Zsófia vagyok, és most már 9 és fél éve élek az Egyesült Ára Emírségekben.

Előtte egy évig Svájcban éltem, szóval most már több mint 10 éve vagyok külfölden, és elsősorban vendéglátóiparban szállodaiparban dolgoztam az elmúlt években. >> Svájcot csak nagyon röviden annyiban érintsük, hogy milyen élethelyzetben, mikor költöztél oda.

Igazából a svájci egy év az nem egy ilyen tipikus egy év volt, mert igazából én tanulni mentem ki, és ez így mindig be volt tervezve nekem így már talán gimnáziumi tanulmányaim alatt is, hogy ugye szüleimmel megegyeztünk, hogy elvégzem otthon az alapképzést, és akkor hogyha minden jól megy, akkor ki fogok tudni menni egy évre, fél évre egy mesterképzésre Svájcba.

És ugye Svájc arról híres, hogy nagyon sok ilyen szállodaipari intézménye van, oktatási intézménye, és ezért esett arra a választás.

És amikor befejeztem a az alapképzéses tanulmányaimat otthon Budapesten, akkor utána kicsit dolgoztam, ugye volt egy gyakorlat is otthon, meg még kicsit azt meghosszabbítottam, és utána pedig jelentkeztem egy külföldi iskolába.

Szóval igazából így alakult ez az egy év Svájc.

Mindig is ez volt a vágyad, hogy turizmusban, vendéglátásban dolgozz. >> Igen.

Szóval nekem a családban nincs igazából senki, aki turizmusban dolgozott volna, hanem ha jól emlékszem kábé ilyen 12-13 éves lehettem, és egyszer a szüleimmel Olaszországban voltunk Velencében, és határozottan emlékszem arra a pillanatra, amikor ez így megfogad bennem, hogy ezt szeretném csinálni.

Emlékszem, hogy egy szállodába csákoltunk be éppen, és ott ott álltunk a recepció előtt, és annyira izgalmasnak találtam, hogy vajon mi lehet ott a színfalak mögött.

Ott a rengeteg ember jobbra-balra rohangált, és ez valahogy annyira vonzott, hogy abban a pillanatban ez így megfogalmazódott bennem, és utána tudatosan erre készültem.

Szóval az alapképzést is turizmus és vendéglátszakon végeztem el.

Utána így adta magát, hogy akkor mesterképzésen is ezt szerettem volna tanulni.

Jó, hogy mondod, hogy gyerekkori vágyad volt, hogy beláss a kulisszák mögé, hogy elkezdtél ténylegesen belelátni így a tanulmányaid során volt ilyen ahaélményed, hogy fú, ezt nem gondoltad volna, vagy tök másként gondoltad?

Talán én mindig is a frontofice-ban képzeltem el magam, szóval nem az éttermi részén, hanem a az inkább az admin és a frontice, a számlázás, a recepciós és a vendégekkel való kapcsolattartás mindig ez vonzott, és ugye gyakorlatomat is ebben a közegben csináltam.

Szóval inkább csak az fogalmazódott meg bennem a gyakorlat alatt is, hogy nekem ez tényleg az, ami úgy hozzám való és ebben szeretnék elhelyezkedni.

Svájcba eleve csak a tanulmányaid idejére terveztél maradni? >> Érdekes módon sosem terveztem nagyon Svájcban letelepedni, vagy Svájcban hosszabb ideig maradni.

Inkább talán az lett volna az elképzelés, hogyha így próbálok visszaemlékezni, hogy a svájci tanulmányok után valahol Európában elhelyezkedni.

Talán így ez lett volna az eredeti terv, és ak utána az élet mást mást hozott, és akkor így kicsit távolabbra kerültem.

Valahogy engem Svájc annyira nem vonzott.

Turistaként szívesen visszamennék, azóta nem voltam egyébként, de ugye szép hegyek, a friss levegő, a kirándulás meg a gyönyörű városok.

Szóval ilyen turistaként ez továbbra is vonz, de úgy, hogy ott éljek, ez valahogy nem szerepelt a terveim között.

És talán még az a vicces még ehhez tartozóan, hogy ehhez kapcsolódóan, hogy Svájcban a semmi közepén egy kis faluban laktam.

Szóval ezt úgy kell elképzelni, hogy Lutentől kábé még egy óránnyira a hegyek között volt egy kis falu, ahol volt az iskola, azon kívül volt egy panzió meg egy-két étterem.

Szóval tényleg csak ilyen max talán 1000 fős falu lehetett, és onnan a sivatagba költözni, ez így szöges ellentét, az biztos. >> Többször is utolsz az életre.

Ennek magánélet oka volt, hogy éppen Dubában élsz?

Hát inkább nem, hanem talán a úgy fogalmaznám meg, hogy a svájci tanulmányok alatt így nagyon megnyílt nekem a világ, mert nagyon nemzetközi volt a közeg.

Rengeteg diák jött Ázsiából, Közelkeletről, Európa minden országából, még Bélamerikából is.

Szóval az volt az első ilyen igazi élményem külföldiekkel.

És talán amikor így közeledett a az első fél éév vége, és volt egy ilyen karrier központ ott az iskolán belül, akik úgy próbálkoztak vagy próbáltak segítséget nyújtani az álláskereséssel kapcsolatban, akkor fordult meg benne valahogy, hogy tök jó lenne valami tök mást kipróbálni, valami teljesen más környezetben, ugyanakkor hasonlóan több nemzetiséggel együtt dolgozni.

Utána ezen elgondolkoztam, hogy akkor milyen országok jöhetnek szóba.

És először egyébként nem csak nem csak Dubajba vagy a az Egyesült Arab Emiségekbe jelentkeztem, hanem jelentkeztem Hongkongba, Bangkokba, szóval a távolkeletre is.

És volt is, volt is interjú pár szállodával, viszont az elég egyértelmű volt, hogy főleg ilyen kezdőszinten, ami fizetést ott biztosítottak, az nem lenne elég a megélhetéshez. és inkább ilyen ráfizetéses lett volna, főleg az elején.

Szóval volt volt olyan szálloda, ami gyakornokságot ajánlott, de olyan alacsony fizetésért, hogy nekem kellett volna kábé a fizetésem többszörösét kifizetni szállásért Hongkongban, ugye, ami szintén egy nagyon drága város ahhoz, hogy üt, hogy ott ott maradhassak, és ez nem volt egy reális opció.

Utána, ha jól emlékszem, ott a karrierközpontban az egyik hölgy világított rá arra, hogy a közelkeleten nagyon sok szálloda biztosít szállást.

Szóval a fizetés az nem valami nagy, sőt főleg a legelejénem, mert ugye a szállodaipar az tipikusan az, ahol legalulról kell kezdeni és ugye a ranglétrát megmászni.

És itt a Közelkeleten nem csak a az Egyesült Arabemiségekben, hanem Ománban is például a szállodák biztosítanak személyzeti szállást.

És akkor így került ez a központba.

Itt is jelentkeztem először Ománba, Abu Budabiba és Dubába.

Itt is volt több céggel interjúm, és végül is engem Abu Dabiba vettek fel.

Szóval az egész kalandom az Abu Dabiban kezdődött 2016-ban.

Mennyire könnyű vagy nehéz bekerülni egy ilyen szállodába, meg egyáltalán hogy viszonyulnak hozzád, mint magyar nőhöz?

Olyan szállóaláncokhoz jelentkeztem, amik nemzetközileg több helyen jelen vannak, és kifejezetten szerintem európai személyzetet is kerestek.

Szóval az, hogy európai vagyok, illetve az, hogy Svájcban tanultam, meg ebben a ezen a területen már volt némi tapasztalatom, mert otthon is egy- öt csillagos szállodaláncnál dolgoztam.

Azonkívül a nyelvtudást is nézték.

Nekem ugye az angolom az az már akkor is egy elég erős szinten volt, mivel ugye én angolul is tanultam Svájcban, meg az egyetem alatt is voltak tantárgyaim angolul otthon. illetve beszéltem középfokon németül is.

Szóval így ezeknek a kombinációjával nem volt lehetetlen.

Elég sok helyről úgy visszaszóltak, viszont úgy általában azt elmondhatom, hogy hatalmas a verseny.

Szerintem most így 10 év elteltével talán, ha lehet mondani, még szorosabb a verseny minden állásért, mert rengetegen szeretnének ide kijönni, de már 10 évvel ezelőtt is azért elmondható volt, hogy egy állásra szerintem sok sok sok százal jelentkeztek. >> Meddig voltál Abu Dabiban? >> Ott voltam három éven keresztül, majdnem három éven keresztül.

Szóval mit kezd az én történetem elég kalandos lenni egyébként, mert abban az állásban, amiért eredetleg kijöttem, ott csak 10 hónapot töltöttem el.

Szóval azt kell tudni erről a szállodáról, ahova engem fölvettek.

Ez egy igazi palota, hétcsillagos szállodának is nevezték.

Ugye hivatalosan nincsen ilyen kategória, viszont maga az épület meg a kiszolgálás színvonala miatt így nemzetközileg is hét csillagosnak ismerték el.

Hát igen, elég nagy dolog volt számomra, hogy ugye itt ezen a helyen dolgozhatok, és hogy egyáltalán abban a közegben lehetek.

Ugye az ember elképzel valamit, mielőtt ide kijön.

Meg ugye a szerződésből is bizonyos dolgok már látszottak, de ugye a valóság az mindig más, amikor az ember valójában elmegy dolgozni, és akkor kiderül, hogy itt miről van szó.

Az már a szerződésből is látszott, hogy azért nem egy ez nem egy nyaralás lesz, hanem ugye heti hat nap, három műszak.

A fizetés is elég alacsony volt, ugye ezt mind tudtam, de úgy voltam vele, hogy mikor, ha nem most.

Még egy ilyen lehetőségem úgy sem lesz, hogy egy ilyen helyen dolgozhassak, és bíztam benne, hogy ez majd később több ajtót kinyit.

Na várj egy kicsit időzzünk itt el, mert engem nagyon érdekel a hét csillagos szállodák világa.

De előtte még arról mesélj kérlek, hogy mi volt az, ami nem a várakozásodnak megfelelő volt?

Ugye tudtad, hogy sokat kell dolgozni, tudtad, hogy nem fogsz olyan nagyon sokat keresni, hogy szállásra nem kell költened, de mi volt az, ami mégis váratlan volt, ami miatt aztán később tovább álltál?

Én azért már előtte is tudtam, hogy milyen keményen dolgozni, szóval önmagában ugye ez nem lett volna nagy meglepetés, hogy sokat kell dolgozni, de azért az, hogy ezen kívül, hogy az ember heti hat napot dolgozik, hivatalosan 8 órában, de gyakorlatilag 10-11 órákat toltunk le, és ugye ez recepciós munka volt, szóval ezt mind állva, illetve a szálloda méretéből kifolyólag rengeteget kellett sétálni naponta.

Szóval volt olyan, hogy napi 10 km-t is le kellett sétálni.

És az, hogy ez ez természetesnek volt véve, hogy úgy annak ellenére, hogy heti hat napot dolgozunk, még minden nap túlórázunk is.

Szóval ennek a kombinációja azzal, hogy esetleg a szüneteket nem tudtuk rendesen kivenni, szóval az egy órás ebédszünetek, mit tudom én, csak 20 percesek voltak, mert folyamatosan munkaerőhiány volt a részlegen belül.

Ebből így elég hamar látszott, hogy ez nem fenntartható nekem hozzutávom.

Biztos sokat tanultam egyébként, és a csapat fantasztikus volt.

Ezt azért mindig hozzáteszem, mert ugye tényleg rengeteg időt töltöttünk együtt, és nagyon családias volt.

A világ minden részéről voltak kollégáim.

Kínából, Németországból, Oroszországból volt helyi is, emiráti fülöpszigetek is, szóval tényleg a nemzeteknek egy nagyon jó mixe volt, és ez tette elviselhetővé a dolgot.

De azon kívül maga a munka az nagyon megerőltető volt.

Ezenkívül ugye ez tök jól hangzik, hogy adnak egy szállást, amire nem kell költeni.

Ugye azt is tudtam, hogy ez ilyen shared accommodation, szóval valakivel meg kell osztanom majd a a szobát.

Nagyon esküdözött a HRS, mielőtt ide kijöttem, hogy nagyon ügyelnek arra, hogy hasonló nemzetiségű embereket raknak össze nyilván, hogy ne legyen nagyon jelentős kulturális különbség.

Na most ehhez képest engem beraktak egy olyan lakásba, ahol csak afrikaiak voltak rajtam kívül, ami azért szintén egy kicsit kultúrsok volt az elején.

Hála Istennek, a szobatársam egy nagyon rendes marokkói lány volt, aki akivel jól kijöttünk, és úgy a hónapok során talán barátságnak is mondhatom, ami így kialakult közöttünk.

Ő így segítette a beilleszkedésben valamennyire.

De hát amúgy azért nem volt könnyű feltétlenül a az együttélés így a többiekkel.

Nagy szigor volt a szálláson egyébként most olyan szempontból, hogy ide nyilván senki nem mehetett be az ellenkező nem tagjai közül.

Szóval amikor utána karácsonykora a családom meglátogatott, még apukám és az öcsém sem jöhettek be megnézni a szobámat, csak édesanyám.

Szóval hát ugye egy muszlim országban személyzeti szállás itt azért tényleg nagy szigor volt. >> Én azt gyanítom, hogy a podcast hallgatók nagy része és hát beleértve engem, aki készíti sem voltunk még hét csillagos szállodában, úgyhogy kérlek mutass be, hogy milyen egy ilyen szállada.

Mondjuk egy öt csillagoshoz képest, ahol tudjuk, hogy ugye van wellness részleg, papucs, fürdőköpeny, finom ételek.

De mi az, ami miatt egy szállod hét csillagos? >> Ugye megint csak ez a hét csillag, ez ez azért lett így elméletileg ennek a szállodának adva, merthogy annyira kitűnik az átlagos szállodák közül.

Elsősorban maga az épület, mert ez tényleg egy palotában volt, egy hatalmas palotában.

Az egyik szárnyától a másikig másé km volt. azért ez egy elég impozáns épület, mondhatjuk, ami az annak az oka, hogy ugye még szeretik az öt csillagon felül több csillaggal jutalmazni, ugye a szolgáltatás színvonala, hogy voltak ugye inasok, ugye butlerök a nem csak a sz nem csak a lakosztályokhoz, hanem a normál szobákhoz is, akik minden nap átnézték a szobákat, megfigyelték a a vendégeknek a preferenciáit.

Most, hogy egy kis példát mondjak, megfigyelik, hogy mit tudom én, a napi bekészítések közül csak az epret meg a narancsot eszi meg az ember, akkor következő nap ugye abból többet hoznak.

Hogyha látnak egy könyvet, amit éppen a vendég olvas, és valahol be van hajtva, akkor helyette beraknak egy könyvjelzőt.

Ilyesmi figyelmességek, amik így megkülönböztetik ezeket a különleges szállodákat az átlagtól.

Az étterem választék az mondjuk itt elég gyakori, hogy ezekben a szállodákban akár négy-5, hat étterem is megtalálható.

Ez nem csak erre a szállodára jellemző, hanem úgy elég sok öt csillagos szállodára.

Szerintem itt a régióban, hogy választék az van bőven.

Emellett a maga a park, a kert, a strand, ott is volt egy ilyen kicsi akvapark is a gyerekeknek.

Szóval nem kellett nagyon a szállodát elhagyni ahhoz, hogy az embernek egy különleges élményben legyen része. >> Milyen a személyzeti ellátás?

Hozzáfértek ti is finom ételekhez? >> Nem, igazából szeretem ezt a kérdést, és szeretem megválaszolni, mert szerintem az emberek fejében van egy ilyen kép, hogy hú, hát egy szállodában biztos a személyzet is nagyon jól van tartva.

Általában most arra nem emlékszem, hogy ott talán abban a szállodában ott főztek a személyzetre, de más szállodákban, ahol dolgoztam, külsős cég hozza az ételt.…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Csillogó szállodák mögött - Dubai belülről”

Miről szól ez az epizód: „Csillogó szállodák mögött - Dubai belülről”?

Muligen Járosi Zsófia, az Egyesült Arab Emírségekben élő vendég a Kalandvágyból külföldre podcastban mesél az életéről. Kilenc éve él Dubaiban, előtte egy évig Svájcban tanult vendéglátó szakon. Gyerekkori velencei élménye inspirálta a turizmus iránti elköteleződésére. Bár a… Az epizód a Kalandvágyból című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 18..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Csillogó szállodák mögött - Dubai belülről”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Pataki Dóra.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Csillogó szállodák mögött - Dubai belülről”?

Fő témái: dubai, vendéglátás, külföldi élet.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Csillogó szállodák mögött - Dubai belülről”?

Megjelenés: 2025. 12. 18.. Hossz: 1 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kalandvagybol/csillogo-szallodak-mogott-dubai-belulrol

Több epizód a Kalandvágyból-ből