Kalandvágyból

Férje halála után 3 lányával Finnországban kezdett új életet

· PT48M8S

Összefoglaló

Erika, egy 40 éves volt válogatott ritmikus gimnasztázsa, férje tragikus autóbalesetben bekövetkezett halála után három lányával Finnországba költözött. Magyarországon munkahelye megszűnése és a rezsiárak emelkedése miatt döntött a külföldi élet mellett, bár eredetileg…

Röviden

Műsor
Kalandvágyból
Megjelenés
2026. 02. 19.
Hossz
48 perc
Szereplők, említett nevek
Pataki Dóra
Témák
külföldi élet, finnország, család, gyász
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

De a büntetések is fizetésarányosak.

Hogyha valaki mondjuk átmegy a piroson és megbünteti a rendőr, akkor a rendőr látja, hogy ő neki mennyi az éves bevétele, és az alapján adja meg a büntetést.

Tehát aki többet keres, többet fog fizetni a büntetésre.

Aki kevesebbet keres, kevesebbet fog fizetni. [zene] Szeretettel köszöntelek a csatornámon.

Én Dóra vagyok, ez pedig a Kalandvágyból külföldre podcast.

Mai vendégem Erika, aki három kisgyermekével költözött Finnországba három évvel ezelőtt.

Szia Erika, köszöntelek itt a podcastban. >> Szia, köszönöm a meghívást.

Mielőtt belevágunk a fő témánkba, tehát F finországba és a ti költözésetekbe, kérlek, hogy mondj magadról néhány szót, amit így fontosnak érzel elmondani. >> 40 éves vagyok.

Budapestről költöztünk Finnországba, és válogatott sportoló voltam és van három gyönyörű lányom. >> Mit sportoltál? >> Ritmikus gimnasztika válogatott voltam.

Már nem része az életednek? >> Nem, kiöregedtem sajnos ebből a sportágból, de hat évig voltam válogatott, több Európa bajnokságon meg világbajnokságon vettem részt csapatba. >> Mikor és milyen élethelyzetbe merült az fel, hogy ti elköltözzetek Finnországba? >> Költözés sajnos egy tragédia.

Én a férjemet elvesztettem most majdnem négy éve egy autóbalesetbe Budapesten éltünk és ugye egyik nappal a másikra elvesztettük őt.

Aztán minden így tovább fokozódott, merthogy utána volt egy állami cégnél egy nagyon jó munkahelyem.

Könyveléssel, bérszemfejtéssel, TB ügyintézéssel foglalkoztam Magyarországon.

És miután a férjem meghalt rá egy pár hónapra kiderült, hogy megszűnik a cég, úgyhogy kell keresnem másik munkahelyet.

Plusz akkor jött a rezsiválság.

Mi egy nagyon nagy albérletbe éltünk, ahol nagyon elavult volt a fűtésrendszer, ősrégi gázkazánok voltak az albérletben, úgyhogy kiszámoltam, hogy mennyi lenne a téli időszakra a a gázfogyasztásunk, amit ki kéne fizetni.

És akkor határoztam el, hogy jó, akkor mi lenne, hogyha külföldön próbálnánk meg?

Hát először Spanyolország jutott az eszembe, mert sokat jártunk oda a férjemmel.

Nagyon szeretem a nyelvet, alapfokon beszéltem is.

És a férjemnek él kint Spanyolországban rokona.

Voltunk nála többször látogatóban, de azt is tudtam, hogy Spanyolországban nagyon nagy a munkanélküliség.

A szociális háló az nem jó, talán még annyira sem, mint Magyarországon, és ott elég nehéz lenne egyedülállóként eltartani a a családomat.

Viszont volt egy barátnőm, aki most már több mint 10 éve él Finnországban, és korábban voltam nála meg látogatni őt Helsinkibe is, meg most egy kisvárosba.

Ezáltal őról, őtőle több mindent hallottam Finnországról, többek között, hogy milyen jó a szociális háló, ugye az oktatás, meg ezek a számomra fontos dolgok.

És akkor ebbe elkezdtem magamat így bele, hogy hogy akkor tényleg pinország legyen-e a cél. >> Mennyi idősek voltak ekkor a lányok?

Hány évesen vesztették el az édesapjukat? >> A legkisebb kettő és fél.

A többiek 14 és 11. volt ebben a külföldre költözésben ilyen gondolat is esetleg, hogy így így könnyebb lesz feldolgozni férjed elvesztését, hogy egy teljesen más környezetbe kerülsz, ugye rengeteg feladattal jár egy ilyen és elvonja a figyelmed, vagy plusztán ilyen egyéb gazdasági okai voltak ennek? egy kicsit ez is szerepet játszott, hogy egy teljesen új környezet az talán így így jobban segíthet a feldolgozásban, de igazából a fő motiváció az az volt, hogy hogy nem tudtam elképzelni, hogy egyedülállóként Magyarországon hogy hogy tudjam eltartani a családomat, és hogy tudjak a gyerekeimnek jövőt biztosítani.

Szóval, hogy ez volt a fő mozgatórója az egész költözésnek. >> Mielőtt elkezdted megvalósítani ezt a tervet, mennyire hogy hogy térképezted fel az országot?

Ugye mondtad, hogy él ott barátnőd, meg jártál ott, tehát volt némi benyomásod de hogyan győződtél meg arról, hogy hogy ott menni fog, és meg tudjátok vetni a lábatokat?

Nagyon sokat olvastam utána az interneten is, illetve ugye a barátnőmtől sok információt tudtam begyűjteni, és hát mivel, hogy elég nagy az akaraterőm, meg a kitartásom, ezt így azérsportnak köszönhetem, ezért gondoltam, hogy bármi áron meg szóval, hogy nincs akadálya, hogy bármit le tudok győzni és meg tudom oldani, bármiféle probléma kerül elém, és ráadásul végül gyorsabban költözt ki, mint ahogy terveztem, mert eredetileg úgy volt, hogy mondjuk ilyen augusztus volt, amikor megfogalmazódott bennem, hogy jó, akkor Finnország, és azt terveztem, hogy következő év nyarán költözünk ki, hogy a gyerekek befejezik a azt az adott évet az iskolába, és akkor nyári szünetbe.

Úgy volt még, hogy a munkahelyem kitart addig, mert a végelszámolás meg az egyéb folyamatok azok még kitartanak nyárig.

De hát aztán útközben kiderült, hogy ez nem fog kitartani nyárig ez a munkahely.

És utána meg úgy voltam vele, hogy jó, hát most ha január-februárban megszűnik a munkahelyem, véglegesen nem fogok egy pár hónapra a munkát keresni, mert annak semmi értelme nincs, hogy utána nyáron költözzünk ki, akkor már inkább költözzünk ki hamarabb. februárban, és akkor kint keresek munkát, hogy annak több értelmét láttam.

És akkor ezt így is kezdtem el gyorsan szervezni, hogy akkor február minden ingóságunkat értékesítettem, elajándékoztam, összecsomagoltam, nem vittünk ki magunkkal semmit.

Mindenkinek azt mondtam, hogy egy bőrönd van, mindenkinek, amit szeretne magával hozni, azt abba az egy bőröndbe tegye be.

Nagyon kevés cuccunk maradt egy rokonnál, egy pár doboz.

Otthon elkezdtük a nyelvet tanulni egy tanárnővel online, úgyhogy úgy jöttünk ki februárban, hogy jó, hát nem nagyon beszéltünk még Finnől, meg nagyon nehéz ez a nyelv, de azért már alapzavakat tudtunk. >> Fővárosba, a Helsinkibe költöztetek?

Nem, hanem Helsinkitől körülbelül 450 km-re észak-nyugatra Etelep Pokjanman térségbe, egy Kauhajoki nevű kisvárosba, ahol 13000-en élnek, mert itt él a a barátnőm a férjével és a kislányával, és úgy költöztünk ki, hogy megbeszéltük, hogy ő segít nekünk.

Úgyhogy addig náluk tudtunk lakni, ameddig nem találtam albérletet.

És közbe kerestem munkát is, hogy kintről még Budapestről, mert kaptam egy fülest, hogy itt nem messze egy másik kisvárosban van egy ilyen hát egy ilyen hát én salátagyárnak hívom, de egy üvegház, ahol salát lehet szedni.

Ugye ez a munka salátaszedés és hogy ott nagyon sok külföldi dolgozik és ott lehet, hogy mondjuk főleg idénymunkákra, de esetleg hátha fölvesznek.

És akkor én már Budapestről jelentkeztem hozzájuk, és hívtak is egy állásinterjúra januárra, csak aztán írtam nekik, hogy hát akkor még nem leszek otthon, de megírtam, hogy mikor érkezünk.

Úgyhogy mikor megérkeztünk február 8-án, akkor rá két nappal később mentem hozzájuk egy állásinjúra, és akkor ott kiderült, hogy fölvesznek és hosszabb hosszú távra, hogy nem nem csak nyári munkára, hanem hogy ott tudok dolgozni.

Úgyhogy igazából egy héttel később már kezdtem is a a munkát.

Ott oda csak kocsival lehet eljutni.

Meg itt nincs semmilyen BKV vagy semmilyen közlekedés, csak autóval lehet mindenhova menni.

Úgyhogy a barátnőm kölcsön adta az ő autójukat.

És akkor addig azzal jártam, míg én nem tudtam venni egy egy saját autót.

Illetve a költözés fontos része az, hogy édesanyám is költözött velünk.

Ő Magyarországon nyugdíjba ment, pont el tudott menni előtte nyugdíjba.

És akkor így jött velünk, úgyhogy ő itt tud nekem segíteni.

Ugye így volt lehetőségem arra, hogy tudjak dolgozni, tanulni. >> Pont ez lett volna a következő kérdésem, hogy mit szóltak itthon a nagy szülők, hogy ti itt bontjátok a sátrat és odébb álltok.

De ez nagyon jó hallani, hogy ment veled édesanyád.

Ő hogy állt ehhez a kérdéshez, amikor bedobtad neki, hogy mit szólna, ha jönne ő is? >> 63 éves, és neki így az új dolgok meg a változások nem olyan könnyűek, de ő azt mondta, hogy jó, ő oda megy, ahova mi megyünk.

A szüleim elváltak már nagyon régen, egyedül élt, úgyhogy nem akart egyedül Magyarországon maradni, hanem szeretett volna ugye velünk jönni, hogy velem meg az unokáival tudjon lenni. >> Közben felmerült egy kérdés így a gyerekek kapcsán, hogy hogy ők mit szóltak ehhez a költözéshez.

Hát így váratlanul érte őket, mikor mondtam nekik az ötletemet, de igazából örültek neki is, és lelkesek voltak, és ők is otthon lelkesen kezdték a a nyelvtanulást, és igazából várták, várták nagyon, úgyhogy örültek neki. >> Na, akkor megérkeztetek, ugye a a barátnődnél tudtatok megszállni egy időre.

Hogyan építetted fel a az ottani életeteket?

Hogy indult? >> Elkezdtem ugye ezt a salátaszedős munkát, ami elég kemény fizikai munka.

Reggel 6:00-tól délutánig folyamatosan ugye álltunk, meg előrehajolva vágtuk a salát, úgyhogy eléggé nehéz munka volt.

Kerestem albérletet, három héttel később találtam is egy megfelelőt számunkra, úgyhogy mi akkor el is költöztünk albérletbe.

Itt a munkaszerzés az nagyon szerencsés volt, hogy ahogy kiköltöztünk, egyből el tudtam kezdeni dolgozni, mert hogyha van munkám, akkor kapok személyi számot.

Itt Finnországban az szükséges mindenhez.

Már személyi szám nélkül elég nehéz albérletet bérelni, de amúgy sokszor munkát is találni.

Szóval, hogy ez ilyen ördögi kör, hogy kell személyi számhez, de de nehéz így megszerezni.

Úgyhogy a munkahelyemen szerencsém volt, mert így fölvettek, és onnantól kezdve tudtam intézni a személyi számot magamnak is, illetve úgy, hogy már nekem volt munkaszerződésem, személyi számom, így a gyerekeknek is és anyukámnak is, mint hozzátartozó, ezeket szép lassan el lehetett intézni.

Persze nem volt annyira egyszerű, mert a két idősebbik lányom, ők nem a vérszerinti gyerekeim, hanem van egy testvérem és az ő gyerekei, csak nem nagyon tudott gondoskodni róluk, ezért az állam elvette volna tőle a gyerekeket, és a férjem meg én mi elhatároztuk, hogy nem hagyjuk, hogy intézetbe kerüljenek.

Ez már 12 évvel ezelőtt volt, vagy 13 évvel ezelőtt, csak hogy mivel gyámerek, ezért eligszadalmas volt egy kicsit meg macerás elintézni, merthogy itt meg nincs olyan, hogy gyámság, és ezt nem tudták értelmezni, úgyhogy sok levélváltásba, megügyintézésbe került, mire ők is megkapták a a személyi számot, és így megértették, hogy mi a helyzet, és hogy én vagyok az egyedüli szülői gondviselő. >> Volt-e olyan így a költözés az élet kezdés folyamán, ami nem számítottál rá, ilyen váratlan fordulat volt, nehézség esetleg, amit ott rögtönözve kellett megoldani? >> A nehézség az az volt, hogy alapból mikor kiköltöztünk februárba, akkor rá egy hónapra volt még csak egy éve, hogy meghalt a férjem. pszichológus foglalkozott velem online, aki segített, hogy feldolgozzam ezt a veszteséget, illetve hát az nagyon nehéz volt, hogy csalát szedtem, nehéz fizikai munkát végeztem, kezdődő gerincsérvem volt alapból, ami így ki is szakadt.

Szóval, hogy fájdalmaim is voltak, és hogy nyilván Magyarországon egy irodába dolgoztam számítógép előtt. tudtam, hogy előről kell kezdenem a a az egész életemet.

Bármelyik országban való költözés mindig arról szól, hogy ott elölről kell kezdened mindent.

Ugyanazt a karriert, ugyanazt a vállalkozást az esetek többségében nem tudod ugyanonnan folytatni.

Úgyhogy ezt ezt így nehéz volt egy kicsit így feldolgozni, de mindig az volt előttem, hogy jó, ez csak átmeneti mondjuk ez a munkahely, és hogy később jobb lesz, hogy addig kell kitartanom. folyamatosan tanultam a nyelvet mellette.

Úgyhogy amint tudtam, befejeztem ezt a munkát, és elmentem egy nyelviskolába, ami egy nappali képzés.

Ez hétfőtől péntekig volt, de nem csak erre a képzésre jártam, hanem jártam még külön délutáni nyelvi képzésekre heti kétszer, pluszban heti egyszer egy nyelvi csoportba.

Plusz volt a a magyar nyelvű finttanárnőm akivel online tanultunk.

Szóval, hogy tényleg így a nap 24 órájába a finnnyel körül forgott az agyam, mindig azon gondolkodtam, hogy ezt hogy tudnám mondani finnül, azt hogy tudnám mondani finnül, merthogy tényleg annyira nehéz ez a nyelv, hogy ezt nem lehet csak úgy megtanulni meg meg könyvből meg most én elmegyek egy nyelvtanfolyamra, és utána már folyékonyan fogok tudni beszélni.

Szó, hogy ennél a nyelvnél nem így működik. >> De hogy állsz most a nyelvvel?

Így három év után milyen szinten beszélek. >> Most egy közép középfokon >> mondtad, hogy igyekeztél minél hamarabb felmondani, vagy hát eljönni innen a a salátázóból, merthogy fizikálisan is nehezen bírtad.

És hová tudtál elmenni onnan? >> Mikor ide költöztünk, akkor még úgy volt, hogy valaki el tud menni munkanélküli segélyre, hogyha a fél éves munkaviszonya van.

És akkor én beléptem egy munkanélküli szakszervezetbe, mert itt a szakszervezetek még mindig vannak, és nagyon jól működnek.

És oda beléptem, mert akkor magasabb munkanélküli segélyre számíthattam, mintogyha csak a az államtól kapom a munkanélkülit.

És akkor hét hónap múlva felmondtam, és elmentem munkanélkülire, és jelentkeztem egy nyelviskolába. ami ingyenes nappali képzés.

Odajártam öt hónapig, mellette csináltam ezeket a nyelvi tanfolyamokat, és öt hónap után éreztem, hogy jó, én nagyon vegyes csoport volt, mindenféle nemzetiségűek, viszont én már előrébb tartottam, mint ők nyelvtudásilag, úgyhogy éreztem, hogy jó, ez így nekem ez kevés ez a nyelviskola.

Úgyhogy minden egyéb kurzust meg más tanulási lehetőséget csináltam tovább, de közben kitaláltam, hogy tehát van Magyarországról könyvelői végzettségem, meg bérszemfejtő végzettségem, hogy annyival nem lehet más, tehát hogy a számok számok, itt is tartozik követel, nyilván a jogszabályok ugye mások, meg az adózás, de azt meg lehet ugyanúgy tanulni, úgyhogy gondoltam, hogy jelentkezek egy könyvelői szakk képzésre.

És akkor én jelentkeztem m tavaly áprilisban volt egy ilyen kis nyelvvizsgaszerű, amit teljesítenem kellett.

Épp hogy átmentem még és utána online volt a a az oktatás Teamsen keresztül, és akkor így végeztem a az iskolát.

Utána pedig kellett volna keresnem munkagyakorlati helyet.

Nyolc hónapig valahol kellett volna dolgoznom.

Ez ingyen munka, és nagyon sok helyen kerestem, és nem találtam sehol.…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Férje halála után 3 lányával Finnországban kezdett új életet”

Miről szól ez az epizód: „Férje halála után 3 lányával Finnországban kezdett új életet”?

Erika, egy 40 éves volt válogatott ritmikus gimnasztázsa, férje tragikus autóbalesetben bekövetkezett halála után három lányával Finnországba költözött. Magyarországon munkahelye megszűnése és a rezsiárak emelkedése miatt döntött a külföldi élet mellett, bár eredetileg… Az epizód a Kalandvágyból című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 19..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Férje halála után 3 lányával Finnországban kezdett új életet”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Pataki Dóra.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Férje halála után 3 lányával Finnországban kezdett új életet”?

Fő témái: külföldi élet, finnország, család, gyász.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Férje halála után 3 lányával Finnországban kezdett új életet”?

Megjelenés: 2026. 02. 19.. Hossz: 48 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kalandvagybol/ferje-halala-utan-3-lanyaval-finnorszagban-kezdett-uj-eletet

Több epizód a Kalandvágyból-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból