Kalandvágyból

Hazajöttek szavazni - de vajon haza is költöznének?

· PT29M16S

Összefoglaló

Az adásban külföldön élő magyarok mesélnek arról, hogy mi motiválta őket a hazautazásra a szavazás miatt. Két vendég, Gabi (Indonézia) és Zsuzsa (Ausztria) osztja meg tapasztalatait. Gabi elmondja, hogy számára a külföldre költözés fő oka a gyermekeinek adott életre szóló…

Röviden

Műsor
Kalandvágyból
Megjelenés
2026. 04. 14.
Hossz
29 perc
Szereplők, említett nevek
Pataki Dóra
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Vannak magyarok, akik külföldön élnek, mégis hazajöttek szavazni, több 100, akár több 1000 km-t utaztak azért, hogy itthon adják le a voksukat.

De vajon mi volt a fő motiváció abban, hogy repülőre üljenek és személyesen legyenek jelen 12-én?

Szeretettel köszöntelek a csatornámon.

Nóra vagyok, ez pedig a Kalandvágyból podcast külön kiadása.

Ha még nem tetted, kérlek, hogy iratkozz fel a csatornámra és támogasd azzal, hogyha tetszett a beszélgetést, nyomsz egy lájkot, hypolód, megosztod, hogy eljuthasson a csatorna híre azokhoz, akik még nem ismerik.

A vendégeimmel tehát ma arról fogunk beszélgetni, hogy miért tartották fontosnak, hogy itthon adják le a voksukat.

És nem is az a kérdés, hogy konkrétan kire szavaztak, hanem inkább az, hogy ezek után ki hogy látja Magyarország jövőjét.

Köszöntelek titeket itt a podcastban. >> Sziasztok! >> Sziasztok! >> Sziasztok! >> Mielőtt bele mi mielőtt belevágunk, az a kérésem, hogy mutatkozzatok be, és mondjátok el, hogy hol éltek, melyik országban, honnan jöttetek haza, és mióta éltek ott. >> Sziasztok!

Én Raskó Gabi vagyok és Indonéziában élünk Bali szigetén négy éve.

Úgy kerültem kapcsolatba a Dórával, hogy írtam egy könyvet külföldön élő magyar gyerekekről, aminek az a címe, hogy hoztok nekünk Túror Rudit, és ennek kapcsán ismerkedtünk meg egymással és így kerülök ide. >> Én is sok szeretettel üdvözlöm a nézőketek.

Kereszte vagyok én Barcelonában élek.

Talán már találkozhattok velem a podcast hallgatói.

Bízom benne még nem nagyon unna.

Én három éve, közel három éve élek.

Barcelonában előtte pedig Tenerifén voltam, tehát én a spanyolországi magyarokat képviselem most itt. >> Sziasztok!

Én is sok szeretettel üdvözlök mindenkit.

Én Ausztriában élek és közel három éve öltöztem ki. >> Igen, mondtátok is, hogy szerepeltetek már a podcastban, gyakorlatilag Marcsin kívül mindannyian.

És én ott úgy szoktam feltenni a kérdést, hogy nem nagyon szoktuk a politikát behozni, hogy milyen élethelyzetbe döntöttétek el, hogy külföldre költöztök.

De hát most nyilván ebben az adásban ez kikerülhetetlen, úgyhogy az lenne a kérdésem, hogy kinek mennyire játszott szerepet a politika külföldre költözésben, vagy inkább kalandvággyból indultatok el, esetleg, hogy a gyerekeknek mutassatok valami újat.

Gabi, >> nekünk a külföldre költözésben nem játszott szerepet a politika.

Én is éltem külföldön gyerekként négy évet, Mexikóban és Brazíliában van a férjem, Algériában ötöt.

És mi azt gondoltuk, hogy hogy ez egy nagyon klassz tapasztalás volt nekünk gyerekként, és ezt szerettük volna a saját gyerekeinknek is megadni.

Úgyhogy nekünk ez volt az oka arra, hogy kimentünk, de a abban, hogy mikor jövünk haza, vagy meddig maradunk kint, mert mi mi nem örökre mentünk el, tehát hogy ez abszolút nem volt cél nálunk, hogy örökre elmenni, hanem hogy egy pár évre, és abban igenis van szerepe, hogy hogy mikor jövünk haza, hogy hogy mi az, amibe szívesen hazajövünk.

Az a külföldre költözésemben nem játszott szeretet a politika, tehát hogy én leginkább egy élethelyzetbeli változás okán kalandvággyból mentem, indultam el annak idején. viszont az, hogy ez eddig még azóta is tart, abban abban viszont volt szerepe, hogy menet közben én inkább helyszíneket változtattam, és nem fordult meg a fejemben az, hogy visszajöjjek, vagy ha meg is fordult, akkor gyorsan elhesegettem, mert nem volt olyan a egyszerűen akkora különbséggel találkoztam a spanyolországi perspektívákat, látásmódót, az a mindennapi életet tekintve minden amit az ember itt tapasztalt, itthon tapasztalt, hogy hogy nem volt nem volt a fejemben opció az, hogy hogy hazajöjjek.

És ebben viszont masszív része van a politikának.

Én egyedülállóként élek, és gyermekem sincs.

És én ezt töredelmesen bevallom.

Én úgy éreztem, hogy egy megkülönböztetett ember vagyok, egy másodrendű állampolgár itthon, mert az én életem így alakult.

Függetlenül attól, hogy én ezt így akartam vagy nem akartam, ez így alakult és ez egy rajtam kívülálló dolog volt, és mégis mindenhol éreztem, és éreztetve volt az, hogy nem nem ugyanazokkal a lapokkal játszom, és gazdasági hátrányban is voltam, vagyok azokkal szemben, akik nem ilyen helyzetben vannak.

Hát én se közvetlenül Hát közvetve igen, de nem direkt be politikai okokból, hanem egyszerűen én úgy éreztem, hogy hogy hogy megfuladok, hogy tehát én nagyon nagyon rosszul éreztem magam, hogy hogy megy az a sok mútyi, a csalás, a hazugság, és hogy egyszerűen egyszerűen tehetetlen vagyok, és hogy rengeteg adót és járalékot fizetek a költségvetésbe, és azért nem kapom meg azt az ellátást, amire nekem nekem szükségem lenne.

Hát ez volt a a az egyik egyik oka, ami miatt én én úgy döntöttem, hogy hogy külföldre költöz.

Most hallgattam egy beszélgetést egy szintén külföldről szavazni hazajött emberrel és azt mondta, hogy az utóbbi időben már ha megkérdezték, hogy honnan jött, vagy milyen nemzetiségű, akkor az volt a válasza, hogy magyar vagyok, hát senki sem tökéletes.

Tehát, hogy egy ilyen kellemetlen érzés volt benne, amikor elő kellett állnia azzal, hogy ő magyar.

Azért ezt a kérdést úgy fogalmazom meg inkább, hogy milyen ott a magyarok megítélése abban a környezetben, ahol ahol éltek tudják-e, hogy hol van Magyarország?

Mondjuk nálatok, Gabi, ott a távolban.

Hát szerintem maximum azt, hogy Európa, esetleg az, hogy Kelet-Európa, de a legtöbben ennél többet nem nagyon nyilván Balin nagyon sok mindenki turizmusból él, tehát azért olyan szempontból, hogy a magyarok nagyon szeretnek Balira menni, és ezért szinte minden, mit tudom én, idegenvezető taxi satöbbi találkozott már magyarokkal, tehát hogy mint magyar embereket így így találkoznak velük, de hogy mondjuk Magyarországon milyen a politikai rendszer vagy ilyesmi, az szerintem minimális hogy valaki ezzel tisztában lenne. >> Hát nálunk azért tisztában vannak, tehát Spanyolországban, ezen belül is Barcelonában kimondani azt, hogy magyar vagyok.

Én személyesen soha nem éreztem azt, hogy bármi hátrányom származna ebből, és én soha nem is szégyeltem a magyarságomat, és mindig büszke voltam rá.

De magyarázkodnom kellett az ország vezetése végett.

Én azt tapasztalom, hogy a társadalom edukálva van annyira, hogy nem azonosítja az embert a kormányával.

És ezért én nem éreztem azt, hogy most rá bármilyen bélyeg ránk lenne sütve, de ne de tudták és megkérdezték, hogy akkor most ott diktatúra van, és hogy miért miért vagyunk itt?

Tehát, hogy magyarázkodni, magyarázkodni kellett, hogy nem, hát azért az nem egészen az, meg nem így, meg nem úgy.

És ez ilyen kellemetlen volt, mert azért róhatatlanul átszivárog ez a az emberbe.

Én nekem személyesen nem volt soha negatív tapasztalatom azért, mert magyar vagyok. >> Hát nekem van ilyen szempontból a a tehát én én soha tudják, hogy magyar vagyok, sőt nekem vannak olyan ismerőseim is, akik egy nagyon kicsit beszélnek magyarul.

Nagyon közel lakom a határhoz.

Az azt jelenti, hogy a telefonom az időnként becsekkol a magyar hálózatra.

Én nekem ebből semmilyen hátrányom nincsen.

Nekem én velem nagyon-nagyon kedvesek az ismerőseim.

Szóval ilyen szempontból nincsen semmilyen hátrányom azzal együtt, hogy ők aztán tényleg mindenféle szempontból tisztában vannak az égvilágon mindennel.

Tehát tudják a Tiszapártot, a Magyar Pétert, mindenkit az égvilágon mindent mindent tudnak tájékozottak. >> Miért tartottátok fontosnak, hogy hazautazzatok a választásokra? >> Mi négy évvel ezelőtt pont tehát pont a választások előtt nem sokkal költöztünk ki egy hónappal a választások előtt, úgyhogy akkor kipróbáltuk azt, hogy milyen a nagykövetségen szavazni.

Ugye Balin nem lehet szavazni, el kellett menni csaki magyar nagykövetségre, és akkor ott szavaztunk, ami maga a szavazás folyamata teljesen rendben volt.

Szóval, hogy nem volt azzal semmi probléma.

Amit nehezen éltünk meg, az volt, hogy egy hotel hotelszobában ülve vártuk ketten meg a gyerekek, akiket annyira azért nem foglalkoztatott, mint minket, az eredményeket.

És akkor így azt éreztük, hogy fú, ez most ez most mennyivel jobb lenne ezt úgy átélni, hogy ahogy ahogy szoktuk úgy egyébként, hogy a családdal és akkor így meg egy baráti körrel és így feldolgozni, ami történik meg minden, hogy nem nem volt egy jó jó élmény.

És most viszont én elég biztos voltam benne, hogy változás lesz, és hogy olyan jelentős esemény lesz Magyarországnak, hogy egy ilyen hosszú idő után egy ekkora változás van. hogy én, hogy én ezt nem tudnám baliról végignézni tűkönülve.

Egyrészt, másrészt meg, hogy a gyerekeimet szeretném, hogyha átélnék.

Nekem van egy fiam, aki 15 éves elmúlt, majd 2 m magas, és ő még nem élt más rendszerben, mint az Orbán rendszer.

És szóval, hogy ez elképesztő, és hogy hogy így így az volt bennem, hogy én szeretném, hogyha azt azt ők átélnék a helyszínen, hogy mit jelent az, hogy elmegyünk szavazni, bedobjuk a bedobjuk a szavazatunkat, és utána várjuk az eredményt, és utána este szembesülünk az eredménynek a következménye, tehát hogy ők ők azt így átéljék, hogy mit jelent az, hogy én csinálok valamit, amin múlik az országomnak a sorsa, és hogy ebben nekem Nekem van szerepem választópolgárként, és számít az, hogy én mit csinálok, és hogy van van jelentősége.

És aztán hogyha esetleg olyan eredmény lesz, aminek örülünk, akkor meg így átélni együtt azt az örömet az olyan emberekkel, akiket szeretünk és akik fontosak nekünk.

És hát ez ez sikerült, és elvittük őket a a Batyányi térre, és hát óriási nép ünnepé volt.

Szóval, hogy hogy elképesztő, tehát ez hatalmas hatalmas nagy buli volt, és rengeteg energia felszabadult, és és nagyon kedves volt mindenki, hogy pacsiztak velük az emberek meg szóval, hogy ilyen nagyon jó hangulat volt, és és én nagyon örülök neki.

Tehát, hogy így pláne ugye nem nyilván nem volt olcsó hazarepülni emiatt.

De most most így azt érezzük a férjemmel, hogy ez ez így abszolút megérte, hogy hogy ezt így élőben átélhessük. >> Szóval ugye én azért rendszeresen jövök haza Magyarországra, nekem nem annyira messziről jönni, tehát nekem ez egyszerűbb.

És tudatosan terveztem úgy, hogy nem húsvétra jöttem, hanem mostanra jöttem, mert szerettem volna itthon szavazni.

Az egyik ok az, hogy én megmondom őszintén, nem voltam abban biztos, hogyha én nagykövetségen szavazok, az az ide fog érni és látszódni fog és és minden rendben lesz.

És azóta megtudtuk a ugye a kinti magyaroknak a külképkviseleten történtek során, hogy ott is minden rendben volt és szuper volt.

De tehát nekem az egyikok az ez volt, a másik meg a tett vágy bennem.

Tehát, hogy én annyira dühös voltam már ezért az egészért, hogy a lehető leget akartam tenni értem.

Itt akartam lenni, hogyha itt most változás lesz, mert más megélni.

Bár most egyszerre sajnálom, hogy nem voltam ott Barcelonában, mert óriási buli volt.

De itthon meg teljesen más érzés itt a ahogy sétáltam Pest utcáin pénteken.

Tehát, hogy amikor az ember így a rendszerváltás, én gyerek voltam még, kicsi gyerek a a rendszerváltáskor 89-ben, és nincs róla olyan nagyon emlékem, és hogy azt érzékelem, hogy most viszont így így így frankon benne van az ember, és hogy ez fontos, és ezt itt kell itt kell megélni, és hogyha én ezt megtehetem, hogy úgy időzítsek, hogy itt legyek, akkor az a minimum, hogy megteszem. >> Mondjuk én vagyok a legkennyebb helyzetben.

Én nekem kocsival egy óra, míg hazaérek.

Igazából én mindig minden szavazáson részt vettem, és ezzel meg pláne úgy voltam most, hogyha valaki Ausztráliából három napot utazik, 28000 meg 30000 kmket repülnek, és hát egy vagyonba kerül az, hogy ők szavaznak, akkor én meg pláne pláne elmegyek szavazni, mert igenis minden szavazat számít, és ez nagyon fontos, és ez én mindig is voltam szavazni, és ez ez szerintem állampolgár ári kötelességünk, hogy ezt ezt megtegyük.

Egyrészt mondjuk nekem B is messzebb van, mint a szülővárosom, másrészt meg ugye azért elég sok érdekes történetet hallottam a korábbi választásokról, és ennek én nem akartam saját szavazatomat kitenni, hanem hanem biztosra akartam menni, hogy az az X oda kerül, ahova én én szántam.

Ezer említetted, hogy Barcelonában, a magyar közösségben nagy buli volt egyébként.

Így a tehát ahol éltek, ott a helyi magyar közösség az hogy állt ehhez a a választáshoz?

Elmentek-e, vagy van-e erről infótok? >> Igen, nálunk nagyon-nagyon erős rákészülés volt már hetekkel előtte. ö eredményvárót szervezett egy helyi magyar közösségszervező és jelentkeztünk, vagy hát le jelentkezni lehetett, de akkora túljelentkezés volt, hogy így többszörösen kellett meghosszabbítani.

Nagyon-nagyon drukkolt mindenki, és egymást is buzdítottuk, azt gondolom, és már a közösség ereje miatt ment el esetleg az is, aki eddig nem is feltétlen gondolta annyira fontosnak.

Nagyon-nagyon komolyan volt véve ez a magyar közösség részéről. alapvetően is egy erős magyar közösség van Barcelonában.

Nem tapasztaltam még korábban azokon a helyeken, ahol éltem hasonlót, és ezt nagyon-nagyon jó volt megélni.

Tehát, hogy szinte olyan, mintha az embernek egy második családja lenne egy ilyen kiterjesztettebb, nagyobb, tehát egy olyan érzés is visszamenni és egészen egészen különlegesre sikerült.

Ugye láttam a képeket, meg nyilván a csoportban meg minden egyebet.

Állítólag 96%-os volt a részvételi arány, még nagyobb, mint itthon.

Tehát azt sajnálom, hogy arról a buliról lemaradtam, de hát majd azt bepottoljuk máskor.

Itthon is, itthon is jó volt a buli.

Balin, nekem az volt nagyon látványos, van egy Bali magyarok nevű Facebook csoport, aminek már több 10000 tagja van, és ö van egy baráti házaspár, Balin, a, akik anonim módon fölajánlották, hogy ugye Baliról Jackartában repülővel kellett elmenni szavazni, és hogy azért ez pénzbe kerül oda-vissza, és hogy ők fölajánlották, hogy két embernek kifizetik a repjegyet, arra szavaznak, akire akarnak.

Tehát ezt nyilván nem tudják befolyásolni, csak hogy hogy hogyha van olyan, akinek ezt nehéz kigazdálkodni, de szeretne szavazni, akkor kifizetik neki a repjegyet.

És megkértek engem, hogy én posztoljam ezt ki, mert hogy ők anonimak…

Említett entitások

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hazajöttek szavazni - de vajon haza is költöznének?”

Miről szól ez az epizód: „Hazajöttek szavazni - de vajon haza is költöznének?”?

Az adásban külföldön élő magyarok mesélnek arról, hogy mi motiválta őket a hazautazásra a szavazás miatt. Két vendég, Gabi (Indonézia) és Zsuzsa (Ausztria) osztja meg tapasztalatait. Gabi elmondja, hogy számára a külföldre költözés fő oka a gyermekeinek adott életre szóló… Az epizód a Kalandvágyból című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 14..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Hazajöttek szavazni - de vajon haza is költöznének?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Pataki Dóra.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hazajöttek szavazni - de vajon haza is költöznének?”?

Megjelenés: 2026. 04. 14.. Hossz: 29 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kalandvagybol/hazajottek-szavazni-de-vajon-haza-is-koltoznenek

Több epizód a Kalandvágyból-ből