Kalandvágyból

Nyaralás alatt rá is találtak az otthonukra

· PT49M11S

Összefoglaló

A Kalandvágyból külföldre podcast mai adásában Zsanett, a Madeirán élő vendég mesél az életéről. Elárulja, hogyan került a szigetre, milyen volt a kezdeti írországi próbálkozása, majd az óceánjáró hajókon és Londonban töltött ideje. Végül a Németországban eltöltött nyolc év után…

Röviden

Műsor
Kalandvágyból
Megjelenés
2026. 02. 26.
Hossz
49 perc
Szereplők, említett nevek
Pataki Dóra
Témák
külföldi élet, kivándorlás, madeira
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

És akkor itt úgy kell ezt elképzelni, hogy odatoljuk a hús deszkát, amin a különböző méretű és érlelt steakek vannak rajta a homárral.

És mi arról beszélünk, hogy ez hány ounceos.

Ugye nem grambba beszélünk, hanem amerikaiaknak azunban.

És hogy hány évig érlelték ezt a húst, ez milyen fajta hús, mit kell róla tudni, amit egy amerikai jobban tud, mint mi magyarok egyébként, mert ők ők ezen nőnek föl. >> [zene] >> Szeretettel köszöntelek a csatornámon.

Én Dóra vagyok, ez pedig a Kalandvágyból külföldre podcast és mai vendégem Zsanett, aki Madejrán él.

Erről fogunk beszélgetni, hogy ő hogy került oda és milyen ott az élet.

Szia Zsanet, köszöntelek itt a podcastban. >> Szia Dóra, köszönöm a meghívást.

Mielőtt belevágunk a fő témánkba, azt szoktam kérni a vendégeől így tőled is, hogy mondj magadról kettő mondatot, amit így fontosnak érzel. >> Egy nagy családba születtem, és megjártam Írországot, majd óceánjáró hajókra mentem dolgozni, majd Londonba is voltam, éltem és dolgoztam, és onnan mentem Németországba nyolc évet, és onnan kerültünk Madeirára.

Hú, [nevetés] akkor az előzményeket is megvillantjuk majd, hogy indult neked ez a külföldre költözés, mikor és milyen okból mentél Írországba. 24 éves voltam, amikor kíváncsi voltam, hogy milyen lehet külföldön élni, és ugye akkor még csak hallomásból hallottunk, mások akkor készültek, és én is egy nyári szezon ledolgozása után csatlakoztam másokhoz, hogy akkor én is velük megyek és kipróbálom, tehát mit lehet veszíteni.

És mentem Írországba, kilincseltem mindenhova, bementem önélatrajzzal, megkérdeztem, van-e szükség munkaerőre, és a legtöbbször elutasítást kaptam, és sehova nem vettek föl. >> De milyen helyekre mentél? >> Vendéglátós vagyok, és bárhova, amilyen vendéglátós helyre be lehet menni, mindenhova megkérdeztem.

Tehát a pozíció az már mindegy is volt, csak hogy az albérletet, vagy amit bérlünk lakást Érországba, azt tudjam fizetni, tehát hogy ne legyek mínuszban, hanem amennyi pénzzel mentem, nyilván annyi, tehát kevesebbel ne menjek haza. egy egy nem is tudom egy pizzériába kaptam állást és azt is három hónapot voltam Írországban, és ebben a pizzériában dolgoztam egy másfél hónapot, tehát a felét az ott kint lévőségemnek, és pont egy téli időszakban voltunk Írországba, tehát esett az eső, fújt a szél, esett a hó, kisütött a nap, az időjárás minden évszakát igazából megéltük, és én szilveszter előtt mentem hazavissza Magyarországra, és ilyen borzasztó boldog voltam, hogy 24 évesen visszamehettem a saját otthonomba.

Akkor én azt egy picit csalódásnak nem voltam rá fölkészülve, hogy én 24 évesen kimenjek külföldre és egy mély víz, hogy idegenek, külföldön vagyok, hogy értetem meg magam, valamennyit beszéltem persze angolul, de nem volt még elég. >> De az, hogy hazajöttél, az miért volt?

Tehát feladtad, úgy érezted, hogy nem bírod tovább?

Vissza akarsz menni a kis biztonságba, vagy mi volt neki az oka?

Vagy ennyit is terveztél, hogy három hónapra kimész? >> Nem, kipróbáltam és három hónapot voltam ugye ott Bangorban.

Ez fönt északon van, Belfast mellett pár kilométerre egy random kis városba, aminek turisztikailag semmi jelentősége nincs.

És vannak itt itt jelenleg mi írvendégeink is voltak, és ők is meghökkennek azon, hogy pont Bangorban, hát ott nincs semmi.

És én ott próbáltam szerencsét, ahol nincs semmi.

És én akkor úgy éreztem, hogy nem fogok tudni egyről a kettőre haladni, amit én szerettem volna.

Nem éreztem magam megfelelőképpen boldognak, rendben, lelkileg, mindennel együtt.

És akkor én úgy éreztem, hogy na akkor ez itt elég, hazamegyek és föltöltődök megint.

És majd meglátjuk, mit hoz a sors, mit hoz az élet. >> De az is csak motoszkált benned, hogy menni kéne még még világot látni. >> Igen, mert egy borzasztó nagy új élmény, új országot megismerni, új kalandokat megismerni, új embereket, új kultúrát.

És ez ez a része ez mindig is szép és mindig is nagyon jó, amit az emberek szeretnének látni, de az, hogy te nem állod meg a helyedet, az megint egy vagy nincs rád szükség, az megint egy negatív dolog neked.

És ez nekünk az egónknak a rossz, hogy én nem vagyok általában olyan típus, hogy én olyan gyorsan könnyen ezt föladjam.

Ezért látszik a a következő hónapok vagy évek, amik jöttek után, hogy utána megint visszaültem a lóra.

Ez egy csalódás volt írország.

Három évet voltam utána még Magyarországon.

Dolgoztam tovább, tapasztalatokat gyűjtöttem, fejlesztettem saját magamat, tovább képeztem saját magamat, elvégeztem egy egy koktéltanfolyamot, készültem tudatosan hajóra, mert hallottam nagyon jó sztorikat hajókról, hogy milyen az élet, milyen a Crew közötti kapcsolat, hogy mennyire szeretnek akármi, ami történik egy hajón.

Ez az egész egy komplex dolog.

És én ezt a saját szememmel akartam látni.

Tehát én nagyon jó történeteket hallottam már h évesen, és ezért is lettem még jobban benne ebben az egész vendéglátásban.

Szerettem volna bár tenderként elhelyezkedni hajón, és jelentkeztem is egy Budapesten keresztül egy cégen keresztül egy hajótársasághoz.

Tehát mindegy volt, hogy milyen lehetőséget kapok, csak hogy hajóra kerülhessek.

Én segédincérnek jelentkeztem, és én nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, mert egy steakba vettek föl, egy tehát egy nagyon speciális étterembe, ahova ez az a hely, ahova pluszban fizetni kell a vendégeknek, ami nem az inclusí, az all inclusive részhez tartozik.

És megtörtént az interview, és mondták, hogy te, te te, ti is föl vagytok véve, csajok, de gyertek be az irodába, elmondjuk, hogy mit kaptok.

És akkor mondták el nekünk, hogy a steakho dupla annyi fizetésünk lesz, mint egy segédpincérnek, és sokkal több lesz a szabadidőnk, mint egy segédpincérnek.

Tehát én nagyon szerencsésnek érzem magam ezek után, hogy én oda kerültem be, kiképeztek minket, volt egy három hetes tréning, vizsgáztunk a végén.

Persze mindenki izgul ilyenkor, hogy ilyenkor szigorúan veszed, hogy vizsga, de mindenki 98%-osra végzi el, vagy 99%-osra végzi el a vizsgát, mert a három héten keresztül mi ott vagyunk az étteremben, ott vagyunk a szakácsok között, mindent meg kell tanulni, hogy allergiával kapcsolatban milyen ételeket, milyen díszítést, milyen krémet, milyen szószt tesznek rá a tányérra a stékek mellé, és nekünk tudnunk kell abban a helyzetben, ha bármi történik, hogy mi azt meg tudjuk oldani.

Tehát nincs olyan, hogy mi olyat ajánlunk ö rendelni a vendégnek, amilyen ami amit ő nem ehet, tehát allergiás valamire.

Tehát minden egyes összetevőt, azon a kis tányéron pöttyöket, nekünk tudni kell, hogy mi micsoda, hogy miből készült.

És ugye a díszítésnél nagyon pepita a tányér, többféle szint kell elképzelni.

Szóval sikerült nyilván a vizsga, továbbmentünk, én akkor ott elérzékenyültem, mert ilyenkor a három hét után ugye van egy 10 főső társaság tréningen, és ilyenkor közlik velünk, hogy akkor milyen hajóra kell átköltöznöd.

És ugye az a társaság, akikkel te találkoztál, végigcsináltad a tréninget.

Itt most mindenki elbúcsúzik a másiktól, és elmondják, hogy melyik hajóra kapsz egy repülőjegyet, és neked repülnö kell a következő hajóhoz.

Tehát a következő megállónál kiszállsz és megvárod egy nappal később, vagy két nappal később a következő hajódat, vagy oda küldenek repülővel, megveszik neked a repülőjegyet akkor már.

És mentem a következő hajóra, és ismét nem ismertem senkit. >> Azért voltál szomorú, merthogy szétoszlik a csapat.

Tehát amikor te ott vagy egy hajón, ahol nem ismersz senkit, kvázi idegen vagy mindenkinek, és az a három hetes kis csapat végre összeszokott, van egy baráti társaságod, akiket magad mellett tudsz, és ugyanabba a dologba vesztek részt, bajtársak vagytok.

Ez szétoszlik és kezdődik megint elölről, és megint építheted föl az egész stabil rendszert magad körül.

Tehát az, hogy te külföldön vagy és nem ismersz senkit, ez ez valahol egy ijesztő dolog. >> A Steak Houseban kevesebb volt a munka, tehát hogy oda már csak azok jártak, akik még pluszba megengedhették maguknak.

A special éttermek olyan, mint a sushibár, olyan, mint az olasz étterem, olyan ez is olyan a steak house, ahol csak a staket imádók jönnek, hogy mondjam a hajón ugye van egy allinkcluzí ellátás, svédasztalos reggeliztetés, svédasztalos ebédeltetés, a vacsoráztatás és itt odamész a tálcáddal, a tányérokkal, és azt szedsz magadnak annyit, amennyit szeret. szeretnél.

Na hát az amerikai hajókon vagy az amerikai vendégek, amit láttam, hogy többszörös sét is szedik ki a tányérra, és amikor olyan pozícióban voltunk, hogy be kellett segíteni a lenti asszisztenseknek, akkor azt láttuk, hogy dobjuk ki az ennivalókat utánuk, merthogy annyi kaját kiszednek maguknak, annyi ételt, hogy valójában igen, Afrikában ebből simán jól laknának még.

Rengeteg étel ment a szemétbe, ment a halaknak.

És a ugye ezek a a steakhouse az úgy volt, hogy volt egy ilyen egy ilyen összeg, hogy 35-40 euróér, te kapsz egy négy-öt fogásos vacsorát, és az első nap kapsz is egy üvegbort hozzá, amikor beszállás van.

Ez egy ilyen hívogató mézesmadzag a vendégeknek, hogy az első nap is megteljen az étterem, vagy legalábbis valamennyien jöjjenek, mert az első nap annyira újdonság minden vendégnek is, hogy ilyenkor csak körbemennek a hajóan, ha megismerik a helyeket és nem mindenki gondolkozik a speciális éttermen, hogy kapjak egy steaket, az lehet később is, de az első nap kapsz egy üvegbort ajándékba.

És egyébként én nagyon imádtam a munkámat.

Az évek során mi folyamatosan kaptunk plusz tréninget. szomeliével dolgoztunk, minket kiképeztek a borokra is.

Voltak külön borkostolós, székkostolós vacsoráztatásaink, amikor a séfeket is meghívták.

És fehér bor négyféle különböző borokból, vörös borból négyféle különböző még pezsgőből is, és kis jegyzettömb mellettünk, és jegyzeteltük, hogy nekünk ez a pomár, ez a garnéla, ez a sték, az a fajta sték. megkóstolod, melyik borral passzol a te számodra, merthogy ahány ember, annyi szokás, mindenkinek más az ízvilága, és ezért is jó a külföld, hogy megtanulod, hogy a színskála az nagyon nagy, tehát mindenkinek más az ízlésvilága és itt tiszteletbe is tartjuk. >> Hon komoly tudásra tehettél ott szert ezalatt a az idő alatt?

Hány szezont húztál le a hajón? >> Négy szerződést megcsináltam.

Ez majdnem négy évnek felel meg, ugye? hét, hét és fél hónapos szerződéses a hajó, és két hónap szabadságot kapunk.

Tehát az összes összegyűlt szabad hétvégét, azt egybe odaadják nekünk és egyszerre kapjuk meg.

De te kérvényezheted, hogy hosszabb legyen a szerződésed, vagy hogy te fél évet szeretnél, és kérvényezheted, hogy rövidebb legyen a szabadságod, vagy hogy picivel hosszabb legyen a szabadságod.

Tehát, hogyha pont úgy esik, hogy valakinek ott van a családban születésnapja, esküvő vagy bármi van, akkor te meg tudod egy picit talán rugalmasan kérni az időpontokat.

Milyen volt a beilleszkedés végül előtt az új helyen, és hogy ugyanannál a hajótársaságnál voltál a négy éven keresztül, vagy váltottál?

Hát a beilleszkedés az úgymond könnyű, mert nagyon sok az európai, nagyon sok a keleturópai a hajón, inkább így mondom, és egy hullámhosszon is vagyunk, úgyhogy nálunk a crew partyik azok két hetente voltak a hajón.

És ilyenkor egy 23 éves csajoknak nekünk ez egy nagyon nagy élmény volt, legalábbis nekem, hogy végre itt van az az időpont, amikor időszak, amikor mi a csajokkal, a kollégáimmal, és mi csak csajok voltunk, nagyon-nagyon ritka volt, hogy volt fiú a csapatban, tehát mi 10en voltunk a stakusebba, mi legalább nyolcan felöltöztünk, kicsit magunkat, és lementünk a hajón lévő színházszerűségbe, ahol tudtak ilyen komediei centrálokat, fellépőket hívni.

Na, ez ilyenkor ugye estére be van zárva.

Este 11 órától beindul a Crew Party, és rendes diszkót a fiataloknak képzelj el, csak egymás között, de úgy, hogy egy 200 fő megjelenik, és akkor ilyenkor mindenki elengedi magát, ellazul, a kruár csak egyig van nyitva, tehát egy után az bezár.

És te csak addig tudsz kikérni bármilyen alkoholt és innivalót.

Tehát előtte mindenki duplájával kérte ki, mertogy a buli eltartott f:33-ig is.

És ú és azért is zárják be hamarabb a a bárt, hogy mindenki fel tudjon időbe kelni.

Reggel, hogyha valakinek 7: órakor műszakja van, vagy 8 órakor kellned kell.

Mi nekünk az volt általában, hogy kilencre kellett menni vissza az étterembe.

Volt egy kicsi előkészület, egy óra hosszás előkészület.

Előkészítettük estére vacsoráztatáshoz a az evőeszközöket, vagy a tányérokat.

Elpolíroztuk egyesével, ecetes vízzel, hogy semmilyen vízcsak ne legyen rajta.

Ugye egy gyönyörű szép fine dining étterembe dolgoztam.

Előkészítettünk mindent egy óra alatt.

Körülbelül 10-11 órakor mi végeztünk a munkánkkal, és utána mi 11 órától vissza a kavinba, átöltöztünk, fürdőruha, és hogyha pont kikötött a hajó, akkor mi kimentünk a partra napozni, vagy kimentünk a városba, és 11-től általában 4:00-ig simán kint tudtunk lenni.

Ennyivel volt kevesebb munka nekünk a steakho az étterem f:30-kor nyílik, és onnantól kezdve beindul nekünk a vacsoráztatás.

Minden este volt nekünk egy 10 perces meeting, egy kötelező meeting, ahol megbeszéltük, hogy mire kell számítani, ki milyen vendéget fog kapni.

Az ülésrendet láttuk, és egy két fős vacsoráztatás nálunk az egy másfél óra volt.

És akkor itt úgy kell ezt elképzelni, hogy odatoljuk a hús deszkát, amin a különböző méretű és érlelt stakek vannak rajta a homárral.

És mi arról beszélünk, hogy ez hány ozos.

Ugye nem grambba beszélünk, hanem amerikaiaknak azunban.

És hogy hány évig érlelték ezt a kúst?

Ez milyen fajta hús, mit kell róla tudni, amit egy amerikai jobban tud, mint mi magyarok egyébként, mert ők ők ezen nőnek föl.

Ezután, miután bemutattam a húst, plattét, mindegy, egy ilyen nagy vágódeszkán van rajta az egész, egy ilyen nagy deszkán.

Utána bemutat egyébként úgy kezdődik az egész, hogy bemutatkoztam nekik, hogy én vagyok Zsanert, én leszek a ti felszolgálótok, én és a kolléganőm, és itt leszünk egész este, és bármilyen kérdésetek van, állunk rendelkezésre.

Tehát ez egy annyira személyes felszolgálás, kiszolgálás volt, hogy a legvégén, hogyha valakinek születésnapja…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Nyaralás alatt rá is találtak az otthonukra”

Miről szól ez az epizód: „Nyaralás alatt rá is találtak az otthonukra”?

A Kalandvágyból külföldre podcast mai adásában Zsanett, a Madeirán élő vendég mesél az életéről. Elárulja, hogyan került a szigetre, milyen volt a kezdeti írországi próbálkozása, majd az óceánjáró hajókon és Londonban töltött ideje. Végül a Németországban eltöltött nyolc év után… Az epizód a Kalandvágyból című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 26..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Nyaralás alatt rá is találtak az otthonukra”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Pataki Dóra.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Nyaralás alatt rá is találtak az otthonukra”?

Fő témái: külföldi élet, kivándorlás, madeira.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Nyaralás alatt rá is találtak az otthonukra”?

Megjelenés: 2026. 02. 26.. Hossz: 49 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kalandvagybol/nyaralas-alatt-ra-is-talaltak-az-otthonukra

Több epizód a Kalandvágyból-ből