Könyves Magazin

Frei Tamás: Az akkumulátorokhoz szükséges nyersanyag lelőhely országokban egyre több magyar tűnik fel

· PT50M

Összefoglaló

Valuska László a Könyves Magazin podcast legújabb adásában Frei Tamással beszélget legújabb regényéről, a Kobaltról. A beszélgetés során kitérnek a geopolitikai helyzetre, különös tekintettel az Egyesült Államok és Kína közötti konfliktusokra, az akkumulátorgyártás fontosságára…

Röviden

Műsor
Könyves Magazin
Megjelenés
2026. 02. 19.
Hossz
50 perc
Szereplők, említett nevek
Valuska László, Frei Tamás
Témák
geopolitika, külpolitika, kína, usa, akkumulátorok, regényírás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Köszöntök mindenkit a Könyves Magazin podcast csatornáján.

A mai vendégem Frej Tamás lesz, akinek most jelent meg a Kobalt című regénye, aminek az alcíme a Pekingi játszma.

És hát itt geopolitikáról, értékes erőforrásokról Afrikában és Kínáról is fogunk beszélni.

Frej Tamássral köszöntelek téged itt az online stúdiónkban, merthogy különböző városokban ülünk jelenleg, és úgy vesszük föl ezt az adást.

Onnan szeretném kezdeni a beszélgetést, hogy 2023 novemberében beszélgettünk utoljára, amikor megjelent a Puc Moszkvában című regényed, és arra lennék kíváncsi, hogy nyilván követted a a könyvednek a meg nem írt történetét, tehát hogy mi történik a világban, hogy azt hadd kérdezzem meg, hogy hogyan értékeled a előfeltevéseidet, ami bekerültek anno a pucsmoszkvában című regényedbe. >> Hát ha a legfontosabb előfeltevést néznénk, ami arról szólt, ugye az volt a regénynek az egyik alapkoncepciója, hogy kialakul egy allig mozgó frontvonal. >> Ühüm. >> És csak az erőforrásokat emészti a két oldal.

És tulajdonképpen a két oldal ebben az esetben, az ukrán és az orosz, valakinek úgymond a vazallusa.

Az orosz a kínaiaktól függ nagyon intenzíven, technológiailag is, meg bevételileg is.

És az ukránok csak akkor tudnak háborúzni, ha kapnak fegyvereket meg támogatást.

De a nyugati világ egyébként az ukránokat sosem fogja olyan veszélyes fegyverekkel támogatni, hogy valós ellentámadásba tudjanak menni. és eszkalálódjon a háború.

Tehát egy ilyen fenntartott, alig mozgó frontvonal végtelen álló háborúja van, akkor ebben az értelemben jó volt a feltevés.

Az volt a konce ugye, hogy hát akkor ezt csak úgy lehet megoldani, kilendíteni a nyugati logika szerint a ebből a ebből a ebből az álló befagyottságából azt a háborút, hogy hát akkor Putyin ellenpuccsot kell szervezni. >> Ühüm.

Na most ugye éppen ebbe ezekben a pillanatokban élünk, hogy hát mielőtt most hívtál, éppen néztem, hogy éppen már megint Donald Trump mit írt, és akkor mi történt Svájcban a hétvégén, tehát nem tudom, hogy ez mikor kerül adásba, de tényleg eléggé megszorult helyzetben van szerintem Ukrajna.

Tehát ha ebből a ebből az állóháborúból ki lehet lendülni, akkor most egy ilyen pillanatot érzek.

Ha ez ha ez megint szé szétfoszlik, akkor egy év ma is beszélgethetünk szerintem, és hasonló lesz a szituáció.

De most azért egy olyan kicsit több mint 50% esélyt adnak adnék arra én, hogy ami a könyvben volt, az mostanra azért most már végetér.

Ehhez kapcsolódik akkor a következő kérdés, hogy azon gondolkoztam az olvasás közben, hogy vajon Frej Tamás amikor nekiül a regényírásnak, akkor mennyire írja ilyen társszerzőként a világpolitika az ő regényét, mert ami amivel foglalkozol, az ugye egy még nagyobb kép, tehát hogy Kína és Amerika valamiféle hatban ban áll, aminek most látjuk is egyébként így a mondjuk a következményeit a vámháborúkban például.

És mennyire az van, hogy azt mondod, hogy André Kalvinak ki kell találni a következő feladatát, és akkor ahhoz keresel muníciót, mert nekem az volt most a hipotézisem, és ezért is kérdezek erre rá, mert azt érzem, hogy téged kifejezetten inspirál, hogy mi történik a világban.

Tehát ez az első verzió a helyes.

És majdnem még sarkítanám is neked.

Talán emlékszel tudod, hogy nekem van egy úgymond másik főhősőm, Marco Baretti, aki a >> a Putytin Puccs elleni könyv előtti könyvnek a főhőse a Bábelnek. >> Ühüm. >> És én körülbelül úgy tartom ezt nyilván, hogy van kétféle főhősöm.

Van ez a az ex katona, exlégiós titkosszolgálati ember az ő, az André.

És van egyébként egy nálam még okosabb, kombinatívabb, de nem annyira harcos, nem egy verekedős főhősöm.

És annak függvényében, hogy ez amit említesz, hogy hát figyelem a világot, hogy milyen szituációval, milyen típusú konspirációs regényt tudok elképzelni, ami körülöttünk játszódik.

Majdnem azt mondám, hogy akkor na melyik főhőst vesztem le a polcról?

És most megint erre a kínai amerikai konfliktusra, erre most megint Andrét vettem vettem le a polcról, de most még nem tudom, hogy miről fog szólni a következő regény, és azt se tudom, hogy az egy Marco Boretti vagy megint egy André Cálvi regény lesz, vagy az abszurdum megy harmadik főhős.

Hozzáteszem, és ez még az előző kérdésedhez csatlakozik, hogy összeérnek a dolgok, mert hogyha onnan, ahol az imént abbahagytam, hogyha most végleg valahogy rendeződni, látszana az ukrán háború, akkor az csak azért történik, mert már erre a nagy ügyre, amiről a mostani könyv szól, tehát a kobalt rendezi át sorait Amerika Donald Trump vezetésével, és fordul rá Kínára, tehát az összes reszli ügyet le akarja rendezni és le akarja zárni.

Tehát ezt az egész ukrán konfliktust is le akarja zárni.

És ebből egyébként az én benyomásaim szerint amennyire csak lehet Oroszországot nyugat felé visszahúzni, ha tördik, ha szakad, mert az sokkal fontosabb ügy, hogy a nyugati világ, de élén ennek Amerikáb konfliktusa Kínával hogy fog rendeződni.

És nem lenne baj ebben az ügyben, ebből a vazalusi, de mégis csak Kínát támogató pozíciójából egy picit le lehetne gyengíteni Oroszországot.

Tehát egyébként a fő mozgatóró, hogy szerintem most Donald Trump azon felül, hogy persze szeretne biztos Baken Nobeldíat kapni, hogy miért dolgozik intenzíven az ukrán háborún, hogy már végre ráfordulhasson a főügyre Kínára, amiről a regényem szól.

A könyvednek ez a háttere, hogy Amerika és Kína konfliktusba kerül, de ugye ennek van egy előzménye, hogy évek óta lehet arról olvasni, hogy ez ez egyszer be fog következni ez a az összeütközés.

Mi az, ami miatt szerinted ez most lesz ilyen fontos téma?

És hogy k még még bocsánat, csak egy kiegészítő kérdés, hogy hogy képzeljük el a 2025 és után lévő években ezt a háborút, ami azért gazdasági erőforrásokért zajlik.

Nem is biztos, hogy az a hogy a háborúról nekünk mondjuk alapvetően a fegyveres konfliktus jut eszünkbe, de azért itt más területeken is meg lehet vívni harcokat.

Hát az én benyomásom ugye az azért fontosak a mélyben zajló folyamatok, Laci szerintem, mert ugye gondold el, egy ilyen regényt az ember kigondol két évvel azelőtt, hogy te mondjuk most kezedbe vetted, másfélel mind előtte már mindenképpen nagyon dolgozik rajta.

Tehát csak olyan ügynek lehetne kilendülni, ami még úgymond nem szerepel a hírekben, de a tektonikus lemezek mozgással lenne a mélyben már ígéri, hogy közeledünk-efelé.

Igaz? >> És ezt azért mondom, mert ebből az értésből >> adódik egy olyan, van egy olyan helyzet, ezt akkor most mindjárt valahogy leírnám, ami elkerülhetetlenné teszi valahol a konfliktust, hogy ez szerintem ez nem fegyveres konfliktus lesz.

Még abban sem vagyok biztos, hogy ez egy olyan intenzív gazdasági háború lesz, mint amit én konspirációs akcióregényben elképzelek, de hogy átrendeződik a viszonyrendszer, az alkurendszer, a a madzagokat ide-oda rángatni fogják, és egy másfajta egyensúly fog kialakulni Kína és Amerika között, főleg így, hogy Kína és Amerika között.

Tehát nem a nyugati világot nem mondanám majd ahhoz magy majd majd ahhoz Magyarország is, de Európa is fölveszi a pozíciót, hogy mi történik Kínas-Amerika között.

Emött az áll szerintem, hogy elengedhetetlenül valaminek történnie kell.

Hogyha jól belegondolunk, akkor ugye az Egyesült Államok lakosság körülbelül a Föld lakosságának a 4%-a, de lassan kevesebb, mégis ők fogyasztják el a világ fogyasztásának a 30%-át.

Tehát van egy olyan strukturális egyensúlytalansága a világnak, hogy két nagy régió, Európa és Kína, de leginkább Kína, irtózatos többletkapacitákokkal rendelkezik.

Az ő gazdasági emelkedését az táplálta eddig az elmúlt néhány évtizedben, hogy termel, termel, termel, és ezt egy relatív olcsón, egyre hatékonyabban, de mindenképpen olcsón.

És Amerikában ez eleinte nagyon kedvező volt, hiszen abban az időszakban, amikor ez így beindult, ez a fajta ritmus, akkor a politika, az amerikai politika a lakosságot fogyasztóként nézte.

Ezek így visszagörgetjük, hogy hogy beszéltek az amerikai elnökök 20-30 évvel ezelőtt, akkor az volt a legfontosabb, hogy az amerikai fogyasztónak mindig mindig így hívták az állampolgáraikat konzumernek. >> Neki jó legyen, minél olcsóbban jusson minél több dologhoz hozzá.

És megfelezte megfeledkeztek róla, hogy ez az amerikai ember a hétvégén fogyasz, de hétközben ő munkaerő és munkás vagy dolgozó, vagy alkalmazott.

És ez okozta azt az elképesztő egyensúlytalanságot, amit közelyszerűen a munkahelyek elvándorlásával és sok mindennel ugye lehet körbeírni, ami egyébként nem teljesen egységes az Egyesült Államokban, tehát a két partszakasz, a East Coast Westcost nagyvárosai az kevésbé szenvedte ezt el, mint Amerika közepe, de ugye ez lendítette Amerikában Trumpot a hatalomba.

Ez a ennek a már kezdődő szenvedése, de mégis ez produkálta egy olyan Amerikát, ma már, és ide akarok kirukadni, >> hogy az amerikai ember már nagyon drágán hajlandó csak dolgozni.

Igazából nem szeretne sokat dolgozni, a nyugati ember sem szeretne sokat dolgozni.

Tehát Franciaország a legextrémebb példa, hogy ott 2011 napot dolgoznak összesen a franciák a 3655-ből.

Mert szabadságaik, az ünnepeik, a hétvégik, a hét napos, a hét órás munkanapjaik satöbbi.

Tehát lassan oda fogunk jutni, hogy a nyugati világban az emberek az idejük felét hajlandóak, mármint napszámban is egyáltalán olyan nappá tenni, hogy azon a napon dolgozok.

Er egyébként ebben az az érdekes, hogy a az, hogy a nyugati társadalmak ezt a fajta világot fenn tudják tartani, ezért is van ez a hát azt nem tudom, hogy ez civilizációs ütközése, >> de de ezért ezért is zajlik a háttérben ez a harc. >> Absolút abszolút.

És gyakorlatilag amit most Donald Trump próbál, hogy igazából továbbra is lehessen lustálkodni.

Most ezt persze nagyon sarkítom, tehát hogy a a a Firenzei utcán nem tudok úgy, mintha egy amerikai városban élnék lassan.

Mindenki amerikai körülöttem annyi turista van és mind amerikai. >> Olyan könnyedén repülnek át a mai 20 nézegetek, tudod, és nézem, hogy mi ezek nem járnak iskolába, 16 évesek, 20 évesek.

Nem, nem, nem, nem dolgoz kerülnek ide.

Nem nyári szünet van, nem téli szünet van, nem őszi szünet állandóan és örökké.

Tehát ami a másik oldalról más probléma, a tömegturizmus satöbbi.

Tehát a nyugati ember olyan elképesztően jól él, olyan ellustulva él.

Ez nekem egy egy benyomásom ezekben az országokban mozogva, járva, a mi normáink szerint is elképesztő elusztulva, de hát még a kínai munkás robotoláshoz képest, hogy hogy ezt megtrükközni, hogy hogy ilyen vámot vetek ki, meg olyan vámot meg így, és még a kínai valahogy fizesse meg, hogy továbbra is az amerikai ember úgy élhessen, ahogy él, és a franc ember úgy úgy érhessen, ahogy él.

Tehát en ez egyszerűen előbb-utóbb ennek ebből konfliktus lesz. >> És ennek a konfliktusnak a terepe a regényedben az egyébként Afrika.

Úgyhogy a erre térjünk rá egy kicsit.

Te mikor voltál először Afrikában?

Hát figyelj, én a a legelső kalandos utam, amikor hadiudósító lettem, az az a szomáli háború volt, és az ugye 1993, tehát 32 éve, >> és azóta nagyon sok afrikai országban voltam, és nagyon sokszor voltam, tehát szoktam ezt számolni, vagy nem szoktam, de aztán egyszerűen összeszámoltam, hogy ugye 53 afrikai ország van majdnem 40-be jártam. >> Aha.

És és Afrikát nagyon szerettem, mert egy rettenetesen sokszínű kontinens, tehát nagyon nagyok a kontrasztok minden értelemben, tehát a jólét értelmében is, a természet tekintetében is, tehát tényleg a szaharától kezdve a dzsungelekerát a nagyon tehát ez egy rettenetesen sokszínű, kulturálisan rettenetesen sokszínű, tehát Afrikát le lehet nagyon szeretni nagyon nagyon izgalmas kontinens, de gyakorlatilag hát több mint 30 éve hát úgymond látom Afrikát személyes tapasztalatokban is.

Az mennyit segített a megértésben, hogyha jól értem, akkor a csak, hogy a másik énedet is egy pillanatra szóba hozzam, hogy a a Café Frejnél ott vannak afrikai kávék, és kicsit nem nem is nem ismerem a kávébizniszt, csak a az ilyen régebbi megszólalásaidból úgy értettem, hogy az nagyon fontos, hogy honnan vásárol az ember, mit vásárol az ember.

Ha jól értem, akkor a kávénak az értéke is ki van téve a ezeknek a nagy konfliktusoknak, nem csak az időjárásnak mondjuk.

Tehát, hogy mennyit segített megérteni Afrika működését ezen keresztül?

Hát biztos, hogy sokat ez is, tudod.

Tehát egyébként amikor elkezdtük a kaféfést, az 17 éve volt, 18 lassan, akkor pont nekem volt egy Tony nevű jó ismerősöm Tanzániában, a Merheeggyen.

Onnan volt a legelső, onnan hoztunk legelőször kávét, amikor mi kis pörkölüzem elkezdtünk pörkölni, akkor még tényleg direktbe.

Tehát konkrétan én elmentem Tonyhoz, és akkor Toni, és vele megállapodtunk, hogy mennyi kávét küld és hogyan.

Az még nagyon más volt egyébként kávé logisztikai szempontból is a világ.

Ma már nem kell elrohangálni az ügy ügy ültetvényeket, már mintákat kap az ember mindenhonnan. nagyon sok minden megváltozott ezen a fronton is, nem csak a computertechnológiában, de de valóban, ahogy mondod, tehát ettől függetlenül, hogy mi mondjuk kapunk valamilyen kóstolható mintát, kávémintát, annak azért csak el kell hozzánk jutni, és ezt mind befolyásolja a a helyi transzportot, hogy mi történik. konfliktusok vannak, zűrzavarok vannak, éghajlat van, emberek elmennek, kínai befolyás alá kerül egy kikötő, fölmennek az árak, konténerbeszerzések.

Tehát egyébként evidens módon ez nagyon érdekes, mert a nem csak Afrikára vonatkozóan, az egész világról nyújt a Café Frej, mint olyan egy nagyon érdekes lenyomatot, tudod, hogy mi történik Közép-Amerikában.

Én már réges régen érzékelem, hogy teljesen mindegy, mit mondanak a felszínen, hogy Nikaragua az egy nem biztonságos ország, mert egyszerűen mennyivel többe kell onnan egy a kávét elhozni, és aztán amikor kezdik rendbe tenni, akkor azonnal a kávé árában érzékeled, meg a sokkal gyorsabban megérkeznek a szállítványok, meg kiszámíthatóbbak, a minőség is kiszámíthatóbb.

Tehát tehát egy nagyon jó nagyon jó lenyomata a kávé…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Könyves Magazin

Tickerek

  • OTP

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Frei Tamás: Az akkumulátorokhoz szükséges nyersanyag lelőhely országokban egyre több magyar tűnik fel”

Miről szól ez az epizód: „Frei Tamás: Az akkumulátorokhoz szükséges nyersanyag lelőhely országokban egyre több magyar tűnik fel”?

Valuska László a Könyves Magazin podcast legújabb adásában Frei Tamással beszélget legújabb regényéről, a Kobaltról. A beszélgetés során kitérnek a geopolitikai helyzetre, különös tekintettel az Egyesült Államok és Kína közötti konfliktusokra, az akkumulátorgyártás fontosságára… Az epizód a Könyves Magazin című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 19..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Frei Tamás: Az akkumulátorokhoz szükséges nyersanyag lelőhely országokban egyre több magyar tűnik fel”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Valuska László, Frei Tamás.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Frei Tamás: Az akkumulátorokhoz szükséges nyersanyag lelőhely országokban egyre több magyar tűnik fel”?

Fő témái: geopolitika, külpolitika, kína, usa, akkumulátorok, regényírás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Frei Tamás: Az akkumulátorokhoz szükséges nyersanyag lelőhely országokban egyre több magyar tűnik fel”?

Megjelenés: 2026. 02. 19.. Hossz: 50 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/konyves-magazin/frei-tamas-az-akkumulatorokhoz-szukseges-nyersanyag-lelohely-orszagokban-egyre-t

Több epizód a Könyves Magazin-ből