Mária Rádió Magyarország

Simon Dávid atya előadása az igaz és hamis reményről

· PT27M36S

Összefoglaló

Simon Dávid atya előadása az igaz és hamis reményről szól. Az előadás azt boncolgatja, hogy az emberi boldogság keresése gyakran tévutakon jár, például hírnév, státusz, pénz vagy érzéki élvezetek hajszolásával, amelyek csak ideiglenes megelégedést nyújtanak. Az atya szerint az…

Röviden

Műsor
Mária Rádió Magyarország
Megjelenés
2025. 01. 20.
Hossz
28 perc
Szereplők, említett nevek
Tóth Enikő, Erdős Eszter, Surányi-Gräfl Lau
Témák
remény, boldogság, kereszténység
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Miben reménykedünk, hogy mitől leszünk boldogok?

Azt is mondhatnánk, hogy ez egy akszióma, hogy minden ember a boldogságra törekszik.

Minden embert leginkább az motivál, hogy jól akarja érezni magát, és a szenvedést el akarja kerülni.

Az a kérdés, hogy mi hó keressük, meg miben keressük, meg mitől reméljük azt, hogy boldoggá fog tenni minket.

Ugye nekem az életemnek az egyik legnagyobb tragédiája az volt, hogy én nekem eszembe nem jutott.

Én nem tudom, hogy önöknek mikor jutott eszébe az először, vagy mikor tudatosodott, hogy az Isten önöket boldoggá akarja tenni.

De egy zárójeles megjegyzés, hogy most én boldogság alatt mit értek.

Tehát én a boldogság alatt nem egy hangulatot értek, meg eufóriát értek, hanem úgy mondanám, hogy békét, megelégedettséget derült.

Tehát most én így használom a boldogságot.

És hát ugye, hogyha az Istent kiveszük a képletből, tehát hogyha valaki nem tőle várja a boldogságot, akkor mi marad?

Bagdi Emőkének hallottam egyszer egy előadását, és azt mondta, hogy csináltak boldogságkutatást, és kiderült, hogy egy új autónak átlagosan három hétig örül az ember.

Aztán mitől várhatjuk még a boldogságot? esetleg a hírnévtől, társadalmi státusztól, hogy milyen embereknek a nevei vannak a telefonomba, vagy hogy én sikeres vagyok azon a hivatás területen, ahol működök esetleg ettől, Vagy esetleg az érzéki kielégüléstől?

Vagy esetleg várhatjuk ugye a boldogságot, még a pénztől ugye, de a pénz az általában mihez kell, hogy tárgyakat vegyünk, meg jósokat tudjunk szórakozni.

Ugye mostanában ez egy ilyen lózunk, hogy nem tárgyakat, hanem élményeket kell gyűjteni.

Most nagyon ezt próbálják szugerálni.

Vagy, de tesvéreim, hol vannak azok az emberek, akik így kielégülés nyertek.

A dicsvágy hajkurászása közben, a becsvágy hajkurászása közben, az élvezetek hajkurászása közben, vagy a pénz hajkurászása közben.

Hol vannak a megelégedett emberek?

Nincsenek, ugye, mert nincs megérkezettség.

Ugye, ha van egy autó, akkor kell egy jobb, egy drágább.

Hogyha az ember elér a saját szakmájába valahová, akkor följebb kívánkozik.

Hogyha az embernek van valamiféle ismertség, akkor még nagyobb ismertséget akar.

Hogyha még több ember csodálja.

Hogyha az ember kokainista, akkor még több kokaint akar, ugye?

Hogyha az ember rabja mondjuk a szexualitásnak, akkor még nagyobb szexuális élményekre vágyódik.

Az ember mindig fut után, aztán Mihályt megvan, azon nyomban ugye kicsúszik a kezek közül.

Ugye ezt a Michael Phelps-től olvastam, hogy milyen depresszióban esett mindig a győzelmei után.

Megvan fönnál a dobogóra, tapsol neki pár millió ember, vagy tízmillió, százmillió, és utána mi kezdődik?

A főkészülés a következő aranyra.

Azt, mint a hülye megint megy előre.

De nézzük meg, hogy mit mondtak a szentek.

Mert valójában ők ezt elmondták, hogy aki itt keresi a boldogságot, az egy lúzer.

Azt mondja Sziennai Szent Katalinnak az Isten, ugye kinyilatkoztatásban, gondold meg, drága leányom, hogy ugyanaz történik a lélekkel, vagy nekem kell szolgálnia, és bennem kell remélnie, vagy a világban és önmagába bízhat.

Azt mondja az Isten, vagy bennem remél, vagy önmagába és a világban.

És annyira szolgál a világnak, amennyire a saját érzékiségét szereti és szolgálja.

Abban reménykedik, hogy ebből a szeretetből és szolgálatból örömet és érzéki hasznot merít, mivel azonban reményét véges mulandó dologba vetette ezért az elfogy, és ő valójában soha nem éri ele azt, amire vágyott.

Tehát azt mondja az Isten, hogy ha valaki érzéki után a világtól várja boldogságot, az soha nem tudja elérni.

Ugye, mert ez a fajta boldogság, ez a bioszintjén van.

Úgyse az agyunk jutalmazás központjába felszabadul egy kis dopamin.

Azt örülünk neki, mint majom a farkának, aztán utána megint lecsökken, azt megyünk az újabb dopaminfröccs után.

És tök mindegy mi a dopaminfröccsünk, a siker, a pénz, az érzéki örömök.

Dopaminfröstől dopaminfröccsik.

Azt mondja Keresztes Szent János, ami kevesebb Istennél, az nem elégítheti ki a szíved.

Azt mondja nagy Szent Leó pápa, ha az ember földi dolgok után vágyódik, ha el is éri, akkor sem teszik őt azok boldoggá, hanem szerencsétlenné.

Aztán azt mondja Wilfriss Tinissen Kármenütt a szerzetes, az ember tényleg furcsa egy alak, nem ismeri saját adottságait.

Azt hiszi, hogy apró nevetséges dolg képesek kielégíteni vágyait.

Pénz, társadalmi státusz, holmit csecsebecse, bárcsak konzultálna emlékezetével, s visszaemlékeznék bizonyos dolgokra, amelyeknek boldogságot kellett volna szolgálniuk.

Ehelyett a csalódás lett a végeit, gyorsan felfogná, hogy csak a végtelen képes kielégíteni, és akkor az egyetlen felé fordulna, aki soha nem okoz neki csalódást.

Na de valamiről még nem beszéltünk, ezt megállapítottuk, hogy.

Pénz utáni vágy, a hírnév utáni vágy, a társadalmi státusz utáni vágy, az ismertség utáni vágy, az emberek elismerése utáni vágy, az érzéki kielégülés hajkurászása, a tárgyak azok nem tesznek boldoggá.

De akkor még mi jöhet számításba a kutyán kívül?

Mi jöhet még számításba, hogy az emberek majd boldoggá fognak tenni?

Na, sokan azt gondolják, hogy majd megtalálják az igazit, És onnantól kezdve nincs más dolguk, mint boldognak lenni.

Ugye itt sok régebb óta házas van.

És ez nem azért nevettek, mert önöknek így nem sikerült ez.

És hogyha jobban választottak volna, akkor sikerülhetett volna, hanem ilyen formában ez képtelenség, hogy egy terentmény betöltse maradéktalanul egy másik embernek tartósan a szívét.

Ugye, aki elhiszi ezt a tündérmesét, vagy nem tudom, ilyen infantilis, hogy van egy olyan ember, akit megtalál, és ő tökéletesen tartósan, maradéktalanul majd boldoggát teszi, az attól tartok, hogy túl sok romantikus hollywoodi filmet nézett.

Igen, testvéreim, úgy általában addig érezzük, hogy a másik betölti maradéktalanok a szívünket, amíg van szerelem, ami ugye két-három éven belül az esetek túlnyomó többségébe elmúlik, meg amíg van borzasztó aktív szexuális élet.

És utána ezek elmúlnalak, és akkor elkezdünk gondolkodni, hogy jó választottunk-e.

Igen, testvéreim, a helyzet az az, ez a fájdalmas valóság.

Az Isten azt szeretné, hogy rádöbbenjünk, hogy csak ő képes minket maradéktalanul megelégedetté tenni.

Teremmény vagy teremtett dolog erre nem képes.

De hogy nem csak én mondom ezt, nálamnál okosabbak is ezt mondták, Akvinoi Szent Tamás a következőt írta.

Semmilyen teremmény soha nem volt képes betölteni az ember szívét.

Tehát egyedül Isten töltheti be azt végtelenül, ugye?

Lehet, hogy kevesebb lenne a vállás.

Mert nagyon sok ember ugye egész életében a szerelmet hajkurászza.

Mert az miért jó, mert amíg szerelmes, és az agyában megy a zsongás, addig egy pillanatra képes addig a pár hónapig évig elfeledkezni a lelkének a nyomoráról.

Mert az agyában lévő zsesgés elnyomja azt, hogy milyen kaotikus állapotban a lelke.

És ugye ezért van az, hogy mennyien nem tudnak megállapodni, mert azt várják a másiktól, hogy a másik az ilyen eufórikus állapotban tartson engem, mert életem végig.

Lewis, az emberek nem tudják egymást igazán boldoggá tenni hosszú távon.

És hát nézzük azt, hogy akkor van-e valami másik út?

Ugye azok, akik így próbálnak boldogok lenni embereken keresztül, meg azokon a dókon keresztül, amit az előbb elemezgettünk és felsoroltunk, ők azt mondják, hogy a boldogság az csak pillanatok.

Nem tudják elképzelni, hogy a boldogság az a lélek szintjén is képződhet.

És minél inkább egyesül az ember a benne lakó Istennel, annál inkább békés, derűs, megelégedett boldog lesz.

Én is ezt nagyon sokáig nem tudtam elképzelni.

És mindahol kerestem a boldogságot, csak Istenben nem.

És ezért nem sikerült sehogy se.

Eufóriákban volt részem, meg élményekben, csak éppen tartós, békét, kiegyenszolatottságot, megelégedettséget, boldogságot nem éreztem.

Na de nézzük, hogy mit mondtak erről a szentek.

Azt mondja Lojlaj Szent Ignác, aki Isten bírja, annak semmi sem hiányzik, még ha nincs is semmie.

Azt mondja Kronstadti Szent János, ha Krisztus nincs jelen a szívünkben, az ember mindennel elégedetlen, semmiben sem talál boldogságot, sem az egészségben, sem a kényelemben, sem a rangba vagy a megtiszteltetésben, sem a szórakozásba, semmiben sem.

Hát csak képzeljünk bele, hogy tegyük föl, hogy minden összejön, amit elképzeltünk, hogy az emberek többségének, ugye ez nem szokott sikerülni, amit eltervez 20 éves korában, hogy minek kell összejönnie, hogy nem tudom, legalább akar keresni nettó egymilliót home office-ba négy óra munkával, és akar majd szépen, nem tudom, zugló be egy családi házat, akar egy golden retrievert, meg akar két gyereket, meg egy csodálatos férfit, aki intelligens.

Jól kommunikál, föl tud ránézni, és nem kezd szaúdi sejknek lennie, de azért ő is keresen legalább nettó egymilliót, és harmónikus, gyönyörű, csodálatos házasságban éljenek.

És mi van, hogyha ez bekövetkezik?

Az emberek azt hiszik, hogy boldog lennék, és mindig azon gondolkoznak, hogy mi hiányzik a boldogsághoz.

Bezzek, hogyha nem ilyen főnököm lenne.

Bezzek, ha nem ilyen féljen feleségem lenne.

Bezzek, hogyha a gyerekem nem őrült volna meg ennyire pubertásba.

Bezzek, hogyha egy kicsivel több pénzt keresnék.

Bezzek, hogyha a nagymamám nem lenne beteg.

Akkor végre boldog tudnék lenni.

Mindig azt lesik, hogy mi hiányzik, mi hiányzik az életbe, vagy miért, minek kéne még megvalósulni, hogy végre boldog legyenek.

De ha véletnő megvalósulna, ez a vicc az egészben, akkor is boldog tanok lennének.

Egyszer volt nálam egy hölgy, egyszer találkoztam ilyen 40 év körüli, és azt mondta nekem, úgy szégyellem magamat, atya.

Nekem megvan mindenem, amiről régebben álmodtam, és mégis boldogtalannak érzem magam.

És ezt mondja, ezért úgy szégyellem magam.

Azt gyorsan felállítottam a diagnózis, mondom, mélyebb kapcsolatba kéne lépni az Istennől.

Mindig ez egy nagy dilemma, hogy mennyi idézetet hozzak, de ilyen szofisztikált társaságban sok idézet kell.

Nehogy azt mondják, hogy én itt össze-vissza beszélek.

Az elitet el kell kényeztetni szép, velős, tartalmas idézetekkel.

Azt mondja Atosi Porfirios atya, amikor megtalálod Krisztust, elégedett vagy, nem vált semmi másra, nyugodt leszel, más emberré váltsz.

A lélek nem nyugszik meg addig, amíg nem érzi magát közel, a teremtőz írja Mattel Meskin.

Viernai Szent János, milyen nagy vagy te, ó lelkem, hiszen egyedül Isten képes kielégíteni.

És végül egy utolsó, átoszi Sziluántól, ám de manapság sokan úgy élnek, hogy saját akaratukat és eszüket követik, elhagyják a szent parancsolatokat, azt hiszik, hogy az Úr nélkül is megtalálják földi örömüket, és nem tudják, hogy egyedül az Úr, ami örvendezésünk, az emberlelke, csak az Úrban találhat örömet.

Igen, testvéreim, erre nagyon sokan nem jönnek rá.

Attól tartok még keresztények is, hogy kíváncsi lennék, hogy hány keresztény várja Istentől, hogy boldog legyen.

Vagy éppen azt várja az Istentől, hogy segítsen megvalósítani azt, amitől ő úgy gondolja, hogy majd boldog lesz.

És hogy az imáinknak mi a tárgya, az, hogy az Isten intézze el aztokat a dolgokat.

Amik úgy gondoljuk, hogy a boldogságunknak az akadályai, és így megvalósuljon a saját akaratunk az életünkben, vagy pedig az imába az Isten akaratát keressük, mert tudjuk, hogy csak az Isten akaratának a megvalósulás az életünkben azt tesz minket boldoggá.

Képzeljétek el, megnéztem a reményt, hogy a katolikus lexikomba, hogy az ószövetségi nép az Istennel kapcsolatban miben reménykedett.

Azt mondja, kezdetben tárgya az ígéret földje, a tejjel mézzel folyó károán.

Tehát ez volt a reményének a tárgya.

Hogy majd elmegyünk egy olyan helyre, ahol könnyebben élünk?

Értitek-e, hogy nem lehet-e, hogy nekünk is körülbelül ilyen a reményünk tárgya?

Hogy majd sikeressé tesz minket az Isten az életben?

Ha könnyű életünk lesz, könnyű gond nélküli életünk lesz.

Testvéreim, könnyű gond nélküli életet nem ígért az Úr Jézus.

Hanem azt ígérte, hogy nem lesz szenvedés nélküle, ha belé kapaszkodunk meg.

Azt ígérte, hogy ő nem óv meg a szenvedést, hanem megerősít a szenvedésben.

Jézus nem azért jött, hogy megszüntesse a szenvedést, nem azért, hogy megmagyarázza, hanem, hogy megtöltsa a jelenlétével.

Ugye Amerikába megy, hogy is hívják ez a sikerteológia?

Hogyha te elkezdesz Istenhez közelíteni, akkor ő proszperálóvá teszi gazdaságilag az életedet.

Hát ez mese habbal, ez nem evangélium.

Aztán az ószövetségi névfiai abban reménykedtek, hogy a honfoglalás utána jó lét és a veszedelemtől való szabadulást adja meg az úr.

Hogy mi most mi a bereménykedünk, hogy mindenki száz évig fog a családbe egészségesen élni, hogyha szépen jó sokat imádkozunk?

Aki oltalmazza a benne bízókat, lehet, hogy nagyon sok embernek úrszövetségi a reménye az Istennel kapcsolatban.

Na, de hogy térjünk vissza arra, ezt mondták a szentek, de nem véletlenül mondták ezt a szentek a boldogsággal kapcsolatban, mert a Szentírás is ezt mondja.

Már azért az Ószövetségben, a zsoltárokban is megjelenik, például a 37.

Zsoltárban, az úrban leld örömedet, és ő betölti szíved vágyát.

Ajáld utadat az úrnak, remélj benne, és ő irányít majd.

Zsoltár, az igaz örvend az úrban, és ő benne bízik, önbe, ő benne dicsekszik minden igaz szívük.

A rómaiakhoz írt levél, hiszen az Isten országon nem eszem iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben.

Aztán Jakab apostol levele a tanítást váltsátott tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.

Aki figyelmesen tanulmányozza a szabadság tökéletes törvényét, és ki is tart mellette, aki nem feledékeny hallgatója, hanem tettekre váltója, az a maga útján boldogságot talál.

Azt mondta, az én békémet adom nektek, nem úgy, ahogy a világ adja.

Nehéz lemérni, hogy mennyire vagyunk közel az Istenhez, de a békén keresztül le lehet mérni, mert azt mondta egy nagy dominikánus, misztikus Eckart mester, azt hiszem 13.

Század, hogy minden lélek olyan mélyen van a békében, amilyen mélyen Istenben,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Simon Dávid atya előadása az igaz és hamis reményről”

Miről szól ez az epizód: „Simon Dávid atya előadása az igaz és hamis reményről”?

Simon Dávid atya előadása az igaz és hamis reményről szól. Az előadás azt boncolgatja, hogy az emberi boldogság keresése gyakran tévutakon jár, például hírnév, státusz, pénz vagy érzéki élvezetek hajszolásával, amelyek csak ideiglenes megelégedést nyújtanak. Az atya szerint az… Az epizód a Mária Rádió Magyarország című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 01. 20..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Simon Dávid atya előadása az igaz és hamis reményről”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Tóth Enikő, Erdős Eszter, Surányi-Gräfl Lau.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Simon Dávid atya előadása az igaz és hamis reményről”?

Fő témái: remény, boldogság, kereszténység.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Simon Dávid atya előadása az igaz és hamis reményről”?

Megjelenés: 2025. 01. 20.. Hossz: 28 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/maria-radio-magyarorszag-8dbd/simon-david-atya-eloadasa-az-igaz-es-hamis-remenyrol-6600c43d

Több epizód a Mária Rádió Magyarország-ből