Mária Rádió Magyarország

A Mária Rádió lelkigyakorlata Mórocz Tamás atyával

· PT30M4S

Összefoglaló

Mórocz Tamás atya a Mária Rádió 2026. márciusi lelkigyakorlat-sorozatának lelkivezetője. Vele készült előzetes interjú.

Röviden

Műsor
Mária Rádió Magyarország
Megjelenés
2026. 03. 20.
Hossz
30 perc
Szereplők, említett nevek
Surányi-Gräfl Lau, Erdős Eszter, Tóth Enikő, Mórocz Tamás
Témák
lelkigyakorlat
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A Mária Rádió Almádi Dialógus című lelki gyakorlat sorozatának márciusi témája a férfi szerepek apai örökségünk kincsei és keresztjei címet viseli.

A lelki gyakorlat vezetője Móroc Tamás atya lesz aki a Bodajki segítő Szűz Mária kegyhely kegyh igazgatója.

Nagy szeretettel köszöntelek kedves Atya itt az éterben.

Bár személyes találkozást terveztünk február 20-án, akkora hó esett le it Dudánulon, hogy nem igen tudtunk találkozni.

Úgyhogy nagy szeretettel köszöntelek.

Dicsértessék a Jézus Krisztus. >> Mindenökkel.

Köszönöm a lehetőséget, hogy így beszélgethetünk és megoszthatjuk gondolatainkat.

Nyitott vagyok a kérdésekre és nagyon várom a lelki gyakorlatot.

Jó magam is. >> Elsőként arra szeretnél kérni kedves Atya, hogy játszunk egy kicsit el azzal a gondolattal, hogy egy vacsoraasztalnál ülünk.

Gyere vacsorázz velem, Bencuskám, mondja az édesanya.

És hát a fiatal ember pedig nem csatlakozik a szülőkhöz.

Hogy látod papi gyakorlatodban, van-e tere az örökség átadásnak?

Ez inkább szociológiai kérdés, mint teológiai, de van még lehetőség arra, hogy az örökségünket átadjuk a gyerekeinknek?

Mostanában az előző egy-két évben nagyon sokat prédikáltam erről.

Amikor láttok egy-két fiatalt a templomban, és picit olyan furcsa ezt kimondani, de tényleg erről van szó, hogy amikor már látunk egy-két fiatalt a templomban, nagyon örülni kell neki nekik.

És én mindig külön szólok hozzájuk, hogy hogy próbáljátok figyelni az idősebbekre, próbáljátok szeretni a családtagjaitokat a figyelemmel, az odafigyeléssel.

Nem csak azért, mert lehet, hogy eljár fogjátok tudni meghallgatni, hanem azért, mert valóban valóban értéket tudnak átadni.

És tényleg egy problémának látom a mai világban, hogy és talán ki is merem mondani ezt a nagyon erős mondatot, hogy nagyon önzővé vált a világ, mindig csak a magunk gondolata körül forgunk, és azt gondoljuk, hogy ami haszontalan nekünk, vagy ami amiből nem tudunk profitálni rögtön, ami minket nem érdekel, azonnal, arra nem fektetünk időt.

Sajnos a családi kapcsolataink, tehát például a nagyszülőkkel, szülőkkel való viszony, családtagjainkkal való viszony, az egy picit mintha olyan felesleges időnek tűnne, vagy olyan evidenciának, hogy ez úgy is megvan, és közben nem vesszük észre, hogy hogy az az idő, amit töltünk, az igazából inkább szükséghozta a helyzetek, és nem értékes aktív idő.

Úgyhogy én azt gondolom, hogy nagyon-nagyon fontos téma ez, de nyilván a mi életünkben, papok életében is ugyanúgy megvan, hiszen tulajdonképpen mi is egy családban élünk, papi családban élünk, és azt látom, hogy keveset beszélgetünk egymással, keveset beszélünk úgy egymással, hogy az nem egy feladatról szól, vagy valami megoldandó helyzetről, hanem csak egyszerűen a másik létéről és lényegéről, arról, hogy mit élt meg egy idős, mit tapasztalt egy kolléga, Mi itt a kegyhelyen, mivel papi közösségben élünk, ezt próbáljuk egyébként gyakorolni is, de meg szoktuk hívni az idős atyákat és semmi mást nem akarunk, hogy az öntől, hogy elfogyasztunk egy finom ebédet, szentmisét imádkozunk közösen.

Egy nagyon beszélgetünk délután.

Sajnos a tavaly év végén eljutottunk oda, hogy úgy láttuk jobbnak, ha mi megyünk hozzájuk, és mi töltünk a fehérvári papírothonban időt velük, de azt láttam, hogy a legértékesebb rész az volt, amikor amikor egyszerűen csak meghallgattuk őket, és lehet, hogy évek vagy pár évtizedek óta senki nem kérdezte meg tőlük, hogy kicsit meséljen, hogy mik voltak az élményei az életében.

Úgyhogy nagyon fontosnak tartom ezt a témát, és nem tudom, hogy mi lesz a kulcs, mert azt látom, hogy hogy meg kell értetnünk magunkkal, meg kell értetnünk a fiatalokkal, hogy nem csak az a jó, ami nekem jó, és nem csak az a hasznos, ami azonnal hasznos, és ami nekem éppen a kedvem, hanem vannak olyan értékek, amikért nagyon kell és nagyon szabad is küzdeni.

Hát az egyik ilyen, hogy a családban leülünk és meghallgatjuk egymást.

Hát igen, ugye sok minta van arra nézve, hogy a a keresztény családokban a a az örökségnek az átadása közös étkezéseknél zajlik.

Amit mondtál, abból két irányba tudnék tovább építkezni.

Az egyik dolog az éppen a tegnap tegnap előtt hallottam a rádióban, és nagyon igaznak találom, hogy a fiatal generáció, akik hát leginkább a fontosak lehetnek számunkra, azok online identitással rendelkeznek.

Átérzem, hogy milyen nagyszerű dolog lehet idős papbácsikkal beszélgetni nektek fiatalabb papoknak, de azért ti mégis csak közel vagytok korosztályban egymáshoz.

Ugyanakkor meg azok a fiatalok, akik akik számára fontos lenne átadni a hagyományainkat, az örökségünket, azok online identitással rendelkeznek.

És azok, akik a ezt az online identitást nem ismerik, azok bizony nagyon nehezen fognak szótérteni a fiatalokkal.

A nagy kérdésem az az, hogy meglátásod szerint ez a identitás különbözőség, ez milyen hatással lehet az örökhagyás helyszínére is, meg a formájára is?

Itt szerintem jön egy olyan gondolat, amiről érdemes beszélni, mert sokszor azt érzem, hogy az idősebb testvérek esetleg úgy tekintenek a mai fiatalokra, hogy hogy mennyire mások, mi mennyire mások voltunk, és előjön az a félgondolat, hogy talán rosszabbak a mai fiatalok.

A fiatalok részéről meg talán nincs az elfogadás, hogy hogy amit az idősek máshogy éltek meg, másként kellett megélniük.

Ez egy óriási érték volt abban a világban.

Tehát mind a két generáció részéről egy olyan közeledésnek van kell és lennie kell lennie, ami arról szól, hogy elfogadja a fiatal, hogy igenis az élettapasztalat az nincs meg egy fiatalban az a bölcsesség, nevezzük így, amely szükségszerűen az élet derekán vagy az élet végén valóban egy létező tapasztalat, amit nem lehet megszerezni, amit amilyen nem lehet tanulni. azt csak megtapasztalni lehet.

Az idős pedig fogadja el, hogy a fiatal mai világa az ugyanolyan értékes világ, mint az ő gyerekkora volt.

Nem akarok most konkrét példákat mondani, de talán ezt kiismerem mondani, hogy hogy az én kegyhelyigazgatói papi életemet rendkívül megkönnyíti a mesterséges intelligenciának azok a funkciói, hogy mondjuk egy levelet meg kell írni, akkor feldiktálom, kijavíttatom vele, átnézetem vele, és azzal, amit a hibajavítással, amit a nem tudom mire használok, azzal azzal sokkal több értéket tudok más módon teremteni.

Tehát tehát, hogy mindegyik kornak megvan a maga értéke.

Itt talán talán visszatélek arra az alapvető gondolatra, hogy hogy azt gondolja sok fiatal, vagy azt gondolhatjuk mi magunk is, hogy nekünk nem kell nem kell másoknak a tapasztalata, majd mi megtaláljuk meg, mi tudjuk, mi az élet.

És szerintem ez egy nagy zsákutca, ahogy nyilván az is, hogyha ha az ember azt gondolja, hogy minden régen jó volt és jobb volt, és csak úgy volt jó, ahogy régen volt jó.

Meg kell találni azt a mesgét, hogy azt mondjam, hogy hogy az emberi tapasztalatok értékeit beleillesztem a mai világomba.

És és gazdagítani akarom magamat azáltal, hogy hogy fontos az idősebb generációk, a tapasztalt generációknak a az éles stílusa.

És hát beleépítem a mai világba.

Én nagyon szeretem azt, amikor amikor egy idősebb testvér is használja a mai modern technikát, és és az unokának is jó érzés az, hogy hogy a mama is tudja kezelni a telefont, mondjuk, vagy a papa, de ugyanakkor pedig pedig a pedig meg tudja érteni, amikor az intő int a papa meg a mama, hogy kislányom, kisfiam, vigyázzál, mert mert mert még engem is megfelőzö az a dolog, hogy strand nyomkodom a telefont és és elveszítem a személyes kontaktot az emberekkel.

Úgyhogy szerintem itt valami jó összhang.

Csak azokat két szélsőséget akartam itt bemutatni, hogy hogy nem jó az, hogy azt mondjuk, hogy régebben minden jó volt, és az se jó, hogy régebben régebben minden rossz volt, hanem voltak értékek a régi világban, és ugyanan értékes a mai fiatalok élete, világa, ugyanolyan gazdag helyzetek alakulnak.

Én azért azt kíem mondani, hogy ma szerintem nehezebb fiatalnak, nagyobb a megkísértettsége azáltal, hogy a világ egy pillanat alatt kinyílt kinyílik számára. és hogy amennyire értékez, annyira nehéz nemet mondani.

Tehát ma például egy fiatalnak sok kicsit a lelki gyakorlattra utalva, hogy hogy megtanulni megtanulni nemet mondani és megtanulni jó dolgokra igent mondani, szerintem ez egy nagy kihívás.

Nagyobb kihívás is akár mint régebben volt. >> Igen, ezt ezt én is így gondolom, és hát a unokáiman látom én is, hogy bizony küzdelmes ez a dolog. bizonyos értelemben a szülők elvárásai, vagy hát rosszabb esetben a utasításainak megfelelni, hogy fiam, tedd már le azt a kütyüt.

És ugyanakkor meg, amit te is mondasz, hogy hogy bizony sok érték van a ezeknek az eszközöknek a segítségével.

Nem tudom, hogy kialakult-e már a lelki gyakorlatnak a a forgatókönyve, vagy a vázlata.

A címben is ez van, hogy apai örökségünk kincsei és keresztjei.

Vajon milyen kincsekről tudunk beszélni, és milyen keresztek azok, amelyeket hordozunk? >> Megmondom őszintén, hogy legalább annyira nehéz helyzetben érzem magam, mint amennyire könnyű helyzetnek is megélem ezt a lelki gyakorlat címet.

Hadd kezdjem a nehéz helyzettel.

Egy kicsit azért vagyok nehézségben, mert egy pap életében az édesapai szerep az egészen máshogy mutatkozik meg.

És nagyon vigyáznom kell abban, arra, hogy ne olyanról beszéljek, amit amit nem tudtam, nem élhettem és nem élek át.

Nem azért mert nem kinkeserves dolognak élem meg, hanem máshogy élem meg, hiszen az atyai szerep egy pap életében egész másként mutatkozik meg.

Ugyanakkor pedig pont itt van a kulcsa nekem ennek a lelki gyakorlat gazdagságának, hogy hogy egy paptéri ezt, nem is akárhogyan, sőt igazából a az a fajta férfi szerep, amit Jézus a papoknak adott, az atyai szerep megjelenítése, az az egy az egy jó értelemben vett minta egy családapának is.

Tehát, hogy egy picit a szabad ezt a kifejezést mondanom, hogy egy pap, ha jól végzi a pasztorációját, akkor a akkor akkor valami atyai mintát tud adni egy család egy apának. >> Ühüm. >> A a felelősségben, a gondoskodásban, a a az út az útonjárásban, az előljárásban.

És hogy én valahogy erről akarok inkább tanúságot tenni, azt érzem, hogy ezt ez lesz az én utam.

Nyilván azt is észre kell vennem, hogy ezen a lelki gyakorlaton lehet, hogy nagyobb részt akár hölgyek lesznek, vagy vagy édesanyák, és hogy nekik is szólnom kell.

Tehát ez nem egy férfiaknak tartott lelki gyakorlat lesz, hanem egy olyan lelki gyakorlat lesz, ahol a ezt a ezt a gyönyörű ajándékot, hogy vagy hogy férfiak a család vezetői, hogy férfiak az atyai, az a család atyai megjelenítői, és hogy örökséget hordoznak a maguk kincseivel és keresztjeivel.

Ezt mindenkinek át kell adnunk, hiszen egy egy édesanya is akkor tudja jól megélni az anyai szerepét, hogyha ha az édesapa mellette az, aki úgy szoktuk is mondani, hogy a sikeres hölgyek, nők mellett sikeres férfiak vannak, akár ezt fordítva is mondhatnánk.

Én azt hiszem, hogy mind a két relációban ez egy nagyon szép mondat lehet.

Úgyhogy én egy picit magam életéből kiindulva, de de a magam tapasztalatlanságát is látva próbálom próbálom megértetni, hogy hogy férfiként az atyai szerepket, az Isten atyai szeretetét és atyai karakterét hogyan tudjuk megjeleníteni az életünkben.

Azt hiszem, hogy ezt szeretném. és kifejezetten figyelve arra, hogy hogy az ne csak férfiaknak szóljon, ne csak a férfiakról szóljon, hanem a hit férfiakas tulajdonságait is adja át akár a hölgyeknek is, hiszen hiszen a hitünknek is, hogy van egy férfias aspektusa, amiről én amiről én szeretnék egy előadást tartani.

Remélem, hogy jól értem, hogy ez azt is jelenti, hogy elsősorban nem a tanítás, a szemtől szemben való oktatás, neagy isten kioktatás lesz a lelki gyakorlatnak a legfőbb, sőt fő mozzanata, hanem inkább a tanúságtétel.

Én nem én nem olyan lelkakorlatot szeretnék, ahol én én én egy olyan élethelyzetről beszélek, amiről inkább kioktató tudnék lenni, vagy vagy fölülről tudnék dirigálni, hanem tanúságot szeretnék tenni, hogy az én életemben is papként az atyai szerep hogyan jelenik meg, mit jelent atyának lenni bármilyen élethelyzetben, és és a hitünknek milyenek az atyai, a hitünknek milyenek az atyai vonásai.

Tehát hogyan tudjuk atyaként viselkedni a hibben?

Úgyhogy igen, köszönöm ezt a ezt a pontosítást vagy észrevételt.

Ezt mindenképpen így terveztem, mert sokszor beesünk hibába, nem akarva földétlenül és nem bántva magunkat vagy kollégákat, hogy hogy olyan témákról beszélünk, amik amikre azt mondhatják a híveink, hogy kedves atya nagyon szépeket mond, meg okosakat mond, gyereknevelés satöbbi, de igazából lehet, hogy maga még egy percet nem volt ebben benne, és k könnyű kívülről a pálya széléről dirigálni, navigálni, úgyhogy nem szeretnék ebbe a hibába esni.

Viszont nagyon köszönöm ezt a szép témát, mert pont Szent József ünnepe körül leszünk, után leszünk.

Úgyhogy az ő szerepét külön szeretném kidomborítani, mert mert kicsit olyan elfeledettnek vagy olyan mellékszerepnek tűnik.

Pedig pedig Szent József tisztelete lekerül a kánonba a szentmise átváltatás szövegeinek kötelező gondolatai közé, hogy Mária után említsük meg, tehát a Szűzonya mellett Szent Józsefet is meg kell említenünk.

És ez nekem nagyon megütötte akkor a szívemet, hogy vajon ki lehet ő, aki ilyen megtisztelő helyet kap a Jézus megtestesülésének ünneplése kapcsán, vagy hát az átváltozatás ünneplése kapcsán. >> Pár éve talán három évvel, négy évvel ezelőtt Szent Józseffel imádkoztunk.

És hát ugye ez egy izgalmas dolog, hogy Szent Józsefről beszélünk, Szűz Mária jegyeséről, aki nem volt pap.

Tehát Szent Józsefnek a a tanúságtétele vagy a vagy a tapasztalatát vagy a tanítása az másfajta, más jellegű, mint egy papnak a tanúságtétele is, akár megtanítása.

És hogy látod, hogy a mostani szülők, azoknak a gyerekeknek a szülei, akikkel akik ugye az előbb mondtuk, hogy sajátos identitással rendelkeznek, ezek a szülők, ezek vajon tudatában vannak-e annak, hogy milyen hagyatékot kellene a gyerekeidnek átadni?

Amikor ilyen szép témával beszélgetünk, akkor először mindig azon gondolkozom, hogy hogy tudatosítani kell valamit, mondjuk így a szülőkben, hogy át kell adniuk, de de ez az átadás, ez nem valami plusz…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Mária Rádió

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A Mária Rádió lelkigyakorlata Mórocz Tamás atyával”

Miről szól ez az epizód: „A Mária Rádió lelkigyakorlata Mórocz Tamás atyával”?

Mórocz Tamás atya a Mária Rádió 2026. márciusi lelkigyakorlat-sorozatának lelkivezetője. Vele készült előzetes interjú. Az epizód a Mária Rádió Magyarország című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 20..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A Mária Rádió lelkigyakorlata Mórocz Tamás atyával”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Surányi-Gräfl Lau, Erdős Eszter, Tóth Enikő, Mórocz Tamás.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A Mária Rádió lelkigyakorlata Mórocz Tamás atyával”?

Fő témái: lelkigyakorlat.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A Mária Rádió lelkigyakorlata Mórocz Tamás atyával”?

Megjelenés: 2026. 03. 20.. Hossz: 30 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/maria-radio-magyarorszag/a-maria-radio-lelkigyakorlata-morocz-tamas-atyaval-3295c3d4

Több epizód a Mária Rádió Magyarország-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból