Mária Rádió Magyarország

Beszélgetés Béres István egyetemi docensel a Caminon szerzett tapasztalatairól

· PT23M8S

Összefoglaló

Béres István egyetemi docens a Caminón szerzett tapasztalatairól beszél. Az interjút Szvétek-Müller Lilla, a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatója készítette.

Röviden

Műsor
Mária Rádió Magyarország
Megjelenés
2025. 12. 18.
Hossz
23 perc
Szereplők, említett nevek
Surányi-Gräfl Lau, Erdős Eszter
Témák
camino, university docent
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Béres István egyetemi docenssel, Szvétek Müller Lilla, a Károli Gáspár Református Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatója beszélget. [zene] >> [zene] >> A kedves hallgatóknak, vagy hát a kedves hallgatók kedvéért mondom, hogy én Lili vagyok, és most Péres tanár urat fogom meginterjúolni. >> Péres István vagyok.

Itt tank tanítok a bölcsészkaron 2013 óta és körülbelül utána, miután itt elkezdtem tanítani, pár évvel, lett egy ilyen állandó nyári elfoglaltságom.

Ez egy zarándoklat lett, amin először csak így résztvevő voltam, és pár év múlva pedig hát így a szervezésben is részt vettem.

Viszont idén nem mentünk el erre a zarándoklatra, mert más elfoglaltságunk támadt.

De hát talán erről a beszélgetésben is majd ejtetünk pár szót. >> Igen, ezzel nagyon szépen fel is vezette a témát egyébként, hogy a Camino zarándoklatával szeretném kérdezni a tanár urat.

Ugye ez egy egészen híres, vagy hát most már nagyon népszerű >> igen leg >> út túra, kinek mit jelent.

És először a fizikai részéről szeretném kérdezni a tanár urat. >> Ugye ennek van egy csomó fajta útja.

Ön melyiket vett részt? >> Igen.

Mi idén nyáron a portugál utat jártuk. >> Aha.

Ami portób volt. >> Ö ami nem portób voló.

Azen nagyon népszerű indulási hely alapvetően.

Hát így a Portugál út ugye délportugáliából indul.

Hát leginkább ugye Liszabonból.

Ugye az nem egészen van a déli részén Portugáliának, de onnan indul az ottani katedrálisban lehet megvenni hozzá így a hozzávalókat, az út.

Na most mi annyit picit módosítottunk, hát erre kénytelenek voltunk, mert ahogy kiszámoltuk, mennyi időkkel erre, úgy hozzávetőlegesen, kiderült, hogy biztonsággal végig úgy tudjuk végigjárni az utat, hogyha pár szakaszt kiveszünk.

Ugye az mindig egy-egy napot jelent.

Tehát le kellett rövidítenünk sajnos.

És így úgy döntöttünk, hogy az elejéből vágunk le.

Tehát mi Liszabonból felutaztunk Fatimáig, és körülbelül az első három napot nem jártuk.

Tomartól már a rendes hagyományos kamon mentünk Portugális.

Nyilván van több, tehát ott elválnak egy adott helyen, és mi nem a Tengerpartit játtuk, hát egy darabig azt, de aztán onnan visszamentünk a centrális útra és azon jártunk.

Pont az tehát azért rövidítettünk sajnos visszatérve erre a dologra, a döntésünkhez, mert nem volt annyi időnk rá.

Tehát haza kellett jönnie a feleségemnek egy adott időpontra, meg is vettük a repülőjegyet, tehát ilyen szem előre persze, persze, persze megvettük.

Hát akkor így olcsóbb is volt. >> Tehát ahhoz kellett tartanunk magunkat, amit nem gondoltunk, hogy ilyen kalandos lesz.

Azt hittük, hogy csak egy egyszerű utazás fölszállunk.

Az egyébként útközben megvett vonatjeggyel, de mindegy.

Szóval történt ott egy probléma.

Ugye ez a tüzekkel van összefüggésben, amikről itthon is lehetett hallani.

Ezek érintettek a a érintették a a mi útunkat, és pont a végén egy őrült nagy kavarodást okoztak, és plusz anyagi terheket, hogy visszajussunk Madridba.

Hát igen, ez kellemetlen, de ugye mindig történik valami, amikor amikor >> persze, persze.

Tehát bármi lehet ugye leginkább a fizikai részével, tehát egy sérülés, ilyenből is volt.

Tehát például meg kellett állnunk két napra útközben Portugáliában, mert a feleségem láb nagyon rossz állapotba került, és azt mondta ott a gyógyszerész, hogy hát ő tud mindenféle tapasztal adni, de igazából ennek azt kéne ennek a lábnak, hogy mondjuk két napig ne használja járásra. >> Hát ez a kaminó is érdekes. >> Igen, de de szó szerint így volt sajnos nagyon nagyon tönkrement, utána is sokszor fájt neki, de valóban kellett ez a két nap pihenés. más kaminósoktól, hogy hogy azt mondják, hogy ne vegyük meg előre a visszaút. >> Igen, ez egy nagyon böcs.

Erre nem gondoltunk pont azért, mert tehát ennyi időnk volt, tehát ha kicsivel több lett, akkor nyilván nem volt vettük volna meg.

Meg >> ezen többször útközben is úgy ellamentáltunk, hogy hogy hát vajon fogjuk-e tudni tartani? ne veszítsük el a a jegyet, meg hogy fogunk visszajönni neki.

Tényleg vissza kellett érni egy adott >> időpontra. >> Hát nagyon nehéz lesz.

Azt gondolom, hogy azok csinálják jól, akik így nyitottan hagyják a végét. >> Igen.

Kíváncsi vagyok, hogy ez mennyi kaminósnál reális egyébként, hogy nem tudom, hogy mikor érek haza, mert ugye munka család gyerekek. >> Igen, így van.

Tehát szerintem sokan vannak, akik nem tudnak ezzel élni.

Úgy láttam, hogy a fiatalabbak, diákok kicsit szabadabban tudtak bánni az idejükkel.

Hát nekik még van, >> mert nekik ja nyár ott volt, hogyha nem kellett még munkába állniuk valahol esetleg augusztus mi augusztusban voltunk, tehát júliusban indultunk és hát augusztus 20-a előtt értünk haza.

Hát igen, sajnos volt ez a ez a kényszerű határidő nekünk. kaptak ilyen oklevelet igen, igen, igen.

Hát az egy ilyen nagyon pozitív élmény.

Úgy látom, hogy a résztvevők jó részének ez egy ilyen szép befejezése.

Tehát én azt gondolom, bármilyen motivációból is indult el valaki, bármilyen módon is járta az utat.

Az előbb utaltam ez, hogy Portóból sokan onnan, sőt hát volt, hogy még később szálltak be és indultak, sőt voltak akik hát így buszok vitték a csomagjaikat napközben, és tehát teljesen rendben van.

Ők is részesülni akarnak valamiből.

Én azt gondolom, hogy sokat veszítenek azzal, hogy így járják az utat.

Szerintem megéri rászánni azt a fizikai fáradtságot.

Úgy is nagy élmény, és hát úgy is meg lehet kapni ezt a a végső [nevetés] ilyen oklevelet ott Santiago, amit egy hivatal állítanak ki.

Útközben az egyik szállásadónknál volt is ebből valami hét vagy nyolc darab.

Ő ennyiszer járta már le valamelyik útvonal.

Vannak itt már ilyen ilyen nehéz súlyú kaminósok, akik akik nagyon sokszor lejárják ezt.

Tőlünk is megkérdezték többször mint mint egyik első kérdés, hogy hányadik útjuk ez már?

És mindig mondtuk, hogy hát az első ugye látták, hogy idősebbek vagyunk, tehát azért kevés vagy hát relatíve kevés nálunk idősebb ilyen zarándokkal lehet már találkozni. voltak idősebbek természetesen, de mi azért ehhez az idősebb generációhoz tartoztunk, és mindenki azt hitte, hogy mi már tényleg ebben egy ilyen gyakorlott mesterek vagyunk, de de soha nem tudtuk megcsinálni.

Ugye amikor gyerekek kicsik voltak, nem tudtunk eljárni, leginkább az idővel volt problémánk, meg azért volt, hogy a pénzzel is, mert hát azért ilyen messzire elutazni, vagy haz is kell jönni meg tehát, hogy ez mind azért pénz is.

Persze persze >> és jóha nem tudtuk megvalósítani, és akkor tavaly elhatároztuk, hogy ha törik, ha szakad idén, akkor ezt megpróbáljuk.

Tehát, hogy szépen félretesszük az erre szükséges pénzt, és és akkor elmegyünk.

És szóltunk is ott még tavaly az arándoklat végén a ott a többieknek, hogy mi jövőre nem fogunk részt venni, csak érintőlegesen a szervezésbe egy picit, de de a zarándoklaton nem leszünk ott, mert mi el akarunk menni a Caminóra.

Akkor beszéljünk egy kicsit erről a tapasztalatról, >> hogy egyáltalán >> miért vagy hogy milyen indíttatásból indultak ezen a el ezen az úton? >> Azt gondolom, hogy esetünkben mondhatjuk, hogy az az indíttatás mindenképpen valamilyen vallási vagy spirituális elhatározás.

Gyerekekkel is annoó mentünk kirándulni.

Nagyon sokszor mentünk úgy nyaralni, hogy az inkább egy ilyen kirándulás volt, vagy túrázás.

Hogy ez nem csak azért volt, mert hogy ez így kicsit olcsóbb is volt, hanem hanem egyáltalán, mert szerettük ezt a dolgot. >> Így van.

Tehát ez tényleg élményt adott természetjárás, >> meg hát más ilyen zarándoklat nem lennénk résztvevői annak a másiknak az ökumenikus zarándoklatnak, hogyha nem tartanánk ezt valamilyen szempontból fontosnak.

És ezt mi elsősorban milyen vallási, spirituális okból tartjuk fontosnak.

És és most is azzal az elhatározással mentünk, hogy mi ezt így szeretnénk megélni.

Kicsit talán csökkent a csoportos zarándoklat iránti érdeklődésem, merthogy itt itt itt azért alapvetően magányosan megy az ember.

Nagyon sok esetben persze azt látjuk, hogy így összecsapódnak néhányan és úgy járják az utat. >> Ugye mi is eleve ketten indultunk el a feleségemmel.

Volt, hogy például csapódott hozzánk valaki, akkor ővele is mentünk, de azt vettünk észre, hogy hogy nagyon nehéz ezt csinálni.

Volt egy bolíviai nagyon kedves hölgy, bolíviai volt, de Spanyolországban él már nagyon régóta.

És nagyon barátságos volt, nagyon bőbeszédű, mondjuk csak spanyolul beszélt [nevetés] egyikünk semért, de ezzel együtt jó nagyon hát tényleg ilyen volt egy ilyen jó levegője a hölgynek, és napokig így nagyon sokszor találkoztunk, és láttam, hogy volt olyan pillanat, amikor így talán udvarjasságban ő is szeretett volna velünk menni, meg bennünk is volt, hogy akkor menjünk ő vele, mert hát olyan kedves és menjünk, de nem lehetett, merthogy más a ritmus.

Ő egy ilyen dél-amerikai indián volt, hát úgy ment, mint a gyík.

Ezt ezt igazából egyedül kell szerintem csinálni.

Láttam csoportokon, hogy hogyan húzódik szét, hogy nehéz egybe tartani, mert hát szerintnek a fizikai oka van, ilyen belső oka is, más a belső ritmusunk.

Tehát mi a feleségemát alig beszéltünk napközben reggel egy picit, hogy na mi lesz, hogyan lesz pár dolgot így megbeszéltünk nyilván olyasmi, ami érdekel minket, tehát muk ilyen mély beszélgetés.

Na de egy idő után eljött az a pillanat, amikor már úgy hát akkor most nem mit beszélgessünk, megyünk és akkor mentünk v és és épp csak néhány szót szóltunk egymáshoz.

Szóval azt gondolom, hogy nekem például azt hozta ez az arándoklat, hogy talán így fogékonyabb lettem. így az egyedül létre és nagyon meg kell vállalogatni.

Azt is szerintem, és ez is egy ilyen tapasztalat lett nekem, hogy hogy kivel megy az ember, mert előjönnek a konfliktusok.

Tehát egy nagyon furcsa dolog volt ez, hogy ahogy így fizikailag kifordultunk magunkból, azáltal, hogy hát így borzasztó nehéz volt sokszor egy lépést is megtenni akár, tehát nem csak fizikailag fordultunk így magunkból, hanem tulajdonképpen valahogy így így a kapcsolatunkban.

Nem azt mondom, hogy lelkileg, hanem hogy ebbe a kapcsolati dimenzióban, tehát az menjen igazából így együtt valakivel, akiben tényleg nagyon mély elszán is van, hogy utána is szeretne [nevetés] ő vele együtt menni még sokáig.

Tehát azzal lehet menni, mert mert legalább ha lesz is konfliktus, meg lesz is vihar, az az akkor el fog csendesedni, és meg fog oldódni még ott az úton.

És ezt mi is tapasztaltuk, hogy hogy így az út az így le is rendezi ezeket a a viharokat. >> Igen.

Meg szerintem minden emberben van egy ilyen, hogy hogyha már elkezdtem, akkor akkor be fogom fejezni. >> Az a az a az a teljesítmény vágy. >> Igen.

Ez ez ez tulajdonképpen ez mindenkiben benne volt.

Azokban is benne volt, akik mondjuk ilyen autósan csinálták, tehát hogy a nagycsomagjukat azt egy autó vitte napközbe, és utána fölvették a szálláson, és tehát azért bennük is benne az, hogy végigjárni, tehát azt azt ők se hagyták volna ki.

Ugye néha ha lehet hallani, hogy hát ez már nem az a kaminó meg nem olyan kaminó, nem ilyen kaminó, hát olyan kaminó, amilyennél csináljuk.

Tehát persze sok minden már nem olyan.

Miért most attól kaminóbb lesz valami, hogy oly hogy szalmán kell aludni valahol?

Tehát komoly középkori, hogy szalmán alszom egy egy hideg hodájba.

Jó, de viszont akkor sokkal több friss vízhez jutok napközben, mert még a források nincsenek elszennyezve.

Tehát, hogy nem nem tudunk visszamenni idő.

Ebből kell kihozni, amit lehet.

Ez hozzátartozik azt, hogy a szállásoknál meg lehet, hogy igényeljük azt, hogy ne legyenek bogarak a szálláson például. >> Igen. >> Ez nem biztos, hogy baj, hogy hogy nincsenek ilyen bogarak.

Ennek az ára az, hogy ilyen műanyag izéken kell aludnunk, merthogy az könnyen tisztítható.

Van, aki azt nem bírja, vagy vagy azon nem szeret aludni.

Feleségem panaszkodott végig, hogy jaj, megint ilyen műanyagon kell.

De hát ő is elfogadta, mert hogy az az ára annak, hogy ne futkossanak rajtunk bogarak. ilyen albergókban aludtak, vagy ilyen magán >> Igen.

Albergókban egyszer, tehát nem mindig kaptunk helyet albergóba.

Most már túl népszerű. >> Igen.

Tehát ez így a népszerűség átka valóban.

Tehát volt olyan, tehát odaértünk viszonylag korán az albergóhoz, de már akkor megszámoltuk, hányan ülnek ott, és kiszámoltunk, hogy hogy valószínűleg már így így létszámon felettiek vagyunk, mert nincs annyi helye az albergóban. meg mindát sok meg adva hát itt már többen várakoznak akkor itt itt biztos, hogy nem fogunk szállást kapni.

Ott a településen nem kaptunk másik helyen se, és akkor tovább mentünk egy faluval, ami hát mondjuk ilyen 8 km-t jelentett.

Azért nem volt mindegy így délután, hogy még azt így megtenni.

És ott ott már ugye telefonról előre az egy ilyen szóval nem egy ilyen kis idilli település volt, hanem egy egy ilyen óceánparti nyaralóhely, és azért ott rengeteg egyéb szállás is volt.

Sőt, ott Albergo assiszem nem is volt talán ilyen ilyen klasszikus, hanem egyéb minden más szállás viszont volt.

És akkor abból egy ilyen egyszerűbb, már nem is tudom, mint egy ilyen családi házból átalakított ilyen kis hosztelbe mentünk, ahol ugyanúgy zarándok voltak rajtunk kívül.

Tehát az összes zarándok volt, aki egy se nyaraló volt.

Az összes olyan volt, aki már ott becuccolt, mint mi voltunk.

És őt így telefonon foglaltuk le.

Tehát most már lehet ezt is, sőt albergókban is vannak, ahol megengedik, hogy hogy foglalj helyet előre.

És amikor volt egyszer-kétszer ilyen ilyen rossz tapasztalatunk, főként ott a tengerparti vagy az óceánparti szakaszon Portugáliában, hogy na hirtelen nagyon sokan rászabadultak az útra, ugye ott száll le a repülőgép, öntötte ki magából a az arándokokat, és az egy népszerűbb dolog is volt ott az óceán partján menni, de most is vannak még számos sok ilyen albergo, ahol nem lehet foglalni, hanem a érkezési klasszikus módon érkezési sorrendbe foglalod a…

Említett entitások

Témák

  • camino
  • university docent

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Beszélgetés Béres István egyetemi docensel a Caminon szerzett tapasztalatairól”

Miről szól ez az epizód: „Beszélgetés Béres István egyetemi docensel a Caminon szerzett tapasztalatairól”?

Béres István egyetemi docens a Caminón szerzett tapasztalatairól beszél. Az interjút Szvétek-Müller Lilla, a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatója készítette. Az epizód a Mária Rádió Magyarország című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 18..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Beszélgetés Béres István egyetemi docensel a Caminon szerzett tapasztalatairól”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Surányi-Gräfl Lau, Erdős Eszter.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Beszélgetés Béres István egyetemi docensel a Caminon szerzett tapasztalatairól”?

Fő témái: camino, university docent.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Beszélgetés Béres István egyetemi docensel a Caminon szerzett tapasztalatairól”?

Megjelenés: 2025. 12. 18.. Hossz: 23 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/maria-radio-magyarorszag/beszelgetes-beres-istvan-egyetemi-docensel-a-caminon-szerzett-tapasztalatairol-4f7aa998

Több epizód a Mária Rádió Magyarország-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból