Mária Rádió Magyarország

Beszélgetés Dr. Takács Szabolccsal, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatási dékánhelyettesével

· PT42M24S

Összefoglaló

Dr. Takács Szabolcs, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatási dékánhelyettese ad interjút hivatásáról, munkájáról és magánéletéről.

Röviden

Műsor
Mária Rádió Magyarország
Megjelenés
2025. 08. 19.
Hossz
42 perc
Szereplők, említett nevek
Dr. Takács Szabolcs, Erdős Eszter, Surányi-Gräfl Lau
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A következőkben Prontvai Vera beszélgetését hallgathatjuk meg Dr.

Takács Szabolccsal a Károli Gáspár Református Egyetem oktatási Dékán helyettesével. >> Öcsémel mi ezt láttuk otthon, hogy hogy állandóan tehát valamit csinálni kell.

Ha én pihenek, akkor is az valami olyan, hogy egyszerűen csak más aktivitás, tehát nem nagyon tudok olyat csinálni, hogy üljek.

Ez a semmi tevés, ez ez rettenetesen nehezen megy. >> Takács Szabolcs dékenhelyettes a Károli Gáspár Református Egyetemen és alkalmazott matematikusként végzett.

Alkalmazott matematikusként hogyan kerültél a Pszichológiai Intézethez, utána a Művészettudományi és szabadbölcsészeti intézethez.

Általában nem alkalmazott matematikusok töltik be ezeket a pozíciókat egy bölcsészkaron? >> Nem, nem, ez igaz.

Ég 98-ban végeztem a Bezsyny Gimnáziumban itt van egyébként a közelben, tehát a gimen nagyon sokáig.

Tehát én nekem még a a jog is benne volt.

Amit majdnem biztosra tudtam, hogy nem szeretnék a ilyen közgazdasági dolgokkal foglalkozni.

Tehát az az osztályomnak az egy nagy része azzal foglalkozott.

Én azt tudtam, hogy azt nem szeretném csinálni.

Nagyon sokáig dramaturg szerettem volna lenni.

Fogalmam nincsen, hogy tehát azóta sem tudom, hogy mit csinál egy dramaturg egyébként pontosan.

És valahogy valahogy a a matek az meg ilyen az egy ilyen nagyon tiszta terület.

Én általában szeretem ezeket az elvágólagos dolgokat.

Tehát az olyan az olyan nagyon világos, hogy >> és ami nagyon fontos volt nekem, hogy nagyon gyorsan ad visszajelzést a matek.

Tehát tehát csinálsz egy feladatot, oldasz egy problémát, és nagyon gyorsan visszajelezz, hogy rossz irányba mész.

Azt hiszem, hogy megtanultam szeretni hibázni.

Tehát, tehát ez azt jelentette, hogy a azok a feladatok, amiket elsőre meg tudtam csinálni, azoktól általában megijedtem, merthogy mindig az volt, hogy akkor nem vettem észre valamit, nem vettem észre a trükkjét, a nehézségét, bármiét, és pontosan tudtam, hogy olyankor ilyen háromszor négyszer ötször tízszer annyi időmbe fog kerülni megtanulni azt a területet, mintha egyébként a megoldások közben jöttek volna a hibák.

És akkor azt észreveszem, tudom javítani, tudom korrigálni, és akkor haladhatok.

Így ugye édesapám, ő klinikai pszichológus, szakpszichológus és abban is majdnem biztos voltam, hogy a pszichológiát én nem akarom, tehát nem akarok csinálni.

Szerintem az egy nagyon megterhelő valami lelkileg meg mindenhogy.

Tehát a és ugye eleve attól, hogy nagyon nehezen tudok nyugodt maradni, nem tudom 50-60 percen keresztül, tehát azt így üljek valakivel szembe, és annyira fókuszáltan figyeljek, nagyon nem tűnt az én terepemnek.

A matek meg olyan viszonylag egyszerű, tehát 0 vagy a vagy b és és a megértés is egy ilyen nagyon nagyon egyedüli folyamat, tehát hogy hogy kérhetek segítséget másoktól, hogy magyarázzák el, vagy bármi, de akkor is nekem kell fölmászni a hegyre, tehát akkor is nekem kell megérteni.

Akkor így kerültem az eltérre.

Az úgy kiderült, hogy a matematika az nem az, amit én középiskolában gondoltam róla, hanem annál sokkal több meg sokkal színesebb.

De az is kiderült, hogy nekem a önmagában a matematika, tehát az, hogy ilyen elméleti dolgokon gondolk, és ez ez nem fekszik szintén.

Tehát én problémát szeretek oldani.

Az meg kiderült, hogy nem feltétlenül a matematikához van a finitásom, hanem a fordításhoz.

Tehát, hogy matekról magyarra.

Tát a matematika az az én értem is az egy külön nyelv, tehát azt valahogy meg kell szokni.

Az szerintem egy nagyon jó kihívás, hogy olyannoknak megpróbálni megmutatni a matematikának is a szépségét, ha úgy tetszik, vagy ennek a fajta gondolkodásnak a sajátosságait, akik alapvetően tartanak tőle.

Tehát szerintem nagyon kevés óvodás van, aki fél a matektól, >> ugye?

Tehát, hogy bemész egy óvodába és megkezd, nem tudom, itt van három alma, itt van négy alma és összerakjuk, meg mi van, akkor akkor nem tudom, leszámolja az orrán, vagy valamit csinál, és akkor úgy úgy eljut odáig, hogy ott hét darab alma van.

Ugyanezt megfigyeled mondjuk egy egy nem tudom kisiskolásnál, akkor akkor ott már azért nem nem egészen a saját gyerek a saját gyerekeimnél az érdekes volt, mert mert szerintem miután feleségem is matematikus, ezért annyit látnak a matekból, hogy azért ez nem annyira ijesztő dolog, vagy legalább látnak két embert, aki nem fél tőle annyira. >> Igen, az már egy jó jel.

Családban vagyok hogy >> nincs előítélet.

Engem egy csomó minden érdekel, és elsősorban az alkalmazások érdekelnek, tehát a problémamegoldások.

Igazából a pszichológiai intézethez Varga András hívott.

Varga András professzor úr, kipróbálnám-e, hogy milyen statisztikát tanítani pszichológusoknak, és nagyon más világ.

Tehát tehát nagyon érdekes, nagyon más kihívás, nagyon más, hogy kell egy csomó mindenhez hozzányúlni.

Tehát elolvas az ember egy ilyen, nem tudom, leírva 4 cm hosszú valamit, és így ki tud bomlani egy egész történet ott mögött.

Nekem ez érdekes, másokat adott esetben megijeszt. és olyan embereknek elmondani azt a történetet magyar nyelven, tehát nem a matematika nyelvén, hanem magyarul, akiknél én azért azt szeretném hinni, hogy a történeteket viszont szeretik, >> az egy érdekes valami.

És ez nagyon más, tehát nagyon nagyon máshogy kell szerintem a úgy általában a bölcsészek irányában matematikát közvetíteni.

Én azt gondolom, hogy a matematika az nem számokról szól, az nem a számolásról szól, az struktúrákról szól.

Ez egy struktúrált gondolkodás.

Tehát lerakom a az akciókat, egyebeket, meg tudom érteni.

Engem az érdekel, hogy az ott ülő kutatót, kollégát valamiért érdekli.

És engem az sokkal jobban érdekel, hogy miért érdekli.

Én úgy ismertelek meg téged, a Carolin, hogy éppen egy válsághelyzet menedzselésében kezdtél el segíteni, és ezt a matematika problémamegoldás hogyan oldunk meg valamit, ez azért így végigkíséri az életedet, ha én jól érzékelem.

Tehát, hogy azért a kihívásokat szereted és azoknak a megoldásait, vagy a problémák megoldásait.

Attól, hogy hogy ilyen matematikai módon meg struktúrában igyekszem elhelyezni a saját fejem a dolgokat, ez segít egy picit el is távolítani, tehát kevésbé érint meg, vagy nyomaszt bizonyos problémaköröknek a megoldása menet közben.

Ez egyébként nem feltétlenül jó.

Tehát az az előbb-utóbb azért megérkezik az a nyomasztás, de akkor amikor éppen csinálni kell, akkor lehet, hogy tud annyira távol lenni, hogy viszonylag hatékony legyen a megoldás, de azért az előbb-utóbb megérkezik.

És itt jön az érdekes, hogy a matematika az egy fekete-fehér világ.

Szeretném azt hinni, hogy valahogy az élet az meg nem.

Tehát az az meg valahogy nem ennyire fekete vagy fehér.

Valahogy csak meg lehet találni egy ilyen ilyen arany középutat.

Most nyilván vannak olyanok, amikor közelebb van a fekete, vagy a fehér oldalhoz valami, de hogy ilyen teljesen kristálytisztán fekete vagy fehér legyen, az valószínűleg nincs. เฮ [Zene] [Taps] [Zene] [Taps] [Zene] เฮ [Zene] เฮ [Zene] เฮ [Zene] [Taps] [Zene] egy konfliktus helyzetben a saját igazamat meg a meg a saját nézőpontomat azt értem.

És az megint csak egy tök izgalmas valami, hogy meg tudom érteni a másik struktúráját, meg tudom érteni a másiknak az igazságát.

Ha igen, akkor oké, hogy nem mindegy az, hogy megértem, vagy egyetértek vele, és ezt nagyon sokszor keverik, vagy én legalábbis úgy látom.

A legutóbbi OTD-ken mestertanári aranyérmet nyertél.

Ez mit jelent pontosan? >> Első TDK zóma szerintem még doktorandusz lehettem, vagy valamivel utána a pszichológiai intézetben.

Akkor olvastam, hogy van ez a prozés satöbbi, satöbbi, tehát hogy díjazzák a a hallgatókat és mellette úgy feltűnt, hogy van egy ilyen tanári láv is.

Az tűnt fel benne, hogy ehhez viszonylag hosszú távú munkára van szükség.

Tehát így jó pár évnek kell benne lennie, >> de ez de ezek ilyen nagyon jó pofa kihívások, tehát hogy meg tudom-e csinálni.

Vagy pszichológus hallgatóknak a matematika tanításában, vagy a matematikai statisztika tanításában, én azt gondolom, hogy két fajta nagyon erős kihívás létezhet.

Az egyik, amikor a azoknak tudunk valahogy segíteni, akiknek nagyon nagyon nagyon nagyon nem megy. >> Lehet, hogy ez a legnagyobb eredmény egyébként. >> Egyik oldalról igen, másik oldalról az egy nagy mondjam, ilyen tüske bennem, hogy például a mostani pozíció az az iszonyatos mennyiségű idős és energiát kivesz belőlem.

Tehát erre egész egyszerűen nem marad kellő mennyiségű energiám.

A másik fele az a az, akiknek nagyon jól megy.

Tehát ott is ott is kell tudni valamit csinálni.

A ugye a TDK meg az OTDK az a belépője vagy előszobája a kutatói létnek. >> És szerintem nagyon jó pofa dolog kutatónak lenni. >> Ebben egyetértünk.

Tehát tehát, hogy szerintem a a kutatásnak az a fajta izgalma, hogy nem tudom, hogy mi jön ki, igyekszem minden lehetőségre fölkészülten tervezni.

Tehát szerintem az a jó kutatás, amikor a a lehetséges kimeneteleket nagyjából fel tudtam térképezni.

Le is írom előre, hogy hogy nagyjából ez fog történni, hogy ez ezekre számítok.

Nekem azok az izgalmas kutatásom most félében.

És ezt ezt azért mondom, mert matematikusként nagyjából így szeretek gondolkodni.

Na most a TDK az az amikor valakinek vállat tudunk tartani.

Tehát én azt nagyon szeretem nézni, hogy most például doktoranduszaim hogyan tudnak többet az adott kutatási területükön, mint én. >> Ez egy tök jó állapot.

Igen. >> Tehát az az szerintem egy nagyon izgalmas valami, amikor amikor amikor azt látom, hogy az adott területen túl tudnak nőni, és az, hogy egy-egy adott hallgatónknál az indulólépésnél ott lehet lenni, az jó. hallgatóink, akik TDK irányba mozdulnak, ők valójában annyit csinálnak, hogy azon az úton, amin a az egyetemi oktatóik járnak, arra az útra rálépnek.

Nagyon sokszor én azt tapasztalom, hogy nálam majdnem biztos, hogy tehetségesebb majdnem mindegyik őjük.

És az tök jó állapot, hogy ebbe az első induló két három négy lépésben valaki ott van mellettük, utána nyugodtan menjen arra, amerre amerre érdekli.

Tehát tanuljon meg tőle amennyit akar. >> Meg szerintem az is egy nagyon szép dolog ebben, hogy tehát, hogy mindig attól tanulunk, aki többet tud, mint mi, hogy előbb-utóbb a tanítványaink tanítványaivá válunk, és akkor ott kialakulhat egy közös műhely.

Tehát, hogy ez is egy vonzó dolog ebben. >> Igen.

Tehát, hogy ez ez valószínűleg mit benne van a az akadémiai létben. >> Igen.

A hogy jöttünk fel ide a stúdióba, vagy lehet, hogy utána nem tudom pontosan, de említetted, hogy a kedvencenti idézeted ez a talentumokról szól.

Tehát valószínűleg több lexikális ismeretem van a matematikáról az átlagnál, de nem gondolnám azt, hogy hogy érdemben sokkal jobbak lennének a a matematikai alakkészségeim, mint az átlagnak.

Általános iskolában is, de középiskolában végképp. az egyetemen meg meg nagyságrendekben, ott azért nagyon gyorsan látunk nagyon-nagyon okos, tehetséges, ügyes valakiket körülöttünk.

És akkor ott ugye elhelyezi magát az ember, hogy hogy >> nagyjából hol vagy, >> nagyjából hol vagyok.

És és ezért mondom azt, hogy hogy az alapkészségeimet tekintve nem gondolnám azt, hogy sokkal jobb lennék matekból.

Mondom, a legszikális tudásom az valószínűleg több az átlagnál.

Azt hiszem, hogy ezt az egyik első főnököm jegyezte meg, hogy a fordításhoz, tehát amikor fordítunk, akkor valójában a célnyelvet kéne tudni jól. >> Igen.

Igen. >> És én azt hiszem, hogy akkor amikor matematikáról kell beszélni, mondjuk pszichológusoknak, vagy vagy de akár egy középiskolásnak, akkor igazából az történik, hogy hogy magyarul kell jól tudni.

Én azt figyeltem meg, hogy amikor kérdeznek tőlem hallgatók, én nagyon sokszor vissza, tehát én nekem nagyon sok visszakérdezésem van, de nem azért, mert kekeckedni akarok, hanem mert valahogy el kéne trafálnom azt, hogy hol van az a pont, amit amire ráépíthetek, vagy amit nem ért. >> A matematika az egy ilyen furcsa jószág, hogy az alap dolgok azok szerintem nem nagyon változnak nagyon régóta a Pythagoras tételt nem nagyon fog ez régóta ugyanaz. ilyen szempontból ugye a Szentíráti Szentírás is tud így működni, Lead egy ilyen nagyon jó fixazodási pontot.

Én a matematikában is ezt látom, hogy nagyon jó fix igazodási pontokat, az nem nagyon tud változni.

Mert ugye, hogy ezek milyen érdekességek vannak, hogy az ember bemegy egy elsős évfolyamhoz szeptemberben, és azzal kell szembesülnöm, hogy ők mindig ugyanolyan idősek, én meg egy évvel idősebb lettem.

Ez egy ez azért tud fájdalmas lenni.

Ezt tud igen. >> Ugye tehát hogy hogy és mindig ugyanolyan, ha rossz helyre teszem a fókuszt, akkor ez tud fájdalmassá válni, >> de a ugye a másik fájdalmas az az, hogy szeptemberben elkezdünk velük egy munkát, és nagyjából májusra eljutunk odáig, amikor már már tudnék velük dolgozni.

Tehát hogy tehát hogy meg elvileg megtanultak annyit, és ez nagyon fontos, hogy nem is én tanítom meg őket, ők tanulják meg.

Tehát ugye ez a megértési rész, hogy őnekik kell megtanulni.

Tehát az hogy >> Igen, >> persze nyilván adunk segítséget valamennyit, de majd erre mindjárt egy kicsit visszatérek, de hogy tehát, hogy alapvetően őnekik kell megtanulni egy csomó mindent, őnekik kell megérteni, és akkor májusra eljutunk odáig, amikor már önállóan tudnak egy csomó mindent megcsinálni.

Ez doktori témavezetőm egyik főmondata a gyereknevelésről, hogy a gyerek addig segít, amíg hátráltad, hogy érdemes megnézni, tehát konyhában dolgozol vele, akkor általában a gyerek addig segít, mert addig érdekli.

Amikor megtanultam, már nem érdekli annyira. >> Hallgatóknak a kezét akkor engedjük el, amikor már önállóan tudnak dolgozni.

Tehát amikor már tudnék vele dolgozni, akkor következik ís következ én ezt nehezen élem meg egyébként.

Igen, ez egy de pont az adja a szépségét.

És ezért mondom azt, hogy hogy valójában, ha jó helyre teszem a fókuszt, akkor minden szeptemberről megújul a probléma.

Hát igen, >> tehát hogy újra és újra meg kell csinál, ami persze lehet egy mókuskerék, de ha jó helyre fókuszálunk, akkor viszont azt látjuk, hogy mindig új…

Említett entitások

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Beszélgetés Dr. Takács Szabolccsal, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatási dékánhelyettesével”

Miről szól ez az epizód: „Beszélgetés Dr. Takács Szabolccsal, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatási dékánhelyettesével”?

Dr. Takács Szabolcs, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatási dékánhelyettese ad interjút hivatásáról, munkájáról és magánéletéről. Az epizód a Mária Rádió Magyarország című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 08. 19..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Beszélgetés Dr. Takács Szabolccsal, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatási dékánhelyettesével”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Dr. Takács Szabolcs, Erdős Eszter, Surányi-Gräfl Lau.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Beszélgetés Dr. Takács Szabolccsal, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatási dékánhelyettesével”?

Megjelenés: 2025. 08. 19.. Hossz: 42 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/maria-radio-magyarorszag/beszelgetes-dr-takacs-szabolccsal-a-karoli-gaspar-reformatus-egyetem-oktatasi-de-44197024

Több epizód a Mária Rádió Magyarország-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból