Mária Rádió Magyarország

Beszélgetés Fabók Mariann bábművésszel

· PT32M44S

Összefoglaló

Fabók Mariann bábművész hivatásáról és az általa működtetett bábszínházról beszélget, külön kitérve a „Mennyei szép rózsa” című előadásra. A beszélgetés során Navratil Andrea népdalénekes Mária-énekei is felcsendülnek.

Röviden

Műsor
Mária Rádió Magyarország
Megjelenés
2025. 07. 02.
Hossz
33 perc
Szereplők, említett nevek
Navratil Andrea, Fabók Mariann, Erdős Eszter, Tóth Enikő, Surányi-Gräfl Lau
Témák
bábjátszás, bábszínház, népdalok, mária-dalok
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Fabók Marian bábművésszel hivatásáról, az általa működtetett bábszínházról és a mennyei szépzsa című előadásról beszélget Prontvai Vera.

A beszélgetés közben Navrtil Andrea népdal énekes Mária énekei hallhatók.

Azért ez egy ritkább dolog, mint a színész, színészed.

Igen, teljesen ritka, és éppen ezért teljesen véletlenül. kerültem a bábozás vonzás körébe.

Én hát én azon szerencsések közé tartozom, akik már kisgyerekkoruk óta valahogy érezték, hogy hova löki őket a szívük.

Én mindig is színésznő szerettem volna lenni.

Tehát azt éreztem, hogy vagy verset mondjak, vagy prózát mondjak, vagy a színjátszókörben éljem ki magam, de én nekem valahogy szín színpadra volna szükségem, de hát természetesen nem bábszínészként álmodtam meg magamat.

Igen, ezt gondolom, hogy nem így kezdi egy gyerek, hogy akkor én páusz leszek.

Valóban szerintem se egyik bábos se így kezdi.

Talán kemény Henrik, amikor az édesapja és a nagyapja környezetében élt.

Ő lehet, hogy ténylegesen bábszínész szeretett volna lenni, de én színés szerettem volna lenni és a színművészeti egyetem színészakára is felvételizgettem, ahonnan rendre a második rostán kihajítottak.

Hát a kolibri színhás stúdiójába kerültem, ahol nem is tudtam, hogy van bábozás.

Az ott derült ki számomra, és ott Török Ágés Szívós Kari olyan szépen nyúltak hozzánk az ilyen lelkekhez, akik valójában színészek szeretnének lenni, de valahogy egy bábszínházba találták magukat, hogy megszerettem ezt a műfajt.

És akkor már bábosztályba jelentkeztem a Színművészeti Egyetemen, de még ott sem szerettem meg annyira, hogy elengedjem a színészlétet, hiszen diplomaszerzés után a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződtem, és akkor ott hat évig voltam színészi státuszban, és ott kiélhettem ezt a vágyamat, amit olyannyira álhitottam, de valami már kopogtatott bennem az első évad végén.

Hiányzott a báb, hiányzott az önálló munka.

Szerettem volna azt kipróbálni, hogy milyen az, amikor én választom ki az anyagot, én álmodom színpadra, én végzem el a dramaturgiai húzásokat, és én rendezem meg a saját koncepcióm, és én játszom az összes szerepet.

Úgyhogy nem kis vállalkozás, és nem is tudom, hogy hogy volt ehhez bátorságom, de belevágtam, és hát olyan szép volt a visszhang, hogy minden várakozásomat fölülmúlta, és ez elindított egy folyamatot.

Egyik előadás hozta, aztán a másikat.

Mióta működik a bábszínházad? 2009-ben volt ez az első bemutató ott a Miskolci Nemzeti Színház Szabadtéri színpadán, a Hallhatatlanság országa. onnantól kezdve működöm ilyen formában is.

És 2013-ban volt a férjemmel az első bemutatónk, mert mi később találkoztunk, mint ahogy ahhoz képest, mint ahogy én elkezdtem önállóan színpadon állni, illetve ő is elkezdte a saját életútját, ugye, mint Kobzos énekmondó, népzenész, és neki is voltak bábos meséi.

És igazából az a színházunk akkor újult meg, amikor találkoztunk, hiszen akkor élő népzenei kíséret is társult, illetve kialakult egyfajta ilyen esszencia, ami a mi kettőnk színpadi különjátékában is megmutatkozik.

Tehát ugye egy ilyen évődés alakult ki férfi nő között, illetve főkolompos, bábos és rezonőr kísérő népzenész között.

Tehát én őt osztom rendesen a felnőttek örömére, és ő engem viszont és így tudjuk a mesét végül is szőni, vagy az előadásokat általában persze vannak kivételek.

Mennyire nyitott a mai társadalom a bábelőadásokra?

Néhány évtizede még még egyértelműen csak a kisgyermekek műfajaként fogalmazták volna meg.

Most már azért egyre többen találkoznak felnőtt bábelőadásokkal, remek bábelőadásokkal egyébként az ország egész területére vonatkozóan.

Mi is egy olyan 10 éve arra tettük föl egy nagy erőnket Árpáddal, hogy hogy a felnőtt színházba járó közönséggel megismertessük a bábozásnak a gyönyörűségét, mert ez egy nagyon-nagyon izgalmas színházi kifejeződési forma.

Abszolút csodálatos dolgokat lehet megvalósítani.

És az a tapasztalatunk, hogy sokan nem nem szívesen ülnek be egy bábelőadásra, amikor meghallják, hogy felnőtteknek szóló bábelőadást, gondolják, hogy majd valahogy elfoglalják magukat közben, de sikerül őket úgy bevonzani, hogy hogy a szerelmesevé válnak ennek a technikának, ennek a színháznak.

Úgyhogy ez egyre inkább szerintem egyre több ember lepődik meg azon, hogy ő valós, érvényes színházi élményt, katarz is tud kapni Vábszínházon keresztül, és ez nagy öröm.

És mi van most nálatok a repertoáron?

Előzetes szavaimhoz képest, ugye, vagy vagy híven vannak gyermekeknek szóló családok egészének. egyébként mi nem hiszünk abban, hogy kifejezetten csak gyermekeknek vagy vagy háromtól hat évesekhez kell szólni, és aztán hat évesektől 12 éves korukig, hiszen régen is úgy működött a az ehozzekér, hogy az bizony megérkezett a falu központjába a térre, odasereglett a falu aprja nagyja, a porbafingócskák egészen a nagymamáig, és mindenkihez kellett tudni szólni az előadásnak.

És mi ezt a fajta színház, vagyis én ezt a fajta színházat ö szeretem.

A nyilvánvalóan vannak bizonyos témák, amikreát azt mondjuk, hogy ez felnőtt előadás, hiszen nem tartozik a gyermekekre, de a gyermekelőadásoknak mindenképpen nyitottnak kell lenni a felnőtt közönség felé is.

Úgyhogy vannak ilyen családoknak szánt gyermekelőadásaink.

A székely menyecske meg az ördög, a halhatatlanság országa, a háromágú tölgyfa tündére.

Általában mi népmesei forrásokhoz nyúlunk.

Én nagyon-nagyon szeretem azt a történetmesél, azt az ősi tudást, ami ezekben a mesékben rejlik.

Szeretem azt, hogy meg tudunk merítkezni a humorban, és a következő pillanatban el tud szorulni a szívünk egy adott helyzetben.

És ami a legeslefontosabb, hogy felemelkedünk a mese végén, mert én ezt is egyfajta, hát hogy mondják, egy arcpétikánnak érzem, hogy muszája, hogyha valaki színpadra lép, akkor meg kell próbálja emelni azokat, akik hallgatják, vagyis látják, és egyben magát is előadásul előadásra meg kell próbálnia fölemelni a ehhez a feladathoz.

És aztán természetesen, csak még a kérdésednek a végére írve, vannak felnőtteknek szóló előadások, sőt szakrális játékunk is van, ami szívünkhöz nagyon-nagyon kedves.

Először kezdem a nem annyira szakrálisakkal.

Van egy pajzánjátékunk, ami szintén népmesei forrásokból gyűjtésekből illetve pajzán énekeknek a sorából áll össze.

Ezek ugye olyan történetek, amik önállóan is érvényesek, viszont mi egy nő alakösske életére fűztük föl ezeket a szálakat és valamiféle tanulsággal térhet meg az, aki ezt végignézi.

Tehát nem csak az ön felett öröm, ami éri az embereket.

Én ezt is szeretem egy színházban.

Nem hiszem el, hogy valami csak napos, vagy valami csak árnyékos.

Tehát mindenképpen mi egy ilyen valahogy egy ilyen duális világban élünk, hogy egyszerre van fény, és hogyha abba a fénybe beletartunk valamit, az árnyékot vet.

És így van az előadásaink nagy részében is, hogy meg tudunk merítkezni egy-egy fájdalomban akár, és rettenetesen sok áldás és gyönyörűség van a világunkban, amit szintén meg lehet mutatni.

A másik ilyen játékunk az egy az egy kivétel végül is, de a kivétel mindig erősíti a szabályt.

Az nem népi forrásokból táplálkozik, hanem egy mixát novellának az adaptációja.

Mixát azért nem annyira kakuk tojás, hiszen a nagy felvidéki mesemondónak nevezik őt, hogy becézgetik.

Nem véletlenül az ő szövegalkotása is nagyon-nagyon hasonlít ezekhez, amit amit említettem, ahogy a népi nyelv, a népi lélek mesél egy-egy témáról, őneki fantasztikus humora van.

Tehát én sok minden kitok olvasni, úgyhogy közben konstatálom, hogy ez nagyon vicces, jól érzem magam, de Mixátn nem tudok nem felnevetni hangosan.

Ez egyébként egy kicsit talán méltatlanul elfeledett novellája a Fekete Kakas.

És meg is lepődtem, hiszen most, hogy elkezdtünk vele foglalkozni, és utána olvastam, nagyon sok irodalomtörténés szerint az egyik legművészib alkotása, mégis valahogy a a tananyagból kimaradt is.

De hát rengeteg ilyen gyöngyszeme van.

És hát a szakrális előadásunk nagyon-nagyon fontos pontja az életünknek.

Itt egy kicsit kinyitottuk ezt a mi szűkös kettős sünket Árpáddal.

Hát akartam is mondani, hogy nem ketten voltatok ebben az előadásban, amit én is láttam, hanem négyen talán.

Navril Andrea, Liszt Ferenc díjas népdalénekesnő és Fehér Simon Pál zenészek csatlakoztak hozzánk.

És így hála Istennek egy nagyon-nagyon gyönyörűséges zenei szövete is van ennek az előadásnak.

Hogy miért született meg, azt leginkább a zsámbéki öreglom inspirálta.

Mi nekünk ugye ott van a székhelyünk is az öreg templomtól egy kőhajításnyira a temető fölötti utcában ott van egy saját szabadtéri játszóhelyünk is.

Zsámbéki Zsőjekert néven most éppen a pünkösdi hétvégén nyitottuk meg a szezont.

Tehát ott volt ez a romtemplom, ahol 100 éve még ezeken a sajnos napjainkban is folyamatosan pusztuló köveknek a felszínén bizony még látható volt egy köpönyeges Mária Freskó.

Ugye ez nagyon-nagyon sok hányattatást élt meg.

Ez a ez a katedrális, nem beszélve ugye arról, hogy hogy leomlott egy egy földrengés következtében, de hát a törökök várként használták, megszentségtelenítették, istállónak használták, és mégis ez a ez a egyedülállóan ez a Mária Freskó túlélt mindent, és 100 éve még látható volt.

És akkor arra gondoltunk, hogy ha most már mondjuk a freskó nélkül, Szüzanyafreskó nélkül kell legyen ez a ez az öreglom, akkor azért szüzkül ne maradjon oly sokáig.

Már korábban is régi vágyunk volt, hogy hogy ebben a gyönyörű szakrális térben egy szakrális előadás megszülessen, és lehetőség szerint szent időben legyen ott játszva.

Ezt sikerült megvalósítanunk, hiszen minden év Nagy Boldog Aszony napján, augusztus 15-én ott eljátszuk ezt az előadást, és mára már mondhatom, hogy hogy zarándoklatszerű eseménnyé nőtte ki magát.

Nagyon sokan látogatnak el, hogy megnézzék ebben a gyönyörű környezetben ezt az előadást.

A játék az nem egy hagyományos passió játék, de nem mi a címe?

Mennyei Szép Rózsa Mária misztérium, ami árulkodik arról, hogy ezt a passió történetet, de nem csak a pasió történetet, hanem egészen a fogantatástól, egészen a a mennybemenetelig Máriának a történetét adjuk elő.

Nyilvánvalóan erős rétege a passiójáték, de az is Mária szemszögéből.

És ugyan felhasználjuk a passió játékoknak ezeket az archaikus szövegrészleteit is, de nagy részét hozzánk hűen inkább a a Máriácskát hőn szerető népi legendaesékből, szakrális énekekből állítjuk össze a a szövegkönyvnek a gerincét, ami gyönyörű látomásos költészet, más mint amivel a templomokban találkozik az ember. példának okáért itt van ez a nagyi énekünk gyönyörű aranymi atyánk, amikor ugye a Szűzanya végigbeszéli Jézussal, hogy mi fog történni a héten, megkérdezi, hogy mi lesz nagy hétfőn, nagy szerdán, nagycsütörtökön, megtudja, hogy mi mi lesz nagypénteken, de az üzanya erős, és tovább kérdezi, és aztán megtudja így akkor a feltámadás örömét, ugye a pünkösd örömét, és végül ígéretet kap Jézustól, hogy Nagy Boldogasszony napján felveszi a mennyországba.

Mi mindig egy kicsit változtatunk.

Ez a ez az ének például az előadásban nem a nagy heti résznél hangzik el, hanem egészen a születéstörténet kezdetekor.

Hiszen a kicsi Jézus nálunk nem, nem és nem tud elaludni Máriácska karjaiba.

De mivel ők olyan különlegesek, ezért Mária meg tudja kérdezni, hogy mi bántja, mi fáj, miért nem tud elaludni, és akkor beszélik ezt a történetet végig.

Vagy például olyan gyönyörű az a néplélekben, ahogy megteremti, elmeséli, hogy hogy hát nagy csütörtökön ugye nem szabad hajat mosni.

És miért nem szabad hajat mosni?

Megteremi, elmesél, hogy Máriácskának a haja általában szép rendesen föl volt tűzve, de ugye nagy csütörtökön megmosta, leeresztette aranyhaját.

Nekünk fontos, nekünk aranyhajú Máriánk van.

És csak azt takarhatta el rövid időre szeme elő Jézusát, és csak így vihették el mellőle.

És azt írja még, hogy mikor futva keresésére indult, minden fa, minden ága beleakadt a hajába.

Tehát egy rendezett állapotot teremt a néplélek, és megmutat egy rendezetlen állapotot, és nem beszél többet, nem mélyélektant, nem elemez, csak azt mondja, hogy ennek a nőnek minden fa, minden ága beleakadt a hajába.

Vagy a következő látomásos kép, ez nem került ugyanaz előadásba, hogy Máriácska áll a tenger közepén és sír, és nem mond többet.

Azt már mi tudjuk esetleg, hogy talán az a tenger miből keletkezett tán a könnyéből egy egy helyzetbe helyezi.

No, tehát a végtelens, nem is akarom itt mutatni, vagy pergetni a perceket.

Csodálatos tanulás nekünk minden egyes előadással a a felkészülés folyamata.

Nagyszerű találkozás volt Andreával az ismeretségünk, akinek a tarsoyában rengeteg ilyen ének van.

Egyszerűen hozta elő ezeket, vagy hallgattam a lemezeit vezetés közben, és meghallottam a a Kiriét, ahogy énekül, és már mindjárt elém szökkent a kép, ami aztán az előadásban a keresztlevétel, tehát a Jézus testének a keresztről való levétele a piéta jelenetet kíséri, festi alá.

Úgyhogy egy érdekes kísérlet volt ez részünkről.

Egyrészt a kinyílás, hogy hogy mi egy zárt munkából ki tudtunk nyílni, és a műfajoknak egy még még intenzívebb keveredése, találkozása.

És nagy öröm, hogy úgy érezzük, hogy működik az előadás.

A mennyország piacán, piacán ott szedik az íbolyát, abból kötnek bokrétát, Szent Istvánnak koronát.

A Szent István udvarán udvarán vagyon egy szép almafa.

Föld adja gyökerét, gyökér adja fáját.

Fáj adja ágát ág adja bimbóját.

Dicsérjük a boldogságos Szűz Máriát. [Zene] hozza A bimba ját bimbaját bimbó meg a virágját virág meg az almáját.

Alma meg a szent Annát Szent Anna meg Máriát, Máriát Mária meg szent fiát.

Mária meg szent fiát a világ megváltóját.

Alma meg a szent annát szent Anna meg Máriát.

Mária meg szent fiát a világ megváltóját.

Nyisd meg Isten az egeknek kapuját.

Ezt hogyan kell elképzelni, amikor te mondjuk összerakod ezt az előadást, hogy elkezded olvasni ezeket a népi legendákat Máriáról,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Beszélgetés Fabók Mariann bábművésszel”

Miről szól ez az epizód: „Beszélgetés Fabók Mariann bábművésszel”?

Fabók Mariann bábművész hivatásáról és az általa működtetett bábszínházról beszélget, külön kitérve a „Mennyei szép rózsa” című előadásra. A beszélgetés során Navratil Andrea népdalénekes Mária-énekei is felcsendülnek. Az epizód a Mária Rádió Magyarország című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 07. 02..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Beszélgetés Fabók Mariann bábművésszel”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Navratil Andrea, Fabók Mariann, Erdős Eszter, Tóth Enikő, Surányi-Gräfl Lau.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Beszélgetés Fabók Mariann bábművésszel”?

Fő témái: bábjátszás, bábszínház, népdalok, mária-dalok.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Beszélgetés Fabók Mariann bábművésszel”?

Megjelenés: 2025. 07. 02.. Hossz: 33 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/maria-radio-magyarorszag/beszelgetes-fabok-mariann-babmuvesszel-7aa3c50e

Több epizód a Mária Rádió Magyarország-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból