Beszélgetés Gryllus Vilmos kétszeres Kossuth-díjas zenésszel

Röviden

Műsor

Mária Rádió Magyarország

Megjelenés

2026. 05. 29.

Hossz

33 perc

Szereplők, említett nevek

Gryllus Vilmos, Erdős Eszter, Surányi-Gräfl Lau, Tóth Enikő

Témák

zene, kommunikáció, média

Átirat

Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Grillusz Vilmos kétszeres Kossutdíjas zenésszel a Károli Gáspár Református Egyetem kommunikáció és médiaszakos hallgatói Unti Dorottya és Gyenes Máté beszélgetnek. >> Valami olyan közösen végzett lelki örömöt okozó tevékenységhez segítheti hozzá a családokat ez a dalgyűjtemény, ami hát nem nagyon pótolható mással, mert egész más dolog együtt énekelni és más dolog együtt legózni.

Persze lehet legózás közben is együtt énekelni, és az talán még többet ad.

Szóval, szóval én ennek nyilván nagyon örülök, és még persze járok fellépni, de gondolom, hogy a dalaim azok majd azért túlélnek engem, hogy mennyire azt nem tudom, de >> ez, hogy így generációk egymásnak adják tovább a dalokat, ez mindenesetre bizakodással tölt el, és valamiféle garanciát látok benne arra, hogy ez még még sokáig szolgálhatja a gyerekek és a családok örömét. >> [zene] [zene] [zene] [zene] >> Üdvözlünk mindenkit.

Ez itt a Károli rádió és én Gyes Máté vagyok.

Én pedig Unti Dorottya és a mai vendégünk Grillusz Filmos Kossutdíjas zenész, a Magyar Zenei Kulttúra egyik kiemelkedő alakja, akivel a gyerek dalairól és azok generációs továbbéléséről fogunk beszélgetni.

Üdvözöljük. >> Szép jó napot mindenkinek.

Először is az első információ, amit így megosztanék, az, hogy ugye az egyetemen volt egy ilyen feladatunk, amiben igazából az volt a lényeg, hogy az út emberét kérdeztük a a gyerekdalokról és megkérdeztünk mindenfajta korosztályt és és nagyon sokan a nagyon sok embernek az önneve jutott eszébe először az önai.

És tényleg sokan mesélték, hogy az unokhájuknak énekelték az ön számait. volt, aki azt mondta, hogy a gyerekének volt, aki pedig azt mondta, hogy majd, hogyha lesz gyerek gyereke, akkor majd neki fogja szét énekelni rögtön az utcán. >> Igen.

És hogy ön szerint mi játszott közre abban, hogy a hogy a dalai ilyen szinten ismerté váltok és ennyire szeretve vannak igazából?

Hát ez nyilván nagyon hosszú történet, mert először valahogy nekem kellett ismertté válnom, és amikor ez ugye a hosszú évek során megtörtént, ebben talán talán az égből pottyant mesék volt a leghangsúlyosabb elem, ugye, mert ott ott éveken keresztül Levente Péter barátom megkérdezte, hogy Wilmos, hol vagy?

Innentől minden tudtam, hogy az egy ilyen ilyen szogenné is vált, hogy hol vagy?

És a másik fontos dolog, hogy elkezdtem olyan dalokat írni, amiket a gyerekek könnyen meg tudnak tanulni.

Ugye én versmegzenésítésen szocializálódtam ehhez a műfajhoz, ez az egész dologhoz, és a Kalálkával ugye mindig fontosnak éreztük, hogy a versan igazodó zenét írjunk, ami kifejezi a hangulatát. ritmikailag is megfelelő satöbbi, satöbbi.

Na most ugye a versek nem feltétlenül így tadadam dadadam, hanem néha bonyolultabb ritmusokat is kiadnak, amik a gyerekek énekléshez már nem alkalmasak feltétlenül.

És akkor elkezdtem olyan szövegeket keresni, meg olyan szövegeket írni, amik megfeleltek ennek a viszonylag egyszerű és szabályos ritmikának.

Ugyanakkor tartalmilag közel kerülhettek egy kisgyerekhez, és akkor jött a harmadik feladat, hogy olyan dallamot szerkeszek hozzájuk, mert én ugye mindig először a szöveget szöveget írok, és a szöveghez próbálok a ahhoz a hangulathoz igazodó dallamat írni, és nem fordítva, ez már így van.

És akkor ö és akkor ugye nézegettem nyilván Kodály Zoltán Dalait, aki hát ebbe ugye nagy mester volt, úgyhogy kell ilyen-olyan amolyan szekundlépést gyakorolni, kvartlépést vagy pentaton dallamokat írni, és olyan egyszerűket, amiket a gyerekek elénekelnek.

Tehát ebből is merítettem nyilván.

És és az volt a másik motiváció, hogy a színházi előadásunkban mindig volt egy kulcsdal, amit ugye a gyerekszínházban játszottunk, és ezt a kulcsdalt én elég sokszor elénekeltem, és több olyan előadás is volt, ahol ez a dal vált aztán a a végső konfliktus feloldásának az eszközévé.

Mit tudom én, volt egy naphihívogató dal, mondjuk az egyikben.

Azt én elénekeltem így, elénekeltem úgy.

A gyerekek fülébe is belemászott, nem mondtam, hogy tanuljátok meg, csak bizonyos helyzetekben mindig előkerült ez a dal.

És a végén, amikor a boszorkány ellopta a napot, és vissza kellett szerezni, h most mit csináljunk?

És mindjárt volt egy gyerekek, azt hát énekeljük el a naphiog.

És akkor együtt elénekeltük a naphivogatót, és akkor akkor ugye visszaszereztük a napot.

Tehát lett egy olyan nagy gyűjteményem, ami énekelhető dalokból állt, és ezek jutottak el aztán a gyerekekhez. >> Ön szerint mitől szereti ugyanazt a dalt egy gyerek és egy felnőtt is?

Mégis csak valamennyire a szülőket is meg kell győzni ahhoz, hogy hogy elvigyék a gyerekeketuszosra? >> Hát ehhez gondolom, hogy az is hozzájárul.

Hát hát egyrészt mert jó dal, de [nevetés] hát persze sok jó dal van a világon. >> De figyelembe veszi azt, hogy hogy szülők is hallani fogják.

A felvételnél mindenképpen figyelembe veszem.

Tehát hogyha meghallgatják a ezeknek a felvételeit, az ugyanolyan igényességgel van megcsinálva, mint a felnőtt dalim.

Még csak véletlenül se fordul elő benne semmi, semmi leértékelés, hogy hát ez csak úgy gyerekdal, akkor ti ti, szóval szó sincs ilyesmiről. és ugyanolyan nívós elsőosztályú zenészekkel vettem föl a dalokat ugyanolyan gondosan hangszerelve, mert mert arra gondoltam, hogy ha ezek a gyerekeknek kedves dalok lesznek, akkor mennek majd mit tudom én, Balatonfüredre autóval, és azt mondják, hogy tegyük fel a és akkor azt hallgatja és hallgatja és mondom, megint ugyanaz kell, megint ugyan tehát hogy hogy számukra is ez egy ez egy élvezhető dolog legyen.

Hát főleg aztán a maszkabálba meg a nem tudom, ami tényleg nagyon nagyon változatos.

Tehát ennyiből figyeltem a felnőttekre is.

Ön szerint ma másképp hallgatnak zenét a gyerekek, mint mint régebben.

Tehát változott itt a a zenehallgatási szokások, felgyorsult a világ, >> felgyorsult és türelmetlenebb lett a világ.

És van egy nagyon fontos effektus a gyerekek életében, hogy megnyom egy gombot, akkor valami történik.

Most, hogyha, hogyha a CD hát a CD lejátszót meg a lemezjátszót nem nyomkodták a gyerekek, de a telefont azt nyomkodják, és mivel most már QR kód van a a könyvekben a CD helyett, ami többnyire a telefonon szólal meg, ezért a gyerekek nyom és élvezik, hogy na most még egy, még egy, még egy, és nem hallgatják végig, és nem nem méhülnek el benne, vagy nem tudom.

Persze ezt nem feltétlenül mindenki, tehát van aki végighallgatja, vagy ha a felnőttel együtt hallgatják, ami egy ebből a szempontból egy jobb verzió, akkor esetleg még énekelnek is hozzá, és akkor akkor jobban benne vannak, és végigmegy.

De ez mindenképpen benne van, ez a gombnyomkodós vagy távirányító a kezében, és ezt néha még a színpadon is lehet érezni, hogy hogy ott van a kezükben a távirányítós, már nyomnák a gombat, vagy hogy tehát amikor valami szelide, tehát résen kell lenni jobban ebből a szempontból. és ugye említette, hogy van nagyon sok versmegzenésítése, de hogy ön is szokott dalokat írni, és hogy ezeket a dalokat inkább a az unokái vagy a gyerekei inspirálták a a megírásban így szövegben, vagy esetleg voltak olyan gyerekkori emlékei is, amik amik az ön gyerekkorából? >> Mind a kettő volt benne.

Mondjuk gyerekkori emlékeim talán kevésbé élt rát annyiból, hogy gyerekkoromban is nagyon szerettem a természetet. voltak kedvenc madaraim, amik egész életemben elkísértek satöbbi.

És ezekről ugye írtam dalokat, és a dalaim többsége a természetről szól, ahol ami igen közel áll hozzám ez a téma, és és gyakran [torokköszörülés] próbálok a természetben élni és eljutni oda. >> [zene] [zene] [zene] >> És természetesen, amikor a gyerekeim belekerültek abba a korba, akiknek a dalokat szántam, akkor ugye mind a két édes gyermekem énekel az én lemezeimen.

Sőt, az egyiket, ha már így szóba került, kimondottan vele és neki írtam.

A kislányom, amikor ugye két éves lett, vagy hát olyan t akkor jártunk biciklizni.

Szeretek biciklizni és sikerült egy olyan gyerekülést venni, amit nem a csomagtartóra kell szerelni, hanem előre a rúdra.

Tehát itt a két kezem között volt a gyermek, biztonságosabb is volt, >> és ugyanazt láttuk, ugyanazt, és még közben beszélgetni is tudtunk.

És ezekből az élményekből lett például a biciklizős lemez, legalábbis a dalok nagy része. >> Bicikli, bicikli, de gurul [zene] a bicikli.

Biciküli, bicikli, de forog a bicikli.

Le a völgybe kanyarog, [zene] mint a szélvész úgy robog.

Bicikli, bicikli, de rohan a bicikli, bicikli, bicikli, de suhan a bicikli.

Bicikli, bicikli, de rohan a bicikli.

Bicikli, [zene] bicikli, de suhan a bicikli. fölfelé de meredek.

Lassulnak [zene] a kerekek. >> Tényleg megtörtént, hogy szedrezedtünk, hogy forrást találtunk, hogy hogy leeresztették előttünk a sorompót meg mindenféle, amiről amiről aztán én dalt írtam később, miatt volt.

Vagy az erdei pocsolya, az is egy teljesen reális helyzet, >> amit nagyon sokat nézegettünk, úgyhogy ez is feltétlenül benne volt ebben az az inspirációban.

És hát ugye az is benne volt, hogy hogy Forrai Kati néni, aki ugye a óvodai zenei nevelésnek volt a hát nem mondhatom, hogy az aty [nevetés] de az anyját meg nem szokás mondani, de mindenesetre a a az elhivatott képviselője, és ő szerkesztette mindig a [horkantás] ének az óvodában könyveket, amik ugye a gyerekeknek ajánlott zeneműveket tartalmaztam.

Amikor mielőtt megjelent az első ilyen dal gyűjteményem, előtt elvittem neki, megmutattam, ő átnézte, jóvá hagyta, és akkor mindjárt megkérdezte, hogy vajon ő ezeket a dalokat beletehetné-e az ének az óvodában legújabb kiadásába, mi éppen készül?

Hát én mondtam, hogy persze boldogan.

És akkor így az óvodában már már korábban eljutottak ezek a dalok. vadonatúj dalok voltak akkor még, vagy legalábbis ugye kiadatlan dalok, és mindenki örült neki, hogy jaj, de jó, új dalok, és na hát és hát ez egy minőségi garancia is volt, hogy a Foraikati néni ugye ezt ezt érdemesnek tartotta arra, hogy be hogy a óvodában ezt énekeljék a gyerekek.

Úgyhogy ez is egy nagy lendületet adott ennek az egésznek. >> Ühüm.

És akkor mondható, hogy egy ilyen oktatói szándék igazából, miközben megírja a dalokat előtte, ez így hány százalékba jön ki, vagy hogy nehéz lenne így így így számot mondani, de de biztos, hogy van benne egy egy zenei nevelési, zenei anyanyelvi nevelési szándék.

Ugye azért írok pentaton dalokat is, meg néha néha nép zeneszerű vagy népdalszerű dalokat, meg ugye egy olyan lemezt is beillesztettem ebbe a sorozatba, ami népdalokat tartalmaz.

Körülbelül olyan nehézségűeket, mint az én dalaim, amiket hát ugyanúgy ajánlok énekelni.

Tehát ez ez mindenképpen jelzi azt, hogy a többi dal is egyfajta zenei anyanyelvi nevelési szándékkal íródott.

Az anyanyelvi nevelés az ugye nekem nem volt szándékomban tulajdonképpen, de nagyon-nagyon sok olyan olyan visszajelzésem van, amikor a szülők azt is észreveszik, hogy a gyerek szókincsének a gyerekopadása, vagy mit tudom, hogy ezt a szó és megtanulta és használja és hamarabb megtanulta és satöbbi. viszont külföldön, ahol éppen múlt hétvégén voltam Mincben Lünbenben Münchenben az otthoni magyaroknál, meg járok más helyre is jó sokszor, nekik [horkantás] nekik ebből a szempontból is nagy tehát ott az anyanyelvi nevelésnek vagy az anyanyelv megtartásának is egy nagyon hasznos segédzköze ez a dalgyűjtemény, mert mert sokszor nem tudnak a gyerekek magyarul szinte semmit, vagy nagyon keveset, de a dalokat el tudják énekelni, mert azt hallgatják, és aztán ebből szépen megmarad nekik valamiféle magyar szókincs, amit aztán aztán használni kezdenek.

Úgyhogy ez is benne van hál istennek.

Ez némiképpen talált talált dolog hozzá. >> Igen.

És azt néztük, hogy nagyon be van táblázva, rengeteg fellépése lesz most még májusban is, még ön is említette ezeket.

Mi az, ami így megőrzi az energiáját, meg a lelkesedését abban, hogy még mindig színpadra álljon? >> A gyerekek és a felnőttek reakciói mindenképpen.

Tegnap éppen egy iskolában játszottam, és annyira jó volt, hogy a hogy a gyerekek egy egy ilyen 200 fős iskolában pontosan úgy reagáltak mindenre, ahogy én azt elképzeltem, és ahogy én azt szerettem volna.

Amikor csöndbe kellett lenni, akkor csöndbe lettek.

Nem azért, mert azt mondtam, hanem azért, mert csináltam valamit, amit figyelni akartak.

Amikor kiabálni lehetett, akkor kiabáltak.

Szóval ezek a visszajelzések természetesen nagyon sokat számítanak, és talán még többet számítanak azok a fajta visszajelzések, amikor a hétvégén ugye sokszor van, hogy dedikálom a könyveimet ott koncert után meg és akkor odajönnek családostul és akkor elmondják, hogy hát bizony már ők is ezen nőttek fel, vagy ezt hallgatták gyerekkorukban, és hát most akkor itt van a gyerekük, sőt néha már három generáció is, ami azért nagyon jó visszajelzés, mert ugye egy gyerek hát Hát kritikátlan, tehát a gyerek kritikai érzéke az nem az arra terjed ki, hogy valami érdekes vagy unalmas általában.

Tehát körülbelül most leegyszerűsítem persze, >> ha érdekes, hallgatja, játszik vele, foglalkozik vele, satöbbi.

Hogyha unalmas, akkor meg megy tovább.

És az, hogy valami, hogy úgy mondjam, minőség vagy nem minőség, azt felnőtt korábban, vagy később jön erre rá, hogy éd, hogy ez milyen jó volt.

Hát a gyerekem itt van, hát akkor neki is ezt És tehát az ilyen generációs továbbélés az a az a leg legjobb visszajelzés arra, hogy hogy ennek az egésznek van haszna és értelme.

Tehát ez ez sok sok energiát ad vissza nekem ahhoz, hogy ezt ezt tudjam csinálni.

És akkor így a zenélés mindig körülengte az életét, meg akkor a kalálkával kezdült az egész.

De akkor a gyerek dalok felé hogy indult el, vagy miért erre esett a választás, hogy hogy akkor [horkantás] gyerekdal? >> Amikor a Kalákával kezdtünk, akkor ugye felnőtteknem, nem is felnőttekn, hát a saját korosztályunknak játszottunk.

Ugye én 18 éves voltam, tehát végső szóval gimnazisták, egyetemisták jártak Kalákára. gyerekekre nem gondoltunk akkor, de rengeteg gyerek dalt énekeltünk ugye a Tamkósiratokára, hogy bőröndödön, jaj milyen jó, de de nem gyerekeknek játszottuk, hanem a saját korosztályunknak némi infantilizmussal…

Említett entitások

Témák

• zene
• kommunikáció
• média

Személyek

• Gryllus Vilmos
• Unti Dorottya
• Gyenes Máté
• Erdős Eszter
• Surányi-Gräfl Lau
• Tóth Enikő

Szervezetek, cégek

• Károli Gáspár Református Egyetem

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Beszélgetés Gryllus Vilmos kétszeres Kossuth-díjas zenésszel”

Több epizód a Mária Rádió Magyarország-ből

• Közösség, tánc, zene, hit...- Beszélgetés Lovas Boróka diáklánnyal 2026-10-11
• Az életigenlő – beszélgetés Andrassew Dávid Igorral 2026-09-17
• Fiatal lányként, egyedül a Szent Jakab úton – Beszélgetés Horváth Hanna egyetemistával 2026-09-15
• Életútinterjú - Dúró Dóra országgyűlési képviselő 2026-09-11
• Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapát előadása a munkáról 2026-09-11
• Heidl György: Istenről, emberről és zenéről - Prontvai Vera riportja 2026-09-09
• A függőségek új arca - gaming, social media és új függőségi minták 2026-09-09
• Van szabadulás! - Beszélgetés Stift Jánossal, a Református Iszákosmentő Misszió vezetőjével 2026-09-03
• Életútról, hitről és zenéről – Heidl György 2026-09-02
• Hívás, család, szolgálat — Nyilas Zoltán 20 éve a gyülekezetért 2026-08-17