Duciknak lelkigyakorlat

Összefoglaló

Barna Fannival beszélgetés zajlik egy novemberi lelkigyakorlatról, mely duciknak szól. A beszélgetés témája a fogyás, és miért éppen lelkigyakorlat, nem pedig edzőtábor vagy fogyókúrás hét.

Röviden

Műsor

Mária Rádió Magyarország

Megjelenés

2025. 08. 07.

Hossz

30 perc

Szereplők, említett nevek

Erdős Eszter, Surányi-Gräfl Lau

Témák

fogyás, lelkigyakorlat

Átirat

Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Dicsértessék a Jézus Krisztus.

Szeretettel köszöntöm a hallgatókat.

Amint hallják, biztos már észrevették a régi hűséges hallgatóink, hogy nem Herpai Dóra vagyok, hanem erdős Esszer, mert cseréltem a Dórival, mivel azt is elárulom a hallgatóknak, hogy a jövő héten én nem fogok ráérni, mert az unokáimat viszem nyaralni.

Úgyhogy most a Mária rádió függő kérdések című műsorát hallják.

Mai műsorunkban Barna Fannival beszélgetünk.

Nem akármiről, hanem egy duci lelki gyakorlatról, amit novemberben fogunk tartani.

És a téma pedig ugye duciknak szól, hogy tényleg le lehet fogyni.

És miért pont lelki gyakorlat?

Miért nem edzőtábor vagy hogyókúrás hét lesz?

Tehát a műsorvezető erdős Eszter református lelkész.

A technikát pedig szokás szerint Leventétől kapjuk és köszönjük.

Na szia Fanni, nagyon örülök, hogy újra itt vagy.

És kezdjük az elején, hogy hogyan lettünk kövérek, mert én most elárulom a hallgatóknak, aki engem nem ismer esetleg személyesen, hogy hát nem mondom, hogy most kövér vagyok.

Hát éppenséggel nem, mert nagyon sokat fogytam, de kövér voltam.

Egy kicsit kezdjük ezzel. >> Sziaszt.

Köszöntöm a hallgatókat és nagyon szépen köszönöm az ismételt meghívást.

Hát igen, ez a súlykérdés ez nálam egy örök probléma volt.

Gyakorlatilag már gyerekkorom óta ez egy nehezített pálya volt a számomra ideális testsúlyban lenni. >> De hogy hogy kiskorodban és óvodás korodban már? >> Igen, óvodás koromban is voltak ilyen periódusok, de valahogy mindig jellemző volt rám a joljózás.

Tehát már ez korábban is én erről azt gondolom, hogy amíg gyerekek vagyunk, addig addig sok múlik a szülőkön, a géneinken, tehát hogy ott ott így több tényezős a dolog.

És onnantól válik izgalmas, amikor megkapom az autonómiát az étkezés felett, ahogyan már nem a szüleim táplálnak engem, hanem én tudom eldönteni, hogy mi az, amit szeretnék fogyasztani.

És onnan jött számomra így az érdekesebb rész, amit már én uraltam, és hogy azt hogyan tettem. >> És akkor tínédzser korodban is kövér voltál, Duci?

Mondjuk ez is, ez is változó volt, mert én ezeket kampányidőszaknak szoktam hívni, amikor ideig óráig rákapcsoltam, és akkor őrült módon edzettem és odafigyeltem a táplálkozásomra, és akkor bújtam ezeket a cikkeket.

Aztán ez valahogy ugye nem maradt tartós. >> Aztán lelazultál és akkor visszajöttek a kinok.

És és ez leginkább így az önismeret útján rá kellett jönnöm arra, hogy azért volt, mert az inspiráció, a motiváció, a változás az legtöbb esetben kívülről jött, mert mondjuk szerelmes lettem, vagy mert új iskolát kezdtem, és nem szerettem volna, hogy csúfoljanak, ahogy az általános iskola alsóban megtörtént. >> És csúfoltak is? >> Alsós koromban igen, ez ez több ízben előfordult.

Akkor úgy nem tudtam kiállni magamért.

Akkor tényleg ez, amit említettem, ez az autonómia, ez teljesen ismeretlen volt még a számomra.

És akkor ilyen hetedikes-nyolcadikos koromban történt egy változás.

Biztos, hogy ez részben fizikális is volt, de de lett egy belső igényem.

Tehát a külső igény fokozatosan belsővé vált, de akkor még nem, mert akkor a szerelmek és az egyéb az az meghatározó volt, meg az, hogy új iskolát kezdtem ugye a gimnázium előtt. >> Aha.

Ez azért érdekes, mert ö nálam meg for nem így volt.

Tehát én 43 éves koromba kezdtem hízni, és ilyen alattamosan, hogy minden évben egy 1 k 3 kg.

Tehát tulajdonképpen én jó hosszú ideig én észre se vettem, hogy én egyre kövérebb vagyok, mert mindig csak egy kicsi, tehát ahogy teltek az évek, mindig egyre több, több.

És aztán elértem egy bűvös számot, amit most ki se merek mondani.

És akkor már igazából, mert most ugye majd térjünk rá arra, hogy hogy fogytunk le, és akkor elkezdem én most.

Jó, ha már úgy is nálam van a szó.

Köszönöm szépen, >> hogy igazán az volt, hogy már szégyeltem, szégyeltem magam, hogy olyan dagadt vagyok, és úgy éreztem, hogy bárhova megyek, mindenki szánakozva néz rám, hogy kövér vagyok.

Ez biztos nem így volt, mert az emberek általában nem foglalkoznak ezzel annyira.

De hogy én már úgy cikinek éreztem, és akkor akkor van egy barátnőm, illetve a legjobb barátnőm a háziorvosom, aki nem kövér egyáltalán.

És akkor mindegy, valahogy hallottam, hogy van ilyen önsegítő csoport, és akkor odajártam körülbelül fél évig, és ez a orvosbátnőm is járt velem.

Nem azért, mert kövér, hanem azért, mert mit tudom én, szeret engem, és azt mondta, hogy hát rajta is van egy ilyen másfél kiló felesleg, de hát ez egy ez nevetséges.

Egy olyannak, akin mondjuk több 10 kg van, mert én aztán 30 kg-t fogytam.

És akkor úgy volt, hogy fél évig jártam ebbe az önsegítő csoportba, hallgattam a többieknek a történetét és gyűjtöttem az erőt, vagy nem is akkor még nem is gyűjtöttem az erőt, csak egyszerűen hallgattam őket, és akkor egyszer csak megfogalmazódott az, hogy na akkor én is én is nekivágok, és azt is elárulom most a hallgatóknak, hogy utána nem mentem többet ebbe a csoportba.

Ez már körülbelül olyan három évvel ezelőtt volt.

Most már összefolynak az évek.

Az a lényeg, hogy utána nem mentem többet.

Több oka volt ennek, hogy miért nem mentem többet.

Egyrészt a szeretet miatt, hogy én megszerettem őket nagyon, és azt éreztem, hogy én nem tudom olyan feszesen csinálni, ahogy ők nem vagyok egyrészt kocka, másrészt nagyon elfoglalt vagyok.

Nekem nincs arra időm, hogy dobozoljam. minden nap vigyem magammal a a táskámba a napi egészséges ennivalómat.

Szóval én ezt nem tudom megoldani, mert nagyon sok elfoglaltságom van.

Meg éreztem azt is, hogy én nem tudok olyan lenni, mint ők.

És egyrészt ebből a szeretetből nem mentem, hogy őket ne gyengítsem.

Másrészt pedig úgy éreztem, hogy én ezt Istennel akarom megoldani.

És ezt erről majd a lelki gyakorlatra, ha rátérünk, akkor még beszélek, hogy én ezt nem a pszichológia meg a mit tudom én milyen önsegítő eszközökkel akarom ezt megoldani, hanem hogy én ezt ezt Isten Istennel szeretném.

Na és ez a lényeg, hogy akkor nekivágtam és hát ö nem mondom, hogy minden mindig szuperül ment, de mégis lefogytam 30 kg-t, és ezt körülbelül hát olyan két és fél három éve tartom is a súlyomat.

A kisebb alatt azt érzem, azt értem, hogy 3-4 kg ide-oda, az mondjuk megvan, de úgy többé-kevésbé tartom. >> Hát ez valóban nagyon szép eredmény, és ezt csak csatlakozni tudok, mert igazából én is 30 kg-t ftam le, >> viszont én teljesen máshogy csináltam.

És talán ez is érdekes a történeteinkben, hogy nekem az edzés és a mindenféle diéták divaddiéta, nem divaddiéta nekem nem vált be önmagában, hanem én észrevettem azt, hogy teljesen elhatárolódtam a testemtől.

Szóval volt a testem, meg volt mondjuk a lelki működésem, és ez egyáltalán nem volt egymással összhangban.

Tehát teljesen külön választódtam tőle, nem néztem tükörbe, nem is tudom, hogy azon kívül, hogy megfüröttem, hozzáértem a hasamhoz, takartam tehát nem voltam egyáltalán önazonos ebben a dologban.

És amikor elkezdtem közelengedni magamhoz a testemet ilyen elvont értelemben akkor akkor észrevettem azt, hogy ez nekem így nem jó. és elkezdtem kutatni azt saját magamban, hogy mi okozza azt, hogy én mondjuk többet eszem, mert ha nem ettem volna többet, akkor nem híztam volna, hogy hol van az én szükségletem, és milyen hiányt pótolok az étkezésre, hogy van-e bennem elfolytott tű, harag, agresszió, ami a rágásnak egy ilyen analógiája tulajdonképpen.

Hát ugye ezt így zárójelben mondom, hogy a rágás, a majszolás a szorongáscsökkentő.

Tehát az evés, az evés szorongáscsökkentő.

És ezért is van, ez teljesen egy más téma.

Ezt tényleg zárójelben mondom, hogy például ha valaki gyárszól, vagy nagyon szomorú, és nincsenek szavak, akkor eléesszük az ételt, mert miközben eszik, a lélek gyógyul.

De az meg más kérdés, hogyha ez mondjuk rendszerszintűvé válik, akkor ugye ott a kilók nem köszönik ezt meg. kocsi, akkor visszaadom a >> semmi.

Igazából ez az egyéni szempontom, de van egy hozott minta is, tehát hogy azok a szülők, akik engem fölneveltek, olyan szülők mellett nőttek fel, ahol akik háborút megéltek, ahol az evésnek létfenntartó funkciója volt.

De azt be kell látni, hogy a ma bőség van ilyen szempontból, és most nyilván nem minden aspektusát körbejárva ennek a dolognak.

De az én életemben elérhető az, hogy bemegyek a boltba és megveszek bármit.

És itt pont ez a lényeg, hogy megkapjam a saját kontrollomat önmagam felett, és hogy már nem fognak ott állni felettem sem ezek a ho dolgok, sem pedig a szükség arra, hogy én túl legyek, hanem sokkal inkább arra kell figyelnem, hogy mit kíván a testem.

És vannak napok, amikor többet, vannak, amikor kevesebbet, és ez tápanyag szempontból is.

Tehát, hogy ha az ember nem kívánósan tekint magára, hanem valóban megfigyeli magát, hogy milyen jelzéseket ad a teste, vannak-e a körmén elváltozásai, hull hullik-e a haja, és akkor elkezdi kutatni, hogy mi az, ami jó nekem személy szerint, és mi az, ami nem.

Tehát nem lehet egy globális tanácsot adni ebben senkinek, hanem inkább szerintem azt kell megtanulnunk, hogy hogyan tudom én odafigyelni, hogyan tudok én odafigyelni a testem jelzéseire.

Hogyha éhes vagyok, akkor mi éhezik bennem?

A szorongás, a nem tudom, a szeretethiány, vagy mi az az érzés, amit tulajdonképpen evéssel akarok elnyomni?

És hogyha ezt meg tudom figyelni magamban, hogy mik azok a visszatérő érzelmi állapotok, amikor én mondjuk az ételhez nyúlok, akár nem túlés formájában, hanem felesleges étkezés formájában, akkor akkor egy idő után észre fogom venni, hogy mi hiányzik, és mit próbálok elnyomni magamban az evéssel. >> És akkor mit csinálsz, hogyha jön egy ilyen sóvárgás, vagy kívánás? >> Hm.

Ö most már egyre ritkában jön, mert >> mert én bevallom itt közben, hogy én akkor elvérzek, ha jön egy ilyen kívánás, akkor nekiállok enni, és tudom, hogy nem jó, és akkor ez van.

Én azt hiszem, hogy olyan sokáig bántottam magam akár az evéssel, akár az alkohollal, hogy hogy ezt már nem szeretném, nem akarok magamnak rosszat okozni, és ez a fajta igény bennem erősebbé vált, mintogy megegyem azt, amire igazából nincs szükségem.

És ez nem azt jelenti, hogy hogy ne történnének hibák, de nincsenek csalónapok.

És nem fogom abbahagyni azért, mert mondjuk egyszer nem tudom, megettem olyat, amit egyébként nem. >> Hát ez különben nálam is így van, hogy azért, mert egyik nap elvérzek, akkor másnap újrakezdem, vagy még aznap.

Egyébként neked különösen is nehéz lehet, hiszen neked férjed van és gyerekeid.

És akkor ők ugyanazt teszik, amit te vagy akkor ez hogy van nálatok a családban? >> Ez ilyen szempontból nem nehéz, mert én azzal a hagyománnyal felhagytam, hogy az asztal köré szervezem a családot.

Tehát én azt mondom, hogy mindenki a saját szükséglete, fejlődési ritmusa és egyéb edzettségi állapota és igényei szerint étkezzen.

És én nem úgy képzelem el a családot, hogy az az asztal mellett lesz egy egység. >> Akkor nincsenek közös vacsorák? >> Közös vacsorák ritkán vannak, mert általában nem egyszerre érünk haza a párommal.

A gyerekeim elég válogatósak, és én azért nem fogok mondjuk harrudacskát enni vacsorára, mert a gyerekek épp öt dolgot esznek meg, mert szerintem mindenki ismeri a kecsöpös tészta történetét, hogy van egy korszak, amikor az a fő táplálék, aztán természetesen, ahogy ők is egyre nagyobbak és értebek, úgy bővül ez a lista.

Én már korábban, amikor említettem ezt az autonómiát, a leválást a szüleim étrendjéről, ugyanezt vittem tovább.

Tehát, hogy én nem szerettem volna mondjuk öya biztos neveten, de borsófőzeléket enni, akkor elkezdtem magamnak salátákat csinálni és olyan ételeket enni, amit én valóban szeretek is.

Tehát ennyiből nekem szerencsém van, hogy nem okoz gondot az egészséges életmód.

Nekem a mennyiségekre kellett odafigyelnem inkább. >> Aha.

Hát de mondjuk azért az elég nagy munka, hogy akkor külön kell magadnak meg külön a többieknek >> készíteni.

Tehát igazából kétszer vagy háromszorosan kell dolgozni. >> Hát erre meg az lett a megoldásom, hogy egyébként szeretek főzni, szeretek kipróbálni új ételeket, de mindig az egyszerűségre törekszem, tehát nem csinálok nem tudom, ilyen ropogós feltéteket és nem tudom micsodát.

Tehát, hogy hogy viszonylag egyszerűbb, egészséges ételeket csinálok, és azt igyekszem változatosan.

De >> a férjed nem lázad? >> Nem lázad, mert ő is sportoló, tehát ő is odafigyel a súlyára, úgyhogy így igazából ez nem volt közöttünk. >> Neki is így jó neki is így jó.

Akkor kedves hallgatók, most jöjjön egy kis zene, és akkor a zene után majd beszélgetünk a lelki gyakorlatról, hogy mi is lesz az, mit fogunk ott csinálni, mikor lesz, hol lesz.

És a zene pedig nem először a ráckeresztúri drogterápiás otthonnak a lakóival énekelünk egy szerintem szép dalt. [Zene] Te vagy az, akiből életár.

Te ha csak igaz szó a számban.

Szívem kincsen vérezetem mindenem.

Te vagy az, akire mindig váltam.

Hajnalsillag vagy az éjszakában.

Olyan egyedül érzem magam nélkület.

De te velem vagy, Jézus minden nap.

Te vagy a tűz a szívemben, ami én Jézus te vagy az életemben csak igaz barát, ki ellen halen óra, minden nap.

A tié, erőszikla vagy te, akire állok.

Te vagy az, aki a boldogságot elhoztad az éből az én szívemben.

Én nem ismertelek, de te ismertél.

Hogyan köszönj meg néged az egész életem? [Zene] De te velem vagy, Jézus minden nap.

Te vagy a tűz a szívemben, ami Jézus te vagy az életemben csak igaz barát, ki el nem hagy.

Minden óra, minden napé [Zene] [Taps] [Zene] te velem vagy, Jézus minden nap.

Te vagy a tűz a szívemben, ami élé.

Jézus, te vagy az életemben csak igaz barát, kiel nem hagy.

Minden óra, minden napé É [Zene] [Taps] [Zene] Kedves hallgatóink, önök a Mária rádió függő kérdések című műsorát hallják.

Barna Fannival beszélgetünk a Duci lelki gyakorlat novemberi programjáról.

És kezdjük is ezzel, hogy elmondom, hogy mikor, hol, mi.

Nagyon sok, nagyon sok duci, túlsúlyos testvérrel találkoztam.…

Említett entitások

Témák

• fogyás
• lelkigyakorlat

Személyek

• Erdős Eszter
• Surányi-Gräfl Lau

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Duciknak lelkigyakorlat”

Több epizód a Mária Rádió Magyarország-ből

• Közösség, tánc, zene, hit...- Beszélgetés Lovas Boróka diáklánnyal 2026-10-11
• Az életigenlő – beszélgetés Andrassew Dávid Igorral 2026-09-17
• Fiatal lányként, egyedül a Szent Jakab úton – Beszélgetés Horváth Hanna egyetemistával 2026-09-15
• Életútinterjú - Dúró Dóra országgyűlési képviselő 2026-09-11
• Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapát előadása a munkáról 2026-09-11
• Heidl György: Istenről, emberről és zenéről - Prontvai Vera riportja 2026-09-09
• A függőségek új arca - gaming, social media és új függőségi minták 2026-09-09
• Van szabadulás! - Beszélgetés Stift Jánossal, a Református Iszákosmentő Misszió vezetőjével 2026-09-03
• Életútról, hitről és zenéről – Heidl György 2026-09-02
• Hívás, család, szolgálat — Nyilas Zoltán 20 éve a gyülekezetért 2026-08-17

Hasonló epizódok más magyar podcastokból

• 134. Böjtöljünk, de hogyan? — Erős Vár Podcast

  Az epizódban Lázárné Skorka Katalin és Nagy Zoltán arról beszélgetnek, hogyan böjtöljünk jól, mi a célja a böjtnek a keresztyén életben, és hogyan tudjuk elérni azt. A böjtölés év…