Mária Rádió Magyarország

Lépcsők: A lelki megújulásról Varga Péter Piusz bibliodráma-vezetővel Farkas Ibolya beszélget

· PT35M24S

Összefoglaló

Varga Péter Piusz bibliodráma-vezetővel beszélget Farkas Ibolya a lelki megújulásról. Az adás a Mária Rádió Magyarország "Lépcsők" című műsorában hangzott el.

Röviden

Műsor
Mária Rádió Magyarország
Megjelenés
2026. 04. 05.
Hossz
35 perc
Szereplők, említett nevek
Varga Péter Piusz, Farkas Ibolya, Surányi-Gräfl Lau, Erdős Eszter
Témák
lelki megújulás, bibliodráma
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szeretettel köszöntöm a Mária rádió hallgatóit.

A mikrofonnál Farkasi Bria, a lépcsők adásának szerkesztő műsorvezetője.

Ezt a beszélgetést pedig Varga Péter Pius, Bibliodráma, pszichodráma oktató vezető, illetve kontemplatív lelki gyakorlat beszélgetek arról, hogy a húsvét vasárnap, a húsvét egyáltalán hogyan szolgálhatja a lelki megújulásunkat.

Szeretettel köszöntelek, Pius. >> Köszönöm a meghívást és a lehetőséget. >> Hogy vagy te az életedben a húsvét vasárnappal?

Hogyan hozza ez meg számodra a lelki megújulást? >> A húsvét vasárnapja egyáltalán a húsvéti ünnepkör nekem mai napig is egy hatalmas misztérium, amivel próbálok ismerkedni, barátkozni.

Ö, a húsvét nekem mindig nagy csütörtökre kezdődik, mert régóta, évtizedek óta énekelek egy kórusban, ahol Bach János passját, illetve Máté pasolyát szoktuk elénekelni évente felváltva.

És valahogy Bachnak a zenéje ez a fantasztikus és elképzelhetetlen számomra elképzelhetetlen misztérium csütörtökkel kezdődik az utolsó vacsorával, annak az eseményeivel.

És ahogy Bach is végigvezet minket ezen az ünnepkörön, ugye ettől a feltámadás már nincs benne a Passóban, de valahol mégis talán a János pasó végén van egy egészen hihetetten és egy egy ígéretes karál, amit a kórus énekel teletorakból, és abban van egy olyan, hogy hogy itt még nincs vége.

Tehát ott valami kezdődik ezzel.

És én azt gondolom, hogy a saját életemre is, ha visszanézek, minden minden szakasz végén van egy új kezdet.

És valahol ez az üzenete számomra Húsvétnak is, hogy hogy akármilyen hullám völgyben és hullámzásban zajlik a az életünk, az életem valahol mindig van egy új újrakezdés lehetősége.

Így számomra maga a húsvétnak a ténye, a teológiai háttere.

Tehát ez így számomra egy ilyen tényleg egy titok marad, és nem is akarom megfejteni ennek a titkát olyan értelemben, hogy most ez pontosan úgy volt-e, hiszen sokszor jártam a a helyszíneken is, ugye a Golgotán a kereszt fán és abban a bazilikában, de valahol mégsem ez érintett meg igazán, hanem azok a helyek, ahol a történet Jézus valóban járt, és ahol még bizonyítottek.

Ide kapcsolódva nekem eszembe jut, hogy nekem csodálatos élményem volt.

Én egyszer jártam a Szent Földön, és akkor lehetőségünk volt éjszaka is bemenni a bazilikába, és ott háromszor is be tudtam menni a feltámadás barlangjába, és bizony én úgy gondolom, hogy ott nagyon meg tudtam élni a a feltámadásnak az örömét, amivel meg egyébként én ezelőtt vagy 20 évvel a mindennapok lelki gyakorlatában két és fél évet töltöttem, hogy meg tudjam élni ezt a misztérium, ezt a ezt az örömöt, és ezért ez így nekem mindig egy nagyon nagyonnagyon hangsúlyos, a hát a lehető legfontosabb ünnepé vált az életemben.

És talán talán jó is, hogyha ha komolyan tudatosítjuk magunkban, amit te mondtál, hogy bizony az életünkben nagyon sokszor, sőt szükségesen, lezárási szakaszok jönnek. fontos, hogy el tudjunk engedni dolgokat, de azzal, hogy ott van bennünk valami valami újrakezdésnek a minimum a reménye.

Van, amikor ennél már több is, de de hogy pont pont ez a remény az, ami ami lehetővé teszi, hogy aztán tényleg elkezdjük a a tevékenységet is, ami arra visz.

Az én életemben, vagy az én lelki világomban minden nap egy újrakezdés.

Tehát én reggel úgy ébredek föl, hogy ez egy ez egy olyan nap, amit az Isten nekem arra ajándékozott, hogy itt valami újat megéljek, valamit megéljek, akkor is az új, az ismétlődik, akkor is az újdonság eléjével hat rám, mert aznap akkor is ott megélek valamit. >> Illetve ugye ahogy ezt régi mondások tartják, nem léphetünk újra ugyanabba a folyóba.

Tehát bármennyire is ugyanaz a tevékenység, de mi magunk már nem ugyanazok vagyunk, illetve illetve ugye ha komolyan vesszük azt, hogy hogy Istentől kaptuk ajándékba ezt a napot, és ő hív meg bennünket, akkor minden tevékenységünk kapcsán az igazán lényeges, hogy ő mire hív meg, az így a mindennapok misztériuma is lesz. >> Igen, pontosan így van. a mindennapok misztériumában ugye az is benne van, hogy minden nap megújítjuk a kapcsolatainkat is azokkal is, akikkel együtt élünk, azokkal is, akikkel nap mint nap találkozunk.

Ez is mindan nap egy döntést igényel, hogy igen, én ma újra döntök valaki mellett, újra elkötelezem magamat és ezt sokszor megélem akkor is, amikor másokat kísérek, amikor másoknak a megújulásánál asszisztálok, ugye a munkám során, vagy emberekkel foglalkozom.

És számomra ez is egy katarzis, amikor azt látom, hogy valaki le tudja tenni a régi dolgait, amit a cipel a batyjával már évek, évtizedek óta terheket cipelnek emberek a puttunyokban nagyon sok mindent hoznak magukkal otthonról, örökséget sokszor több generációra visszamenőleg és ezeket le tudják tenni valahol.

Ez nekem egy egy hatalmas >> élmény, és én magam is megújulok ilyenkor hiszen >> hogy hisz ebben mi magunk is részt veszünk olyankor, tehát nem csak bennük történik ez a folyamat, hanem ha valóban Istennel együttműködve végezzük ezeket a tevékenységeket, akkor bennünk is történik. >> Így van.

Még így eszembe jutt egy másik nagy élményemes húsvétal kapcsolatban.

Ennek pontosan hát 42 éve akkor még Leningrádnak hívták Szent Pétervárt egy húsvéti vigilián vettem részt egy Ottusz katedrálisban és az valahogy annyira mélyen megérintett annak a az élménye egész éjszaka tartott a század szeltartás egy olyan négy-5 órán keresztül és akkor hajnalba elmentünk még valakihez és ott együtt ünnepeltük a a az orosz barátainkkal azt a hajnalt és az valahogy annyira mélyen bennem maradt ez a ugye akkoriban más idők voltak még és azoknak az embereknek az elképesztő elköteleződése és kitartása hit mellett olyan rendszerben, ami ezt teljesen akadályozta és gátolta >> és hogy egy nagyon hiteles kereszténységet láttam bennük a szemükben, és egy hihetetlen frissességet misa az orthodox egyházról beszélünk >> igen >> és egy egy nagyon meleg baráti befogadó ö hangulatot, ahogy minket ott elfogadtak és befogadtak, és akkor ott hajnabban meg elkezdtünk egy ünnepi >> lakomát elfogyasztani.

Szóval ez így nagyon ez is kötődik számomra a húsvét ünnepéhez, mint rituáléhoz. hogyne.

És itt amit érintesz, ez valóban azt gondolom, hogy hogy igazán fontos is lenne, hogy ilyenkor ilyenkor merjük úgy odaadni az időnket, ahol ahol nem az óránkat nézzük, hogy mikor lesz már vége a szertartásnak, hanem ha az 3-4 óra hosszáig tart, akkor 3-4 óra hosszáig tart, mert elvileg ugye ott történhetne meg a mi Nagy beavatásunk ebbe, hogy igenis az Isten szeretete irántunk az folytonos, csak a mi befogadóképességünk hullámzik, >> hol jobban kinyílunk, de nem lehet, tehát ennyi órán keresztül nem lehet zártan maradni, különösen, hogyha ugye a az isteni szertartásokban veszünk részt, akkor az be fog vonni. >> Így van.

Én azt gondolom, hogy és itt nagyon közel áll a szertartás, a rituálé a kontemplációhoz is.

Tehát ugye mondj ezután az élmény után azért még nagyon sok panonhalmi élményem volt a húsvét kapcsán.

Én odajártam gimnáziumba és aztán évekig visszajártunk a húsvéti szertartásra.

És ugye ott nem csak egy napról van szó, hanem az egész hűsvéti ünnepkött a szent napokat ott töltöttük sok éven keresztül. annak is hasonló, hogy ahogy mondod, hogy bevonz a maga a rituálja, a szelltartás.

Én nagyon hiszek a rituálékban a sztartások hihetetlen nagy erejük van. >> És ezt tapasztalom a csoportos munkámban is, hogy ott is használok nagyon gyakran tudatosan szertartásokat, rituális mozdulatokat, gesztusokat.

És ahogy mondtam, nagyon a közel áll ez a kontempláció.

A kontempláció az egy időtlen tevékenység.

Ühüm. >> Tehát abban abban nincs idő, hiszen a az itt és mostnak nincs kiterjedése.

Tehát amikor a >> Így van. >> Ezzel én maximálisan egyetértek, hisz a mély Istentől kapott részünk az örökkévaló, és ott örök idő van.

Én úgy szoktam fogalmazni, hogy hogy ott az örök lét idejét éljük, ami másik oldalról tekintve pedig számunkra időtlenség. >> Igen, így van.

És öy bármennyire is nehéz ezt így tudatosan elérni, hiszen amikor ezt mi gyakoroljuk idézőjel betével, akkor akkor nem csinálunk mást, hanem nem csinálunk semmit. >> És a semmiben éljük meg azt tulajdonképpen, hogy a pillanatban tényleg benne van az örökkivalóság is, hiszen ahogy mondtam, a pillanatnak nincsen kiterjedése itt és most az az ez a pillanat.

Igen, ezt fontos lenne, hogy ott akkor viszont azt megéljük, hogy akár a húsvétnál is a szent három naphoz kapcsolódva ez a pillanat azért meg tud érinteni a lelkünkben nagyon is analóg történéseket, és ezzel vonz be, hívd meg magához amennyiben tényleg ott vagyok.

Ha nem igyekszem nagy távolságot tartani, ami egyébként most az jutott eszembe, hogy bátorítanám a hallgatókat, hogy az ilyenkor keletkező ajtóknál lévő záron, mármint embertömeg záron jussanak túl és menjenek beljebb, mert mert mintha egy kicsit mindenki félne ilyenkor igazán beljebb menni.

És értem is én ezt, hisz hisz annyi mindent hordozunk, ahogyan te is mondtad, akár több generációs örökségként is, amitől félünk.

De ha megmaradunk ebben a félelemben, akkor csak értékcsökkent életet, téves istenképet hordozva leszünk képesek inkább mókuskerékben járni, sem mint azt az utat, amit említettél, hogy egy-egy élettémát lezárva egy újba kezdeni és annak odaadni teljesebben önmagunkat.

Említetted az analóg történeteket, ugye húsvét kapcsán valóban én nagyon intenzíven foglalkozom a a zsidó kultúrával és vallással és sokszor meg is hívnak, és sokszor vettem részt ugye katolikusként, amit tehát nagyon kedves gesztus felém a zsidó barátaimtól ugye a a Pesách ünnepén a megelőző szédel estén és ott nagyon sok átás van.

Ez olyan gyönyörű ez a párhuzam, ez az analógia. a a az egyiptomi kivonulás és a húsvét kapcsán.

Ezt ezt én is mindig erre is figyelve tudatosan átélem azt, hogy itt tényleg kivulunk valahonnan, kivondulunk a saját börtönünkből, a saját rabságunkból.

Van egy ilyen, és Isten az, aki kivezet minket, aki átvezet a vörösen, aki át kivezet a lapságból, hogy ezt hogy picit ha kitekintünk így a zsidóság fők azt nagyon mélyen át lehet élni.

És ez ugyanarról szól, amit mondasz, hogy hogy valóban amit amit cipelünk, terheket lehet ilyenkor tenni, és a megváltás az tényleg történik.

És nem csak a a mi közelebb az oltárhoz, tehát ha valaki hátuláll, akkor is megtörténhet benne ez a belső megváltás. megtörténhet benne, de hogyha sok a kör külső olyan elvonó inger, >> ami ami mégsem teszi lehetővé, hogy én igazán úgy bevonódjak, hisz feltételezem, hogy számtalanszó te is megtapasztaltad, hogy milyen csodálatos ereje van a tabernákulum körül, csendben töltött időnek, a befelé forduló imának, hogy bizony-bizony Ezek olyan fontos megtapasztalások, amik én úgy hiszem, hogy az Istenképünket képesek jelentősen változtatni. >> Egészen biztosan így van.

Itt csak arra akartam utolni, hogy nyilván húsvétkor nagyon sok olyan ember is elment a templomba, aki karácsonykör és húsvétkor ugye elmegy, és akkor neki ezt jelenti a húsvétot, akkor elmegyek a szagosmisére. >> És hát nyilván őt hiába biztatod, hogy akkor most menjen közelebb a tavadnálum.

Én őket is becsöröm, tisztelem, mert valahogy az életüknek része ez az egész, még az is akkor is, hogyha ez egy szokás maradt csak, de valahogy hozzátartozik a a mi kultúránkhoz, a mi társadalmunkhoz, a mi örökségünkhöz, hogy a húsvét az húsvét a maga gyönyörű népszokásaival és hát persze a lény lényeges tartalmával együtt, ami hát mindenkinek mást jelent valahol.

De én ebben elnéző vagyok, mert mert nem biztos, hogy mindenkinek a feltámadás és a megújulás az ünnep, hanem vanakinek csak egy családi együttlét, egy találkozás, vagy egy vagy a locsolkodásnak a szertartása.

Hát ez nagyon különböző lehet, és ez a sokszűség is benne van a az életünkben. >> Üüm, igen, valóban. hogyha egy szeretetteljes, családi közösségben tud jelen lenni, akkor már ennek is van mindig feltöltő, megújító ereje. illetve ugye ha tudunk róla, ha nem, azért is mégis csak szentidő van, és hogyha egy picit megállunk, akkor ez ugyanolyan dolog, mintogy nem feltétlenül szükséges kifeküdnem a napra ahhoz, hogy begyűjtsem a D-vitaminokat.

De ha már ha már egy picit leállok és nem vonulok el a nap elől, akkor akkor az érinteni fog engem, és hatást fog rám gyakorolni.

Volt egy nagyon szép népi hagyományunk, ha már errefelé vitted a szót.

A kötelező volt húsvét hétfőn meglátogatni a család minden tagját egymásnak. ez a locsolkozáshoz kapcsolódóan is.

És ott ott volt egy olyan hagyomány a a katolikus körökben, hogy az ahová beléptek, akkor ott a fogadó férfi az úgy fogadta a belépőket, hogy a bennem élő feltámadt Krisztus megbocsájtott neked mindent. >> Milyen szép.

Igen. >> És biztos vagyok benne, hogy ennek így fantasztikus megújító, lelki megújító hatása is volt. >> Igen, egészen biztosan.

Még egy dolog eszembe jutott így a a Szent Péter vári élvén kapcsán, hogy tényleg azóta is, ahogy mondod, hogy belépve köszönteni a az ismerősöket, van egy kedves ismerősöm, akivalot együtt töltöttük ezt a szemesztelt diákként és minden évben húsvét vasárnap reggel egymást fölhívjuk telefonon, és azzal a szóval köszöntjük, amit ott elhangzott a provoszláv katásban Christos vaskrése.

Vístaskrése. >> Fordítod. >> Ugye Krisztus feltámadott, valóban feltámadott Krisztus.

Igen, ez a ez így a görög katolikusban is így van.

Én görög katolikus vagyok eredendően. >> És valóban mi húsvét vasárnap reggel vagy fölhívjuk egymást, vagy üzenetet küldünk.

Vala, aki mondja, az a a feltámadt Krisztus, és jön rá a válasz, hogy valóban föltámad.

Igen. >> És ez is milyen szép szokás.

És ez megőbeztük most már több mint 40en keresztül. >> Hogy ne? hogy része >> a megálláshoz még annyit tényleg, hogy hogy lehetőséget ad a husvét valóban arra, hogy itt mégis csak legalább három napról van szó, péntek, szombat, vasárnap, amikor ugye most már ünnepnap is nem dolgozunk, hogy a megállás ugye nem csak húsvétkor, hanem akár nap mint nap, vagy hogy ez a megállás, ez mindenképpen szükséges az életünkben, és erre húsvét még fokozatottabban ráirányítja a figyelmünket, hogy ez mennyire szükséges. >> Hogyne.

És az előtte lévő időben is én nagyon sokat hallom, hogy hogy olyan jó…

Említett entitások

Témák

  • lelki megújulás
  • bibliodráma

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Mária Rádió Magyarország

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Lépcsők: A lelki megújulásról Varga Péter Piusz bibliodráma-vezetővel Farkas Ibolya beszélget”

Miről szól ez az epizód: „Lépcsők: A lelki megújulásról Varga Péter Piusz bibliodráma-vezetővel Farkas Ibolya beszélget”?

Varga Péter Piusz bibliodráma-vezetővel beszélget Farkas Ibolya a lelki megújulásról. Az adás a Mária Rádió Magyarország "Lépcsők" című műsorában hangzott el. Az epizód a Mária Rádió Magyarország című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 05..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Lépcsők: A lelki megújulásról Varga Péter Piusz bibliodráma-vezetővel Farkas Ibolya beszélget”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Varga Péter Piusz, Farkas Ibolya, Surányi-Gräfl Lau, Erdős Eszter.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Lépcsők: A lelki megújulásról Varga Péter Piusz bibliodráma-vezetővel Farkas Ibolya beszélget”?

Fő témái: lelki megújulás, bibliodráma.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Lépcsők: A lelki megújulásról Varga Péter Piusz bibliodráma-vezetővel Farkas Ibolya beszélget”?

Megjelenés: 2026. 04. 05.. Hossz: 35 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/maria-radio-magyarorszag/lepcsok-a-lelki-megujulasrol-varga-peter-piusz-bibliodrama-vezetovel-farkas-ibol-8f2de61c

Több epizód a Mária Rádió Magyarország-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból