Mária Rádió Magyarország

Prontvai Vera beszélgetése Trócsányi Lászlóval, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorával hivatásáról és az egyetemről

· PT42M24S

Összefoglaló

Prontvai Vera beszélget Trócsányi Lászlóval, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorával hivatásáról és az egyetemről.

Röviden

Műsor
Mária Rádió Magyarország
Megjelenés
2025. 10. 14.
Hossz
42 perc
Szereplők, említett nevek
Erdős Eszter, Surányi-Gräfl Lau
Témák
rektor
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Kedves hallgatóink, következő műsorunkban Prontai Vera beszélgetését hallhatják Crócsányi Lászlóval, aki jogtudós ügyvéd diplomata egyetemi tanár, 2022-től pedig a Károli Gáspár református egyetem rektora.

Hallgassák műsorunkat nagy szeretettel.

Trócsányi Lászlóval, a Káruli Gáspár református Egyetem rektorával beszélgetek, akivel talán három évvel ezelőtt 2022-ben találkoztunk, amikor kinevezték rektornak, ha jól emlékszem.

Én úgy tudom, hogy ez a megbízás így első körben öt évre szól.

Az elmúlt években melyek voltak azok a stratégiai célok, amelyeket sikerült az egyetemnek megvalósítania, amióta ön itt tevékenykedik? >> Üdvözlöm a rádióhallgatókat. a Károli Gáspár református egyetemnek rektorának lenni egy feladat, egy kihívás, egy szolgálat, amelynek nagy lelkesedéssel kezdtem neki, hogy eredményekről tudunk-e beszélni, azt mindig azt gondolom, a külső személyek jobban meg tudják ítélni, mint aki belül van.

Természetesen nagy odaadással végeztük a feladatainkat és végezzük.

Az egyetem jelszava a minőség és a közösség.

Egy két szó köré igyekeztük felépíteni oszlopainkat, és ez nagy feladat valamennyi számára.

Amikor ideérkeztem, akkor az első dolog az volt, hogy én ismerjem meg az egyetemet, és egyetem kollégái ismerjenek meg engem.

Ez természetesen időt igényel.

Fel kellett mérnünk, hogy mire vagyunk képesek.

Azt gondolom, hogy amikor idejöttem, akkor már egy jó nevű egyetemre kerültem ide, ahol nagyon sok eredményt fel lehetett mutatni.

É az egyetem mindig az első 10 közé tartozott és tartozik a mai napig is.

De mégis mi az, amit én esetleg a kollégáimmal hozzá tudtunk ehhez tenni.

Nagyon fontosnak tartottam a personális kapcsolatokat a kollégák között.

Tehát ne legyenek idézelbe téveseni falak a különböző karok között, hanem tudjunk közösen gondolkodni, hisz alapvetően az interdiszciplinaritás az egy nagyon fontos dolog, ami azt jelenti, hogy vannak fogalmak, témakörök, amelyeknek különböző aspektusai vannak.

A családnak van jogi aspektusa, van pszichológiai aspektusa, van vallási, vallástudományi háttere a család fogalmának, család alakulásának, szociológiai aspektusa, és még sorolhatom a gazdasági kérdések és a család.

Tehát ugyanakkor Európa az is egy olyan kérdés, amiről ugye mindenki tud beszélni egy politológus, egy jogász, egy szociológus.

Tehát legkülönbözőbb aspektusból tudunk beszélni.

A reformáció öröksége annak is.

És igyekeztem témaköröket meghatározni és azt mondani, induljunk el olyan kutatásokat, amelyek karok közötti.

Tehát ne az legyen, hogy egy jogász professzor csak a saját kis házikójában van benne, hanem ismerje azokat a kollégákat, akik ugyanazzal a témával foglalkoznak, csak egészen más aspektusból. és így próbáljunk fölépíteni szövetséget egymás között.

Azt gondolom, hogy ez megindult, és nagyon sok olyan kutatás folyik a egyetemünkön, amelyik átnyúlik a karokon, tehát a karok határain túlmutatnak.

És ezt én nagyon fontosnak tartottam, és azt gondolom, hogy több ilyen kutatásunk fogik most is.

Tehát vannak élő kutatásaink témakörben.

A családtársadalmi felelőssége például.

És azt kell mondani, hogy nagy öröm az, hogy olyan szervezeteket is be tudtunk vonni, mint a nagycsaládosok egyesülete, de más civil szereplőket is, hogy ők is mondják el a tudásukat, tapasztalataikat, kutatásaikat osszák meg velünk.

Azon kívül fontosnak tartottam, hogy a református egyetem az nem csak egy olyan egyetem, amelyik magában van.

Az egyházi oktatásnak, azt szabad így mondanom, van egy piramisa, aminek legalul vannak ugye a bölcsödék, az óvodák, ezek után jönnek az általános iskolák, a középiskolák és a végén van az egyetem.

És ezek között egy hálózatnak kell lennie, mint egy pókháló, úgy kell elképzelni, ami azt jelenti, hogy mi nem vagyunk függetlenek egymástól, hisz ott a óvodapedagógus képzés folyik, annak tudnia kell, hogy mi van az óvodákban.

Tehát hogyha nem látjuk azt, hogy az óvodákkal mi a kapcsolatunk, akkor akkor mi taníthatjuk.

A gimnáziumok, a gimnáziumokból jönnek ide a hallgatók.

Tehát, hogyha nem ismerjük a református középiskolák igazgatóit, akkor hogyan gondoljuk azt, hogy majd ők valóban magukénak fogják érezni a református egyetemet.

Ez ugyanez persze a katolikus egyetem is ugyanígy vonatkozik.

Tehát én azt gondolom, hogy szövetségeket kell létrehozni.

Szövetség emberek között, szövetség intézmények között.

És azzal, hogy a junior akadémiát sikerült létrehozni, azt gondolom, hogy egy olyan intézményt, vagy intézetet hoztunk létre, amelyik szabad így mondom napi kapcsolatban van a középiskolákkal.

Így aztán nagyon örvendetes számomra, hogyha nézem a felvételi számokat, akkor milyen sokan jönnek református középiskolákból.

Ehhez ki kellet nyitni a kapukat, ide kell hívni a gimnázium igazgatókat, ugyanígy az általános iskola igazgatóit is.

Tehát mit tudok én nekik mondani?

Hát nem mindegy az, hogy végül is egy tanárképzésre résztvevő fiatal hova megy majd utána tanítani.

Hát azért vannak református általános iskolák például, hogy az ottani tanárok, ha lehet, akkor a Károlival verbúválódjanak.

Na most ez nem egy egyszerű feladat.

Ugyanakkor emögött nagyon sok munka van, nagyon sok beszélgetés van, hogy mit fogunk mondani, mi lesz a mi beszélgetésünknek az alapja.

És úgy gondolom, ez a három év arról győzött meg, hogy ez nem volt hiába való.

Ma már sokkal könnyebb a kommunikáció, mert ismerjük egymást és tudunk egymásról.

Ezt mindenféleképpen én a magam részéről pozitívnak tartom.

Aztán hogyha egyetemen vagyok, akkor kell beszélni a hallgatókról is.

Na most ugye a hallgatók, fiatalok, én magam is valamikor régen voltam, el kell képzelni, szabad így mondanom, mi más világban élünk, egy digitalizált világban élünk, ahol szabad így mondanom, ezek az eszközök, amelyeket használnak, mobiltelefon, chat GPT és még sorolen új generáció jön föl.

Ezeket megszólítani ugye egészen másképpen kell, mint mondjuk ilyen 30-40 évvel ezelőtt.

Most nyilvánvalóan hallgatók között is óriási differencia van.

Vannak, akik azért járnak az egyetemre, hogy kapjanak egy jegyet, görbüljön, ahogy én mondtam régen ugye fiatalkoromban, és kapnak egy diplomát, és viszontlátásra. ők egy jegykérdése, de vannak olyan fiatalok, és nem kevesen, akik viszont szeretnek valamit kapni, többet, mint egy jegy, és őket azért föl kell fedezni, velük beszélgetni kell.

És ez egy megint nagy kihívás és egy feladat a tanári kar számára, hogy azokat, akik azért jönnek az egyetemre, mert a világképüket is akarják formálni, nem csak vizsgáit akarnak, hanem gondolkodni akarnak, megérteni problémákat, hát ezekkel foglalkozni kell.

Most ezért fontosak a szakkollégiumok, amelyek azt gondolom, hogy jól működnek, és a tehetséggondozásban mi azt gondolom, léptünk előre.

Hol vagyunk a végállomástól messze.

Tehát sose lehetünk eredményesek, sajak elégedettek, mert amit ma eredménynek tartok holnap már nem biztos, hogy fenn áll.

Mindig újra kell gondolni, nekünk is meg kell újulni.

De a három szakkollégium azt gondolom hoz eredményt.

Tehát, hogy az OTDK-n indulnak a szakkollégistáink és eredményeket hoznak.

Az egy ez egy nagyon jó élmény egy tanárnak meg az egyetem vezetőinek is, hogy látjuk azt, hogy a munkánknak azért valami eredménye van.

Tehát és ez a tehetséggondolási program, azt gondolom, hogy egyik prioritásunk a hallgatók irányába.

Elfogadjuk azt, hogyha valaki csak egy érdelemjegyet akar, mert ő is meg fogja kapni a jegyet természetesen.

És minden ember felelős magáért.

Tehát én nem tudok mások felelősségébe belebújni, de el tudok mondani, hogy értelmiségi módon visel gondolkodni.

Mit jelent az, hogy társadalmi felelősség?

Mi az, hogy egy családért való felelősség?

Azért nekünk van egy feladatunk is itt, hogy a tantárgyak átadásán túlmenően világképet is formáljunk.

Na most ehhez idő kell, formát kell találni, beszélgetni kell velük.

Hát ezekben igyekeztem én, vagy igyekszem hangsúlyt adni.

Természetesen vannak napi adminisztrációs feladatok, azokat csinálni kell, ösztöndíjrendszereket kell kialakítani, működtetni, megnézni, hogy melyik szakasz, melyik éppenséggel kevés hallgató van, mi az, amire azt mondjuk, hogy fejleszteni kell, mi a mi húzóágazatunk.

Tehát ez egy folyamatos munka és állandóan elemeznünk kell, hogy hol tartunk benne.

Ugye mik az új dolgok, amiket a hallgatók részéről nagyon az érdeklődés.

Akkor ugye nekünk ezt is figyelembe kell venni, hogy bármennyire is furcsán hangzik, vannak piaci igények olyan szempontb a hallgatók mit akarnak tanulni.

Hát azt látom, hogy a keleti nyelvek iránt nagy az érdeklődés. 90 hallgató kezdi el a japán szakon, német szakra lasszóval kell fogni.

És ugye hát pedig a két világháború között ugye a német volt az első nyelv, az én felmenőim.

Mindenki beszélt németül, mert ez volt az otthonnak a nyelve már az első nyelve.

Ma pedig azt látjuk, hogy a keleti nyelvek slágerszerűeké váltak, és egy japán, egy koreai nyelv, amit beindítottunk, azonnal jönnek rá a hallgatók.

Magam is megdöbbenek, hozzá kell tenni néha, de nyilvánvalóan ezek, akik a fiatalok, ők úgy gondolják, hogy ebben majd az elhelyezkedésüknél ez a nyelvtudás majd nekik valamikor előnyt fog jelenteni.

Tehát ők már előre gondolkodnak, és az egyetemnek ezt is figyelembe kell venni, tehát hogy mire van igénye egy hallgatónak.

Hát aztán persze együtt kell működni másetemekkel.

Tehát minden azt gondolom, hogy 25-30 év egyetem életében ad van egy lehetőséget reflexióra.

Tehát én nem konkurenseket látok egy másik egyetemben, hanem partnert.

Így a Pázmány Péter katolikus egyetemmel például kiváló a kapcsolatunk.

Barátinak is, testvérinek is nevezhetem, mert egyházi egyetemek vagyunk és van egy közös értékünk.

És ez a közös érték lehetőséget ad arra is, hogy beszélgessünk arról, hogy milyen képzések hol foljanak.

Így átvettük a német képzést például a Pázmány Péter Egyetemtől, mert kevés volt a hallgató.

Hogyha itt is kevés, akkor két helyen döcög.

Hát akkor inkább egy helyen legyen.

Már csak azért is, mert a protestantizmus nyelve alapvetően a német.

Tehát ugye ennek megfelelően a német és a holland nyelv.

Ez akkor is fontos, hogyha viszonylag kevés a hallgató.

De akkor a pázmánytól átvettük a német képzést, a germanisztikát, akkor az itt kell, hogy egy kiemelt helyet kapjon.

Aztán vannak slágerszakok, amire azt mondjuk, hogy rengetegen jelentkeznek, pszichológia, jog satöbbi, satöbbi, de ez mindenütt így van.

Ott lehet versenyezni, ott lehet, de ott, ahol kevés hallgató van, ott az egyetemek között kell egyfajta kooperációban gondolkodni.

És gondolom ez az elkövető évtizedeknek is egyfajta kihívása lesz.

Aztán hogyha azt mondjuk, hogy van a minőség, akkor van a közösség.

A közösség ez a második azunk, hogy ma hallgatók között én azt láttam, nagyon sokk a magányos fiatal.

Ennek oka az, hogy előveszi a mobiltelefonját, és a mobiltelefonjával éli az életét egy héves gyerek.

Ezt már lehet látni hat éves korttól.

Tehát egy egy szülőnek nagy oda kell figyelni a gyerekére. hogy mit ad kezébe, hány éves kortól, mert függővel válnak, és olyan függőségek alakulnak ki, amelyek megszakítja az emberi kapcsolatokat, nem mennek el, nem várnak nyitottá a másokkal való beszélgetéshez, hisz egy tárgal beszélgettek valójában.

Ezért nagyon tarthatom fontosnak, hogy legyenek közösségi alkalmaink.

A közösségi alkalm alatt például a sportnak a szerepe, amit ugye bevezettünk az egyetemen, de sorolhatom ezenkívül olyanokat, hogy kvázi egyfajta kimitud is bevezettünk, hogy sokan tudnak zenélni, vagy éppen szavalni, vagy éppenséggel mást táncolni.

És akkor találjuk meg ennek a formáit, hogy hogyan tudnak a fiatalok közösségi életet élni.

Tehát ne magányosan csinálják az életüket, hanem másokkal együtt, mert így alakulnek ki a barátságok.

Így lehet párt találni, kapcsolatokat kiépíteni.

És ezen ki van egy spiritualitásunk is.

Nevezetesen az egyetemi lelkészek, akinek az is a feladatuk, hogy a fiatalok, akik nagyon sok gonddal küzködnek, és itt a tanároknak is van egy felelőssége, hogyha lát egy hallgatót, akinek gondja van, jelezze igenis az egyetemi lelkésznek. egyetemi lelkészek legyenek jelen karokon.

Tehát nagyon sok olyan feladat van, amelyik a hallgatók közösségére vonatkozik, és ott próbálunk eredményeket elérni.

Eredmény, hát segíteni, maradjunk annyiban.

Az eredmény az minden nehéz szó.

Aztán próbálunk persze vitézkedni a nemzetkőzesítés területén, mert végül is azért egyrészt a hallgatókat ide vonzani külföldről, hisz itt abban az esetben, hogyha hallgatók jönnek Dél-Koreából, vagy Spanyolországból, vagy bármelyik részébek a világból, akkor ők kapcsolatot alakíthatnak ki, majd képet kapnak az országunkról.

A mi fiataljaink is nyelvi képességeiket erősíteni tudják, és ők is fel tudják fedezni a világot.

Tehát a nemzetképzőítés egy olyan pontos feladat.

Ugye akkor tudni kell, hogy kik vagyunk.

Mi nem vagyunk 50 stórány tudományegyetem 300 hallgatóval.

Mi egy középes méretű egyetem vagyunk a magunk 8500 9000-es hallgatói létszámával, és ez is akarunk maradni.

Tehát nincsenek olyan céljaink, hogy itt egy grandiózus, hatalmas versenyben vegyünk részt.

Nem vagyunk tudományi mint a szegedi tudományem vagy a debreceni.

És ez a lényeg, hogyha ezt tudjuk, hogy kik vagyunk, akkor képesek vagyunk a feladatunknak eleget tenni.

Tehát azzal, hogy mi ezt tudatosan egy ilyen közepes méretű egyetem vagyunk és akarunk is maradni, igazából erre szoktam mondani, a small is beautiful.

Tehát a kicsi is lehet kedves.

Ez már nem vagyunk olyan kicsik, mert egy 9000 hallgatói létszám az már nem kicsi.

És akkor fölmernek az infrastruktúrális kérdések, hog van-e elég hely, vajon a oktatókat le tudjuk-e ültetni, hányan ülnek-e szobába, nem állunk jól.

Tehát ezt is hozzá kell tenni.

Tehát itt van olyan sok hiányosság, amiket meg kell tudnunk oldani.

Tehát óvat ezért is örülünk egyébként, hogy a Károli kampusz fog épülni, ha minden igaz.…

Említett entitások

Témák

  • rektor

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Prontvai Vera beszélgetése Trócsányi Lászlóval, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorával hivatásáról és az egyetemről”

Miről szól ez az epizód: „Prontvai Vera beszélgetése Trócsányi Lászlóval, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorával hivatásáról és az egyetemről”?

Prontvai Vera beszélget Trócsányi Lászlóval, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorával hivatásáról és az egyetemről. Az epizód a Mária Rádió Magyarország című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 14..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Prontvai Vera beszélgetése Trócsányi Lászlóval, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorával hivatásáról és az egyetemről”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Erdős Eszter, Surányi-Gräfl Lau.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Prontvai Vera beszélgetése Trócsányi Lászlóval, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorával hivatásáról és az egyetemről”?

Fő témái: rektor.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Prontvai Vera beszélgetése Trócsányi Lászlóval, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorával hivatásáról és az egyetemről”?

Megjelenés: 2025. 10. 14.. Hossz: 42 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/maria-radio-magyarorszag/prontvai-vera-beszelgetese-trocsanyi-laszloval-a-karoli-gaspar-reformatus-egyete-0a8243ce

Több epizód a Mária Rádió Magyarország-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból