Szabadulás - Mocsár Károly és Kati története

Röviden

Műsor

Mária Rádió Magyarország

Megjelenés

2026. 07. 08.

Hossz

32 perc

Szereplők, említett nevek

Mocsár Károly, Erdős Eszter, Surányi-Gräfl Lau, Tóth Enikő, Jézus Krisztus

Témák

alkoholizmus, megtérés, hit

Átirat

Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Dicsértessék a Jézus Krisztus áldás, békesség.

Az Alkohol és én című műsorral köszöntöm a Mária rádió hallgatóit.

A mikrofonnál Óvári Néherpóra református diakónus.

Külső helyszínen vagyunk ma is a Magyar Kékkereszte Egyesület és a Református Iszákos Mentő Misszió otthonában, Dömösön, ahol harmadik napja kezdődött egy új csoport, de ez most nem terápiás csoport, hanem egy hitmélyítő csoport.

És itt ül velem szemben nem is egy, hanem két kedves ember, Mocsár Káró és felesége Kati, akik házastársként vállalták azt, hogy az életükről és az életükben a szabadításról bizonyságot tegyenek, és akik azért jöttek most el a hitmélyítőre, hogy még közelebb kerüljenek az Úrhoz.

És köszönöm szépen, hogy itt vagytok.

Köszönöm, hogy vállaltátok ezt a beszélgetést.

Köszöntjük szépen a hallgatókat.

Mi is Bocsánné Kati vagyok. >> Köszöntjük mi is a hallgatók hallgatókat és áldás békességet minden hallgatónak.

Mocsár Károly vagyok. >> Nyírtelekről érkeztetek hozzánk.

Kérlek benneteket, hogy meséljetek arról, hogy hogyan kezdődött a kapcsolatotok az úristennel, Dömössel.

Hát én 15 éve vagyok már az Úrnak a gyermeke, és én egy alkoholista testvérem által formát az Isten, mikor én megtéheltem a Jézus Krisztushoz, mondta nekem, hogy Karcsi, neked is ezt meg kell lépned, ezt a lépést, hogy Jézus Krisztusnak a jóságát el kell, hogy fogadjak, mert megint akkor ugyanolyan lent leszel.

Csoró leszek, szegény leszek, a családom is rámegy, ha tovább ezt fogom folytatni.

Amit amit amit folytattam, az az, hogy [horkantás] szenvedélyjátékos ilyen >> szerencseját, >> szerencsejátékos függő voltam, [horkantás] de közben hozzányúltam a én is az italhoz, és aztán ez ment, éveken keresztül ment.

És egyszer csak a feleségem oda elé, hogy most már válasszak, vagy a családom, vagy a játékgév, vagy az alkohol. >> Ühüm. >> Vagy ő és én mondtam neki, hogy mit bánlak, mit bánlom én, mit csinálsz?

Igen, az nem érdekel, mit beszélsz.

És a elég az, hogy ezt folytattam továbbra is, de a feleségem kitartott mellettem annak tudotába is, hogy hova állította engemet.

Aztán ez a barátom legyött hozzám, mikor ő megtért, [sóhajtás] és akkor mondta a zsoltárokat a lábamnál este 7 órától másnap f:30-ig, és mondta, akkor ígérem meg, hogy elmegyek vele egy istentisztelettel. aznap meg is ígértem neki, hogy elmegyek istentiszteletre, és ugye ott úgy van először az istentisztelet, hogy a a hívő testvérek bejönnek egy kis helyiségre, és akkor imádkoznak az istentiszteletért, meg a lelkészért, meg a gyülekezetért.

És akkor én azt vettem észre magamon, hogy ezek nekem imádkoznak, hogy hogy én térjek meg Istenhez.

És aznap a az ige az ige az volt, hogy Isten fordítsa rád orcáját, ragyogtassa rád.

És ezem szíven ütött és én akkor mint egy mázsás kör esett volna le az egész lelkemről. [zihálás] És azt se tudtam, hogy hogy mentem le az alagsorba, mert a teplonnak van egy alagsorja, és ott ment oda mentem le, és akkor a a felügyelő úr az ott volt lent.

Mondom neki, te én hogy jöttem ide?

Azt mondja, teed Isten hozott ide le.

És akkor ott elkezdett nekem imádkozni ő is beszélt hozzám minden, [horkantás] és akkor mondta, hogy akkor valljuk meg a bűneinket. tegyünk le minden bűnöt, amit ezelőtt elkövettem.

És akkor én ezt a bűneimet mindent letettem az Úrnak a lábára.

És úgy azt mondta a lelki testvér, hogy ez itt maradt, ez innen sehol nem megy el, és akkor most már Isten szerint kell, hogy élj.

Én olyan boldog voltam, most is boldog vagyok, hogy az Isten gyermeke vagyok mai napig.

És hazamentem és akkor anyukám rámnézett, azt mondja, mi van a bökvám?

Hát mondom, anyám, mondom elfogadtam Jézus Krisztusnak a kegyelmet.

Mondom megtértem megbolondítottak a papok.

Tudtam azt mondja megbolondítanak és minél jobban mélyebben mentem bele az Isten dolgaiba, annál jobban boldogabb voltam. >> [sóhajtás][zihálás] >> És azt vettem és szó, hogy körülöttem, hogy nálunk egy nagy ébredés volt, és mindenki kereste az Istennek a az útját, meg a az ő dolgait, hogy ők is akarják ezt a csodát, amit én. >> [horkantás] >> Kacsi, jól értem, hogy az a barátod, vagy testvérednek említetted, aki megszabadult az alkoholból, ő virrasztott a te ágyadnál, és zsoltárokat mondott, zsoltárokat olvasott, imádkozott érted egy egész éjszakán át, és innen indult a ez az egész folyamat, amiről beszéltél.

Igen, innen indult ez az egész folyamat és ott ilyen tényleg hát imádkozott is meg olvasni nekem is volt és szerintem >> de akkor ez azt is jelenti, hogy te ott nagy bajban lehettél, ha jól érezte.

Tehát ott akkor te valami nagyon rossz állapotban voltál nagyon nagyon rossz lelki állapotban voltam és hát azon úgy volt, hogy akkor az asszony a holnap akkor még szép is megyünk. >> Ühüm.

Tehát egy igazi válság volt. >> Igazi.

Egy igazi válság volt. >> Kati, te hogy emlékszel erre az időszakra?

Lehet mondani, hogy talán 10 éve is, hogy hogy én ezen keresztül kellett, hogy menjek, meg ebbe kellett, hogy éljek.

És hát úgy cigán származású asszony vagyok.

Három közös gyerekünk van, volt már akkor is.

És hát nagyon nehéz volt azt megélni, hogy a mi pénzünk volt akár 20 Ft, az mind ment a gépbe, és napi szinten ez a mókos kerék, hogy na most honnan miből adok enne a három gyereknek, honnan lesz, miből fogom őket iskoláztatni, hogy fogunk élni, hogy mi lesz tovább.

És ez mindennapos kérdés volt, és nem tudom, talán 10 év után is belefáradtam ebbe, és akkor egyszer mertem ellenkedni, és odaállni a férjem elé, aki még akkor nem volt a férjem, és elmondani neki azt, hogy itt a vége, választás, nem is én igazából, hanem a három gyerek, vagy pedig len a fekete doboz lehet választhat, mert mert én már ezt nem is bírom, és nem is szeretném tovább vele együtt folytatni.

Mert elfogyott az erőm, a türelmem.

Nagyon sokat veszekedtünk, nem volt poharunk, nem volt tányérunk, mert összetörtük, nem volt polcal szekrényünkön, nem volt ajtón, mert letörtük annyira a veszekedésben, an és nem nem vágyott haza három gyerekünk.

Hetes iskolába, kollégiumbó jártak és nem vágytak haza.

Akkor legel először egy egy alkalommal hazajöttek pénteken, és akkor történt ez a ez a családi pótlék és a a balhé akkor azt mondták, hogy nem mának az, inkább visszamennek a kollégiumba és a sötét szobába összebnak hárman, és ott lesznek.

És akkor ez én nekem nagyon-nagyon mellbevágó volt, hogy a gyerekeim menekülnek tőlünk, hogy inkább mennek a a bizonytalanra meg a sötétbe, a a hidegbe, ahol igazából tudtam, hogy félnek, mert mert annyira rossz nekik megélni azt, amit otthon látnak.

És akkor úgy gondoltam, hogy majd nem veszegszek, hanem gondoltam, hogy jobb lesz az, hogyha nem szólok, haragszok és nem szólok.

És a gyerekeim, mikor hazajöttek következő alkalommal, és látták, hogy nem vagyunk jól, de nincs is az a pokol állapot, ami azelőtt, akkor azt mondták, hogy hm, anyuéknál mosolyszünet van, és amikor ez ment több évig, és amikor Karcs elé álltam, akkor ő márciós 1je volt, ezt biztosan tudom.

Nagyon félve nem tudtam, hogy mit fog kiváltani belőlünk ez a megtérés, hogy mi mi lesz változás. az életünkben.

És úgy elhoztam a válamat, és azt mondtam, hogy semmit nem jelent nekem.

Marad minden a régi, marad minden ugyanúgy, mint eddig.

Lett változás. >> Mi lett a változás?

Hát az, hogy az, hogy jobb férfi lett, megváltozott teljesen az élete, együtt olvastuk a Bibliát és abból vitatkoztunk, nem veszekedtünk, hogy nekem mit mond az ige, meg nekem mit mond.

Igazából én már előtte, három hétig jártam alkalmakra, nem fogadtam be az Urat még akkor, de jártam alkalmakra, és valamit sejtettem a Bibliából, úgyhogy az igét tudtam mihez kötni, vagy hova kötni, de de nem volt még annyira Istenképem, úgy úgy 100%-ba.

És úgy én olvastam neki a Bibliát, és abból vitatkoztunk, hogy nem nekem ezt mondja, nem nekem mást mond.

És így mentek a napjaink, hogy hogy Istenről beszéltünk, ővele kezdtük a napunkat, és nagyon jó volt azt látni, hogy mennyire tudja Isten megváltoztatni egy ember életét, vagy akár egy család életét is, mert ahogy őtet meg tudta változtatni, ugyanúgy a családunkba is lett változás.

Jobb lett a a családkép, jobb lett a gyerekekkel való kapcsolat, j jobb lett a a társkapcsolat. [torokköszörülés] És elment egy munkáshétre, ahol ahol szépnek és jónak látta a dolgokat még akkor hónapban, márciusban, és mondta nekem, hogy anya, neked oda el kell menned, mert az olyan meseszép hely, hogy hogy el se bírod képzelni Biatorby.

És mondtam, hogy dehogy megyek én.

Hát soha nem hagytam a három gyerekemet egyedül.

Mikor szülni mentem, de hát az más dolog.

Soha egy perce nem hagytam őket.

És neked se kellett elmenned ahhoz, hogy befogadd az Urat.

El kellett mennem. >> Három hónap múlva elmentem egy női hétre, >> és igen, ott én is befogadtam az Úr Jézust. >> Megszűnt a játék, ha jól sejtem.

Meg >> és ahogy mesélsz, Kati, a abból a harcos veszekedős tányércsapkodós mindennapokból is kaptatok szabadulást. >> Igen. >> Már megtért emberkéntan folytatódott az életet? >> Tényleg szegények. már új szegények, hogy nem volt mit tennünk meg meg ilyesmi még eln tudtunk helyezkedni dolgozni egy normális munkahelyre, olyan munkahelyre, ahol a lelkész úr ilyen főmunka programokat csinált.

És mi a én legalábbis abba dolgoztam egy évig még a feleségemnek lett ott egy munkahelye és akkor így jöttünk egy kicsit helyre.

Nem azt mondom, hogy 100% volt, csak egy kicsit, mert ugye, hogy nőtek a gyerekeik, azoknak is vásárolni kelletett, ugye, mert iskolába jártak, és azokra tölteni kellett a pénzt, mert akkor meg kellett nézni, hogy a gyerekekre küldtöm a pénzt, vagy edni valahova.

És akkor hogy nőttek a gyerekek, ugye, és hát sajnos ki kell mondani, de ott a lelki testvérek segítettek.

Ühüm. >> Bennünket. >> És ezt nehéz volt elfogadni, ezt a segítséget? >> Igen, nehéz volt eleinte elfogadni, mert nem olyannak ismertünk magunkat meg, hogy könnyű adományt elfogadjuk. >> Említetted Kati az előbb, hogy akkor még nem volt a férjem, de most már az. >> [sóhajtás] >> Igen.

Amikor én hittel jutottam Piatorbágyon, akkor a legelső pont az életemben, amire Isten elmutatott, hogy hogy ugye én is parázna voltam, egy emberrel éltem, de nem Istentől kértem el.

Hiába megvolt három közös gyerekünk, hazamentem Biatorbánya, és legelső ót az az életünkben az volt a hívő életemben, hogy hát megkértem a férjem kezét, hogy vegyen el feleségül.

És ez volt júniusban, és szeptember 4-én össze is házasodtunk polgárilag is, és az ószínelőtt is kaptunk áldást.

Nekem nagyon nagy áldást jelentett az, amikor meg megházasodtunk, mert én mondtam neki, mondom, én már erre vártam, mondom, hogy mikor hazajössz, és mondom, mikor mondod ki ezt a szót, hogy házasodjunk össze?

Ugye pért a házasságtól, mert az első házasságá az egy kicsit nagyon bonyolult volt neki.

Aztán amikor megházasodtunk, én én voltam a világ legboldogabb embere láttam a gyerekeken is, ő rajta is, hogy lássa rajtam azt a változásokat, amit amit Isten művel velem.

Ugye én jártam, jártunk Bibliaórára, énekaórára, istentiszteletre.

És mikor mentünk a munka izébe félmunkaprogramba mikor dolgoztunk, akkor a reggeli napot kis állítattal kezdtünk egy kis imádsággal, és akkor beszéltünk az igéről és akkor délután megint leültünk, beszéltünk az igéről.

Hát ilyen tünetekként és a napi napi igék azok mindig elhangoztak.

Hát én én jártam napszámba helybe, ott a házunktól egy pár méterre volt egy föld, ahol a gazda több 10 évig jártam napszámba.

Viszont az életem legelső munkahelye a filadelfia evangélikus egyházba történteken a biztos kezdett gyerekházba. és életem első hivatalos munkája, de azt gondolom és kimerem mondani hosszú idő után is, hogy az egyik legkedvesebb munkahelyem volt, mert nullától öt éves korig foglalkoztunk kisgyerekekkel. >> Olyan nagy divat mostanában, nagyon sokan mondják azt, hogy nem kell összeházasodni, az csak papír.

A ti életetekben volt tizen hány év? >> Nyolc. 18 év csak úgy.

És most már van >> 18 >> újabb 18 év, mert 36 éve >> újabb 18 nagykorú a házasságotok >> újabb 18 év most már házasságként.

Mit üzentek azoknak, akik azt mondják, hogy ez csak papír? [horkantás] >> Én azt üzenem a hallgatóknak, hogy ez nem csak egy papír, ha Isten áldása van a házasságon, hanem ez egy ez egy kötelék.

A olyan kötelék, hogy Isten felé kötelék, mint az új szerelem. >> Hadd mondjam el a hallgatóknak, [nevetés] hogy olyan mosoly van az arcotokon, amit öröm látni. >> Hát azt gondolom, hogy addig éltünk a kis magunk el képzelése szerint, és vittük a kis magunk akarata szerint a másikat.

Most viszont tud bennünket Isten vezetni, és tudunk úgy élni egymással, hogy Isten vezetésére bízzuk a a házas életünket, illetve a családunkat.

Most nem azt mondom, hogy minden megyen nagyon szépen, meg minden happi.

Vannak mélységek, vannak gödrök, meg vannak problémáink, de de sokkal könnyebb, mert van hova rakni, hova letenni a bűneinket, és nem úgy van, hogy burítsunk magunk előtt, aztán az a gombolyag egyre nagyobb lesz, hanem hanem le tudjuk minden nap tenni a a problémát, a bűnt, és illetve egymás elé merünk, és tudunk állni úgy, hogy hogy megbeszéljük a problémákat, hogy most ezt miért mondtad, ezt mit akartál ezzel gondolni? vagy vagy mit mire gondoltál ezzel?

Meg tudjuk beszélni. >> A műsorban szokás, hogy mindig választanak a vendégek egy éneket.

Azt választottátok, ami úgy kezdődik, hogy sokszor úgy érzem összeroskadok.

Sokszor [zene] úgy érzem, összeroskadók, [éneklés] [zene] többé nem lesznek jó és [éneklés] szép napok.

Nem süt rám a napsugár, [zene] nem lesz többé tér se nyár.

Lelkem terhével [éneklés] egyedül [zene] vagyok.

Éjszakák törnek [zene][éneklés] rám, és én úgy érzem, [éneklés] [zene] megfolyt a magány.

Félelem [zene][éneklés] fájdalom [zene] kínozza [éneklés] lelkem, hogy el sem [zene] mondhatom.

Megpróbáltam [éneklés] hogy nagy dolgot teszek.

Minden emberhez [éneklés] [zene] nagyon jó leszek.

És ha [zene] megbántanak, nem…

Említett entitások

Témák

• alkoholizmus
• megtérés
• hit

Személyek

• Mocsár Károly
• Erdős Eszter
• Surányi-Gräfl Lau
• Tóth Enikő
• Jézus Krisztus

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Szabadulás - Mocsár Károly és Kati története”

Több epizód a Mária Rádió Magyarország-ből

• Közösség, tánc, zene, hit...- Beszélgetés Lovas Boróka diáklánnyal 2026-10-11
• Az életigenlő – beszélgetés Andrassew Dávid Igorral 2026-09-17
• Fiatal lányként, egyedül a Szent Jakab úton – Beszélgetés Horváth Hanna egyetemistával 2026-09-15
• Életútinterjú - Dúró Dóra országgyűlési képviselő 2026-09-11
• Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapát előadása a munkáról 2026-09-11
• Heidl György: Istenről, emberről és zenéről - Prontvai Vera riportja 2026-09-09
• A függőségek új arca - gaming, social media és új függőségi minták 2026-09-09
• Van szabadulás! - Beszélgetés Stift Jánossal, a Református Iszákosmentő Misszió vezetőjével 2026-09-03
• Életútról, hitről és zenéről – Heidl György 2026-09-02
• Hívás, család, szolgálat — Nyilas Zoltán 20 éve a gyülekezetért 2026-08-17