Mária Rádió Magyarország

Szolgálat, Kárpátalja, a szeretetszolgálat

· PT36M30S

Összefoglaló

Katona Viktória református lelkésszel a szolgálatról, Kárpátaljáról és a szeretetszolgálatról szóló beszélgetés hallható.

Röviden

Műsor
Mária Rádió Magyarország
Megjelenés
2025. 10. 09.
Hossz
37 perc
Szereplők, említett nevek
Surányi-Gräfl Lau, Katona Viktória, Erdős Eszter
Témák
szolgálat, kárpátalja, szeretetszolgálat
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Dicsértessék a Jézus Krisztus.

Szeretettel köszöntöm a hallgatókat.

A Mária rádió függő kérdések című műsorát hallják.

Mai műsorunkban Katona Viktória református lelkésszel beszélgetünk szolgálatról, Kárpátaljáról, a szeretetszolgálatról.

A műsorvezető Erdős Eszter Református lelkész. technikát szokás szerint Leventétől kapjuk és köszönjük.

Hát nagyon örülök kedves Viki, hogy elfogadtad a meghívásunkat és kezdjük azzal egy kicsit mesélj a hallgatóknak magadról, hogy honnan jössz, és aztán elmesélheted azt is, hogy hogy kerültél te a szeretetszolgálatra, vagy hogy kerültél te a kárpátaljai misszióba. >> Dicsértessék Jézus Krisztus áldás, békességet.

Számomra nagyon különleges az, hogy itt lehetek és beszélhetek arról, ami az egész életemet meghatározza.

Úgyhogy ha az elhívásomról kellene beszélni, akkor azt tudom mondani, hogy elsősorban az az elhívás olyan elhívás volt, hogy nem azért akartam lelkészleni gyerekként. már nagyon korán megfogalmazódott bennem, hogy lelki pásztor leszek, mert annyira eltökélt és vagbuzgó hittel követtem volna Istent, hanem azért, mert olyan lelki pásztoraim voltak, akik látták a meggyötört gyermekben azt, hogy ki lehet belőle, és hogy nagyon sokat támogattak és segítettek engem, merthogy egy diszfunkcionális családban nevelkedtem, ahol függőben élt az édesapánk.

Így nagyon nehéz gyermekkorunk volt, és konyári sóstófürdőn nőttünk fel. >> Te jó ég az hol van? >> Debrecentől nem messze. >> Látszik, milyen műveletlen vagyok, ugye?

Nem ez egy egy nagyon hát most már így kihal kihalófélben van a közösség, de akkor is nagyon kevesen éltünk ott.

Azt lehet mondani, hogy két darab főutcája volt egész és vagy valami kettő mellékutca és éppen vagy 100 ház.

Úgyhogy nagyon kis közösség volt, és mindenki ismert mindenkit.

De hogy ebben a nehéz létezésben, ott gyármekkoromban, abban a bántalmazó légkörben megérkezett egy olyan lelkészházaspár, akik megláttatták velem, hogy lehet másképpen is élni. >> Azért jó ez, mer ezt ezt kihangosítanám, kedves hallgatók, mert azért jó ezt hallani, hogy vannak ilyen lelkészek is, főleg amikor mindig a papokat szidják. azért örülök neki.

Nekem ők voltak így az elindítók, és utána természetesen, ahogyan teltek az évek, én magam is közelebb és közelebb kerültem Istenhez. gimnázium Debrecenbe a refi, majd a debreceni teológia, és hogy egyre inkább azt éreztem, hogy azt a fajta közelséget is, azt, hogy valaki engem valójában teljesen gyógyítani tudjon és szabaddá tudjon tenni mindentől a múltamtól, attól a jelentől, amiben éltem, azt csak az Isten Isten adhatja meg az én számomra.

Úgyhogy az én megtérésem, mert ilyen kamaszkoromra teszem, amikor ilyen hát a lázadás az bennem nagyon-nagyon jelen volt.

Rázadtam a rendszer ellen, refisként az állandó szigorú korlátok ellen, és ehhez voltak társaim is természetesen.

És akkor így ifire jártunk templomba, de hogy ifi után mindig ott volt a diszkó vagy valami szórakozóhely, ahova elmentünk.

Én pedig annak a kockázatával is, hogy tudtam azt, hogy ez a refibe kiderülhet, és akkor utána majd behív az igazgató úr, és akkor lesz ennye bennye.

De valahogy az akkor az az életforma vagy létforma volt az, ami úgy kiengedett belőlem.

És mindig az volt a különleges, hogy egy valamit tudtam, hogy nem fogok inni.

Soha nem nyúltam sem alkoholz, sem droghoz, és ma is így 40 évesen a cigarettet se kóstoltam, próbáltam ki sorse.

Csak nekem az a az a tombolás, az a feszültségkiadás volt jelen.

És akkor kamaszként volt egy nagyon komoly álmom, ami nagyon megijesztett, és ez az álom az >> az egy ilyen kettiszakított most így így, mert utólag >> álom, hogy aludtál és közben.

Szóval nem elvontan, nem szimbolikusan.

Nem, hanem ez ez egy éjszaka reggel arra keltem, hogy hogy olyan, mintha fájdalmam lenne az egész testemben, és hogy az álmom az arról szólt, hogy hogy ez a két felé sántikálás, mert az ifről volt szó, hogy két úrnak szolgálni nem lehet.

Persze okos volt a segédlkészünk, aki hozta a témát, de hogy valahogy ez úgy belém belémő ott vagy úgy belém mászott, és akkor ott próbálkozott belőlem kijönni.

És én hiszem azt, hogy ez egy Istentől adott jelomra, hogy hogy tényleg nem szolgáltok ki úrnak.

Menthetem én magamat, hogy nem iszom, nem drogozom, nem cigizem és úgy érzem jól magamat, de hogy ott vagyok egy olyan környezetben, ami környezetben én magam is ezáltal támogatóvá váltam, hogy ez a helyes és jó viselkedés.

És akkor azért ott megindultam, egy ilyen 17 éves forma voltam, amikor már ez így teljesen elkezdett tudatosulni, és azután pedig így döntöttem a mellett, hogy én Isten szolgája akarok lenni. >> Ühüm.

És akkor elvégezted a teológiát, a szüleid mit szóltak ehhez?

Hát ugye édesapám kilépett az életünkből, amikor én már nyolc éves voltam.

Így róla két évvel ezelőtt tudtam meg csak, hogy mi történt vele, hogy ő meghalt.

Ő teljesen lezőlött, és hiába próbáltuk keresni, nem találtuk, és sajnos már úgy kellett csak találni, hogy Debrecenben egy névtelen sírban, egy tömegsírban. >> És akkor honnan hallottad, hogy >> nyomoztunk utána, >> hogy meghalt?

Ja, >> nyomoztunk, utána kerestettük, mert megértem arra egy pár évvel ezelőtt, hogy >> hogy én megbocsátok neki, merthogy ő is csak addig tudott jutni, amennyit ő kapott otthon, és ő nem tudott tovább látni, és hogy nem volt jó, amit tett.

Én nem mentettem fel a tettei alól azzal, hogy én bocsánatot adtam az ő számára.

Ö merthogy ezt persze, hogy tudtam tudatosan is, meg lelkemben is, hogy Isten arra tanít, hogy bocsássak meg, de mennyire nehéz megbocsátani annak az embernek, aki legelőször jó lett volna, hogyha Isten kép lesz nekem.

Jól lehet érteni, hogy mint apa, aki a családban, és hogyha ő nem ezt választotta, és nem tudhat mást választani, ma már így értem önismerettel különböző ö úton, módon azért arra, úgy rádöbbentem, hogy csak magamtól veszem el az energiát, és megfosztom magamat attól, hogy hogy még találkozzak az édesapámmal.

Így megbocsátottam neki több évvel ezelőtt, és két éve sikerült.

Hát nem is kettő éve, még csak egy másfél éve körülbelül, hogy hogy kaptok-e hírt, hogy hogy sajnos elhalálozott.

És így ő nem volt aktív része az életünknek, úgyhogy ő nem tudott így hozzászólni, de tudott róla, mert utoljára Debrecenbe hajléktalanként találkoztam valamikor teológus voltam, és az egy nagyon kemény kemény menet volt, hogy találk én egyetemista vagyok, a testvérem szintén egy segítőszakmában van jelen.

Nem hiába ugye két segítő, egy diszfunkcionális családban, >> és akkor a az utcán látom kérregetni az édesapánkat. >> És beszéltetek is vele?

Együtt voltatok akkor a tesoddal?

Nem, nem egyedül volt. >> Csak te voltál és akkor nem is beszéltél vele?

Beszéltél vele? >> De odamentem hozzá.

Hát az apám. >> Aha. >> Váltottam vele egy pár szót, de ő akkor nem látott ki még a függésből. >> Aha.

De azt tudta, hogy lelkész leszek, és csak annyit mondott, hogy ez egy nagyon szép hivatás.

De nekem ennyi elég volt, mert annyit tudott adni.

Nálunk a család nem egy hívő család.

M templom nekünk ilyen nem volt, hogy járt volna bárki.

Úgyhogy amikor én elkezdtem járni, azután jött öcsém, és akkor azután már édesanya is eljött, és akkor egy kicsit azért ez egy ilyen megújulást hozott a családunkba. >> Aha.

Nem anyukám támogatott, mert ez egy ez egy nagyon szép elgondolás és hivatás. >> Hát akkor végül is a az, hogy te elindultál Isten felé, akkor te még húztad a családodat is. >> Valahogy jöttek velem.

Hú, de jó. >> És akkor a teológia után mi volt az elképzelésed, hogy mit szeretnél csinálni a teológia után? >> Ühüm.

Mert úgy volt, hogy amikor én érettségiztem, akkor én kitaláltam a refü még Dani Laci bácsi volt a hát ugye ha valaki ismeri a Dani László nevet, azért nálunk reformátusoknál egy eléggé közismert. >> Én csak a kicsi Dani Lacit ismerem, aki már szintén nem kicsi. >> Igen, igen, igen.

És na az ő édesapjuk Eszternek ugye és a Lacinak az édesapja Laci bácsi volt az én vallástanárom, és akkor egyszer így behozott lógatva egy papírt, hogy el lehet menni önkéntesnek. >> Hova?

Ö hát diakónai év és akkor valahova menjek el menjünk el, aki akar.

És akkor én kitalálta, megyek Angliába.

Hát az nagyon menőn hangzott, ugye meg hát a a kis egyszerű tanyasi gyerek Angliáig jut meg minden.

És végül nem odamentem, hanem Kárpátaljára. >> Hoppá! >> Mert én megláttam, hogy el lehet menni Kárpátaljára, és akkor így megmakacsoltam magam.

Én már 18 éves voltam, és nekem nem kellett szülőengedély, mert én később kezdtem az iskolát.

Ezért én fogtam magamnak és aláfirkantottam a papírt, hogy hogy hát én nem nem Londonba megyek önkéntesnek mégsem, hanem elmegyek Kárpátaljára, miatt az közelebb van.

Hát édesanyám ennek az ötletnek annyira nem örült, mert nem volt valami jó visszhangja Kárpettajának, ugye olyan hát mindenki számára olyan idegen volt az a az a az a környék, az az ország.

Nem nagyon tudtak róla semmit sem.

És akkor így édesanya ezt így nehezen szívlelte, de végül elengedett, és elmentem és nekem és felvételeztem a teológiára, évet halasztottam, mert ő a lelkészem azt mondta, hogy jó 18 éves vagy, menj el a teológiára, de egy valamit kérünk tőled, próbáld ki magadat, menj el gyakorlatra, mert a teológia az egy nagyon kemény menet lesz, és nagyon jó, hogyha fel leszel készülve, és tényleg tudd meghozni azt a döntést, hogy itt szolgálni kell, és hogyha szolgálni akarsz tanulni, akkor az önkéntes És hova mentél önkéntesnek? >> Nagy Dobronyba mentem önkéntesnek. >> Aha. >> Kárpátján és ott a egy úgynevezett roma gácsot diáológban dolgoztam.

A magyarországi református egyháznak volt az önkéntes diakonéve.

Azóta nálunk van a Magyar Reformantes Szeretelet Szolgált Alapítványnál, de hogy akkor még az MR-nél volt és egy cigányiskolában dolgoztam.

Integrálás segítettem elő egy hollandlánnyal és akkor ott odaszerettek.

És utána hazamentem, elvégeztem a teológiát, és akkor a bölcskei Gusztáv püspök úrhoz mentem audienciára, ugye amikor szétosztottak bennünket segédlelkés szívnel, és akkor mondta, hogy akkor szeretnél menni Kárpátaljára, mert akkor támogatjuk menjél. >> És így kikerültem Kárpátaljára, >> és ott voltam segédlelkész, és ott ragadtam 13 évet. >> Húha!

Hát akkor itt folytassuk, és most álljunk meg egy picit, és hallgassunk valami szép zenét.

Az Úr jóságok, hogy még élünk a földön, mert az ő irgalma soha véget nem én. [Zene] életre reggelő minden reggel nagy aéged, ó, [Taps] nagy a teőséged. [Zene] Az Úr jósága, hogy még éljünk a földün, [Zene] mert az ő soha véget nem.

Új életre [Taps] minden lengre aéged, ó, nagy erőséget az újósága, hogy még élünk a földön, mert az ő irgalma soha véget nem é.

Újjá éred reggelre, minden reggel nagy a teőséged, [Zene] ó.

Nagy a teőséged. [Zene] Kedves hallgatóink, önök a Mária rádió függő kérdések című műsorát hallják.

Katona Viktória református lelkésszel beszélgetünk szolgálatról, Kárpátaljárról, szeretetszolgálatról. műsorvezető erdős Eszter református lelkész.

Technikát Leventétől kapjuk és köszönjük. >> Na hát ott tartottunk, hogy püspök úr is támogatta, hogy kezdő lelkészként, fiatal lányként, mert hát gondolom hvány éves voltál.

Kárpátaljára menjél, nem is akárhova.

A hát csúnya szó, de hát, hogy mondjuk, cigánytelepre mentél, nem?

Igen, igen. >> És akkor ott mit kellett csinálni, vagy mit csináltál?

Mi történt ott, vagy hogy volt? >> Ugye amikor kikerültem, >> és hogy lett ebből 13 év? >> Értem, amikor kikerültem Kárpátaljára, akkor ugye azért el kell, hogy mondjuk, hogy akkor a női lelkés az nem nem volt olyan ö, hogy kevés női lelkész volt Kárpátalján.

Ö, a megítélésük is olyan idegen volt.

Egy nagyon erős tradicionális faluba kerültem Nagy Dobronyba ahol 5000 emberből 3,5000 református és a több református és a többiek pedig csak még nem voltak, mert még mondjuk gyerekek voltak és nem voltak teljúga egyházagok.

Szóval egy nagyon-nagyon steril környezet volt, nagyon sok tradícióval, hagyománnyal, palóc nyelvjárással, ami amúgy nagyon nagyon izgalmas volt, mert édesanyám amikor először jött, akkor már nyugoddott, mert mi is palusz nyelvjárással beszélünk, és akkor most már nem, de azért régebben nagyon meg hazamegyek, akkor otthon el tudjuk magunkat ereszteni.

És édesanya is, amikor ja a gyermekemik neked nagyon jó lesz, mert ők úgy beszélnek, ahogy mi, hogy lú, lú, sanc, minden hasonló szavak voltak.

És itt nagyon ez ebből a szempontból könnyen be tudtam épülni.

És akkor azt a feladatot kaptam, hogy cigánytáborokba menjek le, és akkor ott plántálni kell a gyülekezetet, és építeni kell a gyülekezetet a felügyelő lelkészemmel együtt.

És megmondom őszintén, hát ugye friss teológusként azt gondoltam, hogy majd mindent meg tudok oldani, mert olyan dolog nincsen, amivel nem találkoztam, hogy meg nekem azért az könnyebbségem volt, hogy engem azért ismertek az a azon a cigánytáborokb ez egy három cigánytábor, ez úgynevezett északi tábor, déli tábor és a kis tábor. és hogy engem ott ismertek, mertogy én tanítottam az ő gyerekeiket, és azért eltelt hat év, és már azok a gyerekeknek a nagy része maga is szülővé vált.

Így azért volt egy ismerősség érzése.

Nagyon nagyon nehéz volt a férfi a cigány férfiak nagyon nehezen fogadtak el engem minői lelkészt.

Mindig azért a papé, hogy majd a pap mondja, ugye, mert ő a férfi, azért ott hát ő majd tudja, hogy hogyan is működnek a dolgok.

És azt gondoltam, hogy hogyan lehetne a legjobban úgy, hogy a nőkhöz kezdek el kapcsolódni és a gyerekekhez, ami nagyon könnyen ment abból a szempontból, hogy jól tudtunk beszélgetni, de amikor hívtam őket biblórára, bármi ők nem jönnek, hát nekik nincs idejük.

És ezt gondoltam biztos a Rosszalindát nézik az aktuális sorozatot a tévébe, mert hogy olyan is volt, mert hogy akkor tegyük át a Biblióra időpontját, mert ez meg az van a tévében, de nem ez volt, hanem az, hogy napszámba jártak, és és ugye nekik egyértelműen szükség volt a pénzre.

Persze, >> vagy vályogot vetettek, vagy cirkot szedtek,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Szolgálat, Kárpátalja, a szeretetszolgálat”

Miről szól ez az epizód: „Szolgálat, Kárpátalja, a szeretetszolgálat”?

Katona Viktória református lelkésszel a szolgálatról, Kárpátaljáról és a szeretetszolgálatról szóló beszélgetés hallható. Az epizód a Mária Rádió Magyarország című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 09..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Szolgálat, Kárpátalja, a szeretetszolgálat”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Surányi-Gräfl Lau, Katona Viktória, Erdős Eszter.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Szolgálat, Kárpátalja, a szeretetszolgálat”?

Fő témái: szolgálat, kárpátalja, szeretetszolgálat.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Szolgálat, Kárpátalja, a szeretetszolgálat”?

Megjelenés: 2025. 10. 09.. Hossz: 37 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/maria-radio-magyarorszag/szolgalat-karpatalja-a-szeretetszolgalat-cb0e42f4

Több epizód a Mária Rádió Magyarország-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból