Visszatekintés a 2025-ös adásokra

Összefoglaló

Papp Ákos, a "Függőségről mindenkinek – Tisztás" szerkesztő-műsorvezetője, vendégek nélkül tekinti át a 2025-ös beszélgetéseket, irányokat keresve az új év elején.

Röviden

Műsor

Mária Rádió Magyarország

Megjelenés

2026. 01. 07.

Hossz

36 perc

Szereplők, említett nevek

Surányi-Gräfl Lau, Tóth Enikő, Erdős Eszter

Témák

visszatekintés a 2025-ös adásokra, függőségről mindenkinek – tisztás

Átirat

Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Áldás, békesség, Istennek dicsőség.

Önök a függőségről mindenkinek műsorsorozat tisztás című adását, a Mária rádió prevenciás műsorát hallgatják.

A mikrofonnál Pap Ákos szerkesztő műsorvezető köszönti a hallgatókat, akik felvehetik velünk a kapcsolatost és írhattak a tisztáskukacpáriaradio.hu címre.

Tehát tisztaskukacmáriaradio.hu és látogassák, látogassanak el a függőségről mindenkinek Facebook oldalunkra is, ahol érdekes híreket, illetve az adásokkal kapcsolatos információkat osztjuk meg.

Legtöbb adásunk podcast, vagyis digitális hangfáj formában is megtalálható ezen az oldalon.

Így a mostani adásunk is hamarosan visszahallgatható lesz, megtalálható lesz.

Továbbá köszönjük, hogy adományokkal segítették a Mária rádiót, így ennek a műsornak a létrejöttét is.

Még egyszer köszöntöm a hallgatókat és ebben a mostani adásban a hagyományokat követem.

Úgy döntöttem, hogy januárban szokás szerint, mint ahogy csináltam az elmúlt esztendőbe, esztendőben is, illetve korábban Csillával közösen, akivel vezettem a műsort, visszatekintek a 2024-es évre, arra az útra, amelyet a függőségről mindenkinek Tisztás című műsorban közösen jártunk be.

Így tehát ez az adás nem interjú, hanem egy megállás, egy visszanézés, egy rendezett visszanézés, annak átgondolása, milyen kérdések és milyen tapasztalatok, felismerések kísértek bennünket.

A az elmúlt évben megszámoltam, összesen 10 élőadásunk volt.

Tehát a év 10 hónapjában volt vendég a rádióban, és beszélgettünk függőséggel kapcsolatban.

Nagyon sokféle nézőpontból közelítettünk a témához, mégis kirajzolódott számomra egy közös irány, mégpedig az, hogy hogyan lehet újra kapcsolatba kerülni önmagunkkal, hogyan lehet önmagunkat minél jobban megismerni, hogyan lehet a bel bennünk lévő rejtőző vagy éppen látható, tapintható, érezhető hitet minél jobban kibontani.

Azt hiszem, hogy azt is megéltem ezen a egy éves folyamat alatt, hogy nem létezik mindenkire egyformán érvényes út a józanodásban.

Nincs olyan sillabusz, vagy nincs olyan kiszámítható útirány, amire azt tudnánk mondani, hogy igen, ez az út, ez a kötelező út, hanem többfjta nézőpontból többfajta módon lehet józanodni.

A azért végigmondom, hogy milyen vendégeink voltak, és utána pedig egy összefoglalót próbálok nem is a vendégek által, hanem inkább az ő általuk elmondott, az ő általuk, az ővelük, ővelük történő beszélgetések kapcsán megfogalmazott témákat próbáltam rendszerezni.

Az év elején volt vendégünk, Verdes Tamás addiktológiai konzultáns.

Majd a következő hónapban márciusban Krel Melinda, akivel a meseterápiáról beszéltünk. áprilisban egy nagyon érdekes vendég, nagyon érdekes téma volt.

A digitális böjtről volt szó, és a váci egyház megyei katolikus iskoláktól jöttek vendégek, akik digitális böjtöt tartottak abban az időszakban.

Májusban Celes Henrietta, a mentáligén és tanácsadó volt a vendégünk.

Nyáron júniusban Törteli Ferenc ökölvívó szakosztályvezetővel beszélgettünk a sportnak a a fontosságáról, és maradtunk is a sportn, mert júliusban Markocsány Sándor hosszút távutó és futóedzővel volt egy nagyon izgalmas beszélgetés. szeptemberben egy felépülő Orbán Marian mesélt az életéről.

Októberben visszatértünk a testhez, mert a sportal kapcsolatban, merthogy Káta Janikó táplálkozási szakértővel beszélgettünk novemberben.

A zene irányába kalandoztunk el. öröm, hangár, zenei műhely tagjai voltak a rádióban.

És az decemberben pedig volt egy ismétlés adásunk, amivel a mi Ágostankostyel Csillával beszélgettünk régen, hogy mit is jelent a prevenció.

És én valami, amit én csoportosítottam, az annak mentén gondolkodtam, hogy a kontroll és a határok, az abszinencia vagy a kontrollátívás kérdése, ez többször előjött a beszélgetésekben. kérdésként merült fel, hogy van-e olyan, hogy valaki egy függőből újra szociális ívó váljon. egy alkoholista, aki mondjuk nem tudta kezelni a alkohol fogyasztását, és mindenfajta terápiák, segítségek hatására újra szociális szívó legyen.

Van ilyen, vannak ilyen ezzel kapcsolatban akik azt mondják, hogy ez lehetséges.

Én azok közé tartozom, akik inkább óvnak attól, hogy elhitessük azt, hogy egy függőből válhat újra szociálisó, de ugyanakkor nem tartom kizártnak, hogy mégis ilyen előfordul.

A digitális böjdel kapcsolatban pedig az egy nagyon érdekes dolog volt.

A Váci Egyház megye iskolája határozta el, hogy néhány hétig tartózkodni fognak az iskola nemcsak a hallgatók, a a diákok, hanem a tanárok is a digitális eszközök használatáról.

Én a magam részéről egyébként az egyik legnagyobb veszélynek az utóbbi 15-20 évben, ami megjelent az addiktológiai térképen, ezek a digitális eszközöknek a túlzott használatát vélem.

Ez azért is nehéz dolog, mert egyrésztől a digitális tér jelen van, azt használjuk.

A gyerekek már szinte ezen nőnek fel. iskolába ezáltal ezen keresztül tanulnak a munkahelyen ezt használjuk.

Viszont mégis van egy olyan része neki, akik addiktív személyek, azokat nagyon hamar beszippantja.

Én a magam részéről elég radikálisan gondolkodok erről. kicsit úgy látom, hogy olyan, mint egy kábítószer, amit úgy ingyen hozzá lehet férni és lehet használni.

Ezért nagyon megfontolandónak tartom, és azt javaslom a szülőknek, akik most hallgatnak minket hogy nagyon figyeljenek oda, és igenis húzzák meg a határokat. felelünk a gyerekekért, akik digitális eszközöket használnak, és nem biztos, hogy ők el tudják dönteni nagyon gyerekkorban, hogy mennyi időt lehet vele használni, miket lehet nézni.

Ezért nagyon fontos lenne, hogy hogy ebben legyen egy mérsékletesség, hogy az időt úgy töltsék ki, amiben személyes beszélgetések is vannak, és nem csak az online térr.

A ezekben a beszélgetésekben többször előkerült a kérdés, hogy ki mondja meg, hogy mi az elég, és hol húzódik a határ, a kontroll, az önbecsapad önbecsapás között.

Ez nem csak a digitális eszközökre gondolom, hanem az alkoholnál is például, vagy akár a a drogoknál is.

Nagyon sokszor látok olyat, vagy hallok olyat, hogy azt mondják, hogy hát ez még megiszok naponta 7 dcibort, de az nem olyan sok, mert nem lehet rajtam látni, vagy azt elosztva iszom.

Tehát nagyon sokszor látok olyan dolgokat és hallok, amiről úgy vélem, hogy azok már túlmentek azon a határon, ami a a normális, de nehezen látjuk be.

Az egyik legnagyobb nehézség egyébként a függőknél az, hogy legyen egyfajta belátás arra, hogy hogy az már sok.

Szerintem ezt egyik ezt a legnehezebb kimondani.

Hát talán az, hogy visszajelzéseket adunk a másiknak.

Szerintem lehet bátran akár a barátunknak is, akár az élettársunknak, a párunknak, akár a családtagunknak is, hogy ha nem is kritikával, de egy olyanfajta mondatokat lehet mondani, hogy te én úgy látom, hogy te egy kicsit többet iszol.

Azt látom rajta lehet olyan mondatot mondani, hogy hogy ha iszol, akkor akkor eltúlzott dolgokat beszélsz, nehezen tudod akkor magad szabályozni.

Tehát azt akarom mondani, hogy bátran jelezzenek vissza a hozzátartozóknak, az ismerősöknek, a barátoknak, hogyha azt látják, hogy valaki duzott mértékben használ valamilyen bordítószert, de ugyanez vonatkozik szerintem a Facebook használatra is.

Szerintem nem nagyon tapintatosak vagyunk ebben a kérdésben.

Nagyon gyakran nem merünk jelezni attól való félelemő attól való félelem miatt, hogy a másik majd megsértődik.

Én úgy gondolom, hogy hát úgy meg kell neki találni a formáját, hogy hogyan hogyan mondjuk, hogyan jelezzük a másik felé, hogyha azt érzékeljük, hogy vele probléma van.

Szóval az egyik nagy csomagnak gondoltam, amit most itt felhoztam, a kontroll és a határokat.

A ki mondja meg, hogy mi az elég? az abszinencia vagy a kontrollátívás kérdése.

És azt még egyszer elmondom, hogy én azok közé tartozom, akik azt mondják, hogy a aki függő, annak a legnagyobb biztonságot a teljes abszinencia, a teljes szermentesség jelenti.

És egé meg nem függő az az nyilván tudja azt, hogy bizonyos alkalmakkor, bizonyos rendezvényeken olyan mértékben tud fogyasztani, amivel nem okoz galibát sem a környezetében, sem magának. akik nem függők, nem szenvedébetek, azok szerintem el se tudják képzelni, hogy egy függő számára az egyetlen egy gondolat fut az agyában, hogyha előtte alkohol és mindenfajta szerek vannak, hogy hogyan lehetne minél több mennyiséget elfogyasztani. még mondjuk egy szociális ívó esetében képes odafigyelni az ízekre, az illatra, képes arra figyelni, hogy kézben tudja tartani a kontrollt.

Nem olyan mennyiséget fogyaszt amitől ne tudna beszélgetni, ne tudna a másikkal társalogni.

Érdemes elgondolkodnunk néhány kérdésen, amit még ennek kapcsán felteszek, hogy hol van az a pont, amikor a kontroll már nem erőfeszítés, hanem védekezés, vagy kinek akarunk megfelelni akkor, amikor azt mondjuk, hogy még kézbe tartjuk, még mindig még tudjuk szabályozni az iázásztatot?

Lehet-e őszintén kimondani, hogy nem tudjuk, mi az elég?

A másik nagy csomag volt ezekben a beszélgetésekben, amire felfigyeltem, a művészeti élmény. ugyanis voltak vendégeink a akik a mesé meseterápiáról beszélgettünk meseterápiáról beszélgettünk, és voltak akikkel a a zenéről, ahol a mese, mint egy egy önismereti jót, a zene szintén, és a közös alkotások az egy önismereti folyamatnak a része, ahol nem talál Ok, nem tanácsok történnek, hanem felismerések, magamra való fókuszálás, és szerintem a történeteken keresztülvaló gondolkodás, akár egy meseterápiánál, akár egy zenei élménynél, az egy nagyon mély önismereti út.

Ö emlékeznek rá az örömhangár zenei közösségtől voltak itt, és játszottunk is be tőlük zenéket, ami egy nagyon kedves emlék volt számomra.

Szerintem a mese, a zene és a közös alkotás sokszor ott is utat talál magának, ahol a szavak már elfáradtak.

És érdemes azon is elgondolkodni, hogy hogy mit kezdünk a csenddel, amikor nincs mit megmagyarázni.

Engedjük, hogy egy élmény válasz nélkül maradjon.

Azt hiszem, a zene, a mese és a csend, azok valahogy együtt alkotnak egyfajta egészt.

És most hagyjuk egy kicsit ülepedni, és jöjjön is egy zene, amit majd teret ad a csennek.

A Kaposvári bagvető együttes zenéjét választotta Levente, és annak a címe pedig Neked hódolok.

Hallgassák szeretettel. เฮ [zene] [zene] >> [zene] [zene] [zene] [zene] [zene] >> เ >> [zene] [zene] [zene] >> เฮ [zene] [zene] [zene] [zene] >> [zene] [zene] [zene] [zene] >> เ >> [zene] [zene] [zene] [zene] >> เ >> [zene] [zene] [zene] >> Jó estét kívánok azoknak a hallgatóinknak is, akik most kapcsolódnak a műsorba.

Ez a függőségről mindenkinek című adás.

Én Pap Ákos vagyok, és a tavalyi évet szedjük össze.

A tavalyi évről csinálunk egy összegzést a vendégeink kapcsán próbáltam összegyűjteni azokat a témákat, amik felmerültek, és most éppen egy nagyon szép, gyönyörű zenét hallgattunk meg. a zeneterápia és a meseterápia kapcsán jött ez a élmény.

Szerintem a mese, a zene, a közös alkotás, mind olyan eszközök, amelyek segíthetnek közelebb kerülni saját belső világunkhoz sokszor szavak nélkül.

Ilyenkor nem beszélgetésekben keresünk megoldást, hanem olyan teret, ahol felismerések születnek.

Az év során többször is, most egy másik csomag jön.

Az év során többször is visszatért a testnek a szerepe is.

A sportolás, a mozgás, a tudatos evés.

Mindazt mutatták meg, hogy a test nem csak elszenvedője a függőségnek, hanem fontos kapu is lehet a változáshoz, vagy éppen a megelőzéshez, a prevencióhoz.

A fizikai jelenlét, a rendszeresség, az önfegyelem és az odafigyelés sokak számára jelenthet kapaszkodót akkor is, amikor lelkileg nehéz időszakot él meg.

A rendszeresség és az önfegyelem az egy nehéz dolog, pláne aki függőséggel küzd, mert az egyik legnagyobb akadály, hogy nincs meg benne az a fajta belső erő, ami az szerfogyásztáson kívül valami más hasznos irányba lökni.

Ezért is tartjuk fontosnak, és személy szerint én nagyon fontosnak tartom, hogy a a sport jele legyen a mozgás, a rendszeresség, odafigyelzés a jelen legyen az életünkben, a test mint kapó a változáshoz.

És nekem különösen nagy élmény volt mind a kettő sportolóval történő beszélgetés.

Az egyik ugye Törteli Ferenc volt, aki a KSI ökölvívó szakosztályának a vezetője, akivel megegyeztünk abba, hogy a sport, az ökölvívás, annak ellenére, hogy lehet, hogy vannak, akik még mindig talán negatív dolgokat gondolnak róla, szerintem az egyik legnagyobb készségképességfejlesztő ugyanis feltételezi azt, hogy akik ezt csinálják, szabályokat kövessenek. olyan életvitelt éljenek, ami ahhoz méltó.

Egyenlő esélyekkel küzdenzenek egymással, egyenlő súlycsoporttal, egyenlő méretű kesztyűkkel. korosztályag is hasonlóak, tehát hasonló esélyekkel, és hogyha valakinek éppen nem emelik fel a kezét, mert nem nyertesként hagyja el a szorítót, akkor annak meg kell tanulni azt, hogy nem mindig lehetek győztes.

Vannak szituációk amikor vesztes vagyok, de akkor is el tudok menni felemelt fővel, akár is, merthogy belefektettem sok munkát, csak most éppen nem sikerült nyernem.

Szóval az ökölvíst szerintem nagyon sok mindenre meg tud tanítani.

És ami megmaradt még nekem ebből a beszélgetésből, az hogy nagyon komoly közösségfejlesztő szerepe van, főleg a gyerekeknek, hiszen együtt vannak, be kell tartani szabályokat, kőkemény fegyelmet kell gyakorolniuk, akár saját magukat is kell fegyelmezni, és egyik legnagyobb tanító lehet gyerekkorban ez.

A másik vendég volt Marksány Sándor, aki hosszú távfutó és most már edzőként is dolgozik.

Szerintem a Sándortól nem nagyon megmaradt azt, hogy bármilyen életkorban lehet újra kezdeni.

Ugye ő volt az, aki nagyon fiatalon országos bajnokságot nyert, válogatott futó lett.

Aztán sok sok sok év kihagyást követően közel 60 évesen lefutotta a maratont.

És most láttam éppen a Facebook oldalon, hogy most újra lefutotta a maratont.

Úgyhogy itt ilyen minta is számomra, hogy bármikor lehet elkezdeni.

Nyilván ezt mindenkinek fel kell mérni.

Nem biztos, hogy a maratont fogják lefutni nagyon sokan, én sem.

De nyilván fel tudja mindenki mérni azt, hogy milyen mérvő mozgás hasznos számára, és olyan célokat tud k kitűzni magának, ami aminek megvalósítására azért van esély.

Az idősebbek lehet, hogy nem nagyon aktív sportokat fognak…

Említett entitások

Témák

• visszatekintés a 2025-ös adásokra
• függőségről mindenkinek – tisztás

Személyek

• Surányi-Gräfl Lau
• Tóth Enikő
• Erdős Eszter

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Visszatekintés a 2025-ös adásokra”

Több epizód a Mária Rádió Magyarország-ből

• Közösség, tánc, zene, hit...- Beszélgetés Lovas Boróka diáklánnyal 2026-10-11
• Az életigenlő – beszélgetés Andrassew Dávid Igorral 2026-09-17
• Fiatal lányként, egyedül a Szent Jakab úton – Beszélgetés Horváth Hanna egyetemistával 2026-09-15
• Életútinterjú - Dúró Dóra országgyűlési képviselő 2026-09-11
• Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapát előadása a munkáról 2026-09-11
• Heidl György: Istenről, emberről és zenéről - Prontvai Vera riportja 2026-09-09
• A függőségek új arca - gaming, social media és új függőségi minták 2026-09-09
• Van szabadulás! - Beszélgetés Stift Jánossal, a Református Iszákosmentő Misszió vezetőjével 2026-09-03
• Életútról, hitről és zenéről – Heidl György 2026-09-02
• Hívás, család, szolgálat — Nyilas Zoltán 20 éve a gyülekezetért 2026-08-17

Hasonló epizódok más magyar podcastokból

• Évszakok és a Három Kincs kapcsolata - Yin Víz Nyúl visszatekintés | Ősi Pecsét #7.22 — Ősi Pecsét

  Az Ősi Pecsét podcast ebben az epizódban a Yin Víz Nyúl év eseményeit összegzi, összevetve az előrejelzéseket a valós történésekkel.