Mike Ratledge (RIP)
· PT1H59M57SEbben az epizódban
mike ratledge no wave hírek 2024 december 22-én jelent meg a ftarri kiadó meenna alkiadójánál david toop / ecka mordecai / christian kobi trió "moth wings beating air incised" című albuma. david toop 1949-ben született brit zenész, aki az 1970-es évek óta fontos előadói és írói tevékenységet folytat, a brit kísérleti / improvizált zenei szcéna egyik vezéralakja. ecka mordecai londonban élő csellós, énekes. 2022-ben az otorokunál jelent meg első "promise & illusion" című szólóalbuma. azóta két kazettája jelent meg. christian kobi, a bern melletti spiegelben élő svájci szaxofonos, aki a kísérleti / improvizált zenei színtéren aktív. többször beszéltem róla a no wave műsoraiban. kobinak több turnéja volt japánban, 2023-ban pedig a christian kobi, radu malfatti, klaus filip trió koncertezett ott. tavaly augusztusban a nyitott műhelyben is felléptek, majd októberben szintén ott, minami saeki japán énekesnővel kiegészülve játszottak ott. 2024. április 23-án a david Toop, Ecka Mordecai és Christian Kobi trió a londoni cafe oto-ban játszott. ez a cd egy 31és fél perces előadást dokumentál erről a koncertről. mordecai csellón, kobi pedig szoprán és tenorszaxofon játszott, míg toop különféle tárgyakkal adott ki hangot adott. ezt az improvizált zenét adta ki a japán meenna label. idén január 12-én szintén a ftarri label hitorri alkiadója adta ki hannes lingens / tom soloveitzik / toshimaru nakamura / atsuko hatano / naoto yamagishi "play” című albumát. a lemez a 2023 november 5-én, a tokiói ftarriban adott koncert anyagát tartalmazza, ahol hannes lingens kompozícióját tom soloveitzik szoprán szaxofon, toshimaru nakamura bemenet nélküli mixer, atsuko hatano örhúros brácsa és naoto yamagishi ütöhangszerek adta elő. a "play" hannes lingens berlini zeneszerző műve. a kotta 100 kártyából áll, amelyekre rövid utasítások vannak felírva. bármilyen méretű és hangszerekből álló együttes előadhatja. az egyes utasítások a pontosan meghatározottaktól (két ellentétes hang, egy nagyon hosszú hang) a homályosig (valami vicces, gondolj valamire, amit érzel) terjednek, és az előadóktól néha komoly interpretációs értelmezést igényelnek. ebből a ftarri label alkiadója a hitorri label 2023 október 23-án 2 előadást tartalmazó cédét adott ki. az egyikben maga a zeneszerző is játszik izraeli zenészek egy csoportjával, a másikat pedig a párizsi félicie bazelaire nagybőgős köré szerveződő együttes adja elő. a cédén szereplő egyik előadáson részt vett tom soloveitzik izraeli zenész, aki az album megjelenésének idején tokióban élt. ennek eredményeképpen a cd megjelenésének megünneplésére 2023. november 5-én a tokiói ftarriban a "play" soloveitzik által készített tokiói változat előadására került sor. bár az előadás időtartama a vártnál hosszabbnak bizonyult (majdnem 80 perc), a feszültséget a végsőkig sikerült fenntartani. __________________________________________________________ műsorismertető mike ratledge brit zeneszerző és billentyűs, 1943. május 6-án a kenti maidstone-ban, született. született. ratledge már fiatalon megtanult klasszikus zenét játszani és nagyra értékelni azt, mivel iskola igazgató apja csak ezt a zenét engedte otthon játszani. a canterburyi simon langton fiúgimnáziumba járt, ahol megismerkedett robert wyatt-tel és hugh hopperrel. a trió hamar összebarátkozott. alig néhány évvel később, 1961-ben megismerkedtek daevid allen ausztrál költővel és zenésszel, aki a jazz iránti szenvedélyes szeretetével bővítette zenei ismereteiket. allen 1960-ban egy melbourne-i könyvesboltban felfedezett beat-generációs írók hatására ehagyta ausztráliát és párizsba utazott. megfogadta, hogy soha nem tér vissza. 'még mindig úgy gyilkolták az őslakosokat, mint a kengurukat. azok a távoli északról jött vörös nyakú fickók alig tudták megkülönböztetni őket. borzalmas légkör volt, és még mindig nem nagyon beszélnek róla. megérkezem párizsba, és a következő pillanatban már ott ülök bud powel zongorája végén, és hallgatom a játékát.' daevid allen (1974) a '60-as évek elején, allen a beat hotelben lakott, egy hatemeletes háztömbben, amelyet a francia hírszerzés egykori alkalmazottja madame rachou vezetett, aki ügyesen távol tartja a csendőröket. a lakók többek között volt jack kerouac, brion gysin, peter orlovsky, allen ginsberg, william s. burroughs, derek raymond és harold norse. burroughs itt fejezte be a meztelen ebéd című könyvét. itt kezdődött életre szóló munkakapcsolatot brion gyinnel, és itt lett ian sommerville burroughs "rendszer-tanácsadója" és szeretője gysin vezette be burroughst a cut-up technikába, sommerville-lel pedig "álomgéppel” és hangszalagos vágásokkal kísérleteztek. norse itt írta meg cut-up technikával a "beat hotel" című regényét. ginsberg a hotelben írta meg a "kaddish" című versének egy részét, gregory corso pedig a "bomba" című gombafelhő-alakú verset. párizsban, miközben újságot árult, találkozott terry riley-vel, és ingyenes belépést kapott a környék jazzklubjaihoz, ahol olyan jazzbálványokat látott és hallott, mint charles mingus, thelonius monk, eric dolphy, sony rollins. aztán stoppal angliába utazott, és végül a canterbury-i wellington house-ban szállt meg, ami honor wyatt újságíró, műsorvezető és második férje, george ellidge pszichológus tulajdonában volt. allen gyorsan jó kapcsolatba került 15 éves fiukkal, rober wyattel. 'hasonló lemezgyűjteményünk volt, így azonnal ugyanazt a nyelvet beszéltük" - mondja allen. 'robert csodagyerek volt, a festett, zongorázott és sok minden mást. robert intellektuálisan egyidős volt velem. korához képest nagyon érett gondolkodású gyerek volt.' wyatt és iskolatársai, hugh és brian hopper, valamint mike ratledge idejüket kísérletezéssel töltötték. hugh hopper ornette coleman lemezekről tanulta a charlie haden féle nagybőgőzést. allen felidézi a wyatt-házat, 'amely tele van eklektikus zajokkal, bartoktól a bebopig, stravinsky-tól varése-ig. robert semmiképpen sem volt egy banktisztviselő típus. hugh, brian és mike az 1960-as évek elején azzal töltötték idejüket, hogy kezdetleges szalaghurkokat készítettek, és az éterben az american forces network és a bbc third program nevű csatornákon,- amely sokkal avantgárdabb volt akkor, mint manapság-, szörfölve keresték ismeretlen jazz zenétket.' de a jazz sokkal hozzáférhetőbbé vált daevid allen érkezése után, aki körülbelül 500 jelentős lemezzel, köztük monk, mingus, miles davis, cecil taylor, stb jelent meg, amik mind bekerültek a házba. daevid allen (1972) már ők maguk sem voltak kulturálisan tétlenek, és a fiúk mind allent tekintették a mozgatórugójuknak. 'ez az ember magával a loop-guruval, terry riley-val készített szalaghurkokat? mindannyian 16/17 évesek voltak, és én voltam a tapasztalt utazó, a nagy beatnik testvérük. ezért példaképnek tekintettek.' a wellington házban és a hoppers ugyanolyan toleráns szüleinél eltöltött atonális éjszakák végül egy jellegzetes helyi hangzássá fejlődtek. egy egész mitológia alakult ki később arról, hogy a soft machine és a caravan jövőbeli tagjai egykor ugyanazon a körzetben éltek. 'egy földrajz véletlen' - mondja mike ratledge. 'német újságírók a canterbury zenestílusról kérdezgetnek. utólag persze remek helynek tűnik, de valójában egy kis, meglehetősen konzervatív piaci város volt, ahol semmi sem történt. még egyetem sem volt egészen a hatvanas évek végéig'. - mondja hugh hopper. 'a leendő soft tagok számára a társadalmi környezetük lehetővé tette, büntetlenül folytathassák saját, egyedi zenei elképzeléseiket. elszigeteltek voltak anélkül, hogy elszigetelődtek volna, elnézőek anélkül, hogy elszigeteltek lettek volna. az eklektika volt a dolgok természetes rendje. a személyes stílus keresése közben olyan rengeteget plagizálsz mindenkitől, hogy a végén egyéni stílusod lesz.' - mondja ratledge. allen 1962-ben dolgozott először burroughs-szal, amikor a "the ticket that exploded" című drámahoz ő írta a zenét. ebben az időszakban allen, hugh hopper, wyatt és ratledge jazzt próbáltak játszani. a sohóban lévő pete and dud's establishment clubban…