Nocsak Podcast

#24 Mennyire oké kamaszként beleszeretni fiktív karakterekbe? | Könyvek, amiket kamaszként olvastunk 1. rész

· PT1H8M44S

Összefoglaló

Ebben az epizódban a Nocsak Podcast házigazdái a kamaszkorukban olvasott könyvekről, valamint a fiktív karakterekbe való beleszeretés jelenségéről beszélgetnek. Az első részben a kb. 12 és 15 éves koruk közötti olvasmányaikat idézik fel, mint például a 'Fiúk kizárva', a 'Szent…

Röviden

Műsor
Nocsak Podcast
Megjelenés
2025. 04. 13.
Hossz
1 óra 9 perc
Témák
kamaszkor, irodalom, fiktív karakterek, olvasás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a Nocsak Podcast újabb epizódja.

Amúgy jelenleg a nemrég fejeztem be az aratás hajnalát, ami teljesen kikészített, tehát hogy nem álltam készen.

És most itt mondom a hallgatóknak is, akik még nem olvasták, és neked is, Zsófi, aki még nem olvastad, hogy traumatikus, és ez most egy trigger warning, tehát én nem álltam készen erre a erre a szintű érzelmi kifacsarásra, sőt őszintén szóval így utólag végiggondolva azt arra az is eszembe jutott, hogy talán már too much, tehát hogy Susan Collins itt ez sok.

Hát de szerintem csak azért érzed soknak, mert hogy a trilógiát azt kábé tényleg gyerekként olvastad, csak hogy tudod arra számítasz.

Attól függetlenül is maga ez a könyv csak így önmagában értelmezve nagyon durván traumatikus.

Aki olvasta az tudni fogja, hogy mire gondolok.

Tehát, hogy konkrétan álmodtam vele, annyira rosszul voltam utána.

És miután befejeztem, így nagyon hát így ki voltam készülve.

Tényleg érzelmileg sírtam is meg minden.

És elkezdtem olvasni az Emily Wide sorozatának a harmadik részét.

Az Emily Wild és az elfeledett meséket és hát így nagyon belevág a közepébe, tehát konkrétan onnan folytatja, ahol a második részt abba hagyta.

Szóval egyből eseményekkel indul, de mégis kicsit nehéz volt így az aratás hajnaló után belerázódni, de most már így kezdem felvenni a hangulatot.

Csak azt gondolom, hogy tökéletes ez a könyv az aratás hajnala után, mert annyira kedves a világa. kedves.

Na, ez is relatív, de hogy hogy van egy ilyen nagyon jó hangulata, úgyhogy én most ezt olvasom, még eléggé az elején tartok, de hozza azt a azt a hangulatot, meg azt a mozgalmasságot, amit így tapasztaltam az első kettőben.

Habár még mindig azt gondolom, hogy az első a legjobb, de mondom, lehet ez a harmadik felül fogja írni, de az első könyv az nekem ilyen az öt csillagos volt.

És még annyit akartam, hogyha már itt egy csomót dumálok, hogy mit olvasok, elmondok 500 könyvet.

Vasárnap este olvastam el pár napja egy novellát, az a címe, hogy The Six Deaths of the Saint.

Mit tudom én, nem elérhető magyarul.

Nagyon rövid kis 30 oldalas egy óra alatt el lehet olvasni.

Fantasy és gyakorlatilag 30 oldalban hozza azt, amit nekem az Akotár nem tudott hozni 700 oldalba kábé.

Nagyon jó a koncepciója az a sztori, hogy van egy lány, aki mindig amikor meghal, akkor újjá születik, és de úgy, hogy emlékszik az előző életére.

Szóval, hogy mindig minden újjászületésnél egyre erősebb, meg egyre okosabb meg satöbbi lesz.

És többet nem is mondok el a sztoriról.

Szerintem még fogom újra olvasni, mert mert nagyon menő.

És akkor így ugye az aratás hajnala utáni kétségbeesésbe gondoltam, hogy egy kis rövid olvasmány most így pont jó lesz.

Úgyhogy ha fantasyra vágytok, de csak tényleg egy ilyen nagyon kis impulzusra, de közben egy nagyon mély üzenettel, akkor ezt ajánlom.

De nem érezted azt, hogy olvasnád tovább, vagy nekem az a Nem, teljesen le volt záró.

Ezért szeretek amúgy novellákat olvasni, mert hogy tényleg egy nem szeretek novellát olvasni, mert azt érzem, hogy nekem több többre van szükségem, hogy főleg, hogyha jót olvasok.

Hát pont azt gondolom, akkor nincs jól megírva a novella.

Tehát, hogy pont szerintem attól jó egy novella, hogyha így tényleg egy ilyen kerekegész például őrkénynek az egy percesei azt nem olvasnád tovább.

Szóval én meg ugye én azon az érven vagyok, hogy minél rövidebb egy sorozat is, annál jobb, kivéve a Harry Pottert például.

De hogy amúgy a mikor beszéltük ezt, hogy hogy három vagy két részes, vagy akár egy részes soroz fantasy, akkor akkor itt eltírt a véleményünk.

Szerintem ha valaki röviden, tehát hogy kis mennyiségben meg tud írni jól egy sztorit, az sokkal nagyobb tehetség.

Hát szerintem is mint az, aki így hoztam folyamatosan húzza.

Kivéve a Harry Pottert, az mindig kivétem.

Hát én most jelenleg semmit, de pont a tegnap este fejeztem be az énekesmadarak kis kígyók balladáját.

M hát ezt is a te hatásodra, benyomásodra, befolyásodra kezdtem el olvasni, mert amúgy láttam előtte a filmet.

Kiderült, hogy nem végigláttam a filmet csak addig, ameddig befejeződik a a viadal része a sztorinak, és nem tetszett a film.

Emlékszem, hogy csak úgy kábé ketten néztük meg legelőször, és úgy m nem tudom, húztam a számat, kicsit musicales volt, úgy nem hozta nekem azt a szintet, amit a többi film hozzott, úgy nem voltam megelégedve se a színész játéka, se semmivel.

És akkor emiatt nem is vettem kézbe a könyvet egészen addig, ameddig te el nem olvastad.

És hát le vagyok sokkolódva elég rendesen, és pont mondtam, és ez még semmi az, de igen, de hogy pont meg mondtam neked azt, hogy itt a hogy azért gondolom, hogy nagyobb hatással volt rá már ez a könyv is, úgy, hogy még az aratás hajnalát nem is olvastam el, mint mondjuk a Harry Potter, ami aztán tényleg főleg az utolsó kötet traumatizált annyira, hogy én amúgy nem szoktam sírni könyven, de itt azért elég rendesen szorongattam magamat a Harry Potternél, de hogy azért azért gondolom, hogy ez nagyobb hatással van rám, mert ez nem csak rám van hatással, hanem arra a 13 évesre is, aki olvasta a trilógiát, és tudja, hogy hogy mi történik, és úgy olvasna egy előzményt, hogy tudod, hogy hogy mi lesz a vége, és tudod, hogy hogy ez nem lesz olyan, ami ami után kicsit így fellélegzel, hanem még nagyobb gyomorgörcs lesz a gyomrodban, akkor hát nagyot üt.

És el nem tudom képzelni, hogy mire számítsak az aratás hajnalába, de nem fogom most még elkezdeni, hanem most pont kicseréltem az éjjeli szekrényen, eltettem a az énekes madarakat, s odaraktam a teremtett látszatot, ami hát szintén egy olyan elég mély sztori, szóval nem biztos, hogy pont ezután kellene olvassam, de már nagyon akarom, és annyira jó kiadása van, hogy konkrétan akkora sorök vannak benne, mint egy mesekönyvben.

Szóval valószínűleg ezt fogom olvasni.

Ez nem tudok sokat a sztoriról, belekezdtem, de nem akarok még nagyon mondani.

Majd valószínűleg a második vagy a következő epizódunkban már el fogom olvasni, és akkor majd fogok róla a véleményt alkotni.

De röviden ilyen nőknek az interjúja van benne, akiket hát bántalmaztak.

Legfőképpen azt hiszem, hogy szexuálisan, de nem vagyok ebben biztos.

És akkor egy ilyen a főszereplő karakterünk egy ilyen podcast keretein belül interjúztasztja ezeket a nőket, és az egyik hát nem tudom, bántalmazó magára ismert talán egy interjúb, és akkor megtámadja a nőt.

Tehát van egy ilyen krí vonala is az egésznek.

Izgalmasan hangzik, és mondom, iszonyat jó kiadása van, szóval valószínűleg nem tudom, így falni fogom, legalábbis ha nem fog annyira lehúzni a sztori.

Na hát akkor érzelmileg kicsináljuk magunkat. mindketten.

Tehát ilyen szoki érzelmi kivacsolás éra.

Na de akkor térjünk rá a mai résznek a témájára.

Arra gondoltunk, hogy így megnéznénk azt, hogy miket olvastunk kamasz korunkban és kamaszkor alatt értem.

Te nem tudom honnan indítottad.

Összeszedtünk mindketten néhány vagy hát elég sok könyvet, amiket ebben az időszakban olvastunk.

Nekem ilyen 11-12-től kezdődik. és a középiskola végéig tart.

Szóval, hogy ez így azért kamaszkodnak minősül.

És az volt az eredeti tervünk, hogy a könyvtárból, a városi könyvtárból elkérjük a kölcsönzési kártyánkat, a régit, amin így gyakorlatilag első osztályos korunk óta ott van igazából minden könyv, amit olvastunk egészen a középiskola végéig, merthogy addig jártunk mindketten rendszeresen könyvtárba, és többnyire könyvtárból olvastunk ebben az időszakban, és az nagyon-nagyon érdekes lett volna.

Nem sikerült, végül nincsenek már meg ezek a az iratok vagy dokumentumok.

Úgyhogy ezt nem sikerült megkapnunk.

Pedig nagyon vicces lett volna.

Szerintem egy csomó olyan könyv lenne, amin így cringselnénk most, hogy úristen, miket olvastunk.

Meg főleg úgy, hogy így így, hogy nem tudtunk ezekhez hozzáférni, azért nekem elég nagy megerőltetés volt megtalálni azokat a könyveket, amiket olvastam, mert tudom, hogy két olyan könyv is van, amit sehogy se találok a neten, hogy mi a címe, hogy néz ki, hogy van, csak annyira emlékszem, hogy milyen a borítója, és megkérdeztem a chat GPT-t, hogy hátha tud nekem-e besegíteni, de nem tudott.

És tegnap legalább egy másfél órán keresztül ezen kinlódtam, hogy megtaláljam ezeket.

És úgy az élmények azok megvannak, de a sztoriból meg semmiből semmi, hogy valamilyen kiindulópontom legyen.

És ezért lett volna nagyon értékes az a nem tudom kölcsönzési kártya, vagy hogy nevezik.

Igen, nekem is van ilyen, aminek sehogy se jutott eszembe végül a címes, a szerző meg semmi.

Ö, de kezdjük azzal, hogy hogyan alakult a kapcsolatunk az olvasással, és hogy így te mit gondolsz arról a azzal kapcsolatban, hogy miért szerettél megolvasni, mert ez nem ilyen egyértelmű, ahogy a gyerekek szeretnek olvasni, sajnos, de mi valamiért mindketten szerettünk gyerekkorunk óta.

Hát a az első könyv szerintem, amivel biztos vagyok benne, hogy azzal szerettem meg az olvasást, az a képes Biblia.

Amúgy erre én is gondoltam, hogy behozzam, mert abból tanultunk mindketten olvastun.

Meg az emlékszem, hogy nekem akkora élmény volt, hogy hogy úgy egy maga egy az olvasásnak a tanulásának a fázisa, hogy hogy egyre gyorsabban haladtam az oldalakkal meg.

Na, így az ilyen bibliai sztorikat is nagyon éltem.

Főleg, hogy ilyen kábé gyereknyelven voltak megírva képekkel kiegészítenve.

Meg nagyjából ismertük is ezeket a sztorikat, szóval nem volt annyira új.

Amúgy az nekem is így így egy élményként van még.

Szóval szerintem nekem azzal indult így az olvasási szeretetem.

Én amit még felírtam ide, ami ilyen kiskori és mindkettőnknek fontos, de nem találtam meg magát a könyvet.

Nem tudom, emlékszel-e, volt egy ilyen nagyobb könyvünk ami népmeséket gyűjtött össze.

Így már szakadt szét már akkor, amikor gyerekek voltunk.

És hogy anyu mindig abból olvasott fel gyerekkorunkban.

És akkor ennek volt egy kicsit egy ilyen rituál jellege, hogy akkor az így a hármunk közös dolga volt, hogy este bejött és akkor olvasott nekünk ebből a népmeseg gyűjteményből.

Képek is voltak meg ilyen tényleg abban is ilyen nagy szövegek.

Szóval szerintem az is elég fontos.

A én úgy emlékszem, hogy a csipike is ilyen, amit felolvasott anyu, de ebben nem vagyok teljesen biztos.

Szerintem nekem az is egy olyan élményként van meg, mint a képes Biblia, hogy lapozgattam s tanultam belőle olvasni.

Nekem az van meg, hogy valaki felolvastam.

De meg az viszont már ilyen iskolás élmény, tehát hogy az azt én azért nem is írtam föl, nem is írtam olyanokat, amiket így kötelező olvasmány volt az iskolában, hanem kifejezetten olyanokat, amit iskolán kívül olvastam.

Én nekem ilyen nagyon kisgyerekkoromból van, mert tehát mégiskoláskor előttről a csipik.

Én tudom, hogy tanultuk az iskolába a csipikét, és akkor még emlékszem, hogy mindenki meg is kellett vegye a könyvet.

Tehát, hogy ez ilyen hát kvázi kötelező volt.

Nyilván, hogyha megteheted, hogy vedd meg, akkor az úgy erős megt, mert én mondom nekem iskolas korom előtti élmény a csipike és még eszembe jutott egy könyvtárs ezt már azt se tudnám, hogy hol keressem, hogy én amikor gyerek voltam, akkor nagyon sokat vigyáztak rám ilyen szegről végről rokonok és náluk volt egy ilyen óriási mesekönyv, de hogy akkora, mint akkora volt, mint én kábé. és voltam ilyen három-négy éves, nem tudtam olvasni, és tele volt képekkel meg ilyen nagy szövegek meg minden, de az van meg, hogy forgatom a könyvet, de hogy így konkrétan tényleg ilyen hatalmas volt az egész könyv, főleg egy ilyen kicsi gyereknek, és így tele képekkel meg ilyen valami kalózok voltak benne, vagy nem nem tudom mi a sztorija, de az nagyon nagyon izgalmas volt.

Szóval a lényeg az, hogy már elég kicsi korunk óta azért így a könyvekkel így azért meghatározóak a az életünkben.

Meg amúgy a szüleink is azért olvastak, vagy apura nem emlékszem, hogy láttam volna valah olvasni, és nem vagyok benne biztos, hogy az arany emberen kívül olvasott a végig könyvet.

Nem tudom, majd megérdem, de de anyu azért olvasott elég sokat.

De persze nekem az Agata Kriszti élményeim az ő polcáról vannak.

Szóval, hogy na a lényeg az, hogy egy olyan családból jövünk, ahol a szülők olvasnak.

Úgyhogy valószínűleg ez az oka annak, hogy mi is megszerettük az olvasást.

És még írtam egy ilyet, hogy olvasási nehézségek kérdőjel, merthogy mindkettőnknek voltak ezzel gondjai.

Én nem gondolom, hogy nekem diszlexiám lett volna, vagy lenne.

Én inkább így már már így utólag másra vezetem vissza.

De hát neked ezzel milyen élményeid vannak?

Hát külön én se vizsgáltattam ki magam, meg gyerekén se vizsgáltatta ki, hogy papírom legyen arról, hogy diszlexiám van.

De tudom, hogy az egyetemen úgy azért téma volt ez az egyik tanárommal, és akkor akkor úgy kábé úgy arra jutottunk, hogy valószínűleg van egy bizonyos fokú diszlexiám, tekintve, hogy nem tudok akármilyen betűtípust olvasni.

Például, hogyha nem tudom, plakátokon vagy bárhol látok, ami csak nagy betűvel van írva, azt nem tudom rögtön olvasni, vagy vannak ilyen bizonyos betűtípusok, amik nehézséget okoznak.

És nyilván ez valószínűleg nem diszlexia, hanem ezt mindenki csinálta, hogy az iskoláb kiszámolta, hogy mikor jön, és akkor kábé megtanulta addig a szöveget, hogy ne akadjon vele.

De biztos vagyok benne, hogy egy jó adagtrauma is van emögött, és nem valódi nehézség.

Például nem tudom a templomból, amikor ott azért rendszeresen olvastunk fel hangosanm így fiatalként, gyerekként is, amikor meg tényleg kaptam ilyen negatív visszajelzéseket, hogy hát de hát előtte el kellett volna olvasni, meg nem tudom.

Említett entitások

Témák

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#24 Mennyire oké kamaszként beleszeretni fiktív karakterekbe? | Könyvek, amiket kamaszként olvastunk 1. rész”

Miről szól ez az epizód: „#24 Mennyire oké kamaszként beleszeretni fiktív karakterekbe? | Könyvek, amiket kamaszként olvastunk 1. rész”?

Ebben az epizódban a Nocsak Podcast házigazdái a kamaszkorukban olvasott könyvekről, valamint a fiktív karakterekbe való beleszeretés jelenségéről beszélgetnek. Az első részben a kb. 12 és 15 éves koruk közötti olvasmányaikat idézik fel, mint például a 'Fiúk kizárva', a 'Szent… Az epizód a Nocsak Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 04. 13..

Milyen témákat érint ez az epizód: „#24 Mennyire oké kamaszként beleszeretni fiktív karakterekbe? | Könyvek, amiket kamaszként olvastunk 1. rész”?

Fő témái: kamaszkor, irodalom, fiktív karakterek, olvasás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#24 Mennyire oké kamaszként beleszeretni fiktív karakterekbe? | Könyvek, amiket kamaszként olvastunk 1. rész”?

Megjelenés: 2025. 04. 13.. Hossz: 1 óra 9 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/nocsak-podcast/24-mennyire-oke-kamaszkent-beleszeretni-fiktiv-karakterekbe-konyvek-amiket-kamas

Több epizód a Nocsak Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból