Országos Széchényi Könyvtár

Benedek Elek: Székely Tündérország Székely népmesék és mondák – OSZK MEK Hangoskönyv

· PT12H57M31S

Összefoglaló

Ez a hangoskönyv Benedek Elek Székely Tündérország című művéből tartalmaz népmeséket és mondákat. A felolvasó Barna Emese. Az Országos Széchényi Könyvtár gondozásában jelent meg.

Röviden

Műsor
Országos Széchényi Könyvtár
Megjelenés
2026. 01. 07.
Hossz
12 óra 58 perc
Témák
népmesék, mondák, székely tündérország
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ott, ahol a Kurtafarkú malactúr, volt egyszer egy szegény ember.

Ennek a szegény embernek annyi gyermeke volt, mint a rostalika, még eggyel több.

Két kicsi butaszarvú ökre és két darab fődecskéje vala minden gazdasága.

Az egyikbe kölest vetett, s két gyermeket mellé állított, had őrizzék.

Azt mondják egyszer a szomszédok a szegény embernek: "Hé szomszéd!

Lássák-e kyetek? mondá a szegény ember.

És én nem is vettem észre eddig.

Most már lelkökre kötötte a gyermekeknek, hogy jól őrizzék azt a derága Isten áldását, mert ha egy szál hibázik belőle, halálnak halálával halnak meg.

Még azon nap csak leröppen egy varjú és elvisz egy szálat.

Utána a legkisebb gyermek futott árkon, bokron keresztül, de mind hiábavaló volt.

Addig futott a szegény gyermek, amíg egy nagy rengetegbe tévedt.

Hát amint megy, egy nagy tüzet lát.

A tűz mellett egy égtelen hosszú óriást, aki ott hemmedezett.

Ennek az óriásnak akkora orra volt, hogy éppen a térgyek alácsáig ért.

Háta mögé somolyodik a gyermek, de abba a minutába akkorát prüsszentett az óriás, hogy a szele 12 lépésre hajította. sírt szegény gyermek, rőkölt keservesen.

S leppegette a két fülét mindenfelé, hogy vajon merről jő az a sírás.

Más oldalára fordult, és éppen rátaposodott a gyerekre.

Hát te hogy tévejedtél ide, te szerencsétlen emberi állat?

Elmondja a gyermek nagy szepegéssel, nagy szipogással, hogy milyen szerencsétlenség találta.

S ő most már nem mer hazamenni.

Az óriásnak megesik a szíve rajta, és fiának fogadja.

Sok-sok idő telt el a gyermekből, de rég nagy legény lett.

Azt mondja egyszer az óriás: "Na fiam, én fölneveltelek.

Most már házasodj meg!" "Izen az nem is volna rossz dolog." Mondá a legény. "De hát kit vegyek el ebben a nagy rengetegben?

Majd találsz a rengetegen túl.

Ennek a túlsó szélén van egy tó.

Abba feredik minden áldott délbe három király kisasszony.

Menj oda, és még fürödnek, vedd el a kisebbiknek a gúnyáját.

De akárhogy kiabálnak utánad, vissza ne nézz, mert csúffát esznek.

Elmegyen a legény, s hát csak ugyanott feredik a három király kisasszony.

Olyan szép volt mind a három, mint egy-egy tündér.

Szépen hasra ereszkedett, és odacsúszott a bokrok közé, ahová a gúnyát levetették volt a király kisasszonyok.

De már most melyik a kisebbiké legény?

Ő bizony nem válogatta sokáig, hanem találomra elvett egyet, és azzal usyi neki megfutamodott.

A szerencsétlen a nagyobbik lányét találta megfogni.

Észreveszik a leányok, hogy valaki fut a gúnyával, futnak a bokrok közé, látják, hogy a nagyobbikét viszi.

Kiabálni kezdesztorka szakadtából.

Ne fuss te bolond, nézz vissza.

A legény bizony, mintha megboszorkányozták volna, elfelejtette az óriás tanácsát, visszanézett.

A leányok utólik, jól megtépázzák, s a legénynek gúnya nélkül kellett hazamennie.

Harmadnap azt mondja neki az óriás: "Na, hallod-e, hogyha holnap el nem veszed a kisebbik lány gúnyáját, és visszatalálsz nézni, karóba húzom a fejedet." De már most a legény sem vette a dolgot tréfára. tudta, hogy az óriás nem szokott komázni.

Harmad nap ismét csak odasompolyodék a bokrok közé, kiválasztá a legkisebb király kisasszony gúnyáját, s azzal usyi neki vesd el magad, olyan futásnak eredt, mintha mind a két szemét kivették volna.

Utána a leányok eleged, hogy nézz vissza, hé, de bizony nem nézett az vissza.

Mikor ez nem használt, könyörgésre fogták, istenkedtek neki, de mind hiába valóság vala.

Mit volt mit nem tenni a kicsi király kisasszonynak?

Nagy szomorún a legény után reggélt, és elkísérte a nagy rengetegbe.

Sírt, sírt egy kicsinyég a király kisasszony, de osztég lassanként a sírás is elmaradt.

Hát bizony megtetszett neki ez az ügyibe való legény.

Királyfiba se kapott volna ennél különbet.

Eltelik három nap s az óriás azt mondja a fogadott fiának: "Na fiam, már van feleséged is.

Én most téged Istennek ajánlak.

Menj a feleségeddel, lássatok országot, világot, mert ilyen éjfiú párnak nem lehet kendermagba bújni.

Azzal csak megfuinta egy sípot, s hát egy szempillantásra annyi szárnyas állat kerekedett össze, hogy a szem nem volt képes bélepni, mert közményt legyen mondva, az óriás a madaraknak a királya volt.

Egyszeribe elészöktet egy sereg varjat, s megparancsolja nekik, hogy öljenek meg egy bivajt.

Még ki se mondta, egy nagy bivajbőr feküdt a földön kiterítve.

Az óriás nagyszorgosan belé varrá ebbe az éfiakat, s meghagyta a varjaknak, hogy vegyék a hátukra, s meg se szussszanjak, míg az évegvárhoz nem érnek.

Repültek a varjak, mint a sebes szél, meg sem szussszantak az üvegvár aljáig, hanem mikor feltekintettek arra az égtelen magas évegvárra, visszafordultak az éjfiú párhoz, és azt mondták, hogy ennek ugyan nem fognak nyugvás nélkül.

Na, szussszantak egyet, nekiindulnak, repültek fel messze, hogy egy jó rugaszkodásnyira volt tőlük a vacsoracsillag, de mikor már szintéd este szinte a vár tetejéire értek, megrottyant az erejük, s szépen vissza kell ereszkedniük.

Elevenen megnyúzza az óriás, ha fel nem tudnak érni az éveg várba.

Amíg így búcsálódnának, az egyik varjó azt mondja, hogy hiszen valami könnyebb portékában is fel lehetne vinni ezeket az éfiakat.

B mennek oda, s a mónártól egy hordót kérnek.

Abba szépen beleültetik az éjfiú párt, az abroncsot ráverik a hordóra, és úgy indulnak útnak.

Hajnalba indultak, estére kerekedve fel is értek szerencsésen.

A hordót letették a vár tetején, megkoppintották erről is, túl is.

Az abroncsok lepattogtak, s az éjfiú pár kiszállott.

Tüstént mennek az évegvár urához, aki éppen a fekete király maga volt.

Békéreszkednek a nagy évekszobába a király színe elé.

Mi jóba jártok? kérdi a király.

Mi bizon felséges királyom, életünk, halálunk a kezedben van.

Most csaptam el az első kocsisomat s a belső leányt.

Neked, leány, nem lesz egyéb dolgod, csak minden reggel kisepersz hat szobát, de a hetedikbe béne találj menni, mert szörnyű halálnak halálával lakolsz.

Nem is ment ez két-három nap, de egyszer úgy elfogta a kíváncsiság, hogy semmilettképpen nem tudá visszatartani magát.

Egy rusnya kopacfejű ember ott ül egy hordóba, s csak a feje látszik ki belőle.

Aj, megijed a szegény lány, hogy szinte kétségbe esik.

Ki akar szaladni, de a kopacfejű ember megszólítja keserves siránkozóhangon.

Ne félj tőlem, te szépséges szép leány, hanem inkább szabadíts ki innét." "Hát te ki vagy?

S mi vagy?" kérdi a lány. "Én bizony tündérkopac vagyok.

A fekete király elvette országomat, s magamat pedig ebbe a hordóba záratott, hogy soha meg ne lássam az áldott napot." "Hallod, e-e, te gyönyörű virágszál?

Pattints le egy abroncsot, és megszolgálom!" Addig könyörgött, addig iskedett, hogy a lánynak meglágyult a szíve, egy abroncsot lepattantott.

A hordó egyszer széjel esett, és tündérkopac kiszökött belőle.

Mondáljak neked itt most elégett a köles, de nekem is.

Hát menjünk amerre a szemünk lát.

Eleget a lány, hogy bizony nem megy az első kocsis nélkül.

Tündérkopac megfogta, s erővel magával vitte.

Másnap megy a fekete király a hetedik szobába.

Hát tündér kopacnak hírepora sincsen.

Keresik a belső lányt, hát az sincs, mintha csak a föld nyerte volna el.

Meghallja ezt az első kocsis, és azt mondja a fekete királynak: "Felséges királyom, életem, halálom a kezedben van, de én tovább itt nem tudok maradni.

Megyek a szívem szerelme után." Elindult a szegénylegény hetet hét ország ellen, országon, világon keresztül.

Amint mendegéle, talál egy várat, s annak egyik ablakába kikönyökölve egy szép fehér népet.

Hej, szegény világ vetett ágy.

Az egyik szemük sírt, a másik kacagott.

Na, csak hogy megtalálták egymást.

Tündérkopac oda volt vadászni, de ki tudja, hogy mikor állít haza.

Már szedelőzködnek, indulnak is, s egyszerre csak nagyot csendül a vár.

Jaj, édes Jézusom, itthon van tündérkopac.

Most szörnyű halálnak halálával halunk meg.

Hamarjában bébújtatá urát az ágy alá.

Béjő tündérkopac, és elkezd szipogtatni az orrával.

Hé, asszony, valami emberszagot érzek itt.

Nincs itt lelkem tündérkopac, uram, semmiféle emberi lélek.

De tündérkopac nem hitt az asszonynak, csak odamene az ágyhoz, s az üstökinél fogvást kihúzzá a szegénylegényt alóla.

Na te emberizénk, mit választasz most három rossz közül?

Vízbe vettesselek, megégettesselek, vagy halálig tartó fogságba vesselek?

Ne tedd egyiket se, tündérkopac.

Tudod-e mit ígértél, hogy megszolgálod nekem, amiót veled tettem?

Addig sírt, addig könyörgött az asszony, hogy tündérkopac elereszti a szegénylegényt.

Megyen szegény feje hegyen völgyön által, s estére kelve egy kicsi házhoz ért.

B megy, ott talál egy vénasszonyt, és köszön neki.

Adjon Isten jó estét, öreg anyó.

Szerencsét, hogy öreg anyyónak szólítál, mert különben rútulj jársz vala.

Elmondja, hogy milyen nagy bajban van.

De adok én neked egy tanácsot, s azzal talán boldogodol.

Menj el a Veres királyhoz, szegődjél be hozzá kocsisnak.

A Veres királynál három napból áll egy esztendő, s ha ezt a három napot becsületesen kitöltöd, minden jóra fordul.

A Veres királynak van 120 lova.

Ebből a 120-ból egy maga a királyánya.

S ennek olyan kutyatermészete van, hogyha csak egy pillantásnyira lehunyod a szemedet, megszökik a ménesből, s a király akkor karóba húzatja a fejedet.

Na, a szegénylegény megköszöni a jó tanácsot, elmegy a Veres király udvarába, és ott mindjárt fel is fogadják őt kocsisnak.

Azt mondja neki a Veres király: "Itt a 120 lólegény, a kezedre adom.

Ma éjjel elmész velük éhálóba." Hanem előre mondom, hogy egy közülük csuda módon eltűnik minden éjjel, és csak másnap vetődik haza.

Ha rajtad is kifog, csúfot látsz.

Besötétedik, s a szegény legény kihajtja a 120 lovat a mezőre.

Egyszer csak úgy éjféltájba valami hangot hall.

Hát valaki mindcsak azt mondja: "Feküdjél le, János, feküdjél le, János!

Néz mindenfelé, nem lát semmiféle lelkes állatot.

Gondolja magában, ő bizony lefekszik.

Hadlám, mi lesz ebből?" De a szemét csak féligre hunta le.

Hát Szűz Mária, szent József, egy csikó egyszerre csak hallá változik, s azon módulag beléugrik a tóba, kiből a lovak inni szoktak.

De bezzeg a legény se volt rest.

A halután vet annál fogvást kihúzza a tóból.

Eleg hánykódott rángatódzott, de a legény ki nem ereszti a kezéből, és az ördöngős király kisasszonynak ismét csak vissza kellett változnia csikóvá.

Reggel hazaeregél a ménes, egy sem hibázott belőle.

Begy a pajtába a Veres király, és egy emelő rúddal istenesen megrakta a leányát, hogy megfogni engedte magát.

Második éjjel már hattyúgalamb képire változott az örtöngős királykisasszony.

Felemelkedett a hetedik égbe, és onnét, mint egy bárányfelleg ereszkedett le.

Hanem a legény most sem aludt el.

A felleget is megfogta a kantárral, és második nap is hiba nélkül ment haza a ménes.

A király most úgy megrakta a lányát, hogy elnyúlott a padláson.

Harmadik éjjel a föld alá bújt le, a földnek a hetedik rétjébe, de a legény utánament, és visszahozta a föld alól is.

Mikor hazaérnek, azt mondja a király: "Na fiam, kitelt a három esztendő, mit kívánsz?

Mert még ilyen kocsisom se volt, aki úgy tudjon vigyázni erre a csikóra." A legény azt mondta, hogy neki pénz nem kell.

Megelékszik azzal a kehes csikóval is, aki a ganédom körül szedeget.

Az a csikó pedig táltos volt, és előre megmondta a legénynek, hogy csak őt válassza, ha vissza akarja szerezni a feleségét.

A király elkacagta magát, de gondolta magában, ha neked csak addig ér az eszed, én bizony nem ertetek rád semmit.

Felül a legény erre a kehes lóra, kibotorkálnak az udvarból, s hát amint kívül vannak, a girhes, görhös lóból aranyszőrű paripa lett, s egy ugrással ott termett a tündérkopac udvarán.

Tündérkapac oda volt vadászni.

Azt mondja a táltos ló: "Most vezess bé az istálóba, adj nekem három köböl búzát, három veder vizet, osztig menj és láss a dolgod után.

De mikor dobrokolok, gyere a feleségeddel, mert különben itt talál tündérkopac." Nem is lehettek együtt sokáig az éjfiak, mert egyszer csak olyan dobrokolást hallanak, hogy a föld is megrenged belé.

Kiszaladnak az istállóba, fel a táltoslóra, és el, mint a sebes szélvész.

Abban a minutában megérkezik tündérkopac.

Keresi a feleségét, nincs sehol.

Megy az istállóba, kérdi a táltos lovát.

Keresheted immár a feleségedet, jó gazdám.

Hát mi mehetünk-e? kérdi tündérkopac.

Ehetem is, ihatom is, alhatom is rá.

Nem érjük már azokat utól az árnyékvilágban.

Utol kell érnünk, mégha az égbe repültek is.

Azzal fölpattan a lóra, elébb a földön, azután a levegőben.

Úgy szárnyalt, hogy nagy égi háború kerekedett utánok.

Mikor hétországon is keresztül szárnyaltak, csak akkor pillantották meg az éjfiú párt.

Na, drága lovam, most mutasd meg, mit tudsz.

Kiáltott tündérkopac, s a táltos ló úgy nekirugaszkodott, hogy még csak hét signyire volt a másiktól.

Olyan szelet csapott elé, hogy a szegény legény majd lefordult a lováról.

Ne féj gazdám, csak kapaszkodj belém.

Bíztatá a táltos a szegény legényt.

S hát lásd csudát, csak megnyílik a magas ég, s a táltos a nyíláson bérepül az égbe.

Látja ezt tündérkopasz, és neki fohászkodik.

Uram, teremtőm, nyisd meg az eget nekem is.

De az ég bezáródék előtte, és tündérkopac visszaesett lovastól, mindenestől, hogy a 77. csontja is ízzé parrá törött.

Volt egyszer egy szegény ember.

Három fia volt, kettő derék, ügyibe való legény.

A harmadik olyan tabajdok, teddes elés ved legény.

Azt mondja egyszer a legidősebb legény.

Hallá elendapu, én elmegyek szolgálatot…

Említett entitások

Témák

  • népmesék
  • mondák
  • székely tündérország

Személyek

  • Barna Emese

Szervezetek, cégek

  • Országos Széchényi Könyvtár

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Benedek Elek: Székely Tündérország Székely népmesék és mondák – OSZK MEK Hangoskönyv”

Miről szól ez az epizód: „Benedek Elek: Székely Tündérország Székely népmesék és mondák – OSZK MEK Hangoskönyv”?

Ez a hangoskönyv Benedek Elek Székely Tündérország című művéből tartalmaz népmeséket és mondákat. A felolvasó Barna Emese. Az Országos Széchényi Könyvtár gondozásában jelent meg. Az epizód a Országos Széchényi Könyvtár című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 07..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Benedek Elek: Székely Tündérország Székely népmesék és mondák – OSZK MEK Hangoskönyv”?

Fő témái: népmesék, mondák, székely tündérország.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Benedek Elek: Székely Tündérország Székely népmesék és mondák – OSZK MEK Hangoskönyv”?

Megjelenés: 2026. 01. 07.. Hossz: 12 óra 58 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/orszagos-szechenyi-konyvtar/benedek-elek-szekely-tunderorszag-szekely-nepmesek-es-mondak-oszk-mek-hangoskony

Több epizód a Országos Széchényi Könyvtár-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból