Országos Széchényi Könyvtár

Kutatás és flow, Zsupán Edina klasszika-filológus #CSEVEJ50

· PT55M51S

Összefoglaló

Zsupán Edina klasszika-filológus, az OSZK kutatója a jubileumi, 50. Csevej vendége. Elmeséli, hogyan alakult a kutatói pályája, Zalától az Eötvös-kollégiumon át a Bizáncig. Beszél a latinról, ógörögről, régészetről, újgörögről, tanításról, transzcendenciáról, és az elhivatott…

Röviden

Műsor
Országos Széchényi Könyvtár
Megjelenés
2026. 05. 31.
Hossz
56 perc
Szereplők, említett nevek
Zsupán Edina
Témák
klasszika-filológia, kutatás, latin nyelv, ógörög nyelv, régészet
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Köszöntöm kedves hallgatóinkat.

Ez a Nemzeti Könyvtár, az országos Széchenyi könyvtár beszélgetős műsora, és egy nagy mérföldköhöz érkeztünk, hiszen 50. alkalommal indította el Solymasi Ákos a rekord gombot, aki kiváló hangmérdökünk állandóan Keni vágja ezeket a beszélgetéseket.

És kicsit arra gondoltam, amikor elindultunk még 1000 évvel ezel, nem tudom, három éve vagy négy évvel, nem tudom mikor kezdődött ez az egész, hogy kicsit így a a könyvtárosokról is, a személyükről is kicsit bemutatunk különböző dolgokat.

Most Zsupán Edina a vendégünk, aki már egy törzs vendég itt a Csevejben ebben a podcastben.

És nagyon köszönöm neked, hogy hogy ezt az 50-et is így elvállaltad.

És annak idején, már nem emlékszem mikor volt, akkor volt egy ilyen formátum, hogy két különböző területen lévő könyvtári kolléga beszélget, és azt is elvállaltad, úgyhogy azt is nagyon köszönöm.

Az az nem lett annyira annyira menő a ahogy én elképzeltem, de azér az is az is jó volt.

Úgyhogy most egy olyan beszélgetést terveztem el, hogy nem nagyon beszélgetünk a korvirákról.

Legutóbb 2026. március 15-én megkaptad a magyar Érdem tiszti keresztét, és előtte is rendkívül sok kitüntetésed volt.

A Hunren OSK Fragment Kodicész kutatócsoport vezetője is vagy.

Különböző középkori szövegekkel foglalkoztok és onnan kezdeném ezt az egész dolgot el, hogy mikor volt a legutoljára Chestan.

Legutoljára a Chestregen április 18-ai hétvégén, azt hiszem, tehát hogy húsvét után valamikor.

Igen. >> Milyen megérkezünk csessekkre?

Azt már el is mondom, hogy itt születtél ezen a Hol is vagyunk Cheströk?

Igen, ez egy zalai település, egy falu.

Ez tájegységileg, hogy elhelyezzük, nagyon közel van a réicsi határátkelő helyhez, tehát Szlovéniához, de nincsen messze Ausztria sem, tehát így a három ország találkozásához közelfszik.

Három tájegység találkozási pontján Hetés, Göcse és őrség.

De a mi falunk leginkább talán szokásait, nyelvét tekintve az őrséghez áll közel.

Tehát Zalában vagyunk, egy Zalai falucska és én is egy kis falucskába származon az Alföldről.

Ott is megvoltak a különböző lehetőségek.

Nekem pedagógus szülőkkel már nem voltam annyira az a falusi típus, hiszen olvastunk könyveket meg különböző minden egyéb dolgokkal találkoztunk, hallgattuk a bakáit lemezeket.

Neked ez hogy nézett ki az ottani faliskába? >> Nekem nagyon meghatározó a későbbi pályafutás szempontjából, hogy milyen családból jövök.

Anyukám, ő tanítónőként dolgozott, de ő nagyon komoly írói képességekkel rendelkezik, és nyugdíjazása óta rendszeresen ír és publikál.

Apukám pedig festőművész, és ez teremtett egy olyan milliőt, amely bizonyos értelemben kijelölte a a későbbi utamat, illetve hozzátenném még apai nagyapámat, aki pedig nagyon intenzíven érdeklődött a magyar történelem iránt.

Egyben pedig egy ilyen egy ilyen fontos személy volt a a falu szellemi életében, úgymond.

Tehát, hogy egy ilyen háttérből indultam.

Azt is olvastam, hogy a nagyapád után jött ez a régészet, mint olyann még kiskorodban is. >> Igen.

Tehát, hogy a múltiránti érdeklődés is összekapcsolódik ezzel a családi indíttatással. >> És akkor hogy képzeljük el, hogy ültél a nagypapa ölében, és akkor mesélte a történeteket, hogy zajlott ez az érdeklődés?

Ő a napi munka után, amikor végzett, vagy vagy amikor volt egy kis szünet a napban, tehát ebéd után többnyire, akkor leült és és komoly történelemkönyveket olvasott, szóval rendelt mindenféle fontos munkát, és ő rendszeresen olvasott.

Neked beszámolt ezekről a könyvekről, hogy hogy gyere, Dina, és itt találtam egy nagyon fontos dolgot.

Talán nem így, de de igen, tehát így rendszeresen benne volt a családi köztudatban, benne voltak az ő olvasmányai.

Igen. >> És akkor az apai vonal, hogy lett a festészet?

Az az miért nem olvasott apukád is inkább ilyen könyveket, és ő is belement volna a tudományba. >> Ő hozta magával a családjából ezt a a festői készséget, tehát ezt a vénát, a kézügyességet. és az ő nagybátja, tehát nem a vérszerinti, hanem a a nagy nénje volt a vérszerinti rokona, de az ő férje, ő is festőművész volt.

Tehát egy ott ott a ahol éltek a a faluban, ő egy nagyon nagyra becsült és elismert és a környéken festőművész volt Kulcsár rendre.

Minden bizonnyal ő volt a minta, hogy egy kisfiú nyilvánvaló az ő hatására próbál próbálta ki, hogy milyen is lehet ezzel foglalkozni, és valójában kiderült, hogy ő is nagyon tehetséges, és így választotta ezt az utat.

Pár év még csináltam is neki egy ilyen próbahonlapot, ha emlékszel, és még meg is kerestem még még fönt is van a az interneten valahol ez a honlap, és ez azt jelenti, hogy még most is festeget és árulja a képeit, hogy hogy mit csinál most egy nyugdíjas festőművész. >> Igen, igen.

Tehát ő ott a a környéken nem is annyira kis sugarú körben egy egy nagyon kedvelt és elismert alkotó, és igen, tehát azóta is intenzíven dolgozik. megrendelései vannak, szóval nagyon szép pályá >> inkább a tályokat, vagy van valami abtrakt vonal, vagy portrék, milyen típusú képeket, >> inkább tájképeket, igen, tjképeket fest.

Szoktam mondani, hogy ő Pannónia festője is a helyi >> tája, de vannak város részletek, utcaképek, zsánerképek és csendéletek. >> Téged lefestett?

Nem, nem, nem, nem, [nevetés] >> nem is kérted föl, nem is akartad. >> Nem, ez nem, nem merült föl.

Nem. >> És akkor hogy nézett ki ez a család?

Ugye akkor a nagypapa hozta történelmi vonalat, anyukád, mint pedagógusította a füzeteket és foglalkozott a gyermekekkel.

És a festőművész, apuka, ott ott neked hogyan indult az egész gyerekkori pályafutásod?

Nem gondoltál, hogy inkább a festészet, vagy inkább ez a tanítás, a tudományod hamar eldöntötted, hogy merrefelé mész? >> Nem.

És ez tulajdonképpen ez a sok szál, ez a mai napig így kavarok bennem [torokköszörülés] tényleg.

Tehát nagyon nehezen egyszer egyik dominál, másszor a másik száll vagy indíttatás kerül előtérbe.

Ez egy kicsit megnehezítette a helyzetemet a a későbbiekben is, hogy hogy az ember valahogy mindent akar és és nagyon nehéz koncentráltam, végül is mégis csak egy irányban egy egy bizonyos kiválasztott irányban haladni.

Amikor készültem erre a beszélgetésre, akkor gondolkodtam azon, hogy mégis mi lehetett az, amit én mindebből értékként magammal hoztam.

És talán, hogyha általános pontokat kellene megnevezni, akkor azt mondanám, hogy hogy a a jelen volt a mi családunkban egy egy esztétikai látásmód, tehát ami ami talán egy alapvető attitűd volt közöttünk, hogy minden tapasztalat, amit megéltünk, az azonnal egyfajta reflektáltságba csapott át.

Tehát tudatosan tekintettünk rá arra, hogy amit látunk, az szép-e vagy nem.

Tehát ilyen egyszerűen fogalmazva, és hogy miért szép. >> És ez egy részét képezte a beszélgetéseinknek, és részét képezi a mai napig.

Tehát amikor én hazamegyek és és a szüleimmel beszélgetek, akkor én nagyon-nagyon szeretem ezt a tiszta rátekintést a és ezt ezt a fajta rátekintést a világra.

Ez volt az egyik, a másik persze ez ugyanúgy igaz a az irodalomra, tehát az olvasott dolgoknak a az esztétikumára is, tehát hogy nem csak nem csak látványról, hanem a szövegekről is lehet ugyanígy beszélgetni.

És azt hiszem, hogy ez az, ami ami az én pályafutásomat a lehető leg pontosabban kijelölte, és így utólag elgondolva szinte nem is volt más esélye, hogy másfajta hozzáállást válasszak a világhoz.

Tehát ez egy ilyen alapvető szemlélet talán.

A pedagógiai, tehát a tanítás szándékát is hozom magammal.

Ez is, ez sem idegelni, és ez is egy nagyon valahogy hozzátartozik a az én világomhoz is. >> Az iskola, mint olyan, az az ott hogyan képzeljük el a Chestregen?

Anyukád is ott volt, mint egy ilyen bábaként, [horkantás] mint pedagógus, vagy volt egy szabadtered? >> Anyukám?

Egy nagyon nagyon szabad szellem és egy nagyon meg elengedő személyiség.

Nem, sosem sosem telepedett rám.

Tehát ő nem is tanított engem soha.

Szóval, hogy ő mindig más osztályokat tanított, és nem, tehát sosem éreztem, hogy >> persze tudtam, hogy ott van, de ő nem határozta meg az én mozgásomat egyáltalán. >> Nem volt olyan kitöltött az ablakot, és akkor egyből jött, hogy várj, mert megint mit csináltál? [nevetés] Hogy >> hát akkor biztos jött volna de szerencsére ilyenre nem kerül. pedagógus van, vagy tanár, tanító, akire emlékszel, aki esetleg ő is hozzátett a te alapjaidhoz >> mindenképpen.

És és ezen is gondolkodtam, hogy valójában az ember pályáját vagy a az útját nagyon fontos tanárszemélyiségek kísérik, és hogy azok a legmeghatározóbbak.

Nagyon-nagyon sokat köszönhetek nagyon sokaknak.

Chestagen egy nagyon jó általános iskola volt, szóval, hogy én én nagyon szerettem odajárni.

És tehát, hogy egy nagyon megbízható tudással mentem el onnan.

És én aztán Zalaegerszegre az Rényi Miklós gimnáziumba jártam, ahova egy olyan iskolában, ami ami mai napig egy nagyon jó gimnáziumnak számít, és ott minden tanárom nagyon jó volt, de hogyha néhányat vagy a legnagyobb hatásúakat kell kiemelnem, akkor az akkor mindenféleképpen a latin tanárnőm, őrinné Dr.

Kei Irén, aki éppen azokban az években dolgozott latint tanárként a gimnáziumban óraadóként.

Ő egyébként régészés levéltáros, tehát a Zala megyei levéltárban dolgozott.

Akkor [horkantás] ő fordította teljes egészében az antikvitás felé, illetve szerettette meg velem a latint.

A másik pedig a magyar tanárnőm, Vajda Istvánné, Marika néni, aki egy csodálatos tanár volt.

A az irodalmat úgy tanította, mint a tehát együtt a művészettörténettel és egy egyfajta világnézettel.

Szóval egy egy ilyen komplex megközelítésben.

És egyébként a felvételinél, vagy amikor beiratkoztunk a gimnáziumba, ott el kellett dönteni, hogy ki milyen nyelvet tanul.

És én ő megkérdezte, hogy mi akarok lenni.

És én akkor azt mondtam, hogy én én régészettel szeretnék foglalkozni, és azt mondta, hogy akkor latinul kell tanulni.

És így így kezdtem el latinul tanulni.

Persze ennek megvolt a hátránya is, mert akkor nem lehetett mást választani az orosz mellett.

Tehát a gimnáziumban én én oroszt és latint tanultam, és akkor még sehol nem voltak a modern idegen nyelvek, amelyek aztán behozandó hátrányt jelent. idővel azok is megérkeztek az életedben.

Még az által rá egy kicsit, hogy a régi társak, ott találkozók, hogy van-e valami kapcsolatod még velük?

Működik még ez a gyerekkori barátságok? >> Igen, mindenképpen.

Én viszonylag gyakran járok haza és nagyon fontosnak tartom a korai kapcsolatokat is.

És igen, vannak vannak barátságok.

Igen. >> És akkor gondolom az is jó lehet, hogy nem kell korvinákról velük beszélgetni, hanem a normális dolgokról az életben. [horkantás] >> Persze megbeszéltük, hogy most se beszélünk, csak hát csak előjött. >> Igen.

Igen. [horkantás] >> A régészet mondtad és még kicsit menjünk vissza.

Mondtad azt is, hogy ugye a művészettörténet, azt majd tudtad beszélni esetleg apukáddal, a szövegeket, anyukáddal, de Temesvárról már írtál egy dolgozatot még a általános iskolában.

Most Edinám most nagyon mosolyog. >> Te jó ég. >> És [nevetés] ekkor olyan dolgodat készítettél, hogy különböző iniciálokat rajzoltál bele.

Úgy néz ki, hogy ekkor már így összeállt ez az egész dolog, nem? >> Hát lehetséges.

Szóval na hát, hogy miket találtál meg, de ezt egyáltalán hol lehet ehhez hozzájutni?

Ez egy ez egy ez egy középiskolás történeti pályázat volt.

Amit ami Temesvárról írtam és [torokköszörülés] a Temesvári várról és a legnagyobb élményt az jelentette, hogy így, hogy igen, a korvinákból kimásoltam iniciálékat és azokat gyönyörűen bele belerajzoltam és belefestettem a szövegbe.

Az öt >> határan különdíjat meg így elájultak tőle.

Hát igen, ez ez valóban í >> egyéb tárgyakkal hogy állt az túlettél a fizikán, biológián, ilyesmi, a tekon azok csak úgy voltak.

Tehát így akkor már nagyon elmentél ebbe a irányba. >> Hát azért én nagyon nagyon kötelességtudóan tanultam, szóval meg minden. >> Igen, mondjuk így.

Hát igen. [nevetés] Úgyhogy úgyhogy nagyon én nagyon nagyon nagyon ilyen jó tanuló vagy ilyen jó kislányként mindent kötelességszerűen megtanultam, ismételtem állandóan mindenből.

Persze a sokszor bizonyos osztálytársaim nagy derültségére [nevetés] >> tudta kapcsolódni a Tréber Edinával.

Azért azért így >> kollégiumban laktál, vagy hogy volt? >> Igen, kollégiumban.

Igen, [torokköszörülés] Zalaegerszegen a kollégiumban laktam.

Én, én nagyon szerettem otthon a a családban meg a a >> nagyon szerettem általános iskolás lenni.

Nekem a középiskola az az éppen talán a kollégium kollégista lét miatt, ami nagyon behatárolta az én addig valahogyannyira gazdagnak megélt életemet.

Szóval annyira annyira leszűkített a mozgásteret, és az az >> talán az az amiatt nem volt annyira jó. >> És akkor pénteken óra után mentél és hétfő reggel, vagy vasárnap késő este mentél be a kollégiumba így eltötz és ott hagytad helyre magad otthon a csetregi helyen. >> Igen, pontosan ez történt.

Kicsit elnézést, hogy így magamról beszélett.

Ugyanez volt nekünk Tisz a fülden, amikor én is így vissza >> néztem. >> Neked sem volt olyan jó >> a latin nyelv.

Tehát mondták, hogy régészet és akkor latint kell tanulnod, ugye az orosszal is meg kellett küzdeni.

Mikor jutottál arra a szintre, hogy valamit eredetibe egyszer csak levettél a könyvtárból, vagy valahonnan, és elkezdtél latinul olvasni bármit? >> Középiskolában azért az ember a tanyben lévő szövegeket olvassa.

Legfeljebb gyakorlószövegeket, amikor különféle versenyekre készültünk, akkor a tanárnőm adott különféle szövegeket.

Ö főként cicerót emlékeim szerint pluszban a egyetem egyetemi évek alatt kezdtem el úgy >> komoly >> komolyabban olvasni.

Bár ott a egyetemi órákra is nagyon-nagyon sokat kellett készülni.

Szóval ott ott aztán szakmányba kellett hosszúhosszú latin szövegeket különféle szerzőktől olvasni, ami ami a latin szakot eléggé megnehezítette.

Tehát, hogy ott aztán éjszakázások minden >> az egész héten.

Szóval az egy kemény dolog volt, hogyha az ember >> tényleg meg akart tanulni, vagy el akart mélyedni abban abban a nyelv, vagy meg akarta tanulni azt a nyelvet.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kutatás és flow, Zsupán Edina klasszika-filológus #CSEVEJ50”

Miről szól ez az epizód: „Kutatás és flow, Zsupán Edina klasszika-filológus #CSEVEJ50”?

Zsupán Edina klasszika-filológus, az OSZK kutatója a jubileumi, 50. Csevej vendége. Elmeséli, hogyan alakult a kutatói pályája, Zalától az Eötvös-kollégiumon át a Bizáncig. Beszél a latinról, ógörögről, régészetről, újgörögről, tanításról, transzcendenciáról, és az elhivatott… Az epizód a Országos Széchényi Könyvtár című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 31..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Kutatás és flow, Zsupán Edina klasszika-filológus #CSEVEJ50”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Zsupán Edina.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Kutatás és flow, Zsupán Edina klasszika-filológus #CSEVEJ50”?

Fő témái: klasszika-filológia, kutatás, latin nyelv, ógörög nyelv, régészet.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kutatás és flow, Zsupán Edina klasszika-filológus #CSEVEJ50”?

Megjelenés: 2026. 05. 31.. Hossz: 56 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/orszagos-szechenyi-konyvtar/kutatas-es-flow-zsupan-edina-klasszika-filologus-csevej50-dc52d719

Több epizód a Országos Széchényi Könyvtár-ből