Országos Széchényi Könyvtár

William Shakespeare: Hamlet – OSZK MEK Hangoskönyv

· PT15H52M48S

Összefoglaló

Ez a hangoskönyv William Shakespeare Hamlet című tragédiáját mutatja be, ahogyan az Országos Széchényi Könyvtár publikálta. A leírás kitér a mű irodalmi jelentőségére és a róla az elmúlt évszázadokban megfogalmazott kritikákra.

Röviden

Műsor
Országos Széchényi Könyvtár
Megjelenés
2026. 02. 24.
Hossz
15 óra 53 perc
Témák
william shakespeare, hamlet, tragédia, hangoskönyv
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A felvétel 2008 júliusában készült Miskolcon a Sentsury hangstúdióban a Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület megbízásából az internetszolgáltatók tanácsának támogatásával.

Európa könyvkiadó, Budapest 1967.

Hamlett az előbbi király fia, a mostaninak unokaölcse.

Voltimand Cornélius Rosenkranz Gildenstern udvarfiak Oszrik udvaronc pap más udvaronc Marcellusz Bernardo tisztek Francisco katona Rajnald Polónius embere százados követek Hamlet atja szelleme Fortimbras Norvég királyfi.

Gertrúd dán királyné Hamlet anyja.

Urak, úrnők, tisztek katonák színészek hajósok híradók és kíséret.

Szín: Helzingőr első felvonás.

Helzingőr, emelt tér a kastély előtt.

Bernardo sokáig éljen a király.

Francisco órádra pontosan jössz?

Kemény hideg van, s nem jól vagyok.

Bernardó, nyugodtan örködél, Franciscó.

Ha Marcelluszt Horációt találod, őrtársimat mondd, hogy siessenek.

Marcelus Isten vered becsületes vitéz.

Francisco Bernardó van helyettem.

Az Bernardo hozott Isten Horáció.

No hát ma éjjel is járt az izé.

Horáció azt mondja, képzelődünk, és nem fog rajta hit.

Ez általunk két ízbe látott rémlátvány felől.

És hát magammal hívtam őt, virrassza velünk az ének perceit.

S ha jő megint a tünemény, legyen szemünk tanúja és szólítsa meg.

Hadd ostromoljuk ismét a füled, mely csodának úgy el van falazva, amit mi kétszer láttunk.

Bernárdó mondja el, mi képesett.

Múlt éjszaka midőn a ma csillag, mely a saroktól nyugodtra ég, a mennyek épp azon részén világolt, Marcellusz meg én az óra egyet ütvén.

Marcellusz csit, szó se több, ahol jő már megint.

Bernardó alakra éppen a megholt király.

Egy ízzig átver félelem, csodálat!

Mi vagy te, mely az éj felett bitorlod?

Együtt a ma szép harcias idommal, amelyben egykor elhunyt Dánia fölsége járt?

Lám neheztel, Bernardo és haladt tovább.

Nem több hát, mint puszta képzelet.

Az Isten látja, nem hinném soha. érzéki és hű vallomása nélkül saját szememnek.

Marcelusz ugyebár hasonlít, Horáció, mint te magadhoz, még harcmezis e volt királyomon, midőn a büszke norvégit legyőzte, s bosszús vitában í zord képe volt, midőn a szánas lengyelt a jeen megverte.

Különös Marcelusz két ízbe már, s ponte halotti órán járt őrhelyünk előtt í harcilag.

Mi részben árt sajátlag, nem tudom, de általános véleményem az, hogy ez honunkra nagy csapást jelent.

Üljünk le, s aki tudja, mondja meg, miért ez szoros e- pontos örvigyázat, gyötörni éjjel az alattvalót?

Miért öntik- e rézáldukat naponta, s veszik külföldön a sok harcis szert?

Miért a hajóácsok nagy fogdosása?

Kiknél vasárnap, köznap egyre mén.

Mi készül, hogy ez izzadó sietség munkába fog mind éjet, mind napot?

Én megmondhatom, legalább ez a hír.

Az elhunyt királyt, kinek képmása feltűnt az elébb, tudjátok, a norvégi Fortimbrass izgatva büszke versenyviszketektől.

Ám hős hamletünk, mert így becsült az össmert világrész, megölte Fortimbrast.

Pecsétes alkú, törvény, lovagszokással szentesült, levén közöttük, mely szerint Amaz éltével együtt minden birtokát, mely pör alatt volt, a győzőre hagyja, s mlyel fölérőt szintén lekötött a mi királyunk.

Most ha győzala a Fortimbrasz, ő örökli-e vagyont?

És így viszont az övé, cserekötésük egy kitűzött pontja által hamletre szállt.

Na most az ifjú Fortinbrus tapasztalatlan harcvággyal tele Norvégia szélein itt és amott egy csőcselék elszánt hadat toborza, mely puszta étiért kész nyagtörő nagy vállalatra.

És ez nem kisebb, hisz kormányunk előtt már nem titok, mint visszavenni tőlünk fegyver által az apja elvesztette földeket.

Úgy sejtem én, ez őrségünk oka, s az országos hűhónak kútfeje.

S jól összevág, hogy e csodás alak fegyverbe jár itt oly hasonlatos ama királyhoz, akiért e harc.

Egy porszem ő az észszemét zavarni.

Így Róma fönt virágzónjain, a leghatalmasabb júliusz bukása előtt kevéssel gazdátlan maradt sok sír, s belőle a leples halott makogva nyíva járt, mint utcaszerte.

Tűzfarkú, csillag, vérharmat, homálya napban, és a nyirkos égitest, mely Neptun országán uralkodik, korrá fogyott, majd mint a végnapon, s ím zort jövők hasonló gyászjelét, mintegy a balsors száguldó futárit, s előbeszédét ránk törő gonosznak tüntet föl együtt a menny föld hazánk éghajlatán és honosaink előtt.

De halkan ím ehol j már megint útját szelem, ha megront is, megállj káprázat.

Ha van beszélni hangod vagy szavad, felej.

Ha képes ember tenni jót veled, mi néked enyhes nékem ütó.

Felejatán belátsz honod sorsába, mely előre tudva elkerülhető.

S ha életedben zsarlott kincseket raktál halomra mélyen föld alatt, miért ti holtak visszajárni szoktok?

Megbántjuk a mi főnséges midőn erőszak látszatával fenyegetjük, mert sérthetetlen, mint a levegő, s hiú ütésink vásod gúj neki.

Bernárdó szólt volna már, hogy a kakas kiállta.

Sújtott a lény a rettentő hívásra.

Úgy beszélik, hogy a kakas a reggel harsonája.

Metsző hegyes torkával fölveri a napnak Istenét, s az ő jelére, ha tűz, ha vízben, földön vagy egen csatangol a bolygól lélek, siet mezgyéi közzé.

S van ben igaz, arról ez a jelentárgy is bizonyság.

Aztán csak elmúlt a kakas szavára.

Mondják valahányszor az idő közelg, melyben Urunk születését ünnepeljük, egész éjjel zeng-e hajnalmadár, s hogy akkor egy sem mér mozdulni szellem.

Az éjj ártalmatlan, planéta nem ver.

Tündér nem igé, nem bűvöl boszorkány.

Oly üdvös, oly szentelt azon idő.

Hallottam én is, hiszek is belőle, de ím a reggel öltve bíborát, ott járdal a domb harmatján keletre menjünk.

Letelt az őr, s azt mondom én, tudsuk mindez éji látomást az ifjú Hamlettel, mert a fejem rám, hogy nékünk oly néma szellem, ő hozzá beszélni fog.

Rálesztek ugye, hogy értesítsük, mint a szeretet kívánja, s illik hű tisztünk szerint.

Én tudom, ma reggel legalkalmasan, hol találni őt.

Ugyanott Trónterem, király királyné Hamlet Polóniusz Láertész, Voltimand, Kornéliusz urak és kísérők jönnek.

Bár Hamlett édes testvérünk halála emléke még új, és úgy illenék, hogy gyászba hordjuk szívünket, s egész országunk egy búshomlokkáboruljon.

De annyiban már a természeten győzött az ész, hogy míg bölcs fájdalommal siratjuk őt, megemlékszünk magunkról.

Azért ándjunkat egykor most királynénk, e harcos állam trónja özvegyét, mint egy kopár örömmel.

A szemünk mosolygva egyik, a másik könnyezve, kéjel, koporsók, gyásszal, nász között, egyensúlyozva bánatos gyönyört, nőülvevők, nem ellenkezve bölcs tanácsitokkal, melyeket nekünk szabadon adátok ezánt.

Már most az ifjú Fortin Brus, miképp tudjátok is, nem adva ránk sokat, vagy olyzemben, hogy bántyánk halála miatt ez ország össze-vissza van, kalandos álmakkal szövetkezik, s követséggel sem átalt háborítni.

Az Atya elvesztette földeket kiadni kérvén, melyek jogszerint bátyámra szálltak.

Most magunkra térve s, hogy miért gyűlés, így áll az ügy.

Mi a norvég királynak, az ifjú Fortimbrasz bátjának, aki mint agybafekvő és erőtlen agg, aligha sejti öcse szándokát, írtunk, ne hagyja többre menni ezt, holott csak úgy is népéből telik ujjonc, csapatszám s minden, ami kell.

Most hát jó volt, imánd Kornélius, ti lesztek üdvözlésem átvivői az AKhoz.

Nem szabván nagyobb kört számotokra, mint itt írva van.

Jó utat és a gyorsaság legyen legjobb ajánlat hűségtek felől.

Most, mint egyébkor tettünk, szólni fog.

Nos, hát láertész, mondd, mi jóba jársz? kérésed volna.

A dán király előtt okos beszéd nem vész hiába.

Mit kérnél, Láertész, hogy kérve lenne, s nem megadva is?

A szívvel a fő nem közel rokon, a száj iránt kéz nem szolgálatosabb, mint te királyi szék atyád iránt.

Fölséges királyom, kegyét, a szabadságot, hogy Franciaországba visszatérhessek.

Ki onnan koronázásra vágytam volt haza hűség jeléül.

Most végezve tisztem, frankhóba szállnak vágyaim, s hajolva fogadnák a kegyes bocsánatot.

S atyád ereszt, mit szól Polóniusz?

Igen, királyom. zaklatásival a lassú engedélyt kicsi rá, s én szándokát nehéz jóváhagyással pecsételém már most.

Élt hát láertés szép világodat, sajátod a korély, élvezd örömmel.

De hát te Hamlett, jó öcsém s fiam, Hamlett félre.

Több mint rokonság, s nem éppen rokonszenv.

Még rajtad egyre felhők csüngenek.

Ezt az éjszínt dobd le már, s a dán királyra ves nyájasb szemet.

Nehéz pillád, ne süsd alá örökké, keresve mintegy a por közt atyádat.

Tudod közös, hogy meghal aki él, s természet útján szebb valóra kél.

Ha az, miért látszik tehát előtted annyira különösnek?

Látszik, asszonyom, az is valóban.

Nem-e sötét színköntös jó anyám, sem a szokott gyászöltözett. sem az erőltetett mell zúgó sóhaja, nem a szemekben duzzadó patak, a csüggedőtartású arc meg a bú többi módja, színe és alakja jelölhet engem voltaképp.

Ezek valóban látszanak, mert játszhatók.

Az enyém belül van, és nem látja szem, csak dísze és boglára gyászmezem. király.

Szép tőled és ajánlja a szíved Hamlett Leróni mindeg gyász adót atyádnak.

De lásd, Atyád is vesztett egy atyát, a vesztő újra mást meg mást, s az élő siratta egykorik fiúi tiszta szerint.

De így megáltalkodni a bánatban ez vétkes nyakaskodás, nem férfias bú.

Isten elleni rúgódozás, mely gyarló szívet és nem béketűrő elmét árul el, és bárdolatlan együgyű eszet, mert a mi tudjuk, meg kell, hogy legyen, és oly közös, mint érzékink alá eső akármi.

Miért izgálgadatscal szívünkre venni?

Fúj, ez bűn az ég, bűn a halott, bűn a természet ellen.

Fonák az észnek, melynél az atyák halála közhely, s szüntelen kiáltja az első hullától a ma kimúltig, hogy így kell lenni.

Vágd földhöz tehát kérünk egy gyáva bút, s tekintsd atyádul, mert a világgal éreztetni kell, hogy trónusunkhoz legközelebb te állsz.

S mi nem kevésbé gyöngéden fogunk szeretni, mint legjobb nemző Atya édes fiát.

Mi célod illeti, hogy Witemberbergbe visszamenj tanulni.

Ez óhajtásunk ellen van nagyon.

Tégj is le, kérlek, erről, és maradj nyáj a szemünk előtt szíves körünkben, mint első udvaronc, öcsénk s fiúnk.

Ne hagyd hiába kérni jó anyádat!

Hamlett úgy engedelmes lészek, asszonyom.

Király, ez már fiúi szép válasz.

Hamlet szelíd és kész megegyezésem mosolyjan ül szívemen.

Minek örömérem ma ne csengillikom, hogy a felhőknek ágyú megne mondja, az ég is a királyi áldomást, a földi dörgést zengje vissza.

Harsonák király királyné urak satöbbi, Polóniusz és Láértész L.

Ó, hogy nem olvad, nem hígs, enyhész harmadtá e nagyon-nagyon merő hús.

Vagy miért szegezte az örökkévaló az öngyilkosság ellen kánonát?

Ó Isten Isten mi unt üres, nyomasztó nékeme világi üzlet.

Fi rúdtvilág, gyomos kert megy, tenyész, hogy magva hújjon, dudva és üszög kövér tanyája.

S egy oly király, kihez a mostani hiperion mellett szatír, ki úgy élt, halt anyámért, hogy kimélte még a fúvószelektől is ég és pokol.

Szenvedéllyel csüggött anyám és férjém, mintha vágyát növelte volna tápja.

Símhol egy hó múlva már, de jobb feledni ezt.

Csak egy rövid hó, még cipője sem szakadt el, melyben atyám testét kísérte ki, nióbe módra könnyé válva.

S ím, ó isten egy barom, egy oktalan tovább gyászolna.

Ím ő éppen ő atyám öcsével egybe kér ki, úgy sem húz Atyámra, mint én Herkulesre.

Egy hó alatt még tettetett könnyének kisírt szeméből el se tűnt sava, s ő újra házas.

Ó, gonosz hamarság, vérnászi ágyba így sietnie.

Ez jóra nem visz, nem vihet soha.

Te tör meg szívem, mert nem szólhat a száj.

Horáció, Bernardó és Marcel Luuszi őnek.

De az szegény s örökké hű szolgád, uram.

S mihoz vitten Bergből haza Horáció?

Korhelykedési hajlam, jó uram.

Hamlett, rossz emberedtől nem tűrném el ezt.

Magad se tég fülemen erőszakot, hogy elhitesd ez önvdat velem.

Korhely te nem vagy, én tudom.

De hát mi dolgod Helszingőrben?

Említett entitások

Témák

Szervezetek, cégek

  • Országos Széchényi Könyvtár

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „William Shakespeare: Hamlet – OSZK MEK Hangoskönyv”

Miről szól ez az epizód: „William Shakespeare: Hamlet – OSZK MEK Hangoskönyv”?

Ez a hangoskönyv William Shakespeare Hamlet című tragédiáját mutatja be, ahogyan az Országos Széchényi Könyvtár publikálta. A leírás kitér a mű irodalmi jelentőségére és a róla az elmúlt évszázadokban megfogalmazott kritikákra. Az epizód a Országos Széchényi Könyvtár című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 24..

Milyen témákat érint ez az epizód: „William Shakespeare: Hamlet – OSZK MEK Hangoskönyv”?

Fő témái: william shakespeare, hamlet, tragédia, hangoskönyv.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „William Shakespeare: Hamlet – OSZK MEK Hangoskönyv”?

Megjelenés: 2026. 02. 24.. Hossz: 15 óra 53 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/orszagos-szechenyi-konyvtar/william-shakespeare-hamlet-oszk-mek-hangoskonyv

Több epizód a Országos Széchényi Könyvtár-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból