Parallaxis Univerzum

A film, amit háromszor faragott ki az időből Tarkovszkij | Sztalker (1979) | Parallaxis #132

· PT45M40S

Összefoglaló

A Parallaxis Univerzum ezen epizódja Andrej Tarkovszkij 1979-es filmjét, a Sztalkert elemzi. A film 45 éve debütált Magyarországon, és egy posztindusztriális világban játszódó mély gondolatkísérletet mutat be a tudomány, a hit és az emberi vágyak viszonyáról.

Röviden

Műsor
Parallaxis Univerzum
Megjelenés
2025. 10. 22.
Hossz
46 perc
Szereplők, említett nevek
Andrej Tarkovszkij
Témák
posztindusztriális világ, tudomány, hit, emberi vágyak
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Tudományos és fantasztikus élményekre vágysz? >> Akkor csatold be az öveket és lépj be hozzák a parallaxisba. >> Üdvözlünk a Paralaxis univerzumban. >> Figyelem, a műsorban spoilerek bukkanhatnak fel. 12 éven aluliak számára nem ajánlott. >> Az MD média bemutatja.

Tudományos és fantasztikus élmények Gergővel, aki mérnök, Miklóssal, aki fizikus, és Ádámmal, aki nem.

Ez itt a Parallaxis, az MD média tudományos és fantasztikus podcastje. [Zene] Zbrashi, Muda Wolst PVSch.

Ez itt a Paralaxus Tric Taro Just a mikrofonnál horvát Ádem Tamás.

Október 23-án lesz 45 éve, hogy bemutatták Magyarországon Andrej Tarkovski 1979-es filmjét, amely egy posztindusztriális elhagyatott világba karabuzol el minket.

Három férfi, a stalker, az író és a tudós, egy titokzatos területre az úgynevezett zónába indulnak, ahol a legenda szerint van egy szoba, amely teljesíti az ember legbensőbb vágyát.

Mai filmünk tehát nemcsak egy filozófiai allegória, hanem a tudomány, a hit és az emberi vágyviszonyáról szóló mély gondolatkísérlet is.

Ma arról beszélgetünk, mit jelent a zóna egy fizikus és egy mérnök számára, hogyan jelenik meg benne a tudományos gondolkozás, és miért lehet ez a film a szovjetudományos fantasztikum egyik legérdekesebb darabja.

Ezúttal tehát a Stalker című mozit vizsgáljuk, elsősorban tudományos szempontból Vince Miklóssal.

Privity! >> Mondjuk nem tudom, hogy miért gondoltam, hogy ez ilyen oroszos akcentus.

A zóna viszont egy ismeretlen, eredetű tiltott terület.

Egyes elméletek szerint egy meteorit becsapódásának helye, mások szerint egy idegen civilizáció nyoma.

Tudományos alapon milyen jelenség hozhatna létre egy ilyen anomáliát?

Például mikrogravitációs torzulások, radioaktív mezők? vagy egy fekete lyuk a maradéka. >> Most őszinte leszek, hogy ennek a felét se értettem, amiket itt felsoroltál.

Úgyhogy ez biztos, hogy mikós terörtülete lesz, hogy válogasson belőle. >> Valószínűleg mindegy is.

Tehát ennek nem az volt a célja, hogy te értsd, vagy hogy akár én értsem, vagy akár bár. >> Sokkal könnyebb valamiről beszélni egyébként, hogyha értem a szavakat.

Tehát ez tipikusan látszik, hogy még itt itt itt még dolgoznod kell ezen, hogy a Tarkovskinak a szintjére fölkapaszkodj, mert ugye nem nem biztos, hogy itt a szavak megértése konkrétan nagyon nagy jelentőséget bír.

Ugye az a csodálatos egyébként ebben a filmben, hogy nem magyaráz meg semmit, hanem csak ezt mutatja be, hogy tessék, itt van ez a hely és ez meg ez van.

Tehát gyakorlatilag olyan, mint egy mese.

És akkor volt ott egy kacsában forgó satöbbi, hogy valójában az Ádám azért mondott tudományosan hangzó szavakat szerintem, mert hát ez mégis csak egy tudományos podcast.

Valójában nyilván az a válasz, hogy természetesen nem tudunk olyan folyamatot kitalálni, természetes folyamatot.

Másfelől meg ugye mindig arra az a dupla csavar, hogy attól még nem lesz valami lehetetlen.

Ugyanis el tudunk képzelni viszont olyan civilizációt vagy olyan magasabb rendű értelmet, ami olyat hoz létre, ami ugye a sokat idézett mondás szerint kellőképpen magas technológia, az megkülönböztethetetlen a csodától vagy a varázslattól.

Hát itt pontosan erről van szó, mert ez gyakorlatilag a varázslat.

És akkor persze itt rengeteg lehetőség van, ugyanis ez egy álomszerű világ.

És hogyha onnan nézzük meg a dolgokat, hogy a szubjektum felől hogy néz ki egy ilyen, tehát tudunk-e például olyan eszközöket létrehozni, amik befolyásolják azt, amit mi gondolunk a világról, állomszerű állapotba hozni az agyunkat, mert az álmunkban van ilyen, hogy mondjuk te elszaladsz valahova és aztán közben megváltozik az út, vagy visszamennél és nem tudsz visszamenni azon az úton.

Ezek az álomban vannak, de >> közben teljesen normálisnak tűnik, tehát hogy az álomban pont ez az érdekes, hogy ez ez nem lóg ki a realitásérzékedet, nem rúgja ki. >> Igen, de egyébként ugye az Inception című film az ugye valami ilyesmivel foglalkozik, hogy nem tudom, kibeszéltük-e valaha.

Kibeszéltük ezek szerint kész, hogy elég ideje csináljuk a parallaxist ahhoz, hogy én ne emlékezzek már mindenre.

De hát az Inceptionben ugye pont az van, hogy az álmokat álmokban lehet álmokon keresztül lehet befolyásolni. az embereket ugye tudat alattin keresztül, de ott is az van, hogy hupsz átalakul a város, fejjel lefelé lóg minden hirtelen meg ott elég látos dolgok vannak.

Valójában nem gondolom, hogy létezik olyan, hogy egy térbeli világban ezt így meg lehet csinálni, de azt igenis mármint az, hogy úgy egyik pillanatra a másikra átalakuljon a terep, és hogy egyfajta tudat irányítsa azt, hogy milyen a tály, de hogy hogy néz ki a szemlélő számára, hogy egyfajta ilyen kollektív tudatmódosításra volna lehetőség, azt természetesen abszolút elképzelhetőnek tartom, főleg, ha egy kellőképpen magas civilizáció csinálja velünk.

A film ezt valójában nem mutatta be, ugye?

Csak arról volt szó, hogy a stalker ezt elmondta, és innen tudtuk, de valójában nem láttuk ennek az eredményét vagy ezt a dolgot, hiszen a táská és visszament a tudós, és aztán hosszú úton persze eljutottak odáig az író és a Star. >> Igen, de valahogy ott nem egy olyan volt, amikor amikor visszament a tudós táskáért, de közben az író meg a Stalker mentek tovább, és aztán mégis csak ugyanott bukkantak ki. pedig ők végig egyenesen mentek, vagy valami ilyesmi.

Persze lehet mondani, hogy ők eltévedtek, de én azt úgy értelmeztem, hogy az egy ilyen anomália volt.

Itt amit kérdeztél, hogy mit árul el a film meg a rendező, meg a forgatókönyvíró, én Miklósa vagyok abban, hogy valójában egyszerűen mindent, merthogy szóban nagyon-nagyon sok magyarázatot kapunk, de valójában soha nem kapjuk meg a a végső választ a dolgokra.

Picit szét kell választani a filmet meg az alapanyagul szolgáló könyvet.

Ugye Árk és Boris Szruga Roide Piknik.

Mi volt ennek a magyar fordítása?

Úcili piknik talán >> piknik az árokparton. >> Szóval a könyv egész konkrét magyarázatokat ad arra, hogy a a zóna hogyan jön létre.

Sokkal többet magyaráz meg belőle.

Viszont Tarkovski azzal indítja a filmet az elején rögtön a kiírással, hogy feldobja, hogy vajon egy meteor, vagy talán idegenlényeknek a a műve lehet, >> vagy táán a dédi? >> Á dehogy. >> Á dehogy. >> Na jó, most eltekintünk a az elénekléstől.

Trugackiék ugye közreműködtek a forgatókönyv megírásában is, de azt mondták róla, hogy valójában a stalkerés a a zóna elnevezéseken kívül a az ő könyvükből nem sok minden maradt meg a forgatókönyvben.

Rögtön az első képnél, ennál a feliratnál egyértelműen el is dobja ezt Tarkovski.

Szerintem egyértelműen az a cél, hogy közölje, hogy ő itt nem akar magyarázatot adni. >> Nem akarok rámenni a filmesztétikára, mert amúgy voltak benne érdekes megoldások.

Az például nagyon érdekes volt, hogy ahhoz képest, hogy 79-es a film, akár ma is forgathatták volna, és szerintem 200 év múlva is tök úgy fog kinézni, mintha akkor forgatták volna.

Ez egyébként mindenképpen érdekes, de hát nem nagyon volt benne sztori, és nagyon életszerűtlen párbeszédek hangoztak el még nyolcas gyorsítással is a filmben.

A filmben, amit egyébként Miklós úgy foglalt össze, hogy az első 20 percben a faszi felkelt, kiment a konyhába, fogat mosat, aztán lebta az asszony, hogy ne menjen el dolgozni.

Szóval egy kicsit azért ez túl is volt művészkedve, nem?

Hú, nagyon feladtad a leckét ezzel a filmmel egyébként.

Szerintem ez egy elképesztően jó film.

Mégha nem is vagyok teljesen felhatalmazva arról, hogy hogy erről beszéljek.

Én úgy gondolom, hogy azért is nem kellene mondjuk a filmesztétikába így belemenni.

Ehhez nálam jóval tanultabb emberek kellennének, akik ezt a részét meg tudják magyarázni. >> De hát azért az embernek van ízlése, azt azért meg tudja állapítani, hogy ez mennyire volt jó film.

Na, az ízlés kellene egy 10-ből 10-et.

Én én most így értem felindulásból meg is tudnék adni rá. >> Nagyon hosszú snittek voltak.

Utánaolvastam Tarkovski rendezési stílusának is, meg ugye az életének is egy rakás baromi érdekes dolgokat találtam a filmel kapcsolatban, csak hát ez nem a tudományos része. >> Várjál, bocs.

Akkor hátha meg tudod ezt nekem mondani, mert engem egy dolog érdekel, csak leginkább így a filmesztétikával kapcsolatban, hogy miért feküdtek bele állandóan a vízbe.

Nagyon sok helyen olvastam, hogy ez egyfajta keresztelés szimbólum, tehát hogy a a vallási vonalán mozog a filmnek.

De erő erről nem tudok hirtelen többet mondani.

Én is nagyon sokat gondolkoztam. >> Ugye nagyon sok vallási szimbolika volt.

Egyszer a csávó egy tövis koronával bukkan fel például meg ilyenek.

Ezt nekem ezbe se jutott volna, hogy ez is azok közé tartozna.

Tehát tényleg arra gondoltam, hogy a víz nagyon sokszor van olyan szoba, amibe úgy kell lemenni, hogy megmerítkezik az ember, aztán kijön belőle.

Ez tényleg ott nekem is bevillant, hogy ez olyan, mint egy mikve, vagy egy keresztelőmedence, kinek mi, de hogy valami tényleg ilyesmi, hogy le kell menni a a mélyre, megmerítkezni és onnan kitisztulva lehet fölmenni, vagy már újjászületve lehet ki kimenni onnan.

Iszonyatosan sok vallási szimbólum van benne, és alapvetően átértelmezve, vagy inkább így így feldobva nézőnek, vagy te értelmezd ezeket újra. >> Na jó.

A álmok kivételével létezhet olyan hely, ahol a fizikai állandók ténylegesen eltérnek a megszokottól? >> Létezhetnek.

Tehát ugye általában amikor azt kérdezzük, hogy hol, akkor valami olyan helyre gondolunk, ami a mi univerzumunkban van.

Például az egy sztenderd gondolatkísérlet, hogy ugye milyen érdekes, hogy mi egy finom hangolt univerzumban vagyunk, merthogy pont 1840szer nehezebb egy proton egy elektronnál, és ha ez nem így lenne, akkor mondjuk csak 1%-kal lenne erre, vagy arra, akkor nem lennénk ki tudja.

És akkor van ez a csak hat szám, ez a hat paraméter, aminek a olyan nagyon-nagyon gyanúsan jól be van állítva az értéke, hogy ez szinte isteni beavatkozásszerűnek tűnik.

Tehát mintogyha valaki pont finom hangolta volna, hogy lakható legyen a világegyetem.

Nyilván, hogyha nem így lennének, akkor nem lennén nem lennénk itt mi, mint értelmes lényes nem tennénk föl a kérdést, hogy miért pont ilyen a világegyetem.

De az is ilyen, hogy a dimenziók száma miért annyi, amennyit.

Tehát, hogy nagyon sok ilyen adhok kezdeti feltétel van, amit úgy tűnik, mintha a programozó beírta volna az elején értékadáskora a programba, aztán nyomott volna egy entert, hogy úgy fusson le.

Ugye ezek a fizikai állandók, azok az igazi állandók olyan értelemben, hogy más egy más elméletekből nem jönnek ki, hanem tényleg csak így kész paraméterként rakod be a modellbe.

Meglepően kevés ilyen van, de mondjuk hat az van, ami jelen tudásunk szerint nem jön ki máshonnan, nem származtatható.

És hát ugye az az állítás, hogy akinek ez túl istenszagú ez a megközelítés, azok azt mondják, hogy itt van bizony ehelyett a multiverzum, amelyben simán létezhetnek olyan univerzumok, amiben mindegyikben más-más ezeknek a fizikai állandóknak az értéke, csak ott abb a nagy valószínűséggel nem lakik senki, mert nem alkalmas az az univerzum.

Na most, hogy hogy tudna lokálisan két ilyen egymásba metszeni, ami miatt valami nagyon más fizika, nagyon más viselkedés, nagyon más dolgok tudnának kialakulni.

Hát biztos vannak arra is nagyon elborult elméletek, hiszen az interstellárba is láttunk olyat, márpedig az ugye a Kiptorn által szentesített film.

Van mögötte legalábbis olyan fizika, ami nem biztos, hogy van, de nem lehetetlen.

Ott ugye láttunk olyat, hogy itt a különböző bránok vagy micsoda párhuzamos világok, azok valamilyen módon mégis csak kölcsönásban lépnek egymással.

Mondjuk gravitációs kölcsőhatásba, vagy valami máson keresztül.

Le lehet verni könyveket a polcról egy másik univerzumból és egy másik időből, ugye, vagy valami ilyesmi.

Tehát volt valami információtjuttatás is.

Ez alapján én nem tartom elképzelhetetlennek, hogy valamilyen módon a mi világunkat tudja befolyásolni egy teljesen más fizikájú másik világ is, de ez már teljes mértékben el van szakadva attól, amit én amúgy, mint kísérleti fizikus fizikának hívok.

Ez kellőképpen komplikált elmélet ezt is meg tudja engedni.

Valójában persze ez a mesevilág, de végül is lehet úgy csűrni, csavarni a világ interpretációját, hogy ez is beleféren.

Nem tudom, hogy ez jó válasz-e a kérdésből. >> Újra kérdezhetem ezt a kérdést.

A fizikai állandók helyett más. >> Jaj, nem akarod inkább megválasz, de kérdezd újra és egyben válaszold és már meg, mert már Miklós már megint nagyon sokat beszél. >> Hát ez a faszi imádja a saját hangját. >> Hát nem bírja abba ajti.

Nem, szerintem n nem is a fizikai állandó kitakértés, nem azzal van a probléma a zónában, hanem igazából a kauzalitás borul meg látszólag.

Nem, nem biztos, hogy ténylegesen.

A fizikában meg úgy általában a materiális világban a különböző jelenségeknek úgy vesszük, hogy van egy oka, amit elvben megismerhetünk, és ráadásul ezek a az ok és az okozat sorrendbe követik egymást.

És szerintem itt a zónában ez látszik megborulni, vagy vagy nem látjuk, hogy mi van a háttérben, hogy a a dolgoknak nincsenek okai, vagy nem egymást követi az ok és az okozat. >> Mondasz erre egy példát?

Mondjuk az ok és okozat nem egymást követésére a filmből? alapvetően az, hogy a zóna folyamatosan változik, ugye ez nagyon sokszor el is hangzik, meg alapvetően látjuk is a filmben.

Pont ez a jelent, amit felhoztatok, hogy a professzor visszafordul a táskájáért, és mégis ott találkoznak vele, ahol ők a másik oldalon kijönnek.

A Stalker is mondja, folyamatosan változik.

Nem, nem tudom, hogy ez ez most tohasztikusan változik véletlenszerűen, mert a mert a stalker azt mondja, hogy igazodik az embereknek a lelki világához, ahhoz, ami a lelkében van.

Tehát ezt persze nem tudhatjuk, hogy igaza van-e, vagy csak rávetíti ezt a gondolatot, vagy ő így gondolja, vagy egyszerűen csak nem ismerjük a mozgatórgúit.

De ez maga a metaforája lehet a vallásnak egyébként, mert tényleg…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A film, amit háromszor faragott ki az időből Tarkovszkij | Sztalker (1979) | Parallaxis #132”

Miről szól ez az epizód: „A film, amit háromszor faragott ki az időből Tarkovszkij | Sztalker (1979) | Parallaxis #132”?

A Parallaxis Univerzum ezen epizódja Andrej Tarkovszkij 1979-es filmjét, a Sztalkert elemzi. A film 45 éve debütált Magyarországon, és egy posztindusztriális világban játszódó mély gondolatkísérletet mutat be a tudomány, a hit és az emberi vágyak viszonyáról. Az epizód a Parallaxis Univerzum című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 22..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A film, amit háromszor faragott ki az időből Tarkovszkij | Sztalker (1979) | Parallaxis #132”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Andrej Tarkovszkij.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A film, amit háromszor faragott ki az időből Tarkovszkij | Sztalker (1979) | Parallaxis #132”?

Fő témái: posztindusztriális világ, tudomány, hit, emberi vágyak.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A film, amit háromszor faragott ki az időből Tarkovszkij | Sztalker (1979) | Parallaxis #132”?

Megjelenés: 2025. 10. 22.. Hossz: 46 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/parallaxis-univerzum-1/a-film-amit-haromszor-faragott-ki-az-idobol-tarkovszkij-sztalker-1979-parallaxis-91445919

Több epizód a Parallaxis Univerzum-ből