Parallaxis Univerzum

Poszterek, pletykák, pattanások | Ur Alexandra "TheBravoGirl" | Retrozabálók #16

· PT1H7M32S

Összefoglaló

Ur Alexandra, azaz TheBravoGirl, a 90-es évek BRAVO magazinjait veszi elő, és nosztalgiázik a tinikorról, a „Szex, szerelem, gyengédség” rovatról, valamint a korszak zenéiről és filmes élményeiről.

Röviden

Műsor
Parallaxis Univerzum
Megjelenés
2025. 09. 29.
Hossz
1 óra 8 perc
Témák
90s nostalgia, teenagers, magazine columns, music, movies
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] Üdvözlünk a Paralaxis retro verzumban.

Figyelem, a műsorban spoilerek bukkanhatnak fel. 18 éven aluliak számára nem ajánlott. >> Az MD média bemutatja. [Zene] Ez itt a Retro Zabálók, az MD média múltidéző podcastje. >> Sok szeretettel köszöntök mindenkit.

A mikrofonnál Horvát Ádám Tamás.

A mai különleges epizód vendége egy vérbeli millenniál, akinek nemcsak része volt benne, hanem szívesen újra is éli a 90-es éveket, és TikTok csatornáján velünk együtt lapoza át igencsak megkapó stílusban az ikonikus évtized Bravo magazinjait.

Ő Bravo Girl, az az úr Alexandra, aki megtisztelt minket azzal, hogy elfogadta meghívásunkat, hogy ebben a műsorban alaposan kifaggathassam őt.

Bravo Girl. és ami mögötte van, tehát a mai különleges retrozabálókban.

Szia Szandra, köszöntelek a Paralaxis Retroverzumban. >> Szia Ádám!

Köszöntöm én is a hallgatókat és nagyon köszönöm a meghívást. >> Tudom, hogy hölgyek életkorát nem illendő kifegni, de mivel előre megbeszéltük, ezért elárulhatom a hallgatóknak, hogy mindketten 1985-ben születtünk.

Ezzel egyfajta kontextusba helyezve, hogy mennyi idősen éltük át a 90-es éveket.

De míg én a fővárosban, te Nyíregyházán, milyen volt akkoriban gyereknek tininek lenni egy vidéki nagyvárosban, az ország keleti csücskében? >> Békés.

Nekem ez jut először eszembe, de lehet, hogy mindenkinek a gyerekkora békés, vagy az emlékei gyerekkorból azok azok hasonlók.

A szüleim nagyon fiatalok voltak, amikor én születtem, szóval lakótelepen kezdtünk és aztán upgradeltünk később.

Szerintem lakótelepen gyereknek lenné szuper.

És akkor ez a klasszikus, nem tudom, rozsdás rakétamászóka meg homokozó, meg rakétainta, meg ilyesmi, ezek mind megvoltak, és és mind szuper élmények voltak.

És hát így beugranak dolgok, hogy nem tudom, patyolatba jártunk anyával, meg videóékába, apával, és így lehet, hogy a videótéka és a patyolat között volt 10 év, de nekem ez valahogy mind ugyanaz a korszak.

Így az emlékeimben, amikor anyával voltunk otthon, mert ugye utánam születtek a hugaim, szóval anya otthon volt gyesen, akkor ilyen videóklippes VHS-eket néztem sokat, meg zenét hallgattam, meg rajzoltam, szóval azokból is vannak még ilyen eleven pillanatok.

És van egy olyan emlékem, pár éves voltam még, de mondjuk már lehet, hogy ilyen öt kábé, szóval, hogy már vannak emlékeim erről, hogy a szüleim elmentek, és akkor a nagynéném vigyázott rám, és hazajöttek egy, nem tudom egy nap múlva körülbelül, és akkor onnantól lett színes tévénk, meg hifitornyunk, meg Miss Pixi babám, ami ilyen fodrászbaba volt, és csak egy manöken fej volt, ugye.

Szóval onnan így még jobban színesedett.

Minden mikulást lehetett rendelni taxiszolgálattól december elején.

Mecky az sokára lett Nyíregyházán, de szerencsére a szüleim szerettek utazni.

Szóval külföldre is, főleg inkább a környező országokban, meg Budapestre is nagyon sokszor feljöttünk.

És Budapest az nekem ilyen pár éves korom óta nagy álmom volt, hogyha egyszer nagy leszek, akkor itt fogok élni, és ezt ezt be is váltottam.

Mi vonzott ennyire Budapestben? >> Nem tudom.

Valamiért a nagyváros nekem mindig ilyen varázslatos volt, és soha nem múlt el.

Meg az, hogy mindig van élet, meg mindig van nyüzsgés.

És ezt ezt vidéken borzasztóan hiányolom a mai napig, hogyha hazalátogatok, vagy akár a barátaimat meglátogatom egy másik városban, hogy valahogy így kiürül a város már este ilyen 7-8 óra után, akár karácsonyi forgatagban, akár nyár van.

És nekem az valahogy ilyen szorongás, amikor megáll az élet, és az, hogy mindig minden lehet, és a cégérei a boltoknak bevilágítanak az ablakon, és dudálnak az autók, és jönnek mennek a taxik, és éjszaka is lehet étterembe menni, meg mindenféle dolgokat vásárolni.

Ez engem ez nyugtatott meg, és ezt nem is nőttem ki.

Ha egy 10es skálán kéne elhelyezned a nosztalgikus rajongástod a 90-es évek iránt, ahol a 10 a visszasírom az évtizedet lenne, hová helyeznéd magad? >> Hetest mondanék, és majd mindjárt mondom, hogy miért pontoztam le, mert egyébként alapvetően szerintem az egy nagyon jó varázslatos évtized volt, vagy egy időszak a mi életünkben, meg az emberiség történetében.

És lehet, hogy amúgy mindenkinek a nosztalgia hasonló.

Lehet, hogy mindenki nagyon jól éli meg a gyerekkorát, hiszen gyerekek voltunk, és a probléma az a szülők dolga volt, nem a miénk.

De szerintem az az egy nagyon különleges időszak, hogy két nagy korszak között az ilyen analógis, digitális korszak között egy pillanatra.

Még csak azt se mondom, hogy megállt az idő, hanem ott volt egy pár évünk egy ilyen színes, optimista, gondtalan gyermekév, amikor már hozzáférhettünk újdonságokhoz meg izgalmas dolgokhoz.

Most ez tök mindegy, hogy popkultúra vagy videójáték vagy divat, de pont eléghez jutottunk hozzá, hogy ne zavarjon meg minket.

Az internet is ritka volt még, de közben ott voltak ugye a videójátékok, a vezetékes telefon már elérhető volt minden háztartásban, tök könnyen lehetett kapcsolatot tartani a barátokkal, és szerintem itt társadalmilag, politikailag is olyan volt a klíma, hogy hogy optimisták meg felszabadultak voltak az emberek nem csak kellett Európában, hanem az egész világon is.

Szóval, hogy hogy eddig ez egy 10/10 lenne.

És azért mondok csak hetest, mert én azért mégis csak azt vallom, hogy visszafelé tekinteni nem érdemes.

Vagy hát addig érdemes, hogy az ember felidéz kellemes emlékeket, vagy levonja a tanulságokat, de de vágyakozni valami iránt, ami már nincs, az az elfecsérrelt idő. >> Szerinted mennyire határozza meg a mi generációnknak a gondolkodását a 90-es évekről az, hogy mi ezt társítjuk azzal is, hogy azok a gondtalan fiatal évek, 2000-ben is még csak 15 évesek voltunk. teljesen máshogy szemléltük a világot, mint ahogy mondjuk a mi szüleink szemlélték.

Ugyanakkor. >> Az is nehézben, hogy mi nosztalgiánk az most már sokak számára elérhető és hallható.

Szóval amíg mi mondjuk csak a szüleink anekdotáit a négy fal között hallgathattuk meg, addig mondjuk én már indíthattam erről egy TikTok csatornát, meg millió egy tartalomkészítő van külföldről, és akik folyamatosan felidézik ezeket az emlékeket. a 90-es meg a 2000-es évekből.

Szóval azzal, hogy bejött az internet és tulajdonképpen tömegeket tudsz megszólítani, meg vissza tudod keresni, hogy annak idején hogy éltek az emberek, az szerintem már tök más, mint csak elbeszélésekből hallani.

Szerintem ezt ezt így nem fogjuk tudni megmondani, hogy hogy nekem az nekem jobb volt-e gyereknek lenni, mint a szüleimnek, vagy mint a mi gyerekeinknek?

Nekem nincsen még gyerekem, de neked vannak más.

Biztos, hogy más. azt így érdemes egy kicsit érlelnünk vagy ízlelgetnünk azt a tényt, hogy mi voltunk az utolsó generáció, akik tudják, hogy internet nélkül milyen az élet.

És ezt anélkül mondom, hogy az jó vagy rossz, mert ennek vannak előnyei, meg hátrányai, de mindenképpen valami olyasmi, amit mondjuk egy 2000 után születő gyereknek fogalma sincs már. >> Na, ha már internet meg TikTok csatorna, akkor hát nyilván adódik a kérdés, hogy miért döntöttél úgy, hogy Bravo magazinokat fogsz szemlézni a Tiktokon. >> Nagyon spontán alakult, szóval, hogy ez nem volt eltervezve egyáltalán.

Képzeld el, hogy eldöntöttem, hogy összeállítok magamnak egy ilyen kis időkapszulát, egy ilyen 90-es évek dobozt, amiben olyan tárgyak vannak, amik amiket még ma is be tudok szerezni, nem romolnak meg, és bármikor kinyitom, vagy bárkinek évtizedekkel később megmutatom, akkor abból így érzékelhető, hogy milyen volt ez az időszak.

Amúgy ez a nosztalgia nyilván nem véletlen, hogy most kezdődött.

Ugye az idei évben most lettem 40 éves, úgyhogy szerintem ez tényleg ilyen kapuzárási pánik, vagy ilyen B oldalra lépés előtti visszaemlékezés volt.

Na és az első két tárgy, amit beszereztem, az két 94-es Bravo volt.

És amúgy a 94 az elég korai még.

Szóval ilyen nyolc-kilenc évesen talán én azt nem olvastam, de elképesztő volt tényleg a kezembe venni és újra átlapozni és rengeteg emléket hozott vissza, és a barátaim meg a munkatársaim mondták, hogy úristen, hozz már be az irodába, meg mutasd már meg, meg csinálj róla képet.

És úgy éreztem, hogy annyira sok mindenkinek szeretném ezt megmutatni, hogy ebből csináltam egy ilyen lapszemle videót, de ezt még akkor csak a saját privát Instagram oldalamon, és onnan pont elég visszajelzést kaptam ismerősöktől, hogy ezt bármeddig képesek lennének elhallgatni, hogy aztán ennek indult egy saját csatornája, és ez már ilyen inkább ilyen marketing szemléletű döntés volt, hogy eztokon indítom el.

Amúgy nem feltétlenül szerettem a Tiktokot, meg nem is használtam, de erre csodálatos volt.

És most nagyon úgy néz ki, hogy még fiatal a csatorna, de nagyon jól rezonálnak vele az emberek.

És ez nyilván körülbelül a mi korosztályunk, akik ha csak meglátnak egy screenshotot egy 90-es évek bravóból, így így azonnal a színeket, az egész esztétikát rögtön felismerik még akkor is, hogyha nem hallják, hogy mi van a videóban.

És igyekszem is egyébként úgy szerkeszteni ezeket a tartalmakat, hogy vannak benne, nem tudom, ilyen csípős vagy ilyen cinikus, nem tudom, megjegyzések a vicc kedvéért, vagy a sztori kedvéért, de hogy alapvetően igyekszem ezt mindentől függetlenül egy ilyen nagyon pozitív meg ilyen biztonságos helynek megteremteni, hogy az emberek ide nosztalgiázni járjanak.

Milyen visszajelzéseket kapsz a TikTok csatornáddal kapcsolatban?

Amellett, hogy meghívnak ilyen műsorokba szerepelni, hogy beszélj magadról meg a egész jelenségről. >> Ti vagytok az elsők, úgyhogy ezt mindenképpen szerettem volna mondani, hogy ha ez az ország leghíresebb csatornája lesz, akkor is senki nem előz már meg titeket abban, hogy ti hívtatok meg először.

Úgyhogy ez tényleg nagyon köszi.

Szóval én a Tiktoktól egy kicsit féltem, és lehet, hogy ez majd minél több szélesebb közönséghez elér, annál több lesz mondjuk a negatív vagy a kötekedő komment is, de azért nagyon-nagyon túlnyomó többségben pozitív dolgokat írnak, és nosztalgiáznak az emberek is.

És én ennek örülök, hogy nem engem kell itt dicsérni, mert mert itt alapvetően a tartalom a a lényeg.

És van, aki mondjuk óriási Nick Carter rajongó volt, és a Backstreet Boysos videó alá beposztolt képeket, hogy az évek során tök sokszor sikerült lefotózkodnia Nick Carterrel, vagy felidéznek olyan sztorikat, hogy több olyan követő is van, aki azt mondja, hogy szerepelt a Dévényi Tibi bácsinak a Három Kívánság című műsorában, vagy volt, aki azt is írta, hogy írta Bravónak levelet meg ilyenek.

Szóval ezeket zseniális hallgatni, mert mert az én közvetlen környezetemnek nem feltétlenül van ilyen élménye abból az időszakból.

És ezért ez tök jól összekapcsolja az embert, hogy nagyjából ugyanazok az emlékeink.

Sőt, van, aki még a kulisszák mögé is belátott egy kicsit.

És ami szerintem szuper izgalmas még, hogy az emberek egymással beszélgetnek a komment szekcióban, és megosztják, hogy kinek mi volt a kedvenc ajándéka a bravóból, meg milyen frizurákat hordott, meg mivel szívatták egymást a suliban, meg ilyenek.

Szóval, hogy ez az egész ez felületet ad egy egy óriási nagy nosztalgiázásra, és nem csak a videót megnézik, és mennek onnan tovább.

Ez sokkal több annál, mint már most, mint aminek szántam az elején.

Mindenképpen el kell mondanom, hogy nem tudom, hogy ez álysége, vagy csak szimplán szerénység, de nyilván nem csak a nosztalgia számít, hanem maga a stílus is, ahogy előadod, mert nagyon szórakoztató stílusban prezentálod ezeket a nosztalgikus pillanatokat.

Viszont még visszakérdeznék erre az időkapszulára vonatkozólag, hogy mit tennél bele, vagy mit teszel bele ebbe a retroboxba, ha egyszer elkészül? >> Parfümöket.

Ez ez a második a Bravó után ez volt a második, amilyen szembe jutott, mert ugye az illat az tök jól vissza tudja repíteni az embert.

A múltba volt egy ilyen exclamation nevű női parfüm, amire sok lány emlékszik szerintem, meg a Malícia bonbon parfümök, amik ilyen kis sütis édes illatok voltak, azokat imádtuk.

Játékokat mindenképpen szeretnék beszerezni, és egyre több jut ebből eszembe, hogy Tetris valószínűleg még sikerülne beszerezni. ezt az ilyen mágikus szivárványszínű rugót, a cumikat, a műanyagszínes cumimedált.

Ugye nagyon-nagyon meghatározók a zenék, de hogy nem tudom, hogy mennyire érdemes vagy praktikus mondjuk egy CD-t vagy egy kazettát megszerezni, de lehet, hogy attól, hogy nem tudom lejátszani, attól még bekerül a boxba valami.

Ö meg esetleg ruhadarabokat még.

Mivel most jön vissza nagyon sok minden a a 90-es vagy inkább a 2000-es évek elejéről, próbálnék valami olyanra lecsapni akár turiból vagy ilyen eladós felületről, ami ami tényleg a 90-es évekből maradt még fent, hogy mondjuk nem tudom, valami Spice Girlsös platform cipő, vagy valami igazán őrültség, ami aminek határozta azt az időszakot.

Na, ha már Spice Girls, tudom rólad, hogy már egész fiatal korodtól kezdve tanultál angolul, amihez erőteljes motivációt adott, hogy megértsd a Spice Girls dalszövegeit.

Erről két kérdés jut rögtön eszembe.

Az egyik, hogy mit éreztél, amikor végre megértetted a Vanebi című szám szövegét, és hogy a dalszöveg rovat mellett mik voltak a kedvenc rovataid a Bravóban? >> A Spice Girl szövegei annyira nekem nem voltak sokkolóak, mire megértettem azokat.

Szóval szerintem az pont egy ilyen a girl powert éreztem, hogy nagyon tömören válaszoljak a a kérdésedre, mert mert ez az ilyen rágógumi feminizmus, ez ez szerintem tök aranyos volt.

Meg ilyen tizen 10-11 évesen is szuper befogadható meg meg játékos volt az egész, amihez több barátnőm is tudott csatlakozni.

Úgyhogy a a szöveg az nem volt megdöbbentő, de néha azért visszagondolok.

Nyilván vicces azon is, meg szerintem erről is lesz majd videó, hogy ki milyen dalszövegeket értett félre annak idején, vagy voltak olyan dalszövegek, amik ilyen akkori slangeket használtak, amit a mai napig nem hallok, hogy bárki használna, például angolul, és hogy mik voltak még a kedvenc rovataim a Bravóban.

Én szeretem a fotó Love sztoryt.

Ezt feldolgozni kicsit nehezebb a videókban, mert azt tökre…

Említett entitások

Témák

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Poszterek, pletykák, pattanások | Ur Alexandra "TheBravoGirl" | Retrozabálók #16”

Miről szól ez az epizód: „Poszterek, pletykák, pattanások | Ur Alexandra "TheBravoGirl" | Retrozabálók #16”?

Ur Alexandra, azaz TheBravoGirl, a 90-es évek BRAVO magazinjait veszi elő, és nosztalgiázik a tinikorról, a „Szex, szerelem, gyengédség” rovatról, valamint a korszak zenéiről és filmes élményeiről. Az epizód a Parallaxis Univerzum című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 09. 29..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Poszterek, pletykák, pattanások | Ur Alexandra "TheBravoGirl" | Retrozabálók #16”?

Fő témái: 90s nostalgia, teenagers, magazine columns, music, movies.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Poszterek, pletykák, pattanások | Ur Alexandra "TheBravoGirl" | Retrozabálók #16”?

Megjelenés: 2025. 09. 29.. Hossz: 1 óra 8 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/parallaxis-univerzum-1/poszterek-pletykak-pattanasok-ur-alexandra-thebravogirl-retrozabalok-16-50168355

Több epizód a Parallaxis Univerzum-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból