Parallaxis Univerzum

Strč prst skrz krk | Az űrhajós (2024) | Parallaxis #136

· PT42M35S

Összefoglaló

Jakub Procházka cseh űrhajós egyedül indul küldetésre a naprendszer szélére, miközben házassági problémákkal küzd. Egy pókhoz hasonló lény segíti őt egy filozfikus önismereti utazáshoz, mely során a szeretetről, veszteségről és megváltásról elmélkedik. A Parallaxis Podcast…

Röviden

Műsor
Parallaxis Univerzum
Megjelenés
2025. 12. 17.
Hossz
43 perc
Témák
sci-fi, space exploration, philosophy
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Tudományos és fantasztikus élményekre vágysz? >> Akkor csapold be az öveket és lépj be hozzák a parallaxisba. >> Üdvözlünk a Paralaxis univerzumban. [zene] >> Figyelem, a műsorban spoilerek bukkanhatnak fel. 16 éven a luliak számára nem ajánlott. [zene] >> Az MD média bemutatja. >> [zene] >> Tudományos és fantasztikus élmények Gergővel, [zene] aki mérnök, Miklóssal, aki fizikus, és Ádámmal, aki nem.

Ez itt a Parallaxis, az MD [zene] média tudományos és fantasztikus podcastje.

Sok szeretettel köszöntök mindenkit.

Ez itt a Parallxis 136. része a mikrofonnál Horvát Ádám Tamás.

A mai adásban a 2024-es az űrhajós című filmet vesszük elő, amelyben Jakob, a magára hagyott űrhajós egy elszigetelt küldetés során nemcsak a kozmosz ismeretlenével, hanem a saját belső démonjaival is szembesül.

Miközben házassága a földön széthullóban van, az űrhajó fedélzetén felbukkan egy különös idegen lény, amely mintha Jakub belső világának tükörképe lenne.

A film így nem csak a fizikai túlélésről, hanem az érzelmi és mentális széthullásról is szól.

A mai adásunkban az űrhajózás, a fizikai és a mérnöki tudományok felől fogjuk körbejárni mindezt Szarka Gergővel.

Szia Gergő. >> Ahoj! >> És természetesen itt van velünk Vince Miklós is.

A történet középpontjában tehát Jakub mély izolációja áll.

Az űrben eltöltött hosszú idő fizikai, pszichológiai és érzelmi hatásai meghatározzák minden döntését.

Mit gondoltok, hogyan reagálnátok ti egy ilyen szintű elszigeteltségre?

Na, >> hogy elkezdtem nézni a filmet, arra gondoltam, hogy nekem ez tök jól menne.

Hát tök jól el tudom magamat foglalni én egyedül.

Talán még kikapcsolódás is lenne kicsit tudod, semmi más dolgom nincsen.

A űrállomáson, hogy ott az űrhajón tudom mi a dolgom. szépen a kis robotmunkákat, javításokat megcsinálom.

Egyébként meg elfoglalom magamat, aztán szevasz.

Viszont ahogy ment előre a film, rájöttem, hogy én valószínűleg ugyanígy bekattanék a a végére, mint ahogy Jakub tette.

Szerintem senkinek nem tesz igazán jót az, hogyha saját magával és a gondolataival ennyit össze van zárva, és semmi más reflexiója nincs rá, vagy bárki, akivel megbeszélhetni, vagy aki ki tudja esetleg billenteni a mókuskerékből, amikor kezd egy téma körül begolyózni. >> Igen.

Hát nem véletlenül van az, hogy a hosszútávú újrepüléseket soha nem egyedül csinálják az űrhajósok.

Ugye azon gondolkoztam, hogy mikor volt utoljára, hogy egyedül ment föl valaki az űrbe.

Tehát, hogy egy személyes személyzet.

Hát arra jutottam, hogy az alig nem 2003-ban volt, vagy mikor is volt az, amikor az első kínai űrhajós felment, a Young Live.

És és hát ugye mivel, hogy az első berepülése volt az űrhajójának, ezért egyedül volt a fedélzeten, de hát ez csak egy egy napos kis kirusztanás volt.

A filmben azt látjuk ehhez képest, hogy ugye egyedül van a főszereplő, akit prohákának hívnak, de nem oktokár szerencsére, hanem sokkal inkább Jakub.

És szerencsére ugye fölmerül itt, hogy ő a legizoláltabb ember a világban, de van valami csodálatos technikai segítsége ebben, amit úgy hívnak, hogy check connect, ami a fénynél gyorsabb a kommunikációt biztosít, >> és hazatelefonál >> és hazatelefonál real time-ban meg élőben tud izé sajtótájékoztatóban gyerekek kérdéseire válaszolni, meg ilyenek.

És amúgy van egy mesterséges intelligens társa.

Az olyan, mint a Hell volt a 2001zában.

Lehet vele beszélgetni, meg segít, de hát ez egy kicsit limitált ez a cucc.

Mindenek ellenére még ha lenne is ilyen kütyű, ami a valóságban nincs, ami ugye le eltővé teszi a félnél gyorsabb kommunikációt, akkor se küldenének fele valóságban egy személyt az űrbe egy ilyen hosszú utazásra, és ennek oka van.

Én nem tudom, hogy hogy bírnám egyébként.

Én is azt gondolom, mint a Gergő.

Persze nem tudom elképzelni, mert én család meg minden, de hogyha el tudom képzelni, hogy mondjuk nem lenne családom, ellenék-e mondjuk néhány évig egy dobozban, úgyhogy tudok telefonon beszélgetni a többiekkel?

Lehet, de ezt annyira nem tudom elképzelni, hogy nem tudom, nem tudom kell gondatkoztatni.

Csak azt akarom hangsúlyozni, valóságban, hogyha ilyesmi történne, még sokkal rosszabb lenne a helyzet, mert a Jupiter távolságából az hiszem, hogy körülbelül minimum olyan nagyjából 40-50 perc irányba a rádió, aztán onnan vissza a válasz.

Annyi olyan szinten lenne izolált az ember, hogy tényleg beleörülne szerintem mindenki néhány év után, és itt ugye néhány évről van szó egy ilyen küldetés esetében. >> Hát itt a ha filmben ugye 189. napnál tart, és azt mondják, hogy ez a fele a küldetésnek.

A filmből egy rakás dolog nem derül ki a küldetésről, meg a egész történetnek a háttéről.

A forgatókönyv az egy regény alapján készült. 2017-ben jelent meg Jaroszláv Kaifasnak.

Magyarul azt hiszem nem jelent meg.

Spacem of Bohémia az angol címe.

Viszont vannak jelentős eltérések.

A regényből viszont több kiderül arról, hogy miről van szó.

De ez a csopra felhő, amihez ő is ellátogat.

Ez valamilyen részecskékből álló különös jelenség, ami a Földről is látszik, és a éjszaka az eget lilára festi, és az emberek nem tudják, hogy mi ez.

Már négy éve élnek vele együtt, és szeretnének elküldeni oda egy űrhajót, hogy mintát vegyen belőle.

Viszont mindenki nagyon veszélyesnek tartja a küldetést, ezért egyetlen ország sem meri elvállalni se a náza, se az éza, se senki.

És a CE köztársaság úgy érzi, hogy eljött az ő napjuk, bevettik magukat, és az első cse űrhajós egyben az lesz, aki elmegy a csapra felhőhöz, és mintát vesz belőle, hogy megtudják, mi ez.

Viszont regényben nem a Jupiternél van, hanem a Vénusz közelében ez a felhő.

Ráadásul nem csak, hogy közelebb, de a másik irányban, >> mert a Vénuszhoz amúgy még stimmelne is ez az utazási idő.

Az a vicc, ez a 185 nap az egy elég sztend kényelmes, viszonylag alacsony energiájú pálya a Földtől a Vénuszra.

Az úgy, az úgy tényleg egy ilyesmi tud lenni.

Hát a Jupiterhez azért lassabban szoktak odamenni a dolgok, ugye lehet, hogy itt mindenféle csodaómű van.

Hát meg eleve hát akinek check connectje van ugye annak bármije lehet.

De az az érdekes, hogy ehhez képest az űrállomás vagy űreszköz belseje az szinte realisztikus, mostanság gyakorlatban használt cuccokból áll.

Tehát például az űrvc meglepően hasonlít például arra, ami az orosz modolokban van.

A szkafander, amit felvesz a csávó, az egy Orland típusú szovjet orosz úgynevezett félmerev űrsét a scafandler.

Az egész belső tér az kábé az ISS-re hajazd.

Így technikailag, ha csak az űrhajó belsejét nézzük, az az érzésünk, hogy hát ez akár most, vagy akár 10, vagy akár szinte 20 évvel ezelőtt is készülhetett volna ilyen szempontból. >> És az űrhajó belső berendezésének volt egy ilyen közép-kelet-európai bája.

Abszolút igen. >> Egy kicsit ilyen barkaszdájn szerint készült a jó kontrasztot alatt ugye ezek a pasztelszínek meg ez a sok itt ott rozsdásodó, itt ott egy kicsit lepattan.

Teljesen realisztikus űrhajób belső meg körülötte az a rettenetesen éling színű fényjelenség, amit produkált az a felhő.

Na, regényről még annyit egyébként, ugyanez történik, hogy hátraadja a feleségét, aki időközben elhidegül tőle, ő ettől egyre lelkibetegebb lesz.

És akkor megismerkedik másik főszereplőnkkel Hánussal. akivel együtt tölti az utazást.

A másik eltérés az a végén jön a regényben, hogy közelérnek a felhőhöz, a részecskékől megsérül az űrhajó, ketté szakad, és mind a ketten kirepülnek az űrbe, és akkor az utolsó perceiket még ott együtt töltik, mert nagyon-nagy barátok lettek.

Hanus meghal, Jakubot viszont a filmben koreai, a regényben viszont egy orosz űrhajú orosz kozmomonauták mentik meg.

Kiderül, hogy ez egy titkos akció volt, hogy ők is elindultak, hogy előbbérjenek el, csak nem szóltak senkinek, és közlik, hogy ő De úgy egyébként a fogjunk vagy, mert ez így nem derülhet ki.

És hogyha visszatérünk a Földre, akkor te életfolytik börtönbe kerülsz valahol Oroszország mélyén, hogy ez sose derüljön ki. >> Atya úristen, de kemény, >> hogy hogy te is túlélted, és nem mi voltunk az egyetlenek.

Viszont úgy dönt, hogy ő nem akarja fulágon tölteni élete hátralevő részét, úgyhogy meg akar szökni, ami elég érdekes kísérletet Gyurha jóról megszökni.

Viszont segítségére van benne az egyik ozmonauta, akiről a regényben szintén kiderül, hogy látta a Hanú és beszélt vele, ezért segít neki.

Végül leszálláskor lezuhan az űrhajó és mindenki meghal Jakubot kivére.

Ő túlél és sikerül elmenekülnie.

Viszont regény végén úgy dönt, hogy mivel mindenki halottnak hiszi, és talán a világnak jobb is, hogyha ott van a hősi halott Jakub, és talán Lenkának is jobb, hogyha új életet kezdhet és boldogabb lesz nélküle.

Ezért eltűnik, visszatért Csehországba, és valahol vidéken meghúzza magát, és így éli le az életét teljes névtelenségbe, úgyhogy mindenki halottnak hiszi.

Ez volt az alapanyag. >> Tian értelmezitek az idegenlényt, metafora, valóság vagy valami a kettő között?

Én hallucinációnak gondolom a gondolatai kivetülésének, de el tudom fogadni, ha valaki azt gondolja, hogy valóban egy igazi lény volt.

Szerintem sokkal inkább metaforra, vagy valam a belső világának egy ilyen kivetülése, egy partner, akivel megbeszélheti, hol ott magával beszélget. >> Igen.

Ez ez ugyanúgy egy metaforikus utazás szerintem is, mint a Szandra Bullokos, ami a Gravity volt, ugye?

Azt hiszem, azt jól kibeszéltük már egyszer.

Teljesen az a sztori, hogy hogy valójában egy nagy allegória szerintem az egész űrutazás ott.

És hát végül is itt lehet, hogy az egész űrutazás az nem allegória, viszont én is abszolút csak úgy tudom értelmezni ezt a lényecskét, habár információk jönnek ki belőle, ami talán tehát nem csak lelkizésben vesz részt ez a gigantikus pók, ugye, hanem megtudjuk, hogy egy civilizációnak a sarja, nagyon öreg civilizáció, nagyon messziről jöttek, el lett kergetve az otthonából, mert egy másik parazita faj megtámadta az új civilizációját minden.

Jönnek ilyen adatok belőle, amik úgy elbizonytalanítják az embert, de én azt hiszem, hogy hogy az egész nagyon nagy profil leírja azt, hogy hogyan ketten meg valaki, aki izé fél éve egyedül van egy űrhajón.

És persze a hallucinációkról beszámoltak már űrhajósok is.

Na nem, nyilván nem ilyenről, hogy egy óriási pókot halúztam oda a fedélzetre, de hogyha már fizikáról beszélgetünk, akkor tényleg az hogy jutott oda be?

Ezért fölmerülnek ilyen kérdések, hogyha a valóság talaján próbálunk maradni.

Szerintem minden a hallucináció mellett szól.

És ugye az is, hogy a földiek ezt így soha nem tudnak erről végül is semmit.

Van egy ilyen sztori, hogy nézzétek meg a biztonsági kamerát, mert van itt egy olyan dolog, amit nem hisztek el, és hogy nézzétek meg, mert az először ugye arra gyanakodik az űrhajós is valószínűleg helyesen, hogy hallucinációi vannak, és nem bízik saját magában, a saját értékítéletében, és így megkérdezi a földieket, de hát kiderül, hogy hát sajnos ugye az űrhajó problémái miatt pont nem működik az a biztonsági kamera. >> Én is ezért gondolom, hogy hallucináció volt, vagy emiatt is tényleg, hogy jutott be, hogy soha senki nem látja. egy ott van az elromlott kamera magagyarázat, de ez inkább ilyen dramaturgiailag felépítése a dolognak, hogy biztosak azért ne lehessünk.

A film, amit említettél amúgy tényleg szerepelt a rendező inspirációi között.

Több más filmmel együtt Joan Renk rendezte, Csernobil sorozatot rendezte ő még >> és Emidat is kapott érte.

A Solaris is olvastam, az űrődös széléját is olvastam az inspirációi között.

Ezek visszaköszönnek, de inkább a vizualitásába a filmnek, nyilván nem a történetben, inkább azt láttam, hogy ő ő milyen vizuális történetmesélés irányába akar ezzel elmenni. >> Voltatok már olyan szituációban, hogy megvonták tőletek, hogy tudjátok, hogy hány óra.

Nekem ugye amikor volt szerencsém öt-h évvel ezelőtt részt venni 24 órára a való világban, akkor az egyik legmegdöbbentőbb hatás amiért az az volt, hogy ugye órának óráknak a hiánya miatt, mármint időmérő eszközök hiánya miatt nagyon-nagyon hamar nem komfortossá vált.

Ez tényleg felmérhetetlen volt az idő múlása.

Ugye itt is azért az izoláltság meg a mélyűri környezet, még ha tudja is, hogy mennyi az idő, azért nagyon gyorsan elveheti tőle a reális időérzékelésnek a lehetőségét. >> Az én kérdésem, hogy van-e ennek jelentősége például az ő küldetésen ott az űrhajón egy ennyire hosszú utazásnál egyedül, ha abból indulunk ki, hogy az idő nem fizikai értelemben, hanem úgy, ahogy most beszélünk, hogy hány óra, hány perc van, alapvetően egy kapitalista trükk.

Ilyen szempontból semmilyen a jelentősége nincs számára, hogy most este 80-an vagy reggel 6:00. >> A a cirka diitmus meg mindent, de azért azok vannak.

Tehát a földön persze oké, hogy annak, hogy hány óra, hány perc van, az nincs, de ott legalább látod, hogy fölkell a nap, lemegy a nap, sötét van, világosan.

Egyet tudok abban érteni, hogy valami órajelre szüksége van az embernek.

Van neki természetes órajele, de az is egy nagyon jó kérdés.

Vizsgálták is amúgy az űrhajósok, hogy a hosszútávú repüléseken ez h hogy csúszik el.

Csak persze az űrhajósoknak is van napi rutinjuk, mert dolgozni kell, meg fölébresztik őket.

Mondjuk a nemzetközi űrában Grinic idő szerint megy az élet, és fölkelnek reggel 6-7 felé, és akkor izé megy a meló, napi 12 óra legalább.

Amúgy volt, azt hiszem, olyan, hogy megnézték, de nem is biztos, hogy őrepülésen, csak olyan kísérlet, hogy hogy az embereket bevitték egy szobába, és hogy mennyi a ritmusa úgy, hogy nem látnak órát, és nincs ablak, és nincs semmi infó a külvilágból.

És az a csodálatos, hogy azt hiszem az derült ki, lehet, hogy a paralaxisban beszéltük ezt már meg egyszer, hogy nem 24 órás ez a ciklus, hanem csak majdnem.

Tehát, hogy van egy egyértelmű elcsúszás, ami nagyon izgi kérdés, és nem tudom, miért lehet, hogy marslakók vagyunk például eredendően így derül ki, mert a Marson ugye egy hangyaacsápnyival hosszabb egy nap, mint a földön.

Aziszem, hogy 24 per vagy valami ilyesmi, mert a Mars az valami csodálatos módon majdnem tök ugyanolyan, de csak majdnem tök ugyanolyan tengelyforgási rendel rendelkezik, mint a fönt.…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Jakub Procházka

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Strč prst skrz krk | Az űrhajós (2024) | Parallaxis #136”

Miről szól ez az epizód: „Strč prst skrz krk | Az űrhajós (2024) | Parallaxis #136”?

Jakub Procházka cseh űrhajós egyedül indul küldetésre a naprendszer szélére, miközben házassági problémákkal küzd. Egy pókhoz hasonló lény segíti őt egy filozfikus önismereti utazáshoz, mely során a szeretetről, veszteségről és megváltásról elmélkedik. A Parallaxis Podcast… Az epizód a Parallaxis Univerzum című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 17..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Strč prst skrz krk | Az űrhajós (2024) | Parallaxis #136”?

Fő témái: sci-fi, space exploration, philosophy.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Strč prst skrz krk | Az űrhajós (2024) | Parallaxis #136”?

Megjelenés: 2025. 12. 17.. Hossz: 43 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/parallaxis-univerzum-1/strc-prst-skrz-krk-az-urhajos-2024-parallaxis-136-28881202

Több epizód a Parallaxis Univerzum-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból