Parallaxis Univerzum

Újabb csillagközi üstökös; és megközelítése egy űrszondával | Sokolébresztő #215

· PT54M51S

Összefoglaló

Megvitatásra kerül Avi Loeb javaslata a 3I/Atlas csillagközi üstökös megközelítéséről a Juno Jupiter-szonda pályájának módosításával. Felmerül az üstökös eredetének, természetének, és a megközelítés értelmének kérdése.

Röviden

Műsor
Parallaxis Univerzum
Megjelenés
2025. 08. 06.
Hossz
55 perc
Szereplők, említett nevek
Avi Loeb
Témák
csillagközi üstökös, űrszonda, csillagközi üstökös megközelítése
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Tudományos és fantasztikus élményekre vágysz, >> akkor csapold be az öveket és lép hozzák a parallaxisba. >> Üdvözlünk a Parallaxis univerzumban. [Taps] [Zene] Benne a tilos rádió és benne a szokoléjesztő. [Zene] >> Jó reggelt kívánok!

Ez itt valóban a Tilos Rádió, a 90,3 MHz-es frekvenciamodulált sávon, benne pedig a Szokolébresztő című műsor, vagyis az űrös műsor.

MZ Perx, vagyis Vince Miklós, és hát ezen a meleg nyári reggelen egyedül vagyok a stúdióban.

A témánk pedig hát valami olyasmi, ami borzolja itt a kedélyeket a csillagászat űrhajózás űrkutatás világában az elmúlt hetekben, ami pedig nem más, mint egy újabb a naprendszerünkbe tévedt csillag közi, hát a jó ég tudja micsoda, nagyon-nagyon nagy valószínűséggel üstökös, de mindenesetre egy olyan égi objektum, amiről már immár ez a harmadik olyan eset, tehát a tehát a harmadik olyan olyan objektum, amiről azt lehet tudni a pályája alapján, hogy nem a naprendszerünkből származik, hanem sebessége miatt csakis úgy keveredhetett ide, hát az ide alatt azt kell érteni, hogy jelenleg a Jupiternél valamivel közelebb van a naphoz.

Tehát, hogy azért elég messze van még, de a lényeg az, hogy a naprendszerünk belsejébe ide keveredett egy objektum, és ezt már azelőtt föl lehetett fedezni, hogy a lehető legközelebb ért volna a naphoz.

Ugye volt már ilyen objektum, ugye ott volt a híres Omua mua, amiről sok szó esett a szok szokolébresztőben, ami tényleg egy nagyon furcsa objektum volt, és sok szempontból olyasmi viselkedést mutatott, amelyre hát nem sok példa volt igazából a csillagászat történetében.

Ennek megfelelően persze el is kezdődött a mindenféle találgatás, hogy ez tulajdonképpen micsoda.

És itt a legvadabb ötletek felmerültek annak idején, ugye csak, hogy ez egy kis nosztalgiázás, tehát az omua mua, ami egyébként a havai nyelven azt jelenti, hogy hírnök, vagy hírhozó, vagy valami ilyesmi.

Tehát ez volt az első olyan üstökös, amit 2017-ben fedezték fel, fedeztek fel.

És mert azt mondtam róla, hogy üstököst, mert annak megfelelően szá számozták eredetileg, de aztán nem fej, de hát jött jött jött jött messziről.

Azt lehetett tudni a pályája alapján, hogy nem a naprendszerből származik, majd pedig nem fejlesztett csóvát, amit az üstökösök szoktak, amikor a naprendszer belső vidékére ér.

Ugye az üstökösökről azt szokták mondani, hogy azok piszkos hólabdák.

Ez egy elég meglepően jó leírása annak, hogy egy üstökös mag micsoda.

Tehát egy üstökös mag az jellemzően 1-10 km körüli.

Tényleg hát jó részt jégből és mindenféle egyéb agból álló rend szerint szabálytalan alakú, igen, gyakran például mogyoró alakú kis testecske.

A naprendszer külső részeiben van belőlük rengeteg ilyen test.

Ugye ez a naprendszer kialakulásakor ott felhalmozódott jégdarabkákból alakult ki lényegében.

És hát persze tudjuk jól, hogy a naprendszer külső vidékén van egy hát akár egy fényévnyire kinyúló hatalmas nagy tartomány, ami az ordfelhő nevet kapja.

És az üstökösök valószínűleg, mármint a mi naprendszerbeli üstököseink azok onnan származnak, onnan mindenféle gravitációs hatás eredményeként.

Itt akár lehet tényleg mondjuk a Jupiter gravitációs hatására gondolni, de lehet akár tényleg a mondjuk az ortfelhő külsején áthaladó másik protocsillag, mondjuk egy barna törpe keresztül megy az ortfelhő például ugye ilyen ilyenre is vagy egy egy csillag egy szomszédos csillag másik ort felhője keresztezi ezt. ö a mondom akár egy fényévnyire kinyúló nagy hip hát hipotetikus végül is végülis végülis bizonyos értelemben hipotetikus tartományt akkor belendülnek néha onnan üstökösök és akkor azok jön lesznek azok az üstökösöok amik tényleg üstököt növesztenek mert amikor közelebb jönnek a naphoz akkor ez a ráfagyott sok por gáz meg mindenféle tehát ez a jég ez végül is elkezd szublimálni amint olyan helyre jön ahol már erősebb napsugárzás, és ebből aztán elkezd ez kijönni a ebből a hógolyóból, és ebből lesz az üstökösnek előbb az úgynevezett krómája.

A króma az azt jelenti latinul, hogy haj.

Tehát az üstökösnek lesz haja.

Amúgy az üstök ugye maga is azt jelenti, hogy hajsem ugye, tehát hogy üst üstökénél fogva megragadta, ugye, tehát az üstökös csillag az a hajas csillag más néven így is így is hívták régen, tehát a hajas csillagkifejezés is használatban volt.

Szóval, hogy először kómát, majd pedig amikor majd pedig még annál is hosszabb és látványosabb kiáramlást, csóvát növelt.

Tehát ez a csóva, ez már az, amikor a nappal ellentétes irányba fújja a napszél ezt a felszínről kipárolgott mindenféle gázt és sport, és akkor ettől lesznek látványosak az üstökösök.

Na most ugye tehát ilyen értelemben azt mondhatjuk, hogy amikor a gyüstökös bejön a naprendszer belsébe, akkor látjuk meg, hogy az tényleg gyüstökös-e abban az értelemben, hogy növte kómát meg csóvát.

Minél közelebb van a naphoz, annál inkább igen.

De hát láttunk persze már olyat is.

Például ott volt a Rosetta küldetés, ami konkrétan meglátogatta a Curium of Gerasimenko üstököst 2014-ben vagy 13, valahogy akkor tájt 14-ben.

És ugye ott szépen végig lehetett követni, ahogy egyre beljebb jön az üstökös, ami körül keringett az űrszonda.

Tehát ez egy csodálatos dolog volt, és szépen napról napraett nézni, hogy egyre inkább aktiválódik az üstökös mag.

Na most az e a 2017-es OMUA MOUA az azért volt érdekes, mert először azt hitték, hogy az is egy üstökös leszám, de amikor megérkezett a Naprendszer belsejébe, igazából már amikor fölfedezték, akkor már kábé majhogy nem kifelé ment.

Tehát igazából ott sajnos az omuomuát ilyen értel viszonylag későn fedezték fel, de mégis hát látták, hogy ilyen csóvát ezt nem fejlesztett.

Furcsán viselkedő valami volt.

És hát akkor a mai történetünknek az egyik főszereplője, akit én úgy szoktam hívni, hogy a tudománymester trollja volt, az Avi vagy Ábraham lőb lőb vagy lejb, hát mindenképpen sokféleképpen mondják magyar magyarul általában lőbbnek mondják.

Én egy izraeli a fickó eredetileg én meghallgattam egy interjúban, amiben ő héberül beszélt és bemutatkozott, és azt mondta, hogy Áraham Leib, úgyhogy ő valahogy úgy mondja a nevét, hogy Leib, de hát a fél, tehát mindegy.

Szóval Loeb így írják az amerikai tévében Lobbnak mondják, arra is hallgat, tehát nem javítja ki a kérdezőket.

Szóval erről az emberről van szó.

Avilab, és ő az tehát, aki aki akkor reflektorfény közepébe került azzal, hogy azt mondta, hogy bizony-bizony ez az omóoma, ez a 2017-es objektum, ez annyira furcsán viselkedik, hogy akár az is lehet, hogy idegen eredetű égitest, de nem úgy idegen, hogy idegen, mint más naprendszerből érkező, mert hát ezt eddig is tudtuk róla, hanem az, hogy mesterséges eredetű is lehet, merthogy hát a fényörb Béje alapján egyrészt furcsa alakú, nagyon elnyúlt alakú lehetett.

Ő azt állította, hogy mondjuk palacsinta alakú, mások azt állították, hogy inkább szivaralakú.

Ez az érdekes, és ez fontos a mostani sztori szempontjából is, ahova ameddig még nem jutottam el, csak ez fontos érezni, hogy ezek olyan picik ezek az objektumok, ezek a néhány százteres, néhány kilométeres objektumok, amikről beszélünk, hogy a legjobb földi távcsövekkel sem lehet meglátni, hogy milyen alakúak.

Tehát nem lehet felbontani a méretüket.

Kizárólag pontszerű fényforrásnak tudnak föltűnni a legjobb távcsövek képein is, hanem abból lehet az alakjára következtetni, hogy ezek ugye forognak a tengelyük körül.

És miközben forognak a tengelyük körül, van, hogy a mondjuk, ha azt feltételezzük, hogy nem az van, hogy az egyik fele fehérre van festve, a másik fele meg feketére, amit ugye szintén nem tudunk kizárni, hanem azt feltételezzük, hogy valami egyenletes fényvisszaverő tulajdonságaik vannak, akkor nyilván amikor a a úgy állnak, hogy a nagyobb felületét látjuk a mi látóirányunkba, amire egyébként a nap is rásüt, akkor ugye fényesebbnek tűnik az a pont, amikor meg mondjuk, ha egy szivarnak képzeljük, akkor meg ha megé éppen úgy áll, hogy hogy kábé hosszant irányból látunk rá.

Tehát az látóirányunkba eső keresztmetszete az kicsi, akkor meg ugye halványabbnak látjuk.

Tehát és mivel forog a tengelyek körül, ez a fényesség, ez periodikusan változik, vagy többé-kevésbé periodikusan, és hát ezekből lehet következtetéseket levonni, hogy ezek a jószágok milyen alakúak.

Más kérdés, hogy amikor viszont ezek kiderül kiderül, hogy tényleg üstökösök, akkor elkezdenek kómát és csóvát növeszteni a naprendszer belsőbb részeiben, ahogy ezt már említettem.

És akkor persze az már olyan nagy lesz, hogy az már nem csak az a maximum néhány kilométeres átmérőjű valami, hanem körülötte kifejlődik egy akár több 100000 kmes felhő, és akkor azt persze már jól lehet látni.

Sőt, hát az üstökösök esetében valahogy szabad szemmel is lehet látni.

Na már most az omua mua esetében ugye ilyen nem volt, viszont a fénygörbe alapján meg tudták ellepíteni, hogy valami nagyon furcsa és nem triviális elnyúlt alakja van.

Avile, aki ugye addig is egy ismert alak volt, de hát nem mondhatni, hogy nagyon vad kijelentéseivel borzolta addig a kedélyeket. 2017-ig primordiális nukleoszintézéssel foglalkozott, egy top kutató volt a harvardi asztrofizika intézetben, tehát mindenképpen egy elismert ismert és elismert tagja volt a kutatói közösségnek, aki az ősrobbanás utáni töredék másodperceknek a fizikájával és a kozmológiai vonatkozásával foglalkozott, olyan híre volt, hogy ő az az ember, akinek tényleg nagyon magas munkaetikája van, és tényleg folyamatosan éjjel nappal dolgozik, hogyha j reggel eszébe jut egy ötlet, akkor van, hogy estig megír egy teljes cikket és akkor küldi be az astrophysical journalbe, vagy ilyesmi.

Tehát, hogy tényleg őróla lehetett tudni, hogy ő abszolút egy ilyen overachiever, vagyis egy ilyen túl hát túlteljesítő fickó, és hát persze pont ilyenek kellenek, hogy a a Harvardra, úgyhogy ő ő hát erről volt nevezetes. nem foglalkozott korábban egyébként ugye a naprendszerbeli dolgokkal jellemzően meg megfigyelő csillagászattal, tehát hogy ezekkel nem foglalkozott, nem ez az ő szakterülete eredetileg, nem ettől vált ismertétté, tehát nem ezek miatt jutott oda, ahol ő van.

Ezt talán fontos fontos hangsúlyozni, de hogy akkor egy adott ponton a a Harvard Center for Astrophysicsnek, vagyis az arofizikai központnak, hát mondjuk úgy, hogy a csillagászati tanszéknek, bár nem, ez már az egy másik.

Szóval, hogy egy fontos a Harvard Egyetem egy fontos asztrofizikai világszínvonalú kutatóhelyének is volt egy időben az igazgatója.

Jelenleg már nem az egyébként, de de még mindig ott volna Harvardon.

A lényeg, hogy akkor bedobta azt az ötletet, hogy hát oké, nézzük meg ezt a fényngörbét, milyen érdekes alakú.

Ilyet nem szoktunk látni a naprendszerben.

Ennyire elnyújtott cuccokat, ami az egyik irányban majdnem eltűnik, amikor így fordul, aztán hirtelen nagyon fényessé válik.

Tehát ez vagy valami olyasmi, ami olyan, mint egy lapos palacsinta, ami forog a tengelye körül, vagy akár, ahogy mások javasolták, egy hosszúkás rúd.

Az Avi egyébként hát ő a palacsinta mellett tette le akkor azért a garazst.

Nem utolsó sorban azért, mert ő már akkoriban azért már hát lehet, hogy ilyen életközépi válság, vagy nem tudom mi ez ilyen top kutatóknál, amikor hát már nagyon sok már lényegben mindent elért, amit lehetett, kábé hetente ontotta a cikkeket már akkor is a tudományos közleményeket, tehát valahogy érezte, hogy hát lehet, hogy akkor ennyi volt.

Most már ez már az én pszichológizáló interpretációm.

Nem tudom, lehet, hogy azt mondta, hogy hú, hát ebből így hogy lesz Nobeldí.

Mindegy, valami történt vele akkor ezen nem is kell igazából csodálkozni.

Hát ugye egy a ha nem akarok hülyeséget mondani, de a én mindjárt mindjárt le is csekkolom.

Én úgy emlékszem, hogy az emberünk 1962-ben született, de ezt egy pillanaton belül ellenőrizni fogom az interneten.

Tehát, hogy amikor ez az omuomua kitört, az pontosan megfeleltethető azzal az időszakkal, amikor hát azért egy ilyen kutató is elgondolkozik azon, hogy hát hová jutottunk még, hogy kéne, mi hogyan lesz ebből Nobeldíj, vagy hogy kéne beírni végre magunkat úgy Isten igazából a tudomány történetébe.

Úgyhogy beszállt ő már korábban is mindenféle projectekbe.

Azok jobbára ártalmatlanok voltak.

Úgy volt ez, hogy a Breakthrough Starshot Projectnek ő volt a tanácsadója, amit egy kőgazdag orosz milliárdos Juri Milner alapított, és a akkor még élt Stephen Hawking, Stephen Hawkingot is belevette, meg még néhány top kutatót, és hát az Avit is meghívta.

Ott az a koncepció, nem tudom, még megy-e ez a project egyáltalán, vagy érdeklődés hiányában elhalt, de hogy hát minél gyorsabban juttassunk egy mini űrszondákat, vagy mini űrszák sokaságát egy közeli csillaghoz.

És ennek keretében fölvetették, hogy hát kéne csinálni napvitorlásokat, vagyis nem is feltétlenül napvitorlásokat, de mindenképpen ilyen vitorlásokat, amiket lézerrel lehetne tolni. icipici tömegű és tehát nagyon könnyű, viszont ahhoz képest nagy felületű szerkezeteket, amiket kábé úgy kell el képzelni, mint nagy fóliákat, amin van egy tényleg egy néhány grammos kis pici egység, ami mondjuk egy mérőeszköz, vagy egy pici fényképezőgép, vagy valami ilyesmi.

Tehát tényleg ilyen néhány grammos tömegű valamit kell elképzelni, és hogy ezt egy óriási fókuszált lézernyalábbal akár az űrből, akár a föld több pontjáról úgy megtolni, hogy a fénysebesség tizedére vagy akár 20 vagy akár ötödére felgyorsuljon.

És és akkor hogyha az ötödére felgyorsul, akkor mondjuk a legközelebbi csillagot el lehet érni 20 év alatt, ugye?

Tehát, hogy ilyen projectekben volt benne a Vi.

És hát ezért mondom, hogy hogy hát akinek ugye egy kalapácsot adnak, annak lehet, hogy minden szögnek tűnik.

Tehát nem véletlen, hogy amikor fölbukkant az omua mua, akkor az amúgy ilyen, hogy mondjam, csillagközi alufóliákkal, tehát ilyen napvitorlákkal foglalkozó emberünknek rögtön az jutott eszébe, hogy hát akkor lehet, hogy ez is egy napvitorla, hogy a szomszéd szomszéd csillagrendszerek egyikéből érkezett napvitorla darab sodródott ide, és az magyarázza ezt a fényörbét.

Említett entitások

Témák

  • csillagközi üstökös
  • űrszonda
  • csillagközi üstökös megközelítése

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Újabb csillagközi üstökös; és megközelítése egy űrszondával | Sokolébresztő #215”

Miről szól ez az epizód: „Újabb csillagközi üstökös; és megközelítése egy űrszondával | Sokolébresztő #215”?

Megvitatásra kerül Avi Loeb javaslata a 3I/Atlas csillagközi üstökös megközelítéséről a Juno Jupiter-szonda pályájának módosításával. Felmerül az üstökös eredetének, természetének, és a megközelítés értelmének kérdése. Az epizód a Parallaxis Univerzum című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 08. 06..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Újabb csillagközi üstökös; és megközelítése egy űrszondával | Sokolébresztő #215”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Avi Loeb.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Újabb csillagközi üstökös; és megközelítése egy űrszondával | Sokolébresztő #215”?

Fő témái: csillagközi üstökös, űrszonda, csillagközi üstökös megközelítése.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Újabb csillagközi üstökös; és megközelítése egy űrszondával | Sokolébresztő #215”?

Megjelenés: 2025. 08. 06.. Hossz: 55 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/parallaxis-univerzum-1/ujabb-csillagkozi-ustokos-es-megkozelitese-egy-urszondaval-sokolebreszto-215-47613240

Több epizód a Parallaxis Univerzum-ből