Parallaxis Univerzum

A Hubble-feszültség, avagy az Univerzum tágulásáról | Sokolébresztő #221

· PT1H36S

Összefoglaló

Ez az epizód a Hubble-feszültséggel foglalkozik, amely a kozmológiában felmerült probléma az Univerzum tágulási ütemének mérésével kapcsolatban. A különböző csillagászati megfigyelések eltérő értékeket adnak az Univerzum korára és tágulására.

Röviden

Műsor
Parallaxis Univerzum
Megjelenés
2025. 10. 29.
Hossz
1 óra 1 perc
Témák
univerzum tágulása, kozmológia, hubble-feszültség
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Tudományos és fantasztikus élményekre vágysz, >> akkor csapold be az öveket és lép hozzák a parallaxisba. >> Üdvözlünk a Parallaxis univerzumban.

Benne a tilos rádió és benne a szokoléjesztő. >> Jó reggelt kívánok.

Ez itt valóban a Tilos Rádió, a 90,3 MHz-es frekvencia modulált sávon, illetve a tilos.hun-n.

Benne pedig a szokolébresztő című műsor, más néven az űrös, az űrös műsor.

És hát ezen az őszi reggelen egyedül vagyok a stúdióban, ez nem igaz.

Nem vagyok egyedül a stúdióban, rakétafüst kolléga is itt van a stúdióban, viszont egyedül vagyok mikrofon előtt, tehát egy személyes előadás vagy [nevetés] adás lesz előadás jelleggel.

Természetesen azért a végén 3-4yed körül, ha csak el nem felejtem, akkor a telefonvonalakat persze szokott módon be fogom kapcsolni.

És hát igen, itt az őszi szünet kitört.

Választattam, hogy milyen téma lesz ma, és attól tettem függővé a témaválasztást, hogy vajon valamelyik állandó szakértő kollégánk, például Pál Andris el tud-e jönni, mert az igazán érdekes témákat vele szeretném kibeszélni. nem tudott eljönni.

Úgyhogy most egy mérsékelten érdekes, vagyis számomra nagyon érdekes, de egy kicsit elvontabb témát választottam mára, amit úgy egyedül is képes vagyok lenyomni.

Na most a egyébként, hogy csak úgy elmondjam, hogy azért az érdekes témákról azért ne feledkezzünk meg.

Tehát az érdekes témák, a mint ahogy egyébként levélben is kaptunk erre utaló jelzést vagy hallgatói követelést, tulajdonképpen Zoli vagy Zoltán írt nekünk arról, hogy hogy hát jó lenne újra rápillantani például a harmadik interztelláris üstökösre, ami erre jár, a Homi Atlas nevűre, hogy most mi van azzal.

Ugye korábban már volt róla adás, nem is annyira rettenetesen rég.

Ez volt ugyanis a, mindjárt megmondom a 215. adás.

Hát azért az már elég rég volt, augusztus 4-én volt, amikor Avi LeB ugye kedvenc troll csillagászunk már pedzegette, hogy hát mi van akkor, hogyha azt esetleg földönkívüliek küldték, és hát vannak furcsaságai ennek az üstökösnek.

Továbbra is vannak az üstökösnek furcsaságai.

Úgyhogy ő továbbra is azt mondja, hogy hogy hát és most már mások is mondják, hogy hát ebben van némi furcsaság.

Példá okért van egy menetirányba mutató csóvája az üstökösnek, ami ugye azért érdekes, mert a mert a csóva azált, mármint a csóva az ugye az üstökösnek az a része, amit a napszél fúj le az üstökösről, a üstökösből kipárolgó jégből meg egy gázokból, ami azt jelenti, hogy az persze általánosságban az a mondás, hogy a csóva az a nappal ellentétes irányba mutat, de hát semmiképpen sem előrefelé, amer Az üstökös majdnem most.

Itt meg egy ilyen is van, ami nem egy sztendolog, bár hasonlót már láttak.

Most éppen nem lehet látni az üstököst.

Tehát éppen abban a fázisban amikor a nap mögött eltűnt az üstökös.

Majd ha onnan kibukkan, akkor lesz belőle valami.

Lehet, hogy a már emlegetett Junó űrszonda is meg fogja figyelni, meg még néhány európai űrszonda is.

Az a pályamódosítási javaslat, amit Avil fölvetett, amiről augusztusban beszéltünk, az alig nem, az nem nem fog bekövetkezni, de az nem akadályozta azon meg az űrszondákat, hogy más irányból meg más módszerekkel meg tudják figyelni az üstököst, vagy bármi legyen is az.

Szóval ez egy érdekes dolog, és egyébként az is jelentek meg cikkek, hogy a pont a múlt héten, hogy a föld körüli pályán mintha keringett volna valami már a 40-es50-es években régi csillagászati a Pala Obszvatóriumban készített ilyen mér ilyen lemezek, fotólemezek újraelemzésével egy csoport arra jutott, hogy hát itt van valami érdekes, ami olyan, mintha a Föld körül keringen, ami persze azért különösen vicces, mert ugye az még az első ember alkotta a műhold. előttről származik.

Na hát ehhez van két cikk, ami tényleg mondom múlt héten jelent meg.

Ezeket tökre át kéne rágni alaposan, úgyhogy ezt majd Pál Andrissal közösen csináljuk.

Ez csak egy olyan teaszer volt egyben kötelezettségvállalás, mert hogyha most ezt elmondtam, akkor nyilván ennek így is kell lenni, hogy erről legyen egy adásuk.

Szóval lehet könnyen lehet, hogy két hét múlva erről lesz szó, hogyha csak nem jön közben valami brutálisan aktuális, még nagyobb durranás.

De amiről ma szó lesz, az a kisebb fajta válság, amivel az asztrofizikai csillagászat tudománya meg hát az univerzum megértése jelenleg küzd, amit úgy hívnak angolul, hogy hubble tension.

A tension az feszültséget jelent.

A hubble az ugye meg a csillagásznak a neve, aki az univerzum tágulását felfedezte, illetve hát akről persze a híres űrtávcsövet is elnevezték.

Edwin Paul Hubble, aki 1929-ben publikálta azt a híres cikkét, ami alapján ma tudjuk, hogy világegyetemünk, amiben éldegélünk, az tágul.

Erről persze már szintén volt szokorébresztő.

Most az érdekes az, hogy különböző mérési módszerekkel, amelyek mind-mind nagyon pontosnak gondolt mérési módszerek, és valóban pontosak is, eltérő értékeket kapunk arra, hogy milyen ütemben tágul az univerzum, amiből persze az következik, hogy nem teljes a megértésünk a dologról.

Úgyhogy ez egy nagyon érdekes kérdés, és ezt hívják úgy, hogy hubble tension, vagyis hubble feszültség, de olyan értelemben kell ezt érteni, hogy a feszültség van a kétféle módszer között, tehát diszkrepancia vagy valami ilyesmi.

Na hát ennek a hátteréről fogok mesélni és ehhez az szolgáltatja egyébként az alapot, hogy még márciusban megjelent egy remek összefoglaló cikk a CERN újságában, a CERN Kurir nevű többnyire fizikusoknak szóló, de ismeretterjesztő jellegű.

Tehát nem szak cikkeket tartalmazó, hanem annál eggyel lightosabb cikkeket tartalmazó újságában, ami nekem jár, csak most jutottam oda, hogy a márciusi számot megnézzem.

És akkor abban van Vivian Pulán, a Montpeliéi egyetem csillagásza, vagy fizikusa, vagy valami ilyesmije, aki rittyentett egy remek cikket a Hubble Tensionről, ami nagyon jól összefoglalja az egészet.

Úgyhogy most arról fogok beszélni, ezen fogok végigmenni.

Tehát, hogy nézzük először, hogy miről is van szó.

Hát emlegetem azt, hogy 1920-as évek vége óta tudjuk, hogy az univerzumunk tágul.

Ezt a Hubble korai megfigyelései már elég jól megmutatták, és ez azért jött nagyon jó időben, mert addigra már az elmélet, ami ezt megjósolta tulajdonképpen, az megvolt.

Ami ezt megjósolja, az végül is nem más, mint Einsteinnek az első világháború éveiben megalkotott általános relativitás elmélete. 1917-ben már tulajdonképpen állt az elmélet, és megjelent a megfelelő újságokban.

Gondolom az Anná lander physicben akkoriban az volt a fizikai újság.

És ugye német volt a fizika nyelve, nemzetközi nyelvvel.

Berlin akkoriban még, vagyis, hogy Einstein akkoriban még Berlinben dolgozott, vagy Berlin akkoriban még Einstein körül dolgozott, vagy na a lényeg, hogy hogy az általános relativitás elméletből levezethetők és le is vezette egyrészt George Lemetch nevű belga vallon jezsuita szerzetes fizikus. le is vezette azokat az elméleteket, amik az univerzum tágulására, vagyis hát viselkedésére vonatkoznak, vonatkozhatnak illetve tőle függetlenül, és egyébként egy-két évvel korábban a Friedman nevű matematikus meteorológus végzettségű orosz is levezette ugyanazokat, úgyhogy ezeket ma Fridman egyenleteknek hívjuk, de George deis teljesen egyenértékű társfelfedezőnek könyvelhető el.

És hát azt állapították meg, hogyha az, amit az Einstein a relativitás elméletében leírt, ami tulajdonképpen ugye arról szól, hogy az anyag hogyan módosítja a körülötte levő teret és hát időt is, téridőt, ezt így mondja Einstein.

Téridő, space time angolul, tehát hogy az hogyan torzul, amikor tömeg vagy energia van.

Ugye ezt már a speciális relativitás elméletben 1905-ben megmutatta Einstein, hogy mit mi nyugalmi tömegnek tekintünk, tehát hogy tömeg az valójában eleve nem más, mint az energiának az egyik megvalósulási formája.

Ugye a híes híres E = MC négy az pont a tömegenergia ekvivalenciának a kifejezése, ami bizonyos feltételek között érvényes ebben a formában.

Ugye egyenlő MC négyzetánosságban nem ez a képlet, de most mindegy.

Tehát, hogy valójában tényleg az a lényeg, hogy az energia és a tömeg az bizonyos értelemben egymásban átalakítható.

Tehát összességében azt mondhatjuk, hogy a az energiasűrűség, rend szerint tömegsűrűség, de nem feltétlenül, az görbíti a téridőt maga körül, amiből ami végül is egy újfajta magyará.

És e tehát mit az anyag mondja meg a térnek, hogy hogy görbüljön, és a görbült tér mondja meg az anyagnak, hogy hogyan mozogjon, ugye?

Tehát ilyen furcsa kapcsolatban áll ez a kettő oda-vissza.

Nem egyszerűek ezek az egyenletek, és szerencsére nem is kell őket megérteni, mert onnantól kezdve, hogyha ezt az egész univerzumra, az erre vonatkozó Einstein egyenleteket valaki fel akarja írni, amit nagy tenzoregyenletek vannak, mindenféle sok-sok független 10 változós izék, mindenféle bonyolult fizikai mennyiségek, de hogyha feltételezünk néhány olyan szimmetria elvet, mint például az, hogy az univerzum, amiben élünk, az nagy skálán mindenhol ugyanolyan statisztikai értelme, persze tudjuk, hogy nem ugyanolyan.

Tehát néha nekimegyünk egy fának, vagy hogy tudjuk, hogy Budapest az nem olyan, mint 60 puszta, vagy mit tudom én, tehát hogy hogy tudjuk, hogy v vagy hogy a föld nem olyan, mint a proximakentauri vidéke.

Természetesen az univerzum tele van inhomogenitásokkal helyi egyenetlenségekkel és helyi különbözőségekkel.

Ugye viszont az a helyzet, hogy statisztikai értelemben, hogyha azt mondják, hogyha eléggé kizoomolnánk, akkor tényleg egyenletesen oszlanának el a galaxisok, csillagok, a jó tudja micsodák.

Tehát ilyen értelemben homogénnak tekinthető, illetve izotróbnak is tekinthető az univerzum.

Ez azt jelenti, hogy szintén nincs lényeges különbség, ha már eléggé kiz már elég nagy skálán vizsgálódunk aközött, hogy hogy merre fordítjuk a fejünket.

És a homogén és az izotrópia egyszerre azt jelenti, a homogénitás és izotrópia, hogyha bármely pontjába elmegyünk és ott körbenézünk, akkor ott is izotróp, tehát hogy homogén módon izotróp, tehát hogy minden ponton, minden irányba nézve ugyanolyan.

Na, ezzel a két leegyszerűsítéssel élve azok a bonyolult este egyenletek azok eléggé le tudnak egyszerűsödni.

És ebből ki is hozta Friedman azokat a és tőle függetlenül lömet azokat a mozgásegyeleket, amik lényegében azt úgy néztek ki, hogyha meg van adva, hogy mennyi tömeg van az univerzumban, akkor abból lényegében kijön az, hogy az időben hogyan fejlődik.

Természetesen kell neki egy kezdőlökés.

Az egyenlet ugye nagyon hasonló pont ahhoz az egyenlethez, ami azt írja le, hogy dolgokat hajigálunk, ugye mondjuk egy követ, tehát azt a követ is, hogyha bizonyos sebességnél kisebb kezdősebességgel hajítjuk, akkor akkor az visszapottyan.

Azt is mondhatjuk, hogy egy nagyobb tömegű földön hajítjuk ugyanolyan sebességgel azt a követ, hogy nagyobb tömegű bolygón, akkor visszapottyan.

De ha egy kisebb tömegű bolygón hajítjuk ugyanolyan sebességgel, akkor elképzelhető, hogy a kő az repülő, repülő, repül, de sose pottyan vissza.

Tehát mindenképpen mozgásban van.

Az egyik esetben az történik, hogy a kő eltávolódik, aztán visszapottyan.

A másik esetben az történik, hogy örökké távolodni fog, de akkor is folyamatosan lassul.

Lényegében ez a két fajta megoldás jön ki ebből az egyenletből.

És még egyszer, alakilag az eredeti Freedban féle formája az tök olyan. mint a mint ez az emlegetett kődobálási egyenlet.

És nyilván ott egy paraméter, ha a kezdeti sebességet fixnek tekintjük, akkor egy paraméter, a dobálási sebességet, akkor a paraméter, ami ugye meghatározza, hogy zárt görbe, tehát visszaforduló mozgás történik meg, vagy ilyen örökké távolodó jellegű mozgás, az ugye nem más, mint a tömeg.

Ez esetben hát a köves példában a bolygónak a tömege, amin ha igállunk, de a Fridman egyenlet esetében az univerzum tömege.

Tehát ott is arról van szó, hogy akárhogy is nézzük a dolgokat, de az univerzumnak valamilyen módon mozognia kell ilyen értelemben véve a mozgást. bármit jelentsen is ez ugye, hogy itt mit jelentenek az egyenlet változói, az az az nem teljesen egyértelmű, de mondom alakilag hasonlít a kőhaigáláshoz és a megoldások is természetesen ennek megfelelően lényegében azonosak vele.

Tehát van egy olyan megoldás, amikor egy idő után megszűnik ez a mozgás és visszafordul, és ahogy a kő is visszaesik, úgy végül is az univerzum is visszaesik a kezdeti állapotába.

Ez felel meg annak, hogy az univerzumunk tágul.

Ez azt jelenti, hogy a galaxisok és galaxis halmazok egyre távolabb kerülnek egymástól, és utána elérnek egy maximális távolságot, és akkor hirtelen elkezdenek közeledni egymáshoz.

Azért mondom, hogy ennek nem triviális az interpretációja, mert ezt nem úgy kell elképzelni, hogy van egy nagy szabad tér, és abban, mint egy robbanás repeszdarabjai repülnek szét ezek a dolgok bele az üres térbe, aztán összeesnek, mert nem erről van szó, hanem itt maga a tér tágul.

Tehát ebben az egyenletben nincs benne az, hogy bármi van az univerzumon kívül.

Tehát maga a tér tágul, erre szokták mondani, e szintén egy nem túl helyes analógiával, de valahogy éreztetni lehet ezzel a lényegét, hogy mintogyha egy lufin lennének pöttyök, és a lufi, lufikon lévő pöttyök lennénk mi kétdimziós lények, akik a lufi felszínén élünk, és a lufi maga fújódik föl.

Tehát nem arról, és persze ebben ebben a sztoriban a lufi az beletágul egy-háromdmenziós térbe, de de a kétdimziós tér maga, tehát a lufi felülete, az végül is ugyanaz marad.

Ott is végig telepöttyözhetjük a lufit a kezdő pillanatban, és akkor egyszerűen azt látjuk, hogy bármelyik pötty, bármelyik pöttytől távolodni fog.

Sőt, azt is látni fogjuk, hogy egy pötty a rufi felületén annál gyorsabban fog távolodni egy másik pögtytől ilyen értelemben, minél messzebb van.

Tehát a tágulás üteme, vagy egy messzebb lévő pöttyöt nézek, az annál nagyobb, mint mint vagyis arányos azzal, hogy hogy eredendően milyen messze voltak a pöttyök.

Tehát minél messzebb nézek, annál gyorsabban távolodó dolgokat látok.

Említett entitások

Témák

  • univerzum tágulása
  • kozmológia
  • hubble-feszültség

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A Hubble-feszültség, avagy az Univerzum tágulásáról | Sokolébresztő #221”

Miről szól ez az epizód: „A Hubble-feszültség, avagy az Univerzum tágulásáról | Sokolébresztő #221”?

Ez az epizód a Hubble-feszültséggel foglalkozik, amely a kozmológiában felmerült probléma az Univerzum tágulási ütemének mérésével kapcsolatban. A különböző csillagászati megfigyelések eltérő értékeket adnak az Univerzum korára és tágulására. Az epizód a Parallaxis Univerzum című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 29..

Milyen témákat érint ez az epizód: „A Hubble-feszültség, avagy az Univerzum tágulásáról | Sokolébresztő #221”?

Fő témái: univerzum tágulása, kozmológia, hubble-feszültség.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A Hubble-feszültség, avagy az Univerzum tágulásáról | Sokolébresztő #221”?

Megjelenés: 2025. 10. 29.. Hossz: 1 óra 1 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/parallaxis-univerzum/a-hubble-feszultseg-avagy-az-univerzum-tagulasarol-sokolebreszto-221

Több epizód a Parallaxis Univerzum-ből