Parallaxis Univerzum

A klaviatúra-iparág összeomlott – ahogy mi is | 3022 – Életben maradtak (2019) | Parallaxis #134

· PT40M8S

Összefoglaló

Ez az epizód a 3022 – Életben maradtak (2019) című filmet tárgyalja, amelyben asztronauták a Föld pusztulása után próbálnak túlélni a világűrben. A beszélgetés a túlélésről és az emberi élet értékének átértékeléséről szól.

Röviden

Műsor
Parallaxis Univerzum
Megjelenés
2025. 11. 19.
Hossz
40 perc
Témák
túlélés, emberi élet értéke, asztronauták, világűr, föld pusztulása, 3022 – életben maradtak
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Tudományos és fantasztikus élményekre vágysz? >> Akkor csatold be az öveket és lépj be hozzák a parallaxisba. >> Üdvözlünk a Paralaxis univerzumban. [zene] >> Figyelem, a műsorban spoilerek bukkanhatnak fel. 16 éven a luliak számára nem ajánlott. [zene] >> Az MD média bemutatja.

Sok szeretettel köszöntök mindenkit.

Ez itt a Parall Laxis 134. része.

A mikrofonnál Horvát Ádám Tamás. 2190-ben egy 10 éves út során asztronauták utaznak a Föld és az Európa között.

Ám egyszer csak teljesen megsemmisül a Föld, és a Szaturnusz harmadik legnagyobb holdá lévő bázissal is megszakad minden kapcsolatuk. >> De amúgy ez nem a Jupiter. >> Hát jó, hogy mondod, baszki.

De mindegy, szerintem ezen aztán senki nem fog fennakadni. >> És egyébként nem egy űrhajó, hanem egy űrállomás, ha már mindenbe bele akarunk ötni. >> De hol van az űrhajóhoz szó?

Várjál, egyszer >> azt mondtad, hogy egy űrhajó utazik. >> Asztronauták utaznak a föld, >> de ők egy ők egy töltőállomás félúton az Európa felé, >> úgy is mind meghalunk.

Tök mindegy. >> Nem, nem az astronauta, hanem az utaznak.

Egy helyben forognak. >> Tényleg.

Egy űrhajóval elmentek, aztán ott maradtak a töltőállomáson, és akkor onnantól ők ott vannak. ők a töltőállomás személyzete, ha jól értem.

De minek? >> Ja, ők nem haladnak. >> Nem haladnak sehova.

Olyanok, mint a történet. >> Az a dolguk, hogy 10 évig ott legyenek.

De hát minek teljesen ért? >> Ők a kiszolgálóak, amíg mennek űrhajók az Európára, a Földről, menet közben után kell tölteniük és náluk állnak meg. >> Jó, akkor ausztronauták dolgoznak a Föld és az Európa között. >> Tökéletes. >> Látszik, egyáltalán nem értettem ezt a filmet. >> Ezt a részt úgyse vágod ki. >> Na jó, menjünk akkor újra. >> Hashg, mint meghalunk. [ __ ] mindegy.

Vegyük föl. [zene] Tudományos és fantasztikus élmények Gergővel, [zene] aki mérnök, Miklóssal, aki fizikus, és Ádámmal, aki nem.

Ez itt a Parallaxis, az MD média tudományos és fantasztikus [zene] podcastje.

Sok szeretettel köszöntök mindenkit.

Ez itt a Parallaxis 134. része a mikrofonnál Horvát Ádám Tamás. 2190-ben egy 10 éves út során asztronauták dolgoznak a Föld és az Európa között, ám egyszer csak teljesen megsemmisül a Föld, és a Jupiter harmadik legnagyobb holdján lévő bázissal is megszakad minden kapcsolatuk.

A kezdeti sok után lassan át kell értékelniük mindent, amit magáról az életről gondolnak, és szembe kell nézniük a ténnyel, hogy a Föld tragédiája talán az ő sorsukat is megpecsételte.

A 3022 életben maradtak nem csupán egy skifi, hanem egy lélekölő életről lehozós túlművészkedett, avagy szebben mondva gondolatébresztő darab az emberi túlélésről, az izolációról és a technológiai korlátjainkról.

Mai adásunkban a film tudományos és nem kevésbé pszichológiai aspektusait járjuk körbe Szarka Gergővel.

És nyugodjunk békében. [nevetés] >> Sziasztok!

Vince Miklós, azt akartam mondani tudod >> és Vince Miklóssal.

Helló! >> A történet középpontjában tehát az űrállomás legénysége áll, akik egy váratlan katasztrófa miatt rádöbbennek, hogy a Föld talán elpusztult.

A film az űrbéli túlélés a pszichológiai feszültség és morális dilemmák köré épül. >> A kezdeti sok után lassan át kellett értékelnem mindent, amit magáról az életről gondoltam, és szembe kellett néznem a ténnyel.

Ez nagyon súlyos volt. >> Annyira lehozott az életről a film, mert annyira rossz volt, és annyira rosszul dolgozták föl ezt a témát, hogy hát gyakorlatilag szerintem most ennek a műsornak hála, többen hallanak erről a filmről, mint hogy ez a film megérdemelné.

Én rossz stratégiát választottam, mert én az adás kezdete előtt 20, mármint a felvétel kezdete előtt 20 perccel fejeztem be a film megtekintését, úgyhogy én még >> De várjál, az is sok lett volna, ha az adás vagy a a felvétele megkezdése előtti 20 percben kezdted volna el a filmet, tehát az is bőven több lett volna, mint amennyi ebből a filmből jár. >> Igen.

Úgyhogy én még abszolút alkalmatlan vagyok bármire.

Például alig volt 90 perc az egész.

Ez ez ez tényleg felírható a pozitívumok oldalára, hogy legalább a vágónak jól fogott az ollója.

Súlyosan klauszrofób volt a hangulata, az is akart lenni.

Viszont nem úgy éreztem magamat, mint aki egy űrállomásra van bezárva néhány halálra ítélt emberrel, hanem mint aki ezzel a filmmel van összezárva egy űrállomáson. >> Nem tudnék elképzelni más nagyobb büntetést, mint egy űrállomáson megnézni ezt a filmet.

Ezt az egy filmet vitted magaddal a 10 éves űrutazásra. >> Igen, mindent elmondtatok, amit erről a filmről érdemes.

Ez volt a Parallaxis podcast legközelebb.

Remélem most már rohadtul a Nobeldíjakról fogunk beszélni, vagy valami értelmes.

Témáról sziasztok. >> Nem volt elég a tudományból és a fantasztik. >> Ajaj, mindenki álljon meg.

Még Ádel nem tudja, hogy mitől pusztult el a bolygó.

Egyrészt engem nagyon érdekel, hogy miről szólt ez a film.

Másrészt szerintetek mit jelentene, ha valóban az egész bolygó elpusztulna, és a túlélés egyetlen esélye egy űrállomás lenne? >> Ez nem a túlélés esélye.

Egy kicsit még túlél az a néhány ember, néhány nappal, héttel meghosszabítottuk még a emberi faji vergődését az univerzumban, de kalapkabát.

Tehát ez a film erről szólt, hogy össze-vissza küzdek ott az emberek.

Legjobb ami történhet, hogy születik egy-két gyerekük, mert vannak fiúk meg lányok.

De hát ugye nincs nagy genetikai változékonyság, tehát olyan szintű beltenyésztés fog létrejönni, hogy néhány generáció múlva az, amit a Habsburgház spanyol ága bemutatott, az semmi ahhoz képest, ami ott el fog terjedni, és akkor végül 100 éven belül kihal az egész emberiség még pluszba.

Tehát hiába hiába éli túl egy férfi meg egy nő egy űrállomáson, ugye értelemszerűen, hogyha nem vittek magukkal génbankot, vagy merő nincs szó a filmben, klónozó berendezést, amivel esetleg lehet tenni valamit a genetikai változékonyság növelése érdekében, akkor bizony, hogyha esetleg túl is élnének, az is kozmikus léptékben, vagy történelmi léptékben igazán semmiség.

Más kérdés, hogy valamiért ebben a filmben ez az űrállomás meg csak nem is önellátó.

Tehát az Apollo 13-ból is tudjuk, hogy az már az 1970-es években is volt a Ramód, hogy egy széndioxiddal telelélegzett űrhajó légkörből kivonják a a széndioxidot olyan értelemben, hogy a lítium hidroxid kristályokkal ugye ott megkötik, és akkor az űrhajósok tudnak lélegezni.

Természetesen az ISS-en is nagyrészt zárt láncú az oxigén.

Ez azt jelenti, hogy amíg van pára meg pisi meg ilyesmi, meg ugye persze kilégzett széndioxid, mindenféle módszerekkel, elektrolízis eljárásokkal ugye azból ki lehet szedni az oxigént, ehhez áramra van szükség, amit biztosítanak a napelemek.

Most láthatóan itt a azon vekeng a társasága a film nagy része során, hogy az űrelláomesan el fog fogyni az áram és akkor mind meghalunk és akkor nem lesz oxigén meg minden.

Tulajdonképpen ez teljesen értelmezhetetlen az előbb elmondottak fényében.

Még csak azt sem tudom elmondani, hogy a szükségtelenül mély, mármint olyan értelemben mély, hogy nem az, hogy mély mélységek vannak benne, hanem hanem hogy lehúzó, tehát lelkileg, agyilag lefárasztó film mögött legalább lenne valami bármilyen tudományos háttér.

Igen, ez sem válasz az Ádám kérdésére. a föld felrobbanna, az valamilyen lenne, de hogy az űrállomáson levő emberek nem tudnák fenntartani az emberiséget, az viszont szerintem úgy kábé így ilyen értelemben biztos.

Tehát nem lehetnek ők egy új Ádám és Éva ilyen szempontból ebben a feladásban.

Én azt mondom, >> na pont ezt akartam kérdezni, hogy a következő generációknak az oxigént azt most kell félrerakni, mint a felsőoktási tanulmányokra izét a pénzt Amerikában, tartósított hegyi levegőt, vagy nem tudom, mert vittek ezek magukkal pszichológust orvost mérnököt parancsnokot mindenkit csak matematikust nem.

Ezért a chat GPT-t kellett megkérdezniük, hogy meddig elég az oxigén, ami kiszámolta, hogy két embernek három évig, öt embernek egy hónapig.

Andi, van itt egy matematikus. >> Hát ez egyre rosszabb.

Tehát nem elég, hogy a film az olyan, amilyen, de még itt a paralaxis podcast, ami a filmről szól, az is olyan mélységeket fog itt elérni mindjárt, amik amikre nem lehet kíváncsi egészséges lelkű ember. >> De egyébként ez komolyan érdekelne, tehát hogy van valami tudományos alapja ennek, hogy ez nem az van, hogyha egy embernek mondjuk egy évig elég az oxigén, akkor két embernek fél évig. >> Hát nézd, semmi a világon.

Az az ötlet nyilván, hogy hogy az emberek amikor együtt vannak, akkor jobban érzik magukat, és többet ugrálnak, meg szaladgálnak körbe-körbe, fogócskáznak >> és dohányoznak >> és pezsgőznek, táncolnak. >> Igen.

Nem csak vegetálnak és emiatt aztán több oxigén fogy, >> mert ezt egy kicsit mintha próbálnám megmagyarázni a történet, mert elhangzik egy ilyen, hogy az a probléma, hogy nem tud az oxigén elég gyorsan újratermelődni.

Tehát egyszerre két ember, vagy egyszerre öt ember, az nyilván gyorsabban fogyasztja az oxigént.

Tehát nem az oxigénnek a újratermelése a probléma, hanem a az ütelm, amiben újra kell termelni. >> Ez a bojler és a meleg vízkérdése.

Csak itt oxigénnel. >> Hát te nem győztél meg? >> Hát engem se győzött meg így a sztori.

És pontosan mi volt ez a kettes cella, ami tönkrement?

Egy ilyen üzemanyagcella biztos.

De amúgy néztem, hogy vannak-e ezen a szaron napelemek, ugye, tehát hogy értem én, hogy amúgy ez jó messze van a külső naprendszerben.

Ott az az a tartomány, ahova az űrszákat már inkább szeretik felszerelni RTG-kel, tehát rádióizotopos termo elektromos generátorokkal, magyarul hát bizonyos fajta atomenergiával, merthogy oda már ugye sokkal kevésbé süt a süt a napocska, de azért nem tudom.

Tehát most ugye el el megpróbálom fölidézni a az agyamban, hogy ez az űrállomás, ez úgy forog, ugye rendes szokásos kocsi kerék alakú forgó izé.

Nem jut eszembe, hogy voltak azon napelem. >> Nem úgy tűk szerintem sem. >> Hát nyilván nagy baromság lenne egy évekig működő űrállomást ilyen tüzelőanyagcellákkal működtetni.

Egy fokkal menőbb lenne ezt izével működtetni, mondom nukleáris fűtőanyaggal.

Ezt úgy el tudom képzelni, de ilyesmiről szó sincs a filmben, úgyhogy bajban vagyok.

Én szerintem arra gondolnak ezekre a izékre, fűtőanyagcellekre tüzelőanyagcellekre nem tudom mi a helyes magyar fordítása a fuel cellnek, de az marhaság szerint.

Jó, persze a jóég tudja, nyilván jövőbeli technika van benne, tehát meg lehet, hogy akkor már ugyanezek a szavak mást fognak jelenteni. >> Én ezt vitatnám, mert annyira járunk 170 évvel a jövőben, hogy ugyanolyan izé billentyűzeteket használnak a gépeknél, mint mint most.

Ez az első gondolatom az volt, hogy tök menő, tehát hogy a tökre így képzelni kell egy realisztikus valami, de aztán rájöttem, hogy 170 évvel vagyunk a jövőben.

Tehát, hogy a a napelemek védelmében annyit, hogy lehet, hogy messze van, de eggyel kevesebb bolygó betárnyékot, úgyhogy eg egy kicsit a hatásfok azért így javul.

Jó, hát te te itt feltételezed, hogy a történelem az lineárisan halad és fejlődünk, de hát mondjuk abba be közbe jöhetett, mit tudom én, egy olyan epizód, hogy mondjuk visszabombáztuk magunkat egy néhány száz évvel, és akkor máris érted, hogy miért ilyenek a bélentyőzetek. >> Oda tudunk utazni, kolóniákat építeni, viszont a klaviatúra iparág az úgy omlött össze a nukleáris háborúban, hogy hogy csak az >> ez így van.

Másrészt meg nézd, hogyha megnézed, hogy egy zongora, hogy né zongorabillentyűzet hogy néz ki, hát ez tök úgy néz ki, mint 200 évvel ezelőtt.

Tehát ami jó, az jó. >> Engem az érdekelne nagyon, hogy ott látunk egy műszert, ami kiírja, hogy ki van életben.

Hát gyakorlatilag, és van egy ilyen százalék-os remain visszaszámláló.

Az mi alapján és mit mutat szerintetek? >> Ezen sokat gondolkoztam.

Az elmúlt 20 perben mióta végetért >> már közben, mert azt rengetegszer mutatta azt a kijelzőt és én is néztem mi az a baromság, hogy tudja, hogy hány százalékos az életerőd, vagy nem tudom.

Ezt a Star Trek forgatásáról hozták el.

Ott volt a gyengélkedő mindig az ágy fölötti ilyen bigyula, ami mutatta a színes progresszbárokon, hogy éppen mennyire vagy halott.

Na most kedves Gergő, én sok mindent elnézek neked, de hogy ezt a filmet egy lapon említ a szeretettes Star Trekkel és a bioággyal, hát kikérem magamnak. >> Nem egy lapon, csak egy napon. >> Ez ez fegyelmi eljárás lesz itt a Parallaxis univerzumban. >> Nagyon köszönöm, hogy veletek dolgozhattam és hát próbálok én is próbálok itten valami okosat mondani erre.

Szerintem ugye ott az tényleg százalékokat mutat, tehát az az illetőnek az életfunkcióinak a mérőszáma.

És először azt hittem, hogy az azt számolja, hogy a küldetési ideből mennyi van még hátra, ugye, merthogy ezek 10 évre mentek, és akkor kábé öt évnél ütött be a Córes, és akkor mindenkinek olyan 50% körüli értéke volt, ugye?

Csak persze ez hülyeség, mert egyszerre mentek föl, tehát nyilván értelmetlen dolog, hogy külön számlálója legyen minden embernek.

Aztán ugye meghalt a kiscsaj, akkor ő átment pirosba, és akkor jaj, istenem, nem tudom.

Szóval én ezt gondoltam, ez ez hülyeség, amit mond gondoltam, hogy ez a hátralevő időszámláló, vagy valami ilyesmi, ami nem az életből, hanem a küldetésből hátralévő időt számláló számláló. >> Ez az ő életerejüket mutatja valóban, hogy hány HP-juk van még meg a 100-ból, vagy három életből. >> Hát csak gratulálni tudok. >> Három szívecskéből hány van még a Super Mariónak?

Maga a gép nem lenne hülyeség mindenféle szenzorokkal telerakni az embereket a ruhájuk alatt és egy rakás dolgot mérni meg ebből dolgokat számolni.

Itt a százalék-os mérő volt egy baromi körség. nem tudod lemérni, hogy most 48%-ban vagyok életben. >> Nekem az jutott eszembe, hogy igazából a forgatókönyvé az eredetileg játék szoftvert talált ki, egy játékot, és aztán azt végül nem tudta eladni egy játékgyártó cégnek sem, hanem forgatókönyvet, filmforgatókönyvet írtak belőle, és azt olyan jó ötletnek találta, hogy benne maradt, mert egy játékban ezt el tudom képzelni.

Említett entitások

Témák

  • túlélés
  • emberi élet értéke
  • asztronauták
  • világűr
  • föld pusztulása
  • 3022 – életben maradtak

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A klaviatúra-iparág összeomlott – ahogy mi is | 3022 – Életben maradtak (2019) | Parallaxis #134”

Miről szól ez az epizód: „A klaviatúra-iparág összeomlott – ahogy mi is | 3022 – Életben maradtak (2019) | Parallaxis #134”?

Ez az epizód a 3022 – Életben maradtak (2019) című filmet tárgyalja, amelyben asztronauták a Föld pusztulása után próbálnak túlélni a világűrben. A beszélgetés a túlélésről és az emberi élet értékének átértékeléséről szól. Az epizód a Parallaxis Univerzum című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 19..

Milyen témákat érint ez az epizód: „A klaviatúra-iparág összeomlott – ahogy mi is | 3022 – Életben maradtak (2019) | Parallaxis #134”?

Fő témái: túlélés, emberi élet értéke, asztronauták, világűr, föld pusztulása, 3022 – életben maradtak.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A klaviatúra-iparág összeomlott – ahogy mi is | 3022 – Életben maradtak (2019) | Parallaxis #134”?

Megjelenés: 2025. 11. 19.. Hossz: 40 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/parallaxis-univerzum/a-klaviatura-iparag-osszeomlott-ahogy-mi-is-3022-eletben-maradtak-2019-parallaxi

Több epizód a Parallaxis Univerzum-ből